Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-24 / 250. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. október 24. Vérbeli munkássá válni Termésfokozó erdősávok Hogyan lesz a tegnapi parasztból a holnap munkása, milyen hosszú az a folyamat, amíg az újdonsült üzemi dolgozó igazi, vérbeli munkássá válik? . Újszerű módon — ezt a szokatlan témát tűzte napirendjére a minap a Temaforg Vállalat kunszentmiklósi üzemének pártszervezete. Az előbbrejutás érdekében volt szükség erre a vizsgálódásra. A „Kunok földjén”, Bács-Kis- kun megyében, a mezőgazdaság fipikus hazájában egyre inkább tért hódít az ipar. (Ezért is — lassan idézőjelbe tesszük majd az iménti „tipikus” jelzőt. Érzékeltetve, hogy bár csakugyan mező- gazdasági megye vagyunk területi adottságainkat, s földművelő kultúránkat tekintve, — azért már nemcsak ez a „tipikus”. Még a mezőgazdasági munkában is mindinkább uralkodóvá válik az iparszerűség. — -A szerk. megj.) Az ipar elterjedését, meggyö- keresedését Kunszentmiklóson is olyan új létesítmények jelzik, miht a VBKM. VÁV és AKKU- MULATOR-gyár üzemei, vagy a Temaforg Vállalat üzeme. A 70- es évek elején mindössze 650-en dolgoztak a község ipari munkahelyein, napjainkban pedig mintegy 1300 embernek nyújt kenyeret a helyi ipar. A mai üzemi dolgozók öt—tíz—tizenöt éve még zömmel a saját földjüket, vagy a másokét művelték — parasztok voltak. □ □ □ Impozáns, korszerű munkahely a Temaforg Vállalat kunszentmiklósi üzeme; a legmodernebb technikával, technológiával felszerelve — 500 embert foglalkoztat. Négy éve működik. A kezdő gárda Budapestről került haza, részben a helyi üzemekből verbuválódott össze. Ez a mag a mai létszám negyedrészét sem teszi ki. a többieket a mezőgazdaságból, a háztartásból és a környező községekből toborozták. Sajnos, az összlétszámnak csak- a fele dolgozik több mint egy We az üzemben. □ □ □ A vizsgálódás során nagyon hamar kiderült, hogy nem könnyű út a munkássá válás folyamata. Aki — falun élve — a szabadban végzett, kötetlenebb munkához szokott, annak hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy elsajátítsa az üzemi technika-technológia diktálta szervezettséget és fegyelmet. Van aki gyorsan beleszokik, testére szabottnak érzi a gyári rendet, fegyelmet, van aki rövid idő múlva búcsút mond az üzemnek — mondván, hogy nem neki találták ki a munkás-életformát. A nagy fokú fluktuációnak ez az oka. Akik a községekből bejárva, az üzemhez kötik életüket, azoknak sem könnyű a sorsa, hiszen jórészt „kettős életmódot” folytatnak; munkások az üzemben és mezőgazdasági dolgozók otthon a falujukban. Szinte egész napjukat a munka tölti ki, s — pár óra alvás után — már eléggé fáradtan érkeznek az üzembe. Nem csoda, hogy sem erejük, sem idejük a művelődésre, tanulásra, a közösségi életformába való beilleszkedésre, annak kialakítására. Sajnálatos, de tény, hogy többségük az általános iskola nyolc osztályát sem végezte el. Ha összehasonlítjuk a törzsgárda, a régi üzemi munkások fegyelmét, szervezettségét' az újakéval, jelentős az elmaradás az utóbbiak hátrányára... Ezt a . szakadékot szeretné szűkíteni és később teljesen áthidalni az üzem szakmai és politikai vezetése. Milyen módszerekkel? Nos, ezek gazdagításához, újak kereséséhez, a munkássá válás folyamatának megkönnyítéséhez, rövidítéséhez szolgált eszközül ez a vizsgálódás is. Napjainkban leginkább az általános és szakmai műveltség hiányai jelentik a szűk keresztmetszetet. Ennek megszüntetése végett képezi magát valamilyen fonmában a Temaforg dolgozói- nak*50 százaléka. Mindemellett a munkássá .válásban, á közösségi nevelésben, az együvé • tartozás tudatának érlelésében óriási erő a szocialista brigádmozgalom. Hogy ez nemcsak felismerés az üzemvezetés részéről, hanem már gyakorlatban megvalósuló törekvés, ez is alátámasztja: jelenleg 11 brigád mintegy 300 taggal versenyez a szocialista címért. □ □ □ Az elmondottakon kívül szá- Jmos tennivalót jelölt ki magának a Temaforg üzem pártszervezete. Egyik legfőbb következtetésük, illetve elhatározásuk: együttműködve a szakszervezettel, KISZ- szel és a szakmai vezetéssel — az eddiginél jobban odafigyelnek az újonnan jöttékre, melléjük állnak, hogy minél előbb vérbeli munkásokká váljanak, méltó szaktársakként a régi, öntudatos munkásgárda tagjaihoz. Csereklei László A Szovjetunióban nagy figyelmet fordítanak az ország termékeny | sztyeppés területein a mezővédő erdősávok telepítésére. Jelenleg kétmillió hektár az ilyen erdősávok területe. Az erdősávok átalakítják a sztyeppét. Oxigénnel gazdagítják a légkört, gyengítik a nagy meleget, vagy nagy hid,eget, megőrzik a talajvizet, védik a talajt a pusztító szárazságtól, elősegítik a mezőgazdasági kultúrák terméseredményeinek növelését és az állattenyésztéshez nélkülözhetetlen takarmánybázis kialakítását. A számítások szerint a mezővédő erdősávok hektáronként 3—5 mázsás termésnövekedést segítenek élő. 9 Az erdőgazdasági dolgozók komoly munkát végeznek az erdők védelme és telepítése érdekében. Aim Szalu és Johan Kirven észt erdészek a csemetekertben. (APN) Minél kevesebb veszteséggel Tompái Jánossal, az apostagi pártvezetőség titkárával ar- Tói beszélgettünk, milyen hatással volt a gazdálkodásra a du- naegyházi Haladás és az apostagi Duna Termelőszövetkezet egyesülése. A tagság alapos megfontolása, döntése alapján jött létre ez a „házasság”. A megnagyobbodott közös gazdaság a Dunamente nevet kapta. Az egyesülés nyomán a terület 4 ezer hektárra, a taglétszám pedig — a nyugdíjasokkal, járadékosokkal együtt — 1100-ra emelkedett. — Többször elhangzott már tanácskozásaink során, amikor értékeltük a munkát, hogy helyes döntést hoztunk másfél évvel ezelőtt. Ennek számos bizonyítéka van. Szervezettebbé, hatékonyabbá vált a gazdálkodás, javult az üzemszervezés. A párt tavaly decemberi határozatának szellemében igyekeztünk tovább javítani a munkát, élve a jobb lehetőségekkel. Az Idén az apostagi határban — a nem éppen kedvező időjárás ellenére — csaknem ezer hektár átlagában 44 mázsa búzát arattunk hektáronként. A mag minősége is kiváló volt. Ilyen termésre az apostagi határban még nem volt példa. Az elmúlt esztendőben egyébként 38 mázsát takarítottunk be egy hektárról. Hogy miként értük el ezt a kiváló eredményt? Nincs különösebb titka. Röviden megfogalmazva: betartottuk a termelési fegyelmet. Időben került földbe a mag, jól előkészítettük a vetést, alkalmaztuk a korszerű technológiát, elegendő műtrágyával pótoltuk a talajerőt. A búzatermesztés tehát egyik fontos bevételi ága lett a közös gazdaságnak. Ezért határozták el, hogy' az idén mintegy 300 hektárral nagyobb területen vetnek gabonát, mint tavaly. A munka jól halad, és október 25- ig 1300 hektáron földbe kerül a mag. • — A termelőszövetkezet másik fontos növénye a burgonya. A gazdaság tagja annak a társulásnak, melynek ügyintézője a megyei MEZŐTERMÉK Szövetkezeti-'Vállalat. A társulás vetőmagját mi termeljük meg. Jelenleg 270 vagon vetőmagot tárolunk, 30 vagonnal már elszállítottunk. A növénytermesztés árbevételének 40 százalékát a burgonya teszi ki. Sajnos, az idén 9 Kelemen János főagronómus: a társulás burgonya-vetőmagját ml tároljuk. valamivel kevesebb a termés, mint az elmúlt esztendőben, ami a tervhez viszonyítva kiesést okoz a bevételekben. Gabonából Viszont, az említett jó termésnek köszönhetően mintegy félmillió forint többletbevétel jelentkezett. A növénytermesztésnél mutatkozó kieséseket főként az állat- tenyésztésben jelentkező nagyobb bevétellel kívánjuk pótolni. Ahhoz, hogy ezt az esztendőt veszteségmentesen zárjuk, kiadásainkat minimálisra kell csökkente- nünk. Ugyanakkor kintlevő termékeinket a* legkisebb veszteséggel szeretnénk betakarítani és értékesíteni, azonkívül, hogy -igyekszünk időben végezni a vetéssel is — foglalta össze a legfontosabb tennivalókat Tompái János. K. S. 9 Készfii a magágy a búza számára. Szerencsejáték A bírói- gyakorlat igazolja, hogy még ma is megtalálhatók azok az emberek, akik megélhetésük egyetlen alapjának a kártyával űzött szerencsejátékot tartják. Természetesen az.- ilyen cselekmény törvénybe ütköző, hiszen nem engedhetjük meg, hogy valakinek a sorsát kizárólag a véletlen szerencse irányítsa jó, vagy rossz értelemben, s különösen nem, hogy valaki ilyen játékot szervezve rövid idő alatt számos embert vigyen az anyagi és erkölcsi- romlással fenyegető hazádjátek "útjára. Az ilyen kártyaszakértők rendszerint munkakerülők is egyben. Állandó munkahellyel nem rendelkeznek, hanem hozzájuk hasonló társakkal ülve valami eldugott helyen forgatják az ördög bibliáját. Gyakran, természetesen nem filléres alapon, amint az kiderült a Kecskeméti Járásbíróság előtt folyamatban volt ügyben. Balogh István, Kecskemét, Má- riahegy 91/21. szám alatti lakos volt az elsőrendű vádlott, aki mellesleg még visszaeső is, tehát hasonló bűntett miatt nem először állt a bíróság előtt. Balogh és társai ezresekben játszottak, sőt nem egyszer különféle aranytárgyak is gazdát cseréltek a lapok járásának engedve. Az eddig hat esetben bűntett Balogh Istvánnak Tamás István, Kecskemét, Kórház utca 23. szám alatti lakos volt a segítőtársa a szerencsejátékok szervezésében, de gyakran egyéni akciókat is lebonyolított az elsőrendű vádlott. így például 1974 márciusában Kecskeméten, az úgynevezett Gyenes-féle cukrászdában két régi ismerősével találkozott, akiknek felajánlotta, hogy snóblizza- nak. Baloghnak nem volt szerencséje, mert rövid idő alatt ezer forinttal lett szegényebb, de ő revansot kért. Ekkor is pórul járt, mert további háromezret vesztett makaózás közben. A kártyajátékokat másnap az ellenfél lakásán folytatták, s ekkor Balogh István egy óra alatt ötezret nyept tegnapi. ellenfelétől. A partinak azonban nem sza-. kadt vége, mert még aznap folytatták. Először makaóztak, majd- snóbliztak, s Balogh további 2400 forinttal könnyítette meg társa zsebét, de elnyerte annak karóráját is. A múlt év közepén a két szervező — Balogh és Tamás — Kecskeméten, a fertőtlenítő környékén kártyáztak a szabadban. Velük Volt egy Szabó József nevű nagykőrösi lakos is, akitől Tamás István több ezer forintot nyert, de ugyancsak „kifosztotta” cimboráját, Balogh Istvánt is. Aztán Baloghnak volt egy egyéni akciója, amit Miklós -Ferenc, kecskeméti lakossal bonyolított le a Ceglédi út és a vasút által határolt füves területen. Balogh itt minden pénzét elveszítette, de ekkor felajánlotta, hogy a nála levő aranytárgyakat teszi fel a •lapokra, mégpedig úgy, hogy mindegyik ezer forintot ér. Miklós ezeket is elnyerte: egy aranygyűrűt, egy arany nyakláncot és egy arany medált. Ez a három darab közel háromezer forintot képviselt. A rendőrség valameny- nyit lefoglalta. De amint Balogh István, úgy Tamás István sem kizárólag kártyázással töltötte az idejét. Balogh például tavaly szeptemberben a Gyenes cukrászdában egy arany pecsétgyűrűt vett kétezer forintért, de csak ezret fizetett ki. Tamás szintén az elmúlt év szeptemberében ismeretlen személyektől arany női pecsétgyűrűt, piros . köves arany gyűrűt ' vásárolt, s nem sokkal később azokat felajánlotta megvételre. Nem volt szerencséje: az illető ugyanis a rendőrségre vezette. A bíróság bűnösnek mondta ki Balogh Istvánt visszaesőként elkövetett tiltott szerencsejjdtéfc, szervezésében, valamint folytatólagosan elkövetett devizagazdálkodást sértő bűntettben és ezért halmazati büntetésként 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte, két évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől és kétezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. Kimondta a bíróság, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell letöltenie. Tamás István négy hónapi szabadságvesztést kapott, de végrehajtását a bíróság három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Tamást a bíróság tiltott szerencsejáték szervezésének vétségében találta bűnösnek. Miklós Ferencet deviza-szabálysértés miatt háromezer, Hajnal Antalt — aki Kecskeméten, a Jókai utca 40. szám alatt lakik, s aki a Gyenes cukrászdában arany pecsétgyűrűt adott el Baloghnak — deviza-szabálysértés miatt 1500 forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezte, a vádlottak ugyanakkor viselik a bűnügyi költségeket is. Az ítélet Hajnal esetében jogerős. G. S. Elpusztíthatatlan mentőcsőhak Egy norvég hajógyár teljességgel hermetizálható mentőcsónakot állított elő. A csónakot égő tankhajók legénységének megmentésére lehet használni. A csónakon elhelyezett berendezés szükség esetén nagy nyomással vizét spriccel az égő olajra, ami megkönnyíti a haladást számára. A mentőcsónak ötven személy befogadására alkalmas, fedélzetén pedig elegendő hely van hozzá, hbgy egy helikopter is le- ereszkedhessék. A csónak telesz- kópikus rádióantennával is fel van szerelve. mg A PETŐFI NEPE ISKOLÁJA SZERKESZTI GÉMES GÁBOR KÖZLEKEDÉS AUTÓPÁLYÁN ÉS AUTÖÜTON (26) „(1) Autópályán és autóúton, valamint az azokra való ráhaj- tásra szolgáló úton (az előjelző táblától kezdődően) csak olyan gépjárművel, illetőleg gépjárműből és pótkocsiból álló - járműsze. relvénnyel szabad közlekedni, amely sík úton legalább 60 km/óra sebességgel képes haladni; ezeken az utakon más jármű közlekedése tilos.” Mint .e bekezdésből is kiderül, az új KRESZ 60 km/órára emeli azt a sebességhatárt, amelynek elérésére képesnek kell lennie annak a járműnek, amely az autópályát, vagy autóutat igénybe akarja venni. Nyilvánvalóan az a jármű nem képes erre, amely a sebességkorlátozások felsorolásánál maximálisan nem közlekedhet iyen sebességgel. Ezek: motoros tricikli, elromlott járművet vontató gépjármű, segédmotoros kerékpár, mezőgazdasági vontató, lassú jármű és így tovább. A lakókocsit vontató személygépkocsi természetesen ráhajthat az autópályára és az autóútra. * „(2) Az autópályán és az azonos irányú forgalom számára legalább két forgalmi sávval rendelkező autóúton a párhuzamos közlekedés szabályait kell alkalmazni.” A jövőben tehát megszűnik a különbség a párhuzamos közlekedés, illetve az autópálya forgalmi rendje között. Legálissá válik lényegében az autópályán folyamatosan végzett előzés, a tartós irány jelzéssel való jelzésének elhagyása. Tulajdonképpen az utópályán ugyanúgy kell közlekedni, mint a párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesteken. „(3) Tilos: a) autópályára és autóútra út menti ingatlanról, valamint útnak nem minősülő más területről ráhajtani,' illetőleg oda behajtani; b) autópályán és autóúton hátramenetet végezni, megfordulni és az úttesteket elválasztó sávra ráhajtani.” Ezzel kapcsolatban elmondanánk, hogy kiépített várakozó- helyről és az úttest leálló, vagy gyorsító sávjárói rá szabad hajtani • az • autópályára: A ráhajtás külön jelzés hiányában is csak jobbra történhet. A balra ráhaj- tás — éppen a megfordulás tilalmából — követkézően — tilos. Az autópálya, illetve az autóút folyamatos forgalmának, még ha ezt nem is jelzik —^.bár hazánkban erre nincs példa —\ feltétlen elsőbbsége van az útra szabályosan ráhajtó járművekkel szemben, a gyorsító sávon jobbról becsatlakozó járművel szemben is. „(4) Autópálya és autóút úttestjén '— a forgalmi okból szükséges megállást kivéve — megáll, ni tilos. Műszaki okból megállni csak a leállósávon, illetőleg az útpadkán szabad, a járművet azonban onnan is mielőbb el kell távolítani. Egyéb okból megállni a leállósávon, illetőleg az útpadkán is tilos.” Ezek az előírások a gyors forgalomra való tekintettel indokoltan szigorúak. A műszaki okból megálló járművet — mint azt a jogszabály rögzíti — a leálló sávról és az útpadkáról is mielőbb el kell távolítani. A „mielőbb” tulajdonképpen azt jelenti, hogy az adott körülmények között elvárható módon, amint az lehetséges, saját erőből, vagy segítséggel. A műszaki hibás gépjárműveket, amennyiben azt vontatják, csak az első becsatlakozásig szabad az autópályán, illetve autóúton vontatni. Minden esetre hangsúlyozzuk, hogy az autópálya. illetve autóút leállósávján műszaki hiba miatt veszteglő* gépjárművet az elakadást jelző háromszöggel meg kell jelölni. Ez az előírás azonban nem Vonatkozik az útpadkán álló járműre. „(5) Autópályán szombaton és munkaszüneti napot megelőző napon 12 órától vasárnap és munkaszüneti napon 24 óráig csak személygépkocsival, autóbusszal és motorkerékpárral szabad közlekedni.” Ez a szabályozás az autópályák. illetve autóutak áteresztő képességét növeli, s természetesen nem szabad igénybe venni semmilyen más járművel az adott időpontban, mint amit a jogszabály rögzít. A korlátozás korlátái Gazdasági tennivalóink jelentős részében — példának okáért: a termelési szerkezet korszerűsítése, az anyagi termelés hatékonyságának növelése — azok a követelmények és célok fogalmazódnak meg, amelyeknek teljesítése a gazdaság előrehaladását, fejlődését szolgálja. Ezek és az ilyen fejlesztés- jellegű feladatok megoldásának kulcskérdése az ütem és a mérték; gazdaságunk fejlődése attól függ, milyen ütemben és mértékben teljesítjük ezeket a feladatokat. A magyar gazdaság fejlettségének magasabb szintje, és a megváltozott világgazdasági helyzet egyidejűleg olyan feladatok megoldását is igényli, amelyeknél cselekvési szabadságunk, lehetőségünk az ütem és a mérték szempontjából koránt sem határtalan. Az ok—okozati összefüggések ismeretesek, csak a gondra,' a problémára utalunk: tőkés kivitelünk értéke, devizabevétele nem tart lépést a behozatal devizakiadásaival, gazdaságunk külső és b^lső egyensúlyi helyzete problematikussá vált. Első megközelítésben úgy tűnhet, hogy a gondok orvoslásának útja-módja a tőkésországokból származó import korlátozása. A devizakiadásokat kétségkívül lehet mérsékelni, de az importkorlátozása csak az ésszerűség határáig mehet, azon túl már a gazdaság zavartalan működését, is gátolja. Aligha /hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy a tőkés világpiacról származó importanyag. vagy alkatrész számos iparágunk számára épp oly nélkülözhetetlen, mint a kohászatnak a szovjet vasérc. Az importkorlátozásnak tehát határa, korlátja van, amiből szükségképpen következik, hogy ezen a területen csak a devizakiadásokkal való racionális takarékosság lehet a célunk. A külgazdasági egyensúly javításának leghatékonyabb módja, járható útja a gazdaság exportképességének növelése. Ha elegendő és több piacon is gazda- i *sé fí os an értékesíthető terméket gyártunk és exportálunk!, importgond.iáink is mérséklődjek, a behozatalt a népgazdaság reális szükségletei szerint bővíthetjük. Másmilyen összefüggések is arról tanúskodnak, hogy ezt az eszközt — a korlátozást — csak mértékkel szabad igénybevenni. A következő tervidőszakban a gazdaságpolitikai és az új ötéves terv a gazdasági egyensúly javítását állítja középpontba. Ennek érdekében jelentősen növelni kell a gazdaság exportteljesítményeit, egyebek között a tőkés piacokon, ami annyit jelent, hogy a megtermelendő nemzeti jövedelem i egy részét nem használhatjuk fel belföldön, azt a cserearányromlás és az utóbbi években keletkezett külkereskedemi hiány pótlására kell fordítanunk. Ennek mértékét azonban a gazdaságpolitika és az új ötéves terv nem határozhatja meg szabadon. Ahhoz ugyanis, hogy a nemzeti jövedelem évente 5,5—6,0 százalékkal növekedjék, a gazdasági növekedés alapvető belgazdasági feltételeit is biztosítani kell; nevezetesen azt. hogy a lakosság fogyasztása és a felhalmozási-beruházási tevékenység is folyamatosan, harmonikusan fejlődjék — enélkül ugyanis nincs gazdasági növekedés, nem gyarapítható a termelés és a nemzeti jövedelem, nem növelhető a gazdaság exportteljesítménye sem. Népgazdaságunk jelenlegi konkrét helyzetében a korábbiaknál sokkalta szigorúbb feltételek és követelmények közepette’ a gazdaságfejlesztés és a gazdálkodás komplikáltabb feladatait kelbmeg- oldanunk. . Az anyagi termelés ágazataiban a fejlesztési feladatok megvalósításában tulajdonképpen az ütem gyorsítására, növelésére lenne szükség, mégpedig olyan körülményeik között, amikor számos népgazdasági folyamat növekedési ütemét mérsékelni kényszerülünk. G. I. I T
