Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • M Ű V É S Z 1. I • Csohány Kálmán rézkarca, V ORSOVAI EMIL Ars poetica LEZSÁK SÁNDOR Addig nyugodalma i — Báránykám, báránykám, ne menj az erdőbe! I — Kivert fészkek riadalma homlokomat tüzeli! i— Báránykám. báránykám. kerülget a farkas! — Anyácskámat menteni jutok az erdőbe! — Báránykám, báránykám, fordulj gyorsan vissza! — Kisfiamnak levegő kell, leánykámnak piros málna! — Báránykám, báránykám, ne bőszítsd a farkast! — Csorbítok ostoba fejszét, fűrészt, hatalmast! — Kerülget a farkas, torkod átharapja! Elégtelen a próza némely gondolathoz, valami nagyon széphez, valami nagyon rosszhoz, igaz: a harci dalt is versben írják, de nincs is csengőbb rím e siónál, hogy: szabadság. Amikor ember, népek sorsán tépelődöm, s egyszerre száguld múlt, jelen, jövő időkön vívódó elmém, és lehorgaszt keserű nyugalmam, ha hallgatok, az is ritmikus dallam. S ha űzve hajszol tenni éj, nap, óra: müvekkel esküszöm a változóra, érccé ötvözve munkát és szerelmet az örök szavakkal, mik bennem egybekelnek. Egész világom egy hatalmas énék. Mégis, amit dadogok róla: remmi, töredékek, mire kimondanám, már elfelejtik. A megélt valósághoz elégtelen a vers is. PÁKOLITZ ISTVÁN Safranyik Kútba ugrott a Safranyik, hat pár bivaly se húzza ki. Ha nem ugrik, jobb lett volna? Mért .volt olyan hudra-budra! Hogyha nem lány, se pénz, mi ok ötté kútba Safranyikot? Marta vala nagy búbánat, — majd kiváltja, ha föltámad: s ha nem támad, úgy is jól van, marad a titka titokban: akad tán szűkszavúbb 'postás, a bőrtáskát cipeli más. Mesélik, hogy a nagytáska ott fityegett a nyakába színültiglen vízzel tele, "Mááött'Vnüi’Ad'én'Wevele. " • — Ne szólj Asszonyomnak, legyen nyugodalma. 9 Kondor Béla grafikája. A szépség leckéje Néhány hónappal ezelőtt megírták a lapok: a Magyar Tudományos Akadémia oktatási reformmal foglalkozó munkabizottsága a tantárgyak új csoportosítását tartja ésszerűnek. Az új tantárgy- csoportok egyike az esztétika lesz. A tudósoknak egyelőre nincs pontos elképzelésük róla. hogy a középiskolai esztétikaoktatás keretében mi mindent célszerű tanítani. melyek ígérkeznek a legcélravezetőbb pedagógiai módszereknek. sőt. azt sem í°en tudják, milyen szintű tudást lehet iskola végeztével az érettségizőktől számon kérni. Az elképzelések kialakulatlanok, olykor homlokegyenest ellentétes nézetek feszülnek egymásnak. S ez csöppet sem baj: épp a szenvedélyes vitáktól várható az, hogy a 80-as évek elejére kikristályosodnak a legésszerűbb. legéletrevalóbb álláspontok. Előbb úgysem lehetne őket a gyakorlatba átültetni. Az iskolákban tudniillik, most ért véget a hetvenes évek elején kezdett kísérletek időszaka Az ezután következő években ezek tanulságait kell hasznosítani, természetesen arra is ügyelve, hogy a nyolcvanas években várható reformok alapjait megvessük. Ezt tartották szem előtt a nemrég nyilvánosságra hozott új tantervek összeállítói is Indokolt tehát a kérdés: vajon a középiskolában jelenleg meggyökeresedett tantárgyak új tanterve kellőképpen szolgálja-e a későbbi oktatás bevezetését? Másként fogalmazva: az általános iskola kapuján kilépett 14 éves gyerekembert sikerül-e négv esztendő alatt fogékonnyá tenni az esztétikai értékek iránt? Azaz, hogy nem csupán fogékonnyá, hanem ennél többé, némileg hozzáértővé formálni. Mennyire hozzáértővé? A szépségre nincs mérce. Szépségre? Tudom. már ez a szó is vitára ingerel. Az „esztétikai minőség" sokkal összetettebb, sokkal bonyolultabb fogalom, mint a szép • ség. S a középiskolásoknak tisztába kell jönnie a különbséggel, nem utolsósorban éppen az irodalomtanítás, a nyelvoktatás, a mű- vészettörténent jóvoltából Ez a néhány, helyenként egy-, másnak is ellentmondó sor bizonyára érzékeltet egyet s mást a fogalmak, nézetek, számonkérések. tervek kusza kavargásából, amely újra és újra föltámad, valahányszor a középiskola esztétikai nevelő szerepéről esik szó. A fölöttébb szélsőséges vélekedések lényegében a megválaszolatlan kérdésből fakadnak: miféle ..szépségvilágkép” megalapozását lehel elvárni a középiskolától ? Akik a valóságtól való elrugaszkodásra hajlamosak, azokat nem árt józanságra inteni: az általános iskolát befejezők mintegy har mada csupán szótagolva tud olvasni Igaz ők nem középiskolában tanulnak tovább, hanem szakmunkások lesznek, de aligha kell bizonygatni, hogy a többiekről — a középiskolába került egykori osztálytársakról — szintén sok mindent elárul. Az új tantervek összeállítóinak tehát igazuk van: az átlagos készségű. nem pedig a kiemelkedő képességeket fölvillantó diákokból' kell kiindulni. A szó helyes értelmében vett későbbi átlagember esztétikai gondolkodásmódjának alapjait kell megvetnie a középiskolának. Vele kell a négyéves oktatás során az emberi kultúra legalapvetőbb értékeit megismertetni.. Ismét a vitára késztető kifejezés:. mit tekintsünk „legalapvetőbbnek”. s mit ne? A tanterv nem húz szigorú határvonalat Ez ■ egvik legjellemzőbb, legújszerűbb vonása Nem utasítja a \ tanári, hanem egyenrangú társának tekinti őt. Ügy akar a segítségére lenni, hogy közben az ő segítségét. pedagógiai alkotókészségét is kéri. Hiszen a reá bízott közösséget a tanár ismeri a legjobban. Nála hozzáértőbben aligha tudná más meghatározni, hogy például több, nagyjából azonos értékű művészi alkotás közül melyik megismertetése és elemzése szolgálja a leghatásosabban tanítványainak szellemi gazdagodását. Hasonlóképpen a tanár növekvő felelősségére utal: az új tanterv nem írja elő pontról pontra, milyen pedagógiai módszereket kell az iskolában meghonosítani. Hiszen — némi túlzással — ahány gyerek, annyiféle nevelés a célravezető. S bár a középiskolai zsúfoltság még korántsem a múlté, annyi bizonyos hogy az egyes osztályok viszonylag csökkenő létszáma egyre kedvezőbbé teszi az árnyaltabb. kifinomultabb. a diákegyéniséghez ésszerűen alkalmazkodó. korszerű nevelői módszerek elterjedésének esélyeit. Nem kis mértékben a pedagóguson múlik, hogy a középiskola négy esztendeje alatt korszerű, vagv korszerűtlen szépségeszmény alakul-e ki a diákokban. A mi társadalmi viszonyaink közepette már nem sokat lehet kezdeni az egykori meghatározással: szép az, ami érdek nélkül teszik. A szocialista rend szépségeszménye ugyanis egyáltalán nem „érdekmentes’^. Vállalja a társadalmi előrehaladás szolgálatát Mégpedig az ember, az emberségesebb élet érdekében. A szocialista szépségeszmény lényegétől elválaszthatatlan az emberi cselekvőkészség. Szinte fölbecsülhetetlen értéke a benne feszülő ösztönzőerő. amely arra készteti az embert, hogy a saját szűkebb-tágabb körében igyekezzék tenni valamit a művészet haladó eszményeinek térhódításáért. Mindezt megtanulni és megtanítani egyaránt igen nehéz. S nem is csupán a pedagógus, sőt, nem is csupán az iskola feladata. A többi között ez indokolja azt, amire eddig nemigen volt példa: az új tanrend nyilvánosságra hozása után nemcsak a tanárok, oktatók viszonylag szűk körének véleményét szeretnék megismerni az illetékesek, hanem a szülőkét, a diákokét, s mindazokét akik szívügyüknek érzik a felnövekvők érzelmileg és értelmileg egyaránt gazdag emberré formálásának • ügyét V. M. kirúgták a Safranyikot; harmadik nagyfröccse bánja: eljárt az a locska szája. T. SZABÓ GYULA Kőművesek (Horthy Miklós legfőbb Hadúr országos körútra indult; főtt a bíró, jegyző feje: lesz-e, méltó szálláshelye? Kérdezetten — ahogy haitik — fölfelelte a Safranyik: „A Hortl kvártélya rendben, disznóólam kimeszeltem.”) Ezerkilencszázhuszonhat — ennyi is eleget mondhat, óvja Hit Remény Szeretet: Safranyik mást nem tehetett. 9 B. Mikii Ferenc: Tisztaság (acryl). — Fiúk! Jön a főnök! — szólt Kis-Néger az állványon cigarettázó kőművesekhez. — Ügy látszik rajzszeg van a székén, hogy nem tud egy órát a fenekén maradni — morogta magában Molnár Öcsi, s két ujjával a csikket az öt méterrel arrébb álló rlalterosvödörb■* pöccintette. — Az anyád! — hördült fel a bravúros mutatvány latián Kis-Néger, akit a kőművesek, fekete képéröl neveztek így. — Az embernek egy perc nyugta sem lehet. A fene enné meg — tápászkodott fel szitkozódva Kocka Nándor, a brigádvezelö. Tenyerére apró téglaszemcsék tapadtak. Leporolta elnyűtt nadrágját: — Mozgás emberek, dologra ... Kockát egy hónapja választotta a brigád ideiglenesen vezetőjévé. A TÖVALL-tól jött át az állami építőkhöz. A többiek is a hirdetésre jelentkeztek. Kőműveseket kerestek az áruház építéséhez. Kocka Nándort Molnár Öcsi javasolta vezetőnek. Régebbről ismerte, együtt dolgoztak, s sohasem árt, na az, ember haverja a brigádvezetö. Tulajdonképpen hasonló elgondolás vezette őket, amikor a hirdetés nyomán munkára jelentkeztek: kevesebb meló, nagyobb dohány. Sikerült kiharcolniuk, hogy órabért. kapjanak. Annyira még nem ismerték egymást, hogy megkockáztassák a teljesítménybért, bár az építés vezető ezt szerette volna. Sürgette az átadási határidő. — Lassú munkához idő kell — szokták egymást tréfásan biztatni a kőművesek. A tartópillérek közötti válaszfalazást végezték. Simon Attila, a főnök, az építésvezető naponta meglátogatta őket. A hat kőműves művezető nélkül dolgozott, s igy nagyobb felelősség szakadt a Kocka-brigád nyakába. — Jó. napot, szaktársak! — köszönt az építésvezető. Szeme végigpásztázta az állványt. A kőművesek az utolsó sorokat rakták. — Adj’ isten! — fogadta Kocka kedélyeskedve a fónököf, s egy hosszas nyögés közepette ugrott le a födémre. Kilencven kilója szinte megremegtette a vasbe tonpil lé reket. — Mi szél hozta, főnök? — Lassan haladnak — mondta amaz csendesen. Nem ismerte közelebbről a brigádot, hiszen 5 is új ember. Az elődje három héttel ezelőtt karambolozott. Azóta vezeti az áruház építkezését. — Mérnök elvtárs, nem tudunk eligazodni a terveken — magyarázta Kocka, s közben Simon szemeit figyelte, mintha azt kérdezné: vajon beveszi-e? Az epítésvezető válasz nélkül hagyta a magyarázatot. Elgondolkodott néhány pillanatig. Kis-Néger a ládából vödör he rakta a habarcsot. A kanállal akkorát cúppantott, hogy a malterból bőven jutott Simon ingére és orcára is. Meglepetten ugrott hátra, s kézfejével törölte le a habarci- cseppeket arcáról. Nem rette észre a kaján pillantásokat. — Szóval a terveken nem tudnak eligazodni? Épp jókor szólt. Friss munkaerő érkezett, majd magúkhoz küldöm segíteni. így legalább heten lesznek, mint a gonoszok — mondta tréfálkozva, s faképnél hagyta a brigádvezetőt. — Itt valami bűzlik! Vajon milyen madarat dugnak a kalitkánkba? — kérdezte Kocka, míg Bangó Dénes, a másik segédmunkás felsegítette vissza az állványra. A válaszfallapok lassan kerültek egymás mellé. A többiek hurcolkodtak a raktár következő válaszfaláig. A szokott, ebéd utáni kényelemmel került arrébb a szerszám. Bangó és Kis-Néger a lapokat és a fmaltert már odakészítette. El is feledkeztek •a főnök látogatásáról. A közelgő piros sapkás, kék munkaruhás jövevényre először Bangó figyelt fel: — Odanézzetek! Az álmélkodásra nem sok idejük maradt. — Kocka Nándort keresem. — Én vagyok. És maga? — nézett rá a brigád- vezető nem kis csodálattal. — A „friss” munkaerő. Kockába beleszorult a levegő. Ez lenne a hetedik kőműves, a segítség? Éz a törékeny termetű, kirakatbábu? Egy nő? — Eles Katalin vagyok — mutatkozott be és sorra kezet nyújtott a kőműveseknek és a segédmunkásoknak. Kis-Néger kezét törölgetve kacsintott Molnár öcsire. — Mi ment a szemedbe? — kérdezte Molnár. — Nem tévesztette össze a helyet? Itt nem, az Építők Szépét választják! — fordult a iány felé a brigádvezetö. Kati, mintha nem hallotta volna a kérdést: — Technikus vagyok... — Technikus? Akkor miért nem az irodában helyezték el? — Én kértem, hogy szeretnék néhány hónapot kőművesként dolgozni. így a szakmai fogásokat közelebbről megismerhetem. — Itt lesz alkalma egészen közelről megismerni — jegyezte meg Molnár öcsi, a „megismerni" szót erősen megnyomva. — Nemcsak megismerni, csinálni is akarom — mondta a lány s Kockára nézett, mint akitől segítséget vár, pedig az építésvezető»nem sok jót ■mondott róla. A brigádvezető biccentett fejével s az üres pillérközre mutatott: — Délután ezt falazzuk. Álljon a jobb szélre — mondta. Szándékosan küldte oda zsinórt kezelni, merevitöhuzalt rögzíteni és persze falazni. A többiek tekintete cinkosan összevillant. — Meglátjuk mit tud a... — „kicsit” akart mondani Ujj Berci, de elakadt a szava. Most vették csak észre. hogy a lány kezében sisak himbálózik, amit a fejére rak. Védőszemüvegben, keién gumikesztyűvel állt a sarokhoz. — Csak nem az Antarktiszrlt készült? — kérdezte Kocka gúnyosan. — Így írja elő a balesetvédelmi óvórendszabályzat. — Persze, persze... Munkához láttak. Az előbbi lustaságnak a nyoma sem látszott. A fal gyorsan nőtt. Szemük sarkából valamennyien a lányt figyelték. Kati érezte, hogy vizsgáztatják. Ügyet sem vetett a férfiakra. Kalapácsával egy ütésre felezte a falazólapot. —- Azanyád! — gondolta Kis-Néger s eszébe jutott, hogy Kocka kezéből legalább hétfelé hullott a szürke lap és salaktörmelék lett belőle. Mindnyájan azt várták, hogy a lány izzadjon, kidőljön. Az állvány rekordgyorsasággal készült el. — Ezek megbolondultak! — mondta Bangó, amikor meghallotta Molnár öcsi öblös hangját: — Maltert! — Nekem is legyen szives! — szólt o lány. — Parancsoljon kisasszony — nyújtotta fel a vödröt Kis-Néger. Az alját megemelte kissé, mint a főnök elleni habarcslöttyentési-akciónál. Molnár öcsi a lány segítségére sietett, látva, hogy nem bírja a nehéz vödröt. A malter az ő szemébe fröccsent. — Az istenit! — kiáltott hangosan. Kati hozzálépett: — Várjon, majd segítek. Ujj Berci tiszta zsebkendőt nyújtott oda. — Mi a csoda? Az öregnek két zsebkendője is van? — álmélkodott Kiss-Néger, mint akinek öt- találatosa van, pedig nem is lottózik. — Köszönöm — -mondta öcsi hálálkodva: — Te meg vigyázz Kiss-Néger, nehogy fejedre hulljon egy tégla. A brigádvezető nem szólt semmit. Falazott szorgalmasan. A lány sem maradt le tőle, pedig a kanál nyele alaposan törte a tenyerét. Délután a brigád még két pillérközt befalazott. Másnap már csökkentették az iramot. Kati nem, A saroktól lépcsőzetesen haladt le a falközép felé. Egy-két sorral előbbre járt s a kőművesek már barátságosabb szemmel néztek rá. Nem azért, mert a sisakját levette. Ebédkor az egyébként hallgatag Dénes Vilmos Kockához fordult. — Te Nándi! Nem lenne jobb teljesítménybe dolgozni? Szólj a főnöknek! — Meszet ettél? — nézett rá. — Jobban jönnénk ki. A többiek is bólogattak. Kati nem mutatta, hogy állást foglal a kérdésben. Egy napja dolgozik csak velük: Simon Attila a szokott időben érkezett. — Főnök! Rossz ez az órabér. Nem ösztönzi az embert — kezdte Kocka. — Jó. Majd a jövő heti brigádértekezleten beszélünk róla. Az új szaktárs hogy dolgozik? — Igyekszik. Honnan halászta elő? — ö jelentkezett. Ügy tudom, az apja is kőműves, de csak lányai vannak. A brigádgyűlésen az építésvezető ismertette a normát, a negyedéves tervet, válaszolt a kérdésekre, majd magukra hagyta a brigádot. — Ideje lenne már végleges brigádvezetőt választanunk — törte meg a csendet Molnár öcsi. — Tehát a Kocka el van retre — szólt közbe Kis-Néger, aki ugyan az irodalomban kevésbé volt járatos, de a jó mondások megragadtak benne, és a lányra nézett.
