Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-14 / 241. szám

1975. október 14. • PETŐFI NÉPE • 8

Mint a szülői házban

punavecse egyik legszebb középülete az általános Iskolai diákotthon. Van erkélye,'b — bévül — patinája. Gyöngykavlcsos sétányról pár lépcső után, kisebb fajta aulába jutunk. A földszinti „porta”, meg a ruhatár, no és a tekintélyes lépcsőiéi járat a filmekből ismert, szolid angol kollégiumokra emlékeztet.

Pedig nem diákotthonnak építették. A járási pártbizottság székelt itt 1970-ig, a járás megszűnéséig. A ma 120 tanulónak otthont adó kollégium elődje a Duna-par- tón volt. Abban csak 45-en fértek el. , ,

__Varga Jenőnek, az akkori

m

egyéi tanácselnöknek volt az elképzelése. hogy a pártszékházból a vidék tanyai gyerekeinek diákotthon-bázisát alakítsuk ki — emlékezik BOlvári László igazgató.

Mondhatnánk — humánus és helytörténelml ötlet volt. '

Solt. Apostag, Szalkszentmár- ton, Dunaegyháza, Űjsolt. sőt ez év őázétől Dunapataj tanyavilágára terjed ki az otthon beiskolázási körzete.

1966, illetve 1970 óta egy évtized se telt el. de már „múltja” van az intézetnek. Azon a falon, amelybe az emeletre vivő lépcső kapaszkodik — rajzok, színes folyóirat-reprodukciók, iskolai festések, grafikonok, kis Írások között fényképfelvételek.

,,.i..A diákotthon vqH növendékének munkál”.

— Annak idején az otthon leg- rakoncátlanabb lurkója volt — olyan, mint a rámusz — jellemzi szinte büszke derűvel Bolvárl László az egykori tanítványt. — Jócskán elhagyta már az Iskolát, mikor egyszer beállít hozzám, ihegemberesedve. Téblábol, feszeng az ajtóban. Kerüljél már beljebb, nagyfiam. örülök, hogy eszedbe jutottunk. De még nem szánja rá magát. Látóm, nagyon igyekszik önérzetes felnőttként viselkedni'. meg hogy a száján van még valami, s amíg azt ki nem mondja, be nem lép. 4

4 Vajon hányadik csirke-ragulevesét fózi életében Mikollcma Károlyné és Androvlcs Mihály- né? 19, illetve 12 évé dolgosnak iskolai konyhán. Mondják is: „Most már az egykori tanítványok gyerekeinek főzünk.”

t — Itt fáj, a fülemnél, tanár bácsi. Szeretném megmutatni aa orvosnak — panaszolja a hatodikos Staub Irén Bolvári Lászlónak.

— Feltétlenül menj el, kislányom. Addig megmérjük a lázadat is. Mert úgy látom a szemeden, hogy lázas is vagy.

elláthassák az óvodákat, Iskolai napköziket és az öregek napközijét la... A tanács érdeme az is, hogy olajjal íűtenek,

— Mostanában sok szó esik az iskolai élelmezésiről. Itt vannak-e gondok?

A válaszba Janlcs Tiborné élelmezésvezető is besegít.

— Nehéz volt a zöldség- s gyümölcsellátás. Többet és jobban szerettünk volna adni a gyere-, keknek.

— Többet — Jobbat?

— Csak állami beszerzést engedélyeznek — magyarázza Bolvári László. — A Mezőterméktől, földművesszövetkezettől már hűtőkből hozzák az árut. Egy ilyen intézmény konyháján azt elő kell készíteni, tehát már előző nap át kell venni. Itt kienged, töp- ped, fonnyad, romlik, mire .asztalra kerül... Veszít ' minőségéből.

— Nem beszélve arról, hogy- amit ma a termelőtől 1,70-ért felvásárolnak, holnap mi 3,40-ért kapjuk meg.-— Miért ne vehetnénk meg mi is közvetlenül. Olcsóbban is kapnánk, többet tehetnénk a gyerekek tányérjába, és frissebben. Miért nem lehet ezt megengedni, mikor lépten-nyomon. bírálják az iskolai étkeztetést? Amikor egyfelől hangoztatjuk a háztáji meg kiskertgazdálkodás nélkülözhetetlenségét a közellátásban, miért nincs annyi bizalom, hogy egy intézmény tőlük is, vagy téesztől is szerezhetne be zöldséget, gyümölcsöt a diákok táplálására. Ha akadna egy-két igazgató, aki spekulációs manőverekre lenne hajlandó, ütnének annak a kezére.

... Ki gondolna, hogy — ilyen vonatkozásban — bizalmi kérdés is az iskolai étkeztetés.

Tóth István

„Azért is jöttem, hogy bebizonyítsam; nem lett semmirekellő ember énbelőlem” — nyilatkoztatta ki halálkomolyan, és csak Utána lépett be. Akkorra egész megkönnyebbedett, hogy kimondhatta, amire régen készült. Elmesélte, hogy Pesten munkás. Rendszeresen hazajár a szüleihez. Ügy gondolta, hogy ilyenkor minket is útbaejt. Mert szeretett ő itt lenni, ha — tudja — sok baj is' volt vele. ö is meg volt iskolatársai mindig mondogatják öccseiknek, akik szintén kollégisták: „Addig örüljetek, míg olyan komolyan fognak benneteket, mint itt. Úgy lesz belőletek ember.”

Mikor elköszönt, egv nagy borítékot nyújtott ide. „Ezt meg itt hagynám, tanár bácsi...” — A lépcsőházat díszítő fényképek voltak benne.

□ □ □

Ha nem is diákotthonnak épült, nem sokat alakítottak a szerkezetén. Csupán annyi falat bolygattak meg, hogy legyen fürdő a földszinten, s az emeleten is. Nem mintha nem fenyegetett volna bizonyos íaláttörések veszélye. Volt olyan nézet, hogy „szép nagy hálótermeket kell kialakítani”. Győzött a pedagógus álláspont. Annak örüljünk, hogy vannak kis helyiségek, ahol 4—6 ágy fér el. Gondolni kell arra, hogy 6—14, sőt túlkorosságuk folytán 16 éves gyerekek, fiúk, lányok jönnek hozzánk.

— Így aztán vannak hálószobák, ahol egy-egy család gyerekei laknak.

— Milyen a szülők véleménye a diákotthonról?

— A többségnél összehasonlíthatatlanul más, mint a kezdeti Időkben. Voltak, akik Somogyba, Kecskemétre, Pestre elkerültek, de a gyerekeiket még Idehozzák. Itt kezdték az iskolát, ne legyen törés, fejezzék be nálunk. Nem minden gyereknél sikerül így. Egyiknek a szülei elköltöztek, s vitték a kisfiút is. Véletlenül találkozom vele,a minap az i2d helyen jártamban. Azzal kezdte:

I

9 Kiss Edit nyolcadik osztályba jár. Öccsével lakik a kollégiumban. A feje fölött látható kedves dekorációt a budapesti Olajtervezó Vállalat dolgozói készítették.

Ok

patronálják a kollégiumot, s berendezési tárgyaktól szemléltető eszközökig, tanszerekig gálánsán ellátják. Év végén, karácsonykor könyv- ajándékcsomagokat címeznek Dunavecsére.

„Tanár bácsi, de jó volna megint kollégistának lenni...” A hatéves gyerek reggel ötkor kel és este vetődik haza.

— Miért ódzkodnak még egyes szülők?

— Csakugyan egyesek... Ahol éppen a környezet hátrányos, vagy még veszélyes is a gyerekekre. Az üzemtől, gazdaságtól a gyerek után járó kedvezmény, juttatás ide. hozzánk jön. A pénz nem borban vész el. hanem a kisdiáknak vesszük meg belőle, amire szüksége van. Ezért aztán mérges egy-két atya.

□ □ □

A nagyközségi tanács is családi vagyonként gyarapítja, istápqlja a diákotthont. 500 adagos konyhát építtetett hozzá, hogy innen

NYELVŐR

Az ősmagyar kor jövevényszavai

Az Urál vidéki őshazából a ligetes sztyeppékre vándorló és később a Kárpátok medencéjében hazát alapító ősmagyar nép török, iráni, kaukázusi és más népek között élve sok új szóval gazdagította nyelvét.

Az indoeurópai • nyelv iráni ága már az Urál vidéki őshazában gazdagította nyelvünket, de nem tudjuk, kik voltak az átadók. Szkíta, szarmata gyűjtőnevek alá foglalták az akkori iráni népeket. A legkorábbi iráni átvételek több-kevesebb bizonyossággal a tíz, nemez, szekér, özvegy és kard. Ez utóbbi európai vándorszó lett, mi is terjesztettük. Mi adtuk át a román és néhány szláv nyelvnek. Kosztolányi a 10 legszebb magyar szó közé sorolta, méltán, mert harcos múltunk egyik szép hangzású nyelvi vallomása.

Később a délre vándorlás korában tovább gyarapodtak az iráni átvételek. Az iráni nyelv- csoportba az alán és a perzsa nyelvet vesszük. Sokszor megkell elégednünk az iráni eredetre utalással: vásár, vár, gazdao. Az alánból vettük át az asszony, híd, méreg szavakat, perzsa eredetűnek biztosan csak a vám szót vehetjük.

Az alánok leszármazottal ma a Szovjetunióban élő oszétek. Az óoroszból átvett szóval mi jászoknak nevezzük őket. Egy csoportjuk a honfoglalás után hazánkban települt le. Az őszét nyelv ma is őriz magyarból átvett szavakat: részig (részeg), töldze (tölgy), kert. Tehát a nyelvi kapcsolat kölcsönös volt.

Az alán hatásnál sokkal jelentősebb a török hatás. De mielőtt ezzel foglalkoznánk, egy eléggé elterjedt tévhitet kell eloszlatni. Ha törökökről van szó, mindenki az oszmán-törökre gondol. Tőlük is vettünk át szavakat, de ez a török átvételek legkésőbbi rétege. Az élső réteg a csuvasos jellegű bolgártörököktől átvett szavak. A második réteg szavait már mai hazánkban a befogadott besenyőktől és kunoktól vettük át (ez a kun-besenyő réteg): árkány, komondor, csősz és talán csákány, sőt balta is. És a legkésőbbi csoportba tartoznak a török uralom alatt az oszmántörököktől átvett szavak: dolmány, findzsa, pajzán, karács.

Az első török jövevényszavak még az Uráli őshaza korában kerültek nyelvüiikbe, de nem tudjuk, hogy a szerteágazó törökség melyik csoportjából. Ilyenek: nyár, harang, homok. A harang

szót később újra átvettük a kazán szóban az oszmán-török nyelvből.

A vándorlások korabeli ótörök Jövevényszók átadó nyelvét nehéz megállapítani, csak annyit tudunk, hogy az őstörök nyelvnek két csoportja van, az úgynevezett csuvasos és a köztörök nyelvek. Csak néha dönthetjük el, hogy egy török szót melyik csoport adta át. Az őstörők r ugyanis csak a csuvasban maradt meg, a köztörökben z lett. Tehát az ökör, sár, görény, iker szavak- • ról biztosan tudjuk, hogy csuvasos átvételek.

A magyarság különféle török népek között élt, az onogurok; óbolgárok (bolgártörökök) és kazárok között. A bolgár szó keveréket jelent A pontusl bolgárok egy része i. u. 679-ben az Al- Duna vidékére vonul, átveszi az itt talált szláv nép nyelvét Tehát a legrégibb török jövevényszók nagy részét az ősmagyarság a mai bolgárok még el nem azlá- vosodott őseitől Dél-Oroszország- ban vette át.)

Török Jövevényszavaink száma elég nagy, és Jelentésük is széles körből való. PL: bika, ökör, búza, alma, sátor, bölcső, ács. szűcs, csat, sereg, tor, táltos, gyékény, bölcs, bilincs. Ha ezeket összehasonlítjuk ősi finnugor szavainkkal, akkor kitűnik, hogy fejlettebb gazdasági, társadalmi berendezkedésre vonatkoznak. Ezt azért is hangsúlyoznunk kell, mert a múlt században sokan nyelvünk török eredete mellett törtek lándzsát. Szerintük a tö- rökös jellegű harcias magyarság nem lehet rokonságban a „halzsíros atyaflsággal”. A szavak jellege alapján meggyőződhetünk, hogy nyelvünk finnugor eredetű, de a magyarság etnikum szempontjából törökös jellegűvé változott.

Tudjuk, hegy később a mai hazában sok fontos szláv szó ke>- rült nyelvünkbe. Az első szláv szavakat ebben a korban az óorosz nyelvből vettük át á vándorlások alatt. Ilyenek mai ismereteink alapján: lengyel, jász, kerecsen (vadászsólyomfajta) széppé (halfogó rekesz), tanya, (halászó hely), mázsa (társzekér jelentésben).

E korszak jövevényszavai az ősi szavak mellett nyelvünk legrégibb elemei, így a nyelv hangtani- változásai ugyanúgy alakították őket, mint ősi finnugor szavainkat.

Kiss István

Tévémaci és társai félrevezetik a gyerekeket

Egy nyugatnémet képeslap szerint nagy veszélyt rejt magában, ha a televízió állatokat mutat be a képernyőn gyermekműsorok keretében. A. képernyőn megjelenő állatok okossága és kedvessége azt a hitet kelti a gyermekekben, . különösen a városlakókban, hogy minden kutya olyan, mint Lassie, és vtiinden

ló olyan engedelmes, mint a képernyőn látható plüss állat.

A képeslap cikkírója szerint ez a magyarázata annak, hogy Nyugat-Németországban évente tízezer gyermek miért szenved súlyos sérüléseket kutyáktól, lovaktól vagy az állatkertek medvéitől, majmaitól és oroszlánjaid tói.

Tévéportré egy „száguldó riporterről”

Megjelent egyszer egy kritikai a Filmvilágban Róbert László Hímjeiről, a „Milyenek a.. " — sorozatról, Császár István tollából, aki azt irta: „Szeretem R. L. véletlenjeit." Ez adta az ötletet, hogy e portrét erre építsük fel. A véletlen úgy hozta, hogy Párizsban végigjárhattuk az egykori tudósító mindennapi útvonalát, a riportok helyszíneit és néhány filmben együtt is. dolgoztunk. Így történt, hogy a riporter interjú- alannyá változott és a rendező kérdezett a kamera mögül.

Megszületett ez a film. Hát ez nemcsak ólombetűs vallomás? Nem bizony, ólombetűtől a kameráig, ez egy riporter életútja. A Népszavánál kezdődött, a rádión keresztül a televízióig ért. Szerencsés riporter-sors. Csak a véletlenek? Nos, ez már a filmből derül ki, amelynek címe: ólom- betűs vallomások.

A képernyőn bemutatásra kerül: október 19-én.

Kép és szöveg: Radó Gyula

Történelmi tudat és közérdeklődés

A múltunkról szóló tudás valamennyi eleme az ismeretek társadalmilag szervezett átadása, „betáplálása” során kerül tudatunkba, s nem véletlenszerűen hagyományozva.

HOGY MENNYIRE így van ez, gondolkodjon el ki-ki csak egy pillanatra azon, hogy mondjuk nagyapáinak szülei hol is éltek, mivel is foglalkoztak? Száz ember közül kettő-három ha akad (de inkább egy sem), aki mind a négy dédszülő-pár életéről csak ennyit is meg tudna mondani.

Mindez azért van így, mert a spontán, családi emlékezet — eltekintve most a századokig egy faluban élő parasztcsaládok némelyikétől — bizony csak három generációra, száz esztendőnél is kevesebbre terjed. A felszabadulás után született nemzedék még tud majd valamit mesélni gyermekeinek a II. világháborúról: elismétlik, amit szüleiktől hallottak. akik megélték azt. De már az I, világháború eseményeiről, hát még a „boldog békeidők” éveiről, mondjuk a Millenniumi Kiállításról, már ' csak legendaszámba menő információi vannak azoknak, akik csak a szájhagyományra támaszkodnak.

TörténellmUnk régi, nagy eseményei, valójában nem a szájhagyomány, hanem feljegyzések, krónikák leírásaiban maradtak fenn, levéltárok irataiból re- konstruálhatóak. Ezt a feltáróhely eállító munkát végzi el a történelemtudomány. Ha pusztáin a szájhagyományra, a szülők által i továbbadottakra» hagyatkoznánk, akkor ma a honfoglalásról már semmit sem tudnánk, azt sem, hogy volt-e egyáltalán. S még a

szaktudomány által könyvekben, tanulmányokban rögzített, nagy számban publikált eredmények sem válnak egycsapásra közismertté. Hányán tudják beilleszteni például világháborús élményeiket, személyes tragédiájukat az időközben nyilvánosságra került hadműveleti elgondolások, kulisszák mögötti diplomáciai tárgyalások szövevényébe? Az emlékeket hallgató középiskolás sokszor pontosabban végzi el ezt, mint az, aki a történelemnek cselekvő és szenvedő részese volt.

Kérdésünk ezekután a következő: hogyan jutnak el a történettudomány eredményei (a múlt rekonstrukciója) a köztudatba? Nyilvánvalóan nem lehet megkívánni, hogy akárcsak az iskolázottabbak is folyvást kövessék a tudomány eredményeit, olvassák a szakfolyóiratokat. A kapcsolat, a közvetítés rendszere nem eny- nyire közvetlen. Elsősorban az oktatás az, amely — magától értetődően— néhány'éves "késéssel — közvetít A történelem mint tantárgy közvetlenül,' de < a történetiség elvének érvényesítésén keresztül közvetve valamennyi tantárgy megalapozott, világnézetileg szilárd történeti ' tudást nyújt.

ÁM AZ ISKOLA elégséges tudást nem is adhat: e tudás ugyanis törvényszerűen és folytonosan, elavul. Nemcsak azok, akik a műit rendszerben tanultak, haném akik húsz éve, sőt tíz éve fejezték be

tanulmányaikat, lépten-nyómon tapasztalhatják,1 hogy .— ismereteik — részben vagy egészben már elavultak!

A történelmi ismeretek terjesztése — mint a szocialista tudat fejlesztésének eszköze — tehát nem szűnhet meg a* iskolai évek végeztével. S ezt a munkát végzi ei a tudománynépszerűsítés. S nemcsak a népszerűsítő előadások és könyvek tartoznak ide! Szinte észrevétlenül közvetíti a történelmi ismereteket a televízió ka- landfilm-sorozata, a rádiójáték az emlékművek, az utcanevek, a megünnepelt évfordulók. Előfordul persze, hogy az ismeretterjesztés rosszul tükrözi a Valóságot így a tv egyes leegyszerűsítő partizánfilmjeinek. az ellenállásról szóló sorozatai hatásának tulajdonítható, hogy égy felmérés szerint az általános iskolát végzett ipari tanulók egyharmada azon a véleményen van, hogy Magyar- ország a II. világháborúban a Szovjetunió szövetségese volt! A történelmi ismeretek népszerűsítése tehát nehéz és nagy felelősséggel járó feladat.

A TÖRTÉNELEM iránti érdeklődés nálunk, Magyarországon, hagyományosnak mondható. Nem az érdeklődés felkeltésére, hanem megfelelő szinten történő, kielégítésére van szükség. Az utóbbi években történt bizonyos előrehaladás. Történészek közreműködésével készültek ismeretterjesztő műsorok a Rádióban és a Televízióban, megjelentek az Iskolások számára a Képes történelem kötetei, megindult az újabbkorl egyetemes történelem eseményeit tárgyaló Népszerű történelem sorozata, több hazai és külföldi szerző színesen és színvonalasan megírt munkája látott .napvilágot. A Gondolat Kiadó a legutóbbi könyvnapon, útjára bocsátotta a Magyar História könyvsorozatát. Ez a kisformátumú, képes, a magyar történelem izgalmas korszakait feldolgozó, fiatal történészek által Írott sorozat a'legszélesebb olvasórétegre számított, s méltán: a sorozat megjelent két első kötetének (Tóth István: A rómaiak Magyarországon; és Péter Katalin: Magyar romlásnak századában) több tízezer példánya mind gazdára talált. '

NEHÉZ FELADATA a népszerűsítő munkának, hogy a legújabb tudományos eredményék ma már nem annyira az életrajzi vonatkozású szenzációk felfedezésében, hanem új szakágak száraz adatfeltárásai nyomán születnek. A „szárazabb” szakágak eredményeinek ha a történeti hűségnél kívánunk maradni, be kell épülniük azokba a népszerű feldolgozásokba, amelyek az érdeklődés felkeltése nélkül nem érhetnek el tartós hatást. A történettudománynak — végső soron — a történelmi érdeklődés magas szintű. kielégítésén kell munkálkodnia. A történész jobban teszi, ha nem töri la fejét olyan prob-, lémák megoldásán — amelyek „senkit sem gátolnak az alvásban". Másszóval: a tudományos kutatás évtizedes.' célkitűzései feletti fokozott társadalmi ellenőr»-' zésre van szükség. S ehhez a meglevő történelmi érdeklődés további elmélyítése a követendő út.

Gergely András