Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-20 / 272. szám

1975. november 20. • PETŐFI NfiPE • I HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Magatartás és támogatás örömmel olvastam a Petőfi Népében Tamás István írását a művészekkel kapcsolatban. Egyetértek a cikkel, s sze­retném néhány megjegyzéssel kiegészíteni. Nem könnyű a művészek felkarolása. Támogatás az is, ha havonként bizonyos össze­get juttatnak az alkotónak. De csak akkor támogatás, ha jó helyre megy. Ha nem méltó kezekbe adják, akkor félre­vezetés. Sibéliuszról, a nagy finn ze­neszerzőről azt olvastam: mi­kor megalkotta egyik jelentő­sebb művét, a finn állam at­tól kezdve ellátta anyagiak­kal, hogy ne legyenek gond­jai. A.művészek letelepítése nem egyszerű dolog. Könnyen meg­eshet, hogy „törököt fogtam, de ...” Hogy ilyesmi ne. for­dulhasson elő, az illetékesek­nek célszerű megkérdezni: mit szólnak hozzá azok, akik járatosak ezen a területen. A műtermi juttatás helyes, de önmagában és általánosság­ban nem oldja meg a művé­szek helyzetét. A közművelő­dési vezetőknek ismerniük kell az alkotó képességeit, fej­lődését, célkitűzéseit. Ennek megfelelően érdemes támogat­ni őt. Nem szabad például erején felüli megbízásokkal terhelni. Hogy önmagára ta­lálhasson, s a vásárlás ne pusztán támogatás legyen, ha­nem műalkotások gyűjtése a megyei képtár anyagának gyarapítására. Ha rossz képet is megvesznek, a művészt csapják be. A múltkor felkeresett egyik kollégám., mutogatta a kiál­lítási katalógusait, sorolta az eredményeit. Csak azt mond­tam erre: a képeidet szeret­ném látni. Szerencsére, Bács-Kiskun megyében egyre gyarapodik a művészek száma. Növekednek a felmutatható eredmények. P,eméljük, ezután is így lesz. Diószegi Balázs Megújul a Periszkóp Nemrég ért véget a Budapesti színjátszó fesztivál, amelyre a kiskőrösi Periszkóp Színpadot is meghívták. A csoport tagjai egye­temi előfelvételis, katonai szolgá­latukat teljesítő fiatalok. A há­romszoros aranydiplomás „tár­sulatot” 1974-ben a Kiváló együt­tesek. az idén pedig a Kiemelt csoportok közé sorolták. Kerényi Gábor Miklósnak, a színpad veze­tőjének munkáját nívódíjjal is­merték el. — Hogyan értékeli a rendező a budapesti színjátszó fesztiválon nyújtott teljesítményt. — Úgy érzem, hogy jól sikerült az előadásunk. A harmadik boly­gó című műsorunkat mutattuk be, amely az egyéni és közösségi ér­dek összeütközéséről szól, bizo­nyos nemzedéki problémákat érintve. A ..Hazánkról szóljatok .szép szavak” zalaegerszegi döntő­jén ezzel az Állami Ifjúsági Bi­zottság negyvenezer forintos fő­díját nyertük el. — Tulajdonképpen évről évre egy másik színpad jön létre Kis­kőrösön. — Lassacskán hat éve, hogy ott töltöttem a katonaidőmet. Ak­kor alakult meg az első együttes. A következő esztendőben — már a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola hallgatójaként — meg­hívtak Kiskőrösre. Azóta öt együt­tes tevékenységét kísérhették fi­gyelemmel az érdeklőáők. — Melyek voltak a legemléke­zetesebb műsorok? — A régebbiek közül a „Mi kék az ég”-et, és a Pázmány lovag”-ot említeném mpg. Legutóbbi műso­runkban Moldova György egyik írását, valamint egy erdélyi nép­szokást dolgoztunk fel. s A har­madik bolygóval' szerepeltünk, amelyről januárban tv-felvétel készül majd. — A Periszkópot sokfelé szere­tik. Mi lehet a siker titka? — Részben az, hogy olyan pa­rancsnokaink vannak, akik meg­adnak minden lehetőséget. Más­részt az, hogy bár a szereplők évenként változnak, különösebben nem nehéz húsz olyan fiatalt ta­lálni, akiknek találkozik az ér­deklődési köre, és egyformán hisz­nek abban, amit csinálnak. S nem utolsó szempont az sem, hogy honvédek közül válogatunk, akik együtt élnek a nap minden sza­kában. Emellett az úgynevezett kiscsoportos, kollektív alkotások módszerét alkalmazzuk. Egy-egy témát úgy dolgozunk fel, hogy az együttest három részre osztjuk. Minden kisebb csoport — egymás­tól függetlenül — fölvázolja szín­padi elképzelését a szövegkönyv alapján. A változatokból kiemel­jük azt, amit a l^gjptybnakfrar- tunk. , ' .. — Kiskőrösről nézve, milyen szerepet tölt be az együttes Bács- Kiskun kulturális életében? — Nem akkorát, mint lehetne. Szeretnénk, ha nemcsak az kötne bennünket ehhez a vidékhez, hogy a fiatalok itt töltik a katonáidéi jüket. Szívesen elmennénk pél­dául nyaranta az építőtáborokba, eleget tennénk különböző, üzemi, kulturális meghívásoknak. — Mit várhatunk a soron levő megújulástól? Az együttes ismét újjászervező­dik. s legközelebb a Moldova György írásai alapján készült, egész estet betöltő műsorunkkal jelentkezünk. Tapodi Katalin A hanglemez születése A STA TISZTIKA TÜKRÉBEN , A hanglemezgyártás technikája alighanem elérte fejlődésének csúcspontját, miután már a szte- reoíónia, sőt a kvadrofónia leg­kényesebb igényeinek is eleget tesz. Sokáig úgy tűnt, hogy a nagy vetélytárs, a magnetofon- szalag ki fogja szorítani a hang­lemezt, de nem -így történt. A világon évente forgalomba kerü­lő hanglemezek száma megköze­líti az egymilliárdot, és nemsoká­ra túl is fogja lépni a „bűvös” határt. A kép a hanglemezgyártás, legkényesebb műveletét mutatja, azt a munkafázist, amikor az úgynevezett anyalemez barázdá­it mikroszkóp alatt összehason­lítják az eredeti felvétellel, és ahol szükséges, ott szinte, mű­vészi munkával, gravírozással ki­javítják a hibákat, a hanglemez­gyártás első lépéseként lakkré­tegbe vágják bele a barázdákat, A lakklemezről galvanoplasztikai úton készítik el az apamatricát, a negatív másolatot. Az apale­mezről galvánfürdőben alakul ki az anyalemez, amelyről — a szükséges javítások után — a fiúlemezek vagy presmatricák készülnek. Ezeket leheletvékony krómréteggel vonják be a kopás ellen. Buta giliszták A giliszták „intelligenciája’' valószínűleg alacsonyabb, mint a korábbi kísérletek alapján fel. tételezték. A missouri egyetemen végzett vizsgálatok legalábbis megcáfolták azoknak a kisérle- teknék az eredményeit, amelyek már 1912-ben bizonyos fokú ido- míthatóságót mutattak ki a gi­lisztáknál! ;;Est! a> biológia '■ azóta hivatalos: ’béÍeniényként tartotta számbn.' Ai''áh'korí 'kísérletékben úgy próbálták ki a giliszták ta­nulási képességét, hogy T-formá- júra hajlított üvegcsövön kellett átmászniuk, amelynek egyik ki­járata felé a gilisztát' minden al­kalommal áramütés érte. A gi­liszták szemmel láthatólag tartó­san meegtanulták, hojgy mindig a jobb vagy a bal oldali kijá­ratot válasszák. Az új vizsgála­tokban a gilisztákat két csoport- \ ban vizsgálták. Az egyik csoport­nak mindig ugyanazon az üveg­csövön kellett végigúiásznia, a másik csoportnál minden egyes esetben újra cserélték ki az üveg­csövet. Kiderült, hogy a másik csoport nem tanult semmit. A giliszták „tanulási képessége”, te­hát egy nyálkás riasztó anyag­ban rejlik, amelyet, maguk vá­lasztanak ki. Tallózás az új megyei évkönyvben Halványzöld borítójában ismét megjelenik a könyvesboltok kira­katában és a posta által -kézbe­sített — előre megrendelt — cso­magokban a soron következő Bács- Kiskun megyei évkönyv. Az előző esztendőkhöz hasonlóan, szinte változatlan formában, összeállítás­ban közli a Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igaz­gatósága a terület társadalmi és gazdasági életére vonatkozó össze­foglaló jellegű, valamint részlete­ző adatokat, mutatókat. A 373 oldal terjedelmű kéjétben közölt számok alapján lehetőség nyílik elemezni a IV. ötéves terv­időszak bázisévéhez — 1970-hez — képest az időszak első négy esztendejében elért fejlődést. Föl­vonulnak az 1974. évi szektoron­kénti, területi részletezésű, intéz­ményenkénti adatok és mutatók. Bács-Kiskun helyének és szeretjé­nek vizsgálatához nagy segítséget nyújt a további 31 oldal terjede­lemben közölt összehasonlító adat­sor. amely az ország valamennyi megyéjét bemutatja. Ebben a fe­jezetben találhatók az országos, vidéki és tájkörzetenként csopor­tosított mutatók is. BÁCS-KISKUN MEGYE Statisztikai évkönyve A népesedéspolitikai határozat rfyomában 1974 1975. január 1-én a megyében lakó népesség száma megközelí­tette az 568 ezret. 3500-zal több volt, mint egy évvel korábban. A növekedésnek csaknem kéthar­mada természetes szaporodásból származott. 1974-ben 9700 cse­csemő született Bács-Kiskunban, 15 százalékkal több. mint egy év­vel korábban. Ezzel az 1000 lakos­ra számított élveszületések száma 17-re emelkedett, míg 1973-ban 14,9, 1970-ben pedig csak 14,5 volt. Az élveszületési gyakoriság a vá­rosok közül a legmagasabb — egyaránt 19,5 — Kecskeméten, Kiskőrösön és Kiskunhalason. A bajai 15,2-es arány jelentősen el­marad a megyei átlagtól. Az élve született csecsemőknek valamivel több mint a fele fiú. Még mindig 44 százalék volt az elsőszülöttek aránya és csak 17 százalék a harmadik, vagy az anyának ennél sorrendben ké­sőbb született gyermekeié. Mind­emellett azonban legnagybbb mér­tékben a másodszülöttek száma növekedett. A csecsemők 17 szá­zalékát 20 éves aluli anya hozta világra, (az előző évben ez az arány magasabb volt). Növekedett viszont a 30 éven felüli szülőnők aránya. A szülések Csaknem mindegyike intézetben történt. Mind a jövő nemzedék, mind a nők szempontjából örvendetes tény,, hogy 1974-ben 43 százalék­kal kevesebb művi vetélést haj­tottak végre Bács-Kiskun kórhá- zgibgn .,é§, .^züteötthpnaibgh.,jpint egy évveí korábban. A csökkenés valamennyi, .korcsoportban jelen­tős volt, A műtétek száma a gyer­mekteleneknél alig csökkent, ked­vező viszont, hogy az egygyer­mekeseknél a felét sem érte el az 1973. évinek. A rendelőintézetek nőgyógyásza­ti osztályain 1974-ben növelték az évi rendelési időt. több gondot fordítottak egy-egy beteg ellátá­sára. A kórházak szülészeti-nő­gyógyászati osztályain gyarapo­dott a rendelkezésre álló ágyak száma. Valamelyest csökkent a zsúfoltság, de helyenként és időn­ként így is gondok adódtak. A terhes-tanácsadáson több alkalom­mal jelentek meg az érdekeltek, mint 1973-ban és a csecsemőta­nácsadások hatásfoka is javult. A gyermekintézmény-hálózat fejlődése az erőfeszítések ellenére sem tart lépést az igényekkel. A megyében 1649 bölcsődei hely volt 1974 végén, 2 százalékkal több, mint egy esztendővel korábban, 100 helyre 120 fölvett gyermek jut. A 15145 óvodai férőhely 8 százalékos emelkedést mutat. Az igények azonban mindezt jóval fe­lülmúlják. A közművelődés eredményei A megyében 401 tanácsi és 142 szakszervezeti könyvtár működik. Az előbbiekben több mint 1,2 millió, az utóbbiakban 174 ezer könyv és folyóirat áll az olvasók rendelkezésére. A beiratkozott ol­vasók számának alakulása azon­ban nem mutat kedvező képet. A 106 ezer körüli szám alig válto­zott évek óta. a kölcsönzött köny­veké és folyóiratoké pedig csök­ken a tanácsi könyvtárakban. Itt kell azonban megemlíteni, hogy 1974-ben a megyében levő köny­vesboltok több mint 41 millió fo­rint forgalmat bonyolítottak le, ami mintegy 18 százalékkal ha­ladta meg az egy évvel korábbit. Ezen túlmenően pedig sok más üzletben, pavilonban, egyéb he­lyen is forgalmazzák a köteteket. Áz általános iskolákban csaknem 400 ezer, a középiskolákban több mint 200 ezer kötet könyvtári könyv áll a tanulók és pedagógu­sok rendelkezésére. 1974-ben a megyében több mint 45 millió sajtóterméket értékesí­tettek. 5 százalékkal többet, mint az előző évben. Ez azt jelenti, hogy egy lakosra tavaly 80 „da­rab” újság, folyóirat, heti- és na­pilap jutott. Az előfizetések szá­ma ugyanilyen arányban növeke­dett. A Petőfi Népe példányaira 42 ezren fizettek elő. 5 százalék­kal többen, mint 1973-ban. Tovább gyarapodott a színházi nézők köre is. 1000 lakosra 423 látogatás jutott, mintegy 11 szá­zalékkal több az egy évvel koráb­binál. Csökkent viszont a mozik közönsége. Egy lakosra mindössze évi 7 mozilátogatás esik. ezen belül a községekben 6, a városok közül Baján a legtöbb, évi tizenegy. Bács-Kiskun múzeumaiban 1974-ben 58 kiállítást rendeztek, 20-szal kevesebbet, mint 1973-ban. A bemutatókat csaknem 188 ezren nézték meg. Az érdeklődők száma visszaesett... 1974 végén a megyében 104 mű­velődési otthon jellegű intézmény működött, ahol több mint 4700 ismeretterjesztő előadást és több mint 1300 műsoros estet rendez­tek. Az előbbiekben csaknem 184 ezren az utóbbiakon mintegy 315 ezren vettek részt. Csökkent mind a rendezvények, mind a látogatá­sok száma. Társadalmi munkával a településekért Megyénkben a IV. ötéves terv­időszakban egyre növekedett a ta­nácsi fejlesztési alap. 1974-ben csaknem 1,3 milliárd forintot tett ki. Ennek körülbelül egyenegyede állami forrásokból származott. A lakosság által fizetett községfej­lesztési adó. valamint a vállala­tok. szövetkezetek hozzájárulásain kívül a társadalmi munka aránya megközelítette a 16 százalékot. A 207 millió forintnyi érték 7 szá­zalékkal több volt. mint 1973-ban és megkétszereződött 1970-hez ké- • pest. (Az állami hozzájárulás ér­téke 28 százalékkal növekedett 1973-rŐl 1974-ré.) :uj<- j «,-v- \ A fejlesztési alapból tavaly 1,1 milliárd forintot használtak fel, ennek kétharmadát beruhá­zási célra, amely 27 százalékkal túlszárnyalta az egy évvel koráb­bit. A beruházási összeg csaknem egyharmadát lakásépítésre, 17 szá­zalékát kórházi ágyak létesítésére fordították. A lakások kilenctize­dé a városokban épült. A beruhá­zásokból több mint 21 millió fo­rinttal részesedett a kereskede­lem — majdnem háromszor any- nyit kapott, mint 1973-ban —. de ez is csak alig 3 százaléka az ösz- szesnek. Körülbelül ilyen arányt mutat a közlekedésre fordított összeg is. Dr. Sántha Józsefné 1 Életkora: 18 (3.) Tiszta haszon, hogy Bandi bá­csi nem ismeri Tamást. Egy idő­ben akartam volha, hogy az apu és Bandi bácsi közelebbi barátok legyenek. Állatian bántott, hogy nem lett sikerem. Most meg azt mondom, hogy így jó. Ha Bandi bácsi többet járt volna hozzánk, most ismerné Tamást, és azt is tudná, hogy Tamástól vagyok ál­lapotos. Feszes szituáció volna, így oké, ahogy van. Vagyis így rossz, ahogy van. Mindegy. . De azért kár, hogy az apu és Bandi bácsi nem barátok. Persze, az se kevés, hogy tisztelik egymást. 11a az anyu előbb kerül Bandi bácsi kezébe, talán meg se halt volna. De mégis meghalt volna. A tüdőrák erősebb, mint a két szuperhatalom együttesen. Bandi bácsi is hiába tornázott. Hiába dobta be magát az egész szana­tórium, a sebészek, a belgyógyá­szok, a sugárterápiások. A tüdő­rák körülröhögte őket, az anyu pedig ólomszürke volt, és egy idő után már nem is élt igazán, csak a szervezete vegetált, ahogy tu­dott, ő pedig már nem volt az anyu, nem hagyták magához tér­ni a morfiumos mámorból. Akkor nem bőgtem, most meg bőgök. Nem ejtem át magam: tu­dom, hogy nem az anyu miatt bőgök, hanem magam miatt. Az anyu három éve meghalt, én meg itt vagyok. Itt és úgy, ahogy va­gyok. Mert amikor az anyu meg­halt, Tamás elkezdte játszani, hogy mellettem áll. Igaz, nem is játszotta. Akkcu'a őszinteséget nem lehet eljátszani. Mindegy. Most itt vagyok, állapotosán, ülök a szőnyegen és bőgök. Teg­nap este is bőgtem. Mekkora eszem volt, amikor színezett len­csével kértem ezt az új szem­üveget ... Akkor teszem fel, amikor csak kell. Az apu se vett észre semmit az este, mert a füstüvegen át nem látszik az em­ber kibőgött szeme. — Megint egész nap tanultál. Bogár? — Ez a francos felvételi... — ennyit még le tudtam játszani normál hangon, de többet egy szót se, mert elbőgtem volna ma­gam ott, leves tálalás közben is. Amikor bevittem neki a húst, addigra megint feltöltöttem ma­gam fegyelemmel néhány szó erejéig. — Tíz nap múlva felvételizek. — Tizenegy nap múlva. Ettől is majdnem elbőgtem ma­gam. Tizenegy nap múlva, nem tíz nap múlva. Néha felmegy bennem a pumpa az apu pontos­ságai miatt, de mindig gyorsan takarékra teszem magam, mert rámszól az eszem, hogy például igenis megható, hogy az apu a millió gondja és az állandó gyors­hajtás mellett is precízen számon tartja, hogy a két magzata kö­zül a nőnemű egyednek pontosan mikor lesz jelenése az egyemen felvételi vizsga céljából. Tíz az egyhez merem fogadni, hogy az osztályban nem volt egyetlen csaj se, akivel úgy törődtek volna mindig, ahogy az apu énvelem, mégpedig mindig megjátszás nél­kül, nem úgy, mint számos szü­lő, akiken kampányszerűen ha­talmasodik el időnként a gyer­mekszeretet. Ahogy az apu oda­figyelt rám mindig, ez egy ál­landóan befejezetlen igealak, ilyen nincs is az indoeurópai nyelvtanokban. Ráadásul úgy tud odafigyelni az emberre, hogy sohase termelődjenek ki cikis pillanatok. Amint például azt se tette soha érdeklődés tárgyává, hogy van-e testiség köztünk, mármint Tamás és én közöttem. Bár inkább valószínű, hogy az apu érzékeny lelke előbb feltér­képezte a helyzetet, mint hinné az ember, de már az érdeklődés ingerküszöbén úgy döntött min­dig, hogy céltalan napirendre tűzni olyasmit, ami befejezett tény . . . Részlelek után kíván­csiskodni — ez pedig idegenebb az aputól, mint Aliz életstílusa az én létformámtól. Aliz... Röhögni kellene, de inkább nem erőltetem, mert bő- gés lesz belőle. És hétfőn kika­parnak. Mindegy. o — Apu? Te vagy? —Szervusz, Bogár. — Itt vagyok a' fürdőszobá­ban! — Hallom. —Zuhanyozok. — Azt is hallom. — Nem értem! Várj, elzárom a csapot. A fülem meg telefolyt vízzel. Hol a fürdőköpenyem? — Ahová rakta a kisasszony. — Megvan. Te akasztottad rá a tiédet. Pffü... ez a zuhany többet ért egy érettséginél. Ál­lati hőség. Te nem főttél meg? — Nem. Legalábbis nem egé­szen. — Átadom a terepet, mosakod. hatsz. — Később. Még vannak elinté- zendőím, ha jól tudom. Inkább innék valamit. — Na, itt vagyok. Mit' adjak inni? — Hoztál tejet? — Be is hűtöttem. Komolyan tejet adjak? — Csak egy fél pohárral. — Hozom. Abszolút fakir vágj’. Nyakkendő, begombolt ingnyak, zakó... Neked Afrikában kel­lene élned. Megspórolhatnád n légkondicionálás költségeit. Bent nálatok van légkondicionálás? — Hogyne. Ha legyezem ma­gam. A ventillátorom is elrom­lott. — Színvonalas egy minisztéri­um. De a miniszternek csak van. Valid be. — Nem tudom. — Én tudok egy miniszterről, az most vetetett magának egy légkondicionált Mercedest. Jutka apjának a főgóréja a krapek. A te minisztered nem vesz? — Legközelebb megkérdezem tőle. — Tessék a tejed. Optimálisan hideg. Vigyázz a torkodra, las­san idd, ahogy illik. — Köszönöm. A használati uta­sítást is. Igazad van, optimálisan hideg... Hol hagytam az ön­gyújtómat? — Szokás szerint bent hagytad az előkelő íróasztalodon. Adok gyufát. Én is rágyújthatok? — Tessék... Ne hajolj ilyen ügyetlenül a láng fölé, leégeti a szempilládat. — A gyönyörű kunkori szem­pillámat. — Igen ... Végre jó kedved van, Bogár. — Mi az, hogy végre? — Neked kell tudnod. Napok óta ... — Én! Képzelődsz. Butítom magam a felvételire, ennyi az egész. Tele a fejem francia szö­vegekkel, e’est tout. — Jó volt ez a tej. A 'Atyád­ról nem tudsz? — A fiad még nem ért > ;a. Az előbb berregett itt egy mo a ház előtt, de az nem ő volt. Rendesen ebédeltél? — Ettem' két szendvicset dél­tájban. Meleg van a főtt étel­hez ... — Milyen szendvicset adtak a nők? — Nem is tudom. Talán sonká­val ... Persze, sonkás zsemlyét. — Mint • általában. Én olyan titkárnőket tartanék, akiknek tíz dekával több a fantáziájuk. Mindegy. Holnapra főzök valami klasszát neked. Itthon maradsz? — Itthon leszek. Munkát hoz­tam haza. — Mint általában. Múlty va­sárnap is... Mások strandra jár­nak. — Te se strandolsz, Bogár. Ott is tanulhatnál, napon, jó levegőn. — Annyi ember között én nem tudok.. És ne tereld el a fi­gyelmem. Mi legyen holnapra? Könnyű, nyári ebédet kellene... zöldborsó angolosan, hirtelen sült. — És ha elvinnélek ebédelni? Zöldvendéglőben, levegőre. Leg­alább amíg ebédelsz... — Vendéglőbe, az nekem két óra kiesés. Minimum. — Ha főzöl, az se két perc. — A főzés, az más. Legalább egyszer egy héten rádfér, hogy t’sztességesen egyél. Akarsz csir­két? Az is gyorsan kész. Ropo­gósra sütöm. Vagy inkább kirán­tom. És uborkasalátával. Oké? — Tehát csirkét hozzak. Rend­ben. Illetve oké. Kettőt? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents