Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-24 / 301. szám
1!)75. december 2!. • PETŐFI NÉPE • Lehár Ferenc: A mosoly országa Bemutató a Kecskeméti Katona József Színházban Kecskeméti karácsony ötven évvel ezelőtt... Lehc'ir Ferenc: A mosoly országa című. háromfelvonásos nagyoperettjét tűzte műsorára december 19-én a kecskeméti Katona József Színház. s A darab cselekménye nenv’kü- lönösen bonyolult. Szu-Csong herceg Kína bécsi nagykövete. Ezenkívül még megtudjuk róla, hogy egzotikus hazájának szokása szerint eltitkolja „ami fáj". Igaz ugyan, hogy fájdalma rejtegetésének sok értelme nincsen, hiszen I.iclitenfels gróf Liza nevű lánya iránt érzett szerelme viszonzásra talál — de ezzel vége is az első felvonásnak. A darab következő helyszíne Kína. ahova a hazarendelt Szu- Csong magával vitte Lizát. Itt miniszterelnökké lesz, megkapja a sárga kabátot, amelyet hosszas ceremóniával öltenek rá. majd nagybátyja unszolására négy jó családból való mandzsu lányt kell feleségül vennie. A drámai feszültséget az. okozza, hogy a bájos Liza hisztérikus jeleneiben tiltakozik vetélytársnöi ellen és bejelenti: haza akar térni a kedves papáihoz. A harmadik felvonás nem várt fordulattal lendíti a darab cselekményét a végkifejlet felé: Liza ugyanis hazautazik. Szu- C'song egyedül marad a Hatfalu- d.v huszárfőhadnagy iránt érzett fájdalmát ugyancsak rejtegető kishúgával és bánatos zenekari akkordok közepette zárul végleg össze a függöny. Lehár Ferenc nagyoperettjét a mester igényes zenei alkotásai kiizé sorolják a hozzáértők. Bizonyára nem is tévednek. Ami engem- illet, én a nálam sokkal hozzáértőbb Kálmán Imre véleményében osztozom, aki a következőképpen ír az operett koronázatlan királyáról, az Üj Időkben megjeleni és a színházi műsorfüzet által idézett kritikájában. ,.A Lehár-féle muzsika kizárólagos rendeltetése az, hogy kellemesen szórakoztassa a hallgatóját ,.. A különböző táncfonnak: valeerek, polkák, mazurkák, sőt az egzotikusabb hangulatú kóló, azonkívül az újabban divatos aógol és amerikai ritmusok is sikerrel szólalnak meg operettjeiben Fő erőssége: a zenekari kidolgozásban való nagy művészet. Lehár egyszerűen átplántálta a modern operai orkesztum sokszínűségét, sokszólamúságát az operett lengébb, léhább melódiájának aláfestésére . . . Mindig ragyog. fénylik Lehár zenekara. 9 G.vólay Viktória és Hídvégi Miklós az első felvonás meghitt jelenetében. Hogy azonban nem mind arany ami fénylik, arról ugyancsak meggyőződhetik az. aki Lehár zenéjét zongorakivonatból. a szemfényvesztő zenekari kolorit illúziója nélkül vizsgálgatja .. Antmal Mária, az előadás rendezője „felhangok" nélkül, az operett időtállónak tűnő szabályai és igényei szerint állította színpadra Lehár müvét. Munkájához nagy segítséget kapott Hevesi András vezető karmestertől, aki elmélyült igényességgel dolgozta ki a zenei részeket és a kibővített zenekar élén is jelentős szerepet vállalt a bemutatón. A primadonna, Gyólai Viki ária énekkultúrája sikerrel birkózott’ r.ieg Liza kisasszony nem könnyű szerepével. A Szu-Csongot alakító Géczy József ugyancsak dicséretes felkészültségről tanúskodott mind a prózai részek, mind a dalbetétek interpretálása során. Kibár Era szubrettként, — Mi szerepében — és Hid régi Miklós — Hatfaludy grófként — üde perceket teremtettek a színpadon. Az előadáson közreműködtek még Szalma Sándor (Lichtenfels gróf), Juhász Tibor (tábornok). Mezei Lajos (Csüng nagybácsi). Dudái László (kövelségi titkár). l.akky József (fű eunuch), llotos Kínra, valamint a tánc- és énekkar tagjai. Az operett világához hatásosan alkalmazkodó díszleteket Csinády István tervezte. A koreográfus feladatait Weöreös Boldizsár látta el, az Osztrák-Magyar Monarchia úri köreihez és a kínai viseletekhez egyaránt illeszkedő jelmezek tervezője pedig Rima- nóczy Yvonne, volt, * Pavlovit»' Miltlos’1 .1^j • Géczi József Szu-Csong hercegként bűvöli el a bécsi hölgyeket. A szeretet és az ajándékozás ünnepe volt karácsony félévszázaddal ezelőtt is. De milyen ünnep volt ez akkor? A fiatalabb generációk legfeljebb hallomásból tudhatnak valamit az olyan karácsonyokról, amelyekre nem szívesen emlékeznek vissza azok sem, aki részesei voltak. Az 1925-ös év karácsonyán Kecskemét lakossága az akkori óriási tanyavilággal együtt nagyjából annyi volt, mint amennyien ma a beépített városban élnek. Teljes képei adni a város öt ven év előtti helyzetéről — szinte lehetetlen. Ezért csak néhány jellemző adattal, a korabeli sajtó megjegyzéseivel kívánunk most foglalkozni. Az idézőjelbe tett szemelvények megítélését az olvasóra bízzuk. „A kirakatok csábító szépségben pompáznak. Mindent ígérnek — pénzért — és minden kellene pénz nélkül. A divatüzletek karácsonyi okkázioja nagyon megviseli az idegeket. — Még hitelben sem vásárolnak! — panaszkodnak a kereskedők*’ — írja a helyi újság. Nem kedves fülünknek. de mégis bizonyos megnyugvással vesszük tudomásul a mentőautók sivitásat. ütvén évvel ezelőtt azonban még csak egyetlen zöld- bódés lovas kocsi szállította a már-inár haldoklókat a „Csere- pes"-be. a mai SZTK helyén volt. a közkórházba. A tanyákról dunnákba burkolva szekere/ték be a beteget az orvoshoz. Szüle, szót? Ott voltak a bábák. El kell ismerni, hogy becsületes szakmai tudásukkal ezerszámra segítették világra jörtni a kecskeméti polgárokat. □ □ □ „Érdekes kérdés, hogy mennyi és milyen szellemi táplálékot fogyaszt az Alföld Metropolisa? A könyvpiac terén, mint vásárló, nem igen jöhet számításba. A lakosság anyagi helyzete oly nehéz, hogy ünnepszámba megy az egyes családoknál, amikor új könyvet vásárolhatnak" olvassuk egy má. sik cikkben. Tudjuk, hogy a felszabadulás óla évről évre mennyivel több könyvet „fogyasztunk!, de -semmiféle összehasonlításra nincs mód, hiszen a nullához viszonyítani nem lehet. Ami az újságolvasást illeti, csak a példányonkénti vásárlásokat van módunk összehasonlítani. 192.) novemberében az országos napilapokból összesen 1050 példányt vásároltak meg naponta a kecskemétiek. Ma közel 3000-et. Csak hangzásbeli érdekességként említjük meg. hogy akkor a Pesti Hírlap volt a legkapósabb, ma pedig az Esti Hírlap. A hetilapok közül a Tolnai Világnapja vezetett heti 2.'i0-as pél. dányszámmal, utána a Szivújság következett, amit minden templom előtt kínáltak a hívőknek és nemhivőknek egyaránt. A Színházi Életnek volt még keletje, de összességeben sem vásároltak meg a kecskeméti polgárok (Sortnál több képes és nem képes újságot Ma hetenként ezerszámra kelnek el a lapok. Az akkori ünnepek előtti napon közölte a színház igazgatója, hogy amennyiben nem kap azonnali segélyt a várostól, még a Marica grófnőt sem tudja karácsonykor előadatni a város nagy. érdemű közönségének. A Magyar Haitió 1925. december 1-én kezdte meg rendszeres adását. A hó végére Kecskeméten már 70 darab engedélyezett vevőkészüléket tartottak nyilván. Forszé no a mai rádióra gondoljunk. Kis dobozkák voltak ezek, fülhallgatójuk recsegett. Azért hallani leheti volarnit. Ma egy tízéves gyerek néhány óra alatt összeállíthatna egy ilyen készüléket. Akkor mégis nagy dolog volt. □ □ □ „A legkisebb karácsonyfa féld! szításé:- a fa 30 000 korona, hozzávaló csecsebecse, cukorka, ajándék: együtt 300 000 korona. De hányán vannak, akik ekkora összegre nem számíthatnak?”. A már halálraítélt, inflációba fulladó korona mai értékét nehéz volna megállapítani. De az' idézett újságsorok értelme ezt nem is teszi szükségessé. Mintha nem is ölven évvel ez előtt írták volna le ezeket a sorokat: „A vásárcsarnok terve pár éven belül megvalósulhat”. □ □ □ Ehhez hasonlóan ugyancsak időszerűnek tűnik az az ötven évvel ezelőtt megjelent cikk. amelynek csak az utolsó sorait idézzük: „Meg kell állapítani, hogy a KTE—KSC fúzió nyereség lenne a kecskeméti sportra. Mindkét egyesület kb. azonos társadalmi réteget képvisel, s minkét egyesület rendelkezik kitűnő erőkkel." Más: „A mozi ünnep előtt négy napig nem tart előadást a lakosság súlyos anyagi gondjai és a drága filmek miatt". „1925. év karácsonya a pénztelen Kecskeméten’’. Ezt a címet adta az akkori szerkesztő a december 24-én közölt cikknek, amelynek íme itt vannak az utolsó sorai: „Szomorú fekete Karácsony ez az idei is. tele gonddal, bajjal. A Jézuska szegényén érkezett. de hisszük: állít még nekünk gazdagabb karácsonyfát is...” □ □ □ És lettek és lesznek gazdagabb karácsonyfáink. Igaz, nem a Jézuskától, hanem népünk szorgalmából. a békés életet mind magabiztosabban alakító munkájából. Almási János VENDÉGÜNK VOL I Fan Tran Bang és Nguyen Hoang Lan - Hanoiból A közelmúltban két tartalmas hetet töltött Kecskeméten a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet vendéglátásában Fan Tran Bang, a vietnami oktatási minisztérium zenei osztályának vezetője és Nguyen Hoang Lan, zeneművészeti főiskolai tanár. A két oktatási szakember közel lél évet tartózkodik hazánkban. Tanulmányúljuk célja, hogy a hosszú habot ú után újjáépülő országban megszervezendő iskolai ének- és zeneoktatás elveinek és gyakorlatának kialakításához gyűjtsenek tapasztalatokat Magyarországon. Beszélgetésünk során a Hanoiból érkezett vendégek elmondták, hogy Budapesten óvodákat, általános és középiskolákat kerestek fel. Látogatásaik korán beható tapasztalatokat szereztek nemcsak a tanítás hétköznapjairól, hanem a magyar közoktatás szervezetéről, felépítéséről is. Kecskeméten elsősorban a K" dály-módszerekkel oktató pedagógusok munkáját kívánták meg ismerni. — Országunkban a háború alatt érthetően nem tudtunk kellő figvelmet fordítani a zenepedagógiára, pedig önök — Kodály Zoltán munkássága alapján is — jól ismerik ennek fontosságát — magyarázta Fan Tran Bang elvtárs. — Nemcsak lehetőségeink voltak korlátozottak. A harcok következtében el voltunk zárva a külvilágtól is. így a korszerű énektanítás módszerei, elméletei alig-alig jutottak el hozzánk. A béke, az újjáépítés megindulásával szinte egyidőben azonban hozzáláttunk egv nagyszabású pedagógiai reform előkészítéséhez, amelyben az énekzeneoktatás is megfelelő hangsúlyt kap. Elsőként Magyarországra, abba a baráti országba utaztunk, amely nemcsak igen nagy segítséget nyújtott nekünk az elmúlt években és nyújt ma is, hanem amely arról is híres, hogy a zeneoktatás legkorszerűbb gyakorlatát követi. Magyar barátaink nagy szeretettel fogadtak bennünket és igen változatos, tartalmas programot szerveztek számunkra. — Kodály Zoltán nevét nálunk csak eg.v-két újságcikkből, konferenciai hozzászólásból ismertük — magyarázta Nguyen Hoang Lan. — Csak most, budapesti és főként kecskeméti látogatásunk során hatolunk le módszerének lényegéhez, tartalmához: ahhoz a pedagógiagi gyakorlathoz, amelyet útmutatásai alapján vezettek be. A magyar zeneoktatás valóban sokrétű és eredményes. Viszont meglepődve tapasztaltuk azt is, hogy a Kodály-módszerek szélesebb körben is jól hasznosíthatók. Véleményem szerint zeneszerzők is inspirációt meríthetnek a magyar mester tanításából — elsősorban a gazdag folklór, népdal-hagyományainak átvételét, újrafeldolgozását illetően. Nguyen Hoang Lan-ról közben megtudom, hogy maga is szívesen komponál. Kecskeméti tartózkodása alatt egv Petőfi-vers is meg- ihlette és népi motívumokból • Fan Tran Bang, osztályvezető. • Nguyen Iloang I.an főiskolai tanár. szőtt dallamot szerzett a költeményhez. Fan Tran Bang elmondotta, hogy nagy hatással volt rájuk a kecskeméti Kodály-intézet okta- tási rendszere, amelyben részt vesznek a világ távoli országaiból érkezett szakemberek is. Megállapításához nyomban hozzá is tette: reméli, mielőbb Vietnamból is érkeznek hallgatók a hírö.^ városba. A Kecskeméti megyei művelődési központ, és Liszt Ferenc ott előadott Krisztus ’ oratóriuma, a kiskutrfélegyházán hallott ifjúsági hangverseny, a megyeszékhely szimfonikus zenekarának és kórusának próbái meggyőzték őket arról, hogy a zene a magyar köz- művelődés szinte valamennyi területét áthatja. — Külön élmény volt számunkra a magyar gyermekek felénk irányuló szeretete — mesélte mosolyogva az osztályvezető. — A tanulók kezünkbe adták könyveiket, elmagyarázták mit tanulnak, s ami különösen meglepett bennünket: kiderült, hogy igen sokat tudnak hazánkról. A meglátogatott iskolák osztálytermeiben is azt éreztük, amit az egész országban és Bács-Kiskun megyében is: a magyar nép önzetlen barátságát vietnami testvéreik iránt. P. M.. (31.) — Ezt bámuld meg, apu! Mielőtt leesik, támaszd fel az állad! Na. mi a szakvéleményed? El.spórol hat tarn volna tőle. Azon az áron, hogy ne . érezze magát az osztálytársaival egyenértékűnek. Ahányszor feldúlták a lakást, megnéztem a lányokat. Bogár egyiket se öltözte túl, egyiktől se maradt el. A kis Makrai lánytól se. akinek művezető az apja a Ganz-ban, a szőkített. Köröndi Olgától se. pedig annak vezérigazgató az apja. Egyszerűen annyit tettem, hogy szinten tartottam, mint egy kényelmes főnök a termelést. . : .1.; Jóformán minden új darabot látott a színházakban. Operából, hangversenyből is megkapott mindent, ami fontos. Leningrád- ban három nappal tovább maradtunk, pedig nehéz volt elintézni, hogy megtarthassuk a szobánkat a szállodában, pénzzel is az egyik követségi tanácsos segített ki, de kellett még az a árum nap, hogy ne csak feliile- . s benyomása maradjon az Er- mitázsról, és jusson az időből ! v<rodvorecra, Cárszkoje Szólóra, vagyis Puskinóra, ahogy a forradalom óta hívják... Látókört akartam adni neki, lehetőséget, hogy megismerjen mindent, aminek a megismerése tőlem függ. Nem gondoltam végig pontosan, inkább csak ösztönösen éreztem, hogy ez is hozomány, ez is útra- . aki az életre. Legyen képe, de cgalább impressziója mindenről, <mit csak megismertethetek vele. Ne úgy. mint a Köröndi lánynak, tiki fel tudja sorolni, milyen divatüzletek vannak Becsben a Kártnerstrasse-n. vagy Párizsban a rue de Rivoli-n, de Becsben nem nézett meg egyetlen német- alröldi festőt se, Párizsban nem látta belülről a Sainte Chnpel- le-t.. .. Nem azt sajnálom, hogy Tamás nem őt veszi el feleségül, hancní Alizt, vagyis Aliz vagyonát. Voltaképpen semmit se sajnálok. Vagy ha mégis, hát csak azért tehetek szemrehánvást magamnak. hogy nincs eszközöm, amivel megakadályozhatnám, hogy ne gyötrődjön, ne szenvedjen ettől a kisszerű megaláztatástól, amivel Tamás végződött az életében. Át fog esni ezen a krízisen. és erősebb lesz tőle. Megmagyarázhatnám magamnak, hogy nem vagyok felelős a történtekért. Minden észérv világos, nem kellene mesterséges mentségeket keresgélnem magamnak. Akár elégedett lehetnék: ha sérüléssel is, de kigyógyul Tamásból. Vagy azzal mentegethetném magam, hogy úgyis hiába iparkodtam volna szóval meggyőzni, hogy Tamás nem hozzá való, a szavak semmit se értek volna, leperegtek volna róla, mert akaratos, mint az anyja volt, taszítóan önfejű minden hatással szemhen, ami nem kvadrál az érzéseivel. Kései ismétlődése Capulet Júliának, ezért sebezhető. Minden őszinte ember sebezhető, mert a feltételezett őszinteségért egész önmagát adja. Eleve reménytelen vállalkozás lett volna az első és sikertelen kísérletem után tovább próbálkoznom, hogy ellávo- litsam Tamástól. Kényszerít hettem volna . bujkálásra, kénysze- ríthettem volna, hogy hazudo- zással alázza meg magát és engem. és mit értem volna el? Lassan vagy gyorsan elhidegültünk volna egymástól, idegenek módjára kerülgettük volna egymást itthon, fuldokoltunk volna az á'porodotl levegőben... Én rontottam volna meg az egyéniségét és közben magam is beleöregedtem volna abba az áldatlan állapotba. Játszadozhatnak a feltételezéssel, hogy vajon Matild segítségével... Megjött Imre. A torkom is száraz, innom kéne valamit. — Hát apa, ez a zuhany többet ért, mint bőrig ázni az esőben. — De a hajad megint nem törülted meg. — Szándékosan. így is melegem van. — így a legkönnyebb megfázni, fiam. Katonakoromban egyszer vizes maradt a hajam. Kiadót kaptunk, nem volt időm megtörülni. Utána két hétig csillagokat láttam a fejfájástól. — Egyszer régen megígérted, hogy nem fogsz a háborús élményeiddel példálózni. Mind kitör- löd a memóriádból. — öregszem, csak ez az oka. Az én koromban az ember az ígéreteit felejti el legkönnyebben. — Az a hölgy világosított fel erről, akinek megkérted, hogy vele töltőd a mai estét? — Jóval előb konstatáltam magamban ezt az új hajlamot. Az a szerencse, hogy a feledékenysé- gém egyelőre a magánéletemre korlátozódik. — És ha megérdeklődném tőled. hogy kormánvozható-e a feledékeny.séged? Például főleg olyankor kapcsol be a memória- zavar, amikor úgyse akarsz találkozni a hölggyel. Megbeszéli veled csütörtökön, hogv szombaton találkozni fogtok, te pedig beleegyezel, mert lusta vagy már csütörtökön közölni vele. hogy törölje a szombati perspektívát ... — Lehet, hogy kormányozható a feledékenvségem. Arra például világosan emlékszem, hogy mielőtt zuhanyozni mentél, ki akartad oltani a villanyt a húgod szobájában. — A célzást értettem. — örvendek. Aludd ki magad. Láttam a blokkodon, hogy holnapra is vállaltál három hívást. — Négyet. Két televízió, egy lemezjátszó, egy rádió. — Hétfőn majd a gyárban pihened ki magad? . — Kevesebb vicclapot olvass, apa. Vagy idézd emlékezetedbe, hogy nem az építőiparban meló- zok. Mintha értesítettelek volna, hogy csoportvezető lettem. Hétfőn lesz négy hete. Nekem tizennégy betanított munkást bízott a felügyeletemre a népgazdaság, tizennégy kis csaj kezére kell odafigyelnem. Még el se igazítottam az egyiknek a dolgát, máris nyafog a másik, hagy ciki van, elégette a pákával a kötést, jaj- micsináljon. némelyik meg falból hív oda, nincs semmi problémája, csak rájött az. inger, hogy hozzám dörgölőzzön a válIával. — Ha csinos.. . Tényleg, hogyan véded ki őket nőtlen létedre? — Nehezen. Mint egy bűvész. Vannak napok, amikor szabályi), san kitör rajtuk a bagzás. Vihognak. sugdolóznak. néha még azt se. csak az egyik ránéz a másikra. de egy szót se szól, mégis mind elkezd kéjesen visítani, mintha a szoknyájuk alá nyúltak volna. Ilyen társulatban megjátszani az eunuchot. képzelheted . . . Nincs olyan nap. hogy a kijáratnál oda ne csapódna mellém valamelyik, jön velem a villamosig, másfelé van neki haza, de velem száll fel, nyomja a szöveget, hiába teszem, hogy nem figyelek rá. aztán két megálló után elkezdi forgatni a szemeit, hogy van itt egv jó presszó a hídnál, ő csak egy kávét inna, alkoholt sohase iszik, zenegép is van a presszóban, dobjuk be magunkat egy órára... — És te? — Megnézem az órám és bekapcsolom a lemezjátszót. Persze ezt is csak egy ideig lehetett csinálni. Hogy vár a menyasszonyim, szigorú csaj, megtorolja, ha elkések. Már egyik baba se hiszi el a menyasszonyt. — Sopronból nem jött leveled a héten. — Csak kettő jött, ezért nem » tűnt fel neked. — Riasztó jel. Megelégelte a lány, hogy ritkán tiszteled meg válasszal?... Ehhez a vállvono- gatáshoz nincs szótáram. Lefordítanád? — Ahhoz már késő van. Szüntesd ke te is az agytornát. Telefont vársz? — Ne viccelj. Éjjel? — Mert itt van az íróasztalon a készülék. Visszateszem a Helyére. Erről jut eszembe. Treff nem telefonált? — Nocsak! Itthon van? Nem, r.em telefonált. — Holnap megpróbálom előkeríteni. Azt hiszem. Bogár miatt nem telefonál ide. (Folytatása következik)
