Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-28 / 23. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1976. január 88. Mennyibe kerül a fejlődés? A piaci bölcsességben, ami szerint ingyen nem adnak semmit, sok az igazság. Természetes, hogy a gazdasági növekedés is befektetéseket követel, s minél bonyolultabbak a megoldandó feladatok, annál nagyobb azok szellemiekben, anyagiakban számított ára. Mondjunk le ezek szerint a fejlődésről, hogy ne kelljen a fokozódó kiadások terhét viselni? Ha megtennénk, a társadalmi haladás útját is elrekesztenők, mert hisz’ ez utóbbi nem nélkülözheti a növekvő gazdasági alapokat. Magasabb lépcsőfokok Tavaly megközelítően 140,milliárd forintot használtak fel az országban az állóeszköz-állomány bővítésére. Ez majd’ háromszorosa annak az összegnek, amelyet hasonló célokra 1965-ben költöttek el. Magasabb lépcsőfokokon kell feljebb lépnünk, 'mert nemcsak többet, hanem mást is akarunk, mint korábban. Tényezők sokasága miatt — ahogy a szakemberek fogalmaznak — objektíve drágább a termelés, a szolgáltatás korszerűsítése, 'mint volt tíz, vagy tizenöt esztendeje. Erősen fogynak például a köny- nyen feltárható nyersanyagok, kitermelésük költsége — idehaza és külföldön egyaránt — meredeken emelkedik. Me ‘ -orsult a termelőberendezések műszaki elavulásának üteme, fokozódó szerephez^ jutnak a környezetvédelmi szempontok, s ezek betartása újabb kiadásokat tesz elkerülhetetlenné. Bővül mind a termelésben, mind a termelő ember ellátásában az úgynevezett infrastruktúra jelentősége, s az autópálya, a nagy tengelynyomású vagonokat hordozó sínhálózat létesítésének költsége nem mérhető össze a korábbi kövesutakéval, hagyományos vágányhálózatával. Kettős körben Jogosnak látszik a kérdés: ugyanazért mind többet kell fizetnünk? Nem egészen, bár bizonyos esetekben' ez a helyzet. Egy tonna kőolaj akkor kerül a legkevesebbe, ha itthon hozták a felszínre. Drágább ennél a szovjet importból származó, de még mindig sokkal olcsóbb, mint a dollárért vásárolt. A megoldás nem az, hogy foggal-körömmel megakadályozzuk a kőolaj növekvő — és indokolt! — felhasználását, hanem az. hogy mindent elkövetünk az ésszerű, takarékos gazdálkodás érdekében. Kettős körben helyezhet'"'1* el a fejlődést szolgáló, gyarapodó kiadásokat. A belső kör az előbbi és a hasonló eseteket fogja át, azokat tehát, amikor az objektív szükség határozza meg a cselekvést A külső körbe viszont azok a tények kerülnek, amelyek csak látszatra kísérői a fejlődésnek, valójában szervezetlenségre, pazarlásra, célszerűtlen kiadásokra figyelmeztetnek. Példával élve: a beruházási javak árszínvonala a negyedik ötéves tervben jóval lassabban nőtt. mint a beruházásoké. A kettő közötti különbség fényt vet a szervezés — a tervezés, előkészítés, kivitelezés — alacsony színvonalára. Azaz a fejlődés költségei így is folyamatosan „növekedhetnek”, ám a joggal idézőjel közé kívánkozó növekedés mögött nem áll semmi, sőt, haszon helyett csupán kárunk származik ilyesfajta kiadásainkból. Arányok mércéje A műtrágyagyártásban a földgáz felhasználása — az eddigi szén helyett — ötven százalékkal csökkentette az energiaszükségletet. Apró adalék ez ahhoz, ho°v miért érdemes vállalni a földgáztermelés (növelésének fokozódó kiadásait, illetve, miért járulunk hozzá a nemzetközi földgázvezeték építésének költségeihez. Másfajta bizonyíték: a mélyalmos baromfinevelési technológia továbbfejlesztett változatának alkalmazása nyolc-tíz százalékkal nagyobb beruházási összeget követel, mint a kiinduló megoldás. Érdemes vállalni a többletet? Igen, mert a nyereség a korszerűbb technológia esetén 45—50 százalékkal bővül! Ráfordítás és hozam aránya az a mérce, mely kimutatja: megéri-e a fejlődés azt az összeget — vagy akár szellemi erőfeszítést, eszközfelhasználást stb. —, amennyit költeni kívánunk, kényszerülünk rá. Nem szószaporítás az utóbbi — kívánunk, kényszerülünk — kettőzés. Hiszen az ötödik ötéves tervben — egyetlen elemet kiragadva — nemcsak az előirányzott 35 millió tonna szovjet kőolajat kell megvásárolnunk ahhoz, hogy egyetlen népgazdasági területen se legyen fennakadás, hanem dollárok millióit is kiadhatjuk más országokban, a tőlük vett olaj fejében. Ne tegyük? A kőolajfelhasználás radikális korlátozása visszavetné az energia- és vegyipart, ennek következeiében a gépiparban, a műanyagfelhasználásban, a mezőgazdaságban keletkeznének zavarok. A tényekkel szembenézve Sok tekintetben tehát meghatározottak a választási lehetőségek, s ezért a tényekkel mindig szembe kell nézni. A döntések nem attól függnek, hogy mit szeretnénk, hanem attól, mit lehet tennünk, mi áll módunkban. A fejlődés indokoltan növekvő költségéit vállalni-kellíi s mert ezek' folyamatosan emelkednek, mind nagyobb figyelmet szükséges szentelni a fölös, a társadalmilag nem indokolt kiadásokra. Az idén például 8,8 milliárd forintot költenek a villamosener- gia-iparban beruházásokra. Ez a summa az erőművi — és hálózat- fejlesztés szükséges fedezete. Ám aligha kell bizonygatnunk, hogy amit a 8,8 milliárd forint segítségével létrehoznak, abból maid pazarlunk is, silány termékekbe ölt energiával, üresen futó gépekkel, fölös szállításokkal, égve hagyott fénycsövek, villanykörték millióival. S ha így nézzük a szóban forgó összeget, beláthatjük: a tényleges fejlődéshez kevesebb is elég lenne. Ami persze nemcsak a villamosenergia-íelhasználás esetében igaz, hanem minden más területen ugyanúgy érvényes. S éppen ezért, bár, nagyon lényeges, hogy mennyibe kerül a fejlődés, eavre inkább arra a kérdésre kell válaszolnunk helyi és társadalmi értelemben, hogy any- nyiba került-e, mint amennyibe kellett, vagy annál többe. S ha többe, akkor ne a fejlődéssel, hanem — a megvalósítókkal szálljunk perbe. M. O. Sokan maguk kérik... Rangja van a pártmegbizatásoknak Nem csupán összegezést, vagy felmérést végzett Bácsalmáson a nagyközségi pártbizottság, amikor megtárgyalta a pártmegbízatások teljesítését, hanem a jó tapasztalatokat felhasználva további segítséget kívánt nyújtani a pártmunka eddiginél is hatékonyabbá tételéhez. Névre szólóan, írásban A nagyközségben 13 alapszervezetnél névre szóló, írásban rögzített pártmegbízatást kapnak a kommunisták. Szinte rangos eseményszámba , megy, amikor a nagyközségi pártbizottság félévenként értékeli a megbízatások végrehajtását, év végén pedig a beszámoló taggyűlések előtt a pártcsoportok által értékelt anyag kerül a községi beszámolóba. ' Természetesen a megbízatások fő témája a pártmunka hatékonyságának növelése és a gazdasági feladatok végrehajtására való mozgósítás. A megbízatás legtöbbször tömegeket érint, de a végrehajtásért az felel, aki kapta. A Finomposztó Vállalat bácsalmási telepén Batinkov Jánosáét, a Petőfi szocialista brigád vezetőjét tavaly vették fel a pártba, de már jóval előtte kapott megbízatást. Feladata az volt, hogy segítse minél eredményesebben végrehajtani brigádja politikai, gazdasági és kulturális vállalásait. A 11 tagú kollektívában már eddig is volt politikai továbbképzés, de a mostani feladat a magasabb fokú pártoktatásban való részvétel volt. Gazdasági vállalásuk „csupán” a terv teljesítésére szólt, de ez annál komolyabb feladatot jelentett, mert a tervet csak igen nehéz körülmények között lehetett teljesíteni. Átlagban az egész részleg 97—98 százalékra dolgozott, s ezért tűzték célul a 100 százalék elérését. Vállalásukat azóta teljesítették és a minőségre vonatkozóan is a legjobb eredményt érték el. : A brigádból öten vállalták a több szakma betanulását, s ennek •a vállalásuknak is eleget tettek. A héttagú műhelybizottságban öt párttag dolgozik, ' mind az őf konkrét pártfeladatot kapott. Derekasan kivették részüket a mű- helybizottsági munkából, a termelési tanácskozások előkészítéséből és hatékony segítséget nyújtottak a napirendi pontók kidolgozásához. Pártépítési munkacsoport A pártépítési feladatok ugyancsak szerepelnek a pártmegbízatások listáján. Kiépítették a pártépítési munkacsoportokat, s ezeket segítik a szakszervezetben dolgozó párttagok és KISZ-tagok Tavai}' 7 dolgozót vettek fel a pártba a munkahelyi javaslatok alapján. A községi KISZ-bizottság hatáskörében 41 fiatalnak van pártmegbízatása. A Kereskedelmi Berendezéseket Gyártó Vállalatnál OZIé László és Besir Antal, valamint Konkoly Péter pártmegbízatásként kapták, hogy létre kell hozni a KlSZ-alapszer- vezetet. Ez sok elbeszélgetéssel, szervező és agitációs munkával járt. Tavaly november 3-án 25 taggal megalakították a vállalatnál a KISZ-szervezetet, s ez év elején már megkezdték a szervező munkát. Először azokkal a fiatalokkal beszélgettek, akik más üzemtől kerültek ide, majd azok. kai, akik a saját vállalatnál még nem tagjai a KISZ-nek. Ismertették velük az ifjúsági szövetség célkitűzéseit, de nem hallgatták el a KISZ-tagsággal járó kötelességeket sem. A beszélgetés nem korlátozódott egy alkalomra. A többszöri találkozás, végül is- az önkéntes jelentkezéshez vezetett. A kórháznál az ápolónőképző tanfolyam hallgatói körében végeztek hasonló munkát. Dr. Szhál Imre, az alapszervezet titkára és Francsovics Józsefné — akit később KISZ-titkárnak választottak —, végzett hatékony szervező és propagandamunkát. A nagyközség valamennyi egészségügyi intézményének fiataljaival beszélgettek. A szervezés során arról is tájékoztatták a fiatalokat, hogy a KISZ-szervezet megalakulása után milyen program alapján kívánnak dolgozni. Eseménynaptár, i akcióprogram Azóta elkészítették az esemeny. naptárt, és az akcióprogramot. Ebben szerepel politikai oktatás, egészségügyi felvilágosító előadás. Kapcsolatba léptek a nevelőotthon fiataljaival is. Bácsalmáson a megbízatásokról szóló beszámoltatás rangos eseménye a pártcsoportoknak, s eze. két nemcsak értékelik, de ahol szükség van rá, nyilvánosan elmarasztalják azokat, akik vállalt kötelezettségüknek — a pártmeg. bízatás teljesítésének — nem tettek eleget. Most a tagkönyvcsere előtt elbeszélgetnek valamennyi párttaggal, megkérdezik véleményüket az eddig kiadott megbízatásokkal kapcsolatban. Érdeklődnek, hogy voltak-e nehézségeik, mit vállalnának a jövőben legszívesebben. Megvizsgálják azt is, hogy a párttagok megbízatásukkal kapcsolatban melyik te. rületen tudnák leghatékonyabban kifejteni tevékenységüket. Bácsalmáson sok esetben a párttagok maguk kérik a megbízatást, s ezek között nem ritka a sajtóterjesztés, a különböző előadások megtartása, vagy egy-egy nehéz1 nek ígérkező gazdasági feladatra való mozgósítás. Most, az V. ötéves terv kezdetén különös jelentősége van a névre szóló pártmegbízatásoknak, amelyek gondos előkészítését már megkezdték az alapszervezetek. Szabó Ferenc Karcsúsítják a fenyőfákat A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó gazdaság örökzöld fenyveseiben megkezdődött az ápoló gallyazás. A csaknem tízezer hektárnyi fiatal fenyvesekben az alsó ágak eltávolításával karcsúsítják a fákat. A levágott „lombot” hasznosítják. Évente több mint háromszáz vagonnal továbbítanak az Erdökémiai Vállalatnak, ahol illóolajat nyernek a fenyőtűből, A kivonat értékes exportcikk, s alapanyagul szolgál a különböző háztartási és kozmetikai szerek gyártásához. A felhasználhatóságát bővíti, hogy a belőle előállított alapanyag alkalmas a takarmánytápok dúsítására is. Az erdőgazdaság keresi a lehetőségét az értékes melléktermék helybeni feldolgozásának. Ezzel feleslegessé válna a tűlevelű utaztatása, ami lényegesen csökkentené a keresett illóolaj előállításának költségeit. Ön- és közveszélyes gyalogosok Moszkvában 1975-ben csökkent a közúti balesetek száma — közölte a Vecsernyaja Moszkva című esti lapnak adott nyilatkozatában Alekszej Nozdrjakov vezérőrnagy. a főváros közlekedésrét\- dészetének vezetője. A szovjet fővárosban jelenleg' több százezer gépkocsi közlekedik. A hatóságok energikus intézkedés seket tettek az elmúlt években a közlekedés biztonságának fokozása érdekében. Kiterjedt munkálatok folynak az utak minőségének javítására, több mint 80 felüljáró és 180 gyalogos aluljáró épült. A statisztikai adatok — állapította meg a vezérőrnagy — azt bizonyítják, hogy a csaknem nyolcmillió lakosú szovjet fővárosban a közlekedési balesetek túlnyomó része gázolásos baleset. Érdekes, hogy a szerencsétlenségeket 85 százalékban nem az autósok, hanem a fegyelmezetlen gyalogosok okozzák. A halálos áldozatok 80 százaléka ugyancsak gyalogos. (MTI) 0 A Kecskeméti Fémipari Szövetkezet alumíniumöntödéjének termelése évről évre növekszik. Míg ötven dolgozójuk a múlt évben 291 tonna alumíniumára öntésével 16,5 millió forinttal járult hozzá a közös eredményhez, addig az idén 400 tonna lesz a termelésük, s várhatóan elérik a 20 millió forintos termelési értéket. Egyik legjelentősebb állandó megrendelőjük az ATamíniumárugyár, amelynek az idén a képen is látható tejeskanna talpkarikából közel 20 ezret készítenek. • A mezőgazdasági nagyüzemek egyre több fólia-alagutat állítanak fel, növelve a primőr áruk termesztését. Az alagút-vázszerkezetek készítéséből jelentős részt vállal a szövetkezet is. Míg a múlt esz* tendőben 4 millió forint volt ebből az árbevétel, az idén már 11' millió forint értékű vázra kötöttek szerződést. Ez a mennyiség várhatóan még tovább emelkedik. Felvételűnkön Pólyák János laka« tos és Kovács Károly hegesztő a vázszerkezet összeállításán dolgozik. (Opauszky László felvételei.) Csengődi pusztán fúj a szél Szinte biblikus csönd a csengődi határban. Vagy csak azért tűnik ilyen mesebelinek a mindenség hallgatása, mert a szélzúgás mindent magába nyel? A kopasz gallyak zörgését, a száraz füvet legelő birkák bégetését, a lusta varjak szárnyának suhogását. S önnön fütyülését is, miután gépkocsinknak ütközve tovanyargal. a szél. Hű de éles meg erőszakos. Kellemetlen, mint az életlen borotva. De játékos is. Az előbb még dur- cás szürkeség borult mindenre. Am a pajkos szélfickók felrugtattak a magasságba, vállukat nekivetették a napot takaró felhőnek, és máris fényesre gyújtotta a lehanyatló égi vándor a birkák gyapja hegyét. Hol lehet, a juhász? Közel s távol egy lélek se mozdul a szeles ha. tárban. Márpedig olyan nem létezik, hogy csak igy magában bitangoljon a nyáj. Még ha. ilyen jámboran legelészik is. Vagy pont a jószágoktól nem látjuk a pásztort? Elhevert mögöttük valami barázdában, aztán onnét lesi — hogy mi mit les- kelődünk vajon? Tán emitt az ázott-száraz part oldalában hasalt el, s figyel fedezékéből? Vagy valamelyik kusza bokor alján? — Ott ül ni! De még milyen éberen! A közeli tanyaparlag szélében emeletmagas gúla — szalmabálából. Annak tövén ül, kezében fehérre lehajazoft fütykös moccan, a lábánál puli várja a pa.rancsot. Meg is kapja, mivelhogy kitartóan bámészkodunk itt, más nyája körül. — Ne, hajcsel hó! — egyenesedik talpra harciason a juhász, és elindul felénk. Sántikál szegény, látszik a lába állásán, hogy rokkantas. Nem úgy a karja, amellyel rettentő széles integető mozdulatokkal egrecérozza a hegyesen fülelő, s iszonyú, szorgalmasan pattogó pulit. Van abban a karmozgásban küldés is, hívás is, meg irányjeVzés. Két-három perc, s kiderül, hogy nem elölünk, hanem el ebünk kormányoztatja a szép falkát. Isten — isten. — Hány birka ez a nyáj és kié? — Százötven — Kovács Józsefé. A válasz pont olyan ritmusú, mint a kérdés volt. 1 — Maga az a Kovács József? — Nem. En Kovács Imre vagyok — az 6 juhásza. ' v — Fia, testvére talán? Vagy rokon? ;| 1 — Egyik se... Voltam én már több gazdánál juhász ebben a körzetben. Ötvenöt óta. Hatvankettő' óta náluk lakok és nyilván itt maradok, mig meg nem halok. — Olyan jó gazda? — Úgy vagyok, mint családtag. — Fizetése, bére? — Ruha meg koszt. — Hát pénz? — Ha elmegyek valahová, mondjuk be a faluba, azt is kapok. Száz forintot, százötvenet. Így oszt nem ugatnak meg a kutyák... Mondom, családi tagnak számítok. Itt lakunk nem messze. — Mikor hajtott ki? — Tizenegy tájban... ügy négy óra felé terelek-i be. — Testvére, rokona van? — Nincs... Apám él még — hetvenhárom éves. ; A nyáj sűrű gomolyagba sereglett körül embertáj autót, néhány kíváncsi után a fele. az útra húzó2. dott már. J Szolgálati parancs a pulinak, pillanatok alatta rend lesz. Jó messzire járunk már, de a kutya csak ninc»r megelégedve a nyáj magaviseletével, túlbuzgó mint némely Szolgaiélek? >. Dehogy. Mindössze megértő. Látja, hogfj''-öreg gazdája nehezen bukdácsol a rossz lábával a •■fagyos göröngyökön. * & Tóth István (Tóth Sándor felvétele.)
