Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-16 / 294. szám

1975. december 16. • PETŐFI NÉPE • 5 Átmeneti megoldás Új helyiségben a lakiteleki könyvtár Lehetne jobb helyet találni falun a könyv­tárnak. mint a művelődési házban? Aligha! A szakkörök, klubok, kiállítások, hangver­senyek látogatói a friss élményhez mindjárt könyvet is kaphatnak, az olvasók szívesen bekapcsolódnak a társintézmény munkájába. Ma már szinte érthetetlen, hogy voltak idő­szakok, amikor a két kulturális intézményt igyekeztek elkülöníteni. Lakit eleken másként véleked­tek, Á kínzó helyszűkével baj­lódó művelődési ház vezetői rég­óta szívesen látták a könyvtárat, segítették működését. A megér­tés, a segíteni akarás azonban csak csökkentette a zsúfoltság­ból adódó gondokat; nem szün­tethette meg az igények jobb ki. elégítését nehezítő ütközéseket. A községi tanács sietett segít- • ségükre. Pénzt adott áz Öntézéf bővítéséhez. Kevesebb jutott, mint amennyit eredetileg szán­tak, mint amennyiből a korszerű követelményeknek mindenben megfelelő könyvtárat építhettek volna, de így is elégedettek. A napokban avatják föl az épülethez ragasztott űj héíyisé- get. Megvették a polcokat, szé­kekét, ülőkéket s éppén látoga­tásunk napján 'kezdték az állvá­nyok „feltöltését'’. Jelenleg mintegy 2400 kötet helyzehető el a polcokon és további 1000 a folyosóról nyíló parányi raktár­ban. Állományuk 8000 kötet! • Költözkö­dés közben sem szünetel a köl­csönzés, mert szabad idejében rendezi az állo­mányt Lengyel Pálné. (Tóth Sándor felvételei Még tanakodnak, hogy hová te­gyék a többi könyvet. Üjabb állványok vásárlásával még 1000 kötetnyi helyet nyernek. A további bővítés minden­képpen szükséges. Remélhető, hogy az új ötéves tervben — társadalmi összefogással — a könyvtár méltó lesz a fejlődő nagyközséghez. A lakosság olva­sási kedve ugyanis napról nap­ra növekszik. Pillanatnyilag két­százzal több olvasót tartanaik nyilván, mint tavaly ilyenkor. Az érdeklődés fokozódása a január elseje óta működő új könyvtárosnak és a két intéz­mény már említett jó euvúttmű. ködésének tulajdoníthat'). A Könyvbarátok Körének a műve­lődési ház a gazdája Tagjai kö­zül hetvenen fizettek elő az Élet és Irodalom című hetilapra. Minden találkozó után szó esik arról, hogy milyen irodalmi al­kotások, művek kapcsolódnak az elhangzott előadáshoz, bemuta­tóhoz. A nagyközségben népszerű Lengyel Pálné új tisztségében kitűnően hasznosítja szervezési tapasztalatait, társadalmi tekin­télyét. Változatos módszerekkel csalogatja a könyvek kis birodal­mába a rendszeres olvasástól ko­rábban tartózkodókat. Előadáso­kat; szervez, fáradhatatlanul hir­deti a műveltség, a könyvek hasznát. A fél falu tanítványa volt; a személyes kötődés haté. konyságával ajánlja majd a ki­csit szűkös új könyvtárban ia az arra érdemes könyveket, fo­lyóiratokat. H. N.' \ A téli könyvvásár újdonságai A KARÁCSONYI ajándékok listáján évek óta első helyen sze­repel a könyv, éppen ezért nincs különösebb szükség a hagyomá­nyos téli könyvvásár népszerűsí­tésére sem. Könyvesbolti eladóink a megmondhatói, hogy a vásár forgalma évről évre növekszik, a legtöbb kiadványt pár nap alatt ;Öétkapkodjak. Az érdeklődés és a vásárlási kedv nem hiányzik, a válogatást azonban sokszor megnehezíti az ajándékozók tájé­kozatlansága. Előfordul, hogy „félnek” az új ismeretlen nevű szerzőktől, vagy az olyan témák­tól, amelyek nem tartoznak a könnyű, szórakoztató olvasmá­nyok »közé; >pedig-feltétlenül ott a helyirk a! könyvespolcunkon, hogyi bármikor^kétinél legyenek,* há'tw-n dományos, művészeti, vagy gaz­daságpolitikai kérdésekben útmu­tatásra, helyes tanácsra szoru­lunk. ŐSZINTÉN SZÓLVA a téli könyvvásár sok érdekes és értékes kötete közül valóban nem köny- nyű válogatni; Azt ugyan nem nehéz megjósolni, hogy a kará­csonyi könyvpiacon sikerre szá­míthat Déry Tibor Felelet, és Do­bozi Imre: A tizedes meg a töb­biek című regénye. Dráveczky Zsu­zsa nevét viszont már keveseb­ben ismerik, de könyvére: Asz- szony a fáraók trónján, érdemes felfigyelni. Az egyiptomi történe­lem egyik legizgalmasabb korsza­káról, s középpontjában az első női fáraóról, Hatsepszutról rajzol izgálfíias és hiteles képet. Egy mai asszonyról' készít józan és va­lós számvetést, a megyénk­ben élő írónő Raffai Sarolta. Üj könyvének címe: Ne félts, ne félj! A KÜLPOLITIKÁBAN sok szó esik Latin-Amerikáról, a távoli földrész szépirodalmát világhírű szerzők kéviselik: a kolumbiai Garcia Márquez, a brazil Jorge Amado, a paraguayi indiánokról hírt adó Roa Bastos vagy Valen­tin Teitelboim, a Chilei Kommu­nista Párt Központi Bizottságának jelenleg száműzetésben élő tagja, aki A pampa éneke — c. regényé­ben a Chilei Kommunista Párt veterán elnökéről ír regényes életrajzot; Aí- Flamingó *— című-' kötetben pedig a század legkivá­lóbb 1 elbeszélői ■ S2ólalnák; meg. Minden bizonnyal gyorsan meg­találják az utat a magyar olva­sókhoz. Érdekes, hogy ugyan­azok, akik a szépirodalomban, vagy a költészetben elfogadják, sőt igénylik a szenvedélyesen el­kötelezett politikai mondaniva­lót, a hasonló célzattal íródott, a teljesebb megértést, tisztánlátást segítő elméleti művektől néha még idegenkednek. Pedig rögtön megváltozik a véleményük, ha el­olvassák például a Zrínyi Kiadó újdonságát, A háborúk és a had­művészet történetét, amely mint­egy 2500 év háborúiról és had­művészetéről számol be, az ókor­tól egészen az atomfegyverekkel kapcsolatos tudnivalókig. Olvas­mánynak is kitűnő Fodor István: Verecke híres útján ... — c. kö­tele, amely az ősmagyarság ki­alakulásáról, a kelet-európai ván­dorúiról, a honfoglaló magyarok életmódjáról és műveltségéről kö­zöl, megbízható és izgalmas is­mereteket. Fontos segítőtárs és szép aján­dék a Gondolat Kiadó két nagy­szerű kötete. A Világtörténet ké­pekben az emberiség történeté­nek gazdasági, társadalmi, politi­kai és kulturális fejlődését, e fej­lődés fontos korszakait és össze­függéseit világítja meg. A Ter­mészettudományi Kisenciklopédia pedig korunk természettudomá­nyi ismereteit rendszerezi és ve­szi sorra*.'1 a csillagászat; aHfölds rajz, a biológia, a fizika, a'kémia,: a matematika eddig1 élért iegfön- tosabb eredményeit. AZ ISMERETTERJESZTŐ mű­vek kiadásában, szintén a Gon­dolat vezet. A népszerű Zseb­könyvekből hármat ad olvasói­nak kezébe, egyik A tenger meg­hódításával, a másik Az állatok téli álmával foglalkozik, a har­madik pedig a Föld naplójából közöl érdekfeszítő fejezeteket. Wiesinger Márton: Akvarisztika — c. kézikönyve az akvaristák­nak szerez örömöt. A környezet- védelem fontosságát hangsúlyoz­za, a természet megismerésére és szeretetére ösztönöz Tildy Zoltán: Pro natura :— c. élvezetesen meg^ írt, kitűnő fényképekkel illuszt­rált szép kötete. A művészetek kedvelőinek ajánljuk Lendvai Ernő: Bartók és Kodály harmóniavilága — c. mű­vét, Pándi Mariann: Hangver­senykalauzát, amely ezúttal a kamarazene területén segít eliga­zodni, Bardon Alfréd: Spanyolor- sági építészetét. Hofer Tamás— Fél Edit: Magyar népművészet — c. reprezentatív albumát, amely népművészetünk gazdag hagyo­mányait és kincseit foglalja ösz- sze. A minikönyvek gyűjtői bi­zonyára örülnek majd a Képző- művészeti Alap kis könyv-„éksze- x-ének”, amely Kass János gra­fikusművész rajzait tartalmazza, Madách Imre művéhez, Az em­ber tragédiájához. A művészi il­lusztrációk mellett idézeteket ol­vashatunk mégy nyelven. A téli könyvvásár legszebb szí­neit a gyermekkönyvek jelentik, amelyek között találhatunk svéd gyerekverseket, magyar népmesé­ket, indián legendát és olasz raj­zos mesét az okos halacskáról. Igazi költészetről nem kisebb szerzők gondoskodnak, mint Sza­bó Lőrinc, Illyés Gyula, Móra Ferenc, Zelk Zoltán és Weöres Sándor, a szépséges versekhez, mesékhez pedig legkiválóbb kép­zőművészeink: Hincz Gyula, Kass János, Würtz Ádám, Reich Ká­roly készítették a szebbnél-szebb illusztrációkat. VÉGÜL IS, bármelyiket vá­lasztjuk a téli könyvvásár köte­tei közül, egyikben sem fogunk csalódni. V. Zs. NYELVŐR „ Tollcsatát” a jelző hangsúlyozásáért! Péchy Blanka már kétszer is­mertetett Beszélni nehéz! című könyvében a jelző örökös és har­sány kiemelését, másutt a jelző túl­hangsúlyozását emlegeti. Külön fe_ jezetet szán a hangsúlyozásnak és külön alfejezetet a jelzőkének. Tehát sokat foglalkozik a jelzők hangsúlyozásával. Mindjárt hoz­zá is tehetjük: nem minden ada­tát fogadhatjuk el. A színház hangsúlyozása mindig eltért a köznyelvitől, és ő sem tud ezzel teljesen szakítani. ..Régi pörösködés tárgya a jel­ző és jelzett szó kényes viszonya'' — igy kezdi a jelző hangsúlyozó, sónak tárgyalását. Idézi Paulay Edét. aki 1871-ben A színészet el­mélete c. könyvecskéjében arra tanította a színészeket, hogy a nyomaték (a hangsúly) mindig és kivétel nélkül a jelzőt illeti meg. 1908-ban Hevesi Sándor Az elő­adás művészete c. könyvében ez ellen a jelzőhangsúlyozás ellen fordult. Péchy Blanka még Hor­váth János, sokunk hajdani ki­váló egyetemi irodalomtanára megállapításán is „módfelett elcso­dálkozott”, ö ugyanis az egyete­men a bölcsészhallgatók tanul­mányi versenyeit értékelve tört ki a jelzett szó hangsúlyozása el­len: Ne engedjük meghalni a jel­zőt! Aki Horváth Jánost ismerte, az tudja, hogy elhamarkodottan soha nem állapított meg semmit. Péchy Blanka szerint a hang­súly hol a jelzőt, hol a jelzett szót vagy esetleg mindkettőt megilleti. (A Mai Magyar Nyelv Rendszere szerint a jelző általá­ban hangsúlyos, de a jelzett szó is lehet hangsúlyos, a jelzőt azon­ban ilyenkor is hangsúlyozzuk.) Arany János Családi körének ismert utolsó soraiban: „Aztán földre hintik a zizegő szalmát, S átveszi egy tücsök csendes biro­dalmát” Paulay szerint a két jel­ző hangsúlyos (zizegő, csendes), Hevesi szerint a szalmát és csen­des birodalmát kapja a hangsúlyt. Péchy Blanka e második válto­zatért lelkesedik, mert hiszen a szalmáról tudjuk, hogy zizeg, a tücsök pedig csak a csendben tud ciripelni. Pedig itt a művészi el­lentét (zizegő, csendes) feltétlenül hangsúlyossá teszi a jelzőket. De nézzünk néhányat a könyv példái közül. „Bejártad a fcívilá- got — vágta oda feleségének a férjet játszó színész. Félvilági múltját hónytorgatta fel? De­hogy! Jó dolgára figyelmeztette a elégedetlenkedő asszonyt. Utaz­hat. Bejárta már a fél világot.” A helyes hangsúly még á nagyon pontoskodó magyarázat ellenére is ez lenne: bejártad ál/éi világót. Vajon szájbafá^ás-e, ha . ' így , hangsúlyozunk, (a szerző szerint hibásan): Krónikánk első kiadá­sát hallották. („Vigyázat!” Nem a másodikat!”) MacArthur szomba­ti temetésére megérkezik N. N. („Nemcsak szombaton, hanem a hét más napjain is temették né- * tán?”) Hogy a halottat eltemetik, az biztos, itt az új közlés az, hogy a temetés szombati napon lesz. A helyes hangsúlyozás tehát: M. A. szombati temetésére ... , „Álszabály vezeti félre azokat, akik a birtokos szerkezetben min­dig a birtokost hangsúlyozzák.” Pedig a birtokos szerkezetben jelző van, a birtokos jelző. „Álta­lában a birtokszót illeti meg az erősebb nyomaték: az osztály esze, a színdarab címe.” Pedig csupán okos gyerekre mondják, hogy az osztály esze. Hogy eszes, azt a megállapításkor már több­nyire tudják. Ha pedig a tévében ismertetik a következő heti mű­sort, az adás helyesen hangsúlyo­zott címe csak ez lehet: A hét műsorából. Ha pedig egy operá­ból játszanak részleteket, akkor jogos a birtok hángsúlyozása, de természetesen a birtokosé is. Te­hát : Az opera keringőjét hallot­ták. Néha „jól kéri számon” a nyo- matékot. Helytelen: A bizalmas eszmecsere mellett döntöttek. He­lyesen: A bizalmas eszmecsere mellett. Helytelen: Holnap bú­csúztatják a Farkasréti temető­ben. Helyesen: a Farkasréti te­rn ntőben. A kötőjeles szavakkal kapcso­latban is fölveti a helyes hangsú­lyozás kérdését. „Furcsólhatjuk azt is, hogy miért olasz az olasz —francia határ, no meg azt is, hogy Nixonnak meg kellett vál­toztatnia egész Kína-politikáját." Az olasz—francia határ termé­szetesen nem olasz, hanem olasz— francia határ (az olasz—francia szó összetétel!). Nixonnak pedig Péchy Blanka szerint is „a maga egész Kína-politikáját kell meg­változtatnia, s nem Kínáét.” Egé­szen pontosan: nem az egész Kí­náét. De ez az írásjelek pontos, sőt fontos használatának kérdése is. Így csúszik be a jó példák közé néhány nem egészen átgondolt, vagy a kialakult nyelvtani szabá­lyokkal nem teljesen egyező Kangsűlyoizási jáVáslat. * * Kiss István Négymillió francia alkoholista A francia egészségügyi minisz­térium harcot indított az alkoho­lizmus felszámolásáért. Erősen kétséges, hogy iiállalkozását siker koronázza. Erre utalnak az aláb­bi számadatok: évente 22 000 em­ber veszti életét túlzott alkohol- fogyasztás következtében. A halá­los végű autóbalesetek 85 száza­lékát alkoholos állapotban köve­tik el. Az alkoholelvonó-intézetek fenntartása évente 10 milliárd frankot emészt fel, minden má­sodik kórházi ágyat alkoholista foglalja el. Az üzemi balesetek 15, bűntények 17 százaléka írha­tó az alkohol számlájára. Fran­ciaországban négymillió alkoho­lista él. A legtöbb alkoholista Bretagne-ban, Normandiában, az ország északi részében, az Arden- nekben, Alsace és Lorraine me­gyében található. KSj (24.) Mintha tudott volna erről a változásról, egyszer, amikor arra ébredt, hogy én öltözködés közben ránéztem, bosszúsan szólt rám, hogy alvó embert figyelni nem becsületes dolog. Lehet, hogy így van. De a változás, amit az alvás idéz elő egy arcon, sok mindent elárulhat. Azt is, hogy az arc csak azért érdekes elevenen, mert a gazdája mindig tudatosan vigyáz a vonásaira, ébren mindig résen áll, hogy a legelőnyösebb képet mutassa. Ezzel a vigyázattal könnyen együtt járhat, hogy az adott ember az egész lényét ha­misan, kozmetikázva alakítja. Adél erre is bizonyíték volt. Bogár arca nem változik hát­rányára akkor se, ha mélyen al­szik. Már régen nem felejti a szája sarkában a hüvelykujja he­gyet. Álmában alig észrevehetően csücsörít, és néha, bizonyára ál­modik ilyenkor, ráncolja a hom­lokát, mint a gondterhelt embe­rek. Ha ugyan el nem múlt ez az öntudatlan szokása is. Nem em­lékszem, mikor láttam utoljára alva. Talán akkoriban, amikor Matild temetése után két héttel hazakerült Kelemenéktől. Aggód­tam érte, be-benéztem hozzá éj­jel. Hideg volt még a tavasz, és ahogy gyanítottam, mégis lerúg­ta magáról álmában a takarót. Di legalább nyugtató nélkül aludt mar. Hosszú, seprős szempillái szőlős sötét ívet festettek az arcá­ra. A bőrét már megfogta a tava­szi nap. A húsvéti szünet minden napiát Orsikával töltötte. Segített Orsikának a háztartásban, sétál­ni jártak hármasban, mert a kis Kelemen Jutka beleszeretett, dél­utánonként pedig, amikor Kele­men Bandi is előkerült, kijártak a szigetre, a fedett uszodába, és Bandi egy hét alatt felszámolta Bogárban a víziszonyt. A hét vé­gére úgy úszott, mintha vízben született volna. Amikor már újra itthon lakott, én még mindig nem tudtam, hogy megtanult úsz­ni. Egyik este Tamás hozta haza az uszodából. Ö újságolta: — Jóska bácsi, képzelje el, Kati eddig mindenkit becsapott. Eljátszotta, hogy nem tud úszni. Máig én is elhittem. Ma kiderült, hogy úgy úszik, mint a hal. Bogár nevetett. Mintha valóban csak tréfa lett volna, hogy koráb­ban félt a vízben. Rántott egyet a vállán: — Üszők, úszók, de még nem vagyok elég gyors. Tamás a kávét még megvárta, de amint megittuk, rögtön el­ment. Bogár kísérte ki. Utána percekig táblából t a konyhában. Később észrevettem, hogy ott áll a küszöbön. Támasztotta az ajtó­félfát. Nem tudott róla, hogy kis fintorokat vág. Csodálkozó volt a szeme. Odamentem hozzá. í'eleméltem az állát. — Mi újság, leányzó? Bizonytalanul nevetett. — Újság van, nem vicc. Te, apu, próbáld felfogni, hogy nem véletlenül találkoztam ám Ta­mással. Mert eddig azt hitted, igaz? Kíváncsi lettem. — Most már legalább tudom, hogy eddig mit hittem. Nevettünk. Aztán elkomoíyo- dott az arca. — Suli után Orsikához rohan tam, és képzeld. Tamás ott hí­vott fel. Hogy ha nem zavar, eljönne ő is az uszodába. Honnan tudta, hogy én oda járok? Nem emlékeztem, említettem-e Anna vagy Artur előtt, hogy Bo­gár úszni tanul. Lehetséges. Nem voltam biztos benne. Nem is feleltem Bogárnak. Megint megcsóválta a fejét. — Kinyomozta. Mindegy, ho­gyan, de kinyomozta. Dörzsölt agy. Kinyilvánította elismerését, hogy frankón kavarom a vizet. Aztán amikor felöltöztünk, kö­zölte Bandi bácsival, hogy ő szí­vesen hazafuvaroz engem, ha a doktor űr is beleegyezik. Kép­zeld ... És kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, és amikor beszáll­tam, be is csukta, és ő csak az­után rakta be magát a kormány­hoz. Mint a moziban a menő csajoknak a jobb nívójú dzsent- lemenek. Nem olyan primitíven, hogy na dobd be magad a jár­gányba, kisanyám. hanem ahogy egy hölgyet illik, érted ... Értettem. Legalább is azt hit­tem, hogy értem a helyzetet. Meg voltam győződve, hogy An­na eszelte ki Tamás gesztusát. Már nem tudta tovább elviselni, hogy az ő közreműködése nél­kül álljon helyre Bogár egyen­súlya. Ha már személyesen nem avatkozhatott bele Bogár élet­vitelébe, hát rábeszélte Tamást, hogy a fiú legyen figyelmes he­lyette. Még az is eszembe jutott, hogy Tamásnak bizonyára ter­hes a kötelesség, amit az anyja parancsolt rá: az időt, amit Bo­gárra kénytelen áldozni, bár­mennyire kevés is, kárbaveszett óráknak tartja, mert igy keve­sebb marad azokra a nőkre, akii: nem tizenöt éves taknyosok, mint Bogár. Tévedtem. Ahogy múltak a hetek, sejteni kezdtem, hogy Ta­más nemcsak engedelmes végre­hajtója Anna utasításainak. Ami­kor már negyedik-ötödik alka­lommal találtam itt, és Bogár már nem újságolta csodálkozva, hogy Tamás már megint haza­hozta a kocsiján az uszodából, tudomásul kellett vennem, hogy Tamás tartózkodó figyelmessége jóval több az udvariasságnál vagy az anyja iránti engedelmes­ségnél. Imre is felfigyelt a fejlemé­nyekre. Gúnyos vagy inkább el­lenséges megjegyzéseket tett. Bo­gár tüntetőén nem hallotta meg a dühös kifakadásait. Én tanács­talan voltam. Amíg élt, Matild is tudta, én is jó ideje tudtam, hogy Bogár titokban gyerekkora óta rajong Tamásért. Matild egy­szer azt mondta, ne vegyünk észre semmit, ez a bámuló von­zalom úgy veszít majd intenzi­tásából, ahogy Bogár egyre na­gyobb lány lesz. Én is ebben bíz­tam. Tévedtünk. De mire kény­telen voltam észlelni is ezt a tévedést,' már nem beszélhettem meg Maliiddal. Egyedül voltam, és nem tudtam határozni, mit tegyek. En nem vetettem meg Tamást, mint Imre. Leszámítot­tam Imre megjegyzéseiből az in­dulatot, ami az egyéniségük alapvető különbözőségéből szár­mazott, és abban maradtam Ta­mást illetően, hogy voltaképpen nem is lehet róla, hogy olyan, amilyen. Anna erőszakos egyéni­ségének árnyékában alakult el­kényezteti, de kifogástalan vi­selkedésű, bár nemcsak Imrének, de nekem is ellenszenvesen sza­bályos modorú fiatalemberré. Ami engem leginkább závart: Ta­más egyetlen mozdulatáról, egyetlen szaváról,,,egyetlen ne­vetéséről se tudtam elhinni, hogy őszinte. De mindez annyira bi­zonyíthatatlan volt, hogy ami­kor mégis rászántam magam, hogy beszéljek Bogárral a fiúról, eleve kilátástalannak éreztem ezt a kényszerű vállalkozást. Bogár arcából kiszaladt a vér. Mozdulatlanul állt velem szem­ben. Sértetten, össze kellett szednie minden fegyelmét, hogy ne törjön belőle: hagyjam békén. — Te is félreismered Tamást, apu. Egészen más krapek, mint te hiszed vagy Imre. Ezt én tu­dom. Klassz, okos, művelt, ezért magányos. — Elpanaszolta neked? — Nem. Képzeld. Nem pa­naszkodott. De én tudom. A ba­rátja akarok lenni. Segíteni aka­rok neki, azt akarom, hogy nyílt legyen velem szemben, ne olyan udvarias gép, ahogyan megszok­ta. Tanácstalan voltam. Zavarom­ban kérdeztem meg: , — Miről tudtok egyáltalán be­szélgetni? — Mindenről. — Részleteznéd? — Nem. Nem hatalmazott fel. hogy kiszolgáltassam másoknak. Még neked se, apu. Mert te se bírod. Pedig ő tisztel téged. Ez­zel a közleménnyel nem meg­hatni akartalak. De tessék bele­nyugodni neked is, a pipás bá­tyámnak is, hogy Tamás jó ná­lam. Szombaton pedig elme­gyünk színházba, és ha nem je­lentesz be óvást, színház után elmegyünk táncolni is. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents