Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-18 / 296. szám

1975. december 18. • PETŐFI NÉPE • 5 \ Grafika és színház Orosz 1st fán grafi­kusművész ars poe­ticáját a kecskeméti megyei művelődési központ földszinti kis­termében megrende­zett kamarakiállítása szemléletes módon bizonyítja. A fiatal, az Ipar­művészeti Főiskolát alig egy éve elvég­zett grafikus neve már nem ismeretlen a kecskemé­tiek előtt. A Katona József Szín­ház bemutatóit hirdető plakáto­kon és a műsorfüzetekben az utóbbi időben gyakran olvas­hattuk a nevét. Racine: fíereniké című színművének díszletei is ja­varészt az ő elgondolásai alapján készültek, önálló kiállítása nem­csak egyfajta grafikai módszer­ről, sajátos ízlésvilágról tanúsko­dik, hanem közvetett módon ar­ról is vall, hogy milyen művésze­tet, alkotói közösséget képzel el abban a társulatban — jelen eset­ben a Katona József Színházban — amelynek alkalmazott grafiká­kat készít. A méreteiben kicsi, de gondolatokban gazdag kiállítás ezért sajátosan kettős arculatot mutat. A drámai szerzők és a színját­szás megbonthatatlan egységéről tanúskodó „portrék”, mint Kato­na Józsefé a Bánk bán, Shakes- peare-é a János király előadását hirdető plakáton, vagy a foltsze­rű, mozaikhatású Moliére- vagy Voltaire-fejek azonos ötletre ké­szült grafikai i'áHozatok. Ezekkel a művészi, szinte for­mai játékokkal, szemben azonban egynemű, puritán és friss az a grafikai világ, amely például a s Kctonajózsef S linMz KüCífeeméí, KfiMratérS. telefond 42 Cerolsteini nagyhercegnő című operettet szinreáüitó társulatot „reklámozza" — a belépőjegytől a színházi megállítótáblákig, üiá- kosan egyszerű, Toulouse-Lautrec világával rokon plakátjai Brech- tet idézik, a párizsi „fenegyerek” Alfred Jarry groteszk Ubu kirá­lyát és egy Sisimaja című kép­zeletbeli keleties játékot. Orosz István a műsorpolitikáról is vé­leményt nyilvánít. 1974 75-ös „fantázia műsortervében" szere­pel a Hamlet, a Bánk bán. a Koldusopera, sőt Shakespeare Já­nos királyának ismételt felújítá­sa is. A fiatal grafikus azt vallja, hogy a színházi propaganda fel­adata több, mint a hírverés. A plakátoknak, osztogatóknak az előadás nyitányaként a nézőkben mintegy elő kell készíteniük a bemutatásra kerülő darab tartal­mát és hangulatát. A színpadi hatásnak így az is szeres tarto­zéké, ami a rdjzoló tolla alól, il­letve a nyomdából kikerül. A művelődési központban meg­rendezett kamarakiállítás mind formai, mind gondolati anyagát illetően figyelemre méltó. Pavlovits Miklós • Plakátterv. A színház tágan értelmezett fogalmá­hoz hozzátartoznak a művészi mádon, céltudatosan megfo­galmazott propagan­da eszközei is. A fel­iratos színházi portál, a plakát, a műsor­naptár, az ismertető füzet, a belépőjegy, de még a ruhatári szám. az embléma, vagy a levélpapír külalakja is kiegé­szítője. sőt jellemző­je lehet annak a stí­lusirányzatnak, belső világnak,'- amely egy- egy színházi épület­ben, színpadon a pró­bák és előadások so­rán kialakul. Hugótól Matyiig Magyar rajzfilmek a Pannónia Stúdióban Hugó, a rózsaszínű vízilóbébi nem magyar származású. Vagy legyünk pontosak: „szülőapja'’, aki először megrajzolta, új-zé- landi grafikus: Graham Percy. „Szülőan> ja", aki életet, mozgást vitt a formákba, a magyar Gé­mes József. A Hugó, a víziló című, egészestés rajzfilm, amely ezekben a hetekben került a moziközönség elé, ugyanis ko­produkció. méghozzá nem új-zé- landi—magyar, hanem amerikai— magyar koprodukció. Ami azt jelenti, hogy a rendező viszont amerikai, aminthogy a zeneszer­ző is az. de Hugó többi bábája, tehát a rajzolók, ki festők hada, az operatőr, a vágó. mind-mind magyar. Hogy a nemzetközi ka- valkád teljes legyen: a filmhez szükséges pénz viszont angol eredetű, Simon Témplarjiak. azaz az Angyalnak, tehát Roger Mour- nak is érdekeltsége van benne. Angol pénzzel, amerikai ren­dezővel. új-zélandi grafikussal, miért éppen a budapesti Pan­nónia Stúdióban készült az egészestés rajzfilm? Valószínű­leg Magyarországon is kevesen tudják, hogy a világ egyik leg­nagyobb kapacitású rajzfilmeket gyártó -stúdiója a Pannónia. Amerikában és a Szovjetunióban percben vagy órában mérhetően, összességében több rajzfilm ké­szül, de nem egyetlen stúdióban, hanem szétszórtan, több kisebb- nagyobb alkotóműhelyben. S ép­pen a legnagyobbakkal vetek­szik a Pannónia. Persze, ez még csak gyártási kapacitás, mennyiségi mutató, pedig a művészetekben a meny- nyiség és minőség között nincs közvetlen összefüggés. Szerencsé­re azonban a Pannónia művészi rangja sem kisebb, mint meny- nvisegi kapacitása. Pedig a rend­szeres rajzfilmgyártás mögött mindössze kél és lel évtizedes múlt áll Magyarországon. Macskássy Gyula — aki már a második világháború előtt is próbálkozott rajzfilmkészítéssel —, az állami filmgyártás terem­tette lehetőségek között kezdhe­tett hozzá az első produkcióhoz. 1950-ben A kiskakas gyémánt félkraj .-árjához. Mint ahogy a cím. a film maga is jelképezte az első évek programját: a népme­sék kincsesházából fölhasználni mindazt, amit ez a csodás, lehe­tetleneket nem ismerő műfaj csak kínálni tud a gyermekek szórakoztatására. Mert a rajzfil­met nálunk is, mint mindenütt a világon, gyermekmüfajnak tar­tották, még akkor is. ha tudták, hogy a gyerekeket kísérő felnőt­tek legalább úgy szórakoznak a mozik széksoraiban mint azok. akiket kézenfogva odavezettek. A hatvanas évek nagy fordula­tot hoztak szerte a világon: a karikatúra technikája, látásmód­ja bevonult a rajzlilmművészét- be és megszüntette Walt Disney egyeduralmát, aki mindig az élő filmhez igyekezett hasonlóvá ten­ni bájos figuráit és azok moz­gását. A változtatás azzal a ha­szonnal járt, hogy néhány perc alatt szinte filozófiai mélységű és összetettségű gondolatokat le­hetett igen szórakoztató fórmá­ban Közölni a nézőkkel. Ám a karikatúrát és a filozófiát ritkán értik a gyerekek. Ettől kezdve a rajzfilmgyártás kétfelé vált és egy időre háttérbe szorultak a kis nézők. Magyarországon az új korszak legjelentősebb rajzfilm­jeit is kezdetben Macskássy Gyu- ui készítette. Várnai György ka­rikaturistával társulva, s ezek már világsikert hoztak a magyar rajzfilm-művészet számára. A Ceruza és radír, meg a Párbaj ma már olyan klasszikusa ennek t a műfajnak, mint a Valahol. Európában, vagy a Talpalatnyi föld a játékfilmeknél. Macskássy melleit azután új fiatal tehet­ségek sora indult, el a pályán, és ez lehetővé tette, hogy a reklám- filmek mellett az egyre nagyobb teret hódító televízió igényeit is ki tudják elégíteni. Először Nepp József Gusztávja vonult be szinte családtagjaink közé; több mint öt ven epizód készült belőle. Néhány évi pi­henés után éppen az idén — 1975-ben — kezdtek hozzá, hogy Gusztáv kalandjainak újabb so­rozatát készítsék el. Aztán a Mézga-család következett. Ala­dár. Géza, Kriszta, Paula és a többiek népszerűségét a csokisze letek papírruhája is bizonyította. S a Mézga-család egyben jelezte, hogy a műfaj szeretne visszata­lálni a gyerekekhez is. Ezt szol­gálta egy másik sorozat, a Ku- kori és Kotkoda is. Am az is ki­derült, hogy alig lehet eldönte­ni. kinek készül egy ilyen tele­víziós sorozat. A Doktor Agy mindenesetre azt bizonyította, hogy a tévében, is helye van a csak felnőtteknek készült rajz­. már megintesak bizonytalanság­ban hagyja azt, aki éles határ­vonalat szeretne húzni a nyer­niük és felnőtt rajzfilmek között. Ilyenformán nehéz lenne eldön­teni, hogy a szokatlan grafikájú János vitéz, a magyar filmgyár­tás történetének első egészestés rajzfilmje gyerekeknek való-e vagy csak felnőtteknek? Sokan elutasították Jankovics Marcel János vitézének a hagyományos­tól eltérő képi világát, meglepő- íjiesebonyolítását. mégis — a kö­rülötte zajló viták ellenére is — az elmúlt évek legnagyobb kö­zönségsikert elért produkciója lett. a több mint egymillió néző­vel. Külföldön is az eddigi leg­nagyobb devizabevételeket aratta a magyar filmek közül, hiszen Amerikától Olaszországig igen. sok helyen megvásárolták for­galmazási jogát. De már a rajzasztalon van a Döbrögit háromszor elfenekelő Lúdas Matyi históriája is. Es teljesen magyar produkció lesz, méghozzá ugyancsak teljes estes. Jövő karácsonyra ezt szeretné ajándékba adni kis és nagy né­zőnek a Pannónia Stúdió. 5 B. L. IIPSililBlllS' : ;r ' —— 1 mm *1, I íj . Legszebb ajándék a könyv! — tartja a bölcs szólás, s különösen hasznos ajándék a környezettel, a világgal ismerkedő kisgyermek számára. Ezért olyan kiadvá­nyokra szeretném felhívni az ajándékozni szándékozó felnőt­tek figyelmét, amelyek örömet szerezhetnek a gyermekeknek, s jelenleg meg is vásárolhatók a könyvesboltokban. A leporelló, a hajtogatós ké­peskönyv, a legkisebbek irodal­mi játékszere. A gyermek önfe­ledten gyönyörködik a lapozga­tok színes képeiben, és szívesen hallgatja a jó ritmusú verses vagy prózai szöveget— természe­tesen a felnőtek tolmácsolásában. Finom mértéktartással közöl ismereteket Marék Veronika Hol terem a sok gyümölcs? felelgetős képeskönyve. A humoros illuszt­rációk mellett látható a gyü­mölcsök valósághű rajza is. A párbeszédes szöveg bensőséges hangulat megteremtésére ad le­hetőséget szülő és gyermeke kö­zött. Bakó Agnes Mesélj rólam! cí­mű lapozgatója a kicsinyeket hallatlanul érdeklő -témát, önma­guk pici korát idézi fel kereset­len egyszerűséggel. Galambosi László Lepkekirály címen gyűjtötte kötetbe vidám, játékos verséit nagyobbacska gyerekeknek. A megszokott, hét­köznapi dolgokban is felfedezi a költői megfogalmazásra méltó vonásokat, például a dióról, a köcsögről, a favödörről, a malac­ról, a tücsökről is van mondani­valója. Kár, hogy Bokros László lendületes vonalvezetésű illusztrá­ciói csak két színnyomásban — fekete, sárga — készültek. Tamkó Sirató Károly Tenge- recki hazaszáll című verseskötete szinte korhatár megjelölése nél­kül ajánlható. Groteszk humorú, helyenként harsány hangú, ko­mikus képeket és helyzeteket fel­vonultató, tréfás szójátékokra épülő verseiben igencsak minden gyermek örömét leli. A több mint félszáz verset tartalmazó kötetet Réber László ötletes rajzai dí­szítik. A Móra Kiadó figyelmességét dicséri Radnóti Miklós Esti mo­solygás című i N/tétikus kiállítású kötetének megjelentetése Hincz Gyula színes illusztrációival. Osvát Erzsébet régóta népsze­rű művelője a gyermekirodalom­nak. Apró gyermeki élményeket, hangulatokat és jeleneteket ra­gad meg Rigófütty szól című kis kötetének friss lüktetésű versei­ben. Az írás és olvasás tudományát kóstolgató kisiskolásoknak indí­totta a Móra Kiadó Már tudok olvasni! sorozatát. A sorozat anyagát klasszikus szerzők és a kortárs irodalom java terméséből válogatják, s ízléses köntösben jelentetik meg. A sorozatból még kaptáitó A megtalált ország. Gazdag Erzsi népies hangú ver­ses meséje, és Hans Fallada Bi- ce-bóca, hová lettél? című kötete. Ugyancsak a kisiskolásoknak készült Illyés Gyula Hetvenhét magyar, népmeséjéből a Hét meg hét magyar népmese című válo­gatás. De a mesén nevelkedett nagyobb óvodások is szívesen hallgatják a kis gömböcről, a rest macskáról, a Kacor királyról stb. szóló meséket. A Cinege, cinege, kismadár... című könyv első pillantásra ta­lán szokatlan képet mutat lapja­in á hangjegyekkel, kottásotok­kal. Ez azonban ne rettentsen vissza bennünket a vásárlástól, mert a kötet nem zenei szakem­bereknek, hanem kisgyermekü­ket gondos körültekintéssel ne­velő szülőknek készült. A népi mondókákat és gyermekjátékokat jól rendszerező és pazar bőkezű­séggel sorjázó könyvben a játé­kot kísérő mozgás, ill. cselek­vés részletes leírása és a ritmus ábrázolása is megtalálható. Az egyszerű dallamok „leolvasása" nem igényel különösebb zenei felkészültséget, viszont komoly segítséget ad az anyanyelvi ne­veléshez. A korábban hiába keresett ki­adványok közül ismét kapható a Gini-cini muzsika símű vers- gyűjtemény, Weöres Sándor Bó­bita című kötete és Benedek Elek meséi. Dr. Losoncz Mihályné (26.) Voltak napok, amikor már- már sikerült elhitetnem magam­mal, hogy Tamás valójában mégis más ember, mint amilyennek addig hittem: arra koncentrál éppen Bogár miatt, hogy egyre lazábbra tágítsa a béklyót, amit Anna kényszerített rá, hiszen egy nála kevésbé értelmes fiú is megelégeli egy idő után, hogy vattába csomagoltan éljen és a vattán keresztül is az anyja szab- ja_ meg minden mozdulatát. Hátha éppen Bogár adja a fiú­nak az energiatöbbletet, ami a botrány nélkül, tehát a maga modora szerint végrehajtott lá­zadáshoz kell, az elhatározáshoz, hogy lerázza magáról Anna aka­ratának nyűgét, az egyéniségét paralizáló kényszerű engedel­mességet. így kellett végre tör­ténnie — erre gondoltam —, hi­szen Anna gondoskodásától egy életen át fuldokolni, arra csak Artúr képes, nem pedig egy fia­tal férfi, akit nem terhel Artúr kényszerképzetes függőségérzete. Tamásnak semmi oka nem volt soha rá, hogy beleélje magát a félé babonás félelembe, mint az apja, aki már vallásosan hiszi, hogy Anna a sors kegyelme, An­na az életének visszaadója, je­len és jövő biztonságának felté­tele ... Rögeszme. Nem bonyolult fixa .idea, éppen ellenkezőleg: nagyon egyszerű téveszme-rendnzer. A fé­lelemből csírázott ki, és a bi­zonytalanság tartja életben. Teg­nap éjjel álmomban jutott eszem­be a gondolat és olyan meghök­kentően, hogy fel is ébredtem rá: talán minden másképpen ala­kult volna, ha még fél napig ve­ret bennünket a tüzérség. Más­képpen alakult volna: vagy az­zal, hogy ott pusztulunk és eb­ben az. esetben eleve nincsenek tovább« problémák, vagy oly mó­don. hogy Artúr egyszerűen meg­szokta volna a halálfélelmet, vagyis ráébredt volna, hogy a fé­lelemmel ugyanúgy együtt lehet élni. mint a falban rágcsáló ege­rekkel. De a szovjet tüzérség csak sötétedésig veretett bennün. két. éjszakára abbamaradt az ágyúzás, minket pedig már haj­nalban. mielőtt újra kezdődött volna a tüzérségi előkészítés, ki­vontak az állásainkból és elindí­tottak valamerre, nem tudtuk,, előre-e vagy hátra, aminthogy azt se tudtuk az előző napok­ban. hogy miért nem parancsol­nak előre bennünket a páncélo­sok nyomában, amelyekkel a né­metek visszavetni próbálták az oroszokat. Vittek bennünket va­lamerre, köhögéstől fulladoztunk á teherautó ponyvája alatt, mert előzőleg lisztet szállított a kocsi, egy kiszikkadt zsákból kifolyt a liszt, és ahogy a kerekek ugrál­tak az úttalan utakon, úgy szállt a liszt a ponya alatt, úgy ta­padt meg az orrunk és a tor­kunk nyálkahártyáin. Annyira el­nyűtt voltam már, hogy észre se vettem, mikor dőlt el mellőlem Artúr, csak azt láttam később, amikor hiába tapogatóztam és gyufát gyújtottam, hogy hason fekve rágatózik a platón, és amíg visszarángattam magam mellé ülő helyzetben, azt nyögte, hogy vért köp, mert megrepedt a tü­deje. Rákáromkodtam, hogy fog­ja be a pofáját, a kulacsomból a maradék vizet beleöntöttem a szájába, és amikor megállt ve­lünk a teherautó abban a falu­ban, a vállamra emelve szedtem le a platóról. Magam is annyira tönkre voltam már. hogy félig vakon indultam el a ház felé, ahol kettőnk szállását kijelölte az őrmester, és a verandán úgy dob­tam le egy halom kukoricaháncs­ra Artúrt, mint egy zsákot. An­na ellenségesen, kezét csípőre té­ve állt a konyha küszöbén, iszo­nyodva nézett előbb Artúrra, az­tán rám. aztán az apjára, és olyasmit 'mondott, hogy senki se kényszerítheti rá őket, hogy ré­szeg bakákat fogadjanak be a há­zukba. Csirizes volt a szám a liszttől, köhögve ugattam ki ma­gamból. hogy Artúr nem részeg baka, de ha nem csinálunk vala­mit. egykettőre halott baka lesz belőle. Csirizeset köptem, át a. veranda párkányán, bele az ud­var gondosan gereblyézett kavics­szőnyegébe. és akkor vettem ész­re. hogy ezek módos emberek lehetnek, nagy a házuk, ápolt az udvaruk, a baromfit hátul tart­ják a drótkerítés mögött, az elő- udvarban csak kavics és virág­ágyak ... A nyárikonyhába cipel­tük Artúrt. Anna is segített ci­pelni. és miután elfektettük a priccsen, már Anna fogott hozza, hogy életre keltse. Vetkőztette, mosta, dörzsölte, lehúzta róla a gatyáját is. és nem zavarta Ar­túr meztelen teste, csodálkoztam is, hiszen nem tudhattam, hogy Anna gvógvszerész-hallgató és eb­ben a minőségben az elmúlt hó­napokban hadikórházban is se­gédkezett. ahol nemcsak mocs­kos. de véres és megcsonkított férfitestekhez is hozzá kellett szoknia. Ültem a sorokban, hol aludtam, hol felneszeltem. moz­dulni se kívántam, annyira el­gémberedett kezem, lábam-dere­kam, és félig ébren bámultam, hogy Anna pamacsai szappanoz­za Artúr képét, aztán borotvát fen, aztán lekaparja a horpadt arc bőréről a kéthetes szakállt. Később megint felébredtem, ak­kor Artúr már nem volt ott a nyárikonyhában, mellettem egy zsák krumpli állt. a zsák szája nyitva volt. és úgy éreztem, ki­lyukadt a gyomrom a nyers krumpli szagától. Beleharaptam egy krumpliba, élrágtam a kiha­rapott falatot, lenyeltem, de rög­tön vissza is lökte a gyomrom, Annyi erőm már volt, hogy kitan- torodtam a nyárikonyha elé. és oda hánytam. Anna állt mellet­tem. rámszólt, hogv mosakodjak le én is szedjem össze magam, menjek utána, ad meleg vizet, és tényleg sikerült átcipelnem a nyá­rikonyhába a nagy búdogsajtárt, a forró vízzel. Mosdás közben is félig aludtam, de tetőtől talpig megtisztálkodtam, mire Anna aP. ja is megjelent és kedvetlenül rámszólt, hogy menjek utána, ne­kem is adnak ebédet, de lassan egyek, ne habzsoljak, nehogy te- lerókázzam a konvojukat. Azért a szép konyháért kár is lett vol­na. tágas, volt, kőpadlós, viaszo­sán ragyogtak a mintás kőlapok, a falon fényes rézedények lóg­tak. a tűzhely pereme is fényesre smirglizve csillogott, a falon pe­dig festett dísztányérokkal voltak tele a polcok. Megettem, amit elém tett. egy asszony, akiről ké­sőbb kiderült, hogy nem felesége a gazdának és nem anyja An­nának. hanem valami szegényebb rokon, akit azért tartanak, hogy vezesse a háztartást. Nem hány­tam ki az ebédet. Nehezen álltam fel az asztaltól, de volt már erőm. hogy bemenjek Anna után az egyik hátsó szobába, ahol Ar­túr feküdt, frissen húzott ágy­ban. frissen borotválva, horpadt arccal és beesett szemmel. Aludt, a szeme bőre szürke volt. vagy kék. Nem mertem szólni hozzá. Csönd volt. Anna ott állt mögöt­tem, és a csöndben csak nagy­sokára észleltem az állandó mo­rajt. ami nem hasonlított a tom­pa égzengéshez, mert a mi fülünk már megtanulta megkülönböztet­ni a mennydörgést az ágyúzástól. Artúr sovány arca szép volt a fehér párnán, mint Krisztus ar­ca egy festményen, amit valahol láttam: „Levétel a keresztről”. De azon a festményen Krisztus szakállas volt.. Ránéztem Annára. Nem vette észre. Artúr mozu- latlan arcát figyelte, majd oda­hajolt hozzá, megfogta a pulzu­sát és közben a karóráján szá­molta a másodperceket. Akkor mondta-e, vagy később, hogv Ar­túr belepusztult volna, ha nem őhozzájuk lök be minket a vélet­len, én meg rábólintottam és mo­tyogtam valamit, hogy köszönöm, miegyéb. Fogtam az ágy végét, és ott aludtam el álltomban. Anna apja vezetett ki. útközben fel­markolta a konyhapadról a köpe­nyemet, a nyárikonyhában eldől­tem a priccsen és a köpenyem fölé kaptam egy lópokrócot is. Másnapig nem tértem magam­hoz, és amikor felébredtem, még mindig morgott a távolból a tü­zérség. de- ez a moraj közelebbi dübörgéssel vegyült időnként, aminek nem tudtam az okát mindaddig, amíg végre feltápász. kodtam és odatámolyógtam az aj­tóhoz. Onnan láttam, hogv a fa­lu főutcáján egymás nyomában özönlenek a katonai járművek, tankok és teherautók, és ahogy tisztult a látásom, azt is láttam, hogy egy-egy tank négy-öt te­herkocsit húz maga után, kevés volt már a benzin, a gázolaj is. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents