Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-17 / 244. szám

1 1975. október 17. • PETŐFI NEPE • 5 Gondok és törekvések Képzőművészeti ankét a szerkesztőségben Egy tavalyi nekifutás, abba­maradt próbálkozás után az idén gazdag eseménysorozatot hozott a hazánkban először meg­rendezett képzőművészeti világ­hét. Most pedig a múzeumi hó­nap kedvez a kiállításoknak. A képzőművészet esetében nem kell félni a konkurrenciától. A -rendezvénysorozatok érde­kes tapasztalata, hogy jó együtt­működés bontakozik ki a mű­vészek, népművelők és pedagó­gusok között. A képzőművésze­ti alkotások — a közművelődési szakemberek szervezésében — eljutottak a Kecskemét és Kis­kunhalas környéki tanyai isko­lákba; grafikusok, festők talál­koztak ifjabb és idősebb közön­ségükkel. Nem lenne teljes a kör az üzemek néAküL Még nem is' lehetünk elégedettek, de biz- tktó, hogy egyre több vállalati központ kultúrterme látja ven­dégül a képzőművészeket és alkotásaikat. Az egyensúly esélyei Mind határozottabbak annak a jelei, hogy Bács-Kiskunban létrejön a különböző művészeti ágak egyensúlya. Az irodalom mellé fölzárkózott a zene a nem­zetközi jellegű Kodály-intézet- tel. A színház Vangos előadásai igazi alkotóműhelyek formáló­dásáról vallanak, és van olyan vélemény is, amely szerint több új létesítményével az építészet vált vezető ágazattá a Duna—Ti­sza közének ezen a területén. További lépéseket épp a képző- művészetnek kellene tennie, hogy ne maradjon el mezőnytőL A Bács-Kiskun megyei párt- bizottság helyi feladatokat fi­gyelembe vevő közművelődési ha­tározata szerint az elmúlt évek­ben nem kívánatos arányeltoló­dás ment végbe a festészeti ki­állítások javára. A lakáskultú­ra, környezetesztétika helyi fel­adatai nagyobb számban igé­nyelnének iparművészeti és pél­dául szobrászati bemutatókat. Hiányként jelentkezik, hogy máig sincs üzlethelyisége Kecs­keméten. a Képcsarnok Vállalat­nak „ahol a magyar kortársi képzőművészet terjesztése meg­oldható -lenne?’. A képzőművé­szeti nevelés fontos előfeltétele­ként' jött számításba „a megyé­ben élő művészek támogatása és letelepítése. Anyagi támogatá­suk terhét csak a tanácsok vál­lalják magukra, a megye ipari és mezőgazdasági üzemei egyál­talán nem — vagy csak elvétve — támogatják a képzőművésze­tet ... A korszerű közművelődés feltételeinek megteremtése igényli, hogy a községek gaz­dasági egységei — elsősorban a téeszek — gazdasági eredmé­nyeik fejlődésével párhuzamo­san vállaljanak nagyobb anyagi áldozatot a közművelődés fej­lesztésében.” Vajon ipi történt azóta, alig, több mint egy esztendő lefor­gása alatt?. Az emberi és tárgyi feltételekről, a segítés lehetősé­geiről rendeztünk ankétot a sajtóház épületében. Mecénást szerep — Nem elég csupán hívni a művészeket hanem törődni is kell velük — fogalmazta meg véleményét kiindulásként Ko­máromi Attila, a megyei párt- bizottság munkatársa. — S még a letelepítés sem arányos a kü­lönböző városokban vagy nagy­községekben. Nem vagy csak alig élnek képzőművészek pél­dául Kiskunfélegyházán, Kalo­csán és Kiskőrösön. Bár sok jel mutatja, hogy javult a tanácsi támogatás, az eddiginél több alkotónak kellene részesülnie az élet- és munkakörülmények javításából. A mecénás szerep természetesen nem csak állami feladat. A termelőszövetkezetek közül másoknak is példát mu­tattak a kalocsai járás közös gazdaságai, amikor megvásárol­ták a pedagógus képzőművé­szek legutóbbi tárlatának vala­mennyi művét. A másféle törő­dés pedig ott kamatozódik, ahol városesztétikai, fejlesztési kér­désekhez kikérik a képzőművé­szek véleményét is, mielőtt va­lamilyen döntés születne. — Az elkészült városrendezési tervek megvalósulása gyakran sérti az esztétikumot' — tette hozzá dr. Szabó Miklós, a kis­kunhalasi városi pártbizottság első titkára. — Sőt, ha az egyébként is zsúfolt lakónegye. ~ deket tovább zsúfoljuk gará­zsokkal, vagy rossz helyre tett transzformátorokkal, előbb- utóbb elviselhetetlenné válik ott­honaink környezete. Kiskunha­las — miközben országosan fi­gyelemreméltó kezdeményezést valósított meg az oktatást és közművelődést összekapcsoló fes­tészeti és szobrászati galériában a Szilády Gimnáziumban — to­vábbra is szegény például köz­téri plasztikákban. A gondok enyhítésére két képzőművészt is meghívunk a városunkba. — A mecénási szerepre csak korlátozott mértékben van lehe­tőségünk — folytatta Kincses Ferenc, a Bajai Városi Tanács elnöke. — Tervszerűen és a különféle támogatási forrásokat egyesítve lenne célszerű törődni a képzőművészettel A Bács- Kiskunban élő alkotóknak még mindig kevés módjuk adódik a szereplésre. A kiállítási alkal­makat a Rudnay-ház tervezett át­alakítása fogja növelni a Duna- parti városban. A műalkotások megjelenése — Amit Baján elértek az ut­cáról is látható Kirakat Galériá­val, az Kecskéméten még vá­rat magára — vette át a szót Bodri Ferenc grafikus. — Egy olyan kisebb teremre gondolok, amely hozzászoktatná az embe­reket, hogy mindig láthatnak valami újat. A téli tárlataink ugyanis szép és békés, szabá­lyosan ismétlődő seregszemlék, ké váltak, egyre jobban érez­hető fáradt jellegük. — Egy ilyen kisgaléria lehe­tősége továbbra is adott Kecs­kemét sétáló utcájában, « Két- templom közben, amiről nem szabad lemondani, annál is ke­vésbé, mert kapcsolódnak a tervezett szabadtéri szobor- és kőtárhoz — jegyezte meg Ke. rényi József, Ybl-díjas építész. — És sokban segítheti majd a képzőművészeti kultúra terjesz­tését, ha jövőre megnyitja vég­re kecskeméti üzletét a Kép­• Pálfy Gusztáv kis­plasztikája: A sárkány. • Bodri Ferenc grafikája. csarnok Vállalat, a központban épülő sorházak egyikében. — A képzőművészetnek nem­csak a múzeumokban vagy a kiállítótermekben van a helye — kapcsolódott a beszélgetésbe Urbán Félné, az SZMT kultu­rális bizottságának elnöke. — Ezért a KlSZ-szel együtt nem­rég szabadtéri kiállítást rendez­tünk. A műalkotásokat üzemek­ben is bemutatjuk, hogy minél többen gyönyörködhessenek ben­nük. Á vállalati kiállításokon főképp a népi és díszítőművé­szetek váltottak ki jó visszhan­got, s több helyütt vásároltak is. A patronálás elsősorban azon múlik, hogy felismerik-e a munkahelyek vezetői ennek tár­sadalmi jelentőségét. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsa egyebek között művészeti díjak­kal és képvásárlásokkal ösztön­zi az alkotókat. — Kár, hogy abbamaradtak a mozitárlatok és a színházi ka­marakiállítások — vette át a szót Pdlfy Gusztáv szobrász. — A propaganda hatását pedig fo­kozná, ha például a hangos mo. zireklámok, amelyek á szünet­ben hangzanak el, nem csak a mosóporokra, hanem tárlatokra is felhívná a figyelmet. — Valóban baj van a propa­gandával — helyesel H. Tóth Elvira, a Katona József Mú­zeum főmunkatársa. — Hiába küldjük ki a plakátokat, meg. hívókat az üzemekbe, iskolák­ba, ha ott nyomuk vész, mielőtt ŰJ ÉVAD, ÚJ ARCOK Szendrő Iván Ha a Tanyaszínház elnevezésű vándortársulat színlapokat is osz­togatott volna a piactereken, fa­lusi főutcákon, ahol nagy zene- bonával nézőközönségüket tobo- Tozták. akkor a szereposztás is­meretében Bács-Kiskun megyé­ben igen sokfelé tudnák, hogy Szendrő Iván azonos azzal a nagyhangú csodapirulaárussal, aki ötletesen, igen egyszerű gyógymóddal igazította helyre a módos öreggazda kikapós felesé­gének Nyavalyáját. De a színlap hiányában csak az egyik névte­len színész maradt a vállalkozó kedvű, fiatalok között. Csupán a bennfentesek tudják, hogy tőle Indult el a Tanyaszínház gondo­lata, ő volt az ügy leglelkesebb agitátora és szervezője is. A-v‘Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1968-ban diplomázott. Azóta sokfelé megfordult. Dolgo­zott a Szegedi Nemzeti Színház­ban', a Huszonötödikben, tagja volt a Budapesti József Attila társulatának, fellépett Debrecen­ben. Amikor vándorlásának oká­ról kérdezem, a színjátszásról kezd beszélni: a színész alkotói szerepéről és mindenkori fele­lősségéről. — Nem tudok olyan színházi közösségekről, amelyekben vég­legesen otthon érezném magam ŰJ ÉVAD, ŰJ ARCOK — mondja. — Talán ezért is ke­resem a helyemet a világban. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, hogy természetesen nem a saját személyemet érzem leglényege­sebbnek egy-egy társulatban, il. letve a színpadi munkában, ha­nem a közreműködők mindegyi­kének általános közérzetét. Ked­vetlen, megcsömörlött, kiégett emberekkel képtelenség eredmé­nyesen együtt dolgozni, monda­nivalót kifejezni az előadásokon. Számomora igen fontos a közös munka. Mert hiszek a színház­ban! mint művészetben, mint az emberek számára életfontosságú dologban. Ez a felismerés vezette a ta­ÚJ ÉVAD, ŰJ ARCOK nyaszínház gondolatához is. El. mesélte, hogy gyakran utazik, sokfelé járt már az országban. Közlekedési eszköze rendszerint az autóstop. Mivel ez a mód sok bizonytalanságot rejt magában, kámos alkalommal elakadt ap­rócska falvakban, tanyákon* Ilyenkor akarva-akaratlanul is kapcsolatba kerül az itt élő em­berekkel. — A tapasztalatom?... Egy­szerűen megfogalmazható. Em­berközelben különösen érezhető a társadalom valódi igénye, az igaz, tiszta színpadi művészetre. És bánt, ha úgy érzem, hogy az erre adott színházi „válasz” ha­mis. vagy nem az igényeknek megfelelően fogalmazódott... Ennek tudata késztetett a tanya­si előadások létrehozására. Szendrő Iván a kis és nagy feladatokban egyaránt értelmet talál. Színészi önérzetét nem sér. tette, hogy az elmúlt évadban nyíltszíni díszletezőként vett részt a János király előadásai­ban. Igaz. akkor még nem szer­ződött Kecskemétre. A Diákszerelemben viszont egyszerre két szerepet is alakít Tom és a Kadét figuráját játssza GécZi Józseffel együtt Estéről estére egymást válto­gatva lépnek a színpadra a két fiatalember jelmezében, ami az előadások sajátos érdekességének ígérkezik. P. M. fj kikerülnének a faliújságokra, hirdetőtáblákra. — Alapvetően meghatározza az esztétikai nevelést, hogy még feleannyi rajzszakos nevelő sincs Bács-Kiskunban, mint amennyi kellene — mutatott rá az elma­radás okára Lisztes Cser Éva szakfelügyelő. — A művész-ta­nárok pedig nem biztos, hogy ott és olyan munkát végeznek, ahol a legtöbbet tehetnek a jövő nemzedékei látáskultúrájá­nak a fejlődéséért. Gila János, a megyei művelő, dési központ igazgatója elmond­ta, hogy a fiatal intézmény rög­tön bekapcsolódott a mai ma­gyar képzőművészet terjesztésé­be a kicsikhez és felnőttekhez szóló rendezvényekkel. Fél év alatt 27 kiállítást szerveztek. Az elképzelések között szerepel, hogy előkészítik a kecskeméti művésztelepen rendszeresen megjelenő alkotók bemutatko­zását és közös tárlaton, vonultat­ják fel a Bács-Kiskunban élő műgyűjtők kincseit. Zománctelep, kerámia-stúdió A szerkesztőségi ankét végén Kiss Márta, a ■ megyei tanács művelődésügyi osztályának fő­előadója érzékeltette a Bács- Kiskunban végbement változá­sokat. Ilyen újdonságként emlí­tette az idén létrejött Zománc­művészeti Alkotótelepet, ahol a zománcművészet városkép-for­máló felhasználásával is foglal­koznak. Készül Kecskeméten a kerámia-stúdió. Itt két-három művész dolgozhat egész évben keresztül. Ojabb műtermeket is kialakítanak a hírős városban. A megyei tanács százezer forint­tal ismerte el a folklórpályázat nyerteseinek munkáit, s ugyan­ennyiért vásárol évente képeket, a Bács-Kiskunban élő alkotók­tól. . Valamivel nagyobb összeg­gel pedig ösztöndíjas támogatá­si rendszert vezettek be. Nagyon fontos — tesszük hoz­zá most már mi —, hogy az ál­lami, társadalmi és üzemi me. cénásság váljon rendszeres fo­lyamattá, amely mindazokat érinti, akik rászolgálnak a mun. kásságukkal. És csakis azzal. Halász Ferenc „Kaszpi-tengeri Atlantisz” Nagy érdeklődéssel kutatják az archeológusok és történészek a Kaszpi-tenger partját. A fennma­radt emlékek sok legendát és mesét őriznek a „Kaszpi-tengeri Atlantiszról", a hullámsírban fekvő városokról. Az Azerbajdzsán .Történetttu- dományi Intézet tudományos ex­pedíciója sok értékes leletet — zománcozott edények darabjait, korsókat, érméket és apró éksze­reket — hozott fel a tenger mé­lyéről. Néhány cserépdarabon feliratokat is találtak. Később pe­dig vályog- és nádépitmények, va­lamint falmaradványok nyomai­ra bukkantak. 9 A Kaszpi-tenger mélyéről elő. került értékes leletek. wmimmtnm Örvendetesen megnövekedett az Úttörőélet postája az elmúlt hetekben. Mint azt az előbbiek­ben ' jeleztük, minden krónikás­nak, tudósítónak postafordultá­val válaszborítékot küldünk, ez­zel jelezzük, várjuk további hír­adásait is. • Követésre méltó, a raj számá­ra felejthetetlen élményről szá­molt be levelében a nemesnád­udvari Szauter Anna. Rajössze- jővetelüket a pártalapszervezet székházában tartották, felkérték a községi pártalapszervezet tit­kárát, tartson számukra tájékoz­tatót. Kérdéseiket előre összeál­lították, majd a válaszok alkal­mával valamennyien szorgalma­san jegyeztek. Megtudták, kik voltak a községi pártszervezet alápítótagjai, mik voltak az el­sődleges célok, amelyeket kitűz­tek maguk elé? Hogyan érvénye­sült az alapszervezet megalaku­lásakor. és hogyan ezekben az években a községben a párt irá­nyító szerepe? Valamennyi kér­désükre részletes és pontos vá­laszt kaptak. A nagyszerű él­mény nyomán elhatározták, fel­keresik a községben élő veterá­nokat. beszélgetnek velük az el­múlt időszakról, a kezdeti ne­héz, és küzdelmes, ám mégis olyan szép évekről. • Kecskemétről, a Buday Dezső úttörőcsapattól küldött gondosan fogalmazott tudósítást Szabó Andrea Éva. Jól sikerült, emlé­kezetes kirándulásról szól leve­le — melyet a fegyveres erők napján, a csapatzászló ünnepén rendeztek a pajtások. Az ünne­pély után — nagyszerű, szelle­mes ötlet — születésnapi íutóver- senven vettek részt, ahol a leg­jobban szereplő rajok egy jelké­pes születésnapi gyertyát kaptak jutalmul. A továbbiakban egy feladat sikeres elvégzése esetén a rajok munkáját további gyer­tyákkal értékelik. Ha összegyűlik 30 darab belőle, a győztes raj igazi születésnapi csokoládétor­tát kan ajándékba. A csaoatve- zetőség ötletét továbbfejlesztve a rajok vállalták, hogy összeállít­ják az ..őrizzük a lángot” — mozgalom jelképét, természete­sen minden raj más-más elkép­zelés alapján. Akadályversenyt rendezett a páhi úttörőcsapat a közelmúlt­ban — írja levelében Fischer Ágnes csapattitkár. A rendhagyó módon kezdődő versenyt televí­ziónézéssel „indították”. Az öt­perces időközökben induló őrsö­ket az állomáshelyeken elméleti és gyakorlati feladatok várták. Természetesen a kisdobosok kü­lön versenyeztek, sőt az akadály- verseny befejeztével külön főztek pörköltet, paprikáskrumplit vagy lecsót. Késő délután értékelték a cspat illetve a rajok és őrsök munkáját. Oklevéllel és labdával jutalmazták a legjobbakat. Egyetlen napon, szeptember 30-án, 66 mázsa papírt gyűjtöttek Kecskeméten a leninvárosi isko­la úttörői. A kiváló munkáért az iskolát támogató Bács megyei Lapkiadó Vállalat 300 forinttal jutalmazta meg a pajtásokat. A pénzből tizennégyen könyvjutal­mat. harmincnyolcán pedig szí­nes- és filcceruzát kaptak. 9 Gazdag, szép programot állí­tottak össze a kiskunhalasi, úttö­rőház vezetői a pajtásoknak. Kü­lön érdekesség a szerda délutá­nonként sorra kerülő csipkevar­ró szakkör, amelyet a világhírű halasi Csipkeház munkatársa, Papp Amália vezet. A tanfolya­mon tíz-tizenkét kislány vehet részt, tanulhatja az egyedülálló öltésváltozatokat. Ha valamelyi­küknek megtetszik ez a külön­leges munka, a nyolcadik általá­nos elvégzése után kezdő csipke­varróként alkalmazzák őket. 9 Az elmúlt években Visegrá- don. Pákozdon, az idén pedig Ópusztaszeren tartotta meg a csa­patzászló ünnepét a jánoshalmi belterületi általános iskola úttö­rőcsapata. Úgy érezték — írja Kocsis Antal tanár elvtárs — ennél méltóbb helyet nem talál­hatnak egész hazánkban, ahol a mozgalmi év feladatait ismertet­hetnék a csapat előtt. Megemlé­keztek a hely nevezetességéről, arról, hogy ezer és egynéhány évvel ezelőtt az Anonymus-gesta szerint a „vezér és nemesei el­rendezték az ország minden szo­kástörvényét, meg valamennyi jogát". — Tudtak a jánoshalmi pajtások, hogy most hasonló do­log történik, csak egészen más nagyságrendlsen. Az ünnepségen több miüt félszázan vettek részt, fogadták őket a pusztaszeri is­kola úttörői. A feladatok Ismer­tetése után, sok ötlet, felajánlás hangzott el —, majd felfedező út következett a most készülő Nemzeti Emlékparkba. Délután az algyői olajmezőt, illetve a Sze­gedi Textilműveket keresték fel. Képünk az ünnepség egyik moz­zanatát örökítette meg. Bejtvényfejtóknek. A kisdobo­soknak szánt rejtvény helyes megfejtése: VAKÁCIÓ. Vala­mennyi megfejtő tanrendet kap jutalmul, négy pajtás nevét pe­A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ gondozásában a magyar—cseh­szlovák közös könyvkiadás kere­tében látott napvilágot Borsi Emil: Az európai népi demokrati­kus forradalmak című kötete, amely jó összefoglalást ad az európai népi demokráciák létre­jöttéről, sajátos fejlődési körül­ményeiről. A kiadó a Magyar- Szovjet Baráti Társasággal, vala_ mint a Táncsics Könyvkiadóvgl közösen jelentette meg az Embe­rek a világűrben című kötetet. A GONDOLAT KÖNYVKI­ADÓ a zsebkönyvsorozatban ki­adta A tenger meghódítása című, sok képpel illusztrált kötetet, Hans-Jürgens B rosin tollából. Donald O. Hebb könyve A pszi­chológia alapkérdései. Harmadik, átdolgozott és bővített kiadásban látott napvilágot J. L Perelman dig kisorsoltuk, ők könyvjutal­mat kapnak: Kovács Antal. Sze­retnie, Bukar Sándor. Foktő, Rá­mán Éva, Kiskunhalas. Lőrinczi Erika, Tázlár. Selmeci Katalin Szórakoztató algebrája. A filo­zófia fejlődéstörvényei Sándor Pál munkája. Ismét megjelent az első kiadásban nagy sikert ara­tott képes Leonardo-é letrajz. A CORVINA KÖNYVKIADÓ megjelentette a sok színes és fe­kete-fehér illusztrációval kisért Rodest nko-albumot, German Karginov tollából. Karátson Gá­bor könyve, A festés mestersége, a Műhelytitkok sorozatban látoft napvilágot. Javított kiadásban kerül az érdeklődő kezébe H. Ta­kács Marianna sok színes il­lusztrációval kísért tanulmánykö­tete, A manierizmus mesterei, amely a magyarországi gyűjte­ményekben található remekmű­veket mutatja be. A művészet kiskönyvtára jubiláns, 100. kö­tete Szinyei Merse Pál munkás­ságát ismerteti. I Könyvkiadók újdonságai

Next

/
Thumbnails
Contents