Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-22 / 18. szám

yiLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évi. 18. szám Ara: 90 fillér 1976. január 22. csütörtök A SZOVJET—AMERIKAI KAPCSOLATOK ÉS AZ ŰJ SALT-EGYEZMÉNY A TÉMA Leonyid Brezsnyev, Andrej Gromiko és Henry Kissinger megbeszélései A Kremlben szerdán megkez­dődtek a tárgyalások a szovjet vezetők —■ Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára és Andrej Gromiko külügyminiszter — és Henry Kissinger, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisz­tere között. A tárgyalófelek eszmecserét folytattak a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseiről, s meg­kezdődött a stratégiai fegyverzet korlátozásával kapcsolatos új egyezmény előkészítését érintő kérdések megvitatása. Mint ismeretes, az amerikai külügyminiszter kedden este ér­kezett meg a szovjet fővárosba. • Leonyid Brezsnyev szerdán a Kremlben fogadta Kissinger külügy­minisztert. A megbeszélésen részt vett Gromiko szovjet külügymi­niszter is. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS.) Megháromszorozódott a nyereség A kedvezőtlen adottságok kö­zött, a 3300 hektár, jobbára ho­mokos és szikes földön gazdál­kodó közösség évek óta jobb és jobb eredményt ér el. A közös gazdaság tagsága a IV. ötéves terv időszakára vállalt kötelezett­ségeinek maradék nélkül eleget tett. A szövetkezet termelési érté­ke öt év alatt megkétszereződött, a bruttó jövedelem pedig 45 száza­lékkal növekedett. A tervidőszak alatt megháromszorozódott a nye­reség. A növénytermesztési ágazatban a kalászos gabona hektáronkénti hozama meghaladta a járási át­lagot, a kukoricafőldek pedig hektárönként 48 mázsát termet­tek. A harkakötönyi homokon ilyen kukoricatermésre még nem volt példa. Az Egyesülés Tsz te­rületének csaknem fele rét és le­gelő. A közös gazdaság erre a takarmányalapra építve fejlesz­tette a juhászatot. Három évvel ezelőtt kilenc szövetkezet társu­lásával egyszerű gazdasági együtt­működést hozott létre a harkakö­tönyi téesz. Nagy beruházást va­lósított meg. többek között el­készült a bárányhízlaló telep. Az állatok folyamatos és olcsó ta­karmányellátására keverő- és szemcsézőüzemet is létesített a közös gazdaság, s 1975-ben 13 ezer bárányt adott el. A szövet­kezet összes' bevételéből csaknem 40 százalékot a juhászat terem­tett elő. A belterjes bárányhizla­lás bevezetése előtt ez az arány mindössze 19 százalék volt. Je­lentős a harkakötönyi szövetke­zetben a baromfitenyésztés, ta­valy 330 ezer pecsenyecsirk^t érté- ._ kesitett a közös gazdaság. Az Egyesülés Termelőszövetke­zet tagsága nemcsak a termelés állandó növelésével, a gazdálko­dás fejlesztésével törődik, hanem Harkakötöny közművelődési ter­veinek a megvalósításával is. A községi művelődési ház fenntar­tását a termelőszövetkezet tavaly gondjaiba vette, s ezentúl a léte­sítmény működésének anyagi fel­A szövetkezetek tagsága minden évben nagy várakozással tekint a zárszámadás elé. A legtöbb helyen ünnep a mérleg­záró közgyűlés, hiszen a földet művelő, az állatokat nevelő parasztemberek a gazdálkodás sikerét nyugtázzák ilyenkor jogos büszkeséggel. Bács-Kiskun megye 115 tsz-e, 38 szak- szövetkezete, valamint hét szövetkezeti társulása közül el­sőként — csakúgy, mint tavaly — a harkakötönyi Egyesü­lés Tsz tartotta zárszámadó közgyűlését. A harkakötönyi Egyesülés Ts£. ___ tartotta az első zárszámadást ^ ^ x t • Sztarovics András elnök a vezetőség beszámolóját ismerteti. Mellette a tagság, a járási pártbizottság, a tanács já­rási hivatala és a területi szövetség képviselői. mint egy esztendővel korábban, mert sokan elérték a nyugdíjas korhatárt. A gépek, berendezések munkaeszközök száma viszont megkétszereződött. A közgyűlés előtti brigádértekezleteken a tagság megvitatta ágazatonként a gaz­dálkodást, s így zárszámadásra kész tervekkel jöhetett. A tavalyi eredményes munka következtében 5 millió 883 ezer forint lett a nyereség, félmillióval több, mint 1974-ben. A tagság a közgyűlésen úgy döntött, hogy a nyereségből jelentősebb összeget fordítanak 1976-ban a gépek, berendezések, vásárlására, eszközeik gyarapítá­sára, ily módon megteremtik ax alapot a közös gazdaság további,, ütemes fejlesztéséhez. Cs. L A gyorsan elkészült mérleg már önmagában is dicsérhető, azt mutatja, hogy a harkakötönyi szö­vetkezetben pontos, jólszervezett munka folyik az irodában is, a számviteli csoport naprakész a gazdálkodás értékelésével, elem­zésével. A szerdai közgyűlésen, amelyet Harkakötöny községi mű­velődési házában tartottak, Szta­rovics András elnök, a termelő- szövetkezet valamennyi dolgozó­jának kitűnő munkájáról szólha­tott. tételeit az Egyesülés Tsz teremti elő. 1975-ben máris bővítette a művelődési házat egy újabb léte­sítménnyel. 1975-ben 25 százalékkal keve­sebben — összesen kétszázan — vettek részt a közös munkában, • A közgyűlés résztvevői nagy figyelemmel hall­gatják a beszédet. (Tóth Sándor felvételei.) # Az Egyesülés Tsz tápkeverő és szemesézö üzat me a juhászati társulás többi szövetkezetéi il ellátja takarmánnyal. Púja Frigyes iráni körúton ügyminisztérium számos vezető Alkotó ifjúság 3. oktal önkéntes véradók a fegyvereseknél i. oldal A hivatalos látogatáson Tehe­ránban tartózkodó Púja Frigyes külügyminiszter tiszteletére ja­nuár 20-án Gál Bálint teheráni magyar nagykövet fogadást adott, amelyen megjelent A. A. Khalat- bari iráni külügyminiszter, a kül­munkatársa, a közélet több neves képviselője, valamint a teheráni diplomáciai képviseletek vezetői. Tegnap Púja Frigyes és kísére­te kétnapos vidéki látogatásra uta­zott Iszfahánba és Shirazba. (MTI) Költözik a szakmunkásképző iskola A napokban befejeződött mű­szaki átadását követően megkezd­te beköltözését az új épületbe a kecskeméti Kereskedelmi és Ven- déglátóipári Szakmunkásképző In­tézet. Az intézmény Nyíri úti új szék­házának” kivitelezője a kecske­méti ÉPSZER volt. A hatszázöt­ven diák oktatására .alkalmas is­kolában és a száz személyre ter­vezett kollégiumban jelentősen megjavulnak a diákság tanulásá­nak eddigi feltételei. A nyolc tan­termet, szakelőadót és laborató­riumot szertárak és szociális he­lyiségek sora egészíti ki. A vendéglátóipari szakmák ta­nulói — a cukrászok, a szakácsok, a felszolgálók és a vendéglátó eladók — gyakorlati oktatására is lehetőség nyílik a korszerű új épületben. A háromszáz szemé­lyes diákmenza mellett ugyanis tanétterem és tankonyha is szol­gálja a fiatalok szakmai ismere­teinek bővítését. Az iskola osztálytermeiben hét­főn kezdődik meg a tanítás, a kol­légiumot februárban népesítik be az új lakók. Helyi tanácsaink most ké­szítik, az ötödik ötéves fej­lesztési terveket. Olyan embe­rek dolgoznak ennek a fontos dokumentumnak az összeállí­tásán, akik a korábbi hasonló feladatok elvégzése, majd a célkitűzések megvalósítása során tiszteletre méltó gya­korlati tapasztalatokat szerez­tek, s akik ezenkívül szak­mai felkészültségükről is ta­núbizonyságot tettek. A mun­ka — mármint a tervkészítés — természetesen nem minden városban, községben egyfor­mán előrehaladott. Vannak olyan települések* amelyek­nek vezetői már csupán az utolsó simításokat, „finomítá­sokat” végzik, máshol pedig éppen napjainkban tartanak a munka zöménél. De nem ez a különbség a lényeges a tervkészítést ille­tően, hiszen a megyei tanács által megadott határidőre va­lamennyien elkészülnek, mint ahogyan eddig is igy volt. Leg­inkább figyelemre méltó jel­lemzője ennek, hogy minden településen felmérve és rang­sorolva tartják számon az el­végzendő, megoldásra váró legfontosabb feladatokat. A felmérés, de különösen a rangsorolás azonban csaliis úgy lehetett reális, hogy ko­rábban falugyűléseken, a ta­nácsok és a népfront által szervezett egyéb jellegű össze­jöveteleken, a lakosság jelen­létében és részvételével, aktív közreműködésével „ütköztet­ni” kellett a lehetőségeket és az igényeket. Hosszú évek alatt jól be­vált formája ez a tervek ké­szítésének, nem csupán egy község, város, vagy akár egy megye gyakorlatában, hanem az egész országban. A lakó­hely fejlesztése, építése, csi­nosítása tekintetében csakis úgy lehet reális, megvalósít­ható terveket készíteni, ha azok, akik a terv végrehajtá­sában majd közreműködnek, akikért tulajdonképpen a terv készül, beleszólhatnak annak kialakításába, megbeszélhetik a részleteket. Az anyagi lehe­tőségek ismeretében határoz­hatnak arról, mi a fontosabb a közösség szempontjából: a vízvezeték-bővítés, az óvoda, az iskolai tornaterem, öregek napközi otthona, művelődési ház, járda, vezetékes gáz, utak, villany stb. Nyugodtan állíthatjuk, hogy — csupán Bács-Kiskun me­gyéről beszélünk, de vélemé­nyünk országosan is helytálló — a lakosság nem egy alka­lommal bizonyította: komo­lyan és hozzáértéssel tud vé­leményt nyilvánítani a közös­séget érintő ügyekben, s hogy amikor döntésre kerül a sor, soha nem az egyéni, vagy akár a szükebb csoportérdeket veszik figyelembe, hanem az egész falu, az egész város la­kóinak elsődleges szempont­jait. A _választópolgároknak ez a. felelőssége, hozzáértése egyenes következménye, vele­járója a nyílt és őszinte taná­csi politikának, a demokratiz­musnak, az államhatalom he­lyi szervei és a lakosság sok­oldalú, egészséges és gyümöl­csöző kapcsolatának. A tervkészítés mostani idő­szakában már nem volt szük­ség arra, hogy a tanács illeté­kese megmagyarázza a rang­sorolás szükségességét, hiszen azzal úgyszólván minden fel­nőtt ember tisztában volt ko­rábban is, hogy az ütemezés. a fejlesztési célkitűzések egy­más utáni sorrendje csakis a fontosság szempontjai szerint állapítható meg. Ha ezt fi­gyelmen kívül hagynák, akkor a tervezés legfontosabb té­nyezőjéről mondanának le, s akkor nem tervet, hanem szándékaiban bizonytalan, kapkodó, módszereiben pedig zavaros valamit produkálná­nak. Persze rangsorolni csakis a fejlesztési célokra rendelke­zésre álló pénz, anyag, mun­kaerő ismeretében lehet. így aztán előfordulhat, hogy bár nagyon fontos lenne egy adott településen — például — a művelődési ház megépítése, de annak megvalósítása elvinné a tervidőszak anyagi lehetősé­geinek mondjuk 70 százalékát. Tehát mást úgyszólván nem is, vagy alig tudnának fejlesz­teni. Így az ésszerűségnek megfelelően elhalasztják a munkát, tartalékolnak rá pénzt, s a következő időszak­ra ütemezik. Azokra az évek­re, amikor már nagyobb meg­erőltetés nélkül valósíthatják meg a beruházást. A feladatok rangsorolása természetesen egyáltalán nem ilyen egyszerű. Különösen nem az Bács-Kiskun megyében, ahol — számtalanszor elhang­zott, tehát közismert tényről van szó —, sok tekintetben az országos átlagtól elmaradva kell kidolgozni fejlesztési el­képzeléseinket. terveinket ét azok megvalósitásának leg­célszerűbb, leghatásosabb módszereit. Vannak községe­ink, sőt városaink is, ahol „minden nagyon fontos". De a tervkészítés szempontjai itt sem mások, mint általában, hiszen a fontosak között is meg lehet állapítani — a la­kossáp bevonásával — a leg­fontosabbakat G. S.

Next

/
Thumbnails
Contents