Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-12 / 265. szám
1975. november 12. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖZMŰVELŐDÉS ÉS A FIATALSÁG BÁCSALMÁSON (I.) A megyei művelődési központ munkatársai az elmúlt hónapokban vizsgálatot tartottak Bácsalmáson, a nagyközségi művelődési házban. Jelentésükben megállapították, hogy a művelődési központ tevékenysége sokrétű és gazdag, s az elért eredmények alapján ismételten esélyes lehet a kiváló» művelődési otthon pályázatában. Vizsgálódásukkal egyidőben levelet kapott szerkesztőségünk, több mint ötven fiatal aláírásával. Társaik nevében arról panaszkodnak, hogy a művelődési házban nincs lehetőségük szórakozásra és a szomszédos községekbe kényszerülnek átjárni szabad idejük eltöltésére. E két egymással ellentétes vélemény késztetett arra', hogy tájékozódjam a valóságos helyzetről. Élni a lehetőségekkel A levélírás oka A községi KISZ-szervezet irodájában nemcsak Szabó Mihály- lyal volt alkalmam beszélgetni, hanem a szerencsés véletlen összehozott Róka Istvánnéval, a helyi ruhaüzem igazgatójával is. Mindketten jó ismerik a község művelődési intézményét és az ifjúság problémáit. Tőlük tudtam meg, hogy a művelődési központban két ifjúsági klub is működik. A Forrás a tanulókat, a Dózsáról elnevezett közösség pedig a munkásfiatalokat egyesíti. Az utóbbi 1972-ben alakult, de az eltelt évek során többször is felbomlott. Az ok: a megfelelő klubvezetők távozása. Róka Istvánná szerint az intézmény munkatársai jól dolgoznak. Gyakran felkeresik az üzemet, rendszeresen küldenek meghívókat színházi előadásokra, rendezvényekre, közreműködnek a politikai oktatásban, a szavalóversenyek lebonyolításában. A művelődési házban azonban kevés lehetőség nyílik a táncos szórakozásra. Az ott tartott mozielőadásokat zavarja a zeneszó. Hasonlóképpen nyilatkozott Szabó Mihály, a községi K1SZ- bizottság titkára is. — Kérhetünk bármit a háztól, készséggel segítenek — mondta. — Azt hiszem, hogy a fiatalok levélírásának oka a szórakozási lehetőségek hiánya. Ez különben általános községi probléma. Szükségünk lenne egy olyan helyiségre, amelyben az ifjúság rendszeresen szórakozhat. A régi mozi története Balassa Sándor technikus a levélírók egyike. Beszélgetésünket általános gondolatok felvetésével kezdi. — Úgy látom, elmegy a fiatalság a községből, s ezt nem kériára, Mélykútra járunk át táncolni, szórakozni... Bújkáló fiatalok ? A nagyközségi tanács titkára, Kollár József a művelődési ház munkáját jónak ítéli: — Az intézmény változatos programjai (kielégítik a lakosság igényeit — mondja. — Az már más kérdés, hogy vannak egyéb igények is. Hogy mik ezek?... A fiatalok közül sokan felügyelet nélkül akarnak szórakozni. Különböző „magán.” rendezvényeket szerveztek, ilyen volt legutóbb például a fürdőben rendezett bál. Ezeket letiltottam, mert megtartásuk ellenkezik a jogszabályokkal. Ami pedig a mozihelyiséget illeti, úgy' gondolom, hogy azt a művelődési ház igazgatása alá kell helyezni. Még akkor is, ha a vezetés gazdasági megfontolásokból ellenzi az átvételét. Az épületet egyébként bontásra szántuk. Az öreg, roskatag ház statikai vizsgálat nélkül nem használható, biztonságáért a tanács nem vállalhat felelősséget. Az igaz, hogy szóban beleegyeztünk az átalakításba, de a munkálatokat félbehagyták a fiatalok. Feltehetőleg azért, mert nem akarnak a művelődési központ felügyelete alá tartozni. Hát ez az ellentét oka. A szép és modern intézményben egyébként minden héten rendeznek táncestet, klubdélutánokat. Miért nem járnak oda? Tudja mi az észrevételem? ... A fiatalok mintha el akarnának bújni. Hogy miért? ... Ezt kellene kideríteni. Pavlovits Miklós (Folytatjuk.) • A vitát kiváltó öreg filmszínház. szabadna tétlenül nézni — magyarázza. — Nem egy barátom, ismerősöm van, akik szakképzettségük megszerzése után azért nem jöttek haza — másutt kerestek alkalmazást —, mert olyan településen kívántak dolgozni, ahol szabad idejük változatos. eltöltésére több alkalmi adódik, mint Bácsalmáson. Ügy tudom, nálunk szakmunkás-, hiánnyal küszködnek az üzemek. Szerintem az is sokat segítene, ha létrehozhatnánk magunknak egy olyan helyiséget, ahol mindig otthon érezhetnék magukat a fiatalok. Majd szorgoskodó fiúkat és lányokat ábrázoló fényképeket vett elő. A fotók az öreg fnozi- .épület átalakítására szervezett társadalmi munkán résztvevőket örökítette meg. A művelődési központ megnyitásával egyidőben a régi moziban megszűnt a vetítés. Az éveken át kihasználatlan nagyterem hasznosításának ötletét a fiatalok vetették fel. A községi pártszervezet közvetítése nyomán a tanács átengedte a KlSZ-esek- nek az épületet, és a fiatalság nagy lendülettel látott hozzá ú j j avar ázslásához. Először az a vád ért bennünket, hogy „betörtünk” — magyarázza Balassa Sándor. — Volt, aki azt mondta, dolgozzunk nyugodtan, mások pedig óvtak tőle. Egyes községi vezetők úgy érezték, hogy a művelődési ház ellen szervezkedtünk akkor, amikor saját helyiségre akartunk szert tenni. Egyszóval nem volt gond nélküli a munka. Mintegy ötvenezer forint értékű társadalmi munkát fektettünk be az átalakításba. Elvégeztük a tető új- rafedését, több tonna szemetet hordtunk ki, bevakoltuk a falakat, elektromos vezetékeket szereltünk be — de az ellenséges hangok hatására végül szétszéledt a társaság. így hát minden maradt a régiben, és szombatvasárnaponként továbbra is CsiRÉGI KÖNYVEK KÖZÖTT Böngészés közben a kecskeméti antikváriumban A dal és tánc ünnepe Az igazi olvasó nem csak az új köteteket forgatja. Természetes igénye, hogy belelapozzon egy valamikori első kiadásba, megnézze, hogy milyen egy Hecke- nast-kiadvány, esetleg eltűnődjön egy-egy dedikáción, megcsodálja a régi Kner-nyomda remekeit. S böngésszen. A könyvet szerető ember életének feledhetetlen pillanata, ha az antikváriumban felfedez egy írót, kóstolgatja mondatait. Felfedez. Ez látszólag túlzottan nagy szó, túlzás egy-egy szép, értékes könyv megtalálására, de azt hiszem, sokan megértenek, és igazat adnak nekem. Ha otthoni könyvtáramban veszek elő egy számomra már jól ismert régi kötetet, annak is megvan a maga varázsa. Ki .ne örülne, ha belelapozhat az első magyar lexikonba, a Közhasznú esméretek tárába, vagy megnézi, milyen volt Kisfaludy Himfy szerelmeinek első kiadása, vagy elgondolkozik Szabó Lőrinc ke- zeírásán a Kalibán! című kötetében ... A kecskeméti Kéttemplom köz újjávarázsolt üzletsorában kapott helyet az antikvárium. Van-e valamilyen érdekes könyv a polcokon? A közelmúltban rögtönzött „leltárt” készítettem a helyszínen. Rögtön feltűnt a századforduló kitűnő írója, a franciás intellektuális stílusú Ambrus Zoltán két kötete: a különös tollrajzait tartalmazó Nagyvárosi képek és a Színházi esték. (Felejthetetlen Illés Endre egyik esszéje, amely a távcsővel a Nemzetiben ülő kritikus-igazgatót mutatja be.) Mellete találtam egy eléggé elfeledett író régi kadású könyvét: Abonyi Lajos A fonó krónikáját. Jó lenne elolvasni... S ki ne ismerné Eötvös Károlyt, A nagy per és az Utazás a Balaton körül íróját — az idősebb nemzedékből?... Itt a régi kiadású Emlékezéseket forgatnám legszívesebben. A polcokról nagy nevű ismerősök fogadták a köszöntést, a mindenkinek ajánlható Eötvös József regényei, Roger Martin du Gard Thibault családja, Gogol művei. Különlegességnek számít a költőként számon tartott Jékely Zoltán néhány prózai kötete, köztük a Kincskeresők. Amott „ingyen lakomára” hív Illyés Gyula tanulmánykötete (az Ingyen lakoma!), amelyben remek esszék sorakoznak Kosztolányiról és Szabó Lő- rincről, Racine-ról és Németh Lászlóról. A kecskeméti színház Berenice-előadását is jobban megérti, aki ismeri Illyés tanulmányát. „Hogyan uralkodik egyik ember a másikon, s miért tragédia az is, ha ezt elviseljük, s az is, ha képtelenek vagyunk elviselni — ez volt eddig a költő minden színdarabjának alapgondolata”. A modern magyar irodalmat szerető olvasó kicsit elfeledte Molnár Ferencet. Csak a Pál utcai fiúk és a sokszor bírált színművek szerzőjét látja benne. Pedig jó prózaíró is volt. A gőzoszlop, A szénatolvajok remekmű-színvonalú novellák. Az antikváriumban a Ketten beszélgetnek című kötetét találtam. Odébb a szintén elfeledett Nagy Endre egyik könyve húzódik meg. A csak konferansziénak elkönyvelt szerző írásai közül igen érdekes, hogyan vélekedett Bródyról, Móriczrói a „Hajnali beszélgetések Lukits Miklóssal” című gyűjteményében. Távolabb egy régi, kék kötésű Karinthy Frigyes-kötet hívta fel magára a figyelmet, a Színház. Aztán a néprajzi, szociográfikus novellákat közreadó Tömörkény egyik kötete! Sokszor járok a Kéttemplom közben. Mindig be-benézek a kirakatüvegen, vagy meg-meg- állok a polcok előtt, hátha valamilyen érdekes könyvet találok. S tudom, hogy a böngészés nem csak számomra érdekes. Szekér Endre Észtország városaiból és fal- vaiból érkezett népi táncosok, énekesek és zenészek ezrei vonultak végig ez év nyarán a főváros, Tallinn szűk utcáin. Innen, a Dal és tánc mezejére igyekeztek, ahol a köztársasági zenei fesztivál kétnapos versenyeit tartották. Ezen a hagyományos ünnepen számos más köztársaság és több szocialista ország fiatal művészei, ének- és táncegyüttesei is szerepeltek. A dal és tánc iránti szeretet mélyen gyökeredzik az észt nép kultúrájában. A dalfesztiválok hagyománya több mint egy évszázadra nyúlik vissza. Az idei ünnepségsorozatnak 200 ezer nézője volt. Az idei dal és tánc ünnepét a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójának tiszteletére rendezték. APN—KS • A pódium, melyet a hagyományos zenei fesztiválokra építettek, Tallinn egyik büszkesége. A 120 méter hosszú, 18 méter magas emelvényen egyidejűleg több ezres együttesek szerepelhetnek. Ne a 24. órában! — őrizzük meg, amink van. őrizzük meg haladó hagyományainkat, értékeinket. Joós Ferenc hangoztatta ezt felszólalása elején, a Hazafias Népfront Kecskeméti Városi Bizottságának legutóbbi ülésén. Fejtegetése kiindulásaként utalt dr. Kőrös Gáspárnak, a városi pártbizottság első titkárának beszámolójára. Még közelebbről arra a megállapítására, hogy Kecskemét lakossága az utóbbi négy év alatt 58 millió forint értékű társadalmi munkával járult a városfejlesztési célok megvalósításához. — Nagyon nagy összeg ez — ismerte el Joós Ferenc, de emlékeztetve némelyek gondatlanságára, a helyenként előforduló vandál pusztításokra, hozzátette. — Ha nem óvjuk, tartjuk meg, amit, létesítünk, felmerülhet nem egy emberben: érdemes-e csinálni? Előadása befejező részében a város haladó történelmi hagyományainak az eddiginél is gondosabb ápolására hívta fel a figyelmet dr. Kőrös Gáspár. Ismertebbé kell tenni azokat az embereket — városépítőket, politikusokat, művészeket —, akik életük során nagy érdemeket szereztek Kecskemét fejlesztésében. Ismerje meg a megyeszékhely lakossága, kiváltképpen a fiatalság azoknak a, kiemelkedő személyiségeknek a szerepét, akik részesei voltak az 1848—49-es szabad ságharcnak; akik a felszabadulás után beindították az életet és szervezték, vezették a szocializmus építését Kecskeméten. — Ha mi most erre nem fordítunk kellő figyelmet, nagy — sok esetben bepótólhatatlan — mulasztást követünk el — hangsúlyozta a pártbizottság első titkára. — A jelen társadalma nem ismeri meg elődeinek munkásságát. Márpedig, akik nem becsülik meg az előttük jártak erőfeszítéseit, azok ne várjanak elismerést saját jelenkori tevékenységükért sem. E szívenütő gondolathoz is kapcsolódott Joós Ferenc hozzászólása, amikor szemléletes példákkal támasztotta alá megfigyeléseit. igazolva, hogy a közéleti embereknek nyitott szemmel kell járniok. Mert bizony sok mindent nem veszünk észre, holott nap mint nap elmegyünk mellettük. Több mindenre akkor eszmélünk mát rá, amikor emlékeink gyűjtésekor. helytörténeti búvárkodásunk során egyre növekszik hiányérzetünk. „Még jó, hogy a 24. órában eszünkbe jutott!” — állapítjuk meg önkritikusan — s nem egyszer. Csak a legszembetűnőbb példákat. Jó idege elnézzük, hogy Fényes Adolf szobra amolyan gyepszéli környezetben „merengjen” festőművészhez méltó miliőről. A Katona József emlékét, halálát idéző, repedt emlékkő — „Itt hasadt meg a szive...” — feliratából is több látszana, ha a bokrokat megritkítanák körülötte. (Ki lehetne próbálni — s talán nemcsak az ifjú nemzedék képviselőin —, hányán nem tudják. „mi az a kő ott a tanácsháza előtt?”, illetve, ha „ismerik a Katona-követ ’, t u d j á k-e, mi van ráírva?) Vigyázzunk értékeinkre! Jelenünk „szülötte” a kecske — az 'Aranyhomok oldalán. De volt-e hányatottabb sorsa művészi alkotásnak, mint ennek a bronzkecskének, amióta Makrisz Agamemnon oda föltette? Farkát már szinte reménytelenség pótolni, hiszen mihelyst ezt tették, rövid időn belül ismét letörték cinikus kártevők. Azonkívül hol az oldala horpad be, hol a feje csúszik le szegénynek... A városközpont egyik reprezentatív sarkában. Olyan szögletben, amely idestova az idegenforgalmi „köztudatba” is bejut — határainkon túl is. Apropó, idegenforgalom! Beszélt Joós Ferenc olyan idegen- vezetővel, aki elmondta: elvállata ezt a munkát, mert pénzt jelent, de „mit mutasson itt Kecskeméten” az idegeneknek?! El lehet gondolkozni, milyen mélységekig szántott egyesekben az „Ismerd meg hazádat, városodat!” mozgalom, ha még egy „profi” sem talál szépet, jogos büszkeségre indítót városában. Persze, nemcsak á múlt és jelen megismertetésének hatásfokától függ, ki mennyit tanul meg, vés szívébe szülővárosának, falujának történetébőL Sok múlik azon is, vannak-e megmaradtak-e a nagy idők, nagy emberek eseményeire, tetteire, szerepére utaló tárgyi emlékek? Mint amilyen a szobor vagy az egyszerű utcatábla. Ezek csak nem engednek felejteni. A „Don-kanyar” idején volt még Gáspár András utca. Ma — igazán pár év múltán — már csak találós kérdésnek adjuk fel egymásnak az új városközpontban járva: „Emlékszel-e még, hogy ott az új megyei párt- és tanácsszékház vonalában, vagy tán kicsit odébb — milyen utca volt?” — Pedig Gáspár András neve megérdemelné, hogy ismét visszakerüljön valamelyik új utcára, ha már ilyen nincs a helyén. A csizmadialegényből lett tábornok a 13 aradi vértanú tragikus sorsán úgy osztozott, hogy őt „kegyelemből” életfogy- tiglanra ítélték, mivel Ferenc Józsefet lcvagolni tanította, majd a kiegyezéskor kiszabadult. Ha meggondoljuk, nemhogy utcanévvel, de talán szoborral is adósai vagyunk. Csak úgy, mint Jókainak, aki azt vallotta, hogy írói pályája Kecskemétről indult. Örvendetes hír, hogy a Hunyadiváros pihenőparkja Hankovsz- ky Zsigmond nevét togja viselni. Méltán, hiszen Hankovszky a magyar mezőgazdaságnak hasonló nevezetes alakja volt, mint Mathiász János és Kocsis Pál. Érezzük, ugye, milyen ' szép tartalmú része volt ez a véleménycsere is az említett népfronttanácskozásnak. Őszinte biztatás csendült abból a köszönetből is, amivel dr. Körös Gáspár válaszolt ez iménti felvetésekre, javaslatokra — kérve különösen a közéleti emberek figyelemfelhívó jelzéseit. Ugyanezen a gyűlésen terjesztette elő Bartha itn- réné városi népfronttitkár a bizottság akcióprogramját, amelyben — természetesen sok más közt — „Városszépítő Bizottság” létrehozása is szerepel. Művészek közreműködésével válik tervszerűbbé, szervezettebbé a különféle városszépítő mozgalom. E bizottság feladata például az utcanevek felülvizsgálata, s javaslattétel köztéri szobrok, emléktáblák felállítására. A történeti igazságnak megfelelően azonban azzal lett dialektikusán „kerek” ez az eszmecsere, hogy a városi pártbizottság első titkára ráirányította a figyelmet a két esztendővel ezelőtt körvonalazott elhatározásra. Tudniillik, hogy a régi hagyományok mellett a jelenkori történelmet is fel kell dolgozni. Addig, míg köztünk vannak azok azí emberek, akik, folytatói voltak az elődök munkálkodásának, sokat, nagyot alkottak jelenünk megalapozásáért, így jövőnk megformálásáért is. Mert — amiképpen nincs jelem előzmények, múlt nélkül — úgy napjaink, közeli tegnapjaink eredményeinek, küzdelmeinek megismerése, megörökítése is értékmérő. S így hagyunk támpontokat fiainknak is, akik számára már a mi időnk lesz a múlt. Tóth István Pályázati felhívás Az Országos Testnevelési és Sporthivatal „Ezüstgerely ’75” címmel pályázatot hirdet a sport illetve a sportolás népszerűsítésére és megszerettetésére, az egyes sportágak és sportteljesítmények szélesebb körű megismertetésére. A pályázatokon bárki részt vehet képzőművészeti alkotással (szobor, festmény, grafika, kisplasztika, plakát stb.), iparművészeti munkával (serleg, jelvény, érem, plakett stt irodalmi művel (tanulmány, riport, portré stb.), fotóval vág. fotósorozattál, valamint filmmé, dokumentum-, illetve riport, n stb.). Az irodalmi alkotások te. jedelme nem lehet kevesebb harminc gépelt oldalnál. A pályamunkákat 1976. március 1—15-e között lehet beküldeni — vagy személyesen bevinni. — az alábbi címre: 1054. Budapest, V. Báthori u. 5. II. 8.A beküldött pályamunkákat szakemberekből álló bíráló bizottságok értékelik, s ezt követően az alábbi pályadíjakat adják majd ki: a film- és képző- művészeti, valamint irodalmi kategóriában tíz-, hat-, illetve háromezer forint, a fotó- és ipar- művészeti kategóriában hat-, négy-, illetve kétezer forint. Va*. lamennyi első díjas pályázó ugyanakkor megkapja az „ezüst" gerely” plakettet is. • A dal. fesztivál részvevőinek hatalmas íanckara népzene hangjaira forog a stadion hatalmas gyepszőnyegén. (APN-fotó: O. Makarov felvételei — KS)
