Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-12 / 291. szám
1975. december ÍZ. © PETŐFI NÉPE § 5 Szóváltás egy „méltatlan” szó ügyében A Petőfi Népe december 5-i számának kalocsai összeállításában egy kis aláíratlan cikk egy megújuló, sokféle művelődési fel. adatra kiszemelt épületről szól. A cikkíró beszélgetőtársai többször is megemlítették, hogy szeretnék, ha az ódon-új épület olyan lenne majd, mint a kecskeméti Kodály Intézet hasonlóképpen régiből újjávarázsolt székháza. Szívből reméljük, hogy legalább úgy fog sikerülni ez a nagyszabású munka. Azt is megtudjuk a cikkből, hogy a közmű, velődés céljait fogja szolgálni a ház az átépítés után. Reméljük és kívánjuk, hogy maradéktalanul betölti majd hivatását az épület és a benne dolgozók népes hada. Most azonban még — legalábbis a cikk címéből erre következtethetünk —- nem tisztázódtak eléggé a feladatok és célok. A magyar irodalmi nyelvben ugyanis nincs ilyen szó: KULTÜRKOMBINÁT. Kétségtelen, hogy az összetétel második tagja a sokoldalúságra, az összetettségre utal, kétségtelen az is, hogy a kultúr szónak van valami köze a művelődéshez. A kettő így együtt azonban se nem magyar, se nem művelt. Méltatlan ahhoz az újsághoz, mely naponta több mint ötvenezer emberhez szól az egyik legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor nevével, s amely' rendszeresen helyet ad nyelvművelő cikkeknek. Nem is beszélve arról, hogy éppen Kodály Zoltán nevével kerül — ha áttételesen is — összefüggésbe ez a csúnya kifejezés. Éppen Kodály volt az, aki e helytelen és magyartalan szóösszetétel ellen alaposan kikelt. Mindenkinek figyelmébe ajánlhatom a Visszatekintés-ben, illetve A zene mindenkié című kötetben megjelent Szóval: kultúr című írást. Azt szeretnénk, ha a kecskeméti Kodály Intézet még ilyen „apróságban” sem lenne méltatlan ahhoz a művészhez, tudóshoz és nevelőhöz, akinek nevét viseli. S természetesen ugyanígy hő óhajunk, hogy a magyar szocialista művelődés más intézményei se legyenek „kultúrkombi- nátok”, még ha valóban sokoldalúan igyekeznek is szolgálni a közművelődést, akkor sem! Sőt, éppen azért nem! Kérünk mindenkit, hogy felejtse el ezt a csattanósnak és lényegretörőnek szánt címet, illetve elnevezést. Megéri a fáradságot egy kicsit hosszabb, „körülményesebb”, de magyar név kitalálása és kimondása. Jó lesz talán egy „elcsépelt” kifejezés is: művelődési központ. Ittzés Mihály a kecskeméti Kodály Intézet munkatársa A szerkesztő megjegyzése Szeretnénk mielőbb eloszlatni a gyanút: Kalocsán senki sem szándékozik kultúrkombinátnak elkeresztelni a majdani intézményt, amelynek céljai, jeladatai előttünk is világosak. Talán igazolja ezt a népművészet ápolása, megőrzése érdekébe eddig végzett közismert munkájuk és a Duna menti jolklórfesztivál házigazda szerepének megújuló vállalása is. A címadás bűnében elmarasztalt újságíró — aki nem névtelen, hanem azonos az egész oldal terjedelmű írásnak a lap alján feltüntetett szerzőjével —, valamint a szerkesztő is jól ismeri Kodály Zoltán hivatkozott vitacikkét. Ismeri és egyetért vele, s alkalmazza is majd minden esetben. Nem dogmává merevítve, hanem értelemszerűen, tehát nem zárva ki az ettől való eltérés lehetőségét sem. Aki a szavak értelmét, zenéjét, hangulatát ismeri és kutatja, az jól tudja, hogy néha éppen a megszokottól eltérő fejezi ki a mondanivaló lényegét. Ez esetben például nem kizárólag művelődési központról van szó. Az írásból is kiderült, hogy szállása lesz ebben az épületben a Népfrontnak, a Vöröskeresztnek, idegenforgalmi fogadóhelyiség nyílik, s lent kávéház is helyet kap. A felhasználás tehát igen sokrétű? erre óhajtott utalni a kombinát szó is, bizonyos fokig kifejezve az átmenetiséget, a be- fejezetlenséget. Természetesen mire elkészül, illetve megújul a Kerényi József Ybl-áijas által megálmodott patinás épület, a megfelelő és hozzáillő elnevezése is megszületik. A kultúra szó egyébként latin származék és nemcsak „van valami köze a művelődéshez”, hanem eredeti értelmét tekintve is megművelést, átvitt értelemben pedig kiképzést, kiművelést, nemesítést, művelést jelent. A méltatlan szóhasználat vádja alól talán felmentenek bennünket az eddig elmondottak, s a Kodály névvel való áttételes emlegetés sem volt sértő — o szándékaink szerint. (Hogyan is lehetne feltételezni ilyesmit arról a lapról, mely oly sokat bábáskodott kezdettől fogva a Kodály Intézet létrehozása és idekerülé- se érdekében!) Sajnáljuk, hogy Ittzés tanár úr másként értelmezte sorainkat, s olyan ügy védelmében suhogtatott pallost, mely ellen senki nem óhajt vívni senkivel. örömünket azért a sértő és gúnyos kioktatás sem tudja lerontani. S reméljük, hogy a kalocsaiak öt is meghívják majd az avatásra. „Fénylövések” a világűrbe A Bajor-erdőben, Wettzell közelében olyan megfigyelő állomást helyeztek üzembe, amely a mesterséges holdak keringési pályáját centiméteres pontossággal határozza meg. Az állomás legfontosabb berendezése a 100 MW teljesítményű, Siemens gyártmányú impulzus-rubinlézer. A készülékből kibocsátott sugarakat a műholdra szerelt különleges tükör veri vissza a földi állomás irányába. A mesterséges hold tá_ volságát a lézerimpulzusnak a világűrben „töltött idejéből” automatikusan határozzák meg. A pontos helymeghatározásnak elengedhetetlen feltétele még az a fényképfelvétel is, amely a műholdnak a bolygókhoz viszonyított helyzetét rögzíti a csillagászati idő figyelembevételével. E megfigyelő állomáson kívül a Föld több pontján állítottak még fel hasonló berendezéseket, egy nemzetközi kutatólánc létrehozása céljából. Idővel a műholdak önműködő követésére folyamatos érzékelővel látják el e berendezéseket. film.íegyzet Legenda a nyűlpaprikásról = Kritikusok és szakemberek kc- zös véleménye az. hogy nincs válságban a magyar film művészete. Ügy tartják, csak a kiemelkedő alkotások hiányoznál; az utóbbi esztendőkben, a „nagy termés” átlagos. Hogv mit nevezünk középszerűnek, szürkének és jellegtelennek, az felfogás kér. dése. De az is bizonyos, hogy az elmúlt hónapokban egymást követték a mozikban az olyan alkotások, amelyeket kritika és közönség a legteljesebb egyetértésben utasított el. Azon egyszerű oknál fogva, hogy színvonaluk alacsony. Se nem szórakoztatóak, se nem tartalmasak, köznapi szó. használattal: rossz filmek. Sajnos Kabay Barna Legenda a nyúlpaprikásról című a közelmúltban bemutatásra került alkotása is e művek közé tartozik. Pedig alapanyaga több mint figyelemreméltó. Tersánszky Józsi Jenő tündérrealizmussal megírt közkedvelt kisregényének ember és állatszereplői egy olyan világot jelenítenek meg, amely meseszerű és valóságos, naiv és tudatos, nevettető és elszomorító is egyben, De a dolgok lényegét tekintve mélységesen igaz mindaz, .amit leír. Ezzel szemben a rendező Gyöngyösi Imrével közösen készített forgatókönyve, no meg az ennek alapján forgatott film nem több az eredetit csupán lélektelent követő cselekményváznál, amelyben a regény értékeinek szinte mindegyike visszájára fordult. Gazsi, a „merész és képtelen álmok” által életben tartott kedves főszereplő meseszerű álomvilága tudathasadássá torzult az alkotók kezében. Állatszeretete pedig mániává korcsosult. Társai, az eredetileg játékosan népi ízű figurák; a grófkisasszony, a fővadász, a postás és a többiek viszont száraz és ellenszenves papírnyomatokká lettek a művé- szieskedő rendező akaratának súlya alatt. Naturalizmus és mélylélektani sablonok jellemzik a filmet — amely ebben a tekintetben való. ban nem sorolható az átlagos, szürke alkotások közé. Ez a tény viszont kétszeresen is fájdalmas. Egyrészt azért, mert a fiatal rendezők első játékfilmjei mögött többnyire általánosítható felfogás és szakmai közérzet' mm, tatható ki. Ez a jelenség fgláhb nálunk is — Andrzejf’Vajda, a neves rendező lengyelországi tapasztalataihoz hasonlóan — az oktatás hibáira és a főiskolán ki- lakult torz művészetszemléletre vezethető vissza. Ha pedig ez igaz. akkor az okok kutatása messzire vezet... ' Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a rossz alkotások kedvezőtlen hatást keltenek a nézőkben. Köztudott, hogy egy-egy irodalmi mű mégoly átlagos megfilmesítése is megnöveli a könyv, illetve a szerző olvasottságát. A kongó mozitermek láttán és a Legenda a nyúlpaprikásról közönségének véleményét számba véve azonban bátran állítható, hogy Tersánszky Józsi Jenő műveinek könyvtári forgalma alig- alig emelkedik majd az elkövet• A bolondos, csupaszív Gazsi szerepét a lengyel Vojciech Siemion alakítja. kező hetekben. És ez nem kevésbé elszomorító az előzőeknél. Pavlovits Miklós Tudósítóink jelentik Soltról kaptunk szíves meghívást, — sajnos, csak az esemény napján — bemutató rajfoglalkozásra. Hogy milyen hasznos az úttörőtudósítók munkája az viszont most is kiderült: pontos beszámoló érkezett az eseményről. A solti általános iskola úttörőotthona adott helyet — szól a beszámoló —1 a mintaszerűen megtartott rajfoglalkozásoknak. Délelőtt valamennyien sok új játékot, dalt tanultunk, amelyek közül jó néhányat úgy megszerettünk, hogy ezentúl mindig énekeljük, illetve játsszuk. A bemutató délben kezdődött. Csak néhány -percig tartott az elfogultságunk, azután úgy pergett minden mint máskor. Apró ajándékainkat, amelyeket nem boltban vettünk meg, hanem magunk készítettünk, örömmel fogadták el a felnőtt-vezetők és a meghívottak. A csapatvezetők délután mérlegelték a munkánkat, persze valamennyien reméljük, hogy jónak, érdekesnek találták. Nagy öröm érte a kiskunfélegyházi Móra Ferenc úttörőcsapat tagjait: Golden Star televíziót nyertek! Mivel a szerencse csak kis részben járult hozzá a pajtások öröméhez, leírjuk, miképpen jutottak a nagyszerű készülékhez. A tanév elején a BIK-vállalat boltjaiban a tanszer- vásárlás alkalmával kártyalapot kaptak, ezen az eladók feltüntették a vásárolt holmik értékét. A csapat tagjai szorgalmasan összegyűjtötték ezeket a kártyákat, a kijelölt határidőre pedig elküldték valamennyit a vállalat központjába. Nemrég kapták a nagyszerű hírt: ők nyerték meg az első díjat, a televízió- készüléket! Az ünnepélyes üzembe helyezésén megjelent a vállalat igazgatóhelyettese, Kalmár Pál is. A pajtások pedig szorgalmasan nézik az ifjúsági műsorokat az új televízión. • Nagyszerű vállalkozásról ír a kecskeméti Molnár Erik úttörő- csapat két krónikása, Szögi Veronika és Horváth Zsuzsa. Elhatározták, hogy a csapat minden tagja (!) a mozgalom harmincadik születésnapja tiszteletére 30 kilogramm papírt gyűjt. Az eddig két alkalommal átadott papír 90 mázsa volt, — ezzel a széchenyivárosi pajtások vállalásuk mintegy 'felét ’teljesítettékp A'' hulladékéit•' kápott pértztira;csá- patpénztárban helyíötéfcv'él.';*Úigy döntöttek, hogy az esztendő során legjobban dolgozó rajok tavaszi expedíciós túráihoz ebből három-, két-, illetve ezer forintos hozzájárulást adnak. • Kecskemétről, a Czollner téri iskolából érkezett az a beszámoló amelyet Hegedűs Erzsébet és Vígh Károly 8.-os pajtások írtak. Három raj, a Móra, a Tye- reskova és az Arany János tagjai, mintegy hetvenen az elmúlt napokban meghallgatták dr. Kulin György professzor előadását, amit: Belépés a Kozmoszba — címmel tartott. A beszámoló nagyon tetszett valamennyiünknek. — amint írják — alig várják a következő előadást, amit Kulin professzor fog tartani. Az eseményre elvitték csapatnapló.iukat is, amelybe kedves sorokat jegyzett be az űrkutatás helyzetét jól ismerő előadó. • Jó kezdeményezésről ír a levelében a páhi úttörőcsapat titkára Fischer Ágnes. A tanév kezdetén megalakították a KRESZ-szak- kört. Mivel sokan járnak kerékpárral iskolába számukra is nagyon fontos, hogy jól ismerjék a közlekedési szabályokat. Ügy határoztak, hogy a téli szünet előtt számot adnak arról, hogy menynyit tanultak a szakköri foglalkozásokon. A továbbiakban az egész úttörőcsapatot szeretnék bevonni a KRESZ-szabályokat ismertető tanfolyam látogatására. Ági most rejtvénysorozatot szerkesztett, minden héten egy-egy táblával kell az úttörőknek megismerkedni, hogy a sorozat befejeztével egy úttörő-jelmondatot kapjon. * Részletes, pontosan megfogalmazott beszámolót kaptunk a kecskeméti Buday Dezső úttörő- csapat krónikásától, Szabó Éva Andreától. A csapatnál — írja — szép hagyományai vannak a ti- muri munkának. A Petőfi Sándor kisdobos raj tagjai naponta meglátogatják Germán Sándorné csökkent látóképességű nénit, elvégzik a házkörüli munkát és bevásárolnak részére. A Mészöly rajbeliek már negyedik éve látogatják, segítik Tormási Sándor bácsit és feleségét. Mivel a házaspárt a négy évvel ezelőtt búcsúzó nyolcadikosoktól vették át, — a csapat tagjai immár nyolc éve tartják Tormásiékkal a kapcsolatot. A stafétabotot a tanév végén az egyik ötödikes rajnak adják át. Jól sikerült a kisdobosok részére tartott Télapó-ünnep, amelyet a BOV KlSZ-alapszervezeté- nek fiataljai segítségével rendeztek. És valamennyien büszkék a sikeresen lezajlott pályaválasztási vetélkedőre! Rejtvényfejtőknek A harmadik, immár utolsó rejtvényt közöljük mindazoknak, akik részt kívánnak venni az 1976. január 8-ra tervezett rejtvény-délutánon. Az itt közölt képen egy Vörösmarty-vers első sorai találhatók. Induljatok el a bal felső sarok Á betűjéből a sakkjáték lóugrásának szabályai szerint. Ha helyes útvonalon haladtok, három verssort kaptok. Mindhárom rejtvény megfejtését levelezőlapon külű- j étek béndédémber 20-ig szerké'sZtő- ségünk elmére (Petőfi Népe Szerkesztősége, 6000, .Kecskemét, Szabadság, tér !/&.). Aki helyes megfejtésekét küld be, meghívót kap január 8-ra, a kecskeméti úttörőházba. oo oo o G G O oo o o o G G o ooo o oo G o oo o o G Q G G oo o o 0 o G G oo o o 0 G O O oo o o o G © o oo o o o GO o Selmeoi Katalin (21.) De egy ilyen levelet én nem tudok megírni, hát még elküldeni, ez a rohadt az egéílz kapcsolási rajzban, mert amikor együtt vagyok a kékszemü boszorkánynyal, akkor egyszerre olyan gyúrnia keletkezik a bordáim alatt a szívem helyén, amilyennel Bogár dolgozott az általános iskolában kézügyesség órán. ha egyáltalán így hívták a foglalkozást, képlékeny gyúrma, amiből Bogár egyik percben kiflit formázott, a másik percben meg füles nyulat, vagy szamarat, amilyen én vagyok Saci ártatian és riadt kék szemeinek gamma- sugárzásában, mert ez az ábra, akárhogy rühellem is... Bogár azért csinálta volna a kéglizést meg mindent, mert nem akarta, hogy az a szemét strici más nőkkel gyakorolja a szexet? Mert Pubi, amilyen dörzsölt, úgy adta elő neki a lelki válságot, hogy ne hagyj engem Katinka, más nők ágvába kerülni. Ha így volt, akkor precízen Sacinak van igaza. Igaza van, ha ez nekem minden nő után undorba gyűri is a gyomromat. Egyszer se tudtam megírni a levelet, egyszer se mertem szem. tői szembe közölni vele, hogy mi a konkrét helyzet énbennem. hát ezért fogom most felhívni, most. éjjel negyed háromkor, ha frászt kapnak is a telefontól a szülei. Valamit muszáj csinálnom. nem tudok elaludni, le kell vezetnem magamban ezt a túl- töltést, nmit a inai nap csinált velem, vagyis a mai este. A főosztályvezető már frankón durmol, Bogár szobájába nem hallatszik át a szöveg, különben is nesztelenül osonok ki. hogy átkapcsoljam ebbe az én készülékembe a vonalat, és az interur- bán központ se fog csengetni, hogy itt a hívott szám, mert a nagyarányúan lassú műszaki fejlesztés ellenére is közvetlenül lehet már hívni nyolc-tíz vidéki várost, Sacit is Sopronban ... — Szia, felébresztettelek? — Nem, de ki beszél? — Hármat találgathatsz. — Sejtelmem sincs. Ki beszél? — Én vagyok. Ha nem találod ki, rögtön leteszem. — Imre? Nem igaz! Itt vagy Sopronban? — Nem. Az ágyban vagyok, a főváros nyolcadik kerületében. Hogyhogy nem aludtál? — Jajistenem, hát most jut eszembe, hogy én még sohase hallottam telefonon a hangod, hát akkor hogyan ismerhettem volna meg egyből? De most teljesen magamba vagyok zuhanva, azt hittem, hogy itt vagy, erre azt mondod, hogy otthonról... persze, most már közvetlenül lehet telefonálni, és ez nem úgy cseng, mint az interurbón szokott. Jaj, ,ha itt lennél... — Mi az a nagy ricsaj körülötted? — Hát az apu nevenapja. Tegnapelőtt volt Péter-Pál, de most van szombat, most ér rá mindenki. Látod, ha itt lennél... De így is rettentő aranyos vagy. Éppen most hívsz fel. Te, hallasz? — Ha így suttogsz, akkor nehezen. — Azért súgom, mert... szóval, majd ideküldöm az aput, és köszöntsd föl, mintha direkt azért telefonálnál,’érted! — Nem azért hívtalak fel. — Hanem? — Rámjött a dili, aztán ilyenkor mindig hülye ötleteket állít elő az agyam. — Mit akartál mondani? — Semmit. Már nem aktuális. — De igen. Tessék elmondani, de azonnal... — Mondom, hogy már tárgytalan. Sokan vannak nálatok? — Ah, csak húszán. Vagy huszonötén. Ahányan elférnek. Neked még lenne helyed. Mellettem. De csak ha most rögtön ide énekeled a fülembe, hogy miért hívtál fel. — Hogy gratuláljak apádnak. — Nem félsz, hogy rádszakad az ég? Az igazat mondd! — Megbánod. — ... akkor is mondd! ' — Megállt benned a lélegzet egy pillanatig, mi? — Igen. Ezért akarom most már föltétlenül megtudni... Mondd meg, vagy én teszem le tüstént! Halljam! — Te így is tudsz? Nem néztem ki belőled ennyi határozottságot. — Ideje, hogy megtapasztald. Nos? Értsd meg, ragaszkodom hozzá! — Rendben van. Azért hívtalak fel, hogy szakítsak veled... Halló! Halló... — Itt vagyok... És most szakítottál velem? — Nem. Közöltem már, hogy hülye vagyok. Agyamra ment, hogy olyan messze vagy, ez a helyzet. Halló ... — Igen. Miért kell ilyent csinálni énvelém... —- Te akartad tudni. Követelted. — Mondhattál volna mást is..i — Mondhattam volna. De én tablettákat szedek haaudás ellen. Világos? Ha pedig nem tetszik, tedd le a kagylót. — Ne! Halló! Imre... — Tessék. Mit óhajtasz még tudni? — Semmit. Élvezed, hogy bántasz? Akkor csak folytasd ... — Nem akarlak bántani, de ez állati pocsék, hogy ez a telefon- vonal kétszázötven kilométer hosszú. Szabályszerűen elhülyül az ember ekkora távolságtól. Felforr az agya és gőz pöfög a fülén. — Látod, milyen kedves vagy. Tizenhárom hónap alatt egyetlen egyszer se mondtad ki. hogy hiányzóm neked. — Most se mondtam. — Már nem is kell mondanod! Ebből kiszámíthatod, milyen kevés kell hozzá, hogy én boldog legyek . Ezt most elteszem magamnak és mindig előveszem, ahányszor hiányzol nekem ... Jön az apu, adom neki a kagylót, gratulálj... M ost már éppen ideje, hogy lefeküdjek — gondolta Kelemen, miután a fiú elköszönt. Körülnézett a szobában. Hir- telenében nem tudta, mit is keres. Kisvártatva a telefonon állapodott meg a szeme. Tíz óra, ilyenkor már nem illenék telefonálni, de Kozári nem veszi zokon tőlem... — vállat vont, s azonnal tárcsázni kezdett, nehogy mégis rrieggondol- .hassa magát. A vonal másik végén az első bugásra felvették a kagylót. — Kozári József. — Szervusz, itt Kelemen. — Bandi? Szervusz! — Kozári hangjában őszinte volt az öröm. — Mindig érik meglepetések az embert. Elvétve kellemesek is. Hogy-hogy eszedbe jutottam? — Nem véletlenül. Az előbb beszéltem a feleségemmel. Orsika ugyanis Balatondiósdon nyaral a gyerekkel. — Igen. Ugye, jól emlékszem, hogy ti ott beszálltatok egy társasüdülő építésébe? — Jól emlékszel. Nagy keservesen el is készült. Most a tavasszal. A berendezés még meglehetősen hiányos, de aludni ehet és a háztól húsz lépésnyire a víz. — Láttad is már, vagy csak hallomásból tudod, hogy ilyen? —■ Kozári hangjában kesernyés volt a csipkelődő hangsúly. — őszintén, Bandi... — Egyszer már láttam. Arra még nem volt alkalmam, hogy időzzek is ott. De legalább Orsika és a nagyszájú lányom élvezi — elmosolyodott — az ingatlanunkat. Legalább ők nyaraljanak nyugodtan. — Megszorította markában a telefonkagylót: minél előbb a tárgyra tér, annál hamarabb kiderül, mennyit tud Kozári a lánya helyzetéről. — Nos, Jóska, azért telefonálok, méghozzá ilyen későn, mert a két hölgy társaságra vágyik. Mégpedig Katira. Orsika okos fejéből pattant ki az ötlet, hogy Kati miért ebben a fulladt városban készül a felvételijére, ha sokkal kellemesebb körülmények között, például a Sirály társasüdülő Kelemen-féle lakrészének tágas teraszán is tanulhatna, és közben akkor úszhat egyet a Balatonban, amikor kedve szottyan? Mit szólsz hozzá? (Folytatása következik.)
