Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-23 / 300. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1975. december 23.

Pénzzel és jó szóval

• Szép számmal lehelne a példákat sorolni annak illusztrálására. hogy a munkahelyi vezetők egy-egy az átlagosnál nagyobb teljesítményt, egy-egy különösen jól sikerült munkát jutalomként méltányos összeggel honorálnak, ha éppen van erre keret.

Az erkölcsi elismerés különböző intézményesített formáinak, módszereinek viszont úgy tűnik csökkent a szerepe, kisebb lett a becsülete. Nemrégiben magam is tanúja lehettem egy ü/.eroi „négyszög” töprengésének arról, hogy „kjnek adjuk a kiváló dolgozó kitüntetést?”, aki már kapott. szóba sem jöhetett, mert „mit szólnának a többiek?” S aki végül is kapta, csak azért kapta, mert hosszú évek óta nem volt része hasonló elismerésben. Senki sem kérdezte, sen., ki sem vitatta, hogy az illető a végzett munkája alapján egyáltalán megérdemli-e a kitüntetést? (Hadd jegyezzem meg: ez a gyakorlat az erkölcsi elismerés egyéb, magasabbrendű formáinál is felfedezhető.)

De nem is erről, hanem az erkölcsi elismerés szerénynek, olykor jelentéktelennek látszó, de mégis nagyon fontos módszereiről akarok szólni. Arról, hogy a vezetői munka elengedhetetlen része, és a jó vezető nélkülözhetetlen tulajdonsága, hogyha kell. hogyha érdemes akkor nemcsak fizet, hanem dicsér is. Hogy számon tartja beosztottjai, munkatársai képességeit, teljesítményeit és jutalmazza; nemcsak pénzzel, hanem jó szóval, vagy egyszerűen csak azzal, hogy odafigyel mások munkájára. És ez nem csak elismerés, hanem ambíciót adó. önbizalmat erősítő ösztönzés.

Ki ne örülne annak, ha tudja

—- nemcsak a fizetési boríték vastagságából következtetve, nemcsak a prémiumok gyakoriságából érzékelve —. hogy amit csinál, azt jól, kiválóan csinálja. Bérezési és premizálási gyakorlatunk — sajnos — egyenlőre még pontatlan mércéje, nem mindig minősítése az elvégzett munkának,

# Mindebből talán kiérezhető, hogy az erkölcsi elismerés nem valamiféle pótszer. Nem arról van szó. hogyha egyszer szűkös a bérkeret, akkor legalább dicsérjünk és kitüntető címeket osztogassunk. Az ember természetes és ösztönös vágyai közé tartozik, hogy figyeljenek arra, amit csinál, hogy minősítsék a törekvéseit, a teljesítményeit, hogy tudja — „hányadán is áll” a munkahelyén, hol a helye, ml o rangja a társak, a kollégák ko zott. És semmivel sem lehet, job- Iran kiülni a munka- és szakmaszeretetei, a hivatástudatot, az ügybuzgalmat, ha 'közönyösen, ha lélektelenül és figyelmetlenül ve szik tudomásul mindazt, amit valaki a munkaidejében tisztessége., sen elvégez. Arról nem Is beszélve, hogy mennyi értékes ötlet, javaslat, mennyi kezdeményezés jutott már zsákutcába csak azért, mert a jobbító cselekvési szándékot nem vették komolyan.

• Közmondásszerű igazság:

vannak dolgok, amit nem lehet pénzzel megfizetni. Azon lehet vitatkozni, hogy munkahelyváltoztatás esetén ki miért hagyja ott a munkahelyét, de az. vitathatatlan. hogy a kedvvel, az örömmel végzett munka, a kiegyensúlyozott munkahelyi közérzet nem csupán a bér, a fizetés függvénye.

V. Cs.

Tanulnak a szovjet orvosok

Az 193(1 óta fennálló moszkvai Központi Orvostoyábbképző Intézetben eddig 300 ezer orvos vett részt szakmai továbbképzésen.

Az orvosokon kívül más egészségügyi dolgozók továbbképzésével is foglalkoznak itt, de a „diákok” között megtalálhatók a felsőfokú orvosképző intézetek tanári karának tagjai is.

Az. elmúlt évtizedekben az intézet az ország egyik legnagyobb oktató- és tudományos intézményévé fejlődött. Itt dolgozzák ki az orvostovábbképzés szakmai- módszertani kérdéseit összehangolják az ország orvosi egyetemein folyó szakmai továbbképzést. tapasztalatcserét végeznek.

Az utóbbi években az intézet ostyán ismert nemzetközi tudományos központtá vált. ahová a

világ különböző országaiba évente számos orvos utazik tanfolyamokra és szemináriumokra.

Az. intézethez 78 tanszék tartozik, melyek a Szovjet Tudományos Akadémia és az Egészségügyi Minisztérium 15 vezető tudományos kutatóintézetében, valamint gyógyító-megelőző és egészségügyi-járványügyi állomásán működnek a szovjet fővárosiján.

Az intézet oktató kollektívájának 1500 munkatársa van. köztük számos kiemelkedő tudós. Hét nagy területen végeznek kutatásokat: a szív- és érbetegségek. az onkológia, a járványos megbetegedések csökkentése. a környezetvédelmi problémák, az orvostovábbképzés, az anya- és csecsemővédelem, valamint a légzőszerv! megbetegedések problémakörében.

• Gyakorlati foglalkozás a Moszkvai Központi Orvostovábbképzö Intézet Kadiológiai Tanszékén. (Fotó: APN—KS)

A szakosodás haszonnal járt

Mint magános akác a pusztában, úgy áll egyszál egyedül Soltvadkert. Kecel. Kiskőrös térségének közepén, u soltvadkerti József Attila Tsz. Szakszövetkezetek veszik körül. Hosszú dűlő- utakon kellene elbócorogni, amíg másik tsz-re- találnánk. Eltér a termelés-szerkezete a szövetkezel tekétől is. Az efféle egyedüliség korlatokkal jár, Elsősorban ami a terület növel hetöségét illeti. Kis gazdaság, egyesülésre, az. optimális tsz-üzemméfet kialakítására nem látnak lehetőséget, öl évvei ezelőtt az. adottságuknak legjobban meglelek) gazdálkodás megvalósítását határozták «I Elsőként, a lermelesszerkczeten módosítottak, A szakosítás következtében több mint 10 növény termesztéséről lemondtak.

Búza- és kukoricatáblák foglalják cl a József Attila Termelő- szövetkezet szántóföldjének 90 százalékát. A termelési színvonal javítása, valamint, a szakszerű gazdálkodás alapfeltételé annak, hogy az ennyire leegyszerűsíted termelésszerkezet kiülve-' ző hatása érvényesüljön. Ugyanis itt nincs mód gondolkodni: „ha egyik-másik, növény nem hozza t) vártat, majd a többi pótolja.” Elsősorban gépesíteni kellett, valamint megkeresni a homokos földeken legjobban termő búza- és kukoricafajlákat, A nagyobb átlagtermések érdekében pedig gondoskodni a megfelelő talajerő-utánpótlásról. A soltvadkerti termelőszövetkezetben sikerrel birkóztak meg a feladatokkal. A három évvel ezelőttinek, négyszeresére. négyszáz hektárra elvetett búza a?, idén kétszer nagyobb termést adott hektáronként. mint. korábban a legjobb évben volt, s túlhaladták a negyvenmázsás hozamot. Kukoricából öt éve még 20 mázsát takarítottak be egy-egy hektárról, az idén ősszel ennek háromszorosát.

A termésátlagok növelése nem vsak az intenzív műtrágyázás, a hatékony, vegyszeres növényvédelem, gyomirtás számlájára írható. A szövetkezet a szegedi gabonatermesztési kutató intézettel együttműködik. Nagyüzemi hibridkukorica-kísérleteket végeznek Több magyar és külföldi fajtát próbálnak ki és 20 szempont. szerint értékelnek. A leg jobban termőkből nagyobb területen vetnek is. Az intézetnek végzett kísérletek, a termesztésben szerzett, új ismeretek az itt dolgozók szaktudásának gyara- p<xt á sah oz hozzá járultak.

.A szakosodás, a terméseredmény-növelés a költségekben módosulásokat hozott. A kukori- cutermesztés összes költsége csaknem háromszorosára emelkedőt t, ugyanakkor az egy mázsa előállítására jutó szűkített önköltség 209 forintról 152 forintra csökkent. Vagyis gazdaságosabb lett a termesztés, a többletráfordítás megtérült. A szakosítással- együtt a teljes gépesítésre is sor kerüli. Az idén üzembe állították. hitel és állami támogatás nélkül az egymillió 300 ezer forint költséggel létesített szárítóberendezést.

A termelésszerkezetben végrehajtott. módosítás haszonnal járt a József Attila Téeszben. A szövetkezet életében tavaly érték eí a legnagyobb termelési érteket és nyereséget, amit — az idei eddigi eredményekből is kitűnik — a moslani gazdálkodásukkal túlszárnyalnak.

Cs. i.

Agrokémiai központok Moldáviában

Tavasbarlang Tapolcán

A moldáviai mezőgazdasági szövetkezetek földjeinek termő- képességét agrokémiai központok ellenőrzik. A köztársaság kolhozai részes alapon hozták létre ezeket a központokat. Az agrokémiai központokban összpontosítják az egész szerves és ásványi műtrágya-készlet, a trágya szállítását és talajba juttatását végző gépeket. Az agrokémiai központok újabb lépést jelentenek a kolhozközi kooperáció fejlődésében, amely egyre nagyobb méretekben bontakozik ki a Szovjetunió mezőgazdaságában.

„Érdeklődéssel olvastam lapjukban a december 9-én megkezdett riportsorozatukat, amely. nek címe: »Kocsmákról szólunk«.

Előre bocsátom, hogy a cikksorozat alaphangjával, az alkoholizmus elleni küzdelemmel egyetértek és vállalatunk a maga lehetőségeivel igyekszik mindent megtenni, hogy az alkoholizmus elleni harc eredményessé váljon.

A cikkek azt érzékeltetik, vállalatunknál olyan szemlélet uralkodik. amelyre az alkohol Untai_ mú italok egyoldalú forgalmazása jellemző. Feltételezem, hogy az angol nyelvterület önkiszolgálással kapcsolatban kialakult jel_ mondata — fizessél, vedd és vidd — ezért került más megfogalmazásban a sorozatba. Az Alkohológia című lap idei második számában egy cikk fel- hívja a figyelmet arra a tendenciára, hogy a bolti kiskereskedelem alkoholforgalmának növekedése továbbra is jóval megelőzi a vendéglátásban fogyasztott sze. szes italok növekedési ütemét. A cikk kiemeli, hoyy az üdítő italok forgalmának növekedése a vendéglátásban mintegy kétszerese a bolti kiskereskedelemének, s ez arra utal, hogy az otthoni és az utcai alkoholfogyasztás jelentősége tovább nő. A lakosság

1974-ben fejenként kb. 2200 forintot költött szeszes italokra, s ez az összeg 11,3 százalékkal magasabb az előző évinél. A forgalom megoszlása itt is a bolti kiskereskedelem növekvő szerepére utal. A vendéglátásban értékesített szeszes italok értéke 8,3, míg a bolti kiskereskedelemé 17 százalékkal volt magasabb, mint 1973-ban. E területen a vásárlóerő 11,3 százalékos növekedése, jelentősen meghaladja mind az árszínvonal, mind pedig a bérek és fizetések növekedését és a szeszfogyasztási szokásokat illetően további lazulásra, az iszá- kosság és az alkoholizmus terjedésére lehet következtetni.

Vállalatunknál az alkoholos italok forgalma 1970-hez viszonyítva kevésbé nőtt, mint a szeszmentes italoké és az ételforgalomé. A bor 21,8, a sör 18,8, az égetett szeszek 16,1 száMoldáviában ma egyetlen kolhoz sem telepít saját gyümölcsöst, nem épít önálló állattenyésztő telepet. A gazdaságok előnyösebbnek tartják, ha egyesítik anyagi erőforrásaikat, s részes alapon hatalmas, szakosított agráripari komplexumokat hoznak létre hús- és tejtermelésre, zöldség-, gyümölcs és szőlőtermelésre és feldolgozásra. A szakemberek számításai szerint a rendszer bevezetése évente mintegy 10(1 millió rubel megtakarítást eredményez.

Zalákkal nőttek, míg a szeszmentes italok forgalma 132,9-cel, az előfizetéses menüé. 45,4-gyel, a cukrásztermékeké 22,7-tel, az egyéb ételeké 32,9-cvl.

Véleményem szerint a harcot az alkoholizmus ellen kell folytatni és nem az alkoholok állami és szövetkezeti forgalmazása ellen. A mértékletes italfogyasztást, s az italfogyasztás kulturáltságát kell megteremteni. Ez nem a belkereskedelem, illetve a vendéglátás kizárólagos feladata. Vállalatunk évek óta olyan bérpolitikát folytat, hogy a dolgozóink ne az alkohol-, hanem az ételforgalom utáni jutalékban legyenek érdekeltek.

Jogosan merül fel a cikksorozatban a kérdés, hogy szükség van-e italboltokra, arra, hogy állami és szövetkezeti kereskedelem foglalkozzon szeszes italok forgalmazásával. Dr. Kardos György főorvos a Népszavában azt nyilatkozta: »...szinte rögeszmém., hogy bár lenne nálunk italbolt az ital kizárólagos forgalmazási jogával, mert az élelmiszerboltban, cukorkaüzletben, a gyümölcsösöknél óriási választékban kínálják magukat a szeszes italok.«

Megállapítható, hogy az alkoholos italok fogyasztása korlátozó intézkedések bevezetése után is tovább növekszik, annak ellenére, hogy az üdítők iránti igény még gyorsabb növekedést mutat. Az italfogyasztás eltolódása a magasabb szeszfokú készítmények felé, az alkoholfogyasztás elleni küzdelem fokozását és komplex intézkedések meghozatalát teszi szükségessé. Vállalatunk komoly segítségnek tekinti az alkoholizmus elleni harcban a Petőfi Népe tevékenységét, az említett cikksorozatot. Remélem intézkedések születnek a hatására, elsősorban a megnövekedett szabad idő ésszerű kihasználásának elősegítése irányában. A társadalmi ellenőrzések, a rendőrség segítséget fognak nyújtani elrettentő büntetésekkel ahhoz, hogy egyes személyek, kihasználva azt a lehetőséget, hogy józan ember kiszolgálását nem lehet megtagadni, ezzel visszaélnek és ittas

„Gleccser-herbárium ’'

Páratlan leletek valóságos kincsestárának bizonyult az a glecs- csertó. amelyet körülbelül 400 0(10 évvel ezelőtt vastag földréteg te_ metett be Belorussziában, a mai Grodno város közelében. A köztársaság tudósai a tófenék üledékében 190 olyan növényfaj maradványaira bukkantak, amelyek azokban a távoli időkben éltek itt. Köz.tük magcsákóra, törpenyírre. sarki fűzre, fehér jege- nyefenyőre. bogyós tiszafára. A szakemberek körében különösen nagy érdeklődést, kelteti a mai vízililiom őse.

személyek részére, fiatalkorúnknak vásárolnak szeszes Halt. Vállalatunk üzletpolitikájában továbbra is kiemelt feladat, hogy kielégíti a szeszes italok iránti igényt, de nem mindenáron.” Widder Ferenc a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója

Köszönjük a vállalat igazgatójának levelét. Részünkről a következőket szeretnénk hozzáfűzni :

1. Lehet, hogy a vállalat egészét tekintve felismerhetők azok a törekvések, amelyek a kizárólagos és minden áron való szeszesital-forgalmazás ellen szólnak, de annak erős és jótékony hatását a kecskeméti kocsmákban még nem érzékeljük.

2. Nem volt célunk a boltok és a kocsmák szeszforgalmának összehasonlítása, ez ugyanis egy újabb cikksorozatnak lehetne témája.

3. Az üdítő italok forgalmának erőteljes növekedése a választék nagyarányú bővülésének és a magasabb egységárú italok elterjedésének köszönhető elsősorban, amely nem járt együtt az alkoholfogyasztás csökkenésével. Ilyen összehasonlításban tehát nincs okunk különösebb örömre — még a Bács megyei Vendéglátó Vállalat eredményei kapcsán sem.

4. Egyetértünk azzal, hogy az alkoholizmus elleni harc nem egyenlő az alkohol állami és szövetkezeti forgalmazása elleni harccal, mint azt sorozatunkban hangsúlyoztuk is. Mi is állást foglalunk amellett, hogy a mértékletes italfogyasztás és a fogyasztás (nem kocsmai szintű) kulturáltságát kell megteremteni.

5. Álláspontunk szerint is csak komplex intézkedések változtatnak az alkoholizmus és a kocsmahálózat okozta gondokon, amelyek bizony társadalmi ellentmondásként jelentkeznek, éppen ezért a küzdelem társadalmi szükségszerűségből fakadó, így társadalmi feladat is! Nem vitatjuk. sőt elismerjük a vállalat ez irányú erőfeszítéseit, eredményeit.

Csaté Károly

Aligha van még egy olyan barlang a világon, mint a Tapolcai (avasbarlang: helyét, címét utca és házszám jelzi. Tapolca, Kisfaludy utca ti. A pontos helyrajzi megjelölést felfedezésének szokatlan körülményei magyarázzák.

A Kisfaludy utca fi. szám alatti porta tulajdonosa a századfordulón Tóth Pál pékmester volt, aki 1902-ben elhatározta!, ho<’v saját kutat ásat magának. Németh Ferenc kőművesmesterrel kötött alkut a kút elkészítéséről, s a vállalkozó el is kezdte a lyuk mélyítését1. Ásott), csákányozott; amikor a mélyebb, keményebb talajhoz ért, még robbantott is. Egv ilyen robbantás után történt a nevezetes esemény: a kőműves- mester egy tátongó lyukat fedezett 'fel a kút oldalfalában.

Előbb maga vizsgálgatta u barlangnyílást, majd néhány barátjával be is mászott a sötét üregbe, aztán — amikor megállapították, hogy az egymáshoz kapcsolódó üregek alját víz tölti ki. értesítették Lóczy Lajost, a Balaton környékének tudós kutatóját, hogy ő is lássa a földalatti világot.

Nem kellett soká várni a tudományos magyarázatra. Az üregek a földkéreg mozgása nyomán megrepedezett mészkőben keletkeztek, mégpedig úgy, hogy a mélyedésbe szivárgó, s ott fel- melegedő csapadékvíz ismét a felszínre tört miközben a repedéseket járatokká, barlangokká mosta.

Az is kiderült, hogy miért váltak részben szárazzá a korábban vízzel elárasztott üregek: a balatoni medence a jégkorszak óta állandó süllyedésben van, így a Balaton környék mészkőhegyei- ben mind alább száll a vízszint, ezért aztán egyre több a megüresedő barlang.

Persze, nemcsak geológusok, földrajzkutatók ereszkedtek el a nevezetes kút torkán, hanem szép számmal jöttek más érdeklődők is. A pékmester végül megunta a sok hívatlan vendéget, 1913-ban — immár a Tóthiéin portán kívül — elkészült a máig is használt lejárólépcső.

• Könnyűbúvár a tavasbarlang vízében, előtte apró halak úszkálnak.

(Maróthy László felvételei.)

• Merüléshez készülnek a könynyűbúvárok.

majd 1928-tól kigyulladt odalent a villany is. 1938-ban összekötötték az addig különálló tavacskákat — ilyenformán igazi nevezetességgé lett a tapolcai tavasbarlang.

Az ma is! Aki leballag a pár tucatnyi kőlépcsőn, odalent sejtelmes föld alatti világot talál: kis csónakok himbálóznak az alulról megvilágított zöldes vízen. Negyedóra — húsz perc alatt körbe lehet utazni velük a barlangrendszert. Közben — ha evezőinkkel nem kavarjuk fel a finom iszapot — a barlangfalakból itt-ott nyíló, ki tudja hova vezető üregek fekete szájába is benézhetünk...

Persze ma már nem minden ilyen üre« ismeretlen és titokzatos! Amikor Magyarországon is divatba jött a könnyűbúvárkodás, első békaembereink — Rá- dai Ödön és Hortolányi Gyula — Tapolcát is jó merülési terepnek találták: testhez tapadó fekete gumiruhájukban, hátukon az oxigénes légzőkészülékkel

gyakran merültek le a tórendszer vízébe. Az ő példájukat kérőbb más könnyűbúvárok is követték, s az együttes kutatás eredményeképp jelenleg háromszor annyi, egy kilométernyi hosszú — víz alatti, víz feletti — járat ismert, mint amennyiről tudomást szerezhettek ama nevezetes kútásás után. A békaemberek kalandvágyának bátorságának hála, mind részletesebb a Úipolcai barlangok térképe, amely egy igen gazdag térbeli rendszert mutat. Valamennyi járat fölfedezésére természetesen nem lehet számítani, hiszen az üregek java része igen szűk: nem préselheti keresztül magát rajtuk még a legvékonyabb békaember sem . . .

A Tapolca alatti barlangrendszer nagyságát jól mutatja az a tény. hogy nevezetes tavasbarlangtól nem messzire, a kórház alatt is találtak egy másik jókora föld alatti üreget. Erre 1925- ben bukkantak építkezés közben, de kezdetben nem sokat törődtek vele. Megerősítését néldául csak 1948-ban végezték el, s akkor kapott villanyvilágítást is —, mostanában azonban mind több szó esik róla. Nem mint látványosságot emlegetik, hanem mint gyógyhelyet: Dr. Somm'vi Józsefnek, a tapolcai kórház belgyógyász főorvosának, és dr. Fodor István klimatológusnak a javaslatára megkezdték benne az asztmás betegek föld alatti gyógyítását. Tiszta, pormentes, párás, egyenletes hőmérsékletű levegőjét egyszerre 10—lő beteg lélegzi be. Az idős. nehezen mozgó beutaltak leszállítására nemrég lift is épült, amely a kórház épületéből indul a gyó"-- barlangba.

Egyelőre még nincs felelet arra, hogy a tavasbarlang kapcsolódik-e a kórház alatti na-- üreghez? De talán egy újabb szerencsés kútásás majd erre is választ ad.

A. L.

KOCSM \ K K ÖL S ZÓ LUN K:

„Remélem, intézkedések születnek...”

I Vascsónakokkal lehet bejárni a tavasbarlangot.

(Bojtár Ottó felv.)