Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-30 / 25. szám

1976. január 30. 9 PETŐFI NEPE 9 5 Romjaiban is szép (6.) Bayon Szemtől szembe állok Avaloki- tesvarával, az Eljövendő Buddhával. Kő­ből van. Jó 45 méter * magas. Mosolyog. Éh is mosolygok. Nagyon készül­tem erre a ta­lálkozásra és so­kat vártam tő­le. De az Eljö­vendő több an­nál. amire ké­szültem. Nem tudtam elkép­zelni. hogy ilyen szép le­gyen. Hajnalban, amikor a nap első sugara megsimogatja, az arca is üde és fiatal. Mandulavágású szemét még nem rfvi tóttá ki. A szemhé­jának árnyéka a szemgödör szélét jelző ráncig nyúl le. Húsoscim- pájű. széles, de rövid orrát csik­landozza a szél. Az álom nemso­kára véget ér. A vastag ajkak is megnyíltak kissé: ugyan, milyen álom zaklatja-kísérti a Tiszta Hőst, aki legyőzi önmagát? Ha a napkorong már megtette útjának felét a felhőtlen égbolton, Avalokitesvara is magára ölti semmitmondó, keleti mosolyát. Arca se örömet, se bánatot nem fejez ki. Némelyik napállásnál majdnem sírni látszik, hiszen megvilágosodott lény, aki jól tud­ja, hogy fájdalomra Született Eh-' hez azonban hékéth nincs íioáőm'1 kedvemért játszik a szája sarká­ban a kötelező mosolygás. A ragyogó fényességben látom meg formás, a fejtől túlontúl el­álló fülét és csodálatos, mesteri kézzel kifaragott fejdíszét, mintha Angkor Vat szentélyéből hozta volna ide valaki. De az ékességek se rejthetik el arcának ezer rán­cát. Bizony, az óriási kőtömbök magukon viselik a sok évszázad nyomát: karcosak. eresek, akár a vén elefánt bőre. Ha az ember világos nappal megközelíti az Eljövendő Buddha képmását, észreveszi rajta a- for­radásokat is; a faragott kőtöm­bök egymásra helyezésekor talán eltömték ezeket a nyílásokat, de u kötőanyag réges-régen kihullott belőlük. Ez nem zavar, inkább tiszteletet ébreszt, mint Gizeh mellett a pi­ramis hézagai. Hogyan kerültek tel oda azok a sok tonnás kőda­rabok? Ki illesztette azokat a mű­vész és a király közösen akarta sze­rint egymás mellé? Mi tartja ősz., sze olyan biztosan, hogy az idő sem árthatott neki? Erre az egyip­tológia sem tudott válaszolni, a khmer-kutatás még kevésbé; se­hol. semmi nem utal arra. hogy a daru ősét ismerték volna. Ügy vitték fel bizonyra vállon, olyan emberek, akiknek életével, egész­ségével nem kellett elszámolni; az sem számított, hogv az Eljövendő pofacsontja legördült a mestersé­ges m hegről és lent, agyoncsapta ä rabszolgaDrlgadot.. ,, Estéi«* a^efdevágásű szenj új­ra Összeszűkül. A délután még fölényes, okos, magabiztos tekin­tet elbizonytalanodik. Hatszázszor háromszázhatvanötödször borul rá az éjszaka, de éppúgy nem za­varja. mint az első sötétség. A holnapi Byddha. minden bizony­nyal VII. Yayavarman. Bayon építtetője nem fél tőle, de felké­szül rá. íme. eltűnik minden, ami körülötte eddig mozdult, élt, örült. Figyelem a száját; most az a ke­sernyés ránc a legmélyebb, ame­lyik az orrcimpától a szája széléig terjed. A mosolya is elenyészik, mire leszáll az éjszaka. Akkor nem is látni már mást belőle, csak a fejdísz körvonalát. Éjjel nem fogad. A nagy kőépít- ' mén.y fekete tömbként rajzolódik ki az ezercsillagos égbolton. Bayon-ban a csillagok nagyob­bak, mint Európában, többen van. 9 Bayon. Balra: Yayavarman portréi valóságos szoborerdőt alkotnak. A dóm bormű von: halászat. 9 Démonfej Angkor Thomból. nak, és úgy villognak, mintha egy khmer király ünnepélyére készült elektromos fényreklámon lenné­nek. A kontúrokból is ráismerek: már nem Bayon-ban. de a Szent Meru-hegy lábánál állok és meg­borzongok, milyen magányos; mi­lyen múlandó és milyen törpe vagyok... Brueghel elődei. Angkor Thom központja a bayoni templom, VII, Yayavarman megannyi, toronnyá és kupolává kiképzett arcmásola­tával. A templom közepén áll a Jövendő Buddha legnagyobb szobra, Bayon dicsősége. A több száz méter hosszú, a templomud­var külső folyosóján elhelyezett dombormüsorozat ugyancsak le­nyűgöző látvány: "a" "niűVéstek1 Angkor Thorn' mindennapi'1 életé­ből vett jeleneteket sorakoztattak itt fel. Ez a nagyszerű emlékmű sok szempontból a nagy arckép- csokor ellenkezője. Ott egyetlen ember áll a központban, mellette minden eltörpül, jelentéktelenné silányul. A kő-comicsokon az em­ber a természet egyetlen jelensé­ge csak a sok közül. Az erdő, a hajó, a majom, a hal. az elefánt egyenrangú társa. Az angkori sze­cesszió követői a khmer történel­met. a gazdasági életet, a vietna­miakkal vívott csatát ábrázolják. Persze, ebben az emberek is sze­repelnek. De nincs sajátságos ar­cuk. nincs egyéniségük, nincs ön­álló cselekvésük. Semmivel sem fontosabb a szerepük, mint a víz. ben és az iszapban ábrázolt ha­laké. Máthé György (Folytatjuk) MAI TÉMÁNK Tanuló felnőttek Sietünk leszögezni: régóta nem megy már szenzáció számba, ha azt halljuk, hogy valamely falu­ban, sót akár egyik vagy másik üzemben, vállalatnál külön cso­portokba szerveződve tanulnak a felnőttek. Eléggé köztudott, hogy az elmúlt évtizedekben tíz- és tízezrek pótolták a munkájuk mellett mindazt, amit valamilyen oknál fogva előbb elmulasztottak. Ez eléggé természetesnek tűnik megváltozott társadalmi rendsze­rünkben. Amiért most mégis jó­szívvel szólunk arról, hogy egyik községünkben rendszeresen folyik a felnőttoktatás, annak egészen más oka van. Arról van szó, hogy Soltvad- kerten a hatvanas esztendők vé­ge felé pontosan ki nem kutatott okoknál fogva teljesen megszűnt a dolgozók intézményes beiskolá. zása. Ma már felesleges lenne azt kutatni, hogy ebben milyen mértékben játszott szerepet az igénytelenség, vagy mennyiben magyarázható a leállás a szer­vezési elégtelenségekkel. Annál is inkább felesleges ezt keresni, mivel az utóbbi időben örven­detes változás állott be. 1971-től kezdődően kezdett is­mét előtérbe kerülni a felnőtt- oktatás ügye. Azóta évente rend. szeresen huszonöt-harminc férfi és nő végzi az ötödik-hatodik, il­letne a hetedik-nyolcadik osz­tályt az iskolapadban. Mátyus l.ajos igazgatóhelyettes elmond­ta, hogy sokat számított a meg­győzés. A tanácstagok és a Ha­zafias Népfront aktivistái egy­aránt segítségükre voltak abban, hogy a nyolc általánossal nem rendelkezők pótolják a lemara­dást. A példa mutatja, hogy az összefogásnak az eredménye nem maradt el. Megtudtuk azt is, hogy azok­kal a már nem iskolás fiatalok­kal, akik különböző okok követ­keztében — szerencsére kevés van ilyen — nem fejezték be ta­nulmányaikat, külön is törődnek, foglalkoznak. Azon vannak, hogy lehetőleg még egészen fiatal ko­rukban — most már a napi munkájuk mellett — eleget te­gyenek általános iskolai tanulási kötelezettségüknek. Ez a törek­vésük sem sikertelen, amint a té­nyek mutatják. V. M. A TIT pályázata A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ' budapesti' ' nyelviskolája működésének'' 20. 'évfordulója al­kalmából a TIT budapesti elnök­sége és a budapesti szervezet ide. gennyelv-szakosztályának veze­tősége közösen pályázatot hirdet a következő témakörök feldolgo­zására: a TIT-ben folyó idegen- nyelv-oktatás és a közművelő­dés kapcsolata;, a TIT keretében folyó idegennyelv-oktatás sajátos­ságai, módszerei; a nyelvelsajátí­tási folyamat szakaszai, különös tekintettel a TIT keretében folyó felnőtt-nyelvoktatásra. A legjobb műveket 7000, 5000 és 3000 forint összegű pályadij- jal jutalmazzák. A pályázat beküldési határide. je: július 15. A dolgozatokat „Pályázati mun­ka” jeligével a TIT budapesti idegennyelv-oktatási szakosztá­lya címére: 1372 Budapest, Mú­zeum u. 7. kell elküldeni. (MTI) Az első őrsvezető Az útörőmozgalom ebben az esztendőben ünnepli megalaku­lásának harmincadik évforduló­ját. Ennek kapcsán határoztuk el, hogy félkutatjuk azokat a felnőtteket, akik a megalakulás idején zászlót bontottak, a moz­galomhoz csatlakoztak. Kerestük a hajdani úttörőket, felnőtt vezetőket, ismerőseink, ro­konaink között, végül legnagyobb meglepetésünkre kiderítettük, hogy az első tompái úttörőőrs ve­zetője most is itt tanít, jelenleg ne­gyedikeseket. Dózsa Irma (Ko­vács Györgyné) kérésünkre el­mondta, hogy 1948 szeptemberé­ben bontott zászlót a mozgalom Tompán. Irma néni jól emlék­szik arra, hogy Zombolya István felhívására mintegy negyven kis­diák kapcsolódott be a munká­ba. A feladatok még nem voltak határozottan körvonalazottak, de sok kirándulást szerveztek, is­merkedtek a környékkel. Nagy­szerű mozgalom volt ebben az időben a tanulópároké: ketten- hárman együtt tanultak, serken­tették egymást, közösen oldották meg a feladatokat. A tanító néni még a csapat megalakulásának évében Bácsal­máson őrsvezetőképzőn vett részt. Itt ismerte meg alaposan a fel­adatokat, közeli, távoli célkitűzé­seket. Ezen a tanfolyamon készí­tették fel őket a Budapesten sor­ra kerülő világifjúsági találkozó­ra, amelyre a következő eszten­dőben került sor. Az úttörővezetők Csillebércen laktak a VÍT idején, innen jár­tak át Budapestre, hogy a soron következő gyűlésen, megbeszélé­sen jelen lehessenek. Ez a talál­kozó kitörölhetetlen emlékként maradt meg az első tompái őrs­vezető, Dózsa Irma emlékezeté­ben. Losoncz Judit Váci Mihály. raj (Pajtások! Szeptember végén felhí- vást intéztünk a megyében élő pajtá­sokhoz: keressenek zászlóbontó pe­dagógusokat. olyanokat, akik egy csapat megalakulásakor, kapcsolódtak be' a mozgalomba. Losoncz Judit tom­pái úttörő társaival együtt felkutatta azt a pedagógust^ aki most is náluk tanít, s- nem szakadt el a mozgalom­tól sem. Judit írását mint á legjob­ban sikerültet tesszük közzé, könyv- jutalmát postán küldjük el részére. A többi pályázónak kártyanaptárt, könyvjelzőt küldünk.) Tudósítóink leveleiből Szögi Veronika és Horváth Zsuzsa a kecskeméti 743. sz. Mol­nár Erik úttörőcsapattól küldött beszámolót. Amint írják, elha­tározták, hogy felkutatják, meg­írják az első kecskeméti úttörő- csapat történetét. Ez bizony nagy munka lesz, pajtások! Ha szorgalmasan dolgoztok bizonyá­ra sok érdekes, eddig ismeretlen dokumentumot sikerül majd összegyűjtenetek. Veronikáék másik terve, hogy csapatuk leg­utóbbi három esztendejének ese­ményeit gyűjtik albumba — nagyszerű ötlet! Az ilyen albu­mok nagy örömet jelentenek a csapat leendő úttörőinek is. Vördsmartyra emlékeztek a kis­kunhalasi Szüts József úttörőcsapat irodalombarát szakkörének tagjai, a helyi úttörőházban a költő születésé­nek 175. éve tiszteletére rendezett ki­állítás alkalmával. A szép bemutató­nak csaknem százan tapsoltak. • Baján, a Bokányi Dezső Ut- törőházban szintén az elmúlt na­pokban bonyolítottak le szavaló­versenyt, amelyet a városi úttö­rőelnökség kulturális szakbizott­sága rendezett. A Simon István tiszteletére rendezett bemutatóra több mint háromszázötven pajtás jelentkezett. A döntőben — ter­mészetesen — két kategóriában szerepeltek. Az ötödik-hatodik osztályos pajtások közül Waltz Erika, Varga Adrienn és Mól- nárfi Csilla bizonyult a legjobb­nak. A „nagyok” között -Márton Katalin, Illés Hajnalka és Hor­váth Mária szerepelt kiválóan. Négy tudósítást kaptunk Nemesnád­udvarról! Nézzük sorba, miről szól­nak a- beszámolók. XJj berendezés várta a pajtásokat az új esztendőben az úttörőotthonban — írja Schauer Magdi. A régi. kicsit már kopott szekrények helyén most modern, vitrines .szekrények állnak. Csinos -asztalkák, piros és sárga fo­telok várják a televíziót néző úttörő­ket! Szauter Anna egyhetes nemzetközi úttörőtáborban volt Zánkán. Különö­sen jó barátságba került a szovjet pajtásokkal, akiktől sok dalt. játékot tanult. Természetesen szeretné elérni, hogy a továbbiakban több pajtás le­velezzen iskolájukból külföldi úttö­rőkkel. Az úttörőcsapat asztalitenisz-baj­nokságáról ad számot Kovács Viktó­ria őrsvezető. Alá dós ..szűrő” után most már csak húsz fiú és húsz lány mér* össze tudását az iskola két eya- korlóasztaláh. Egyébként a csapat minden tagja szereti az asztaliteniszt. Így nem csoda, hogy a nemesnádud­variak jól szeretjeinek a járási és körzeti versenyeken. Jól sikerült raj-teadélutánt rendez­tünk az elmúlt napokban — írja le- v#»i*be-» Mária őrsvezető. Az is­kola napközis tantermében tartott esemény bizony kicsit nehézkesen In­dult: senki sem akart táncolni. De azután egvre lobb lett a haneulat! Az os7>áivfőnök Igazi meglepetésként re­mek vetélkedőt készített számukra. A szellemi ü^vesséei vetélkedő azután* felforrósito^t4 -áhangulatot, - jói látták egészen este 7 óráig. Rejtvényfejtó'knek Az itt látható betűkből Thomas Mann egyik híres regényének a cí­mét kapjátok meg. ha a betűket meg­felelő sorrendbe helyezitek el. (Egy betű felesleges!) A regény címét küldjétek be megfejtésként levelező­lapon szerkesztőségünk címére (Pe­tőfi Népe szerkesztősége. 6001 Kecs­kemét. Szabadság tér 1 a) február 10-ig. A levelezőlap címoldalára írjá­tok rá: Űttörőrejtvény! A helyes megfejtés beküldői között könyvju­talmakat sorsolunk ki. (59.) — Hadd őket Toncslkám. — De mennyire hagyom, örü­lök, hogy nem zavarnak bennün­ket. El sem tudod képzelni, An­na, milyen jó ez nekem, veled beszélgetni. Ki beszélget velem otthon? Aliznak nincs türelme hozzám, Rudolf egész nap nincs otthon, este pedig, ha megjön, hullafáradt. Megissza a három­négy pohár konyakját vagy whiskyjét, elszívja a két szivar­ját, aztán lefekszik. Nekem min­dig csak odavetett szavak jutnak. — Idejében kellett volna rá­szoktatnod, hogy meghallgassa, ha te mondasz valamit, sőt ne csak meghallgasson, hanem ki is kérje a véleményedet. Egy fér­finak az életébe bele kell épül­ni. Ügyesen, szívósan. Én ezt csináltam. Persze, könnyebb helyzetben voltam, mint te. Ar­túr mindig igényelte a vélemé­nyemet Az ő természetének va­lahogy mindennapi szükséglete, hogy meghallgassák. Nálunk is megesik otthon, hogy Artúr hullafáradtan ér haza, fáj a fe­je, kimerültén néz maga elé. Ilyenkor én kezdem, kérdezget­ni. Mi volt aznap a gyárban, kikkel tárgyalt, felbosszantot­ták-e, örült-e valaminek, el tud­ta-e intézni azt, amiről tegnap volt szó, és így tovább. Kérdez­getem, rászorítom, hogy kiadja magából az egész napi stresszt rákényszeríteni, hogy megszaba- baduljon mindentől, amit haza­hozott magával. Nem a kíváncsi­ságom miatt faggatom ki, nem magamat akarom szórakoztatni. Az ő érdekében. Rosszul alud­na, ha nem mondhatná el, amit csinált aznap. — De 5 legalább szóra bírha­tó. Rudolf, ő nem. Sajnos, és so­hasem dolgozhattam, pedig szeret­tem volna dolgozni, . mégpedig mellette dolgozni, de munka köz­ben ő nem tud elviselni maga mellett engem sem, Alizt sem. Aliz kérte, hogy ha már úgysem vették fel az egyetemre, hadd dolgozzon ott mellette. Rudolf azt mondta, hogy csak nem kép­zeli Aliz, hogy a legfrissebb sze­szélye miatt felmondjon az asz- szisztensnőjének, aki már tíz éve dolgozik mellette. De ez csak kifogás volt. Egyszerűen nem akarja, hogy közünk legyen a dolgaihoz. Artúrral neked sze­rencséd volt. — Tettem is egyet-mást, hogy szerencsém legyen vele. Amikor elkezdett bélyeget gyűjteni, rög­tön hozzáfogtam, hogy megtanul­jam, mi az a bélyeggyűjtés. Hó­napokon belül otthon voltom a katalógusokban, tudtam a név­leges árfolyamokat, tudtam a reális árfolyamokat. Ugyanígy csináltam, amikor jött az új hobbyja, a festmények. Nem saj­náltam a fáradságot, hogy rend­szeresen tájékozódjak. Kapcso­latot kerestem amatőr műgyűj­tőkkel, megismerkedtem képügy­nökökkel, otthonos lettem a bizo­mányi üzletekben, beültem min­den aukcióra. Sajnos, sohasem lesz olyan érzékem a festmények szépségéhez, mint őneki, de ami az értéküket illeti, már nem tud­na becsapni senki, ha csak nem különlegesén dörzsölt képügynök az illető. Artúr méltányolja is a gyakorlati érzékemet. Biztonság- érzetet ad neki ha ott vagyok mellette, amikor tárgyal. ■ — Sajnos, nálunk kettőnk kö­zül csak nekem van hobbym. Ru­dolf a munka megszállottja. Jó­formán az egész életét kitölti a munkája. Tudja, hogy a betegei­nek az egyharmada csak hipo- chonder, de ezeket sem küldi el soha. türelmes hozzájuk. Nem a pénzért, hanem mert sosem le­het tudni, hátha mégis beteg az a férfi vagy nő. Ilyen lelkiisme­retesség mellett minden idő ke­vés. Ha mégis marad egy kis szabad ideje, sakkozik. Vagy partnerrel, vagy egyedül. Ha nincs partnere, odaül a sakkasz­talához, elővesz egy könyvet, el­játssza belőle valamelyik híres nagymester egyik játszmáját. Ilyenkor lábujjhegyen járunk a házban. Próbálkoztam, hogy fel­keltsem az érdeklődését a halaim iránt. Hiábavaló igyekezet volt. Néha megáll valamelyik akvári­um előtt, nézegeti a halakat. Amikor először rajtakaptam, azt hittem érdeklik. Eldicsekedtem, hogy háromezer forintot árultam ki, mondtam neki, hogy ebből a pénzből meglepetést szerzek ne­ki. Bólogatott, szórakozottan, va­lamit motyogott is, talán azt, hogy igazán kedves tőlem de láttam rajta, hogy amit mondok, egyik fülén be, a másikon ki. Re­ménytelen. — Az a szerencse, hogy jó­kedvűen fogod fel a helyzetet, Toncsikám. — Igen. Filozofikusan. El is keseredhettem volna sokszor, de a rosszkedvnek semmi értelme. Megegyeztem magammal, hogy nekem elég a jó közérzethez a háztartás, az akvarisztika, a ze­ne. Rengeteg lemezem van, ál­líts össze magadnak egyszer, ha lesz időd egy műsorra valót a katalógusból. Egészen szakszerű katalógus. Szerzők szerint, mű­vek szerint, hangszerek szerint. Egy évig dolgoztam rajta, de büszke is vagyok rá. A halaimról is katalógust vezetek és naplót a gyarapodásról, csökkenésről. Elmulattatom magam. Megfor­dulsz? — Igen, szedjük fel a hor­gonyt. Jő hátszél van. Felhúzzuk a spinakert. Ne hagyd elfelejteni, ha kikötünk, szóljunk be mégis a Hullámba, foglaljunk asztalt. o Toncsinak van gyakorlati ér-' zéke, talán több is, mint ameny- nyi a halaihoz és a háztartásá­hoz kell. De önbizalma, az nincs elég. De ez nem is csodálható. Akik így a mindennapi élet pe­rifériáján élnek, mint ő, azoktól nem várható, hogy dinamiku­sabbak legyenek. Mindenesetre szerencse, hogy szót tudunk érteni egymással. Sőt nemcsak szót, hanem gondolatot is. Nem kellett keservesen rávezetnem, miért ideálisan előnyös parti, ha Pubi és Aliz összeházasodik. Egy szó se esett köztünk, hang nélkül is értettük egymást, meg­spóroltuk mind a ketten, hogy kínosan kerülgessük a témát, nem kényszeritettük rá egy­mást buta képmutatásra. Éppen elég volt nekem, hogy Artúrnak meg kellett magyaráznom. Rob­banni tudltam volna, amikor — úgy, ahogy számítottam rá — előjött a skrupulusaival. Hogy talán boldogtalanná tesszük a fiunkat ezzel a házassággal, hi­szen nekem is tudnom kell, hogy Pubi fülig szerelmes Kozári Jóska kislányába. Mi lesz, ha Pubi kijelenti, hogy nincs rá­szorulva, a legkevésbé sincs rá­szorulva, hogy pénzre is gon­doljon, ha házasodik. Pubinak nem lehet megmagyarázni, miért kell összeházasítani ezt a két vagyont, ezek a fiatalok máskép­pen gondolkodnak, ez a generá­ció már azon az elven nőtt fel, hogy az emberek nem tartják többre, akinek sok a pénze. Há­nyadszor kellett már vállalnom, hogy megszabadítsam a skrupu- lusaitól? — Artúr, te csak azt hiszed, öregem, hogy benne élsz ebben a világban. Mert ténylegesen de­hogyis élsz benne. Az emberek, szemében igenis mindenki any- nyit ér, amennyi a pénze. A te régi álmaid, meg Kozári Jóska álmai a szocializmusról.., Az élet nem méltóztatott igazodni az álmaitokhoz. Gyakorlatilag te már rájöttél, de még dédelgeted, magadban azokat a régi fantaz­magóriákat. Gyakorlatilag, az egész életformáddal igazodtál a való helyzethez, de a szép tel­kedben még eljátszadozol gyere­kes eszményekkel. Épül körülöt­ted a szocializmus, ez az elmélet, de versenyképes csak, akkor le­hetsz, ha elég a pénzed. Ha nincs pénzed, ma is szegénynek könyvel el a világ, de ha pén­zed van. úgy bánnak- veled, ahogy mindig bántak a gazdag- emberekkel. Márpedig ha az élet­ben megint ugyanazok a szabá­lyok, mint harminc, éve, amikor még kapitalizmus volt, amit ti annyira gyűlöltetek, akkor az a szabály is érvényes, változatla­nul érvényes, hogy a pénzt nem elég megtartani, hanem gyarapí­tani kell, mert ha nem gyarapí­tód, az annyi mintha jeget szo­rongatnál a forró markodban. Az éh apám meg a többi paraszt otthon a falunkban, azok az anyatejjel szívták magukba, hogy gyarapodni kell, foggal-köröm­mel. Azoknak az egyszerű eszű embereknek a vérükben volt a törvény.-' (Folytatjuk.) ( Kakasviadal (bayoni dombormű.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents