Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-10 / 8. szám

1976. január Korszerűsítik £ mezőgazdasági anyagmozgatást A mezőgazdasági anyagmozga­tásban az idén jelentős műszaki fejlesztéssel további előrelépést terveznek a gazdaságok Ehhez az elmúlt évinél jobb gép- és alkat­részellátást ígér a kereskedelem. /A gépek a népgazdaságnak eb­ben az ágazatában is fokozato­san kiveszik a munkát az ember kezéből, a termelés valamennyi területén előtérbe kerül a nehéz, fizikái munka helyettesítése és a szállítási, rakodási költségek csök­kentése. A megoldást nehezíti, hogy a mezőgazdaságban rend­kívül sokféle anyagot kell szállí­tani a termelőknek több mint 200 féle különböző anyagot kell rend­szeresen, esetenként , többször mozgatniok. A szállítási távolság és a rakodási magasság sem egy­séges, és speciális . helyzetet je­lent, hogy . a népgazdaság más ágazataihoz képest a mezőgazda­ságban a szállítási távolság álta­lában nem nagy. átlagosan mind­össze öt kilométer. Az idei gépkí­nálat összeállításánál figyelembe vették, hogy az anyagmozgatás költsége az összes termelési költ­ségnek csaknem a fele. ezért a termelőknek a leggazdaságosab­ban kihasználható, esetenként több célú gépeket igyekeznek biz­tosítani. Az AGROTRÖSZT az idei szál­lítóeszköz-megrendeléseknél szá­molt azzal, hogy a gazdaságok a korábban traktorral szállított anyagok egy részét teherautóval kívánjak továbbítani, és az üze­mek 1976-ban a korábbinál több tehergépkocsi vásárlását irányoz­ták elő. A megrendelt járművek­hez a korábbinál több pótkocsit biztosít az AGROTRÖSZT, éspe­dig a lehető leggazdaságosabban kihasználható öttonnás típusokból. 1976-ban összesen 9—10 ezer pót­kocsira fogadnak el megrende­lést. Ezenkívül speciális típusokat is a termelők rendelkezésére bo- gsátanak, mégpedig a korábbinál több egytengelyes, közúti, rend­felszedő. rakodó, és szervestrá- gyaszóró kocsit. A mezőgazdaságban a korábbi évek műszaki fejlesztésénél nem fordítottak kellő gondot a rako­dás gépesítésére, ezen a téren a korszerűsítést most - igyekeznek meggyorsítani, az üzemek. Meg­rendeléseiket azonban csak rész­ben tudja kielégíteni a kereske­delem, miután az igényelt csak­nem kétezer rakodógépből csak mintegy ezret tudnak egyelőre visszaigazolni. Anyagmozgató gép­ből is lényegesen többre tlenne szükség, egyelőre csak 300-ra szá­míthatnak a gazdaságok. Az AG­ROTRÖSZT a gyártó cégekkel újabb szállításokról tárgyal. A szállítást korszerű traktorok segítik majd. ezekből több mint hatezret rendelt az AGRO­TRÖSZT. ' A Csepel Művek sárospataki gyáregységében t A Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárának sárospataki gyáregységében varró- és vasalógépeket, to- vábbá —- budapesti gyár ré­szére — kerékpáralkatrésze- ket gyártanak. A sárospataki üzemben 1975-ben mintegy háromezer különböző kon­fekcióipari gépet készítettek. A termékek 80 százalékát a KGST-országokba. elsősorban a Szovjetunióba exportálják. (MTI-fotó — Fehér József felv. — KS) ELŐTÉRBEN AZ ÓVODÁSKORÚAK KORSZERŰ ÖLTÖZTETÉSE Ruházati ellátás 1976-ban A könnyűipar és a belkeres­kedelem az idei évre is jó előre egyeztetett tervek alapján közö­sen készült lel a ruházati ellá­tásra. Az már 1975 végén nyil­vánvaló volt, hogy a textilruhá­zati ipar termékei iránt továbbra is növekvő kereslet várható. A ruházati ipar termelése 1976-ban a tervek szerint mintegy 5 szá­zalékkal nő, s fogyasztói áron számítva előreláthatólag 38 mil­liárd forint értékű hazai gyárt­mányú cikket bocsátanak a lakosság rendelkezésére. Miután a csecsemő- és bébiru­házati ellátás további javulását az ipar a maga eszközeivel már biztosítja, előtérbe került a cse­csemőkort elhagyó kisgyermekek, a 3—6 évesek és a kisiskolások korszerű öltöztetése. A Magyar Divat Intézetet megbízták a kis­gyermekek számára jelenleg gyártott kínálat felülvizsgálatá­val, az ipari és a kereskedelmi vállalatok részére szükséges in­formációk, javaslatok és az új kínálati kollekciók összeállításá­val. Az ipar igyekszik az igények­kel minden tekintetben lépést tartani, mivel azonban az adott­ságok határt szabnak a kapacitás növelésének, a minisztérium ösz­tönzésére most olyan vállalatok és szövetkezetetek is készítenek majd csecsemő- és gyermekruhá­zati cikkeket, amelyek eddig ez­zel nem foglalkoztak. Közéjük tartozik a Május 1. Ruhagyár is, amely az idén kezdte meg a gyer­mekkabátok gyártását. Farmeröltözékbcl 1976-ban a tavalyinál 44 százalékkal gyárta­nak többet, s ez nem kevés, hi­szen már a múlt évben is mint­egy egymillió darab készült. A felkészülés során számoltak azzal is, hogy a korlátozott ka­pacitás, illetve a szocialista és tőkés export növekedése miatt máris intézkedés vált szükségessé a pamut, kötött alsóruházati cikkek iránt jelentősen növekvő házai igények és a mintegy két­szeresére bővülő export miatt. A Könnyűipari Minisztérium már egy évvel ezelőtt kezdeményezte tartós együttműködés létrehozá­sát a Mosonmagyaróvári Kötött­árugyár és egy jugoszláv iparvál­lalat között. Ennek nyomán a KONZUMEX közreműködésével már megkötötték a hosszúlejára­tú bérmunka-szerződést, ennek alapján Jugoszláviából az idén egymillió garnitúra (kétmillió darab/ alsó kötött ruházati cikk érkezik, amelynek gyártásához a magyar vállalat műszaki segítsé­get és fésűsfonalat ad. Az óvári gyár — az együttműködés ma­gyar nesztora — felel azért, hogy a szállítmányok időben és jő mi­nőségben érkezzenek Magyaror­szágra. A hazái vállalatoknál, szövet­kezeteknél tavaly mintegy ötmil- lió-egyszázezer férfiing készült. Miután a férfiak öltözködésében a pulóvert kezdi háttérbe szorí­tani az ing, ez a tetemes meny- tiyiség már a múlt esztendőben sem bizonyult elegendőnek. Ezért 1976-ban 200 ezerrel több inget varrnak, a belkereskedelem pe­dig átcsoportosítva devizakerete­it, további félmillió darabbal nö­veli az ingimportot. Az úttörőing- ellátás javítására az idén az ere­detileg tervezett 320 ezer helyett 500 ezer útterőing szállítását vál­lalta az ipar a belkereskedelem számára. Fgyőbként az ing-, és a férfiöltöny-kínálat javítása külön egyeztető tárgyalás témáját ké­pezte a minisztériummal. Az ipar- vállalatok mellett a szövetkezetek is. részt vállaltak a többlet in­gek és öltönyök előállításából. Ami. az export várható .alaku­lását „illeti, a szocialista partner rekkel -a méteráruk, cipője szájjt lítása teljes egészében, a konfek­cióipari termékekre és kötött­árukra csaknem a felajánlható mennyiség 100 százalékára már megkötötték a szerződéseket. Amint a Könnyűipari Minisztéri­umban elmondták, az idén szá­mottevően növekvő tőkés ex­portra való felkészülést jól segí­tette. hogy ezúttal a yállalaiok idejében megkapták a szükséges információkat, valamennyi ter­melő ismeri azokat a körülmé­nyeket, amelyekkel számolva idő­ben megtehették és még megte­hetik ajánlataikat. Ennek köszön­hető, hogy már most 20 száza­lékkal nagyobb a kötésállomány,, mint az elmúlt év elején volt. (MTI) Nyugdíjban , „Dolgozóként a párttag is előbb-úfóbb nyugdíjba megy, kommunistaként so­ha”. Ez a széles körben el­terjedt mondás jól kifeje­zi, hogy a kommunisták nyugdíjba vonulásuk után is a párt harcosai, katonái maradnak. A napi nyolcórai munka már fá­rasztó számukra, de a közéleti- politikai tevékenységet nem-akar­ják abbahagyni. Hiszen túlnyomó többségüknek a pártban eltöltött hosszú esztendők alatt belső igé­nyévé vált a politikai részvétel. Politizálni szerető, a köz ügyéért tevékenyen fáradozó emberek voltak, s ezt a tulajdonságukat továbbra is megőrzik. Erejükhöz, teherbíró képességükhöz mérten részt akarnak venni a párt előtt álló feladatok megoldásában, s a párti számít is közreműködésük­re, tapasztalataikra, tetteikre. A nyugdíjba menetellel azon­ban megváltozik a politikai mun­ka színtere. Kikerülve a mun­kahelyi közösségből, a párttagok túlnyomó többsége az addigi kommunista kollektívától is meg­válik. Egyesek még ideig-óráig volt munkahelyük pártszerveze­tének tagjai maradnak — az irá­nyító pártszerv engedélyt adhat erre, ha az illető párttag poli­tikai, társadalmi munkája, illet­ve a termelésben nyugdíjasként engedélyezett tevékenysége révén aktívan részt tud venni volt munkahelye életében. A jellem­ző és a természetes azonban mé­gis az, hogy —1 eltekintve most a termelőszövetkezeti pártszerveze­tek,tagjaitól — a nyugdíjba me­nő egy másik elvtársi közösség: lakóterülete alapszervezetének tagja lesz. 1 Az esetek jó részében ez a_vál­tozás nem megy könnyen _ végbe, nem mentes a zökkenőktől, oly­kor a megrázkódtatásoktól sem. S nemcsak a búcsú, az elválás ne­héz, hanem az új közösségbe való beilleszkedés is. Kisebb községek­ben még csak egyszerűbb a _ do­log, hiszen ott az emberek álta­lában ismerik egymást, de váro­son az új kollektíva tagjai jórészt ismeretlenek az újonnan odake­rülő számára. S azok sem isme­rik őt, addigi tetteit, életútját. Ezeken a gondokon azonban lehet segíteni, az irányító párt­szervek, az érintett alapszerveze­tek meg tudják találni a válto-r zással járó feszültségek feloldá­sának módját. Több helyen él­nek már azzal a nagyon okos és helyes módszerrel, hogy a nyug­díjba ment párttagot elbúcsúz­tatása után volt pártszervezeté­nek képviselői átkísérik | kör­zeti alapszervezethez, I ott a taggyűlésen bemutatják új kol­lektívája tagjainak. A két veze­tőség képviselőinek megbeszélé­se és a taggyűlési • bemutatás azt is elősegíti, hogy az illető elvtárs testére szabott, képességeinek és érdeklődésének megfelelő párt- munkát, megbízatást kapjon. Minden esetben — például a faluról városi munkahelyre be­járók esetében is —• ezt termé­szetesen nem tudja a pártszer­vezet megtenni, nincs hozzá idő és energia. De akkor is meg le­het tenni, hogy írásban tájékoz­tassák a lakóhelyi pártszerveze­tet új tagjának érkezéséről, ad­digi pártmunkájáról, képzettsé­géről. S azt is meg tudja tenni a munkahelyi pártszervezet, hogy az átigazolást követően érdeklőd­jék volt tagjai felől, tájékozód­jék arról, hogyan tudnak átállni és a területi pártmunkában részt venni, nincs-e szükség valamilyen segítségre. A munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek együttműködése nagyon fontos tényező a zökkenő- mentes átmenetben, az első lé­pések megkönnyítésében. A to­vábbiak azonban már főként ma­guktól a területi pártszervezetek­től, s. az őket irányító pártszer­vektől függnek. Nagyon gondos és körültekintő mérlegelést kíván ugyanis, hogy mit kérnek, kí­vánnak a nyugdíjas párttagoktól. Hiázen helyzetük, körülményeik ugyancsak eltérőek. Vannak kö­zöttük 56 és 86 évesek, életerő­sek és betegeskedők, tettrekészek és gyámolításra szorulók. Éppen olyan hiba túl sokat kívánni, mint túl keveset: éppen olyan ká­ros feladatokkal elhalmozni azt, ki már. nem bírja a rendszeres te­vékenységet, mint „leírni” a kö­zös munkából, kihagyni azfj aki még akar és tud is tenni. Ez utóbbi annál inkább hiba lenne, mivel a lakóterületen igen sok tennivalója van a pártszer­vezetnek, a politikai munkában igen sok feladatot kell megolda­nia. Nem ennek az írásnak a ren­CÉLTUDATOS NEVELŐMUNK.A KISKUNHALASON A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban több harminc év körüli fiatalember elmondhatja, hogy otthon őrzi a 15 éves törzsgárda jel­vényt és oklevelet. Ezek a fiatalok annak ide­jén a gazdaság szakmunkástanulói voltak, s azóta is ott dolgoznak. E tény is mutatja, hogy az állami gazdaság vezetői már régóta céltudatosan foglalkoznak az utánpótlás nevelésével. Eredményük szinte egyedülálló Bács-Kiskun megyében, ugyanis a halasi gazdaságban dolgozók csaknem fele 30 éven aluli fiatal. S ami szintén figyelemre méltó, az a szervezeti életükben, tudatformálódásukban, politikai felkészültségük­ben történt gyors fejlődés.' Az eseményeknek elébe vágva egy jellemző adat: 1975-ben a gazdaság pártalapszerveztei 8 új tagot vettek fel, s mindannyian 30 éven aluliak. Közülük öten a KISZ-szervezet ajánlásával jelentkeztek a pártszer­Ifjúsági szövetségbő a pártiszervezetbe vet. A 8 pártalapszervezetnek je­lenleg 227 tagja van, közülük öt- venen 30 éven aluli fiatalok. A pártbizottságnak az volt az állásfoglalása, hogy a fiatal kom­munisták, az új párttagok első­sorban a KISZ-szervezetekben dolgozzanak, s ne szakadjanak ei attól a szövetségtől, melynek hosz- szú éveken át tagjai voltak. Kész­ségüket. rátermettségüket ugyan­is ott tudják a legjobban haszno­sítani. Sokáig az volt a gond, hogy a fiatal párttagok milyen vezetbe. Pintér Imre, a halasi gazdaság pártbizottságának titkára szintén 30 év körüli fiatalember. Amint a gazdaság vezetői mondják ró­la, ő is saját nevelésük. Való igaz, a fiatal párttikár- miután elvégezte a Budapesti Kertészeti Egyetemet, a kígyósi kerületben kezdett dolgozni, s innen került Tajóra agronómusnak. Három év­vel ezelőtt lett a pártbizottság titkára, i — Az iparszerű, gépi termelés, a modern technikai felszerelés, a jó munkakörülmény és kereseti lehetőség minden munkaterüle­ten lényeges szempont, de foko­zott mértékben döntő a mezőgaz­dasági dolgozók utánpótlásának kérdésében — mondta Pintér Im­re. — Nálunk is ez a helyzet, mert elsősorban a gazdasás dina­mikus fejlődésének eredménye, hogy.sok, csaknem 800 fiatal dol­gozik a kerületekben. Az eredmé­nyes munkának természetesen ők is aktív részesei. Szorgalmas, becsületes mnkájuk egyebek kö­zött a teljesítményük alapján ka­pott béreikből is lemérhető. Egy fiatal szakmunkás három és fél, négy ezer forintot keres. De van­nak olyan ifjúmunkások, trakto­rosok, szerelők, akik havonta öt­ezer forintot visznek haza, a kör­nyező falvakban élő családjaik­hoz. — Nagyon sokan a Halas kör­nyéki kisközségekből járnak dol­gozni a gazdaság kerületeibe — folytatta a beszélgetést a párttit­kár. — Munkaidő után autóbusz szállítja őket haza. A mindenna­pos utazás sokáig kedvezőtlenül befolyásolta, sőt gátolta szerve­zeti életük fejlődését. Ennek kö­vetkeztében a KlSZ-alapszerve­:•zeteknek. mfildössze-rkétszaz* tágja -vöít* ' fellendítette szervezeti életüket is, a kilenc KISZ-alapszervezet megerősödött. Két és fél év alatt 320-ra nőtt a KISZ-esek taglét­száma. Feladatvállalásaik első­ként a munkafegyelem javítását, a termelő berendezések jobb ki­használását, a tartalékok feltá­rását célozta. Mindezt a szocia­lista brigádok . kollektíváiban valósítják meg. A gazdaságban száz szocialista brigádból 23 if­júsági munkacsapat. Az ifjúkommunistává való ne­velés, a KISZ-esek szervezeti éle­tének fellendítése után előbbre lépett a gazdaság. Három évvel ezelőtt Intézkedési tervet készí­tettek a pártépítésre. Ennek lé­nyege: a kerületenként egy-egy, vagyis a 8 pártalapszervezet erő­sítésére törekedtek, de hangsú­lyozták, hogy ehhez még megfe­lelő előkészületek szükségesek. . Az ifjúkommunisták további nevelé­se, látókörük szélesítése, politikai tudásuk bővítése volt a legfonto­sabb feladatuk. —•: A kerületek szocialista bri­gádjaiban dolgozó fiataloknak kü­lön megbízatásokat adtunk, ja­vasoltuk fejlesszék, bővítsék po­litikai ismereteiket, s tegyenek eleget a KISZ-szervezetekben vál­lalt feladataiknak — magyarázta a párttitkár. —* Megvallom, az intézkedési terv megvalósításának első évében elmaradtunk a kívánt eredménytől. Erősíteni akartuk például a tajói pártalapszerveze- tét, de akkor á jelentkezők közül egy jelöltet sem tudtunk felvenni. Bár munkájukat becsületesen el­végezték, mgg nenj. ycjlt^ gl^al? . masak gíjpra’‘ h^^^kgri\tnun.istp|c soraiba lephessenek; rJEqyabhvdtp- zös munka során tavaly ugyan­ebben a kerületben három dolgozd kapta meg a piros tagsági köny­feladatokat végezzenek a KISZ- alapszervezetekben. Néhány rossz példa hívta fel a figyelmet erre- a problémára. Volt eset,- hogy a- fiatal Dárttag még nem tudott a kívánalmaknak megfelelő ak­tivitást kifejteni a pártszervezet­ben, de a KISZ-szervezetben sem dolgozott megfelelően, mondván, hogy az ifjúsági szövetségből már „kinőtt”. •— Ezért elhatároztuk, hogy az újonnan felvett párttagoknak a- KISZ-szervezetekben konkrét fel­adatokat adunk — jegyezte meg Pintér Imre. — Megbíztuk őket például azzal, hogy irányítsák, vezessék a KISZ-esek politikai te- vábbképzését. Arra gondoltunk, hogy az ifjúsági vitakörökön be-- vezetőül összefoglalják majd a szóban levő témát, azaz elindít­ják a beszélgetést. Noha az újon­nan felvett" kommunisták megfe­lelően tájékozottak az egyes po­litikai kérdésekben, ismerik a té­mát, egy-egy kiselőadás formá­jában mégsem tudják azt meg­felelően visszaadni. Bátortalanok, gyakorlatlanok. Ezt a készséget pedig a gyakorlás során lehet el­sajátítani. A tagkönyvcserével kapcsolatos politikai feladatok végrehajtásá­ra a halasi gazdaság pártbizottsá-• ga is intézkedési tervet készített. A párttagokkal való egyéni be­szélgetésekre március elején ke­rül maid sor, A kommunisták között bizonyára sok szó esik arról is, hogy a fiatal párttagok' milyen módszerekkel tudnák' még jobban segíteni a KISZ- alapszervezetek munkáját. A kérdésen érdemes elgondolkodni, hiszen csakis ez lehet annak a "helyes' útnak--9jkövetkezö ’jelentős ^áUórriáSa'. bmelyen a Kiskunha- *taáí’ Álfaihf Gazdaság idősebb és- fiatalabb kommunistái haladnak.. Tárnái I ászló Tovább fejleszteni — de ho­gyan? A párt- és a KlSZ-szerve- zet vezetőit egyaránt foglalkoz­tató kérdésre az öt évvel ezelőt­ti ifjúságoolitikai határozatnak, majd a KISZ Központi Bizott­sága 1974 áprilisi határozatának megvalósítása során találtak- he­lyes választ. A kommunista jel­leg erősítésének elengedhetetlen feltétele, hogy a munkaidő után gyakran találkozzanak egymás­sal a fiatalok, cseréljék ki tapasz­talatokat, vitatkozzanak, politi­záljanak. A gazdaság kerületei­ben kialakított önálló KlSZ-klu- bok jó lehetőséget adtak a közös művelődésre, szórakozásra. Ez deltetése felsorolni a lakóterüle­ten adható pártmegbízatásokat, a közéleti cselekvés sokféle lehet­séges formáját. De azt hadd emeljük ki, hogy a nyugdíjas párttagok életismerete, politikai tapasztalata, felhalmozott tudá­sa nagy politikai erőt rejteget, amit nagyon jól lehet hasznosí­tani. Igazságtalan és indokolat­lan az a lebecsülő hangsúly, amellyel némelyek a „nyugdíjas pártszervezeteket” emlegetik. In­kább azok érdemlik meg az el­marasztalást, akik képtelenek ezt az erőforrást okosan és célsze­rűen hasznosítani a közösség ja­vára. Az a tudat, hogy a közösség, a párt számít rájuk, igényt tart véleményükre, közreműködésük­re — minden bizonnyal a legfon­tosabb tényezője a nyugdíjas párttagok jó politikai közérzeté­nek. De igen fontos tényező — s egyúttal a feladatok megoldá­sának egyik feltétele — alapos és rendszeres tájékoztatásuk az or­szágos és helyi politikai kérdé­sekről. Nagyon lényeges a helyze­tükkel, személyes gondjaikkal való rendszeres törődés a figyel­messég is. Apró gesztus, hogy több területi pártszervezetben például a vezetőség születésnap­jukon köszönti a nyugdíjas párt­tagokat, S a figyelmességnek még számos formája van és lehet. A társadalom javára folytatott sok éves fáradozásuk kötelez a nyugdíjban levő párttagok iránti figvelmességre. Képességeik, ten- niakarásuk körültekintő haszno­sítása pedig nemcsak személyes ügyük, hanem közösségi érdek. Gy. L. Faszéngyár” az erdőben öszi-téli napokon a hegyvidé­ket járva az erdei tisztásokon gyakran látunk jókora,, földdel lefedett, füstölgő kupacokat. Csí­pős, szúrós . szagú gőzök lengik körül a boksát, amelynek „gyom­rában” a képen látható módon elrendezett, felhalmozott fahu­sángok részleges elégése, elsze- nesedése megy végbe. Az elsze- nesedés sok napig tartó, hosszú folyamat és sikere jórészt attól függ, hogy előzőleg megfelelő szakértelemmel állították-e össze a boksát. A „késztermék” a ma már csak kevesek által Ismert faszén. Fél évszázaddal ezelőtt bezzeg minden háztartásban meg­található volt, hiszen vele fűtöt­ték át a vasalókat, amelyekben lóbálással élesztgették a kihuny­ni készülő parazsat. A faszén — a kémiai megfogal­mazásában — a levegőtől elzár- tan végzett falepárlás visszama­radó szilárd terméke. Iparilag re- tortákban és folyamatos üzemű lepárló berendezésekben állítják elő, miközben a felszabaduló, gáz alakban távozó értékes alkotóré­szeket is felfogják, hasznosítják. Napjainkban a kohászat és a vegyipar tart még igényt megle­hetősen nagy mennyiségű fa­szénre. Tekintélyes az a mennyi­ség is, amit az utóbbi időbén hét­végi házaikba, kirándulásaikra visznek magukkal az emberek, hogy -húsokat süssenek a pará­zson. Talán keVesen tudják, hogy ha­zánk komoly exportot bonyolít le a faszénből, s még így sem tud­ja kielégíteni a_külföidi keresle­tet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents