Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-11 / 290. szám

1975. december 11. • PETŐFI NÉPE • 5 FILM JEGYZET Csodabogarak A XIV. nemzetközi történészkongresszus A történész társadalom immár hagyományossá vált nem­zetközi találkozójára ez alkalommal San Franciscóban gyűl­tek össze a különböző országok történészei, hogy kicseréljék tudományos tapasztalataikat, megismerjék egymás nézetét a különböző történettudományi kérdésekről. A korábbi kong­resszusok tanulságai és mostani előkészületeit figyelembe véve nem volt alaptalan az a feltételezés, hogy a világkong­resszus hatása nem annyira az új tudományos eredmények széles körű. ismertté válásában, hanem a marxista—leninista és a polgári történettudomány nemzetközi méretű polémiá­jában fog megmutatkozni. 4 A szépasszony házának kémé. nye, amelyben oly sokan meg. fordulnak a film folyamán. Réges régen történt... Az ég­be nyúló, hósipkás grúz hegyek között megbúvó aprócska hegyi faluban meghalt egy szegény öregember. Fiára, Ertaozra nem hagyott mást, mint adósságának garmadáját. A fiú, hogy megsza­baduljon e nyomasztó tehertétel­től, az örökölt nyomorúságos vis­kót és szegényes berendezését szétosztotta a hitelezők között. Egy jószándékú öregember egy csupor mézzel ajándékozta meg és mint a népmesékben szokásos, azt tanácsolta a fiatalembernek, hogy cserélje be a mézet a váro­si piacon egy jóformájú tyúkra. Az majd sok tojást tojik, és a kikelt csirkék megteremtik majd gazdagságának alapjait. Ertaoz meg is fogadja a vén­ember bölcs tanácsát, és elindul a városba. Űtja számtalan ka­landdal örvendezteti még az életvidám, talpraesett fiatalem­bert — és a nézőket. A filmkoc­kákon az ezeregy éjszaka világá­ra emlékeztető hangulatok, hihe­tetlen, de mégis valóságos törté­netek elevenednek meg. A kika­pós Margaritát teljes „fegyver­zetben'' meghódítani induló bör­tönparancsnoknak a kormos ké­ménybe való menekülése, majd a rémülettől holttá dermedése és a tetszhalott körüli bonyodalmak váratlanul szorult helyzetbe hoz­zák a népmeséi hőst. Végül bör­tönbe is kerül. A sötét pinceodúban azon­ban megismerkedik a tudós Hrisztoforral és közös erővel alagutat ásnak a szabadba. Ki- szabadulásuk után a két barát csodálatos repülő szerkezetet épít, amellyel a hegyek fölé emelkedve egy jobb világ felé veszik útjukat... És a film alkotói tovább szóink fantáziájuk laza fonadékán a mese színes epizódjait. A rendező Eldar Sengelaja eré­nye, hogy a Csodabogarak tör­ténetét nem „filmesítette" meg, hanem az operatőr Geno Csirád - ze érzékeny közreműködésével költészetté finomítja a cselek­ményt. Az évezredes grúz nép- mesevilág elemeit és hagyomá­nyait közösen keltik életre bájos humorral, érzékletes hangulatok­kal, fantáziával. A főszereplők, Vaszil Csheidze, Dato Zsgenti és Ariadna Senge­laja felszabadult ötleteikkel és játékkedvükkel társultak a film mesevilágának megteremtéséhez. P. M. • 1955 óta, amióta a magyar marxista történészek delegációja részt vesz a nemzetközi kong­resszusokon, hagyományossá vált, hogy erre az alkalomra történet­írásunkat reprezentáló tanul­mánygyűjteményt jelentetünk meg az Akadémiai Kiadó gondo­zásában. Az 1975. évi kongresz- szus alkalmából megjelent kétkö­tetes gyűjtemény 37 tanulmányá­val a legtekintélyesebb kongresz- szusi kiadványnak számított és méltán aratott nagy sikert. A magyar történészek a kong­resszus munkájában is aktívan vettek részt. Az ún. kronológiai szekcióban (ókor. középkor, újkor) öt magvar előadás hangzott el. a nagy témák. ill. a módszertan szekcióiban pedig három magyar történész volt előre felkért hoz­zászóló. A kongresszus érdeklődésének a középpontjában az ún. nagy té­mák állottak. Ezekben a témák­ban korunk nagy társadalmi, po­litikai kérdéseiről folyt a vita. kapcsolódva a történettudomány égetően fontos elvi. ideológiai és módszertani problémáihoz. A kongresszust megelőző években a polgári történetírás számos kép­viselője fejtette ki, hogy a tör. ténettudománv válságba került, a történelmiség háttérbe szorult, és a szociológia foglalta el a történet- tudomány egykori uralkodó sze­repét. • A polgári történettudomány „rossz közérzete” abból a tény­ből ered. hogy az emberiséget elsősorban saját korának társa- dalmi-gazdasági-szociális kérdé­sei érdeklik és ennek megfelelően a mai társadalmi valóság feltárá­sa került a tudományos érdeklő­dés középpontjába. Ugyanakkor a polgári historikusok korunk nagy változásait nem képesek felfogni, történelmi képükbe he­lyesen beilleszteni. Ezért beszél­nek és írnak egyes nyugati szer­zők a társadalom kihívásáról. A XIV. világkongresszus nagy té­máinak összeállítása ennek a ki­hívásnak a jegyében történt, s mellesleg valamennyi téma (Tör­ténelem és társadalom; Az em­beri jogok; A forradalmak; A nemzetiségi kérdés; A kivándor­lás; Hagyományok és újítások Ázsiában és Afrikában) alkalmas terepnek bizonyult a polgári és a marxista—leninista történelemtu­domány összecsapására. • A legélesebb és a legtöbb ér­deklődőt vonzó vita a Történelem és társadalom című témában volt. Az előadást készítő szovjet szerzői kollektíva meggyőzően érvelve fejtette ki, hogy a történelem és a társadalom elválaszthatatlanul egybefüggő fogalmak. A történel­mi megismerés, a történelemtudo­mány és a történelmi gondolko­dás nélkülözhetetlen a haladó tár­sadalom és kultúrája számára. A történelmi megismerés jellege, tartalma, értéke és valósághűsége a megismerő társadalmi helyzeté­től, a haladás oldalán vagy azzal szemben elfoglalt álláspontjától függ. Mindezek alapján a szocia­lista országok tudományos életé­ben, oktatási és közművelődési rendszerében a történelemnek mint tudománynak, mint tan­tárgynak. s mint ismeretanyag­nak fontos szerepe van. A polgá­ri történettudomány elsősor­ban azért került válságba és szo­rult háttérbe, mert elfordult a valóságtól. A sokoldalú és he­lyenként éles vitában a forradal­mak jellege, Marx osztályelméle­te, a törvényszerűség és a hala­dás fogalma stb. egyaránt előke­rültek. A marxista történettudo­mány pozíciói e vita nyomán is tovább erősödtek. • Egyes viták azt is bizonyí­tották, hogy az ideológiai ellen­tétek ugyanakkor nem akadályai egy jó értelemben vett párbeszéd — marxisták és nem marxisták között — kialakulásának. Miként az egyik nyugatnémet történész kifejtette: azt kell megkeresni, ami összeköti a marxistákat a nem marxistákkal és nem azt, ami elválasztja őket. • Mindezek természetesen nem vonatkoztathatók el a nemzetkö­zi politikai életben végbement változásoktól. A kongresszust közvetlenül megelőző hetekben írták alá Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet záróokmányát. A világ különböző tájairól összesereglett tudósok — s talán éppen azért, mert szakmájuk a történelem — felszólalásaikban pozitív értelem­ben hivatkoztak Helsinkire; a kölcsönös megértés szelleme a ..folyosói beszélgetéseken” is érez­tette hatását. Mindezek azonban nem azt jelentik, hogy a kong­resszus teljesen mentes volt a Szovjetuniót és a szocialista or­szágokat támadó kisebb akcióktól. Hatásuk azonban — éppen a nyu­gati történészek többségének kor­rekt magatartása miatt — nem volt jelentős. Áttekintve a kongresszus sok­színű anyagát és vitáit, felvető­dik a kérdés: mennyiben elégí­tette ki a világ történészeinek ta­lálkozója a várakozásokat, milyen új tudományos eredmények meg­születéséről adhatott számot? E tekintetben korai lenne egyenle­get vonni. S ha számba vehet­tünk szolid eredményeket is. min­denekelőtt a kronológiai szekciók­ban és egyes bizottságokban, mégis szembetűnt: gyakran a té­ma fontossága, érdekessége nem párosult színvonalas referátumok­kal és azok sokszor elmaradtak a Vitában felvetett figyelemre­méltó új szempontoktól is. • Egy kétségtelen: a kongresz- szust jellemezte a marxista—le­ninista és a polgári történészek közötti ideológiai küzdelem, gyak­ran éles volt. de a legtöbbször tárgyszerű légkörben, egymás né­zeteit tiszteletben tartó hangnem­ben folytak a polémiák. Ebben a harcban a marxista történészek eredményesen vettek részt, s a korábbiakhoz képest a javukra mutatkozott erőeltolódás. R. F. Ember és fotó Hasznos időtöltése: a helyi népművészeti hagyományok ápolása Sok informá­ciót tartalmaz a bajai Duna Fotóklub no­vemberi—de­cemberi tájé­koztatója. Foly­tatják a Fotó és az ember cí­mű, az érdek­lődő nagykö­zönségnek szánt sorozatot. Szombat estén­ként a Zeneis kola Kamara­termében kap­hatnak értékes tanácsokat a látogatók. Kü­lönösen vonzó­nak, hasznos­nak ígérkezik a december 13-ra tervezett előadás. Dr. Gerendás Mi­hály diaporá- ma vetítésének Mikrokozmosz a címe. Tamás Jó­zsef Dunaújvá­rosból, Görbe Ferenc Békés­csabáról hozott el egy-egy di­jat. Alföldi Já­nos balmazúj­városi kiállítá­son szerepelt sikerrel. A fotóklub tagjainak no­vemberben összesen 32 képe ke­rült különböző kiállításokon a közönség elé. A Fotóklub házi pályázatát P. • Görbe Ferenc: Két présház. Sellei Sarolta nyerte. A rövid hír­adáshoz mellékelt két felvétel is tanúsítja a bajai fotósok tehetsé­gét. '1 A madarasi Rabitovszky Alice a helyi hagyomá­nyokat eleveníti meg festett tányérjain. Régebben ugyanis stilizált madarakat, virágukat hímeztek a falu asszonyai párnára, térítőre, falvédőre. Emel­lett, saját ötlettől vezetve, helyi és sárközi motí­vumokat egyesít. Alice nemrég múlt tizennyolc éves. Kisgyermek- kora óta szenvedélyesen fest, rajzol, próbálkozott már linómetszéssel, faragással is. Szinte minden szabad idejét a rajzasztal mellett vagy tányérok és egyéb népi eszközök pingálásával tölti. Fejlett szimmetriaérzékére vall, hogy tükörírással éppúgy ír, mint jobbkézzel. S vajon nem a szimmetria-e a népi alkotások egyik jellemzője? Ezek a munkák nemcsak azért figyelemremél­tóak. mert egy mai fiatal hagyományápoló kezde­ményezéseit jelentik. Hanem azért, mert így is hozzájárulhatnak az örökösök a népművészet to­vábblépéséhez. B. A. üiiinfflü ii ■ ■■ I ■ ■ ■■>■■'■1 Kovács Béla: Munka. Madárriasztó varjúzene - magnószalagról A „Nippon Steel” nevű japán cég éveken keresztül szemlélte tétlenül a galambok invázióját egyik raktárában. Húsz munkást kellett takarítással foglalkoztatni, és sok kiadást okozott a beszeny- nyezett árucikkek újrafestése is. Végül is elfogyott a galambok vendéglátóinak türelme. Varjúká- rogást vettek magnószalagra, s a szalagot naponta három alkalom­mal: reggel, este és éjszaka leját­szották. A kísérlet csodás ered­ménnyel járt: a raktárban többé egyetlen galamb sem jelent meg. A tapasztalatokról Japán több in­tézménye is tudomást szerzett. ' Kópiákat kértek a varjúzenét tar­talmazó szalagokról. A vállalat már több mint 500 magnószala­got adott el. (30-) — összehúztam a függöny, nem látod? Ha egyetlen szúnyog jött volna, már kihímezte volna a bőrömet. Hány óra. — Sok. Mór holnap van. — Hol jártál egész éjjel? De nincs is holnap, csak két óra lesz. Az én órám jól jár. Két óra lesz hat perc múlva. — Azért aludj. Gyerekeknek ilyenkor már. — Fúj a szél. Hol jártál? — Tekeregtem. Mindenfelé. Voltam a klubban is. — A klubodat utálom. — Nem valami előkelő. De legalább olcsó. A magamfajta krapekoknak való, akiknek nincs annyi dohányuk, hogy mondjuk az intercontinentál bárjában ra- bolt ássák ki magukat. — Sose voltam az Inter bárjá­ban. • — Talán nem is rád mondtam. De most már hagylak aludni. — Ne oltsd el a villanyt. Az apu lefeküdt már? — Áztatja magát, most adtam át neki a fürdőszobát. — Tizenegykor mondtam neki, hagyja már abba, de a jelek sze­rint most se hallgatott rám, én hiába beszélek ebben a házban. Ki mondta ezt mindig? — Ki... Az anyu. — Klassz. Nem tételeztem fel, hogy te még emlékszel. Amíg be nem jöttél, egész addig az anyu­ra gondoltam. Már régen nem volt így, hogy ilyen nagyon hi­ányzott az anyu. — Irtóra gyerek vagy te még mindig. Mit akarnál megbeszél­ni vele? — Nem is tudom ... Talán Sem­mit Nemcsak azért hiányozhat valaki, mert akarnánk valamit tőle. Azért is hiányozhat, hogy nincs. Primitíven azért, mert nincs, — Ne bőgj, Bogár ... Hallod! Aludj inkább, nagyon fáradt vagy. Mi a francnak kell neked ilyen tempóban hajtani arra a rohadt felvételire? Szerintem ak­kor is te leszel a fő szám, ha most már egy szót se tanulsz töb­bet. Adok egy altatót. — Honnan lenne neked alta­tód ... — A főosztályvezető biztosan tart valahol. — Hülye ■ vagy. Még fejfájás ellen sincs semmije. Láttad egy­szer is, hogy orvosságot vesz be? Jellemző... — Gondoltam, hogy ha valaki akkora nagyfőnök a gyógyszer- iparban, meg elvileg patikus a diplomája szerint... — Éppen ezért óvakodik a gyógyszerektől. Bubunak, annak a degeneráltnak szakács az apja, főszakács, de ha jót akar enni, ellóg valamelyik külvárosi kocs­mába, ott kajál jóízűen, nem azokból a remekművekből, ami­ket ő kotyvaszt udvarmester- módra, meg á la Rochefoucauld. — Na, jónapot, és az ilyen ír szakácskönyvet. Még mindig nem ragadt le a szemed? — A legjobb kajákat nem le­het szakácskönyvből főzni, pör­költet meg gulyást, székelykú- pcsztát, ezekhez érzék kell, mint az anyunak meg nekem. Csak hasonlít, ha szakácskönyvből csi­nálják, de nem az igazi. Ahogy az apu mondta, hogy mit tálaltak eléjük Berlinben gulyás gyanánt, ott is hagyták emlékbe. Ebédre csirkét sütök nektek, petrezsely­mes krumplival, uborkasalátával. Fór napig ugyanis... Itthon le­szel ebédre? — Valami mást akartál... — Kicsoda? — Te. Azt mondtad, hogy pár napig... — Olyan álmos vagy, Kozári Imre. hogy már az agyadra ment. Hallucinólsz. De azért megenge­dem, hogy a krumplit megpucold. A jelek szerint az apu egész nap melózni fog, őrá nem szá­míthatok, és nem szeretem, hogy az újkrumplitól megfeketednek az ujjaim, a te kezednek meg úgyis mindegy, a te bőrödbe frankón beleette magát az olaj meg minden, és más ízű a krumpli, ha egy olyan becsületes melós kéz kaparja le a héját. De most már tagadhatatlanul álmos vagyok, azt se bánom, ha leol­tod a villanyt, nem illik vendég jelenlétében durmolni, még ha a saját bátyja is a vendég az embernél, szia, volt szerencsém, és elnézést, hogy ásítok ... — Látom... ha tovább eről­ködsz, kiesel a szádon. Szia. jó éjszakát. o Pár napig... Elszólta magát szegény, de rögtön észre is vette és nagyobbra nyitotta a szöveg­ládát, nehogy tovább firtathas­sam, mit jelent az, hogy pár na­pig... Kelemen doktor elintézi neki a kaparást, ahhoz kell a pár nap. Apa még nem sejti, és fo­galma sincs, milyen szöveggel eteti meg Bogár. Hiába mostam fogat, olyan pocsék a szám a sok cigarettától, mintha hét nap, hét éjjel züllöttem volna, és mégis rágyújtottam megint, pe­dig sötétben nem szeretek öa- gózni, nékem csak úgy ízlik, ha látom a füstjét. Valami állat éppen itt lent a ház előtt hagyja járni a motort, kétütemű. Wart­burgnak hallom, már legalább tíz perce áll itt a kocsi, de a piszok nem állítaná le a motort az istennek se, biztosan tűkön ül, indulna haza, de a csak még nem szállt ki mellőle, nem veszi észre, milyen fáradt a szivar, de az is lehet, hogy nem fáradt, hanem a smárolástól feledkezett el a motorról, vagy méginkább. hogy azért nem veszi le a gyújtást, hátha megpuhul a nő, hajlandó lesz vele tölteni a maradék éjsza­kát, ezt a nyilatkozatot várja, hogy abban a pillanatban elhúz­za a csíkot a zsákmánnyal. Zsu­zsánál az előszobában ugyanúgy recseg a parketta, ahogy miná- lunk az egész lakásban. Rohadt nagy undorral vagyok tele, Zsu­zsa miatt is, de ha őszinte aka­rok lenni magamhoz, akkor be kell vallanom, hogy nem is Zsu­zsa miatt, hanem Saci miatt, és fogalmam sincs, miért jutott eszembe, amit húsvétkor mon­dott. Minden ok nélkül jött fel a torkomba az a húsvéti undor, Saci is minden ok nélkül jutott eszembe, meg a levelek, ahányat írtam, hogy egyiket se küldjem el aztán. Álmos vagyok, de még­is eszembe jutott, hogy mindig olyankor jött rám a levélírás kényszere, amikor így voltam va­lamelyik véletlenül rámakadt csaj miatt, mint most vagyok, Zsuzsa után. Kedves Saci, ne ha. ragudj meg rám ezért a levélért, illetve a szövegért, amit írok ne­ked, de az ilyen esetben jobb az igazság és az igazság után az a legegészségesebb, ha pontot te­szünk a dolog végére, amit te csodaszép szerelemnek nevezel. Ez nem az, ami nekünk van egymással. Amit közöltél velem a fenyvesben, amikor maximálisan be voltunk pörögve egymástól és te is alig bírtál már magaddal, annál precízebben tudom, hogy ez az egész kapcsolási elv totál hibás, ezen az alapon a mi adó­vevő rendszerünk nem lesz üzem­képes. Mert amikor mégis in­kább a fegyelmednek engedel­meskedtél, akkor elszúrtad az egészet. Én precízen emlékszem a szavaidra. Azt mondtad, hogy mégse vagy képes elmenni a vég­sőkig (én az ilyen ünnepélyes szövegtől is hátborzongást és rán­gatózást kapok), mert te szűzen akarsz férjhez menni, senki más­hoz, de énhozzám is szűzen, és mivel megértesz engem (hiszen én már katona is voltam), őszin­tén nem neheztelsz rám, ha más nőknél intézem el az olyasmit, ami a hozzám hasonló korú fia­tal férfiaknál úgyis elsősorban higiéniai szükséglet. Vagyis fe­küdjek le annyi nővel, ameny- nvivel tetszik, te ebben nem látsz semmi erkölcstelent, az a lé­nyeg, hogy bebiztosítsd magad, mert mit lehet tudni, hátha még­se lesz semmi a kettőnk fantá­ziájából, és akkor nincs problé­ma a következő pasasnál, akinek a bekövetkezését a spurim sze­rint nem tartod kizártnak... (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents