Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-22 / 248. szám

1975. október 22. • PETŐFI NEPE • 5 A Kossuth Könyvkiadó újdon­ságai között első helyen említ­sük meg a Marx és Engels Mű­vei sorozatának 33. kötetét, amely a két nagy teoretikusnak, a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek az 1870 és 1874 kö­zötti leveleit tartalmazza. Nap­világot látott — a magyar—cseh­szlovák közös könyvkiadás ke­retében, a pozsonyi Pravdával közös gondozásban — Vadász Ferenc dokumentumregénye: A védő Gábor Mózesnek, a szlová­kiai munkásmozgalom kitűnő harcosának életútját vázolja fel. Valira Miklós elbeszéléseinek kötete a Füstkarikák. Az Akadémiai Kiadó megje­lentette a Világirodálmi Lexikon harmadik kötetét; a Király Ist­ván főszerkesztésével készülő, hézagpótló nagy munka új köte­te a F—Groc kezdetű címszava­kat tartalmazza. Kapuy Ede és Török Ferenc közös munkája Az atomok é’s molekulák kvan­tumelmélete. A nagyszabású mű az egyes fejezetek végén bibliog­ráfiát is tartalmaz. Több szép könyvvel örvendez­tette meg a könyv barátait a Magyar Helikon. Megjelentette Arisztophanész két komédiáját (A béke-Lysistrate), Arany Já­nos klasszikus átültetésében, Kövendi Dénes utószavával. Há­romféle kiadásban (vászon- és nylonkötésben, valamint népmű­vészeti szőttes borítóval is) je­lentette meg a kiadó a finnek népszerű eposzát, a Kalevalát, Nagy Kálmán fordításában, Ba- •ász Imre modem és mégis stíl­szerű illusztrációival. Uj ki­adásban látott napvilágot Fir- dauszi világhírű alkotása, a Ki­rályok könyve, a Sáhnáme, De- vecseri Gábor művészi fordítá­sában. A Shakespeare-sorozat is új kötettel gazdagodott: ez al­kalommal A vihar című színmű látott napvilágot, Babits átül­tetésében, Szántó Piroska U- lusztrációivaL Hasonmás kiadás­ban került a könyvesboltokba Anonymus Gesta Hungarorum-a, Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről, Pais Dezső fordításában és jegyzetei­vel. A Műszaki Könyvkiadó az ok­tóberi műszaki könyvhetek al­kalmából sok fontos, a külön­böző területek szakembereinek munkáját jól segítő kiadványt jelentetett meg. Ez alkalommal csupán néhányat említünk be­lőlük. A könyvesboltokba került a Magnósok évkönyve, Richter: öntvényszerkesztés, Remport: A hengereltacélok szerkezete és tulajdonságai, Lukasits—Tündik: Forgácsoló-szerszámok élezése, Széli: Magas- és lapostetők, Szűcs—Völgyes: Épületgépészeti folyamatok, Runge—Siewert— Gohlisch: Szerveskémiai példa­tár, Lehmann: Diódák és tran­zisztorok röviden és tömören, Kiss Antal: Hőre lágyuló mű­anyagok fröccsöntése, Kengyeli: Vízszigetelés, Fülöp: Gázturbi­nák, Borucki—Dittmann: Beve­zetés a digitális méréstechniká­ba, Csókán: Az alumínium elek­trokémiai felületkezelése, G. G. Hall: Alkalmazott csoportelmé­let, Clement Brown: Beszélges­sünk a számítógépről! című mű­ve. A Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó új könyvei közt találjuk Az ingatlannyilvántartás szabá­lyai című jogszabálygyűjte­ményt, Törő Károly és Szol- csánszky Vilmos szerkesztésé­ben; A GATT és Magyarország csatlakozása című kötetet, amely tartalmazza az általános vám- és kereskedelmi egyezményt, s a Minisztertanács rendeletét is a kereskedelmi vámtarifa mó­dosításáról. (E kötet a Külkeres­kedelmi Minisztérium hivatalos okmányaként jelent meg.) (KS) PETRÓLEUMLÁMPA ÉS TÜKRÖS TÁVCSŐ • Marik Jánosnak a felesége Is segít a feljegyzések elkészítésében. XMri-fotó —■ Danis Barna felvé­tele T- Telefoto — KS.) A békéscsabai tanyavilágban él a 63 éves Marik János állatgondozó. Négy éve egy csillagászati könyv alapján távcsövet készített, majd egy 25 centiméteres átmérőjű tükrös távcsövet is szerkesztett. Azóta rendszeresen megfigyeléseket végez és naplót vezet a napfoltokról, a Holdról és más égitestekről. Egy bunyevác asszony Baranyából - Baján Ünnepség a Bajai Városi Tanács dísztermében. A Magyarországi Délszlávok, Demokratikus Szövetsége megalakulásának harmin­cadik évfordulóján a régi évekre emlékeznek a je­lenlevők és a megtett utat elemzik. A hátsó sorban egy idős, népviseletbe öltö­zött asszony ül mellettem; figyeli az előadót, Mándics Mihály főtitkárt, aki az iseményekhez illően,\szerb- horvát nyelven mondja a beszédét. Oldalra pillantok, s látom, hogy rezzenéstelen az idős arc, mozdulatlan a homlok. Kis idő múlva súgva kérdezem, hogy ér­ti-e vajon, mit mond az előadó? Rámnéz vizsgálódóan, azután így szól: — Már hogyne érteném. Értek én három nyelven. De a negyediket is, kicsi­két ... — Melyik az a három? — A magyar, horvát és a sokác. De ha bolgár szói hallok, abból is sokat meg­értek. Mert én bunyevác vagyok és nálunk, Bara­nyában, Monyoród falu­ban, többféle nép van együtt. — És eljött olyan mesz- sziríl? Miért? — Mert hívtak. Itt vol­tam az alakuló kongresz- szuson is, a felszabadulás után is. És a bácsalmási kongresszuson tagja lettem az országos választmány­nak.- Tizenkét évig tanács­tagként dolgoztam. És részt vettem, mint küldött a nők világkongresszusán. Láttam, hallottam Dolores Ibarrurit...' Elhallgatunk, figyeljük tovább az előadó szavait. De aztán mégis megkérde­zem: — Hány éves? — Hatvanhét. Tsz-nyug- díjas vagyok. Állattenyésztő voltam, tíz évig: onnan mentem nyugdíjba. — Megmondaná a nevét fs? — Hogyne. Lázsics Pál- nénak hívnak. Amikor később az egyik ünnepi szónok szlovén nyelven mondja a köszön­tőjét, látom, hogy a szom­szédom erősebben figyel. Ügy látszik, érti a szlo­vént is — gondolom ma­gamban. ir • . V. M. Derűs alkony Ez év nyarán ünnepelte fenn­állásának ötödik évfordulóját Szabadszálláson az öregek nap­közi otthona. Annak pedig nagy­jából két és fél esztendeje, hogy a nagyközségi tanács jóvoltából a régi, elavult otthont a jelen­legi összkomfortos épülettel cse­rélhették fel az öregek. Emléke­zetes ez a jubileumi ünnepség mind a huszonhatuk számára. A KISZ-isták, úttörők és az. őket patronáló honvédségi alakulat műsora bizony könnyet csalt mindegyikük szemébe. Jólesett a szeretet, a ragaszkodás, a ve­lük törődés, amely percre sem Harminc éve gyógyítja a rákot Az emberek, — különösen az utóbbi időben — egyre töb­bet hallanak a rákbetegségekről. A rosszindulatú daganatok fájdalmas és halálos betegség képzetét keltik fel bennünk. Az újságíró őszinte örömmel, de kissé meglepetten fogadta a professzor határozott kijelentését: „A rák gyógyítható!” Ágnesz Bazsenova —; az or­vostudományok doktora — a moszkvai Herzen Onkológiai Kutatóintézet általános onkoló­giai osztályának vezetője har­minc éve gyógyítja sikeresen a rákbetegeket. A doktornő tudományos mun­kásságát a menthetetlennek tar­tott betegek gyógyításának szen­telte. Szobája előtt — az intézet folyosóján — sokan várakoznak vizsgálatra. Ezek tíz, tizenöt, húsz évvel ezelőtt operált em­berek, akik rendszeres megelő­ző-ellenőrző’ vizsgálatra jönnek. Sokan közülük az életüket kö­szönhetik Bazsenovának. A professzornő eredményeit kitartó, szíyós, teljes szívvel, hi. vatástudattal vállalt munkával érte el. Nem rendelkezett — mint ahogy ma sem rendekezik senki — csodatévő gyógyszerek­kel és a rákbetegség egésze még ma is titok az orvostársadalom előtt.’ Bazsenova, abból az alapelv­ből kiindulva, hogy a rosszindu­latú daganat — bárhol is kelet­kezzen — az egész szervezet súlyos megbetegedése, komplex terápiás módszert alkalmazott, A helyi kezelés — az operáció, a röntgen-, vagy gammasugaras besugárzás — mellett hormo­nok és gyógyszervegyészeti ké­szítmények. adagolása fokozta a szervezet eülehállóképességét, kedvezőért befolyásolta az anyag­cserét Bazsenova ' és munkatársai számára a legnehezebb kérdés ezeknek a szereknek — és kom. binációiknak — az adagolása volt. Figyelembe kellett venni a daganat jellegét, természetét, a folyamat előrehaladottságát a beteg szervezetének sajátossá­gait, vagyis mindenkinél egyedi gyógymódot alkalmaztak. A hivatásszeretet és az alkotó munka önmagában kevés. A si­keres gyógyítás érdekében is­merni kell — talán jobban mint más szakágaknál — a világ on. kológusainak sikereit és kudar­cait. Mindenkor figyelembe kell venni a különböző — időnként meglepően hangzó — informá­ciók tömegét. Így például a sta­tisztikai jelentések szerint a nők világszerte tovább marad­nak fiatalok,' ezért 65—70 éves korukban is — mivel belsőelvá- lasztású mirigyeik kifogástalanul működnek — csak óvatosan ke-’ zelhetők hormonokkal.. A professzornő az általános onkológián kívül a szovjet Or. vostudojnányi Akadémia Kísér­leti és Klinikai Onkológiai In. tézete tudományos tanácsának is tagja, az Össz-szövetségi On­kológiai Társaság főtitkára. A társaság jelenleg rendkívül fontos és értékes — nemzetközi jelentőséggel bíró — munkát vé­gez. A rosszindulatú daganato­kat úgynevezett TNM-rendszer. ben osztályozzák. Ebben a jel­rendszerben a T — a daganatot; • A bőséges tízórai és az uzsonna közt az ízletes ebéd Is jólesik. A menü: karalábéleves, krumplifőzelék vagdalthússal, mákos kifli, alma. Vargek Ferencné gondozónő mindjárt újból telemerheti a le­ves est álat! )A 85 éves Szabó János bácsi az otthon udvarán élvezi az őszi verőfényt. S. O. S. Akropolisz A görög kormány meghirdette az S. O. S. Akropolisz hadműve­letet. ötvenmillió drachmát irá­nyoztak elő a történelmi és mű­vészeti szempontból egyaránt óriási értéket képviselő Akropo- iisz helyreállítására. Az Akropo­lisz megmentésében részt vesz az UNESCO is, amely a közeljövő­ben küldi a helyszínre szakembe­reit a helyreállítási tervek és a finanszírozási lehetőségek vizs­gálatára. „A világ legismertebb emlék­művének megmentése meghalad­ja Görögország lehetőségeit. A legkülönbözőbb területek szak­emberei, a radiológusokat is be­leértve, tanulmányoznak minden egyes veszélyeztetett kődarabot” — jelentette ki Georges Dontas neves régész. Az akropoliszra leselkedő leg­nagyobb veszélyt az jelenti, hogy a domb mészkövei között támadt hasadékok beomlással fenyeget­nek. szűnik, hiszen a kiskatonák évenként szerveznek országjáró túrákat az öregek részvételével, akik így megismerkedhetnek hazánk szép tájaival, a Balaton­nal, a Dunakanyarral, stb. EL látogattak már a szarvasi arbo­rétumba is, s oiykor-olykor .más szociális és napközi otthonokat is fölkeresnek. Nyugodt és meghitt az élet itt, az otthon falai között, ahol a szeretet, a gondoskodás légköre veszi őket körül. Reggel 8-tól délután 4-ig tartózkodhatnak a napköziben»; olvashatnak, rá­diózhatnak, vagy tv-t nézhetnek. A honvédség könyvekkel is meg­ajándékozta őket, s — mint mondják — a napilapok közül a Petőfi Népe a legnépszerűbb, a legkapósabb. Aki akar sétálgat­hat, s igen sokan kézimunkázás- sal teszik hasznossá idejüket; szép népművészeti alkotásaik ott díszlenek az otthon falán. Egy hónapja a Képes Űjság közölte a szabadszállási öregek kéré­sét, hogy aki teheti, küldjön ne­kik bőr- és nemezhulladékot, amit feldolgozhatnak. Azóta jó­formán naponta kopogtat a postás az üzemekből, gyárakból érkező csomagokkal. Megható módon számon tart­ják az otthon lakói egymás szü­letés- és névnapját is. Az ün­nepeltet megköszöntik. ha pedig valaki megbetegszik, közösen, látogatják. Legközelebb — ismét csak a lelkesen patronáló honvédek jó. voltából — hortobágyi autóbusz­túrára indulnak. J. T. Nézze, maga! (Avagy: temessük-e önt?) • Pirogov professzor as intését Igazgatója és Banenova egy új beteg röntgenfelvételeit vizsgálják. (APN-fotó) az N — a nyirokcsomókat; az M.— az áttételeket jelenti. Az egyes országokban különféle­képpen osztályozták a rosszin. duiatú daganatokat, ami meg­nehezítette a tapasztalatcserét; az eredmények felhasználását a si­keres gyógyítás érdekében. A professzoraié a nemzeti osztá­lyozóbizottság tagja. A közös nyelv kialakítását a nemzetközi rákellenes szövetség javasolta. A Herzen Intézet nevezetes hagyományairól. Tudományos tanácsának ülése eseményszám­ba megy a szakág berkeiben. A nyílt, őszinte — időnként heves — vita mindig gyümölcsöző, tu­dományos előrelépést jelent. Bazsenova gyakran van úton, bőkezűen .ismerteti az intézet tapasztalatait. Az ország minden részéből felkeresik, de a bete­gek csak egy kis hányadát képes az intézet fogadni. Ezért sze­retné, hogy minden gyógyászati intézmény — onkológiai rende­lőintézet és falusi kórház —bir­tokában lenne — a legkorsze­rűbb gyógyítási eljárásoknak, érvényt szerezne a „rák gyógy!t- ha' 5” szavaknak. A professzornő, az orvos és a sebész tehetségén kívül a peda­gógus adottságaival is rendelke­zik, az intézet fiatal onkológu­sainak pártfogója. Módszereire jellemző, hogy vi­zit után munkatársaival megbe­széli minden egyes beteg gyó­gyításának eljárását. Már har­minc éve — ritka kivétellel — naponta 3—4 komplikált műté­tet végez. Jelena Knorre az APN tudósítója x Sokszor már azt kérdezem: helyes-e szél ellen fütyülni? Egy nyersebb korszakban udvariassá­gi formákat ápolgatni? a nyer­tesség rögtön, kapásból is kétar­cú. Jelentheti a természetes, ken­dőzetlen megnyilatkozás vágyát. És jelentheti a meg nem féke­zett, szabadjára eresztett agresz- szivitást, vagy kivagyiságot. Az érintkezési forma mögött mindenkor nagy hátország húzó­dik. A kegyed, a nagyságod, az uraságod asszociációs sort indít el egy avult, lejárt világról, an­nak számos jellemzőjéről. Vajon lassanként az ön is erre a sors­ra jut? Szívem szerint ellentmondtúr. Számomra az ön egy féltávoli, ér­demes ember megbecsülése. Est- leg például az asztalosé is, ha jó székeket készít Ha a féltávolság megszűnik, az ön elhull, közeli ismerősömet nem önözöm, legyen bármilyen kiváló. Máskor viszont az ön: előlegezett bizalom. Ha beszaladok például egy informá­ciós irodába, a tisztviselőt ~ korá­tól, nemétől és érdemeitől füg­getlenül önnek szólítom. Megtör­ténik, hogy válaszul azonnal ma­gát mond. Rossz ízű pillanat A kellemetlen érzést egy alkalom­mal nem nyeltem le. Indulat nél­kül, de megkérdeztem: miért használ másféle hangot, mint amilyent én megütöttem? A fia­tal tisztviselőnő a legőszintébben nem értette, mit kifogásolok. Angyali ártatlansággal csodálko­zott. Rémlett: bizonyos árnyala- . tokra eltompult, színvakságba esett. Vízvezeték-szerelő járt nálunk. Ugyanakkor kőművest is hívtunk csempejavításra. A két mester következetesen önözte egymást. Nem először tapasztalom, hogy az ön magasabb régiókból lefelé tendál. Mint a brokát, amely ki­rálynők öltözékéből parasztlányo­ké, asszonyoké lett — míg jóval később a visszakanyarodó divat „össznépivé” avatta. A bíró önözi a vádlottat, nyil­ván a legkevésbé sem érdemei elismeréséül. Gondolom, inkább: az emelvény, a szükségszerű fö­lényhelyzet ellensúlyozásául. Ha ez elkerülhetetlen is, a vádlott alárendelt S hogy túlságosan megalázott ne legyen, azért ala­kulhatott ki a bíróságon az önö­zés szokása. Lehet: ebben az esetben merő különbségről van szó. Még akkor is helyeselhető. □ □ □ A magához mind gyakrabban társul a nézze! Míg tegezve a már régebben elharapódzott tu­dod?, érted? járja változatlanul. A három toldalékszócska azonos gyökérzetű. Aki használja, bár valószínűleg öntudatlanul, dg. fel- sőbbséges pózba helyezkedik. Ka­tedrára ül, önjelölt tanóra b£ szélgető partnerének. Valahány­szor hozzám dobják az Tried ?- labdát, mindig visszadobom: — Ugyan, miért ne érteném?! Is­métlem: a stílusban lecsapódó magatartás többnyire nem szán­dékos. Mégis, az rejtőzik mögöt­te, hogy én bezzeg tudom, ér­tem, látom, míg a te a cseké­lyebb képességeiddel...?! Az már kétséges. De sebaj, én majd kioktatlak. □ □ □ A körlevelekben megszaporo­dik a parancsolómód. Bojlert vá­sároltam. Sokszorosított nyom­tatvány közli vélem, hogy itt és itt kér engedélyt, ily módon fizeti be. Üdüléshez készültem. Kör­levél tájékoztat, hogy ekkor és ekkor utazik, ilyen és ilyen kö­rülmények között vesz részt. Utá­na kedvesen kívánnak jó pihe­nést Tehát nem haragszanak rám. Csupán az érzéketlenség! Természetesen a vállalat, az intézmény szabja meg a felté­teleket, tudjuk. De talán a mezte­lenségnél jobb lenne egy csekély leplezés. Ha meghagynák nekem a döntési, választási jog illúzió­ját arról, hogy vajon befizetem-e utazom-e. Hát még, ha megkér­nének, hogy szíveskedjem! Hát- még, ha így messziről, az arcnél­küli tömeg tagjaként is ön lehet­nék! □ □ □ Még mindig nem tanultam meg, hogy a borravalóval az ember a legritkábban — csak ki­vételesen — tapos bele a má­sik önérzetébe. Még mindig fe­szengek, ha borravalót adok. Köszönöm-mel szoktam vala­mennyire egyenlíteni — azt, ami inkább csak bennem él, egyolda­lúan. Így az uszodában is köszö- nöm-mel teszem le forintjaimat a kabinosnő élé, majd búcsúzom: viszontlátásra! Nem nyitja ki a száját. Meg sem nyikkan. Rossz ízű pillanat Azt gondolom: a kellemetlen érzést nem nyelem le, figyelmeztetem a derék asz- szonyt, hogy búcsúztam. Utóbb úgy vélem: ha modortalanságáról oktatok ki valakit — az is mo- dortalanság, legyen, mégoly di­vatos is. Megyek a kijárathoz. De a bosszúság velőn jön, kísér. Elhatároztam: magam védelmé­ben ezentúl hang nélkül pöty- tyintem le forintjaimat asztalára. Itt a hasonlók veszélye! A bár- dolatlanság önnemző. Védekezé­sül új bárdolatlanságokat szül. Remélem: nem tartom meg el­határozásomat □ □ □ Ami nem loboncos — az. még nem túlfrizurázott Ami nem durva — az még nem finomkodó; Az ön most csak képviselője az érintett és hívogatott másféle csiszoltságnak is. Ha nem is ép­pen ifjú, javaslón, hogy mégse temessük az önt. L. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents