Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-03 / 283. szám

1975. december 3. • PETŐFI NÉPE O 5 EGY ÖREG INTÉZMÉNY FIATALJAI Esti látogatás Kiskunhalason A kiskunhalasi Gózon István művelődési központ megközelítése az esti órákban nem teljesen veszélytelen. Az épülethez vezető sötét, rosszul megvilágított, kátyús zsákutca elriaszthatja az egyszeri látogatókat. Akik azonban már eltöltöttek néhány estét az in­tézményben, bizonyára szívesen vállalkoznak az útra. Az öreg ház világos ablakai mögül lüktető élet szűrődik ki az utcára. Építők az ezredfordulóig A kertkultúrától jobbra az épü­let pincéihez vezető keskeny ajtó található. Friss lakkozása, meg a mögüle kivetődő éles fény arra utal. hogy az alagsor helyiségei nem elhagyatottak. A pincében az építők vertek tanyát. Breznay Gábor klubvezető, a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat párttitkára mutatta be a klubot, amelyen épp az átadás előtti utolsó simításokat végezték se­rénykedő festők, asztalosok és ta­karítók.’ • ’ ’ Az vizem és. a 'városi tanács kozött létrejött *szerződés. szerint az -építők csaknem az ezredfor­dulóig, _ 1990-ig rendelkeznek az egykor vizes.- sötét,- elhagyatott pincehelyiséggel. A • "vállalat . KISZ-ffiataljai és ..a szocialista - brigádok, tagjai mintegy ezerötr száz társadalmi munkaórát for­dították a. klub, létrehozására.- Szorgos munkával megszüntették a talajvíz szivárgását, körbebur­kolták, lefestették a falakat, ze­neszekrényt készítettek a sztereó rádiófa. Egy ügyeskezű fiatalem­ber' még élénk- színű freskóval. is kidiszítette a . bejárattal szem­közti falfelületet.' — A klubot egész héten nyit­va kívánjuk tartani — újságolta Bféznay Gábor: — A fiatalok és öregek egyaránt, amikor meg­tudták hogy egy saját helyisé­günk lesz — szívesen jöttek dol­gozni. Munkaerejükön, szaktudá­sukon kívül magukkal hozták hasznos ötleteiket, javaslataikat. A berendezés a legkorszerűbb igényeket is kielégíti; színes te­levízió, rádió, lemezjátszó; sok já­ték és esztétikus bútorzat várja a látogatókat. A vállalat sok se­gítséget adott az építéshez, de a Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak is . köszönettel tartozunk. Most már csak a színes, változa­tos programok kialakítása és megszervezése van hátra, hogy — miként elterveztük — elven élettel töltsük meg a helyiséget. Tizen- és huszonévesek ' Á művelődést ház irodáját zár­va találtam. Rémán Jánost." az ügyeletes fő­előadót-égy ismeretterjesztő elő­adásról hívták ki. Az ihtézmény ifjúsági klubjában éppen az ENSZ • megalakulásáról emlc­• Beszélgetés az ifjúsági klubban. • Munkában az asztalosok. keztek meg. Szemben azok állítá­sával, akik úgy vélekednek, hogy a fiatalság kevésbé érdeklődik a „száraz” témák iránt, azt ta­pasztaltam, hogy az előadást élénk vita, eszmecsere követte. A rendezvényt már régen felvál­totta a közvetlen klubest, de még mindig találkoztam fiúkkal, lá­nyokkal, akik a második világ­háborút követő évek európai problémáiról beszélgettek. Az ifjúsági klubi vezetője, Ha­lász Mihály elmondta, hogy a szeptemberi Végén elkészült-,<yjúj helyiségekbe vegyes összetételű tagságot toboroztak. Diákok és munkásfiatalok egyaránt szívesen látogatják a kötött és szabad programokat. A közösségi össze­tartozás a tagság azonos életko­rán és eleven érdeklődésén alap­szik. Erre bizonyságul szolgálnak a közelmúltban megtartott elő­adások címei is: Amit a csilla­gokról tudni kell, az új KRESZ elvei. Indiai szertartások és szo­kások. Kábítószer, öngyógyszere- zés... Rémán János közbevetette, hogy a városi ifjúsági klub mel­lett a művelődési házban léte-, zik egy másik, ugyancsak fiata­lokat egyesítő közösség is, amelyik a Forrás Klub nevet viseli.' Vé­leményük szerint ugyanis a hu­szonegy néhány évesek érdeklődé­si • köre különbözik a tizenéve­sekétől. A tagjai értelmiségi jel­legű munkakörökben dolgozó fiatalok, és ezt a tényt a számuk, ra tervezett programokban min­denkor figyelembe is veszik. Itt rendezték meg Soproni Áginak, a kecskeméti Katona József Szín. ház tagjának önálló estjét. Nagy érdeklődés kísérte a rajzfilm­készítés gyakorlatát, vagy például a telepátiát ismertető előadást. Minden négyzetméteren Végigsétálva a helyiségekben nem bővelkedő intézmériyben az a jóleső érzés fogja el a látoga­tót, hogy a művelődési ház mun­katársai kihasználnak minden egyes • négyzetmétert. A nagy klubteremben a zenekar próbált, a televíziós készülék előtt alkal­mi , látogatók gyülekeztek az esti filmelőadásra várva, a sarokszo­bából pedig a bábcsoport próbá­jának hangjai szűrődtek ki. Anics Jánosné, az együttes ve­zetője nagy lelkesedéssel beszélt a bábosok terveiről. A felnőttek már próbálják a télapó-műsort; a húszperces Karácsonyi ven­dégséget és a háromnegyedórás Erdő mélyén kurta kocsma című darabokat. Előadásukkal nemcsak a művelődési ház legfiatalabb törzsközönségét szeretnék meg­örvendeztetni. hanem a decem­beri ünnepek során felkeresik majd a városi óvodákat és az ál­talános iskolák alsó tagozatait is. A művelődési központ néhány évvel ezelőtti munkatársai közül már csak egyedül Nagy Sándor, a népszerű Sándor bácsi dolgozik az intézménynél. Meg is kérdez­tem tőle: hogy érzi magát az új kollégák között. — Az a véleményem, hogy a fiatalítás remekül sikerült — vá­laszolta. — Mi, idősek azelőtt sem dolgoztunk rosszul, de mos­tanában valahogy még lüktetőbb, változatosabb lett az élet a ház­ban. Sokkal több érdeklődő, kí­váncsi fiatal néz be a klubokba esténként. A tanács anyagi segít­ségével a helyiségek nagy részét is megfiatalítottuk, s nekem már úgy tűnik, hogy csak én vagyok az egyetlen ..öreg bútordarab” a művelődési házban. . • Pavlovits Miklós Tavaszy Noémi grafikái A kecskeméti Sajtóklub november havi kiállításai között megkülönböztetett figyelmet érdemel Tava- szy Noémi grafikáinak bemutatója, amely ízelítőt nyújt a művész utóbbi három évben tett „felfedező útjainak” gazdag kincseiből: mindenekelőtt a szlo­vákiai népművészet anyagából. Linóleummetszetei szellemükben, komponálási módjukban rokonai a nép alkotta műveknek, az­zal a szándékolt többlettel hogy megjelenik rajtuk — személyében is — a hozzájuk kötődő ember. Az egyik sorozatban kapubélieteket láthatunk figurákkal. A nőalakot varrottasokból gyűjtött jel­képes virágok fonják át, míg a gerendákat, félfá­kat, deszkákat a faragások változatos díszítőelemei teszik eredeti jelentésüknél hangsúlyosabbakká. Külön értelmet kapnak azok a metszetek, amelye­ken a várak jellegzetes formái, vagy a népi faépí­tészet változatai kifejező arányrendben mutatják magukat. Hasonló színvonalon alkotta meg Tavaszy Noémi azokat a nyomatokat is, amelyeken a szí­nek jelentése azonos célt szolgál a fekete-fehér fol­tokéval. (Bagoly.) A metszetek élményt nyújtanak a pusztán csak szépet áhítozóknak a. ragyogóan tiszta és egyértel­mű formatörekvések és a megismertetést bőven szolgáló anyag által. A tárlat, a művek példája ugyanakkor a grafika közelebbi értőinek is tanul­ságul szolgálhat: a linóleum hagyományos techry- kája további életerős kezdeményezéseknek adhat helyet, ha új területekhez, új tartalmakhoz szol­gál kifejező eszközül. Tavaszy Noémi nemcsak az utazásra vállalkozók, de azon felfedezők közé is tartozik, aki figyelmün­ket a hozzánk közeli, de eddig észre nem vett kincseinkre irányítják, önként vállalt feladata ezért nemes, teljesítménye pedig ezért is elismerést ér­demel. Goór Imre • Árva vára. VÁRJÁK A NÉZŐK KÉRDÉSEIT Közlekedési vitaest a televízióban Minél fejlettebb technikai esz- , közökkel rendelkezünk, minél gyorsabbá válik életünk,' annál ihlcabb Wiihdéfiná'pi 'életünk élő­terébe kerül a közlekedés. Ezért is választotta a televízió közle­kedési műsora a címéül: MIN­DENKI KÖZLEKEDIK. Szemtanúi, sőt aktív részesei is vagyunk a közúti- és a tömeg- közlekedés nagyarányú fejlődé­sének. Éppen ezért, talán soha­sem volt olyan időszerű és fon­tos közlekedésünkről, közlekedé­si kultúránkról beszélni, vitat­kozni, mint napjainkban. 1975. december 4-én a televízió „KÖZLEKEDÉSI KULTÚRÁNK ’76” címen vitaestet rendez, amelyen közlekedésünk irányítói, legavatottabb szakértői válaszol­nak a nézők kérdéseire. A vita alapjául azok a kérdé­sek szolgálnak.' amelyeket a né­zők telefonon és levélben bekül-: denek. A műsor, szerkesztői hem­csak az új KRESZ-szel kapcso­latos ^rdéseket várják, hiszen közlekedési kültúránft;.-, közúti közlekedésünk Os Hem ÜÍŐÍSÖ- sorban tömegközlekedésünk sok kérdése vár válaszra, megvita­tásra! Megyénk, városaink, fő- és mellékútvonalaink forgalmá­nak irányítása, szervezése — a közlekedésben résztvevők neve­léséről nem is beszélve — ugyancsak sok kérdezni- és meg- válaszolnivalót kíván. Levélben a következő címen lehet kérdezni a vitaest résztve­vőitől: MINDENKI KÖZLEKE­DIK, 1810 Budapest, Szabadság tér 17. Aki telefonon szeretné- feiten- , ni kérdését' a 329-571-es buda­pesti -telefonszámot. hívhatja; az adás kezdetéig,-A. kérdezők más*-' fél - percnél nem hosszúbb -időt.- -. igénylő kérdéseit BRG -• tjzenet-., rögzítő . berendezés v.eszi fel’ ‘ magne'tofonszalagra.-. 4. ’ « -• Az időszámításunk előtti V—III. évezredből származó kőbe vésett rajzokat mutattak be Je- "révánban. Az Uhtasszár-hegység- ből lehozott sziklarajzok vonala­ik pontosságával, a kompozíciók ötletességével és változatos tema­tikájukkal hívják fel magukra a figyelmet. Egy archeológus expe­díció 3300 méteres tengerszint fölötti magasságban több mint 2000 sziklarajzot talált. Egy-egy kőtömbön 10—15, mindmáig jó ál­lapotban fennmaradt rajzot talál­tak a kutatók. A rajzok vadász­jeleneteket ábrázolnak; dárdák, íjak és nyilak láthatók, szarvu­kon 'kötéllel megkötözött állatok. Vadászjeleneteken kívül szántás és állattenyésztéssel kapcsolatos tevékenység.-.is látható a szikla­rajzokon.. Az .anyagot Örményor­szág' más területein feltárt szik- largjzokkal összehasonlítva meg- - állapították, hogy a primitív mű- „■alkotások 5—7 ezer évesek. (14.) És az idegei is készen vánnák, nem utolsó sorban attól, hogy so­hase hagyja magát kiborulni. Ez a permanens nyugalom, amit az apu alakít a minisztériumban is, otthon is, ez szerep külön ener­giaközpont üzemeltetését igényli az idegrendszerén belül. Különö­sen annak figyelembevételével, hogy nem volt nyáresti séta az élete. Nem lehetett volna leolvas­ni róla, milyen szomorú földren­gés neki, hogy a Bogár állapotos, de belül, ott máximálisan össze­roppant volna. Meg azért is meg kell hajtani a zászlót a doktor előtt, hogy azon­nal kitalálta a szót, aminek én csak a robbanását érzékeltem magamban: kiirtani,, kiirtani a Pubit, Adorján Tamás fiatalurat, kiirtani ököllel, szétrúgni ott, ahol legrohadtabbul fáj a talá­lat. Kimondta helyettem a szót a doktor, mert azt is tudja, a ta­pasztalatából, hogy ha egy értel­metlen indulatot fennhangon is nevén nevezünk, egyszerre vilá­gítás éri a szóban forgó elnevezés által takart hülyeséget is, és ez­úton észre lehet téríteni minden néma dühöngőt, feltéve, hogy az egyed a normálisok típusába tar­tozik bele. A jelek szerint en­gem még ebbe a típusba lehet so­rolni, mert a doktor nyugodt szö­vege úgy hatott rám, mint savas ólomakkumulátorra a kisütés: ki­vette belőlem a feltöltött ener­gia kilencven százalékát, vagyis az egész esztelen dühömet. A Pu­bit kiirtani... Ezt a jótettet ré­gebben kellett volna elkövetnem. Három évvel ezelőtt. De akkor kibekkelte a támadásomat, és ha képes volnék józanul értékelni a történteket, meg kellene állapíta­nom, hogy finom csellel játszotta tisztára magát. Kiszámította, még­pedig komputersebességgel, hogy nem visszapofázni kell, mert ne­kem a lassú észjárásom miatt a vitatkozástól haladéktalanul elön­ti az agyamat a vörös köd és sza­vak helyett egy állati frásszal érvelek ... Az a primitív igazság, hogy eleve ügyetlenül kezdtem hozzá a művelethez. Előbb kellett volna ütnöm, és csak utána meg­adni a kapcsolatos felvilágosítást. De én, hiszen csak két évvel vol­tunk az érettségi után. akkoriban még fel voltam töltve a gátlás­sal, amit a suli táplált belém, va­gyis Benedek tanár úr, aki éve­ken át azal a morállal fűzte az agyunkat, hogy minden ember­társsal mindig szót lehet és szót kell érteni, ez a közösségi ember kötelessége, mert az emberiség történetének legnemesebb lángel­méi mindig okos vitákban érték el céljaik megvalósítását. Négy évig kondicionálta a tudatunkat ezzel a rögeszméjével Benedek ta­nár úr, visszaélve a helyzeti elő­nyével, ami nem abból adódott, hogy ő volt az osztályfőnökünk, hanem a szociális összetételéből, vagyis hogy csóró volt és kopott szerelésben járt és olyan fakezű volt, hogy minden reggel véresre faragta borotválkozás ürügyén a profiljait. Annak idején csak bi­zonytalanul sejtettem, azóta már precízen tudom, hogy süket ideo­lógia volt Benedek, tanár úr rög­eszmés szövege, de minden sü­ketsége ellenére alkalmasnak bi­zonyult arra, hogy gátlásokat fejlesszen ki romantikus idegzetű ifjú krapekokban, akik még jám­borul hinni akarnak az emberiség szűkebb és tágabb közösségeinek békés egymásmellettélésében, sőt hinni igyekeznek a szóban forgó kollektívák egyedeinek értelmes együttműködésében is. Ez a gát­lás volt az oka, hogy meló után halvérűvé igyekeztem higgasztani magam, amíg a gyártól elvándo­roltam az egyetem elé és frankón szelíd lélekkel álltam oda a ka­puhoz megvárni a Pubit, és tü­relmesen vártam, pedig ötig kel­lett ott szobroznom, ahelyett, hogy időközben valami kifizető­dőbb tevékenységet folytattam volna, ötkor jött ki a kapun és nem látszott meglepettnek, ami­kor lekapcsoltam két másik mű­egyetemi hallgató mellől. — Szervusz. — Ügy köszönt, mintha magától értetődő termé­szeti jelenség volna az én előfor­dulásom azon a helyszínen. — Mi újság? — Közölni akarok veled vala­mit. — Így mondtam és közben elismeréssel adóztam magamnak, hogy ilyen szintéiért vaker a szö­vegem. — Lényegeset. — Kérlek. — Akkor már ott álltunk a VW-je mellett. — El- vihetlek egy darabon? — Előbb elintézzük az ügyet. — Itt az utcán? Ugyan, Imre, beülünk valahova, aztán nyugod­tan elmondod. Van itt egy presz- szó ... — Arra én nem érek rá. Nekidőltem a VW ajtajának, hogy ne nyithassa, ki. Éppen ak­kor gyújtották meg a közvilágí­tást, a neon beragyogta a voná­sait, és nem látszott idegesnek. Még mosolygott is, azzal a szóra­kozott nőbűvölő mosollyal, ami­vel a Paul Newman teszi magát a moziban és amit a srácok úgy utáltak rajta, ahogy én. — Kérlek. Mondjad. Hallgat­lak. Ebben az időpontban kellett volna belepamacsolnom a pofájá­ba, de a gátlás meghúzta bennem a fékpofákat és kénytelen vol­tam Benedek tanár úrra emlékez­ni meg az idétlen fintoraira, amikkel a mosolygást gyakorolta, így aztán továbbra is kultúrem- ber maradtam. Ide figyelj, Pubi, én állati jó­indulattal felkérlek, hogy kopjál le a Bogár mellől vagy körül. Ennyit akartam csak közölni, va­gyis, hogy ne gyere érte. többet ezzel a márkával. — És megko­pogtattam a VW szélvédőjét. — Príma márka, de nem a Bogár alá való, te pedig nem vagy jó márka, ezért nem vagy a közelé­be való. Világos? Végighallgatta a szöveget. Lát­tam, hogy nagy lélegzetet vett. Ki is tudta mondani, nem reme­gett a hangja. — Meghallgattalak, Imre, mert egyrészt udvariasságra neveltek, másrészt mert te vagy Kati báty­ja. De most ne támaszd tovább a kocsimat, mert szükségem van rá. Akkor mégis ütnöm kellett volna. Az öklömben benne is volt a hírig. De egyszerűen nem bír­jam ütni. Nem azért, mert tud­tam, hogy judózni -tanult: ez az ;alfaj majréjában töfvényszerűen elfelejti, mit keil alkalmazni "a’ mester által betanítóit fogások­ból. De a judó eszembe se jutott. És akkor már sápadt is volt, a várakozástól meg a hallgatásom­tól, azt hitte, mégis beverek a két szeme közé, és szükségét érezte, hogy nyilatkozatot tegyen. Hosz- szú szünetekkel mondta ki a sza­vakat, állatian vigyázott, nehogy elcsuklás vagy remegés keletkez­zen a hangjában. — Imre, valamit meg kell ér­tened. Kati és én szeretjük egy­mást. Szerelemmel, szépen, olyan érzéssel, amit te nem ismersz és a hozzád hasonlók se ismernek. Te csak azzal a feltétellel vállal­hatod, hogy beleavatkozz ebbe a szerelembe, ha egyúttal azt is vállalod,1 hogy 'tönkreteszed a hú­godat, aki ugyanúgy, kötődik hoz­zám, ahogy én kötődöm hozzá. Több mondanivalóm nincs. Szer­vusz. Nyúlni akart a VW kilincsé­hez, de nem merte megközelíteni mellettem. Még mindig nem lett volna késő, még mindig megelőz­hettem volna mindent, amit én ösztönnel előre tudtam, csak azt nem tudtam megjósolni, hogy majd mostanában kerül lejátszás­ra és ilyen formában, amilyen a műfaja lett. Álltam, benne az öklömben az • ütéssel, és bámultam a szép, sza­bályos vonásait, és nem értettem, miért vagyok béna, miért nem kenem szét a VW tetején, mint egy doboz polirpasztát, álltam és észre se. vettem, mikor tűnt el ■pjinan élőlém Adorján Tamás, a Pubi, mert egyszercsak nem volt már ott, csak a VW volt ott, ahogy otthagyta, bizonyítékául annak, hogy nem csak elképzel­tem az eseményt. Álltam ott egyedül, még mindig támasztot­tam a kocsit és akkor elkezdtem sejteni, mi volt az a háromke­resztes idegméreg, amitől meg­bénultam: amit ez a sápadt mo­csok akkor kimondott, vagyis hogy éppen Bogárral kerülök szembe, ha beleavatkozok a ket­tőjük ügyébe, amit ő a maga ré­széről is szerelemnek mert ne­vezni. (Folytatjuk.) • Tavaszy Noémi: Szlovák' ház. . Hétezer éves sziklarajzok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents