Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-08 / 236. szám

1975. október 8. • PETŐFI NEPE • 5 Évforduló és hagyomány- őrzés • Ezekben a napokban, hetek­ben mindenfelé megemlékezése­ket tartanak a Magyarországi Németek Demokratikus Szövet, sége megalakulásának huszadik évfordulójáról. Az ünnepségek, műsorok szervezésében és kivite­lezésében aktívan közreműköd­nek a párt- és tömegszervezetek munkatársai, elsősorban a Haza­fias Népfront helyi bizottságai. Ezzel is kifejezésre juttatják, hogy hazánkban a nemzetiségek léte elválaszthatatlanul össze­forrt társadalmunk, népünk fgy­re gazdagodó életével. A Magyarországon élő nemze­tiségek közül szám szerint a né­met a legnagyobb. Tizenhárom megye kétszáznál több lakott helységében mintegy kétszázhúsz- ezérre tehető a számuk. Legtöbb­jüknek az egykori őse a tizen­nyolcadik században vándorolt be hazánkba. A jelenleg Bács- Kiskunban élő német anyanyel­vűek ugyancsak abban az időben jöttek e tájra, a legkülönbözőbb helyekről. A származási különbö­zőség okozza elsősorban az erő­teljes nyelvi eltéréseket is. Amikor annak Idején, jó két és fél évszázaddal ezelőtt a néme­tek ősei nehéz sorsuktól űzve ide vetődték a Duna—Tisza kö­zére, kezdettől reménykedéssel és bizakodással fogtak - munkához. Pedig nem volt könnyű az életük. A megélhetési gondokon kívül sokszor nehezítette sorsukat a meg nem érfSs; sőt ellenséges­kedés is körülvette őket. Szeren­csére, még az olykor tudatos uszító szándék ellenére is győ­zött az évszázadok során az e«jy- másra-utaltság érzése, felismeré­se. Gyakori példáját adták a derék, dolgos, és ügyesen gazdái, kodó németek annak, hogy mi­ként válhatnak az idegenből csoportosan betelepült nem ma­gyar anyanyelvűek teljes értékű hazafiakká. • Amikor ezekben a napokban a Magyarországi Németek 1 De­mokratikus Szövetsége két évti­zedes múltjára visszagondolunk, nem hanyagolhatjuk el annak a hangsúlyozását, hogy a párt po­litikájának szellemében törőd­nek a hivatalos és társadalmi szervek a nemzetiségiek hagyo­mányőrző törekvéseivel. Segítsé­get kapnak ilyen irányú munká­júk1 végzéséhez.' Ez elsősorban nemzetiségi »nyelvoktatásra vo­natkozik. Az a tény, hogy ma már hat német óvodában a leg­kisebbek is intézményesen is­merkednek Bács-Kiskunban a német nyelvvel, s hogy egyes ál­talános iskolákban figyelmet ér­deklő eredményeket sikerült el­érniük, sokakat bizakodással tölthet el. A bajai német gim­náziumban száznál több középis­kolás tanulja a németet,' immár magasabb fokon, s külön öröm, hogy a diákok kétharmad ré­sze Bács-Kiskun valamelyik né­metek által lakott helységéből jött. Különösen Császártöltésen és Hartán nagy az érdeklődés a középiskola iránt A Bács-Kiskunban élő néme­tek hagyományőrző törekvéséről már több esetben beszámoltunk. A hartai falumúzeum, a hajósi néprajzi gyűjtő munka, a készülő császártöltés! tájház, a nemes- nádudvari kulturális eredmények mellett jó néhány érdemes dol­got említhetnénk még annak bi­zonyítására, hogy az itt élő né­metek körében él a vágy a sa­ját kultúra, hagyomány ápolá­sára. • A németlakta községek két­nyelvű feliratai épp úgy jelképei a nemzetiségi politikánknak, mint az a tény, hogy a tanácsok­ban, a párt. és tömegszervezeti vezető testületekben, valamint a gazdasági irányítási posztokon egyaránt megtaláljuk a német nemzetiséghez tartozó állampol­gárokat. Méghozzá igen gyakran létszámarányuknál sokkal maga­sabb számban. Nemzetiségi pp- litlkánk szellemében valameny- nyi területen ugyanúgy teljes egyenlőséget élveznek a németek, mint a magyarok, vagy más, nem magyar anyanyelvűek. Varga Mihály Korszerű laboratórium a látás szolgálatában A közelmúltban nyílt meg az OFOTERT korsze­rűsített kontaktlencse-laboratóriummal kibővített szakboltja a budapesti Népköztársaság úton. A kontaktlencsét, számos előnye folytán, érdeklődés­sel fogadták a szemüveget viselők. • Képeink a szükséges szemészeti vizsgálatot és az úgynevezett kemény kontakt- lencséket mutatják. (MTI Fotó KS.) Az októberi F orrás A Bács-Kiskun megye székhelyén megje­lenő Forrás legújabb száma ^változatos szép- irodalmi és valóságfeltáró összeállítással in­dul. Páskándi Géza, Simonyi Imre, Szalai Csaba, Simái Mihály, Győri László és Kdldi János versei mellett Gál Farkasnak a falusi gyermekkort idéző elbeszélését (Sárgaszemű nyár), valamint a Kecskemétről elszármazott filmrendező, Fazekas Lajos írását találja az olvasó. Zám Tibor a tanyai, Berkovits György a városi átalakulás feszültségeit ve­szi nagyító alá, a taxisofőrök nem könnyű Zám Tibor Az átmeneti tanya munkájáról pedig Demszky Gábor számol be riportszerűen. A műhelytanulmányok sorában ez alka­lommal Nagy László költészetét elemzi Kab- debó Lóránt. Végül képzőművészeti és szín­házi elemzések és könyvkritikák következ­nek, s egészen a Tanácsköztársaság idejéig jut el Orosz László Kis kecskeméti irodalom- története. I A folyóirat legújabb számából ízelítőül közlünk egy önmagában is megálló részletet a Matkópusztai mozaikok című szociográfiá­ból. A tanyavilág jelenéről szól­va nem kerülhető meg dr. Romány Pál könyve „A ta­nyarendszer ma, (Kossuth Könyv­kiadó 1973.), amelynek egyik fe­jezete az agrártársadalomban végbement változások nyomán le­írja a különböző tanyatípusokat. Az alábbiakban az úgynevezett átmeneti tanyát mutatom be szo- dográfikus közelségből úgy, aho. gyan azt Kecskeméttől 12 kilo­méterre a Matkó-felsői dűlőben láttam. idézett mű szénnt „csak a legszüksége­sebb termelő tevékenységet foly­tatják, vagy kizárólag támoga­tásból élnek”. Ha a házaspár egyik tagja, vagy mindkettő „le. robban" — mondja a szakszö­vetkezet vezetője —, a gazdasá­gukat nagyon gyorsan leszűkítik, vagy felszámolják... Karácsony­ra az öregek „szeretetcsomagot" kapnak „kalóriapótlékul”, zár­számadáskor meg öt-hatszáz fo­rintot a szakszövetkezeti kasszá­ból. Tehát: e szakszövetkezeti és nem szakszövetkezeti tagok kiha- lásos alapon elnéptelenedő ta­nyáira az „átmeneti” jelző csak akkor pontos, ha az enyészet fe­lé vezető utat értjük alatta. E hajlott gerincű, széltépte fedelű töppedt tanyák együtt öregedtek meg lakóikkal, és együtt pusz­tulnak el velük. A gazda 79 éves, az élettársa 70. Régen is szegény emberek voltak. A férfi arató. részes munkás, aki később különböző helyeken, az iparban is dolgo- gott, három hold rossz homokon saját gazdaságot is tartott fent („bürgéim voltak”), de nyugdíja sehonnan sincs. A tanácstól 527 forint szóciális segélyt kapott, de miután összeköltözött az idős asszonnyal, aki 421 forint járu­lékot „élvez”, s miután a szobát kiadták albérlőnek — maguk a kamrába húzódtak —, a segély­ből lefogott a tanács 250 forin­tot. Kettőjük önfenntartására 31 forint 50 fillér jut naponta, illet, ve annyi sem, mert a három hold homok meg a ház után az adó 890 forint. A jószágállo­mány: néhány tyúk. Az öregnek lova, szekere volt, de „el kellett adni, mert nem bírtam már mozog­ni vele.” A földjét „kínálta már le”, de senkinek sem kell. A házon fekete-avas nádtető: be­ázik. Nincs miből megcsináltat­ni. „A kútban nyáron egy kum- ma víz sincs, a kutat is csinál­tatni kék, de miből?...” Itt va­lóban elaél a karácsonyi szere- tetcsomag meg a zárszámadási segély. „Öregek napján is gyö­nyörű szép pörkűttet adtak, meg 500 forintot is kaptam egy ku- pertába...” A szomszédban lakó házaspár (75 és 63 évesek) húsz éve bérli azt a tanyát. Régebben napszá­mosként,' cselédként, tanyás ker­tészként vándoroltak tanyáról- tanyára.' Egyszer " már féWérgŐd- tek odáig, hogy volt egy tehenük, de a gazda, akinél szolgáltak, el­adatta velük („a fene egye ki a hurkáját”), mert, azt mondja, őt kinevetik!... Kapásnak tehén?! Ez az ember 20 éve betegeske­dik. Az ágyon felkönyökölve át. kozza az egykori gazdákat. „Ogy kihasználtak bennünket, hogy szörnyen, oszt’ még OTI-t sem tűzettek utánunk, a vakság érje el őket!” Nyugdíja egyikünknek sincs. A tanácstól 546 forint szo­ciális segélyt kapnak: ketten. A jószágállomány néhány tyúk, két kecske, egy szamár. A feleség szamárfogaton szokta a férjét orvoshoz vinni. Jellemzésükre né­hány stilizálatlan mondatot a jegyzetfüzetemből: Rádiójuk nincs. Újságot nem járatnak. A világ dolgairól sehogy sem tá­jékozódnak. Televíziót az ember a kórházban látott először... C zerencse a szerencsétlen­J ségben: véletlenül olyan tanyára is betévedek, amelynek lakói az elszegényedésnek még az elején tartanak. Az átmenet náluk még kezdeti stádiumában szemlélhető. A 67 éves szakszö­vetkezeti gazdának régen nem ment nagyon rosszul: öt hold sa­ját földjéhez tíz hold bérlete is volt De mire négy gyermeket felnevelt (akik közül három el is ment azután), mire 67 éves lett 6 is, a felesége is, a pártában maradt lányuk meg 44, rájöttek, hogy lefelé mennek. Az asszony betegeskedik: tizede annyit sem tud már dolgozni, mint azelőtt. Lányuk — az egyetlen potenciá­lis munkaerő a hétholdas gaz­daságban — a városba akar menni, az Iparba, hogy nyug­díjjogosultságot szerezzen. A gazda sem nagyon tud már dol­gozni, de azért két lovat tart. Ezeket a szomszédok olykor el­kérik, s a kölcsönt napszámban adják vissza... A szomszéd há­zakban van villany, náluk nincs és már nem is lesz, mert a be­vezetés 10—12 ezer forintos költ­ségét az ő lefelé tendáló gazda­ságukból egyre nehezebb volna kiszorítani. Nem tudják, hogy jövőjük hogyan alakul, de fél­nek tőle. Most még kisüzemi, kisárutermelő tanyájuk rövidé, sen átmeneti tanyává lesz. A benne lakók süllyedése pedig a magánparaszti életforma csődjét példázza. D. Mihály ia 67 éves már. Az ő gazdálkodási tudománya jó­val -nagyobb, mint—a -vele egy napon,emlegetett társaié — de a tehenet az 6 háztartásából is ki­szorította a kecske. D. Mihály számol: adó 8400 Ft, nyugdíj­alap 600 Ft, SZTK 840 Ft, fizet­ni való a föld aranykoronája után 700 Ft, az évi jövedelem 10 százaléka a szakszövetkezeti kö­zös alapba 1800 Ft, összesen: 12 340 Ft. „Ebben a korban na­gyon ésszerűen kell gazdálkod­ni, ha az ember azt akarja, hogy na, mégis...” Az átmenet leg­elején még így vetülnek ki a dolgok. A munkából kiöregedett ta­** gok helyzetének ismereté­ben nézzük meg, hogyan osztja fel jövedelmét a területileg lile. tékes szakszövetkezet. Az 1974. évi 16,6 milliós tiszta nyeresé­géből 12 milliót fordít fejlesztés­re, 3,8 milliót biztonsági alapra (ezzel 10 milliója lesz tartós be­téten) de * csak 300 ezer forintot költ szociális alapra, az évi nye­reségének mindössze 1,6 százalé­kát — noha tagságának fele a nyugdíjkorhatár körül, illetve fölött van!... Értesülésem sze­rint más szakszövetkezeteknél is hasonló a jövedelemfelosztás gyakorlata. Ez azért visszatetsző, mert a szakszövetkezeti közös gazdaság alapjának lerakásához és a gyarapodás feltételeinek megteremtéséhez a mostan szű­kölködő tagok is hozzájárultak: évi jövedelmük 10 százalékát fi­zették be a közös alapba. Egyál­talán nem természetes hát, hogy a közös vagyon kezelői rossz emlékű szeretetcsomagok és kö- nyöradományok alkalomszerű osztogatásával nyugtatják meg a lelkismeretüket. amikor a szo­ciális alapba helyezhető nagyobb összegből rendszeresen és jobbán Is támogathatnák megöregedett tagjaikat Jubilál Alfred Hitchcoc, ■„! Alfred Hitchcock 50 éve ren­dez. „A hideglelés királya” első filmjét 1925-ben forgatta. A „Gyönyör kertje” című film kül­ső felvételei Genovában készül­tek. Hitchcock most ismét for­gat, ezúttal Kaliforniában. Ké­szülő filmjének címe: Családi összeesküvés. Ez is krimi, mint ahogy az 50 éves életmű vala­mennyi alkotása. Eddig összesen 59 filmet rendezett. Hitchcock jezsuitáknál tanult, nagy festménygyűjtő hírében áll. Saját bevallása szerint szinte be­tegesen retteg a rendőrségtől. Ezt a rettegést mindig sikerült átültetnie a nézőkbe is. „A hideglelés királya» áki 1939 óta (ekkor telepedett le Holly­woodban) minden filmjét sötét ruhában, fehér ingben és fekete hideglelés királya" nyakkendővel rendezi, szigorú utasításokat ad az operatőrnek és a színésznek egyaránt. Szá­mára ismeretlen fogalom az im­provizáció. Rövid, kövérkés uj­jaival karmesterhez hasonlóan irányítja a munkát. Rendezés közben nyugodt hangon adja ki rövid utasításait. Senki idegen semmilyen ürüggyel nem köze­lítheti meg a forgatás helyét. Az öreg rendezők között tálán 6 az egyetlen, áki még ma, 76 évesen is megőrizte fiatalos len­dületét, életerejét és a korszerű technikai megoldások iránti ér­zékét. „A rendezőnek, ha alkal­mazkodni akar az új igényei­hez, a lehető legkisebb számú és rövid képsorokkal kell dol­goznia” — vallja a krimifilmek fejedelme. Magyar festőművész vietnami képei • A „Mekong partján” címmel megnyílt Hell el Andrea featdművées Haims« Budapesten, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában. (Telefoto — MTI — Naszály! Kornélia felvétele.) PANORÁMA Szovjet gyermekkönyvek A Szovjetunióban több mint hetven könyvkiadó foglalkozik gyermekkönyv-kiadással, és éven­te több mint 320 millió példányt jelentetett meg. Ezenkívül negy­vennél több gyermekképeslap és körülbelül harminc gyermekújság jelenik meg. A legnépszerűbb gyermekújság, a „Pionyerszkaja Pravda” egyszeri példánya mint­egy tízmillió, az ugyancsak ked­velt „Murzilka” képeslapé öt­millió. A szovjet gyermekirodalom igen nagy szerepet játszik az if­júság kommunista nevelésében. Az orosz kultúrális élet nagyjai már a régi időkben magas művé­szi színvonalú gyermekirodalom létrehozásáról álmodtak. Számos tanulmányban foglalkozott e kér­déssel a kiemelkedő orosz kri. tikus, V. Bjelinszkij, és a nagy orosz író, Lev Tolsztoj, aki cso­dálatos elbeszéléseket írt a gyer­mekeknek. Igazi virágzását a gyermekiro­dalom azonban a szovjethatalom éveiben érte el. Makszim Gorkij, a gyermekirodalom megalapítója levélben fordult a gyermekekhez, írják meg miről szeretnének ol­vasni az új könyvben. A gyerekek azt kérték, jelenjen meg minél több könyv a szovjet hősökről, mindazokról, akiket példaképük­nek, tekinthetnek, akikhez hason­lítani szeretnének. De kértek új meséket, tudományos, fantasz­tikus könyveket, tréfás verseket és elbeszéléseket is. És Gorkij kezdeményezésére hamarosan megalakult a világ el. só gyermekkönyvkiadója, amely nemrég ünnepelte születésének negyvenedik évfordulóját. Ma ez a kiadó évente 185 millió pél­• A kisfiú még csak most tanul olvasni, de a képeskönyvek máris elválaszthatatlan bará­tai. (APN-fotú — KS.) dányszámban jelentet meg köny­veket. Nagy szerepet játszott a szovjet gyermekköltészet megteremtésé­ben Vlagyimir Majakovszkij is, aki őszinte hangú, egyszerű és közérthető müveket írt a neve­lésről. A szovjet gyermekiroda­lom megteremtői és népszerű mű­velői között tartják számon a híres költőt, Szamuil Marsakot és Csukovszkijt. A Kommunista Párt és a szov. Jet kormány nagy jelentőséget tulajdonit a gyermekirodalom fejlesztésének. Néhány év óta az e műfajban megjelent legjobb al­kotásokat is Lenin-dijjal jutái. mázták. Számos szerzőt tüntettek ki a Szovjetunió Állami-dijával, /APN — KS/ Az Ermitázs szabadegyeteme • Az Ermitázs egyik termében hetenként öszegyűlnek a múzeum mű­vészettörténeti szabadegyetemének hallgatóL A kurzus bárom esz­tendős. Eddig — tizenhét év alatt — mintegy húszezren végezték el a szabadegyetemet. (Fotó: APN—KS.) A régiek halhatatlan vásznai­ban gyönyörködés feltétele: a csönd. Ahogyan gyakran mond­ják ~ a múzeumi csönd. Az Er­mitázs termei közt mégis van egy, amelybe ha belépünk, ne­vetés, tréfálkozás, parázs vita fogad bennünket Ez a helyiség az Ermitázs szabadegyetemének tanterme. Jelenleg ezerkétszáz leningrádi fiatal látogatja a há­roméves kurzust. Az indulás óta eltelt tizenhét esztendő alatt húszezren végezték el a képző­művészet történetének szabad- egyetemét. Az előadók a múzeum vezető munkatársai. Az óriási nyomat- és reprodukciós gyűjtemény, a múzeum termeiben tartott órák — mindez méltán tette Lenin- grádban rendkívül népszerűvé a szabadegyetemet. A bérletek ára egy évre mindössze tíz rubel. Üzemekben és gyárakban, szov- hozokban, füdományos és kutató- intézetekben, iskolákban és egye­temeken vásárolják őket — Mi vagyunk a múzeum leg­gyakoribb vendégei — mondja Ljudmila Szinyelnyikovta, a hu­szonhárom éves medika, a sza­badegyetem egyik hallgatója. — Az orvostudomány és kép­zőművészet. Meglehet, hogy ez a választás kissé furcsának tűnik, — folytataja. — De csak első lá­tásra az. Számomra ez semmi­képpen sem divat. Nem azért já­rok ide, hogy társaságban, vagy bárhol másutt kérkedhessen Tl- ziano vagy Renoire életének, vagy műveinek ismeretével. Egy­szerűen többet akarok tudni a művészetről, festőkről és szobrá­szokról, a korról, amelyben él­tek, hogy többet tudhassak ama emberéről is. Jaroszlav Mazonov huszonöt éves lakatos, kohászati berende­zések szerelője mondja: — Már két éve vagyok a sza­badegyetem hallgatója, .Minden kedden, munka után keresztül utazom az egész várost, hogy eljöhessenek az Ermitázsba. Hogy miért? Belső szükséglet! Termé­szetesen a legkülönfélébb módo­kon lehet eltölteni a szabad időt. A barátaim közül sokan színház­ba járnak, vagy moziba, hang­lemezt gyűjtenek, magnóznak. Én jobban szeretem ezt. Hiszen társaimmal együtt a világ egyik legjobb, legnagyobb múzeumáé­nak kurzusát látogathatjuk. — Műveltségünkben elég sok a fehér folt — jelenti ki Jevge- nyij Lazarevics, a leningrádi elektrotechnikai egyetem végzős hallgatója. — A művészet isme* re te, a maga eszközeivél együtt segíti az embert ahhoz, hogy Jobb mérnök lehessen. Csodála­tosan hat az emberre, az emberi élet mozzanatainak analízisével, harmóniájával, belső logikájának emocionális erejével. A következő hét keddjén az Ermitázs előadótermében majd újra a legkülönbözőbb emberek gyűlnek össze — gépészek, elekt­romechanikusok, garázsmeste? rek, zöldségtermesztők —, 'hogy hallgathassák az előadást. Oleg Köles (APN—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents