Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-17 / 295. szám

1^57'december 1*7. • PETŐFI NÉPE 0 S Shakespeare gyermekeknek 0 Érdekes feladatra vállalkozott a Televízió. A „Cimborák", sorozatban bemutatja Shakespeare: „Tévedések vígjátéka” .című színmüvét, amelyet iskolás kuniaknak megfelelően állítottak a kamera elé Kardos Ferenc rendezésében. • (MTI-fotó—Naszályi Kornélia felv.—KS) Úja Vergaszov: Történetek a Krímből Figyelmesebb olvasóink, bizonyára emlékeznek még rá, hogy a krími partizánok földjén címmel cikket kö­zöltünk május 4-i lapszámunkban. Fbben a Maygar Rádió munkaaársa, Baranyai Ilona számolt be arról, hogy „egyik este otthonában látott vendégül Nyikolaj Dimitrijevics Lu» govoj, akivei a területi tanácson is­merkedtem meg. Amikor bekopog­tam hozzájuk, még nem gondoltam, hogy egy életre szóló emlékkel ado­mányoz. meg a vendégszerető család­nál eltöltött néhány óra. Már koráb­ban sokat olvastam a Nagy Honvédő Háború partizán harcairól. Tudtam, hogy a Krímben is küzdöttek parti- tanegységek. He azt nem sejtetten\, hogy a kezembe vehetek olyan fel­jegyzéseket, amelyek 15)41—44 nehéz napjaiban a hegyek között, erdők sű­rűjében íródtak, rövid sorokba tömö­rítve évek eseményeit.” Most egy újabb, hasonló témájú, magyarul is megjelent kötetet ismer­tetünk. 1941. június 22-én Németország fasiszta kormánya felrúgta a megnemtámadási szerződést, és csapatai átlépték a Szovjetunió államhatárát. az orvtámadók mélyen benyomultak a Szovjet­unió területére. 1941 november 5-én kezdődött meg Szevasztopol hősies védel­me. amikor már az egész Krím nagy része az ellenség kezébe került. A meghódított területe­ken a fasiszták kegyetlen terror­uralmat vezettek be. De védeke­zésül és az ellencsapás előkészí­tésére megkezdődött a felszaba­dító partizánegységek kiépítése is. Erről az időszakról sok mű u.- -itent meg: ugyanakkor Hja Veráa- szovnak magyarul most kiadott, könyve ^ a ,VTörténetek a' Krím­ről” — különleges munka: lírá­val átszőtt, dokumentumokkal hitelesített visszaemlékezés. „Nem* azért születtünk, hogy öl­jünk, és nem azért, hogy megöl­jenek'' — ezt vetítette ki mottó­ként. könyve elejére a szerző. A történelem mégis produkált olyan időszakot, amikor szükség­szerű fegyvert fogni, mert csak így lehet védeni a hazát és az eszmét. Ennek az igazságos, fel­szabadító háborúnak egy darab­ját írta meg az aktív partizán. Hja Vergaszov, akinek egyéni sorsa összefonódott a Krím fel­sziget legújabb történetével. A szerző nem készült írónak, 'huszonkét, éves koráig hadnagy­ként, szolgált a repülőknél. Ek­kor ismerte meg azt a szót, hogy „kaverna” •— súlyos tuberkuló­zisban szenvedett. Leszerelték, és a Krímbe küldték gyógyulni. A békés polgári életet, a nyugodt gyógyulás feltételeit szüntette meg a háború. Az események fel- gyorsulásával együtt került a partizánokhoz, akiknek a harc­modorát. életét néha leegyszerű­sítve így ismerjük: „Észrevétle­nül leereszkednek a partra, át­csúsznak az aknazónák és drót­akadályok között, s az utakon le­csapnak. pusztítják a németeket, aztán eltűnnek, mintha a föld nyelte volna eí őket". De álljon itt a jaltai partizánosztag el­hunyt harcosainak jegyzékéből egy-két nap: „IV. 13. Gereben- csikov ében halt!... V. 21. P-no- marenko. Az ellenség lelőtte . .. V. 30. Orekov. Éhen halt!" El­hisszük. hogy nehéz megkülön­böztetni az igazságot a legendá­tól. mert a valóság is legendás volt.. A könyv a legendás való­ságot eleveníti meg. Vergaszov gyűlölettel ír az árulókról, mi­közben megértő szeretettel szól azokról, akik otthon várták ki a megszállás nyolcszázhetvenkilenc napjának végét, tisztelettel emlí­ti a névtelen és ismert hősöket, akik a hátországban segítették a partizánokat. De hangja igazán akkor forrósodik fel. amikor baj- társairól szól. A partizánok har­caival és hétköznapjaival foglal­kozó^ j^szek még teljesebtjé de­sz ik azt- a képet, -amelyet a tör­ténelemből ismerünk, azt a he­roikus küzdelmet, amit egy ne>> vívott hazájáért a betolakodók ellen. Bács-Kiskunból már sokan jártak a napfényes krími testvér­megyében. A könyv lapjain is­merős tájak, városok nevei tűn­nek fel: Jalta: Alupka: a keleti Krímben levő „Koktebel"-szov- hoz, amelynek az igazgatója. Ma- kedonszkij. a partizántaktika mestereinek, a bahesiszerájiak- nak volt ;l parancsnoka. A szer­ző azzal az időszakkal ismerteti meg az olvasót, amikor emberek áldozták életüket a jövőért, azért, hogy Krím továbbra is „napfényes" legyen. (Zrínyi Könyvkiadó). Komáromi Attila BÁCSSZŐLÖSI LÁTOGATÁS Vélemények az új oktatási rendszer tervezetéről liacss/.őlös takaros kis község a megye déli határvidékén. Nagyobb múlttal nem dicse­kedhet, hiszen nemrégiben még Bácsalmás­hoz tartozott. Iskolája azonban azt példázza, hogy a hivatásukat szerető pedagógusok a kis településeken adott oktatási körülményei között is jó munkát végezhetnek. Hátrányos helyzetű pedagógusok ?... # A nyol­cadikos Toincsányl Mária elnökletével tanácskozik az iskola- rádió szerkesztő­bizottsága. Látogatásom eredeti célja az volt, hogy az új általános iskolai tantervről beszélgessek a peda­gógusokkal. A bácsszőlősi intéz­mény nevelői kapták ugyanis azt a megtisztelő, bár nem kis fel­adatot, hogy véleményezzék az évtized végén bevezetésre kerülő új oktatási rendszer tervezett alapelveit. Délelőtt azonban jö­vetelem céljára terelődött volna a szó, magával a hangulatos isko­lával és nevelőtestületével is­merkedtem meg. Völgyi György igazgató a bács­szőlősi nevelők „státuszát'’ kö­vetkezőképpen határozta meg: — Meglepően hangzik, de a kis községek kis iskoláiban, mint amilyen a mienk is, nem­csak a gyermekek többsége, ha­nem a pedagógusok javarésze is „hátrányos helyzetben" van. Hogy miért ? . .. Egyrészt a többszörös túlterheltség következtében. A nevelőtestületnek csupán négy férfitagja van. Az iskolai mun­kán kívül, amibe a dolgozók es­ti oktatását is beleértem, a kö­vetkező megbízatásokat teljesít­jük: Ellátjuk a községi tanács társadalmi elnökének, az úttörő csapatvezetőnek, a művelődési otthon igazgatójának és végül az iskola vezetőjének feladatát... Egyikünk sem vonhatja ki ma­gát a munka alól, hiszen az asz- szonyokat a családanyák szerepe foglalja le. Az oktatás másik ne­hézségét pedig az okozza, hogy a településről lassú, egyenletes ütemben elvándorolnak az embe­rek. Bácsalmásra, Kiskunhalasra, Bajára költöznek: vonzza őket a városi életmód. A községben el­sősorban nagycsaládosok, a nehe­zebb körülmények között élők maradnak. Következésképpen megsokasodtak azok a tanulók, akik bizony nehezebben halad­nak előre az ismeretek elsajátí­tásában, akikkel többet, körülte­kintőbben kell foglalkozni. Nos, hát ezért érezzük magunkat két­szeresen leterheltnek a nagyköz­ségek, vagy a városok, pedagógu­saival szemben. Az iskolarádió Közhely, hogy ma már a tá­volság nem,akadályozza az em­berek közötti érintkezést, Bács- szőlős sem szakadt el a „világ­tól”. Másfel évvel ezelőtt a tele­vízió munkatársai egy egész he­tet töltöttek el az iskolában. Itt- tartózkodásuk eredményeképpen a nézők a „Tizen túliak társasá­ga” című műsor kamerájának se­gítségével ismerkedhettek meg az intézmény munkájával. — Elsősorban iskolai rádiónk nyerte meg érdeklődésüket — magyarázta az igazgató. — Az úgynevezett stúdióőrs egy szabá­lyos szerkesztőséget alkot. Van főszerkesztőnk, napi krónikásunk, h'odalmi- és úttörő élet rovatve­zetőnk. Rendszeresén „sugáro­zunk" ének-zenei műsorokat, sporttudósításokat és egy külön határőr csoport is dolgozik ve-< lünk. öt úttörő riporter pedig* helyszíni hangfelvételekkel szí­nesíti az adásokat. Az iskolarádió működési sza­bályzatát lapozgatva megtudom, hogy az osztálytermekben és az udvaron elhelyezett hangszórók­ban már negyed nyolckor elhang­zik a rádió szignálja. Az első au­tóbuszokkal érkező tanulók ugyanis már jóval a tanítás meg­kezdése előtt gyülekezni kezde­nek. A friss híreket meteorológiai jelentés követi (az iskola szak­köri tagjai készítik), gyakoriak a tanulmányi eredmények kiértéke­lései, a névnapi köszöntések, il­letve a változó jellegű műsorösz- szeállítások. Munkában a stúdió technikai munkatársai ti >-■ . i i i! J 7 i i i v i > í í ö A ti \‘> i-Jii A jókora paksaméui A nevelők nem panaszkodnak az intézmény felszerelésére. Hat tanterme, torna- és úttörőszobá­ja, könyvtára (ebben kapott he­lyet a stúdió is), a műhely, a tu­soló helyisége és a konyha, amelyben a főzés tudományát sa­játítják el a lányok, a korszerű oktatás szinte valamennyi szüksé­ges felszerelését tartalmazza. Sok mindent vásároltak állami támo­gatásból. Az Alkotmány Tsz és a Kunbajai Állami Gazdaság se­gítségével is számos berendezési tárgyat szereztek, de társadalmi munkában barkácsolt szekré­nyek, polcok, eszközök, szemlél­tető anyagok is sorakoznak a ter­mek ben. Néhány hete a tantestület tag­jainak szinte állandó vitatémája az új tanterv. Órák közötti szü­netben, ebédidőben, vagy a kur­ta szabad idők alatt újra és újra előkerülnek a holnap, a jövő ok­tatási körülményeinek témái. —Az egy hónapja megérkezett úgynevezett alapdokumentumok csomagja jókora paksaméta volt — mutat az igazgató az asztalon sorakozó iratgyűjtőkre. — Ezért csak arra volt időnk, hogy ki-ki a saját szakterületére vonatko­zókat tanulmányozza ót. Az olvas­mányok négy fő csoportra tago­zódtak: alapelvek, az általános is­kola nevelőmunkájához — a tan­órán és az iskolán kívüli nevelés terve —l tantárgyak tantervei és végül az óratervek. Átnézésük nem kis munka volt, hiszen az anyagot tizenkét megadott szem­pont szerint kellett véleményez­nünk. Én a matematikát tanul­mányoztam át alaposabban, de áttekintettem más rokontárgya­kat is. Azt tapasztaltam, hogy a középiskolai ismeretek egy részét, a tapterv tervezői „áthozták" az általánosba. Csak annyit mon­dok: nem tudom miképpen birkó­zunk meg majd a megnövekedett tananyaggal. Viták és vélemények A tantestület tagjainak állás­pontja beszélgetések, viták nyo­mán alakult ki. Véleményük ál­talában megegyezik a Társadalmi Szemle cikkírójával, aki úgy vé­lekedik. hogy a tanterv nem könnyít a tanulók túlterheltsé­gén: változatlanul maximalista szemléletű. Kubatov Antal igazgatóhelyetes, aki egyben u rádióstúdió vezető­je is, elmondta, hogy a teljes éiv tékű bírálathoz mindnyájuknak többet kellett volna tudniuk az oktatási rendszer egészéről. Is­merniük kellene a segédeszközö­ket, a tankönyveket is, hiszen mindezek nélkül nem vélemé­nyezhetik meggyőződéssel a ter­vezetet. A bácsszőlősi ■ pedagógusok mindegyike örömmel fogadta a tanárok jövőbeli nagyobb önál­lóságát, és a bevezetésre kerülő korszerű ismeretátadás formáit. Azt azonban sokan hozzátették, hogy, sajnos, a tananyag egyál­talán, nem lett kevesebb. ii.dúL O K jr—T-j A- . i: ; íeMíágOZaS O'.(.‘giíúpí t-szempontjait is elosztottuk a tan­testület között — magyarázta Völgyi György. — így behatób­ban foglalkozhattunk egy-egy té­makörrel. Véleményünk szerint a tervezetben jól érvényesül az oktató- és nevelőmunka szemlé­leti azonossága és az is rokon­szenves vonása, hogy a tanterv nem utasításrendszerben fogal­mazódik. Itt a bácsszőlősi iskolá­ban mi az oktatásügy országos gondjainak csupán egy részét érezzük. Ezért azt gondolom, hogy ha csak két-három ötlettel vagy javaslattal is hozzájárulhatunk az új és a valóság által támasztott követelményekhez jobban igazo­dó tanterv kialakításához, akkor már nem fáradtunk hiába. Pavlovits Miklós <- ■>•) Hallgattam. Szívtam a pipá_ mat. Tudtam, hogy minden to­vábbi szó, amivel Tamástól aka­rom óvni, éppen az ellenkező hatást. váltja 'ki belőle, mint amit elérni akarok. Pedig már a számon volt a kohvencionális tiltakozás: nemrég temettük el Matildot, és te táncolni mégy Tamással . .. De volt, erűm nem kimondani. Bogár nem felelt volna, de a szemével égetett volna meg. hang nélkül is tud­tomra adva, hogy ő nem külső­ségekkel gyászol. — Szerelmes vagy? — Ezt csak percek múlva mondtam ki Nem kell válaszolnod. — Ha ragaszkodsz az ünnepé­lyes kinyilatkoztatáshoz, közölhe­tem. hogy szerelmes vagyok. De azt is közölhetem, hogy egyszer, se jutott eszünkbe csókoló/.ni. Ez nem szex, apu, ez más műfaj. Én is tudom, amit te nem mersz most felhozni érv gyanánt, hogy Tamást zabái ják a nők. Hadd biztosítsalak hivatalosan, hogy nem fogok rajta osztozni a női­vel. Arról is írást adhatok, hogy meg fogom változtatni. És a megváltozásától fognak letisz­tulni róla a csajok, sampon nél­kül. Nem kérem tőled, apu, hogy dobd be a törülközőt. Figyeld i borén az események alakulását, i • hatalmazlak, hogy vonj fele- K.sségre, ha a fejlemények nem engem igazolnak. Senki se tanította, mégis tudta. gvan lehet észrevétlenül oldani i nneni minden feszültséget. És ttol. ahogy végre rám mosoly­gott. valahogy megnyugodtam. o — Levegőzik, Kozári elvtárs? — Nem is tudom, mikor jöt­tem ki utoljára az erkélyre, Ba­logh bácsi. — Én meg minden este kint ülök. Most sincs kedvem ledőlni. Ha később l'ekszek, nem ébre­dek kora hajnalban. De ilyenkor éjjel már unalmas. Nem jár sen­ki. Nappal jobb. Jönnek-mennek az emberek odalent, ismerősök, idegenek, a gyerekek is ricsajoz- nak. Meg az ember belát a kli­nika udvarára is. Hoz valakit a mentőautó, sétálnak a kertben, akik már jobban vannak, meg az a sok nővérnövendék fehér / miniben, sok kis gusztusos for­májú portéka. Kár, hogy nincs távcsövem. — Nem javul maga, Balogh bácsi, — Aki kujonnak született, ké­rem ... Bár amennyi kórt én a nőkben tettem. Kozári elvtál s, nem kapok hosszú purgatóriu- mot érte. Férti létemre járok majd úgy, mint a kis Lukácsáé. — Kicsoda? — Az a kis szőke fehérnép, innen a hétből, akit most temet­tek a múlt hónapban. Nem is­merte? Az urát se? A Lukács Laci. az nagy szoknyabolond veit mindig, az asszony meg csak tűrte. — Mondja csak, Balogh bácsi. — Hát felmegy a kis Lukácsné a mennyekbe, szent Péter elé ke­rül, az öreg meg azt kérdezi tő­le, hogy na mondja csak, kedves, hányszor csalta meg az urát... Azt: mondja a kis Lukácsné, hogy ő bizony egyszer se. Előve­szi szent Péter a káderlapot, hát tényleg tiszta fehér a papír. Mondja erre: na lányom, igazat mondtál, mehetsz a szárnyakért. Hát akkor angyal leszek, kérde­zi a kis Lukácsné és tapsikol is hozzá. Angyal nem, mondja szent Péter, hanem ugyanolyan buta tyúk, mint a földön vol­tál ... Ne gondoljon már rosszat rólam, Kozári elvtárs, hogy min­denből viccet csinálok, de ha az ember nem viccelhetne, egyéb se maradna neki, minthogy folyton sírjon. Nincs igazam? — Biztosan igaza van, Balogh bácsi. — Megdobhatna egy cigarettá­val. Bár maga csak pipázik ... — Tartok cigarettát is. Főleg a lányom miatt. — Igen, a Katika. Megnőnek a gyerekek. Énilékszek én még ar­ra a régi időre, hogy karon hord­ta az óvodába a kedves felesé­ge.-.. Ej. az istenit az én marha fejemnek? —- Mi baj, Balogh bácsi? — Azt csodálom csak, hogy nem küldött el a bús francba, Kozári elvtárs. Mesélem én ma­gának azt a marha viccet, pláne a kis Lukácsnérn ráhúzva, de eszembe se jut, hogy Kozári elv­társ is elvesztette a feleségét. Bocsássa már meg a vén marha fejemnek. — Semmnii baj. Balogh bácsi. Várjon, hozok cigarettát... Na, itt yan. — Tessék csak bátran dobni. Közel ez a két erkély, de ilyen­kor mégse olyan közel. Köszö­nöm alásan. Van gyufám, meg­van ... Príma cigaretta. Nem ma­gyar. ugye? — De. magyar, Balogh bácsi. Csak amolyan gyöngített dohány. Mondom, a lányom használja. — Nagylány lett a Katika. Szép lány. Az udvarlója is igen jóképű fiatalember. Amelyik mindig autón jön érte, meg autón is hozza haza. Olyan bogárhátú kocsival. Finom fiatalember, messziről látszik róla. Elegáns. Mindig nett Milyen mesterem­ber? — Mérnök. De nem udvarlója a lányomnak. — Ugyan már, ne tessék ... Nem szoktam én leselkedni, nem akarattal láttam meg. hogy meg is puszilta a Katikát. Nincs eb­ben semmi szégyen. Szép lány. jóképű fiatalember, összeillenek. Olyan pár, hogy öröm rájuk nézni. Az egész ház így mondja, én is állítom. — Gyerekkori pajtások, Balogh bácsi, semmi több. — Másképp van az, Kozári elv­társ. Hány óra, ha már éppen nézni tetszik? — Éjfélre jár. Be is megyek. Jóéjszakát. — Jóéjszakát, Kozári elvtárs. Jött érte a Volkswagen, elvit­te, aztán hazahozta. Bogár át­alakult. Nem egyik napról a má­sikra, de egyre észrevehetőbben. Gyorsabban lábolt ki a sokkból, amit Matild halála okozott, mint reméltem. Voltak pillanatok, amikor eszembe jutott, hogy nemcsak Orsikának kell hálás­nak lennem, hanem voltaképpen Tamás iránt is bizonyos hálát kellene éleznem, hiszen neki is köszönhető, hogy Bogár újra rendszeresen tanul, nem - réved már bele élettelen tekintettel a levegőbe, nem riad fel többször is éjjelente. De ez a hálaérzet sehol se volt bennem. Aggódás árinál inkább. Féltettem Bogárt ettől a sima modorú, kétszáz százalékosan udvarias fiútól, An­na fiától; aki — ahogy Balogh bácsi is megállapította — igen jóképű a sötétszőke hajával, a kék szemével, a szabályos arcá­val és a kisportolt termetével. A külseje és a modora, a meg­nyerő mosolya és az intelligens véleményei. külön-külön és együtt minden közegben sikerek­re predesztinálják régtől fogva, de én nem tudom őszintének erez­ni se a kedves mosolyát, se a barátságos érdeklődését, se a permanens szolgálat készségét. Sokszor bosszús is voltam ma­gamra, sokszor hajlamos voltam beismerni magamra nézve is. amit Bogár nem egyszer vágott Imre szemébe: előítélet, előíté­let .. . Szigorúan próbáltam tisz tázni magammal: valóban, nem­csak ^előítélet ropog-e bennem, annak az embernek a transzfor­máit irigysége, aki fiatalkorá­ban nem lehetett Tamáshoz ha­sonlóan elegáns és nem volt úgy ellátva pénzzel, mini ez a gaval­lér ifjú ember, és azon is sokat töprengtem, nemcsak azért va­gyok-e bizalmatlan Tamással szemben, mert több mint húsz éven át akaratlanul is figyeltem, hogyan formálta Anna követke­zetesen a maga elképzelései sze­rint a fiát, és hogyan vált Ta­más az idő függvényében egyre tökéletesebben az anyja akarat- talan kreatúrájává? . De akár­hányszor végeztem effajta lelki- ismeretvizsgálatot, sohase ju­tottam dűlőre, sohase tudtam meggyőzni magam, hogy őszinté­nek kell elfogadnom Tamás le­fegyverező kedvességét, korrekt viselkedését. Nem sikerült rá­bírnom magam, hogy próbáljam őszintének elfogadni, amit ez a fiú mutat, ha másért nem, hát végső soron azért, mert Bogár ösztönös emberismerete nem egy­szer elképesztett már, s miért té­vedne Bogár éppen most, Tamás esetében, amikor feltehetően az egész további életét véli megala­pozni? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents