Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-03 / 232. szám

1075. október 3. 9 «MH N*P® • * Kecskeméti kiállítási kalauz nmumn az időt és teret kapcsolják össze a filmgrafikák. A korábban ama­tőr kiállításokon szerepelt He­gedűt László főleg a pop-art irányzatban felhasznált „hétköz­napi” tárgyakkal (fénykép, új­ságtöredék) igyekszik közérthe­tően, mégis korszerűen fogal­mazni. Rajzaival erőlködés nélkül nyúl bármelyik kifejezési módhoz. Munkál azonban nem az egyedi vagy a sokszorosított grafikák közé tartoznak. Egy sajátos te­rületen, a rajzfilmekben alkal­mazzák őket. Egymás hatását fel­fokozó tárgyakkal, képi elemek­kel igyekszik egyértelművé ten­ni a filmek cselekményének kör­nyezetét. Grafikái a film moz­gásfolyamatából kiemelkedve is képesek egymásutániságot mu­tatni, ugyanakkor önálló művek. A megkövült időt érzékeltetik, népmeséi hangulatot árasztanak, két forma találkozásának izgal­mát keltik. Az alkotások — helyet követel­ve a megyei grafikák között — a Pannónia Filmstúdió Rajz- és Animációs Műtermének törekvé­seit és eddigi eredményeit is jól ■ mutatják;.« iri l&iT ■aBBMga ' A legmaibb mába vezetnek át az emeleti előcsarnokban kifüg­gesztett plakátok. Az elmúlt 30 év sok lehetőséget adott ennek a közvetlenül mozgósító művé­szeti ágnak a fejlődésére. Bár Konecsni György, Ek Sándor vagy Papp Gábor helye az iga­zi mesterek között van, mégsem alakult ki egy olyasfajta kisu­gárzó műhely, mint a japán vagy lengyel iskola. Megfigyelhető, hogy a fiatalabbak már a leg­újabb képzőművészeti törekvések eredményeit is felhasználják az agitáció érdekében. A Szépművészeti Múzeum ju­bileumi kiállításának anyagából válogatott tárlat elsősorban po­litikai plakátokat sorakoztat feL S egyúttal arra figyelmeztet, hogy milyen mostohán bánnak váro­saink, községeink a terjesztési le­hetőségekkel. Ennek a mozgósító műfajnak a példányai szinte se­hol sem jutnak méltó helyhez, térhez, hogy valóban érvényesül­hessenek, és közben a lakóhely környezetét is gazdagíthassák. Pedig akad épp elég egyhangú lakónegyed — és vannak jó pla­kátjaink is. H. F.—S. Gy. Az Óceánia című, jól megren­dezett kiállítás anyagáért érde­mes volt elutazni a messzi szi­getvilágba és érdemes messziről Kecskemétre utazni, hogy meg­lássa az ember. A modern mű­vészetet tárgyaló tanulmányok­ban gyakran szerepelnek olyan utalások, amelyek a kifejezési sajátosságokat a mágikus és ri­tuális szerepből vezetik le. A szerzők ilyenkor — mint például Herbert Read is — Babilon és a Sumér birodalom, Egyiptom és az Égei-tenger, Mexikó, és Peru, Afrika és Óceánia művészetének hatását mutatják ki. Erről most közvetlen képet adnak a tablók és a vitrin tárgyai, s a vetített képek. A válogatás betekintést enged a hatalmas területet átfogó Uj- Guinea—Melanézia, Mikronézia és Polinézia ősi rétegeibe, ahol a legutóbbi évszázadokig kőkor- szakbeli színvonalon éltek az emberek. Fémek nélkül — kő­vel, csonttal, kagylódarabokkal — dolgozták ki finomra a most be­mutatott tárgyak zömét is. Ősö­ket és istenalakokat megjelenítő szobrok, mágikus szereppel fel­ruházott díszítések hoznak hírt egy régi-régi, az emberi fennma­radást szolgáló kultúráról, amely megtermékenyítette századunk európai művészetét. Kár, hogy éppen az eredeti tárgyakból ta­lálkozhatunk itt viszonylag ke­véssel. Ugyancsak a megyei művelődé­si központban mutatkoztak be a 30 éves Pólyák Ferenc szintén ősi kifejezési kényszerben fogant faragásai, amelyek azóta Kiskun­halasra utaztak, hogy onnan to­vább szállítva őket, vasárnap Császártöltésen fogadják az ér­deklődőket. Matkópusztai tanyá­jából olyan valaki lép közönség elé, aki tudatosan vállalja elődei életkörnyezetét és faszobrokban, -domborműveken örökíti meg a gyermekkorból ismerős vízhor­dókat, az egykori aratórészese­ket, a görnyedten olvasó örege­ket, Gajdácsi Pali bácsit citerá­p- " "1,— » |Í* Nyaklánc Óceániából, a B Scplk területről. . f Hegedős László filmgrafikája. . I Jobbra: Pólyák Ferenc fafaragása. val, Gáspár Lajost furulyával. A baltás-faragó fatörzsekből és tüs­kökből mintázza meg alkotásait. —• született népi tehetséggel.. És zömében sikerül is kibon­tania az ember és természet, az élet sorsfordulóit, vagyis jóval többet ér el, mint a jószándékú amatőrök. A vízhordókat például egybe is fogja a teher cipelése, akár a lánc. A fa tömörsége, ere­zete, csomói szerkezeti élemmé válnak. Veszély akkor támad, ha Pólyák több akar lenni, mint a fa megmunkálója, amikor túldí­szít, vagy a kőszobroktól irigyelt hatásokat akarja átmenteni, ami­re főleg a történelmi alakok portréi csábítják. S most térjünk vissza a me­gyei művelődési központhoz, ahol Az elmúlt szombaton, illetve vasárnap megyénk valamennyi úttörőcsapata ünnepséget rende­zett. Különböző, de mégis egy célt szolgáló módon: megemlé­kezve a csapatzászló ünnepéről, kapcsolódva a fegyveres erők napjához. Énnek a kettős ese­ménynek azért volt különös je­lentőségé minden vörösnyakken- dős életében, mert minden akció, az úttörőévhez kapcsolódó min­den esemény kiindulópontja. Különbnél különb ötletekkel emlékeztek meg énről a megye úttörőközösségei. Csak néhány nagyszerűen kivitelezett esemény érzékeltesse valamennyiőtökkel milyen nagyszerű volt. A ménteleki úttörők eljátszot­ták a pákozdi csatát! Egy iskola valamennyi tanulója, — úgy is irthatnám, apraja és nagyja — feldolgozta az ütközet minden apró részletét, utána pedig a szabadságukért harcoló magyar honvédek elkergették, megfuta­mították az osztrák elnyomók zsoldosait. Hadijátékot rendeztek Kunfe- hértón, Jánoshalmán is. Mivel a találkozókat már vasárnapra szánták, ekkor fogadtak Kuníe- hértón szovjet pionírokat, illetve indultak a jánoshalmiak Puszta­szerre, hogy megemlékezzenek a vérszerződésről, az államalapí­tásról. A halasi úttörőknek a határ­őrök tartottak lovasbemutatót. Mivel Halason sok úttörő már eddig is örömmel jár lovasisko­lába, ennek az eseménynek a ha­tására bizonyára még többen je­lentkeznek majd, járnak rend­szeresen lovagolni. A bemutató idején a határőrszakasz úttörői diszparancsot kaptak, melyben további jó munkára, helytállásra szólítják valamennyiüket. Kalocsán a Trombita harsog, dob pereg — szemle keretében valamennyien egyenruhát öltöt­tek, csapatzászlójukkal tiszteleg­tek. Sor került lövészversenyre is, amelyet az ifjúgárdistákkal tartottak. Hetekkel korábban indultak laktanyalátogatásra a kiskunfél­egyházi kisdobosok és úttörők. Minden látnivalót jól megjegyez­tek —, hiszen ennek kapcsán ren­deztek az elmúlt vasárnap a kis­dobosok számára aszfaltrajzver­senyt. Az egy négyzetméteres fe­lületre bármit rajzolhattak amit érdekesnek találtak a látogatások során. JJT Honvédelmi századot avattak Szabadszálláson, Kuszentmikló- son pedig csapatfal avatására ke­rült sor. Itt helyezték el József Attila mellszobrát is. Nagyszerű és emlékezetes ese­mény történt Baján: az úttörők és kisdobosok egy-egy szál virág­gal a kezükben indultak el az iskolából, hogy a fegyveres tes­tületek tagjainak — tiszteknek és kiskatonáknak, rendőröknek, határőröknek, pénzügyőröknek nyújtsák át, így adják jelét tisz­teletüknek. A nap fénypontja egyébként egy nagyszabású szám­háború volt. Jutott idő járőrver­senyre, akadályversenyre is. Amint látjátok csak néhány ki­ragadott példával próbáltuk ér­zékeltetni a kettős ünnep alkal­mából rendezett események jelen­tőségét, az ötletek sorát. Nem szóltunk a tábortüzekről, amelyek a megye minden pont­ján hála-tjizekként lobbantak. Tanyai, iskolákról, ahol a meghí­vott szomszédos iskola úttörői­vel együtt tartottak sportversenyt — vagy inkább játékos bemuta­tót — rendeztek kerékpáros tú­rát, majd kísérték a vendége­ket haza énekszóval tábortűz után. Bárhogyan, bárhol tartották a csapatzászló és a fegyveres erők napjának ünnepét, méltóképpen emlékeztek meg az évfordulóról. Arról, hogy milyen öröm minden kisdobos és úttörő számára zász­lót bontani a mozgalom harmin­cadik, jubileumi esztendejében. * A jövő héten a hajósi és az érsekhalmi iskolában tett látoga­tásunkról közlünk majd beszá­molót. Rejtvényfejtőknek A közölt úttörőrejtvény helyes meg­fejtése: Nemesmedves. A rejtvény megfejtését beküldő valamennyi paj­tásnak tanrendet küldünk jutalmul! Négy pajtás nevét kisorsoltuk, ők könyvjutalmat nyertek; Albert Gábor­nak Bajára, Adáin Lászlónak László- falvára, Zolnaf Szilviának Kiskunfél­egyházára, Berkes Sándornak Mada­rasra postán, küldünk könyvet. Ezen a héten kisdobosok részére közlünk rejtvényt. A kép sok szép élményt juttat bizonyára valameny- nyiőtök eszébe. Ezt az egyetlen szót írjátok meg levelezőlapon szerkesztő­ségünk címére (Petőfi Népe szerkesz­tősége 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a) október 13-ig. A levelezőlap cím­oldalára írjátok rá: Kisdobosrejtvény. A helyes megfejtők között jutalmakat sorsolunk ki. Szakmunkástanulók „Alkotó ifjúság” kiállítása t A Kohó- és Gép­ipar Technika Házá­ban Karakas László munkaügyi miniszter nyitotta meg a szak­munkástanulók „Al­kotó ifjúság" című kiállítását, amelyen a szocialista szak­munkásképzést be­mutató hazai és kül­földi dokumentumok, kiállítási anyagok szerepelnek. A képen: ifjú fa­faragók munka köz­ben a kiállításon. (MTI-fotó — Benkö Imre felv. — KS) Egy elmaradt vita helyett 9 Az elmúlt hetekben, kis kötet jelent meg Párizsban, az Editions Sociales-nak, a Francia Kommu­nista Párt kiadójának egy soroza­tában. A könyv eredeti címét körülbelül így lehetne magyarra fordítani: Szemtől szemben egy magyar vezetővel: Aczél György- gyel. Szerzője: Jacques De Bonis, a francia párt elméleti folyóira­tának, a France Nouvelle-nek a főszerkesztője. A könyv a Kossuth Könyv­kiadó gondozásában a napokban jelent meg magyarul „Egy elma­radt vita helyett” címmel. A szerzőség ugyan itt pontat­lan meghatározás, hiszen egy húszórás magnetofonon rögzített beszélgetés legérdekesebb részei­nek rendbeszerkesztett sommáját kapja kézhez az olvasó. A húsz­órás beszélgetés egy- másik, el­maradt, midössze egy-két órára tervezett beszélgetést pótol. Mint a kötet bevezetőjében Jacques De Bonis megírja: 1972 egyik estéjén született annak az — elmaradt — beszélgetésnek a terve. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára Alain Peyrefitte-1, az UDR, a gaulleista párt akkori főtitkárával ült szem­ben a televízió kamerái előtt. Mikor a vita közben Peyrefitte a szocialista Magyarországot rágal­mazta, Georges Marchais várat­lan javaslatot tett: találkozzanak a tévé nyilvánossága előtt Aczél György és Alain Peyrefitte, a téma a két ország lakosainak helyzete. • A párbeszéd így folytatódott: Georges Marchais: Elfogadja ezt a javaslatot Peyrefitte úr? Alain Peyrefitte: Egyenes adás lenne? G. M.: Egyenes. A. P.: Szimultán tolmácsolás­sal? G. M.: Igen. A. P.: Függetlenül attól, hogy mit mond a vitapartner? G. M.: Természetesen. A. P.: Mindent azonnal tolmá-' csolnak? G.M.: Az önök dolga tisztázni a feltételeket. Elfogadja? A. P.: Elfogadom a kihívást. 9 Azután a francia jobboldali politikus mégsem fogadta el aki- hívást. Kétszeri halasztás után, 1973 áprilisában, végleg lemond­ta a vitát. Akkor a L’Humanité Peyrefitte úr megfutamodott cím­mel vonta le az eset tanulságait. Egy évvel később, újabb viták után, amelyekben ismét a szocia­lista országok jelenlegi helyzetét érintették, felmerült az elvetélt párbeszéd emléke és a gondolat, hogy most, a Világgazdasági vál­ság tünetei még aktuálisabbá te­hetnének egy beszélgetést. A francia kommunisták javasolták Aczél Györgynek: „Járják körbe és forgassák meg a témát; az em­berek és a társadalom Magyar- országon”. Így került sor a húsz- óriás magnetofon-beszélgetésre 1975 februárjának végén, már­ciusának elején Budapesten s így jelent meg a kis könyv Párizs­ban, és most idehaza. A kötet még friss, a párizsi könyvpiacon, nyomtatásban még nem jelentek meg komolyabb reflexiók, de joggal tekinthetjük a francia közvélemény egyik leg­illetékesebb megfogalmazójának Roland Leroy-t, a Francia Kom­munista Párt Politikai Bizottsá­gának tagját, az L’Humanité fő- szerkesztőjét, aki a könyvhöz irt rövid előszavában a többi között ezt mondja: „Aczél György személyisége és kifejezésmódja, melyben olyan jellegzetesen, mondhatnám ma­gyar módra vegyül a klasszikus és a népi kultúra, s a politikai valóságérzék, bizonyára nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az eszme­csere széles körű érdeklődést kelt­sen. Annak is köszönhető ez. hogy a könyv a szocializmus mindennapjainak jól sikerült be­mutatása és magyarázata...' Magyarország nem Franciaország mégis azok a problémák, melye­ket egy magyar kommunista fel­vet, jellegzetesen a mi korunk problémái. 9 A számok, adatok, tények, a gyakran segítségül hívott pél­dák nálunk természetesen isme­rősek a politika dolgaiban tájé­kozottak számára. A kérdések megközelítési módja azonban szo­katlan. Már csak azért is, mert Jacques De Bonis-nak ahogy maga Írja •*-' egyszerre kellett vállalnia az ördög ügyvédje sze- ■ repét, tehát úgy fogalmazni, mintha a szocializmus egy ellen­fele lenne —, de fel kellett tennie a maga, a Franciaországban élő kommunista kérdéseit is. s lehe­tőséget kellett teremtenie, hogy beszélgetőpartnere vázolhassa fel' a magyar szocialista társadalom gondjait, á fejlődésből és az el­lentmondásokból kiindulva. 9 Mint a könyv példája mutat­ja, e háromféle megközelítési módot sikerült ötvözni, s még az élőbeszéd személyes hangulatát is megőrizni, jóllehet a helyszínre utaló néhány megjegyzésen túl a magánélet kérdései csak a leg­nagyobb társadalmi összefüggé­seken belül kaptak helyet. Sót, talán a legérdekesebb részletek éppen azok, ahol a magánélet és a közélet összefüggéseiről esik szó, mint például „Az élet minó- sége és a minőségi élet” és „A szabadság nevében” dmű fejeze­tek. A szokatlan kérdések, s a vá­ratlan közbeszólások jóvoltából a magyar olvasó abban a ritka helyzetben érezheti magát, amikor önmagunkat mintegy kívülről is szemügyre vehetjük Eredménye­ink, harminc évünk, mai gondja­ink ebben a megközelítésben mintha objektívebbek, pontosab­ban mérhetők, jobban összeha­sonlíthatók lennének. 9 S a válaszokat várva, olvas­va, szinte bennünk is fölébred az izgalom - feszültsége, hogy kerék és frappáns érvek igazolják a francia olvasó előtt nemzeti — és nemzetköri — erőfeszítéseink eredményeit, amelyek meggyőző­ek mindenki számára, aki csak nem viseli a rosszindulatú elfo­gultság fekete szemüvegét. Smert Aczél György válaszai nemcsak adatokban és példákban gazda­gok, hanem - lefegyverzőek nyílt­ságukkal, megnyerőek színes kép­zettársításaikkal, szellemesek a költői idézetekkel és árnyaltak filozófiai és politikai értelemben egyaránt, így minden választ nem csupán az ország, hanem szinten magunk személyes sikerének érez­hettünk. Ezért tarthat joggal számot e könyv a francia olvasók mellett a házai közvélemény fokozott ér­deklődésére is. B. L. Selmeci Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents