Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

1975. november 11. • PETŐFI NÉPE 0 5 Falu a puszta helyén • Szociális létesítmény a jászszentlászlói termelőszövetkezetben. — Hárman vagyunk testvérek és mindannyian pedagógusok — mondja Halász Mátyás, a jász­szentlászlói általános iskola ma­gyar—történelem szakos tanára. Megegyeztünk, hogy én vissza­jövök a faluba és kikutatom an­nak eredetét. 1956-ban kerültem haza és azóta vezetem a helytör­téneti szakkört is. A falu törté­netének teljes feldolgozását a nyugdíjas éveimre tervezem, ad­dig viszont gyűjtöm az adatokat. Eddig már kidolgoztam az első világháború és a Tanácsköztár­saság monográfiáját és a felsza­badulás óta eltelt 30 év króniká­ját. Ebben a társadalmi szervek is sokat segítettek. — Mit tud a település régebbi századairól? — A község első nevét I. László király uralkodása alatt kapta, Lászlófalvának nevezték, de az avarok, jazigok és a kel­ták idejében is lakott település volt. Akkor a mai helyétől távo­labb, két és fél kilométerrel ke­letre helyezkedett fel. Áthatolha­tatlan mocsár vette körül, ezért volt kisebb a lakosság vesztesége a tatárdúlás után. Az országos vészt követően IV. Béla kunokat telepített a község­be, akik megtartották nomád pásztorkodó életmódjukat. így igen szegények voltak. — A törökdúlás idejéből mi­lyen emlékek maradtak fenn? — Sajnos, akkor teljesen el­pusztult a község, elnéptelene­dett a vidék, csak néhány job­bágycsalád maradt. Ök mintegy jelképezve a törökök utáni si­várságot, Pusztalászlónak nevez­ték el a kihalt települést. Ez a név taláható az 1800-ban leállí­tott hármas hatánkövön is. — Mikor tért vissza az élet a faluba? — Csak Mária Terézia uralko­dásának idején, amikor négy jászkunsági község, Jászjákóhal- ma, Jászfelsőszentgyürgy. Jász- dózsa és Jásztelek megvásárolták a földeket, és felosztották maguk között a csaknem tíz és fél ezer katasztrális holdat. A pusztát ezután közösen használta a négy falu közössége. Az egyezség úgy szólt, hogy a pásztoroknak nem engedik meg a letelepedést, ha­nem csak a legeltetést. Így csu­pán három major épült az 1800- os évek elején a barmok részére, az épületeket gyeptéglából készí­tették. Az egyik a nyugati, a másik a keleti, a harmadik a határ északi részén állt. A pász­torok többsége földi vermekben és kunyhókban lakott. Az 1830-as években, a jákóhal- miak megváltották a három társ­községtől a pusztát. Ekkor már sok pásztornak adott munkát a gulya őrzése. Elhatározták, hogy letelepednek. Építettek egy csár­dát és egy postaállomást Kis­kunfélegyháza és Kiskunmajsa között. Az 1856-os esztendőben 146 család kivált Jászjákóhal- mából és ide települt. A már itt­levő emberek örömmel fogadták őket. A faluval együtt megkezdő­dött a tanyarendszer kialakulá­sa és a lakosok száma 1870 táján már ezerre tehető. A kapcsolat meglazult az anyaközséggel és 1873-ban Jászszentlászló néven ónálló falunak ismerték el az egykor néptelen települést. — Hogyan fejlődött ezután? — 1900-ban már kétezer lelket számláltak, most pedig 3 ezer körül van. Az emberek a közeli üzemekben dolgoznak, de egyre többen választják a helyi terme­lőszövetkezetet, ahol az utóbbi években jelentősen javult a gaz­dálkodás. Az elvándorlás meg­szűnt, a falu fejlődik, kulturáló­dik. A vízhálózat négy utca ki­vételével kiépült a községben, hossza meghaladja a 12 kilomé­tert. A villany szinte minden házba be van vezetve, sőt ki­lencven tanyába is eljuttatták az elektromos áramot. A IV. öt­éves terv során megépült az új sporttelep, az MHSZ-székház, az orvosi rendelő a lakással együtt és még sorolhatnánk. Évente mintegy 20—22 családi ház épül a faluban. Ehhez a tanács és a termelőszövetkezet jutányosán biztosítja a telkeket. A község­rendezési tervet 1965—66-ban ké­szítették el. Azóta többet fejlő­dött a falu mint az előző ki- lencven-száz évben. Az egykori puszta helyén ma modernizálódó község emelkedik. B. Z. Megjelent a Pártélet novemberi száma Alighanem a megszokottnál is nagyobb érdeklődéssel veszik kézbe a pártaktivisták, kiváltkép­pen a pártvezetőségek tagjai az MSZMP Központi Bizottságának folyóiratát, a Pártélet novemberi számát, amely gazdag tartalmá­val hasznos útbaigazítással, jó se­gítséggel szolgál a pártmunka időszerű feladataihoz. Mindenek előtt Pullai Árpád­nak, a Központi Bizottság titká­rának a párttagsági könyvek cse­réjéről — a Központi Bizottság október 23-i ülésén elhangzott előadói beszédére hívjuk fel a pártaktivisták figyelmét. Íme. a beszédből vett, s a párttagsági könyvek cseréjének célját, lénye­gét érzékeltető idézet: ...... A tár­s adalmi fejlődés egyes nagyobb szakaszainak áttekintésekor mu­tatkozik meg igazán szemlélete­sen, hogy az előrehaladás folya­mata nem egyszerűbbé, hanem mind bonyolultabbá, összetetteb­bé válik. Így tehát pártunk egé­szével és minden egyes tagjával szemben is növekednek a követel­mények. A tagkönyvcsere célja is az. hogy a pártot és tagjait fej­lesszük, még hatékonyabbá te­gyük a feladatok megoldására”. A Központi Bizottságnak a párt­tagsági könyvek cseréjéről szóló — a Pártélet legújabb számában közreadott — határozatának gon­dos tanulmányozása szinte nélkü- lözhetetelen feltétele az elkövet­kező hetekben, hónapokban ese­dékes sikeres végrehajtásának. A párttagsági könyvek cseré­jére történő előkészületekkel egy­idejűleg, s azzal szerves egység­ben kezdődik az év végi beszámo­ló taggyűlésekre való felkészülés. Ehhez szolgál útmutatóul K. Papp Józsefnek, a Tolna megyei pártbizottság első titkárának tol­lából közölt A beszámoló taggyű­lések elé című cikk, melynek egyik alapvető gondolata: „A mostani beszámoló taggyűléseken a XI. kongresszus határozatainak további végrehajtására készítsük fel a párttagságot.” Könyvkiadók újdonságai A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ újdonságai közt találjuk P. A. Ignatovszkij tanulmánykötetét, amely A fejlett szocializmus címmel jelent meg, s a fejlett szocializmus legfontosabb krité­riumait veszi sorra. Napvilágot látott Az európai biztonsági együttműködési értekezlet cím­mel a helsinki értekezlet záró­okmánya; a kis kötet tartalmazza Kádár Jánosnak az együttműkö­dési értekezleten elhangzott fel­szólalását, valamint a Helsinki­ből történt hazaérkezésekor a Magyar Teevíziónak adott nyi­latkozatát is. Magyar—csehszlovák közös ki­adás Az európai szocialista or­szágok gazdasága című több mint 500 oldalas átfogó mű, Böröczfy Ferenc szerkesztésében. Az úttö­rő kísérlet eredményeként meg­jelent kötet sorra veszi a Szov­jetunió, Lengyelország, Románia, az NDK, Csehszlovákia, Bulgária, Jugoszlávia és Albánia — tehát hazánkon kívül valamennyi eu­rópai szocialista ország — fel­szabadulás utáni gazdasági fejlő­dését, vázolja a jelenlegi gazda­sági helyzetüket, problémáikat is. Sok hasznos ismeretet ad a Vezetési ismeretek politikai ve­zetők számára címmel most meg­jelent kiadvány. A miniatűr könyvek gyűjtőinek szerez örö­met a Könyvnyomtatás Magyar- országon sorozat most megjelent harmadik kötete, Bolgár Iván és Végh Oszkár közös munkája. A Magyar Nők Országos Taná­csával közös kiadásban látott napvilágot a Kézimunkák (Üj technikák — új megoldások) cí­mű, a kézimunkázó asszonyoknak sok hasznos tanácsot adó, minta- . illusztrációkkal is ellátott kötet. AZ AKADÉMIA KIADÓ meg­jelentette Peschka Vilmos: Max Weber jogszociológiája című ta­nulmánykötetét, valamint a Jel és közösség című szemiotikái ta­nulmánygyűjteményt; utóbbit Voigt Vilmos, Szépe György és Szerdahelyi István szerkesztette. A Kortársaink sorozatban látott napvilágot a Cseres Tibor írói fejlődését eddigi életútja, élet­0 A Kossuth Kiadó három könyvújdonsága. műve tükrében bemutató, képek­kel illusztrált kis kötet. Zappe László tollából. Bolyai Farkas születésének 200. évfordulója al­kalmából készült az 1775. és 1856. között élt kiváló erdélyi tudós, polihisztor életét és mun­kásságát bemutató, sok doku­mentummal illusztrált kötet, szerzője Szénássy Barna. Után­nyomásban látott napvilágot az Apollo könyvtár harmadik köte­te, Mócsy András: Pannónia a korai császárság idején című könyve. A kémia újabb eredmé­nyei sorozatban egy fontos elem, a bőr kémiájával foglalkozó tu­dományos értekezés látott nap­világot. A Korunk tudománya sorozat legfrissebb kötete, a Mi a petrolkémia? A tudomá­nyos és ugyanakkor mindenki számára közérthető választ Ko­rányi György és Vajta László adja meg. A CORVINA KIADÓ megje­lentette — a lengyelekkel közös kiadásban — Kazimierz Micha- lowski nagyszerű könyvét, amely a korábban megjelent négy fo­tóalbum (Palmyra, Luxor, Kar­nak, Egyiptomi piramisok) után Thébával ismertet meg. Andrzej Dziewanowski művészi fotóival. Második, javított kiadásban ad­ta ki a Corvina Szabados Árpád: Metszés és nyomtatás című mű­vét, amely a Műhelytitkok gra­fikai sorozatának első kötete. AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ a Századunk mesterei sorozatban jelentette meg Martin Andersen Nexő világhírű regényét, mely­nek címe Ditte, az ember lánya. a Világirodalom Remekei C. so­rozatában került a könyvesbol­tokba Fjodor Dosztojevszkij kis­regényeinek kötete, A szelíd te­remtés címmel. A Lyra mundi a világirodalom legjelentősebb alkotóinak bemutatására vállako­zott népszerű sorozat két új kör tete a francia Victor Hugo, illet­ve az örmény Avetik Iszahakjan verseiből ad kitűnő válogatást NYELVŐR Az idézőjel helytelen használata Előző cikkünkben az idézőjel­ről volt szó. Megállapítottuk, mikor használjuk helyesen. De a példák számát tovább kell nö­velni. Sajnos, újabban nagyon sokszor használják olyankor is, amikor használatát semmi sem indokolja. így elsősorban a szólásokban. 800-on vágta ki a „rezet” — ol­vastuk egy sporttudósításban. Pedig ebben a szólásban nem lehet kiemelni egy szót sem. Je­lentésében sem a kivágásnak, sem a réznek nincs külön szere­pe. Jelentése: eredményt ér el, valamilyen nehéz dolgot jól megcsinál. Ugyanígy: a halászat is „szépen hoz a konyhára”. Itt sem a konyhára gondolunk el­sősorban, szólásunk általánosabb jelentésű. Egy útikönyvben olvastam: Nemcsak a Rradóban kell „résen lennie” annak, aki magas értékű művészi „élvezetekre” vágyik. Itt sincs semmi értelme, hogy á résen levést és az élvezeteket kiemeljük. Az olvasó mégis el­gondolkodhat, hogy mi szükség van a kiemelésre. Különösen a spcxrtnyelvben ta­lálunk sok példát a szólások gyakori használatára és felesle­ges kiemelésre. Ilyenekre gondo­lunk: 3 gólt „hozott össze” a KTE védelme. A KTE „rátett egy lapáttal”. A bajai verseny­ző rosszul „csomagolta” a solt- vadkerti Dudást. Az ÉPGÉP „le­iskolázta” a KSC-t a modern fo­ciban. A 19. percben Szabó vég­re „beköszönt” a remekül védő Bolya kapujába (feltehetően nem azt mondta, hogy jó napot kívánok, hanem gólt rúgptt). Aki összehozatott 3 gólt, rátéte­tett egy lapáttal, csomagoltatott valakit, leiskoláztatott egy csa­patot, és beköszöntetett valakivel valahova, nyilván érezte, hogy kifejezése szokatlan. Ezt a szo- katlanságot (vagy ha tetszik: „szokatlanságot”) juttatja kife­jezésre az idézőjel. Egyéb példák: A huszadik len­gyel—magyar előtt írták: Bár­mi lesz az eredmény, a magyar futballnak csak használhat ez a „tapasztalatcsere”. Soltnak eb­ben a „sarkában” eléggé nekiló­dult az idő. A spanyoloknak vannak „egytálételeik”. (Nekünk is vannak. Nem olyan különös ételek azok, hogy ki kelljen őket emelni.) Nem vagyunk olyan „nagyvonalúak”, mint azelőtt. Gyorsan beszámolt a „pillanat­nyi helyzetről”. Nem nagy eset­ről van szó, mégis, jólesik „el­könyvelni” az apróbb hibák ki­küszöbölésére irányuló ilyen hangvételi választ. Az úttörők két hónaponként vállalnak fel­adatokat. Az idén január és feb­ruár „jutott” nekik. Pedig a ta­pasztalatcsere, sarok, nyilatkozás, egytálétel, nagyvonalú, pillanat­nyi helyzet, jutott szavakat ere­deti jelentésükben használták, tehát nem kívánták a kiemelést. Ebben a nagy idézőjelözönben (soikan így írnák: „idézőjelözön­ben”) szinte felüdülés volt olvas­ni a megye birkózósportjának fejlesztéséről írott cikk címét: Most 'kell befogni a szelet a vi­torlába (így egyszerűen idézője­lek nélkül). Ismétlem: nem vi­torlázásról volt szó, hanem bir­kózásról, és mégsem emelték ki sem a szelet, sem a vitorlát. Ennyi „példa” után levonhat­juk a „tanulságot”. Az idézőjel nagyon jól „használható” írásjel, mert színezi „kifejezésünket”, néha tömören „sejtet” olyan dol­gokat, amelyeket csak „hossza­san körülírva” tudnánk „kife­jezni”. Ezért „ne koptassuk el” gyakori használattal, mert akkor már nem tudja „szerepét” be­tölteni, ha „szükséges” a haszná­lata. És még egyet: Ebben az utolsó bekezdésben feleslegesek az idézőjelek. Nem színeznek, nem segítik a megértést, hanem csak akadozóvá teszik a monda­tokat. Az idézőjel a lényegest emeli ki. Gyakori használata rossz szokásból, modorosságból ered. Tehát ez az utolsó bekez­dés arra figyelmeztet, hogy el kell kerülnünk az idézőjel nyak­ra-főre való használatát. , Kiss István Üzbég opera nemzetközi sikere Modern üzbég komponista, Szu- lejman Judokov operáját mutatja be a Lodzi Zenei Színház, len­gyelre fordított szövegkönyvvel. Szulejman Judokov operáját az üzbég irodalom klasszikusa, Ham- zi Hakum-zade egyik poémájá­nak motívumai alapján szerezte. A mű címe: Majszár kópéságai. A mű gyors és nagy elismerést kapott. 1958 óta nem kerül le a taskenli Navoj Nagyszínház mű­soráról. sikerrel játsszák a szom­szédos közép-ázsiai köztársaságok színpadain is, sőt, a moszkvai Romen cigányszínházban. A lib­retto francia változatát a lyoni színház készítette eL (BUDA- PRESS—APN) Egy ünnepélyes csapatösszejövetelről Szerte a megyében ünnepélyes csapatgyűléseken, csapatössze­jöveteleken emlékeztek meg az úttörők és a kisdobosok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. évfordulójáról. Kézzel írt, stencilezett. sőt, nyomtatott meghívókat hozott az Úttörőéletnek a posta az úttörő- csapatoktól — ezekre az ünnep­ségekre hívtak, vártak bennün­ket. Kisdobosok-rajzolta vörös csil­lag díszítette a kecskeméti hu_ nyadivárosi iskola meghívóját, gyöngybetűs kézírással készült a szöveg. A megyeszékhely új vá­rosnegyedében levő iskolába in­dultunk el, megnézni, hallgatni, hogyan ünnepelnek az alig há­roméves úttörőcsapatnál. Az ünnepségre a tornaterem­ben került sor. Az egymással szemben, rézsútosan felálló ra­jok közül az úttörők jobb, a kis­dobosok a bal oldalon helyez­kedtek el. A zászlófelvonásnál pergett a dob, feszes vigyázzban állt minden úttörő és kisdobos. A rajvezető-helyettesek jelenté­seit a csapatvezető-helyettes, Bálint Ildikó fogadta. Az ének­kar köszöntője után nyolcadikos úttörő mondott orosz nyelvű kö­szöntőt, a meghívott szovjet pio­nírok tiszteletére. A csapatösszejövetel fénypont­ja az irodalmi színpad bemuta tója volt. Miközben pergő rit­musban szóltak a versek, a fehér falra a Nagy Októberi Forrada­lommal kapcsolatos képeket ve­títettek. Ezek a színes állóképek szolgáltak hátteréül a gondosan válogatott verseknek. Szép pillanatok következtek ez­után: két negyedikes kisdobos: Török Kati és Taller Barnabás jó tanulással, lelkes mozgalmi munkával kiérdemelte, hogy fél évvel az avatásr előtt úttörővé legyenek, hordhassák . a piros nyakkendőt. Versek, dalok, köszöntők kö­vették egymást, míg szabályos rendben elvonult az egész úttö­rőcsapat. A szovjet pionírok meghívását szorgalmazó csapatvezető, Balogh Jolán külön teremben fogadta őket azokkal a pajtásokkal, akik az orosz nyelv tanulásában a legjobb eredményt érték el ez- ideig. Uzsonna, játék, tánc, be­szélgetés — ez volt a műsor, több órán keresztül. Az iskola igazgatósága, Terbe Dezsőnével az élen, egy másik teremben fogadta a csapat pár-» toló tagjait, a szülői munkakö­zösséget, valamint az ünnepsé­gen részt vett Csányi Anikó me­gyei és Bartha Károly városi út­törőelnököt. Köszöntőjében elmondta, hogy szép és emlékezetes marad az úttörőcsapatnak a november 7-e tiszteletére rendezett összejöve­tel, hiszen ezen a napon fejezték be és adták át rendeltetésének az iskolarádiót. Hála az őket tá­mogató szocialista brigádoknak akik a közeli BRG-ből jöttek és szerelték fel a szükséges techni­kai berendezéseket. A már meg­választott szerkesztő bizottság tagjai javában készítik a műsor­terveket. őrt álló kisdobosok sorfala között hagytuk el az iskolát, egy szép, a nagy forradalomhoz mél­tó ünnepség emlékével. Selmeci Katalin FILMJEGYZET □ FILMJEGYZET Vörös kányafa 0 A két főszereplő: Vaszilij Suksin és Lidijt Fedoszejava. A Vörös kányafa egy kivételes tehetségű művész életművének utolsó alkotása. Vaszilij Suksin az író, a színész és rendező egy évvel ezelőtt hirtelen elhunyt. A hazáért harcoltak című film for­gatása közben, amelyben színész­ként működött közre. Távozásá­val’markáns és sokoldalú szemé­lyiséggel lett szegényebb a szov­jet művészi élet. A magyar közönség először író­ként ismerhette meg, miután- a Nagyvilág közölte az elbeszéléseit. Az Elment az öregember, a Far­kasok. az Éttermi találkozás sa­játos hangulatú novellái jogos fel­tűnést keltettek. Írásai azután egymást követték a különböző ha­zai folyóiratokban és antológiák­ban. Időközben színészként is bemu­tatkozott. Az újságíró, A tónál, a Felszabadulás, a Kapaszkodj a fellegekbe filmek sikeréhez sok­ban hozzájárult Suksin külsőd­leges hatásokat megvető szerep- ábrázolása. „Eredeti foglalkozásának” alko­tásai viszonylag későn és csak töredékesen jutottak el hozzánk, igaz, hogy noha 1960-ban végezte el az Össz-szövetségi Állami Moszk­vai Filmművészeti Főiskola ren­dezői szakát, csak öt év múlva nyílt lehetősége áz önálló mun­kára. Mestere, az éles szemű Mi­hail Romm biztatására kezdett el rendszeresen írni és sajátított el egy második „szakmát”. Novellák, regények, forgatókönyvek írásá­val, majd színészi feladatok vál­lalásával töltötte ki a várakozás éveit. De ez idő alatt érlelődött a szovjet művészi élet egyik leg­érdekesebb, legsokoldalúbb alko­tójává, aki írója, főszereplője is volt a valóság iránt oly nagy ér­zékenységet mutató filmjeinek.' Életművének talán legjelentő­sebb darabja a Vörös kányafa. Suksin utolsó művében sajátos prizmán át nézi a világot. Ez a prizma a film főhősének nem mindennapi személyisége. Jegor Prokugyin ugyanis rutinos, visz- szaeső bűnöző, aki elitéltetésének utolsó napjait tölti az állami fegyintézetben. A börtönben öt teljes évet húzott le. és kiszaba­dulása után már a sokat tapasz­talt emberek „magános farkas” — érzésével próbálja ismét meg­találni életének fonalát. A film ezt a kísérletet követi figyelemmel a rabok kórusától kezdve a földet szántó Jegorról készült képekig. Laza szerkezetű cselekményvezetésében, átütő ere­jű jelenetéiben egy nagy művész tisztánlátása mutatkozik meg. Jegor ugyanis nem a börtön­parancsnoknak tett megjavulás szándékával keresi fel egykori cimboráit, és arról szinte nem is tehet, hogy nem tud visszaillesz­kedni a bandába. Ljubát, a bör- tönlevelézés közben megismert asszonyt is inkább vagányságból keresi fel, mintsem azért, hogy ígéretét'beváltsa. De a két, sokat megélt ember között kialakuló összetartozás érzése és a szibé­riai falucska lakóihoz való kötő­dés a volt fegyencben jelenetről- jelenetre nyit újabb ablakokat a külvilágra. A férfi útja visszavezet á tár­sadalomba. a üszta és igaz em­beri kapcsolatok közé. „Ezek hiánya tette társadalmon kívüli­vé. Jegorból, ha másképp alakul­nak a körülményei, nem minden­napi ember lehetett volna — büszke, erős jellem, aki még tol­vajként is sok jó tulajdonságot őriz magában” — mondotta a ren­dező egy nyilatkozatában. A Vörös kányafa az emberekbe vetett hit és az élet igenlésének művészi hitvallása. Az alkotás tragikus befejezése méltó lezárá­sa a kegyetlen szépséggel meg­komponált film egészének. Pavlovits Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents