Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-08 / 6. szám

1976. január 8. • PETŐFI NEPE • 5 Kutatóasztalon a Duna A Budapesti Mű­szaki Egyetem Víz­gazdálkodási és Víz­építési Intézetében kísérletek kezdődtek a magyar—csehszlo­vák együttműködés, sei megvalósuló nagymarosi vízlép­csővel kapcsolatban. Kicsinyített hajózsi­lipben uszályok mo­delljeit helyezték el és így vizsgálják a kifolyó, és töltőnyí­lások méreteit. Az érdekes hidraulikai kísérlet után az inté­zet munkatársai szakvéleményt adnak a tervezőknek. (MTI-fotó — Csikós Gábor felv. — KS) Nagy emberek mint tanulók A CUMANIA HARMADIK KÖTETÉRŐL Világos koncepció, egyenletes színvonal A kecskeméti Katona József Múzeum méltán nagyszabá­súnak tartott kezdeményezéséről más alkalommal már elis­meréssel szóltunk. Az a tény, hogy a Cumánia című könyv- sorozat immár a harmadik kötetéhez érkezett el, egyebek kö­zött azt is bizonyítja, hogy letagadhatatlanul tudományos szellemi műhellyé lett ilyen vonatkozásban is a megyei mú­zeum. Bács-Kiskun tudományos érdeklődésű emberei előtt töké­letesen világos lehet már a szerkesztői koncepció: fórumot teremteni az itt élő, innen elszármazott vagy szorosan e táj­hoz kötődő kutatóknak, történeti, néprajzi, gazdasági, régé­szeti, művészeti stb. szakembereknek ahhoz, hogy munkás­ságuk javát a nyilvánosság elé tárják. S közben a szűkebb haza, a sajátos táj sokarcúságát bemutassák, átalakulását ér­zékeltessék, hozzájáruljanak az átfogóbb magyar történet­íráshoz, s adatokat szolgáltassanak az egyes tudományágak művelői számára. E nemes törekvés gyakorlati megvalósí­tásának bizonyítéka együttesen az eddig megjelent három váskos kötet. A zsenik az iskolában is zseniá­lisak voltak — ez az egyik elmé­let. A másik ezzel szemben azt állítja: a híres emberek átlago­san. vagy rosszul tanultak, osz­tályt ismételtek, sőt, elég gyakran kicsapták őket az iskolából. Az igazság — mint rendszerint — valahol a középen van. Ku­tatók állítása szerint sok nagy ember volt rossz tanuló, persze nem azért, mert buta lett volna. Jellemük, egyéniségük nem állta a merev iskolai kereteket. Két érdekes és jellemző példa, bizonyítja egyebek között, hogy híres politikus is lehetett csap­nivalóan rossz tanuló. Nevük: Bismarck és Churchill „Az iskolai évek: szomorú, szür­ke folt az életemben — írta Churchill. — CsuDa szenvedés, megaláztatás, kényszer, unalom és értelmetlenség.” Franz Kafka is sokat szenve­dett az iskolában: „Éjszakánként ma is kísértenek a velem foglal­kozó tanári értekezletek” — írja naplójában. Hadd áruljuk el: tiagy nehezen csúszott át egyik osztályból a másikba. G B. Shaw. aki szinte betege­sen félénk természetű volt, eze­ket írta az angol iskolarendszer­ről: „Az egész nevelési rendszer egy nagy csalás. A tízéves okta­tás végén még anyanyelvemet sem; ismertem, jól. Legföljebb. de- ■ rék spörtolökát' nevelnek, de minden erkölcsi tartást kiirtanak ez emberből...” - A fentikekkel ellentétben kitű­nő tanuló volt Descartes. Vol­taire. Kant, Hegel. Lenin. Ri­chard Strauss. Erich Kästner. Hegel évről évre kitüntetést kapott az iskolában, tízéves ko­rától tizennyolc éves koráig. Ti­zenöt éves korában latinul írt naplót. Zseniálisnak azonban egy­általán nem látszott. Barátai egyi­ke így nyilatkozott erről: — Nem számítottunk arra. ami ' később lett belőle. Lenin kitüntetéssel végezte az iskolát Érettségi bizonyítványá­ba bejegyezték: „Rendkívül te­hetséges. Szorgalmas és alapos. Sem az iskolában, sem az iskolán kívül, sem szóval, sem tettel so­ha nem adott okot tanárainak a megrovásra __" A nnál .több volt a baj Darwin­nal. De nem ő, hanem az angol iskolarendszer volt a hibás eb­ben. amely megtörte a tanulók jellemét, a többi között súlyos testi fenyítéssel Dokumentum van arról például, hogy Churchillt annyit verték az iskolában, hogy emiatt egv ideig dadogott és sely­pített Tallózva híres emberek élet­rajzában, meglepő dolgokra buk­kanhatunk. Ki gondolná ugyanis, hogy rossz tanuló volt Albert Einstein, a relativitáselmélet aty­ja. Richard Wagner, a zseniális zeneszerző, sőt Mahatma Gandhi is. Tizenöt éves koráig igen rosz- szul tanult Napóleon. Egyszerűen nem ismerte a helyesírást, a fran­cia nyelvet pedig — egyik tanára szerint —. „barbár módra hasz­nálta”. Ragyogó tehetségnek bi­zonyult azonban a katonaiskolá­ban: az előírt három év helyett egv év alatt elvégezte az iskolát. Komoly sikereket ért el az is­kolában Friedrich Schiller, a két Grimm-testvér Gustave Flaubert, Emile Zola. Marx Károly és Ho Si Minh. Még egy Dár rendhagyó eset ide kívánkozik, melyek szerint rendkívül tehetséges tanulók vol­tak — bár nem jártak iskolába — Nagy Sándor. Julius Caesar. Vili. Henrik. Morus Tamás és Rotterdami Erasmus.­Kvvesort:':'fúdtiik'.';-hoRy:^;Mflrk Twain csak elemi Iskolát végzett, akárcsak Jack London. Alberto Moravia 60 éves korában érett­ségizett akkor is csak azért, hogy. megkaphassa hivatásos újságírói igazolványát. Honoré de Balzac állandóan különféle büntetéseket kapott az iskolában Majakovszkijt tizen­hat éves korában kicsapták az is­kolából; tizenkilenc éves. amikor bejut a képzőművészeti főiskolá­ra. de a rutinszerű foglalkozások hamarosan untatni kezdik és ott­hagyja az iskolát Befejezésül még egy rendhagyó példa: William Faulkner ameri­kai regényíró csak két évig járt középiskolába. Apja jó kapcsola­tai révén, érettségi nélkül, beju­tott ugvan az egyetemre, de ott egy évig sem bírta ki. Mégis No- bel-dijas író lett belőle.!. László Zsuzsa A fentiek mellett az sem lehet közömbös, hogy a kötetekben ol­vasható tanulmányok színvonala eléggé egyenletesnek mondható. Ez sem kis dolog. E mostani legújabb kötet nagy­jából Bács-Kiskun megye leg­utóbbi két évszázadának történe­tét igyekszik áttekinteni. Termé­szetesen a teljesség igénye nél­kül; ez lehetetlen is lenne. Jó dolognak tartjuk, hogy az olvasó Kecskeméttől Bajáig és Kalocsá­tól Kiskunfélegyházáig „utazgat­hat” a könyv lapjainak segítsé­gével, nagy ugrásokkal bejárva nagy időket és tágas tereket. Há­rom élesen elhatárolható részre osztható a mű. Kár, hogy a szer­kesztés e tagolást, különválasz­tást nem végezte el megkönnyit- tette volna az olvasó dolgát. Egyik a társadalmi fordulatokra, átalakulásokra figyel, a másik a gazdaságtörténetből az ízelítőt, s a harmadik rész művelődéstörté­neti adalékokkal szolgál szá­munkra. o n □ A legtökéletesebb összhang az eiső csoportba tartozó tanulmá­nyok közt van meg. A szerkesz­tői munka itt a legtökéletesebb. Ragyogóan egymásrá épülnek a színvoifaláfcffcíí"* * ' ízftlv^inalasább írások. Hazánk történelmének há­rom nagy- sorsíordutéijw:'H948 49, 1919 és 1945 elevenedik meg előt­tünk plasztikusan, szemléletesen és érdekesen. Bárth János Adalékok az 1848 —49-es forradalom és szabadság- harc kalocsai történetéhez című tanulmánya gazdagítja á korról való ismereteinket. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy azokban a történelmi jelentőségű napokban a kalocsai érsek és a helybeli papság támogatta a sza­badságharc ügyét. Ez olyan sa­játosság a magyar történelem egészén belül, melyre érdemes felfigyelni. Rendkívül izgalmas a Sörös Imre érseki könytárnokról megrajzolt portré. Az a férfiú, akit a császári önkény később tíz évre bebörtönzött, s aki később Dunapatajon telepedett le. ugyan­csak figyelmet érdemel az utókor részéről. Romsics Ignác fiatal történész kiváló képességeiről már többször is meggyőződhettünk. Jó érzék­kel, s tudományos igénnyel, ha­talmas jegyzet-apparátussal meg­írt tanulmánya Kalocsa társadal- -■ mi-politikai viszonyai 1918—1919- ben címet viseli. Megtudjuk be­lőle, hogy milyen volt a város gazdasági-társadalmi arculata a századfordulón, s az azt követő esztendőkben. Realista leírását, valósághű rajzát kapjuk többek között az 1919-es, véres esemé­nyekben bővelkedő kalocsai el­lenforradalmi lázadásnak. Sok eredeti, eddig fel nem használt dokumentum, sok értékes forrás­anyag segítségével vált súlyossá a tanulmány. S ami külön érde­kes: a papság hatása ekkor már teljesen negatív volt: a lakossá­got sikerült passzívvá, érdekte­lenné, közömbössé tenniük azok­nak. akiknek elődjei annak ide­jén még a szabadságharcot tá­mogatták. Korabeli dokumentumok bemu­tatásával és feldolgozásával. s szemtanúk hitelesnek mondható vallomásainak felhasználásával készült Gergely Ferenc—Kőhegyi Mihály értékelő-elemző írása. A címe: Az élet újraindulása és a Nemzeti Bizottság tevékenysége Baján’ 1944-—1948-ban. A város- felszabadulásának - körülményőiT élethűen” vetítik '-elénk“aKiszei'zők. Baja — és a megye — életének megindulását ugyanígy. Leköti a figyelmet az a rész. amelyben a Bajai Hírlap létrejöttét taglal­ják. □ □ □ A gazdaságtörténeti' tanulmá­nyok csaknem teljes egészében a tizennyolcadik századdal foglal­koznak. Ezek közül kettő egy­mást kiegészítve ad körképet a görög kereskedők ténykedéséről. Petri Edit A kecskeméti görög "kereskedők története a XVIII. században című tanulmánynak olvasása közben sokat megtudunk Kecskemétnek és környékének korabeli társadalmi-gazdasági vi­szonyairól. A Rákóczi-szabadságharchoz nyújt bőségesen adalékokat Bán­kúti Imre cikke: Egy görög ke­reskedő tevékenysége Kecskemé­ten a Délalföldön. A szabadság- harc hátterét felvillantó regénybe illő történet élvezetes olvasmány. A Kőhegyi Mihály—Nagy Adám szerzőpár az alábbi címmel írt tanulmányt: Pénz- és gazdaság- történeti adatok Mária Terézia korából. A sok kitűnő minőségű fotómásolattal illusztrált írás töb­bek között felvillantja a társa­dalmi ellentéteket is. □ □ □ A művelődésörténeti írások kö­zött megkülönböztetett figyel­met érdemel a Vorák Józsefé. A címe: az 1807-es országgyűlés verses leírása. A Gőzön Imre kéz­írásos énekeskönyvében meglelt mű szerinte Mátyási József szer­zőségére mutat több« vonatkozás­ban is. Közli Vorák a 825 soros verses leírás teljes szövegét is. meggyőző kiegészítő magyaráza­tokkal. A szerző bőséges filoló­giai apparátussal és tökéletes szövegelemzéssel, valamint más szövegek egybevetésével igyélc- szik bizonyítani, hogy Mátyási József művét őrzik a halasi mú­zeumban. Szakács Margit Simonyi Antal, a hazai fényképezés egyik úttö­rő egyénisége című írásában á kecskeméti születésű férfiú éle­tének vázlatos áttekintését adja. Megtudjuk többek között, hogy a szocializmus elméletével foglalko. zó hazafi, akit egyszer vád alá is helyeztek, elsőként kísérletezett a fotónagyításokkal, s az S ta­lálmánya volt a pillanatfelvétel. Az érdekes, regényes, kalandos életű Simonyi elkészítette Arany jános, és Madách Imre portréját. A művelődéstörténeti ' témájú írások közt külön is figyelmet ér­demel Sümegi György cikke Ne­mes Marcell műgyűjtő pályájáról, Külön érdekessége' az írásnak az a rész, amelyben a szerző annak a negyvenkilenc képből álló gyűj­teménynek a viszontagságos sor­sát mondja el, amelyet a gyűjtő Kecskemét városának adományo-' zott a század elején. Murádjn Jenő: Nagybányától •Kecskemétig. Fazekas István: Móra Ferenc két diákköri beszéde és Lóránd Nándor: Adatok Bál***1' Kiskun megye gyógyszertári há­lózatának kialakulásáról éa neves Syógyszerészeiről olvasható még a Cumania III. kötetében. Ez utóbbinak főként a kecskeméti gyóav«zertárak történetét leíró ré­sze érdemel figyelmet. □ □ □ Mindent egybevetve: a Cumá­nia új kötete színvonalasan meg­írt tanulmányaival erőteljesen já­rul hozzá Bács-Kiskun szellemi életének gyarapodásához. A szer­kesztők: Horváth Attila és H. Tóth Elvira és Bánkúti Imre alapos és körültekintő munkát végeztek a könyv gondozásában. A kötethez dr. Romany Pál irt gondolkozásra serkentő előszót. Várjuk a sorozat folytatását. Varga Mihály Egy fiatalember — a fiatalabbakért A kecskeméti Szalvaí Mihály Úttörőhöz folyosó­it, termeit töob virág, és gyertyatartó, vasvázas könyvespolc díszíti. Úttö­rők készítették e szép tár­gyakat. Általában 10—Iá­én járnak a díszműlakatos szakkörbe, melynek foglal, kozásait Sándor István szerszámkészítő szakmun­kás vezeti. — Régi kapcsolat fűz az úttörőházhoz, illetve a diá­kokhoz — mondta. — En­nek ír kölcsönösen jó ba­rátságnak részemről első­sorban az a magyarázata, hogy nagyon szeretem a szakmámat és a fiatalo­kat. Igyekszem átadni ne­kik, amit megtanultam. A 31 éves fiatalember 1959-ben jelentkezett szak­munkástanul ónak a Fém­munkás Vállalat kecske­méti gyárába, amely ak­kor még az Épületlakatos- ■ ipari Vállalat nevet visel­te. Felvették szerkezetiig katcsnak. Később lehetőség nyílt arra, hogy más szak­mát válasszon. Szerszám­készítő szakmunkásként kezdett dolgozni a kecske­méti gyárban. Munkája melletttovább tanult. 1969-ben érettségizett. Már két alkalommal Kiváló dolgozó oklevelet kapott. 1971-ben Kiváló úttörő ve­zető jelvénnyel tüntették ki. Tavaly megkapta a KISZ Központi Bizottság arany koszorús jelvényét, x az Építőipar kiváló dolgo­zója lett. — A kecskeméti gyár szerszámkészítő műhelyé­nek Voszhad elnevezésű szocialista brigádjában dől. gozom — magyarázta a fiatalember. — AH- tagú kollektíva vezetője vagyok. A 60 as évek végétől se- gitjiik a kecskeméti úttü- róliázat. Kezdetben a diá­kokkal való kapcsolat elég rendszertelen volt. Később egyre több szakköri fel­szerelést, játékot készítet­tünk az úttörőknek. Aztán megkértek, hogy az úttö­rők díszműlakatos szakkö­rét vezessem. Természete­sen elvállaltam. ömüióbm annak, hogy a szatyorf:': munkában részt ve kori úttörők közül "tirtSrn1' éppen a lakatos szakmát választották, s foglalkozó- . sainkon jelenleg is gyakori vendégek. Sándor István gyakran ] csak a késő esti órákban ! ér haza. Csoportvezetői munkaköre mellett sok egyéb elfoglaltsága van. A gyár szakszervezeti bízott-- ságának tagja. Korábban munkaverseny-felelös volt. most propagandista. Tana- ’ csaiért. javaslataiért a . KISZ-esek is gyakran fel- . keresik. Most otthon, a családi körben is sok a tennivalója, feleségéi el és két gyerekével nemrég új, kétszobás lakásba költöz­tek. T. L. __________________!_____ ( 40.) — Mindegy. Ha legközelebb elhatalmasodik rajtad valami ha­sonló inger, előbb fordulj hoz­zám tanácsért... Elkezdhetem sütni a rántottcsirkét? Az apu legalább reggelizett, de te éhgyo­morra akartál párbajozni, te el­késett Anyegin. — Párbajozni... Francot. — Mindegy, minek nevezzük. Az a lényeg, és attól hülye az ügy, hogy egy nő miatt... — Ne biggyeszd a szád, Bogár, rendes kis csajfeniatt lett volna. — Értem is megtennéd? — Aki megpróbál téged tönk­retenni ... — Engem nem lehet tönkreten­ni! — Bírom, amikor így villog a szemed. — Nem is villog. Kőbe faragott szobrok nyugalma szunnyad ben­nem. Gyújtsd meg a gázt, légy szíves, prézlis a kezem. Te még mindig ideges vágj', látom rajtad. Igyál egy pohár vizet, szegény párbajhős ... akinek nem állt ki az ellenfele. A Kálvin téren vagy a Marx téren lett volna a lovagi torna ? — Nevetni fogsz. Lakásra men- ii-rn. — Okos. Ajtót se nyitottak. Kö­zölték veled, hogy j kívül tága­sabb, az ellenfeled' egyébként is templomba ment, mert vasárnap van. — A Balatonra ment. — Frankón leégetett. Inkább lubickol . a hús habokban, mint szétveresse a pofáját általad. Na jó, nem cukkollak tovább, örülj neki, hogy így alakult. Én ugyan­is örülök. Mert tárgyilagosan be­kalkulálom, hogy te is kaphattál volna. — Francot. Az ilyen alak nem üt vissza. — Ebben a felállásban duplán méltatlan lett volna hozzád az ügy. Gyáva krapekot verni, aki nem mer visszaütni, ebben nincs fantázia. Ilyen alakkal ne pisz- kítsd be a kezed, hagyd a sorsá­ra, elrohad önállóan is. — El. Ebben nem kételkedek. Abban is igazad van, hogy igyák valamit. — De nem vízre vágyói igaz? Tehát fordulj bizalommal az apuhoz. — Melózik a főosztályvezető? — Most igen, mert nem zava­rom. Szegény apu. — Miért? Mit tettél vel'e? — Meggyötörtem az agyát kü­lönféle képtelen kérdésekkel. A végén már kísértetiesen olyan volt a szöveg, mintha politizál­tunk volna. Komolyan! Ne rö­högj ilyen törvénytelenül. — Én csak ironikusan moso­lyogtam. Mert akaratom ellenére eszembe jutott, hogy bizonyos szintkülönbség áll fenn kettőtök között... — Tévedésben ringatózol. Kö­zölhetem veled, hogy azonos színvonalon voltunk. Nekem iga­zam volt, ez fix. — És a főosztályvezetőnek? — Neki is. — Mit mondott? — Hogy nem az a lényeg, ki mennyi pénzt lapátol össze, ha­nem az, hogy elrohad-e a sok pénztől. Most, hogy én is kimpnd- tam, ez állattan bölcs a fülem­nek. — Gratulálok. Fejlődsz, Bogár. Elismerni, hogy másnak is lehet igaza... A fejlődésről jut eszem­be. Képzeld, Treff itthon van. — Treff? Tudom már... osz­tálytársad volt, az a kedves fiú, anyajegy van az arcán. — Nem volt osztálytársam, eggyel fölöttem járt, de három évig együtt kosaraztunk. Az anyajegy pedig nem az arcán volt, hanem a halántékán. — Biztosan, ha te mondod. Hogyhogy itthon van? — Ügy, hogy általában Novo- szibirszkben van. — Messzebb már nem is mehe­tett volna. Nem volt jó neki itt­hon az atomreaktorban? — Nem az atomreaktorban, hanem a Központi Fizikai Kutató Intézetben. Annak csak egy ré­sze az atomreaktor, amiben ben­ne nem szoktak emberek lenpi, mert nem egészséges. Nem mond­tam tavaly, hogy Treff Novoszi- birszkbe ment aspiránsnak? — Lehet, hogy mondtad. — Nahát, most itthon van sza­badságon. Áthívom estére. * ha nincs kifogásod. — A te vendéged lesz,, miért lenne kifogásom... — Csak megérdeklödtem. Il­lemből. — Na, tűnj el... és hozz ne­kem is egy korty vodkát, hogy legyen étvágyam. — Legyek szíves hozni. — Légy szíves. Reggei vere­kedni rohan, mint egy garázda elem. délben meg illemtant ok­tat. Nekem, mert én vagyok a kisebb... T/'elemen eay óra tizenöt iv perc alatt tette meg az utat Balatondiósdig. Az üdülő­hely temploma előtt rálépett a fékre, mert meglátta, hogy Pe- terdi Miska éppen kifordul a plébánia kapuján és a templom felé indul. A plébános is észrevette a ko­csit. Megszaporázta lépteit. Fe­kete reverendája a sietős mozgás­tól komikusán libegett a bokái körül. . — Szevasz. fiú! — kiáltotta már messziről. — Az ember min­dig jobbat vár... — Szevasz, Miska. — Kelemen kilépett a kocsiból. — Látom, stetsz. Megölelték egymást, összekoc­cantották a homlokukat. — Nyolckor más miséznem kell — mondta a pap. — Nem is tartalak fel. — Ke­lemen visszaült a volánhoz. — Ha végeztél, ugorj át hozzánk. — Úgyis megkerestelek volna. Bandi. Tegnap este találkoztam Orsikával meg a kislányoddal itt a cukrászda előtt. Orsika mondta, hogy ma lejössz. El akarok mon­dani neked valamit, nehogy meg­lepetés érjen. — Kiváncsivá tettél. Mikor végzet? .— Fél tízre ott leszek nálatok. Orsika friss teával és bőséges hideg reggelivel várta Kelement. Kisjutka már lent volt a vizen. — Jelezzek neki? — kérdezte Orsika. Barnára pirult arcából szinte világított mélykék írisze körül a szeme fehérje. — Egyez­ményes füttyjelünk van. de még csak ö haltja az enyémet. — Hagyd kedvére. — Kelemen felkelt az asztaltól. Cigarettát keresett. — Hadd szaladgáljon, hosszú volt neki az éjszaka. — Nekem is hosszú volt. — Orsika odalépett Kelemen mellé. — A napok is hosszúak voltak. Kelemen átfogta a vállát. Nem gyújtott rá, odadobta az asztal közepére a cigarettát. — Várj a függönyt... — Az ajtón, amely a szoba negyedik fala volt, Orsika mozdulatára összehúzódott a dohánysárga füg­göny. — Attól féltem, reggel me­gint telefonálsz, hogy mégse tudsz jönni — Ha mondtam, hogy jövök __ — Kelemen kigombolta Orsika vékony pongyoláját. — Te házsár- tos. Az ajtó fölött élesen reccsent a csengő és eT se hallgatott. — Itt az apu! — Kisjutka visí­tott az ajtó előtt. — Eressz be! Itt az apu kocsija a ház előtt! Anyuuu! összenéztek. — Ez a mi formánk... — Or­sika összegombolta a pongyoláját. Kinyitotta az ajtót. — Gyere, te lidérc. A gyerek' berontott. Két var- kocsba gumizott haja elállt a fejétől. — ApuÉMár nem vagyunk öz­vegy! Nem nyugodott, amíg Kelemen rá nem állt. hogy legalább kis időre leszaladjon vele a vízhez. — Nézd meg. hogy tudok úsz­ni! Ügy úszók ... — Mint egy kiskutya — mond­ta Orsika. — Na. menjetek. Peterdi Miskához — szokás szerint — árát lehetett volna iga­zítani. Pontosan fél tízkor állított be. —- Mit isztok? — kérdezte Or­sika. — Hoztam Pestről örmény ko­nyakot — mondta Kelemen. — Ha Miska nem fél a guta­ütéstől ... — Orsika vállat vont. Lehetetlen alakok vagytok. — Régi babonánk — nevetett a pap —, hogy a konyak kidobja az emberből a meleget. De hadi térjek rögtön a tárgyra, Bandi. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents