Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-03 / 2. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. január 3. Egy év tanulságai | a Ganz bajai gyárában $ Fejlődése első szakaszában egy vállalat elsősorban termelését növeli. Egészen addig, amíg nem ütközik a környezete és a saját maga korlátaiba. Ha végigjárta már ezt'az utat, kitöltötte saját termelési kereteit, akkor új célo­kat kell maga elé tűznie: gazda­sági és műszaki intézkedésekkel javítani a munkát, s ezáltal az eredményt. . Az' út első szakaszát a Ganz Villamossági Művek Éajai Készü­lékgyára már megtette, az 1975-ös évben léptek a másodikra. Ez az év — melyet az „útkeresés” évé­nek is nevezhetnénk — nem ke­vés tanulsággal szolgált. S nem­csak a Ganz-beliek számára. Szervezetebben A régi termékek korszerű, ma­gasabb műszaki színvonalú elekt­ronikus gyártmányoknak adják át a helyüket. Ezek meghonosítása hosszú folyamat, lezártnak ezért még nem tekinthető. Kibontako­zott azonban a jövő három fő gyártmánycsoportja: a vasúti biz­tosító berendezések, a lift vezér­lőművek és az elektromos moz­donyok berendezései. Ezek táv­latilag is biztosítják a gyár jövő­jét. — Éveken keresztül teljesen le_ kötötték a műszakiak és az egész vezetés energiáit az új termékek átvételével járó nehézségek. — kezdi a beszélgetést Szabó Lajos igazgató. — Elsődleges feladatunk a termelés növelése, illetve az új gyártmányok előállításának meg­szervezése. felfuttatása volt. A profil ilyen nagymértékű átalakí­tása. „igényesebbé” tétele nem volt kis feladat és nem az még ma sem. Elért eredményeink és a válto­zó gazdálkodási feltételek azon­ban tavaly már elengedhetetlen­né tették, hogy ne csak a műsza­ki problémák felé forduljunk. Kooperációs kapcsolatainkban je­lentős eredményromlás állt be. Éreztük, hogy kapacitásainkat szétforgácsoltán hasznosítjuk. A termelést ezért feltétlenül szer­vezettebbé akartuk tenni. Fel­mértük a belső arányokat, s ez kimutatta, hogy 720 termékünk­ből az összes termelési érték fe­lét 42 gyártmány adja. Tehát elég kis hányad. Ezeknek a gyár_ tásában tettünk először rendet, mert itt tudtunk a legtöbbet nyerni vele. Legfontosabb célunk a munka­idő-ráfordítások csökkentése volt. A lift . vezérlőállványok egész gyártási folyamatát átalakítottuk — ennek eredményeként 40 szá­zalékos munkaidő-csökkenést ér­tünk el. A gyártási programot egyes termékeknél átdolgoztuk és egy negyedév alatt gyártottuk le az egész évi mennyiséget. így jóval kevesebb előkészítésre volt szükség. A technológiát adott ese­tekben további elemekre bontva, szalagszerű termelést állítottunk be. Ezzel gazdaságos — maga. sabb értéket termelő — módon foglalkoztathattuk a szakképzet- len dolgozókat is. Felelősséggel A termelés változásai termé­szetesen együtt jártak a vezetési módszerek változásával. A fel­adatok nemcsak a gyár, az egyes vezetők elé is nagyobb követel­ményeket állítanak. A régi szer­vezet nem láthatja el az új fel­adatokat. — Egyes vezetőknél — elsősor­ban a középmezőnybelieknél a felelősség még nem megnyugta­tóan rendezett. — folytatja Sza­bó Lajos. — Ezért rövidesen sort kerítünk a teljes ügyrend és szer­vezeti szabályzat átvizsgálására. Ahol ma még hiányzik a felelős­ség. ott ki kell mondani. Hatás­körben is több lehetőségre van szükség a középszinteken. Főleg azokon a területeken, ahol a meg­levő lehetőségekkel nem éltek a vezetők. A következőkben feltét­lenül több hárul majd rájuk. Nö­vekszik a viszonylagos önállósá­guk is. Demokratikusan A gyár vezetésének másik te­rületéről, az üzemi- demokráciá­ról Bohner Zoltán szakszervezeti titkárral beszélgetünk. — A munkásokban megerősö­dött a felelősségérzet — mondjá. Ennek jele, hogy igénylik a rész­vételt a felső vezetésben. A mií- helykollektívák hat munkást vá­lasztottak meg — akik ma tagjai a gyári vezetőségnek. Az 6 jelen­létük nagyban segíti, hogy az in­formációk közvetlenül, életsze­rűen jussanak el a szakmai ve­zetőkhöz. s természetesen vissza is a dolgozókhoz. Gyakran hangzanak el segítő szándékú kritkai észrevételek a megfelelő fórumokon A céltábla elsősorban a szervezettség. Nem egyszer tettek már a munkások javaslatot arra, hogyan lehetne az előkészítés javításával elkerül­ni a túlórázást. A dolgozók nö­vekvőn íeialősségéróí'tét az ebből fakadó aktív kezdeményezéseket nem szabad nem észrevenni. Zsembery Agnes (Folytatjuk.) 0 Az üzem- és munkaszervezés eredményeként szalagszerű termelésre is van lehetőség a nagycsarnokban. (Szilágyi Mihály felvétele) Az új vitamin: „U“ „U” nevezetű új vitamint pró­báltak ki a Szovjetunióban. Ä készítmény gyomorhurutban, va­lamint gyomor- és nyombélfe- kélyben szenvedők gyógyítása so­rán fejt ki jótékony hatást. A vizsgálatok során kimutat­ták, hogy az új vitamin norma- lizálja a gyomor és a bélutak nyálkahártyájának állapotát, megszünteti a fekélyeket és más rendellenességeket is. A vitamin kipróbálása során kiderült, hogy alkalmazásával kétszer több be­teg gyógyítható ki gyomor- és bélúti betegségekből. Az új vitamin kiindulási anya­ga az ismert aminósav — a me- tionin — amely számos élelmi­szerben megtalálható. Különösen sokat tartalmaz ebből az anyag-' bői a túró. Bánya por nélkül Űj bányalevegő-.tisztító készülé­ket szerkesztettek Jakutszkban, ' az Észak problémáival foglal­kozó kutatóintézetben. A könnyű konstrukció a pneumatikus fej­tőkalapácsra erősíthető. Fúrás közben forró levegőt fúvat a vá­gatba, így a fagyott föld köny- nyebben enged, a- nedves szem­csék összetapadnak -és leüleped­nek. így a vágatban a por meny. nyisége ötször csökken. *4 Változik az eső kémhatása? Az eső normális körülmények között gyengén savas kémhatású. Amerikai kutatók több éves meg­figyelései szerint azonban ez Föl­dünk északi féltekéjén erősen sa­vas irányban kezd ■ eltolódni. Ez az eltolódás a szétüzeiésről az olajtüzelésre való áttéréssel ma­gyarázható. Ennek hatására ugyanis jóval nagyobb mennyi­ségű kéndioxid kerül a légkörbe, a magas kéményeken keresztül egyre magasabb rétegekben nagy területekre oszlik szét és kén­savvá alakul át. Svédországban, Norvégiában és Kanadában is hasonló megfigyelésekről adtak hírt. Számolnunk kell tehát az eső savasodásánáfc következményei­vel is. Emiatt a talaj sótartalma csökken, a növényeknek sok fon­tos ásványi sót nélkülözni kell. A kísérletek során a nagyobb savtartalmú vízzel megöntözött tűlevelű fák levelei csak fele ak­korára nőttek, mint a kezeletle­neké. A lomblevelű fák cseme­téit savas oldattal kezelve, levelük elfonnyadt: a zöldségfélék is ká­rosodtak. a terméshozam csök­kent A savas eső a vizek élővilágát is befolyásolja. Sok norvég tó­ban a víz kémhatása 1960 óta erősen süllyed, ez pedig veszélyt jelent a halakra: a pisztráng és lazac az ilyen vízben már nem tud megélni, az ilyen, egyébként tiszta norvég vizekben ezek már nem ívnak. Készül a „Szláva” A moszkvai 2. számú óragyár „Szláva” elnevezésű öt külön­böző férfi- és női karórát, elekt­ronikus és mechanikus ébresztő­órát bocsát' ki 144 féle külső alakban. Az órákat a világ 50 országában, közöttük a szocialis­ta országokban, Angliában, Olasz­országban, az Egyesült • Államok­ban, Japánban, Franciaországban és Svájcban is vásárolják. 1975-ben a moszkvai 2. számú óragyár kollektívája 7 millió 780 ezer órát készít. Az egész szov­jet óraipar a kilencedik ötéves terv befejező évében 55,2 millió órát gyárt, vagyis 37 százalékkal többet, mint 1970-ben. (APN--KS.) 0 Különleges, félautomata be­rendezés segítségével ellenőrzik a Szláva típusú férfikarórák automatikus felhűzószerkezetét. (APN-fotó: . B. Kovaskin felvétele—KS) A FESZTIVÁL SZÍNES PILLANATAI Fé’nyképkiállítás a megyei művelődési központban A megyei művelődési központ előcsarnokában megrendezett szí­nes fényképkiállítás a nyár han­gulatait, az V. Duna menti folk­lórfesztivál forgatagát varázsolja a téli zimankóból belépő látoga­tók elé. Karáth Imre csaknem száz kinagyított felvétele, a szí­nes fényképtechnika a valóság hű visszaadásának képességét van hivatva bizonyítani. Míg napjainkban egyre ele- nyészőbb azoknak a mozifilmek­nek a száma, amelyeket fekete- fehér negatívra készítenek, és már a televíziós adásban is tért hódított a színes technika, addig a fotóművészek többsége, úgy tűnik, még mindig tartózkodik a színek kifejező eszközeinek al­kalmazásától! A fordítós filmre készített diafelvételek vetítései és fesztiváljai ugyan szaporodnak országszerte, népszerűek a diapo- rámák is, de a színes papírképek és nagyítások még meglehetősen ritkák a kiállításokon. Ebben nagymértékben közre­játszik az a t_ény,_ hogy egyáltalán néni olcsó rmrlatáá'g szírté^Tilmíer fényképezni, illetve képe^et^n'a^' gyítanl: Egy-egy kidolgozott fel­vétel előállítási költsége csaknem tízszerese a fekete—fehér fotók- kénak — a belefektetett labora­tóriumi többletmunkáról nem is beszélve. A másik tényező, amely közre­játszik a művészi értékű színes fényképfelvételek viszonylagos hiányában, a komponálás nehéz­ségéből adódik. Hiszen a valóság igen ritkán rendeződik el a for­mákat, a fény-árnyék viszonyokat kiegészítő színek harmóniájában, [gy azok a témák, amelyek feke­te—fehér filmen eselteg érde­kesek, kifejezőek — színes felvé­teleken igen gyakran érdektelen­né válnak, naturalizmusuk, vagy Éppen kedvezőtlen, disszonáns színeloszlásuk következtében. A nagy képes magazinok fotósai V Alkalmi szépítkezés. 0 Táncosok — Siöagárdról. ezért is készítik el felvételeik többségét műteremben. A kí­vánt hatás elérésére itt ugyanis a látvány minden részletét, al­kotó elemét előre összeállíthatják; Karáth Imre az elmúlt nyáron a folklórfesztivál rendezvényeit követte a fényképezőgépével. Témája a népviseletek sokszínű játéka, a tánc forgataga. A ba­ráti országokból érkezett vendé­gek, a felvonulásik,, éSi-iti s,?£reR-aa lések ellopott piliánatai'"vaióbanp .színes filifire kívánkoztak.- •••<••— A kecskeméti kiállítás azonban nemcsak felidézi Kalocsa és Baja rendezvényének nyári napjait, hanem hasznos tanulságul is szol­gál. Azt bizonyítja, hogy a kü­lönböző (például alkonyi, esti) fényviszonyok között is lehet ma már a hangulatokat jól visszaadó képeket készíteni. Ha egy-két felvétel esetében néha érződik is, hogy alkotójuk nem eléggé szigorúan komponált és felesleges részeket is hagyott a képben, a kiállítás egésze mé­gis rokonszenves benyomást kelt. Jó „reklámot” csinál a fesztivál ügyének, s egyben hasznos tanul­ságokkal “Szolgái a színes fényké­pezés iránt érdeklődők számára Pávlovits Miklós Életkora: 18 (36.) Mire Tamás lefékezett mel­lettem, már nem sok hiány­zott, hogy elbőgjem magam. De még késleltettem a dilit. Amíg odaértünk a Hemád utcába és felmentünk a nagybátja lakására. Csak ott borítottam ki a szöveg­láda tartalmát. — Kit fuvaroztál, igenis tudom, hogy valami csajt fuvaroztál ha­za az egyetemről, valamelyik szegény kis évfolyamtársnődet, akinek villamosra sincs pénze, Én meg stricheltem miattad mint egy sarki kurva. /V É Motyogott, hogy elhúzódott a laboratóriumi gyakorlat, de én nem akartam meghallani, nekem akkor hisztériásán kellett a bal­hé, be kellett bizonyítanom, hogy hazudik. Fújtam rá az ideges dühömet. Megölelt, szorosan, lefogta a két karomat, hogy ne ellenkez­hessek. A fél keze elég volt, hogy lefogjon, a másik kezével vetkőztetni kezdett. Már kíván­tam, de a dühöm erősebb volt, kitéptem magam a szorításából, ellöktem magamtól. — Kit fuvaroztál? — Senkit. — Hazudsz. Ott álltam előtte kombinéban, a bőr miniszoknyám a padlón a bokám körül, ahogy lekapcsol­ta rólam, az ujjatlan blúzom se volt már rajtam, és tudtam, hi­szen ő tudatosította bennem, hogy kombinéban olyan izgalmas vagyok, mint Salóme az utolsó fátyolban, tudtam, hogy kínlódik, annyira kíván ő is. Sajnáltam Is, de kegyetlen akartam lenni. — Mire vársz? Jaj, ne kínozd már magad tovább! Karjába vett, .úgy vitt oda a rekamiéra. Akkor megint nem kívántam. — Ml van veled? — Alig hal­lottam a hangját, elfulladt iz­galmában. — Mi van veled? — Semmi. — Mint egy darab fa... Néztem a szemében a csillo­gást, hallgattam, ahogy kapkodva lélegzett kínjában, és már megint kívántam, de nem akartam kí­vánni. — Mintha nem tudnád, hogy mindig megbénulok, amikor ha­zudsz. - . — Mit hazudtam? — Ne játszd meg magad. Lecsúszott a rekamiéról. Min­dig tártott egy üveg whiskyt a nagybátyjánál. Kivette a szek­rényből. Ivott, csak úgy az üveg­ből. Alig bírta lenyelni, — Mit hazudtam volna? — Késtél. Valaki miatt. Nem igaz, hogy a labor... — De igaz. — Oké. — Lenyúltam a re­kamiéról, felvettem a padlóról a szoknyám. — Én most kiválók a csapatból. Odaugrott hozzám. Bevallott valamit, ami engem tartalmilag totál nem érdekelt. Tényleg vala­mi kis csajt vitt át a Vízivárosba, el ne késsen a kollegina, mert minden délután gyerekmegőrző volt valahol, hogy kiegészíthesse az ösztöndíját. Nem érdekelt a konkrétum. Tamás ott térdelt a rekamié mellett, lefogott, pedig már nem is akartam eltűnni. Kiszabadítot­tam a fél kezem, megsimogattam a fejét. — Mindig csak egyet kértem tőled: igazat mondj. Akár jó ne­kem, akár rossz, de az igazat. Rámborult, úgy csókolt, a kombinémon át, aztán már a meztelen bőrömet, a térdemet, a combomat)) a hasamat. Aztán ott éreztem magam mellett az egész testét, a szája megérintette a mellemet, amitől mindig megva­dult. De olyan téboly sohase tombolt belőle, mint akkor. Én is elfelejtettem mindent, magamat is, sokáig nem ott voltam abban a kopott agglegénylakásban, ha­nem valahol messze, ahol a táj csupa sűrű fű és vadnövény, fű- szerszagú a levegő, kevés az oxigén, hagytam, hogy simogas­sanak és legyezzenek a füvek, hagytam magam csúszni lefelé a hegyoldalon, amit nem is lát­tam, kábultan csúsztam lefelé és a bozontos fű alig érintette a bő­römet, siklattam lefelé mezte­lenül, hideglelős volt a bőröm, és nem akartam, hogy vége legyen, összeszorítottam a szemem, hogy védjem attól az erős fénytől, ami megvakítana. Később, amikor magamhoz tér­tem én is, akkor kezdtem' csak érezni a nyelvemmel, hogy kö­röskörül dagadt a szájam. Fájt, amikor klmondtam: — Mit csináltál a szájammal, nem véres? • Jóvá akarta tenni, amit őrjön­gésében csinált, simogatta a szá­jával, aztán hidegvizes zsebken­dővel borogattuk, a harapások nyomát, de amikor késő este ha­zavitt, az ajkam még mindig dupla volt, mint egy bantu szép­ségideáié. Az apu már itthon ült, hogyne lett volna itthon este fél tizen­egykor, a televízió előtt pipázott, de látszott rajta, hogy fogalma sincs, mi mozog a képernyőn, a pipájával piszmogott, amikor megjelentem az ajtóban. Csak az állólámpa égett a sarokban. Ár­nyékban maradhattam az összes mart számmal. — Csókolom. — Égett, húzódott e bőr a számon. — Megjöttem. — Látom — mondta az apu. Nem barátságtalanul. Talán meg­könnyebbülten. — Elég későn. Már nem tudtam elképzelni, hol lehetsz ennyi ideig. Legalább te­lefonáltál volna... Összeszorult a torkom. Csak nem sejti mégis... — Hossz pénz nem vész el. — Állatian kellett volna, hogy oda­bújhassak hozzá, mert nem hi­telesen mosolygott. — Hát akkor tessék legorombítani. Csak ingatta a fejét. — Nem, Bogár. Én csak óvni szeretnélek... — Mitől, apu? Mitől kellene óvni engem? — Mindenkit óvni kellene, miért éppen téged ne, kölyök? — Hát akkor mondd meg... Megint ingatta a fejét és úgy tett, mintha már érdekelné a kép­ernyő. — Nem tudok mit mondani. Különben is, te az a fajta vagy, aki csak saját magának hisz.., Vonogattam a vállam az ár­nyékban, hülyén, de bizonyos megkönnyebbüléssel, hogy az apu nem rendelkezik konkrét gyanúval ellenem. És nem fog­tam fel, hogy akkor mondta ki először és utoljára a szabályt,, amit saját magánad szövegezett meg az én nevelésemről: hogy mivel én csak a saját tapasztala­tomnak vagyok képes hinni, te­hát értelmetlen pedagógiai torna lenne részemről, ha engem kény­szeríteni próbálna... Imre indul valahová. Gálában! Nyakkendővel a nyakán... © — Még ném is reggeliztél. Irány a konyha. Mit eszel? — Semmit. Dolgom van. — Reggeli nélkül nem enged­lek el. Rosszul vagy? Mint a barna éjfél, szeme pillantása. — Leszel szíves elhanyagolni engem. — Tájékozódni szeretnék, hová készülsz ilyen feldúltam Hal­lod?!... És ha már' nem kö­szönsz, legalább az ajtót ne csapkodd!:.. Mint a vadnyuga­ton. Ballábbal kelt fel... — Mit dohogsz, Bogár? — A fiad... Elrohant, de az ajtó is csaknem vele ment. Nem is reggelizett. Mint aki csatába rohan. — Nem, valószínű. Három vagy négy munkát vállalt mára. — Akkor pedig nőügy. Vagy most kezdi, vagy most fejezi be. Ebben a két esetben íelfokozot- tan ideges az ember a nők miatt, amíg fiatal. — Igen. Szarintem is. Bala Juli legutóbbi fiúja úgy rágta a kör­mét, mint egy hatéves. Dadogott is. Alig tudtam megállni, hogy ne nevessem ki szegény krapekot. Te? — Engem kért fel, hogy tolmá­csoljam a szakítási szándékát. K-k-közöld vele k-k-kérlek, hogy én n-n-nem akarok k-k-kinyíród_ ni miatta az érettségin, J-j-juli miatt. — Közölted^ (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents