Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-27 / 22. szám

1976. január 27. • PETŐFI NEPE • 5 Romjaiban is szép (3.) A második hőskor kezdetét a kilencedik század elejétől szá­molják. Az istenné avatott II. Yayavarman 48 éven át tartó uralmának idején hatalmas, egy­séges királysággá fejlesztette, or­szágát. ö maga hozta a törvényt. Ö alkalmazta azt a pillanatnyi­lag legcélszerűbbnek látszó értel­mezés szerint, és jaj volt annak az írástudónak, aki helyréigazí- totta a tévedését. II. Yayavarman volt a hadseregfőparancsnök és a vezérkari főnök, ö nevezte ki a kormányt és ő szabta meg az árakat, övé volt az ország földje és minden, ami azon állt és moz­gott. Adóvégrehajtói kocsiszám hordták kincsestárába az aranyat, a szövetet, a drágakövet. Ritkán volt kegyes és gyakran volt ke­gyetlen. De minden háborút megnyert, öreg korában már akkora volt .a hatalma és a tekintélye, hogy az istenek között is magát tartotta a legnagyobbnak. Ilyen körülmé­nyek között új fővárost építtetett magának: a Tonle Sáp folyóból keletkezett tó északi partján maga tervezte meg a hírét-dícsőségét minden korszakban elmondó Hariharalayá-t, újabb nevén Ang- kort. A hódítóként trónrakerült I. Suryavarman továbbnövelte Kambodzsa hatalmát; ő honosí­totta meg a buddhizmust az or­szágban. A chamok hatalma, ere­je azonban gyorsan növekedett; az újabb virágkor egy ellenük vívott, vesztes háborúval; fejező­dött“ be.' Kambodzsa-Ángkor nagy év­százada, igazi reneszánsza 1113- ban II. Suyavarman trónralépésé- vel kezdődött és VII. Yayavarman halálával, 1215-ben ért véget. Tör­ténetíróinak. költőinek műve meg­semmisült. De a bayon-i templom­falon százmétereken át vezető domborműsorozat megőrizte arc­képüket, országépitő tetteiket, a chamókon és az annamitákon (vietnamiak) aratott hadisikerei­ket. Az angkori építmények java része ebben az időben jött létre. Közte minden műalkotás legna­gyobbika, Angkor Thom és an­nak falai között Bayon. A tudo­mány is virágzott: több, mint száz kórházban ápolták a beteg szabadokat... 'De minél többet építettek, alkottak, annál keser­vesebb lett az adóprés; Angkor is beleütközött az ázsiai termelési mód kőfalába. Paraszt- és rab­szolgalázadások gyengítették az országot. Utolsó ismert uralkodó­ja, Yayavarman Paramesvara volt. A korábban legyűrt thai sereg betört az országba; 1432-ben a khmerek kivonultak az. elszegé­nyedő Angkorból. A város nem lett az ellenségé — az őserdő vette birtokba. A ránkmaradt, Siva és Buddha hatalmát, a kő szilárdságát és az őserdő kúszónövényeinek erejét hirdető városrészek magukon vi- 'selik a város hét évszázadának egész történetét. A mai látogató általában az élő városból, Siem Reap-ból indul el zarándokútján. A várostól keletre, mintegy 10 kilométerre állnak a 9. századból, a második reneszánsz idejéből származó Preah Ko és Bakong romjai. Shiva mosolyog itt száz változatban a vendégre: a láto­gató ritka errefelé, az istenség szinte megkönnyebbül, ha élő em­ber kerül elé. Az Amerika-barát Lón Nol csapatok itt ásták be magukat és védték megbízóik ér­dekét. Az istennő azonban egy­kedvűen mosolyog — különb fic­kókat is túlélt már. Siem Reaptól út vezet észak­nak; két kilométernyire a Nagy­szállótól kettéválik. A jobb oldali út a 11—12 században épült óriá­si szentélyhez, Angkor Vat-hoz, a bal oldali a"' száz évvel utóbb el­készült Angkor Thom főváros­hoz, Bayonhoz vezet. Ha az em­ber átszédelgett a 10 négyzetkilo­méternyi kőcsodán, három, Ang­kor Thom-mal egykorú külvárosi szentélyhez Preah Khan-hoz, Neak Pean-hoz és Ta Som-hoz érkezik. Ezektől keskeny, nehe­zen járható, 20 kilométeres, hul­lámvasúihoz hasonló ösvényen a barokkosán finom és nemes vo­nalú Banteay Srei falai közé ér­kezik; Siva vendégszerető mo­sollyal fogadja itt is a ritka kin­cset, a látogatót. örül, hogy ember jött hozzá: a távoli Banteay Srei ugyanis évszázadok óta az elefántok por- tyázókörletébe tartozik. Címképünkön: legenda kő­csipkében (Banteay Srei-böl). Máthé György EGY BRIGÁD KULTURÁLIS ÉLETÉRŐL író-olvasó találkozók a gépek között A jól végzett [) munka, a gazdag, sokrétű társadalmi te­vékenység nem min­dig bizonyul elegen­dőnek, a sikerhez né­mi szerencse is szük­séges ... — így tart­ják Kiskunhalason a 9. számú Volán telep­helyén dolgozó, Wan- kel elnevezésű Szo­cialista brigád tag­jai. Véleményük kiala­kulásában tapasztala­taik. játszottak közre. Az 1972 januárban alakult kollektíva jó munkával még abban az évben elnyerte a szocialista címet és a bronz fokozatot. En­nél tovább azonban mind ez idáig nem ju­tottak. A következő évben egy szeren­csétlen baleset kizár­ta őket a versenyből. Jó munkájukkal és hagyományosan gaz­dag kulturális te­vékenységükkel 1974- ben ismét elérték a bronz fokozatot) a . ta­valyi év azonban ismét balsiker­rel fenyegeti őket. Az ok: a bri­gád egyik munkatársa fegyelmi büntetést kapott. Igaz ugyan, hogy időközben ki is lépett a vállalattól, a , többiek azonban mégis attól tartanak; hiába dol­goztak szorgalmasan, társuk mun­kafegyelem elleni vétsége tönkre­tette erőfeszítéseiket. A kiskunhalasi Volán gépkocsi­szerviznek jó híre ván a város­ban. Sokan keresték fel az elmúlt években, és forgalmuk azóta sem csökkent, hogy megnyílt a város­ban az AFIT nagy, korszerű sze­relőműhelye. A „törzsta'gok” vál­tozatlanul náluk javíttatják autói­kat, s ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy munkájuk minősé­gével elégedettek a megrendelők. Kovács János fél éve látja el a művezetői teendőket. Ö egyben a brigád vezetője is. E kettősség hamarosan megszűnik és a közös­ség gazdag hagyományait doku­mentáló, két csaknem teljesen be­telt brigádnaplót átadja a meg­választott utódjának. — Jól összeszokott gárdát- alko­tunk a- !szérvizműhelyberi;i—^ma­gyarázza Kovács János. — Meg­alakulásunk óta csupán két új tagot vettünk fel, azok is nálunk végzett szakmunkástanulók. A jó közösségi szellem kialakulásá­ban véleményünk szerint igen nagy szerepe van annak, hogy évek óta rendszeresen szervezünk kulturális programokat. Hagyo­mányosak például az író—olvasp találkozóink: Járt már nálunk Fábián Zoltán, Baranyi Ferenc, Mándy Iván, Kiss Dénes költő­műfordító, Merényi Judit előadó- művész. A rendezvényeket — ez is hagyománnyá vált. — mindig a műhelyben, a gépek között szervezzük meg, és meghívjuk rá a telephely többi dolgozóját is. A vendégeinknek kivétel nélkül tet­szik, hogy nem az előadóterem­ben beszélgetnek a hallgatóság­Munkájuknak jó híre van a városban. gal. Munkatársaink is könnyeb­ben feloldódnak az ismerős kör­nyezetben. Így hamar közvetlen, baráti hangulat alakul ki. Kérdé­seket teszünk fel, és olykor az eredeti témától egészen messzire kalandozunk el. Kiss Dénes pél­dául a legutóbb olyan sok érde­kességet mesélt a távoli Finnor­szág lakóiról, hétköznapjairól, hogy a beszélgetésnek alig-alig akart végeszakadni. Kirándulásokról, színházlátoga­tásokról, a kiskunhalasi művész­mozi filmjeinek rendszeres meg­tekintéséről is tudósítanak a bri­gádnaplók lapjai. A közösség az általános mű­veltség gyarapítása mellett ter­mészetesen a. szakmai tudás fej­lesztésére is nagy gondot fordít. Tavaly a fővárosból hívtak meg előadókat műszaki és közlekedési ismereteik bővítésére. Szakmai felkészültségüket, a technológia korszerűsítésében is kamatoztat­ták; öt elfogadott újítást „köny­velhettek el” naplójukban az- elmúlt -évben.­..... Jji­l. .üi.usZérétjUk'- a jkul’túrát iés*w az :Hf jüságbf: • Tai'sádáirní'^rffankáink 1 jövedelmét a város óvodájának fejlesztésére ajánlottuk fel — ma­gyarázta a brigádvezető. — Emel­lett az úttörőház go-kart szakkö­rét is patronáljuk. A fiataloknak négy kiskocsijuk van. Mi vé­gezzük el ezek esetenkénti fel­újítását és rendszeres karban­tartását. örülünk, ha segíthetünk a tanulóknak, reméljük egyikük- másikuk megkedveli a szakmán­kat. A brigád már novemberben tel­jesítette éves kötelezettségeit, s így az ötödik ötéves tervet már „egyhónapos előnnyel” kezdték el. Remélik, hogy balszerencsé­jük véget ér, és mielőbb ezüstko­szorús címmel büszkélkedhetnek. Akik ismerik őket, jól tudják, hogy meg is érdemlik. A szállóigékről A szállóige elnevezést 1894-ben Thallóczy Lajos író. ajánlotta e felszökkenő szavak gyűjtőjének, Tóth Kálmánnak az általa terve­zett röpke szók helyett. Tóth Kál mán két gyűjteménye mellett újabbban Békés István Napjaink szállóigéi c. gyűjteménye ajánl­ható az érdeklődőknek. Kb. 2400 ma is használatos szállóige törté­netét, keletkezését, átalakulását sőt felhasználási körét is számon tartja. E kiadás nyomán adunk mi is „ízelítőt” a szállóigék gaz­dag anyagából. Nyelvtankönyveínk a szállóigéket a szó értékű nyelvi elemek, a szó- kapcsolatok között tárgyalják. Megemlítik az alkalmi és állandó,^ szókapcsolatokat (szólásokat), a: szóláshasonlatokat és a közmon-- dásokat. A szállóigéket rövideni tárgyalják. A középiskolák szá­mára készült nyelvtankönyv csak ' ennyit mond róluk: A szállóige általánosan ismert idézet: Duná­nak, Oltnak egy a hangja (Ady), A haza-minden előtt (Kölcsey). Ez bizony kevés, a meghatáro­zás pedig szűk, mintha azt sugall­ná, hogy csak nagy költőinktől vett ünnepélyes hangulatú idéze­tek tartóznak közéjük. Pedig szállóige pl. a Zerkovitz-sláger sokszor emlegetett kezdete is (Az egyiknek sikerül...) és Czuczor Hunyadi c. költeményének né­hány sora is: Ki áll amott a szirt- tetön? (általában tréfásan kérdez­ve), De hírnök jő s pihegve szól (a rohanó, pletykálkodó, fontos­kodó emberekre vonatkoztatva),. De szállóige a Köti Károly kaba­rétréfájából sokszor idézett mon­dás is: Régi motoros vagyok. Harmat Imrének, Eisemann Mi­hály Argentin tangója szövegíró- -• jának ma is ismeretes sorát: Lesz maga juszt is az enyém ma már nemcsak az imádott nő elérésére, hanem pl. autó, víkendház, szí­nestévé megszerzésére is vonat­koztatják Vigyázz, Malvin, jön a kanyar! — mondjuk ma apróbb kellemet­lenségek esetében „Szerzője” Pes. thy István, aki a nyilasuralom alatt; 1944. november 10-én megje­lent Pesti Posta c. szatirikus heti­lapját Fogóddz, Malvin, jön a ka­nyar! címlap-szalagnyomással je­lentette meg.. A -szállóige akkori változata bátor tett volt, a vál­tozás reményét sugallta. . ­Ki ne ismerné Karinthy Frigyes e sorait: Megmagyarázom a bizo­nyítványomat? Ma inkább 3. sze­mélyben használják azokra, akik léhaságukat, lustaságukat, köny- nyelműségüket, eredménytelensé­güket Karinthy-módon | csűrve- csavarva próbálják elhihetővé tenni. Vörösmarty a lengyel szabad­ságharcot idéző Az élő szobor c. versének kezdete (Szobor vagyok, de fáj minden tagom) átalakult formában jutott el hozzánk. A század elején a híres Fészek-klub előcsarnokában egy szobrot állí­tottak ki, de nem nyerte meg'a tagok tetszését. Erié jegyezte meg Molnár Ferenc vagy Heltai Jenő: Szobor vagyok, de fájok minden tagnak. Ez a változat ma is él vicc formájában a basáskodó ve­zető jellemzéseként. Helyes a bogés, oroszlán. Ezt a Shakespeare-idézetet mókásan ba­ráti körben igenlésre szokták fel­használni.' ; Éppen akkor amikor ezt a cik­ket írom, hallom a rádióban a ne­ves riporter megállapítását a ha­talom percemberkéiröl Olaszor­szágban. Nem jut eszünkbe Ady szép verse: A perc-emberkék után? A „szálló ige” elnevezés szűk körre szorította a szólásokat. A régebbi és a lényeget ma is job­ban kifejező szárnyas szavak el­nevezés jobban utal a szóláson e - fajtáira — Valóban szárnyas szavak ezek, amelyek hirtelen fel­röppennek. Felröppentheti a bib­lia, áz európai irodalom, a régi görögöt és rómait is beleértve, szerzőik lehetnek írók. művészek, politikusok vagy bárki, akiknek mondása „megsgárnyaáodik”. Használhatjuk őket eredeti jelen­tésükben, de jelentésük sokszor átalakul tréfás, gúnyos, kötekedő vagy más hangulati elem kifeje­zésére A szállóigék műfajának lénye­ges kelléke, hogy szerzőiket min­dig ismerjük vagy ha nem, nyo­mozunk utánuk. Ebben különböz­nek a- közmondásoktól, amelyek a nép általános értékítéleteit, az életből leszűrt tanulságokat fog­lalják magukban. Kiss István Új könyvekről - néhány sorban Kellemes meglepődéssel tapasz­taltuk, hogy a közelmúltban több olyan kötetet jelentetett meg az Akadémia Könyvkiadó, melynek lapjain szűkebb hazánkról. Bács- Kiskunról is olvashatunk adato­kat, történeti tényeket. Az alábbi­akban e művek közül említünk kettőt. Bánkúti Imre: A kurucok első dunántúli hadjárata Újonnan feltárt forrásanyagok alapján számol be a könyv szer­zője Magyarország történetének egyik érdekes fejezetéről, a Rá- kóczi-szabadságharc első idősza­káról. Többek között arról is tu­dósít a mű szerzője, hogy miként zajlottak le a solli- sáncharcok, 1704-ben. Gyimesi Sándor: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba • való átmenet időszakában Európai és hazai példákkal igyekszik bizonyítani a szerző, hogy mennyiféle változáson men­tek keresztül a városok a száza­dok folyamán. Az antik világtól napjainkig számos város fejlődési Sajátosságaira kitér részletesen; megmutatja jellemző sajátosságai­kat. Több adatot találunk a jelen­legi Bács-Kiskun megyére vonat­kozóan is a kötet lapjain. V. M. Életkora: 18 (56.) — Ezt a megterhelést Artúr jól bírja. Többet is. Hozzászoktatta a fiatalokat ott maga körül, hogy nemcsak a tanácsaira, hanem a gyakorlati segítségére is számíthat­nak. Elképzelheted, micsoda előny , ezeknek a fiataloknak, hogy Artúr nemcsak megbeszéli velük a té­máikat, hanem ha egy téma fon- .tosabb a többinél és időszerűbb is, mondjuk, ha egy fontos gyártási eljárásról van szó. aminek vala­melyik team hübelebalázs módjá­ra nekiesett. Artúrtól nemcsak el­vi segítséget kapnak, hanem a konkrét együttműködésre is szá­míthatnak, egyenlő társuk is haj­landó lenni a munkában, mintha maga is csak egyik tagja lenne a csoportnak. Elképzelheted, hogy a külföld is nagyobb érdeklődéssel figyel fel egy eljárási szabada­lomra. ha a szerzők sorában ott látja Adorján Artúr nevét is, nemcsak a fiatalabbakét. Most is három témában társultak vele a fiatalabb munkatársai. Nem túl­zók. ha azt álljtom, hogy tűzbe mennének érte. hidd el nekem. — Nem nehéz elhinnem. Persze ilyen közös dolgok után azért a pénzből is együtt részesül velük. — Gondolod, hogy a fiatalok önérzete eltűrné, hogv Artúr ké­nyelmetlen helyzetbe hozza őket azzal, hogy nekik ajándékozza azt a hányadot, ami az ő munkájá­nak ez ellenértéke? — Hát persze ... Szerencsések. Artúr a maga nevéhez kapcsolva vezeti be őket az életbe. De Artúr is boldog lehet, hogy ilyen isko­lát hagy maga után. ha egyszer rászánja magát, hogy pihenésre is gondoljon. — A pihenés, az még messze van. Sajnos, még sokáig szükség lesz rá ott a gyárban. Éppen a napokban mondta nekem valaki, szó szerint ismétlem most neked: Artúr nevének köszönhető, hogy ez a nagyszerű kis kollektíva egy intézet rangját vívta ki magának. — Azért nekem mégis az a leg­szebb, hogv Tamás is ezt a nevet viseli. A vöm is egy Adorján. — Jó férje lesz Aliznak. — Igen, ebben biztos vagyok. Uramisten, ha eszembe jut, ho­gyan kezdtük mi a házasságun­kat. és hogyan kezdik ezek a gye­rekek ... Anna. te nem tudod, mi az, ha egy fiatal orvos csak egy kis senki a kórházban. Hetente kétszer, de inkább háromszor nem alszik otthon, mert ügyel, hiszen ő a legfiatalabb az osztályon. Éve­kig éltünk kizárólag a fizetéséből, mert a betegek csak a főorvos­nak. vagy az adjunktusnak róhat- ták le a hálájukat, nagyritkán az alorvosnak is, de a segédorvosnak már senki nem dugott borítékot a köpenyzsebébe A Menkó szü­lők nem tudtak segíteni bennün­ket. mert szegények voltak, az én szüléimre még a három húgom kitaníttatása várt... A mi gond­jainkat ezek a gyerekek sohasem fogják érezni. De így van ez jól. Hála istennek, hogy mindent megadhatunk nekik. — Húzódj a vitorla árnyékába, Toncslkám. itt a tó közepén ve­szélyes a nap. 1— Ó, nekem nem. Kitűnő bő­röm van. Hogy lekopogjam. Aliz is az én bőrömet örökölte. Hiszen látod, mint egy kreol szépség!.. Szerencsére nem a kreolok zabo­látlan vérmérsékletével. — Üdítő a csöndes humorod. — Én is mindig felüdülök mel­letted, Anna. Be kell vallanom, hogy hálás. vagyok neked. Nyu- godtnak érzem magam, amióta ez a két gyerek egymásra talált. Mennyit aggódtam Alizért..._ Amióta nagylány, szünet nélkül attól rettegtem, hogy elcsavarja a fejét valami hozományvadász. Számtalan szélhámos fordul meg minden nyáron itt a .Balaton kö­rül, te erről csak hallomásból tudhatsz, de én, akinek lányom van... Neked köszönhetem, hogy többé nem kell végigidegesked­nem a nyarakat. ■— A fiam oldalán jó kezekben lesz. Tamás gyengéd, figyelmes, önzetlen. Senki nem becsülné meg úgy Alizt, ahogy ő meg fog­ja becsülni, de hiszen úgyis meg­látod .. I o Gyengéd, figyelmes, önzetlen is. Amíg kicsi volt, szinte öröm­mel ajándékozta el a játékait más gyerekeknek. Már iskolába járt, hatéves volt, amikor nem tudtam tovább nézni, hogy már másodszor is zúzott térddel sánti- kál haza, és az osztálytársai közül kiválasztottam az első testőrét — Ponty Pistinek hívták, máig em­lékszem a nevére, annyira kozmi­kus volt — és abban állapodtam meg vele, hogy kap heti két fo­rintot és megkapja a használt kisbiciklit is. Pubi szégyellte a használt kis kerékpárt odaadni a gyereknek. Az újat adta oda ti­tokban, csak másnap vettem ész­re. Később is önzetlenül költötte másokra a zsebpénzét — ma megkapta, holnap már pótolhat­tam — nem volt szíve,, hogy ne adjon, ha kértek tőle. Amikor Terka után rákapd t a lányokra, azok ■ is pumpolták, magukra költ­tették minden pénzét,- és amikor szőrmentén fölemlítettem neki, hogy ne hagyja magát kifosztani, szomorúan magyarázta meg: — Tudod te, mennyi zsebpénzt kapnak ezek a lányok? Száz fo­rintot egy hónapra, húsz forin­tot egy hétre, vagy csak tízet, ismerek olyant, aki egy fillért ­sem. Ügy csapták be, ahogy akarták. Naívul elhitt mirdent, amit el- paraszoltak neki. Csoda, hogy • egyik se zsarolta meg nagyobb összegekkel, például köretre hi­vatkozva. De ma is biztos va­gyok benne, hogy ha én nem lé­pek közbe, nagyon rossz vége lett . volna annak a korszakának. Fi­zethettem volna, hogy ne kelljen feleségül vennie valamelyiket, vagy folyósíthattam volna időt­len-időkig minden hónapban a tartásdijat valamelyik kis kurvá­nak. Katit a gondviselés vará­zsolta nagylánnyá éppen a leg­kritikusabb időben. Fellélegez­tem, amikor észrevettem és ha­marosan meg is bizonyosodtam róla, hogy az én Pubi fiam bele-' szeretett Katiba, és amíg koráb­ban Kati bámulta úgy őt, mint hívők a szenteket, egyszerre for-, dúlt a kocka, és egyik napról a másikra Pubi kezdte úgy bámul-: ni a kislányt, mint aki jelenést'' lát. Le nem vette róla a szemét. Rosszindulattal se tagadhat­nám, hogy igazán kivirágzott a csitri. Egyetlen tél alatt kész nő lett belőle. Egyszer megfogtam a karját: ruganyos volt, mint a gumilabda. De hiába lestem, hogy mikor veszem már észre Pubi szemében, a megnyugvást. Tán­colni jártak, színházba jártak, autózni jártak, de Kati nem volt hajlandó átlépni az illendőség határait. Pubi pedig ideges volt, rosszul aludt, reggelenkint kari­kás szemmel került elő a szobá­jából. A lányok elég gyorsan el­maradtak mellőle. Nem volt ne­héz kitalálnom, hogy csakis Kati után epekedik és ezért nem kell már neki senki más. A ravasz kis bestia pedig csak járni volt haj­landó vele, ahogy ők mondják az udvarlást, a testére úgy vigyá­zott, mint aki kétszáz százaléko­san akarja biztosítani magát. Az én ostoba fiam pedig csak emész­tette magát, az asztalnál csak piszkálgatta az éleit, és mintha az apját láttam volna; ordított róla, hogy már oda vári minden önbizalma, amit a többi lány jó­voltából szedett magára. Már nyár volt, vége az egyetemnek, végeáz iskolának, szabad volt Pubi is, Kati is, naphosszat együtt lehet­tek volna. éppen ezért tűnt fel, hogy az én fiam napok óta ott­hon ül. Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem: — Katival mi van? Ingerülten biggyesztette le a száját, és ez a grimasz nekem addig ismeretlen volt. Ismeret­len volt a hangja is, ahogy cda- vágta: — Elegem volt a kis hülyéből. Játssza másnak a hercegnőt, ne nekem! Ha pedig pénteken eljön az apjával, én nem leszek itthon. Idegesen törtem a fejem. Tud­tam, hogy ha nem avatkozok be ügyesen, de erélyesen, akkor a buta csitri miatt ugyanott foly­tatódik minden, ahc-1 néhány hó­napja abbamaradt. Beláttam, ne­kem kell. megakadályoznom, hogy Pubi megint szabad prédája le­gyen mindenféle nőcskének. Megsimogattam a fejét. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents