Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-04 / 284. szám

1975. december 4. • PETŐFI NÉPE t 5 A nőkkel mindig baj van A KOSSUTH Könyvkiadó most megjelent újdonságai közül em­lítsük meg A világ fővárosai cí­mű hasznos kézikönyvet., amely világrészenként, s többnyire egy­két ieüemző fotóval is kísérve, sorra veszi a földkerekség fővá­rosait, elmondja azok legfonto­sabb, legjellemzőbb adatait. Az anyag evolúciójával foglalkozik az elemi részektől a csillagközi tár­sadalmakig. Gánti Tibor széles körű érdeklődésre számot tartó munkája. A népszerű Mit kell tudni? sorozat legfrissebb kötete arról tájékoztat, amit az Egye­sült Államokról, annak történel­méről. földrajzáról, gazdasági és katonai potenciáljáról, kultúrájá­ról stb. érdemes tudni, megje­gyezni. Az AKADÉMIAI Kiadó új könyvei közt szintén több érde­keset találunk. Domokos Péter hézagpótló műve. Az udmurt iro­dalom története. A Sorsdöntő tör­ténelmi napok most indult soro­zatának második kötete A mo­hácsi csata, Szakály Ferenc tol­lából. A Neveléstudomány és társadalmi gyakorlat sorozatban látott napvilágot Szebenyi Péter- né munkája, a Gimnazisták élet­ideálja. A Gazdaságtörténeti ér­tekezések legújabbja Gyimesi Sándorné: A városok a feudaliz­musból a kapitalizmusba való át­menet időszakában. A Kortár­saink sorozat legfrissebb kötete Sánta Ferenccel és életművével ismertet meg. Vasy Géza értő kalauzolásával. Fontos nyelvtu­dományi értekezés Hadrovics Lászlóé, Szavak és szólások cím­mel. Ismét kapható az első ki­adásban oly gvorsan gazdára ta­lált Magyar Értelmező Kéziszó­tár. amelyet az Akadémia Nyelv- tudományi Intézetének munka- közössége állított össze. A Ma­gyarország tájföldrajza most megjelent harmadik kötete a Kis­alföld és a Nyugat-magyarországi peremvidék jellegzetességeivel is­mertet meg. A CORVINA Kiadó érdekes tanulmánvkötetet jelentetett meg Hajdú Péter szerkesztésében. Uráli népek. Nyelvrokonaink kul­túrája és hagyományai címmel. A művészet kiskönyvtára új so­rozatának első kötete Kampis Antal munkája, a Braque művé­szete. AZ EURÓPA Könyvkiadónál látott napvilágot Jorge Amado külföldön már nagv sikert ara­totl t regénye, a Gabriela, szegfű <­wim/tm tar» ÉÉ cjp :• DR. GÁNTI TIBOR és fahéj (Egy brazíliai város tör­ténetéből). A modern könyvtár két új kötete. Vlagyimir Am- linszkij Hazatérés című kisregé­nye, illetve Clément Lépidis: A leszboszi tengerész című kisre­génye. önéletrajzi regény a Zöld volt az isten, az Oroszországból Dél-Amerikába kivándorolt rea­lista író. Jósé Chudnovsky tollá­ból. A világirodalom remekei mostani hatodik sorozatában je­lent meg a klasszikus olasz író, Alessandro Manzoni kétkötetes nagy regénye, A jegyesek. Oszip Mandelstam verseiből ad jól si­került válogatást a Csillapíthatat­lan szavak című kis kötet. (KS) 1 w fi NBÍgHH I A lilMUlfOi JÉ. ff; iio<bJiI(*oI A KVARKOKTÓL A GALAKTIKUS SZÁZÉVES A ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA • Fennállásának századik évfordulója alkalmából jubileumi kiállítást rendezett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola. Ebből az alkalomból újjárendezték a Liszt­emlékszobát is. Különösen akkor, ha meg kell őket szólítani. Mert amennyiben a megszólítandó férfi, a helyzet roppant egyszerű. Uramozzákés kész. „Uram, fáradjon a másik ablakhoz.’’ „Kedves uram nyu­godtan megveheti a feleségének ezt a nyakláncot, ha nem tetszik visszacseréljük.” Az „urakkaL” tulajdonképpen nincs semmi baj. Az ő elnevezésük ki van találva régtől, ha átmenetileg tartóz­kodtak is a használatától, ma kényelmesen magukra ólthetik ismét, mint jobb helyeken a szmokingot. A nőknek nincs ilyen szeren­cséjük. A „hölgyem”, ugye. nem­csak hogy régimódi, még sértő is lehet bizonyos „hölgyek” ese­tében. A kisasszonyok fölött is szerencsére, -eljárt az idő. Jól- esően vehetjük tudomásul, hogy ma már nincsenek — vagy csak „finom”, zárt körökben — nagy­ságos asszonyok, kivesztek az lirleányok, tekintetes kisasszeny- kák, ténsasszonyok, viszont a hangzatos címek helyébe néha meghökkentően „eredeti” szak- kifejezések léptek. — Nyugodjon meg mama — intézte el őszhajú ügyfelét, az egyik tanácsi hivatal ifjú admi­nisztrátora. A „mama” valóban rég elmúlt húsz esztendős. de joggal kifogásolhatta a bizal­mas megszólítást, elvégre a kis- lánvt nem ő hozta a világra. Ezt meg >s ieevezte szelíden, mire az ifjú ügvintéző elhúzta a szá­ját és meglegvezte: — De oda van az öreglány! Érthetetlen, ha az uram meg­szólítás' eliten senkinek sincs kifogása, miért nem lehet pél­dául asszonyomnak szólítani azokat, akiknek elég baj az is hogy már túl vannak a harmin­con. Vigasztalásukra szolgáljon, hogy nálunk nemcsak az a néni, aki kendőt hord a fején és több évtizedet a vállán. A fiatal va súti jegykezelők is ..kalauz né­nik”. a 20 éves tanárnőt taní­tónénizik a szülők és sorolhat­nánk. F.zekután valósággal üdí­tően hat az ifjúság nyers tapin­tatlansága. — Már megint itt van ez a csaj — bökött felém bodros fe­jével egy vállalatvezető titkárnő­je, s bár lesírt róla, hogy a pokol­ba kíván, mégis megdobbant a szí. vem az örömtől. Micsoda bol­dogság, ha még csajnak nézik az embert és nem néninek, vagy mamának. Persze, jobb lenne, ha már most nem kellene attól félnem, mi lesz. ha gyarapodó éveim száma egyszer engem is mindenki anyjának megtisztelő, bár nem éppen kívánatos rang­jára emel? Sokadmagammal erősen bí­zom benne, hogy addigra ez a „női kérdés” is megoldódik ... , V. Zs. Találó ajánlás Néha az íróknak is okoznak problémát a gyermekeik. P. G. Woodehose egyik könyvének ajánlása erre utal: „Drága lá­nyomnak —, akinek fáradhatat­lan együttműködése és csillapít­hatatlan kíváncsisága nélkül ez­zel a munkámmal fele idő alatt elkészültem volna.” A TASZSZ kiállítása A Műcsarnokban került megrendezésre a TASZSZ fotókiállítása, a „Szovjetunió képekben” címmel. A tárlat anyagát december 7-ig tekinthetik meg Budapestre látogató olvasóink. Ízelítőül néhány fo­tót mutatunk be a kiállítás gazdag anyagából: • Jobbra: V. Budán — Trojka. • Jobbra lenn: K. Taruszov — Lobogó sörénnyel. • Lenn: A. Zolnyikov — Hideg van. Pártmunkások művelődése Aki párttisztséget tölt be, akit megválasztottak a párt va­lamely irányító testületébe, annak aligha okoz gondot, hogy mire is fordítsa szabad óráit. Mégis azt látjuk, hogy közülük igen sokan amúgyis kevesebb szabad idejükben iskolába, tan­folyamokra járnak, vagy a rendszeres önművelés útján gya­rapítják műveltségüket. • Bizonyos, hogy ez elsősor­ban személyi tulajdonságaikból, a világ iránti érdeklődésükből következik, de minden bizony­nyal része van benne egy nagyon lényeges felismerésnek is. Ne­vezetesen annak, hogy ma meg­felelő műveltség és az állandó művelődésre való készség nél­kül nem lehet valaki jó párt­munkás, nem töltheti be igazán jól tisztségét, funkcióját. Milyen tapasztalatok alakítot­ták ki ezt a felismerést a párt­aktivisták mind növekvő hánya­dában ? Bizonyára nagy szerepe volt annak, hogy a Központi Bi­zottság 1974. márciusi közmű­velődési határozata óta mind gyakrabban kerülnek kulturális, művelődési témák a pártbizott­ságok és párt vezetőségek elé. Márpedig ezekben csak az tud érdemben állást foglalni, a közös döntés valóságos részesévé válni, aki legalábbis valamelyest „ott­hon van” ezekben a témákban. Jó úton haladunk affelé. hogy a közművelődés az ideológiai és politikai munka, általában véve a pártmunka szerves és egyen­rangú részévé váljék. S ha ez így van, akkor a pártmunkások­nak is értően kell vele foglal­koznia, s nem lehet csupán egy- egy vezetőségi tag „magánterüle­te”, „hitbizománya”. Ám van ennél átfogóbb oka is annak, hogy ma már a művelő­dést elengedhetetlen következ­ményként fogalmazza meg az élet a pártmunkások számára. A fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában ugyanis nem csupán a szó sző­kébb értelmében vett kulturális kérdésék eldöntése igényel bizo­nyos meghatározott műveltséget. A gazdasági, társadalmi, politikai témák is olyan jellegűvé váltak, hogy eldöntésükhöz nem nélkü­lözhető a tények és összefüggé­sek átfogóbb ismerete. A gazda­sági építés és a tudatformálás Vnin’dennapi feladatai, amelyekkel a pártszervezeteknek, a párt­munkásoknak nap mint nap meg kell birkózniuk, nem oldhatók meg egy-egy csupasz „igen" vagy „nem” kimondásával. Tájékozott­ság, áttekinthetőség, a távolab­bi összefüggések, az okok és következmények felismerése és felismerése szükséges a helyes ál­lásfoglaláshoz — vagyis olyan dolgok, amiket csak a rendsze­res és folyamatos művelődés ad­hat meg, alakíthat, ki. ... Helyesen látták meg korunk­nak ezt a következményét azok a pártbizottsági és pártvezetőségi tagok, pártbizalmiak és más ak­tivisták. akik tisztségükből is eredő kötelességüknek tekintik műveltségük gyarapítását. S he­lyesen érezték meg azok a párttagok és pártonkívüliek, akik igénylik a művelődést a mozgal­mi vezetőktől, s elvárják, hogy ebben a tekintetben is mutassa, nak példát. • Amikor azonban előtérbe állítjuk ezt a követelményt, gon­dolnunk kell rá, hogy a sablo­nosság, a megítélésbeli sémák és a tennivalók „egy kaptafára húzása” ezen a területen rend­kívül nagy károkat képesek okozni, lejárathatnak ésszerű és szükséges törekvéseket is. Ezért feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a szükséges és elvárható műveltség az eltérő helyeken, a különböző jellegű pártszerveze­tekben más és más. Nyilvánva­lóan nem ugyanolyan igényekkel kell fellépni mondjuk egy terme­lőszövetkezet és egy tanácsi in­tézmény pártszervezetében. A vezetőségi. *tagok végzettségéről vagy tanulásuk formáiról készí­tett járási, város; összegezés ezért önmagában aligha nyújt megbíz­ható eligazítást: mindig az adott helyzethez, a pártmunka konk­rét területéhez szükséges mérni az igényt és a feladatot. • Másrészt az is szem előtt tartandó, hogy ma a műveltsé­get nem úgy értelmezzük, mint régebben, a „humán” műveltség- eszmény uralma idején. A törté­nelmi, irodalmi, művészeti dol­gokban való jártasság mellett felsorakozott a közgazdasági, társadalmi, s nem kevésbé a ter­mészettudományos — műszaki kérdésekben való eligazodás, ké­pességé is. A korszerű művelt­ség. fogalma-sekoldalúbb, de épp emiatt még kevésbé várható el reálisan egyfajta mindenoldalú tudás, a „Mindenhez való hoz­zászólás” képessége. A szelektá­lás, a legszükségesebbek kivá­logatása emiatt különösen fon­tos, s épp ezért nem árt, ha a pártaktivisták megtervezik ta­nulásukat. Az ilyen irányú terv- szerűség egyáltalán nem össze­egyeztethetetlen a tervekbe nem foglalható állandó érdeklődéssel, az új ismeretek iránti „nyitott­sággal”. Mert végső fokon ez az utóbbi a legfontosabb — ez ad­ja a belső késztetést az ismeretek felhalmozódásával való állandó lépéstartásra, ami ma a párt­munkás egyik legjellemzőbb vo­nása kell. hogy legyen. Gycnes László (15.) Ez volt az idegméreg, a bé­nító. Bogárra gondoltam, hogy sohase bocsátaná meg nekem, ha a Pubit szétkenném a VW tete­jén, és én nem tudnék élni, leg­alábbis világgá mennék attól, ha ez a gyerek kitörülne a jelenléti ívről. Vagy csak most gondolok erre ilyen értelmesen? Végig kel­lene logikázni, precízen, világo­san, de ekkora szellemi meló­hoz még mindig nem tiszta a fe­jem. Pedig végig kell gondolni. Olyan fáradt lehettem, -mint most vagyok. Hol is járok? Két utcasarokkal odább ott a klub. Szombat este van, pontosabban szombat éjjel, valaki biztosan h kitünteti a jelenlétével a srácok közül a klubot. Szétnézek bent, iszok valami hideg löttyöt, mi­előtt hazafelé irányítom a fő­osztályvezető Skodáját. e — Csao, kis Kozári... — Csao. Vigyázz, leesel erről a bárszékröl. Miért ülsz ilyen magasra, ha labilis az egyensúlyod ? — Mert ha ilyen magasan ra­kom át egymáson a lábaimat, mindenkinek csillogni kezd a sze­me a combjaimtól. A tied is, kis Kozári. — Részeg vagy. — Nyertél. Itt ez a gin, meg- ihatnád helyettem. Kár itthagy­ni, kifizettem, de ha megiszom, hányni fogok, éi-zem. Idd meg. Tedd meg nekem, hogy megiszod, kis Kozári... Ezek a rablók a pult mögül újra eladják valaki­nek, ha itthagyom. Idd meg, drá­gám ... — Kösz, hogy nekem ajánlod, de spéciéi most nem tehetem. Benzinüzemű járművel érkeztem ide, azzal is közlekedek tovább, és az álmoskönyv szerint a jar­dok nem tartják illedelmesnek azt a krapekot, aki alkohollal ve­zeti az apja gépkocsiját. — Az apukádé? És odaadta ne­ked! Látod, ez egy valódi apa! Egy jó apa. Egy modern apa. Te igazán kocsival vagy? . — Mondtam. — Vigyél haza engem innen, kis Kozári. — Fölöttébb humoros, hogy folyton azt gügyögöd, hogy kis Kozári. Egy fejjel magasabb va­gyok nálad. — Ne mondd! Hány centi vagy? — Száznyolcvanhét. — Nekem akkor is kis Kozári maradsz. — Mert egy évvel hamarabb érettségiztél? — Nem érdekes, miért, kis Ko­zári. Vigyél haza innen, ki akarok józanodni, nem akarok itt ma­radni, haza akarok menni, ágyi- kóba aludni, elfelejteni, hogy le­ittam magam. Ügye hazaszállí­tasz? Most, jó? Most, rögtön! — Kivel jöttél ide? — Senkivel. Mi közöd hozzá? Kivel jöttem ... Senkivel. Azért jöttem és azért ittam, mert nem jöhettem senkivel. Azzal a hím- ringyóval jöhettem volna, de az úr leutazott a Balatonra. Egy tyúk­kal, tudom, hiába akarta bema­gyarázni nekem, hogy riportra megy. Ennyire hívő nem vagyok már, kisfiam. Egy tyúkkal ment, be is fogom bizonyítani a szer­kesztő úrnak vagy szerkesztő elv­társnak, és úgy rúgom ki, vedd tudomásul, én fogom kirúgni, én, nem ő fog megszabadulni tőlem, falmelléki alak ... — Szóltam már, vigyázz, leesel innen. Fejlett ipari országokban a magas bárszékeket biztonsági övvel látják el. Ha a mixer úgy érzékeli, hogy a vendég vesze­delmesen inog a bárszéken, meg­nyom egy gombot és a nevezett egyén előtt a bárpulton kigyullad a felirat, hogy kérjük becsatolni a biztonsági övét. Itt ilyen nincs, hát inkább szállj le. Biztonságo­sabb. Na látod. V — Hazaviszel, kis Kozári? — Ha megígéred, hogy nem há­nyod tele az apám kocsiját. Goromba vagy. De ha akarod, megesküszöm, hogy szobatiszta leszek. Sajnos, egyre józanodik a fejem. Menjünk, szépen kér­lek ... — Ha megszavazod, hogy előbb igyák egy colát. Igyál kettőt, igyál tízet, csak nekem ne kelljen gyalog... Meg sehogy. Utálom á részeg nőket! Engem ne bámuljanak úgy... — Nyugi, most közölted, hogy már nem is vagy totál részeg... Igen, egy colát legyen szíves... Nem vagy részeg, egyenesen állsz, fogódzkodnod se kell... Ki is fi­zetném mindjárt, tessék... Igyál egy korty colát, jó hideg, ez is józanít. — Nem kell. Olyan az íze.. •. mindig a kanalas orvosság jut eszembe, amit kiskoromban etet­tek velem köhögés ellen, annak ilyen az íze. fagifor vagy eri- gon. Te. én tényleg, nem vagyok részeg! Csak ezen a magas bár­széken éreztem úgy. Józan se va­gyok. elismerem, de így a földön állva sokkal tisztább minden. — Nagyszerű, látod, most már egyedül is hazatalálsz. — Ollala! Megígérted, hogy ha­zaviszel, most már nem hagy­hatsz magamra védtelenül. Ha nem viszel, megint részeg leszek. — Itt vannak a srácok, akar­tam velük pár szót... — Majd visszajössz hozzájuk, ha már teljesítetted a lovagi szol­gálatot. amit egészen önként vál­laltál, kis Kozári. Mehetünk? — Mi lenne, ha begombolnád a blúzt a melleden? — Tessék, megtörtént. Te is megittad a colát. Mehetünk. Ren­des vagy, kis Kozári. Nyugalom, nem azért karolok beléd, hogy kapaszkodjak, láthatod, hogy nem is nehezedek a karodra. Te, hogy neked, milyen kemény a karod! Mit csinálsz te. bokszolsz? — Francot. Melózok. — Persze, hát tudom. Te nem jelentkeztél egyetemre. Te, én mondom, neked volt igazad. Ott puhultunk el az egyetemen, mind egytől-egyig, puhányok lettünk, az egyik testileg, a másik lelki­leg, a legtöbb pedig testileg-lelki- leg, én például lelkileg... Neked volt igazad ... Isteni idekint a levegő! Pillanatok alatt józan le­szek. mint Kant Immánuel, a ka- linyingrádi bölcs. Te is érzed, miiyen illatos az éji lég? — A bárban füst volt. büdös volt, elfogyott az oxigén. — Okos, józan, tárgyilagos kis Kozári! Még mindig azt hiszi ró- lom, hogy részeg vagyok. Mind­járt bebizonyítom, hogy teljesen hibátlanul józan vagyok. Melyik a kocsija, uram? Én fogok ve­zetni! — Vezeted a fiúidat az orruk­nál fogva, de nem ezt a kocsit. Tessék, szállj be. Hol laktok? — Kik? — Hát ti. Te meg a kedves családod. — Hülye. Csak én lakom. Szó­lóban. illetve albérletben. Puskin utca. Tudod, hol van? — Tegnap még tudtam. — Ne ugrass, szépen kérlek.,. — Oké, talán eszembe jut most is, ha erőltetem. Ha megengeded, lebiztosítom az oldaladon az aj­tót. — Drága vagy, kis Kozári, hogy ténylegesen hazaviszel. Ál­modhatok egyet hazáig? — Szép álmokat, de előbb azt is mondd meg. hogy Puskin utc* hány szám ... o Tárgyilagosan megállapítha­tom. hogy enyhén fantasztikus ez az egész helyzet. Már a beve­zető fejlemény is hihetetlen volt, hogy Zsuzsa, aki a klub előtt még igenis maxos volt, pontosan nyolc perc alatt, amíg a klubtól ideér­tem a Puskin utcába, százszáza­lékosan kijózanodott. Nyolcper­ces alvástól. Teljesítmény. Ahogy megállítottam a kocsit a kapu előtt, úgy pattant fel a szeme, mint az alvós babáké, amikor függőlegesbe fordítják őket. Tel­jesen józanul szólított fel. hogy köteles vagyok elfogyasztani ve­le egy csésze kávét, igen, a csé­szét is hozzámondta, aztán ugyan­csak teljesen józanul ellenőrizte, rendesen csukta-e be a maga ol­dalán a kocsi ajtaját mert azt is tudta, hogyan kell lezárni, az­tán egyből beletalált a kapukulcs- csal a zárba, a liftkulcsot is egy­ből kivette a ridiküljéből. a lakás előtt figyelmeztetett, hogy az elő­szobában nyikorog a parkett. (Folytatjuk.) (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents