Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-06 / 4. szám
1976. január 6. 9 PETŐFI NÉPE • 5 A művésztelep vendége volt VARGA JÓZSEF 02 ország iparvidékéről, Tatabányáról ' érkezett a kecskeméti művésztelepre, ahol hasznos heteket töltött el a közelmúltban. 1969-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, mestere Bérnáth Aurél és Ék Sándor volt. A mezőkövesdi Születésű fiatalember már a második alkalommal dolgozott Kecskeméten, ahová elsősorban azzal a céllal érkezett, hogy grafikai nyomatokat, litográfiákat készítsen.. Elmondta, hogy a művészetek „adottságai” kedvezőtlenül ala„A NÉP SORSÁT SZÓLALTATJA MEG” Tanyai gyerekek a népdalról 9 Vázlat. ■9 Csendélet. kultak az elmúlt évek során. Az eddigiekben ugyanis igen sok grafikust az alföldi táj hangulatán, a város nyugalmán kívül az is vonzott, hogy Kecskeméti ‘Városi Tanács. épületében működő kőnyomda számos olyan technikai, művészi megoldásra és kísérletezésre Irináit nagyszerű lehetőséget, amelyre az országban másutt alig van mód. A nyomda megszűnése viszont érzékenyen érintette a litográfiával foglalkozó alkotókat és — érthetően — érdeklődésük is csökkent a művésztelep iránt. Varga József az elmúlt években Budapesten, Tatabányán és Dorogon állította ki műveit. A litográfia mellett újabban — és ebben a kézi nyomdák megszűnése is közrejátszik — rézkarcok készítésével foglalkozik. Nagyon kedveli a „füstös” hegyektől gyökeresen különböző Alföldet, Kecskemétet és reméli, hogy a város illetékesei mielőbb megtalálják a módját, hogy a — hírek szerint üzemképes — nyomdai berendezéseket a művésztelepen lakó és a helybeli grafikusok iámét használhassák, P. M. Amikor nemrégiben Nyárlőrin- cen jártunk, ellátogattunk a világoshegyi iskolába Mivel az utóbbi időben többször hallottunk az ottani néptáncosokról, éneke- ’ sekről, kíváncsiak voltunk: a környéken élő tanyai gyerekek isnse- rik-e, szeretik-e a népdalt? Az egyik osztályban tizenkét fiút i és leányt találtunk. Tizenegy-tizen- két esztendős iskolások válaszoltak a kérdéseinkre. □ □ □ A meglehetőesen szokványos kérdést mi sem akartuk megkerülni: szeretik-e a népdalt? Igen — válaszolták tizenegyen. Csupán az egyik kisfiú mondta azt, hogy ő nem szereti. S még hozzátette ehhez: azért nem, mert neki nincsen jó hallása, nem tud énekelni. S otthon, a családban? — kérdeztük .tőlük. Vannak-e olyanok a szűkebb rokonságban, akik rendszeresen énekelnek, dalolnak? Az erre a kérdésre adott válaszok már változatosabbak, öten azt válaszolták, hogy az édesanyjuk mindig énekel munka közben. Két tanulónak a testvére, egynek az apja szokott dalolni. Egy fiúnak a nagymamája. Csupán három gyerek Vallotta azt. hogy bizony náluk senki nem szokott énekelni. , □ □ Mi a népdal? — kérdeztük azután a kis riportalanyainktól. Íme, a válaszok közül néhány' érdekesebb: A nép sorsát szólaltatja meg. Régi szokásokat mond el. A nép ' valamikor bús és bánatos volt, sokat szenvedett, erről szólnak a népi dalok. A szegény emberek életét és sorsát mondja el a nóta. Es miért szép. miért tetszik a nóta? — kérdeztük azután. Ezt így látják a világoshegyi gyerekek: Azért- szép. mert szépen lehet énekelni, Szép a népdal, mert sok benne az érzés. Nem lehet ezt pontosan megmondani; csak szép, nagyon. Mert sok mindent kifejez. □ □ □ Hallgatjátok-e a népdalt rendszeresen — kérdeztük. — Igen — válaszolták ismét egy kivételével Megkérdeztük, hogy ismernek-e a gyerekek helybeli népi énekest? Hárman adtak igenlő választ. A többiek azt mondták: nem hallottak ilyenekről. íme. a három, személy, akiket megemlítettek: Baksa János, negyvenhat éves; Kovács Máténé. hatvanhat éves; és Elek néni, nyolcvankilenc esztendős. Arra kértük azután őket, hogy nevezzék meg az áltáluk ismert népdalokat. Egy gyerek négy címet mondott, egy hármat; és hárman kettőt neveztek meg. a többiek egyet. Olyan nem volt köztük, aki egyet sem tudott • volna mondani. □ □ □. Végül arra voltunk kíváncsiak, hogy ismerik-e Kodálynak és Bartóknak a szerepét a népdalok gyűjtésében és feldolgozásában? A kérdés pontosan így hangzott: Élt hazánkban két világhírű' zeneszerző, aki sokat tett a népzene felkutatásáért és azért, hogy ezek közkinccsé váljanak. Kérjük, írjátok le a két zeneszerző nevét! öten egyetlen nevet sem írtak le. Kodály és Bartók nevét egy tanuló vetette papírra. Csak Kodályt - öten nevezték meg. Egy szavazatot kapott Liszt Ferenc, egyet Lakatos Sándor. Valaki, kifürkészhetetlen okból Jókai Mór nevét írta a papírra. Varga Mihály Érdekes és mulatságos alkotás született a Mosz- fjlm és az olasz Laurentis stúdió „házasságából”. A- „gyermek” műfaja filmvígjáték, amely szerencsesén egyesíti a két nemzet különböző humorát. Az olasz komédiázást; a helyzet- és jéllemkomi- kúmok fergeteges tempójú ötlethalmazát jól egészíti ki a mozivásznon a fanyar, az élet jelenségei mögé is Jekintő szatirikus orosz neveltetés. A kalandos, hihetetlen történet, mint sok hasonló, Rómában kezdődik. Egy zsúfolt közkórházban haldokló öregasszony egyetlen rokonának és örökösének elárulja, hogy a forradalom kitörését megelőzően mesés értékű kincseket rejtett el Leningrádban egy oroszlán alatt. A hely részletes megjelölésére azonban már nem marad ereje. Az intim beszélgetést Olgán, az unokán kívül vagy féltucat vállalkozó szellemű ismeretlen is kihallgatja, akik — mi sem természetesebb ennél —• két napra rá hiánytalanul találkoznak is egymással egy Mosjfkva felé tartó t Az egyik olasz kincsvadás» útban Leningrad felé. repülőgép fedélzetén. Miután világossá válik, hogy mindnyájukat azonos cél, a kincs megkaparin- tá$a vezérli, kezdetét veszi egy meglepetésekben bővelkedő ka- landsorozaL Viszálykodásuk első következménye a hatalmas repülőgép kényszerleszállása egy zsúfolt autópályán, s ezt számos bonyodalom követi. Az egyik olasz Péchy Blanka: Beszélni nehéz! „maffiás” mesterkedése következtében ' vonatszerelvények kapcsolódnak szét, benzintöltő állomás repül a levegőbe, és a vetélytár- sak változatos közlekedési eszközökkel kergetik egymást Leningrad irányába. A kalandorokat és a hozzájuk csatlakozó orosz idegenvezetőt az sem riasztja vissza, hogy a Néva-parti városban se szeri, se száma az oroszlánszobornak. Hatásos ötletekkel J leplezve céljukat felássák valamennyi körül a földet, egészen addig ,,szűkítve a kört”, míg már csak az állatkerti, élő eredeti ketrecének alapozása nem marad ■ -hátra..■ A valószínűtlenebbnél valószínűtlenebb jelenetsorok mindvégig feszített, jó tempóban követik egymást. Igaz ugyan hogy Eldar Rjazanov rendező és a négytagú forgatókönyvírói együt. tes egyik másik ötlete ismerősnek tűnik, újszerűek azonban azok a tájak, városrészletek, és emberek, amik között a cselekmény lejátszódik. A film fordulatos története kitűnő lehetőséget ad Gabriele Po- gani és Mihail Bic kamerájának, hogy hatásos felvételek sorával kápráztassák el a nézőket. A szereplők: Antonia Santilli, Alighiero Noschese és Andrej Mironov kedélyes komédiázása ugyancsak a film bővérű humo. rának szolgálatában áll. Annyit és annyiszor beszéltünk erről a műről, és még nem is ismertettük. Most végre ezt a mulasztást szeretnénk pótolni. A könyvről eléggé egyoldalú kép alakulhatott ki, hiszen különösen a hangsúlyról volt sok ellenvetésünk. Egy ismertető nem szorítkozhat csak a hibák felsorolására, a mű ismertetését értékeléssel kell kez- . doni, és csak azután illik a hibákra rámutatni. De mi rendhagy óan még most is először a hibákkal foglalkozunk. Nem érthetünk egyet azzal, amit Péchy Blanka többször is tapaszait hevességével ostoroz: vagyis az idegen szavak kérdésének értékelésével. Én pl. egyáltalában nem érzem „a félműveltek ajándékának” az interjú szót, amelyet az eredeti angolosabb interv ju szóból vont eL.. nevezzük néven: a nyelvérzék, amelyről Péchy Blanka is megállapítja, hogy „szerencsére ki művehető”. Helytelen lenne a magyar nyelv szemléletétől idegen alany —, birtokoseset-féle nyelvtani fogalmak meghonosítása. Hiába hivatkozik a kecskeméti származású Révai Józsefre, akinek Megtanulok latinul c. könyve szerint „nem ejthetjük el j már évezredek óta beidegződött esetek használatát”. (A latinban valóban nem, mint általában az indoeurópai nyelvekben sem, de a magyar nem „esetes” nyelv, nekünk nincs pl. tárgyesetünk, csak tárgyunk. Pl. ebben a mondatban : Most könyvet olvasok -— a könyvet egyszerűen csak a mon- ' dat tárgya, nem pedig tárgyeset.) De azzal sem érthetünk egyet, hogy helytelen a' láttya, tuggya, kösség, acc kiejtés (látja, tudja, község, adsz). Szerinte a betűejtés és a mássalhangzók összeolvasása és hasonulása helyett „van középút: mindkét hangzónak a sejtetése”, (Megpróbáltam, de nem sikerült. Énről a kérdésről még külön is lesz szó.) Most már itt az ideje, hogy értékeljük ezt a kis könyvecskét. Péchy Blanka könyvének, mondhatjuk úgy is, életművének nagy a jelentősége. Különösen a beszéd dallamának, hanglejtésének, a beszéd közben helyesen adagolt szünetnek a szabályait igyekezett megállapítani, és nagyon hasznos adatokat szolgáltatott a. mhgyar nyelv mondattani jelenségei, úgynevezett testetlen kifejezőeszközei megállapítására. Már előbbi ' cikkeinkben hivatkoztunk Péchy Blankának arra a megállapítására, hogy a hangsúly, hanglejtés, beszédszünet és szórend szabályait nyelvünkben még csak nagy vonásaiban állapították meg, általában még fel nem tárt terület. Fónagy Iván és Magdics Klára A magyar beszéd dallama, c. munkájában már fel is használta Péchy Blanka kutatásainak az eredményét. Péchy Blanka könyve nagyon értékes fejezetei A hanglejtés, Az írásjelek hanglejtése, A kapcsolás és a tagolás. Én magiam e fejezetek anyagát néhány éve a Magyar Nemzetben közölt cikkek alapján ismertem meg. Az írásjelek hanglejtését pl. nagy érdeklődéssel olvastam, és nagyon ötletes-- nek, -tnaulságosnak tartom ma is. Péchy Blanka érdemeire a Ka- zinczy-díjat alapító levele bevezetőjében saját szavai világítanak rá. Éppen arra utalt, mi ellen küzdött, mit kell nekünk is megvalósítanunk: „Halálom után isszeretném szolgálni anyanyelve- ■ met, mely nekem megélhetést, életemnek ’ tartalmat, szépséget adott, ezért elhatároztam, hogy alapítvány segítségével adok lökést egy folyamatnak, melynek beindítását múlhatatlanul szükségesnek látom. Most milliós tömegek lépik át a művelődés küszöbét. Sokszoros felelősség hárul a szép. magyar beszéd hivatásos művelőire. Beszédkultúránk színvonala azonban korántsem kielégítő. Sőt, fájdalom, veszedelmes gyorsasággal süllyed. Gátat kell vetnünk a rossz hangsúly értelmetlen tagolás, helytelen kiejtés mételyező hatásának. Sürgősen fel kell ébresztenünk a felelősségteljes érdeklődést az élő beszéd és anyanyelvűnk szent ügye iránt.” Csak a könyv címe vezetheti félre olvasóit: Beszélni nehéz! Sikeresebb lett volna, természe- _ tesen a kétes értékű részek elha- ’ gyásával, ha a könyv címe például ez lett volna: Beszéljünk szépen, helyesen magyarulf Ami a könyvben érték, az valóban ilyen címet kívánna. Kiss István A TESTVÉRMEGYE ÉLETÉBŐL 9 A szimfero- poli 34. számú iskola növendékei gyakori látogatók mostanában a helyi Kun Béla Múzeumban. Születésének 90. évfordulójára készülve tanulmányozzák a magyar forradalmár életútját, munkásságát. (38.) — Drága Hilda néni ez a vacak az anyu helye volt mindig. Ezt csak velem együtt lehet innen kiselejtezni Olyan hideg lett a szobában, hogy ha lett volna kanárink, jéggé fagyva hullott volna alá a kalitkája fenekére. Pillanatok alatt eltelt egy évrezred, amíg Hilda néni rá tudott nézni az apura és ki tudta mondani: — Jóska, kérlek... szeretnék veled megbeszélni valamit. Kiment Az apu berakta a szája sarkába a pipáját és ő is kiment. Én pedig ültem tovább a hintaszékben és markoltam a karfáját. Később hallottam, hogy az előszobában csapódik az ajtó, aztán megint eltelt néhány perc és hallottam, hogy a ház elől elindul a Skoda Még este kilenckor is ott ültem a hintaszékben. Ott is aludtam el. Az apu fél tízre ért haza. A pipa ugyanúgy a szája sarkában volt, mint amikor elment. Mintha csak az ajtóig kísérte volna ki Hilda nénit. . — Elaludtál, Bogár? — Tavaszi fáradtság. Töltött magának valami piál, kis kortyokkal, ízlelgetve itta ki, gondosan megtömte a pipáját, rá. gyújtott, aztán megállt az íróasztal előtt. — Azt hiszem, ez az íróasztal jó helyen van itt. Az íróasztal maradt. -És nem a hintaszék, hanem Hilda néni se- lejteződött ki az életünkből. Sohase szorgalmaztam tisztázni, hogy ő dobta-e az aput, vagy az apu koptatta-e le magát finoman. Arról se beszéltünk soha. hogy azért vagyunk mi rendesek egymáshoz, mert nincs az anyu, és ezt a hiányt akarjuk mind a hárman ellensúlyozni egymásnak. Az anyu ugyanilyen apróra vágta mindig a petrezselymet. Sok-sok petrezselyem a krumplikörítésen... De az anyu sohase gyújtott rá főzés közben. Én se gyújtok rá. Felesleges. Van mivel elfoglalni a két kezemet. Még az uborkasalátát is meg kell csinálnom ... . o — Apu, itt az utolsó alkalom, döntsd' el. tegyek-e fokhagymát az uborkasalátába. — Persze. — Emlékszel, milyen döbbent pofát vágott Anna néni. amikor nyilvánosságra hoztam, hogy nálunk néha fokhagyma is van ám az uborkasalátában? Össze akart nézni Alizzal, hogy ne legyen egyedül a megdöbbenésével, de Aliz nem vette a lapot.. Sőt közölte, hogy imádja a fokhagymás piritóst. Anna néni teljesen elmagányosodott a fokhagyma- útálatával. Nem emlékszel? Az Adorján-villában vacsoráztunk... — Nem emlékszem. Ugyanis nem voltam jelen. Én Alizt csak egyszer láttam, akkor is Balaton- diósdon. a strandön. Éppen kikötötte a motorcsónakját a mólónál. Feltűnt, hogy nagyszerű az alakja. Aztán Artúr mutatta be. —Elég jó teste van. Szerintem túl pagy a melle, de ilyen relációban egy másik nő véleménye nem hiteles, igaz? A férfiak többségére hatással vannak a nagy mellek. Nem jut eszükbe, hogy leszámítsák a melltartó jótékony hatását. És azt, hogy múlnak az évek... Aliz most huszonkettő. — Felvették végül is az egyetemre? Amikor Artúr bemutatta, úgy emlékszem, azért, volt gondban, mert már . másodszor nem sikerült a felvételije. — Még egyszer próbálkozott. Harmadszor se sikerült neki. Azt gyanítom, hogy nem is csipkedté magát a felkészüléssel. Az ő helyében egy csaj ne is szorgalmazza a diplomát. — Nem találtam butának. Kedves volt, szerény, természetesen viselkedett. Persze egy óra alatt... — Pontos volt az impressziód, apu. Aliz nem játssza meg magát. Mindig unatkozik, ezért aztán minden iránt érdeklődik, mindenki érdekes neki, ez az ábra. Velem is frankón kedves volt és őszinte. Egyszer elkezdte szorgalmazni. csak az , unalom ellen, hogy valahol elhelyezkedjen melózni, de finoman felvilágosították^ hogy akinek olyan milliomos papája van. mint őneki, az ne vegye el a' kenyeret más élői. Ez a füredi szanatóriumban volt. A balatondiósdi kórházban meg azért nem helyezkedhetett el, mert ott a saját papája az igazgató főorvos. Klassz lesz a saláta, apu. Megkóstolod? Tessék... — Osztályon felüti. Ugye, ez a helyénvaló kifejezés? — Igen. örvendek. Mondd, apu, Alizék mitől milliomosok? Frap- kón igaz, hogy Aliz apja menő fej, mint orvos? — Az én véleményem nem mérvadó. Bogár. Az ördögbe, látod. hirtelen akartam kimondani a nevét, erre sehogyse jut eszembe. — Menkó. Doktor Menkó Rudolf, a balatondiósdi járási kórház főorvosa. — Menkó... Egyesek azt mondják, zseniális, mások szerint aféle csodadoktor, közönséges kókler, aki azzal, csinálta meg a szerencséjét, hogy az elsők között kezdett kísérletezni az akupunktúrával. Azóta az a néhány is abbahagyta a tűszúrásos kezelést, aki valamikor nagyon bízott benne. Talán ketten-hárman csinálják tovább az országban, Menkó az egyik. Én nem tudom eldönteni, mi az igazság. Tény, hogy divatos lett és divatos is maradt. — Ezt én is bizonyíthatom. Mindig sorba állnak hozzá a betegek. Nyáron, szezonban jönnek a külföldre szakadt hazánk fiai is. Én egyébként jó fejnek találtam. Anna néninek pedig állatian imponál, ezt kiszúrtam első látásra. Le se veszi róla a szemét, pedig nem részesül hasonló figyelemben. Azt hiszem. Aliz papáját senki se érdekli. Hogy Aliz nem érdekli, az fix. Van olyan értesülésem is. hogy néha azt se tudja, van-e lánya. Olyan szórakozott. hogy mindenhol rágyújt, •otthagyja'’a cigit egy hamutartóban, aztán megint rágyújt, azt a cigit másik hamutartóban hagyja. Aliz mondta, ez csak hiteles, nem? Az egyik háztartási alkalmazottnak az a fő feladata, hogy eloltogassa a cigarettákat, amiket a papa elhagy. Aliz szerint a papát, a pénz se érdekli. Egyszer itt Pesten a belvárosban bement egy ékszerboltba. hogy a mamának valami brilliánst vegyen, állati drága cuccot, aztán a kasszánál derült ki, hogy nincs nála dohány, egy árva fillér se. Kínos lett volna, de a bolt előtt ott állt a Ford Capri, attól elhitték, hogy nem elmebeteg. Jó sztori, nem? — Eszerint az a motorcsónak. amiből ott a mólónál kiszállt... — Aliz saját tulajdona. De csak két kocsijuk van. a Ford Capri a papának, a Mini-Morris Aliznak. A mama nem volt hajlandó megszerezni a jogosítványt, neki félénk a lelke. Ezzel szemben van neki hat akváriuma, mindegyik akkora nagy, mint egy ruhásszekrény, díszhalakat tenyészt, de nehogy azt képzeld, hogy mulatságból. Profi az öreglány. szakszerűen kereskedik a díszhalakkal. Állatian büszke, hogy nagy pénzeket keres a halaival. Pedig a papa dohányát se tudják elkölteni. — A Dárius kincsét is el lehet költeni. Bogár. Y-«tó-]: — Mélyen tévedsz, apu. Tamás mondta... Szóval. Menkóék már ott tartanak, hogy nem tudnák mit kezdeni a pénzükkel... Na, egyelőre végeztem. Majd ha a dúvad bátyám hazakerül, kisütöm a csirkét Addig pedig visszatérek francia nyelvterületre. o Jár a szám, egyre jár, aztán addig tekeredik belőlem a szöveg, amíg szabályszerűen beleakad a bokám egy hurokba. Tamás mondta... Amikor mondta, oda se figyeltem. De most pontosan emlékszem, mit mondott . — Már nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel. Én azt mondtam: (Folytatjuk.) ^yjöst OlaÉfp hihetetlen kalandiai * Leningrádbai^M
