Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-30 / 281. szám
Az Évforduló elé Szá2hetvenöt éve, 1800. december 1-én született a magyar romantika vezéralakja, a Szózat — a magyar Marseillaise — költője, Vörösmarty Mihály. Ismerjük a Zalán futása című nemzeti eposzunk alkotóját, a meseszerű és parlagi elemeket egyesítő Csongor és Tünde íróját, a rendiség korlátáiból kilépő, az emberiség sorsában gondolkodó férfit, a koszorús költőt és a politikust, a szabadságharc első csatadalának szerzőjét, a bukás utáni összeomlás látomá- sos lírikusát. De mindig ismertük. és most már megnyugtatóan ismerjük? Lukácsy Sándor és Balassa László 1955-ös dokumentumkötetének az előszava még így panaszkodott: „Száz éve halt meg Vörösmarty és rendszeres, tudományos életrajza még ma sincs”. Ekkor már kialakult, s rá két évre napvilágot látott Tóth Dezső nagy monográfiája, amely azóta bővített fprmában olvasható. Több problémára a részletkutatások derítettek fényt, amelyek a korábbi megállapítások felülvizsgálatára is késztetnek. A százötvenedik születési évfordulón Darvas József mondott ünnepi beszédet, a kápolnásnyé- ki szülőhely emléktábláját Ortu- tay Gyula avatta fel. akit ma délelőtt Bácsalmáson várnak az emlékünnepség szónokaként. Kossuth lemondása révén és ajánlására ugyanis itt választották be Vörösmartyt az első népviseleti országgyűlésbe. Az eseményt így rögzítette a bácsalmási kerület 1948 július 10-i követválasztási jegyzőkönyve: „... a jelenlévők egyhangúlag Vörösmarty Mihál nevet hangoztatván, miután isméti felszólításra vajon nincs-e kinek észrevétele a hangoztatott név ellen, mindnyájan a kikiáltott iránti általjános akaratukat s bizodal- mukat kijelenték, ekként Vörösmarty Mihál úr ezen al- mási kerület törvényes képviselőjének egyhangúlag megválasztatott”. A szép, helyi kezdeményezések közelebb hozzák alakját hozzánk, miközben a nemzeti tudatban is mindjobban jelen van. A fiatalabb költőnemzedékből Veress Miklós — a legutóbbi. Bádogkirály című verseskötetében — a Pétőfi-Ady-József Attila nevével jelzett, jól ismert irodalomtörténeti ívhez emeli Vörösmartyt. A novemberi Kortársban pedig élő klasszikusunk, Illyés Gyula idézi meg őt a „Ne legyen gondunk jóban is a rossz” című költeményében: S a szájhoz vett végső pohár fölött a kitágult, a rém-űzött pillantás, a vén Vörösmartyé, a „tündértáj”, az ifjúság felé! Halász Ferenc VÖRÖSMARTY MIHÁLY: A Gutenberg-albumba Majd ha kifárad az éj, s hazug álmok papjai szűnnek S a kitörő napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből S a szent béke korát nem cudarítja gyilok; Majd ha baromból s örödgből a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberségre javul; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról És álmodozni tudó szív nemesíti az észt; Majd ha tanácsot tart a Föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált, S a zajból egy szó válik ki dörögve: „Igazság.*” S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra. nevedhez Méltó emlékjelt aitkoron ád a világ. M&sojUbII&v Jbísss *» 08lob uom Müiij«*! .»£»£*■>- 29 ^ A ■ •> _' ' .tj. r ÍZES MIHÁLY: Mihály Ür országa „Naggyá csak fiaid szerit akaratja tehet” Vörösmarty Hírhedett költője a hazának, Késő kor gyermeke járul eléd A Bácska földjei fáznak Belepi őket a dér fehérrel, Belepi őket a dér fehérrel, Megfeszülnek a távvezetékek; Hozzád készülök s el nem érlek: Ha múltba az áram; jövőbe téved, Holnapi költők serege támad Szivedből, s érted a bánat Rikatja a holnapi lányt. Égő csipkebokor, Mihály Űr országa, Fényeskedjél világ világa, S húzzad vonótlan, — vén cigány! A költő és a képviselő Adalék Vörösmarty Mihály 48-as szerepléséhez 1948 november 10-én Vörösmarty választói a mélykúti postahivatalnál egy levelet adtak fel ajánlva Vörösmarty címére, amelyet Vörösmarty 16-án kézhez kapott, s amelyre még ezen a napon válaszolt. „5. sz. tértivevény. Hogy én azon iratot, mely a mélykúti kir. Postahivatalnál 9 br. hó 10-én Pesten feladott, az aláirt napon valóban megkaptam, saját kezem aláírásával bizonyítom. Kelt. nov. hó 16-án 1948 észt. Vörösmarty Mihály sk." A mélykúti levelének tartalmát nem ismerjük. A levelet valószínű Vörösmarty a szabadságharc bukása után a többi hasonló jellegű irattal együtt maga semmisítette meg, de Vörösmarty válaszleveléből következtetni tudunk annak tartalmára. A választók minden bizonnyal érdeklődéssel fordultak a költőhöz, s kérték őt, tájékoztassa választóit az országgyűlésen folyó eseményekről. A válaszlevél teljes szövege a következő: „Almás mezőváros lakóinak üdvözletét Addig is, míg az almási kerület összes választóit az itt történtekről bővebben értesíteném, ide zárom a képviselőház jegyzőkönyvének nyomtatott kivonatát, mely szerint a-szőlő után járó dézsma, vám és másnemű adózások közegyetértéssel teljesen megszüntetve vannak. Egyszersmind biztosítom választóimat a felöl, hogy a törvényhozók nem fogják elfelejteni, hogy a népet képviselik, valamint más felül megvárják a néptől, s az összves nemzettől, hogy mindazt, mi az ország megmentésére szükséges a legnagyobb készséggel el fogja követni. P. H. Vörösmarty Mihály s.k. • képviselő” Vörösmaty, mint képviselő lelkiismeretes, választóival kapcsolatot tartó költő és politikus volt: „nem felejtette el, hogy a népet képviseli”. A nép pedig nem felejtette el, hogy Vörösmarty képviselte őt a „her- kulesi munkák” elvégzésének idején, s évtizedekkel később is őrizte a költő e néhány sorát, s valóban kedves dolgot tett Arnold Antal 1879-ben, amikor a féltve őrzött sorokat közrebocsátotta a Bácska, Zombor című újságban. Különösen értékes ez akkor, ha meggondoljuk, hogy sokkal később a bácsalmási levéltár anyaga teljesen elpusztult. Ez lett volna a sorsa egyetlen Vörösmarty-levelünknek is, amelyet mint képviselő írt. A 48-as Vörösmartyt bemutató tanulmányok hosszú ideig alig mentek túl Gyulai megállapításain. Gyulai, egyébként kitűnő Vörösmaty-életrajzában elmondja, hogy a költő hallgatag, automatikusan karját felemelő képviselő volt. Nem volt szónoki tehetséggel megáldva, ezért nem vett részt az országgyűlés munkájában. Waldapfel József cikkei megvédik ugyan Vörösmatyt Babitscsal szemben, aki V.örös- maty 48-as alakját úgy rajzolta meg, mint a lázálmok költőjét, aki az őrültség határán áll, de részletes, átfogó tanulmányra nem vállalkozik, cikkeinek természete ezt nem engedi. Tóth Dezső Vörösmarty-monog- ráfiájában helyesen értékeli a £.mi igenlő szavazatát illeti, azzal kapcsolatban a következőket kell elmondani. A képviselőházban szeptember 13-án került sor ismételten az úrbériség azonnali megszüntetésével kapcsolatos függő kérdések megtárgyalására. Az ellenzék részéről abból a csoportból szólaltak fel, amely csoporthoz a költő maga is tartozott. Biztosnak vehető, hogy Vörösmarty kedves tanítványának, Perczel Mórnak indítványával értett egyet, aki figyelmezteti a Házat a galíciai eseményekre, és megjegyzi: „a bécsi udvar úgy látszik nálunk is ezt célozza”, éppen ezért „nem szabad ezen népet martalékul engedni, hanem minél előbb be kell végezni, amit úgyis megígértünk. Én tehát bátor vagyok a Házat felkérni arra nézve, hogy • a szőlődézsma rögtön megszüntessék és egyéb úrbéri viszonyok kiegyenlíttessenek”. Vörösmarty — egyrészt határtalan népszeretettől indítva — lelkesen egyetért Perczel Mór és az ellenzék javaslatával. Ugyanakkor nemesi liberalizmusa miatt Kossuth nézetét is osztja, aki Mód Aladár szerint „Az ország- gyűlés nemesi származású birtokosokból álló többségét tekintetne az alkotmányosság, a nemzeti ellenállás legfőbb alapjának, és félt olyan kérdést napirendre tűzni, mely közvetlenül sértette e többség és az általa képviselt osztály anyagi érdekeit.” Azt hiszem, nem kell bizonyítani, hogy Vörösmarty ebbéli felfogása azonos Kossuth nézetével is. flinen van, hogy az úrbéli kárpótlás tárgyában igennel szavazott, ugyanakkor választóit örömmel, s annak reményében értesíti a szőlődézsma stb. eltörléséről, hogy ezzel eléri azt, hogy a nép „mindazt, mi az ország megmentésére szükséges, a legnagyobb készséggel el fogja követni”. Nagyszentpéteri Géza 0 Barabás Miklós olajfestménye Vörösmar tyról politikus, a képviselő Vörösmarty szereplését. Megállapítja: „Vörösmarty minden kérdésben — ahogyan ez az újoncozással kapcsolatban is kitűnt — a legnagyobb lelkiismeretességgel, gondos mérlegelés után foglalt állást. Azt mondhatnám, hogy véleményével nem tűnt ki, nem ütött el a Kossuthot követő tömegek és képviselők zömének magatartásától”. A Gyulai-féle kép kialakulásának többi között az a főügyészi jelentés lehet az oka, amely Vörösmaty 48-as szerepléséről számol be a cs. kir. haditörvényszéknek 1850 januárjában. A jelentés mintegy summázza a költő tevékenységét, a forradalom előtti és alatti magatartását. A későbbi méltatói valószínűleg erre támaszkodtak. Ma már tudott dolog, hogy a jelentés messzemenő jóindulattal jellemezte a költőt. Ennek bizonyítékát láthatjuk például abban, hogy halála után az árváknak való gyűjtés engedélyezésével kapcsolatban „a hatóságok sokkal szigorúbban minősítették politikai szereplését”. A főügyész jelentése tartalmazza a Közlöny alapján Vörösmarty országgyűlési szavazatait, többi között a szeptember 22-i szőlőbirtokosoknak fizetendő úrbéli kárpótlás tárgyában leadott igenlő szavazatát is. Közölte továbbá, hogy Vörösmarty nem vett részt azokon a vármegyei gyűléseken, amelyek határozataikkal az utóbbi időben a törvényesség határait átlépték. Tagja volt ugyan a Tudományos Társaságnak, s a Radical-körnek, a Batthyány—Kossuth pártot is támogatta, s a jelentés szerint talán ez is volt az oka, hogy a forradalmi kormány szeme feléje fordult. Ezért állott a párt érdekében, hogy valahol képviselővé válasszák, ami sikerült is Bácskában, jóllehet ott. személyesen nem is ismerték. VÖRÖSMARTY MIHÁLY: Éj és csillag Ej vagyok, te csillag, Fényes és hideg, Én setét a bútól S vágy miatt beteg. Általad homályom Fájva összereng, Míg fölötte arcod Istensége leng. Szép sugáraidtól El nem alhatom, Mégis éber kínnal Hozzád álmodom; Fel kívánom vinni Amit rejt a hit, A föld gyermekének Édes titkait, Mit nem esküdött szó, Nem súgott ajak, Amit bánat és éj Condolhattanak. Fel kívánom vinni Gyászos arcomat, Hogy világosabb légy Árnyékom miatt. S mint inkább leendek Bútól fekete, Annyival dicsőbben Kezdj ragyogni te. El kívánok veszni Fényben általad: ' Erezzem csak egyszer, Egyszer lángodat. O * Mért nem vygy virágszál Hogy letörhetnélek. Lángoló szívemre Boldoság jelének; Mért nem égi csillag Hogy nekem ragyognál, Csendes éjfelenként Andalgásaimnál; Vagy mért nem vagy oltár Melyen tiszta láng ég, Hogy szent zsámolyodra Letérdepelhetnék; Mért nem drága szent kép, Messze, mint világvég, Hogy zarándokolva Hozzád vándorolnék; S addig esdekelném Márvány lábaidnál, Míg nem szánakozva Hozzám lehajolnál! Mit mondák? Virág vagy, Nem nekem virágzó; Csillag, legderülteVb, Nem nekem sugárzó; \ ‘ Oltár vagy, holottan Tiszta lángok égnek, Drága és kegyes szent, Boldogabb reménynek. \ Ah nekem tövis jut A szelíd virágból, Csalfa, tűztelen fény A csillagsugárból; S míg szívemben égek Oltár zsámolyánál, A szent érzéketlen Márványkép gyanánt áll. GERENCSÉR MIKLÓS: A távirat Mindeniéle egzotikus giz- gaz napozott az erkélyen, mégis locsolta agyondédelgetett füvészkert- jét a felső szomszéd, ez a műkedvelő botanikus, aki úgy vigyorgott le az erkélyről, hogy szinte csöpögött, akárcsak a locsolóvíz Kövecses bordó Renault- jára. Pedig Kövecses épp az imént glancolta rubinfényú ékszerré a Renault-t. — Tisztelem, kedves Kövecses úr! — hajlongott elő páfrányai, aszparáguszai, szudáni füvei és mindenféle kaktuszai közül a felső szomszéd. — Hogy szolgál a drága édesanyja kedves egészsége? ... Remélem, hamarosan itthon lesz!... •Ez a távolkeleti modor kishí- ján felforralta Kövecses epéjét. Különben is, egy felső szomszédot, akár füves, akár bogaras, csak utálni lehet, szakadatlanul, egy életen át, amíg csak tart az alsó-felső szomszédság. Csepeg a locsolóvíz a 110 000 forintos Re- nault-jára és ez a Hong-Kong-i klozetos, ez a felső szomszéd képes megkérdezni, hogy szolgál a drága édesanyja kedves egészsége!... Kövecses becsapta a Renault ajtaját, de ez csak amolyan jelképes mozdulat volt: valójában egy kézigránátot hajított fel az erkélyre és keserű szívvel vette tudomásul, hogy nem robbant. — Köszönöm, jól van! Akárcsak a csalánjai! Berobogott a lakásba. Felesége, a hajlékony derekú szépség még mindig á blúza fodraival babrált, holott Kövecses már háromszor sürgette, hogy . élén- ktbben, élénkebben, mert a látogatás háromtól ötig tart, most pedig háromnegyed négy van, mire kiérnek a Hársligeti Kórházba, akár fordulhatnak vissza. — Szándékosan bőszítesz? — állt meg Kövecses fáradtan a dühtől az asszony mögött. Homlokán, két oldalt a sápadt beszö- gellésekben hideg verejték csillogott, A menyecske káprázattá szépülve, fölényes nyugalommal fürkészett bele mégegyszer a tükörbe, hogy ellenőrizze arcának kozmetikai tökélyét. — Egyáltalán nem bőszitelek. De mi a frásznak kell nekünk a kórházba menni? Tönkre van téve a vasárnapom! Holott én ma Mátraházán akartam ebédelni! ^ A férfi mélyet szippantott a fürdőszoba parfőm illatú levegőjéből. — Indulhatunk?... — Indulhatunk — lódította meg remek sörényét a fiatalasz- szony. Jól festettek egymás mellett, ahogy a Renault-hoz siettek a tavaszias időben, divatozó, puha eleganciával, éretten, komolyan, de azért derűs-fiatalon. És nagyon fess volt az is ahogy kocsiba szálltak, elhelyezkedtek az ülésen, azután megindultak olyan diszkrét lendülettel, óvakodva mindenféle tplakodó feltűnéstől. Ennek ellenére mindenki rájuk figyelt, jelenségük súlyt, színt, .a szokványostól elütő jelleget kapott. , A kocsiban pedáns és választékos volt minden. Egy mák- szemnyi Skandinávia. Kivéve a hőpalackba dugaszolt indulatot. De mert tudták, hogy rendkívül törékeny a hőpalack foncsorozott üvegfala, mindketten igyekeztek vigyázni rá. A karcsú, sugárzóra kozmetikáit menyecske kerülő úton ajánlott' békét. Panaszkodott, hogy tisztázza magát. — Olyan kimerítő volt ez a hét... a húgod meg semmit sem csinál. Teljesen rám hagyták a mamát. Van rá egy százasom, hogy ma sem fogják meglátogatni. Átlátok én rajtuk. Kész helyzetetet akarnak teremteni. Kövecses álmatag hanyagsággal előzött meg egy Trabantot. De a hanyagság csak a Trabantnak szólt. Felesége miatt még mindig gyöngyözött a homloka ott fenn a kopaszodás beszö- gelléseinél. — Miféle kész helyzetet? A menyecske fitymálóan feszítette le gömbölyded állát és valamelyest rontott szépségén, hogy egy kis toka torlódott a hamvas bőre alá. — Mintha nem tudnád. Kész helyzet elé vagyunk állítva. Ha a húgodék nem jönnek be, akkor kedden mihozzánk vihetjük a mamát. Tiszta evidens. — Eddig is evidens volt. A mama nálunk lakik, evidens,, hogy kedden mi visszük haza. — Nem is olyan evidens. Mert mi van akkor, ha a mama a hú- godékhoz akar menni? Előfordulhat. — Ez csak a te vágyálmod. Hogy a mama a húgoméknál szeretne lakni. Ez csak a te vágyálmod. — Egyáltalán nem vágyálom. Igenis előfordulhat. Növekedett a nyomás a hőpalackban. Kövecses nem akart bot_ rányt, így hát inkább hallgatott. De mert nem ordíthatta ki magából a dühét, hűlni kezdett benne, s ahogy veszített hevéből, úgy alakult át szomorúsággá, szomorúságból pedig bánattá. Élete legnagyobb keserűsége volt, hogy felesége sehogy nem akart beletörődni anyja jelenlétébe, pedig éppen ő ragaszkodott hozzá a végletekig, amikor özvegyen maradt. így kedves mama, úgy drága mama, költözzön hozzánk, egyetlen édes, páratlan, aranyos mama. És a mama eladta a házát, eladta a gyümölcsösét, eladta mindenét, ebből vettek szövetkezeti lakást, autót, ebből utazták be kettesben tavaly nyáron Nyugat-Európát. És a mama most kijön a kórházból. Holnapután, kedden délelőtt, 74 évesen, egészségesen. — Meg kellene lepni a húgo- dékat. Jöjjenek csak be ők is a kórházba — ajánlotta ideges örömmel a fiatalasszony. Kövecses viszont ideges haraggal mordult rá: — Inkább veszel a mamának néhány tortaszeletet. Ügy is kevés az időnk. És megkérlek, hogy hagyd abba a gonoszkodást! Evidens?! Volt egy légypöttyös szomorú cukrászda a Hársliget sarkán. Kövecsesné itt vásárolt három szelet hervadt puncstortát és két cserepes rigójancsit. A rózsaszín selyempapír viszont kifogástalan volt. A kórházig egy szót sem szóltak. Mint akik nagyon elfoglaltak és nagyon komolyak, egyszerre lépve, figyelemkeltően sietve masíroztak el a civil látogatók és a flanell köpenyes betegek laza csoportjai között. D épület, középső lépcső, bel- osztály. második emelet 17-es kórterem. Jobbról az utolsóelőtti ágy. Gépiesen siettek egészen az ágyig és szinte megsértődtek, hogy mást találnak az ágyon. Először fölerősödött a kórterem zsongása, majd olyan nagy lett a csend, mint a néptelen templomban. Jött az ügyeletes nővér, ultramarin kötényruhában, kófehér keményített főkötőben, üdén és szelíden. — Nem kapták meg a táviratot? ... — Nem — szólt a férfi élettelen deszkahangon. — Tegnap délután kettőkor adtuk fel... Kövecses néni félkettőkor halt meg. Ha nem olyan szelíd és üde a nővér, Kövecses pörölnl kezd, hogy micsoda disznóság, ilyen lelketlenül mégsem lehet elintézni egy halálesetet, hogy föladnak egy táviratot a vakvilágba és kész, hogy... De nem tudott se sírni, se porolni, se dadogni. Csak némán elsietett. Felesége futva követte a Renault-ig. Némán száguldottak haza. Kövecses a lépcsőházban rohant, a bádog levélszekrénynek esett és valósággal feltépte ajtaját. Ott volt a távirat. — Most aztán mi lesz?... — csipogott félénken a szép fiatal- asszony. — Semmi — válaszolt élettelen deszikahangon a férfi. — Felmegyünk Mátraházára vacsorázni.
