Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-17 / 244. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1975. október 17. A nők helyzete Bács-Kiskun megyében I. Iskolai végzettség, foglalkoztatottság Napjainkban, amikor a nők is egyre aktívabb részesei a társadalmilag szervezett munkának, gyakran felmerül a •kér­dés: vajon mindenkor helyes irányban és arányban valősul-e meg ez a folyamat. Amikor ezt vizsgáljuk, figyelembe kell venni, hogy a nők fokozott bekapcsolódása a gazdasági életbe számtalan objektív és szubjektív tényező függvénye. A PETŐFI NEPE mXRESZ ISKOLÁJA X SZERKESZTI GÉMES GÁBOR A JÁRMÜVEK SEBESSÉGE (20.) A nőkérdéssel kapcsolatban az utóbbi években több, jelentős központi határozat született. Az ,1013/1970. sz. kormányhatározat á nők gazdasági, szociális helyze. tének megjavítását és egyenjogú­ságának teljesebb érvényesülését jelölte ki célul. Á Miniszterta­nács 1020/1973-as határozata — a nők szakképzése és továbbképzé­se fejlesztésének feladatait írta elő. A Minisztertanács 1044/1973- as határozata az azonos munka­kört betöltő férfiak és nők közöt. ti egyenlő bérezés elvének érvé­nyesülését hangoztatta. A nők gazdasági szerepének, aktivitásá­nak megváltozása világjelenség, de különös jelentőségű a szocia­lista országokban, így Magyaror­szágon, és ezen belül Bács-Kis­kun megyében is. A népszámlálások adatai sze­rint 1949-től 1973-ig az aktív ke­reső nők száma 78 ezerről 123 ezerre emelkedett, ugyanakkor a férfi aktív keresők száma 28 ezer­rel csökkent. Ez a folyamat a megyében szoros összefüggésben van az 1970-es évek elejéig jel­lemző vándorlási veszteséggel. A nők aránya ezzel az összes aktív keresőből 29-ről 43 százalékra nőtt. A nők iskolázottsági színvona­lukat illetően a férfiakhoz viszo­nyítva jelentős részben pótolták elmaradottságukat, ami elsősor­ban a közép, és felsőfokú vég­zettség területén jelentkezett so­káig. Ma már csak a férfiak és nők felsőfokú végzettsége között van számottevő különbség, annak el­lenére, hogy' míg a felsőfokú végzettségű nők száma 1949 és 1970 között hat és félszeresére emelkedett, addig a férfiaké csak két és félszeresére. Több mint négyszeresére emelkedett az érett­ségizett nők száma, míg a fér­fiaké nem egészen háromszoro­sára. Az országos fejlődési ütem valamivel kedvezőbb volt. A megye aktív Kereső népes­ségének iskolázottsági színvonala lényegesen rosszabb az országos^ nál, aminek döntő oka abban ke­resendő, hogy a felszabadulás után Bács-Kiskun megyében még sokkal nagyobb volt az analfa­bétizmus, valamint a hiányos is­kolai végzettség,, mint országosan, a tanyás .településszerkezet egye­nes következményeként. Viszonylag kicsi a különbség a 8 általános iskolai végzettség te­kintetében, számottevő azonban a közép- és felsőfokú végzettséget illetőén. Az aktív kereső nők kö­rében az érettségizettek aránya országosan másfélszerese a me­gyeinek. Ennél is nagyobb az el­térés a felsőfokú képesítésű nők­nél: a megyében az aktív kereső nőknek mindössze 2,3 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettség­gel, országosan 3,8 százalék. A nők iskolázottsági színvona­lának gyors emelkedése megte­remtette a társadalmilag szerve­zett munkába. való bekapcsoló­dásuk egyik alapvető feltételét. Kevésbé kedvező a kép, ha a végzettség szakirányát vizsgáljuk. Közismert, hogy az általános is­kola elvégzése után a nőknek csak meglehetősen kis hányada szerez szakmunkásképesítést, és nem ad szakképzettséget a gim­náziumi érettségi sem. Az érett­ségizett nők 46 százaléka gimná­ziumi (líceumi) érettségivel ren­delkezik, míg a férfiaknál ez az arány 39’ százalék. A techniku­mot, illetve szakközépiskolai érettségivel rendelkezők aránya a nőknél 39 százalék, míg a fér­fiaknál 54 százalék. Emellett szak­munkásképesítést közel ötször annyi férfi szerez, mint nő. A szakképzettség oldaláról tehát ke­vésbé alakultak ki a társadalmi­lag szervezett munkába való be­kapcsolódás feltételei, mint az ál­talános képzés oldaláról. A nők arányának népgazdasági ágak szerinti alakulása az általá­ban tapasztalható tendenciához hasonló képet mutat. Erőteljesen nőtt az iparban foglalkoztatottak, csökkent a mezőgazdasági kere­sők, s alig emelkedett a tercier ágazatokban (kereskedelem stb.), dolgozók száma. Mindössze két ágazatban alacsony a nők aránya (1,8 százalék): az építőparban és a szállítás-hírközlés területén. Az 1973. évi mikrocenzus ada­tai szerint az aktív kereső nők közel felét még mindig a mező- gazdaság foglalkoztatta, több mint negyedét az ipar, s további ne­gyedét a kereskedelem és az egyéb népgazdasági ágak. A fog­lalkoztatottsági szerkezetet az or­szágossal összehasonlítva, igen eltérő képet kapunk, ami a me­gye élelmiszer-gazdasági adottsá­gaival magyarázható. Országosan az aktív kereső nők egyötödét foglalkoztatja csak a mezőgazda­ság, több mint egyharmadát az ipar, s további egyharmadát a kereskedelem és az egyéb nép- gazdasági ágak. A nők tömeges bevonása a tár­sadalmilag szervezett munkába, minden pozitívuma mellett, szá­mos ellentmondást hozott fel­színre, különösen ami — főleg kezdetben — a nem megfelelő iskolai végzettségből következett. 1960-ban az aktív kereső nők kö­zül háromnegyede 8 általánosnál kevesebb iskolai végzettséggel rendelkezett, csupán egyötöde vé­gezte el a 8 általánost, még öt százalékuk sem érettségizett, s a felsőfokú képesítésű nők aránya nem érte el az 1 százalékot. A női szakemberrel legrosszab­bul ellátott ágazat 1960-ban' a mezőgazdaság és az ipar volt. A mezőgazdaságban dolgozó nők 83 százaléka nem jutott el az általá­nos iskola elvégzéséig sem. Az iparban sem volt sokkal kedve­zőbb a helyzet, pedig ez a két ágazat foglalkoztatta az összes aktív kereső nők mjntegy 80 szá­zalékát. Az egészségügy—oktatás területép a nők több mint egy- harmada rendelkezett érettségi­vel, s egytizede felsőfokú képesí. téssel. A közigazgatásban az érett­ségizett nők aránya nem érte el a 18 százalékot, a felsőfokú vég­zettségű nőké pedig alig haladta meg a 2 százalékot. 1970-re jelentősen javult az is­kolai végzettség, 10 év alatt két­harmadára csökkent a 8 általá­nosnál kevesebb iskolai végzett­séggel rendelkező kereső nők ará­nya, és több mint kétszeresére nőtt az érettségizettek és a dip­lomás nők részaránya. Megváltozott az aktív kereső nők népgazdasági ágak szerinti megoszlása is. Az 1960-as évek iparosítási politikája nyomán tö­megesen helyezkedtek el a 8 álta­lánosnál kevesebb iskolai vég­zettséggel rendelkező nők, akik jórészt a háztartásból léptek az iparba, illetve más népgazdasági ágba. 1970-ben a 8 általánosnál ke­vesebb iskolai végzettséggel ren­delkező kereső nők egyötödét az ipar, és még mindig közel 70 szá­zalékát a mezőgazdaság foglal­koztatta. Megváltozott az érettségizett nők elhelyezkedésének iránya is. Az egészségügy—oktatási ágazatot követően legnagyobb — több mint egyötöd — arányt az ipar­ban képviseltek, és 10 százalék feletti arányt a közigazgatás, a kereskedelem, valamint a mező- gazdaság területén értek el. A nők elhelyezkedése tehát népgaz. dasági ágak szerint az 1960. évi­hez képest egyenletesebbé vált. A számottevő javulás ellenére Is a mezőgazdasági női munkaerő képzettségi színvonala a legrosz- szabb. 1970-ben még mindig kö­zéi 71 százalékuk nem 'jutott el az áltálános iskola elvégzéséig sem. Az iparban ekkor már a nők több mint fele rendelkezett 8 általános iskolai végzettséggel, s mintegy egy tizedük érettségi­vel. A nők bekapcsolódása a tár­sadalmi munkamegosztásba a vizsgált időszakban népgazdasági áganként tehát egyenetlen volt. Az építőipar és a szállítás kivé­telével minden ágazatba tömege., sen áramlottak a nők, legna­gyobb súllyal azonban az ipar ba. A növekedés forrása a mező- gazdaságból átáramlő és az újon­nan elhelyezkedő — részint a háztartásból, részint az iskola­padból kikerülő — nők voltak. Az iparosításhoz tehát döntő mértékben járultak hozzá a nők is. Wolfárt Mária a KSH közgazdásza (Folytatjuk.) Ismerős reagálás Cziiret a Homokhátságon és o Bácskában" — „Bené­pesültek a belsőnyíri szőlősker­tek" — „Megkezdték a szőlő át­vételét’’ — olvasom — olvas­tam a címeket, képaláírásokat szeretett lapunkban. Szüret, must, újbor, murci, tör­köly, hegyen-völgyön víg dana, meg ami belefér — kavarognak az emberben az őszi képek. S e puttonyos hangulatban éri az értesülés is egy érdekés kísér­let eredményeiről. E kísérlet keretében hét élet­revaló lényt zártak egyazon tar­tózkodási helyre. A kutatóle kí­váncsian lesték a fejleményeket, s nemsokára elégedettségtől re­pesett a májuk. Észlelték, hogy a kísérleti alanyok között ha­mar kialakult a hierarchia. En­nek megfelelően a „vezér" fog­lalta el a legjobb helyet, egyút­tal a többiektől megkapta azt a kedvezményt, hogy elsőként táp­lálkozhatott, míg a hetedik csu­pán utolsóként juthatott a húsos­fazékhoz', amikor már jutott is — maradt is neki valami. Ráadá­sul zokszó nélkül kellett lenyel­nie, hogy övé a legrosszabb hely a kosztolás alatt. Ez már így 'volt. S hogy szin­te törvényesült a szemléltetett rend, következett a kísérlet ma­gasabb lépcsőfoka. Sor kerülhe­tett annak megfigyelésére, mi­ként viselkednek elkényeztetés stádiumában az alanyok. özvélemény-kutatásos fel­mérés során feltűnő egy­öntetűséggel úgy nyilatkoztak, hogy márpedig ők koktél, iváskor őrzik leginkább menny­országban magukat'. Mégpedig az esetben, ha eme italuk alkohol és narancslé keverékéből ké­szül. Tettek hát kedvükre a kuta­tók. Mit tesz isten, '■— a hierarchia a koktélfogyasztásban is érvé­nyesült. A „vezér" 24 órán be­lül annyit ivott, hogy tartása erősen ingataggá válván, vezetői helyét át kellett adnia a harma­dik lénynek.. Minthogy az — a másodikként beszeszelt „alvezér” hez képest is — szinte egyálta­lán nem ivott. A két első ko- lompos elnyakalta előle is a ke­veréket; a többieket pedig ab­szolúte kisemmizte. 72' órába is betétéit, míg a „vezér”' fel tudta jogni, mit tett— és mire jutott. A döbbe­netes felismerés, státusának ki­csúszása, oly erővel józanította ki, hogy régi — vezető — helyét azonnal visszavette. Átmeneti helyettesét egy. köszönöm nélkül odébb akolbólitotta. Javára kell írni azonban, hogy az esetből levonta a következte­téseket: azontúl egyetlen csepp alkoholt sem vett magához. Lám, milyen ismerős módon reagáltak — társas viszonyban, túlzott alkoholfogyasztásra — ezek a lények. Meghökkentően. ll/fert míg el nem felejtem: , •*“ az ismertetett kísérlet alanyai sertések voltak. (t) „(1) Az egyes járművekkel legfel­jebb a. következő sebességgel sza­bad közlekedni: a) szmélygépko­csival: autópályán 120 km/óra, lakott területen kívül, egyéb úton: 100 km/órá, lakott terüle­ten 60 km/óra, b) egyéb gépjár. művel — kivéve a motoros tri­ciklit — valamint gépjárműből és pótkocsiból álló járműszerel­vénnyel: autópályán 80 km/óra, lakott területen kívül egyéb úton: 70 km/óra, lakott területen: 50 km/óra. c) villamossal: 30 km/óra d) motoros triciklivel, elromlott járművet vontató gépjárművel, segédmotoros kerékpárral: 40 km/óra. e) mezőgazdasági vonta­tóval, valamint mezőgazdasági vontatóból álló és pótkocsiból ál­ló járműszerelvénnyel: 30 km/óra. f) lassú járművel, vala­mint lassú járműből és pótkocsi­ból álló járműszerelvénnyel: 25 km'óra. g) olyan járművel, amely­nek kerekei fúvott gumiabroncs­csal felszerelve nincsenek: 20 km/óra. h)) pótkocsinak nem mi­nősülő, fék nélküli vontatmányt, mezőgazdasági, vagy ipari mun­kagépet. vontató mezőgazdasági vontatóval és lassú járművel: 15 km/ófa.” A fenti rendelkezés néhány módosítással rögzíti a jelenleg érvényben levő sebességhatáro­kat. A felsorolt sebességek túllé­pése. valamint a táblával jelzett korlátozás megszegése jelenti az úgynevezett abszolút gyorshaj­tást. Relatív gyorshajtásnak ne­vezzük, amikor a gépjármű ve­zetője nem az út. forgalmi, idő­járási és látási viszonyoknak megfelelő sebességgel közlekedik. Az úgynevezett relatív sebesség­határok órában nem adhatók meg, de a megengedett legna­gyobb sebesség ezekben az ese­tekben csak akkor szabályos, ha egyúttal veszélytelen is. Az ab­szolút sebességhatárokat túllép­ni semmilyen címen sem szabad, még előzés esetében sem. „(2) Ha a „Sebességkorlátozás” jelzőtábla lakott területen 60 km/óránál nagyobb sebességet je­lez, személygépkocsival legfeljebb a jelzőtáblán megjelölt sebesség­gel szabad közlekedni. A jogszabálynak ez a kitétele lehetőséget teremt arra. hogy la­kott területen belül — csakis személygépkocsival — biztonsá­gosan 60 km/óránál nagyobb se­bességgel is lehet közlekedni, ha ezt táblával engedélyezik. Pél­dául a megengedett legnagyobb sebesség 70 km/óra. Itt a 60 kilo­méteres sebesség túlléphető, de a lakott területre érvényes egyéb szabályokat — távolsági fényszó­ró használatának tilalmát — be kell tartani. „(3) Olyan járművel, amely­nek megengedett legnagyobb se­bességét a műszaki megvizsgálás során a már idézett sebességmeg­határozásnál alacsonyabban álla­pították meg és ezt a járműfor­galmi engedélyébe (igazolólapjá­ba) bejegyezték, legfeljebb s megállapított sebességgel szabad közlekedni.” „(4) A jármű sebességét a se­bességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető jár­művét meg tudja állítani az ál­tala belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt» amelyre az adott körülmények között számítania kell.” Ez a rendelkezés szorosan ösz- szefügg a már korábban említett út-, forgalmi, időjárási és látási viszonyok szerinti közlekedéssel. Lényegében azt írja elő, hogy a járművel olyan sebességgel sza­bad csupán haladni, amely mel­lett a vezető járművének ura tud maradni. A legalapvetoob ezzel kapcsolatosan a bizalmi elvből adódik: mindig szaoáíytálán az a sebesség, amellyel a jármű ve­zetője mást veszélyeztet. Szólni kell itt a vakvezetés tilalmáról is. Lényegében a sebesség nem igényelhet nagyobb féktávolságot, mint a belátható útszakasz hosz- sza. Ezt befolyásolhatják az út vonalvezetése mellett az időjárási megvilágítási és forgalmi viszo­nyok. A szembejövő gépjármű általi elvakftottság is vakveze­tést eredményez, ezért továbbra is, fennáll a sebességcsökkentés, illetve megállás szabálya. A be­látható útszakasz hosszánál rövi- debb féktávolságot igénylő se­bességet akkor kell választani, ha az úton akadály látható, il­letve annak felbukkanásával szá­mítani kell. Hogy mikor kell ilyen akadályra számítani, arra a bizalmi elv ad útbaigazítást. Szeretnénk aláhúzni, hogy nem lehet a járművezetőnek felróni az olyan akadálynak való ütkö­zést, amely igen nehezen észlel­hető, vagy amelynek ottlétére az adott körülmények között számí­tania nem kell. (Sötét ruhában az úttesten fekvő ember elgázo- lása). Ugyancsak ebből a bekez­désből az is következik, hogy a sebességet csökkenteni kell, szük­ség. esetén meg kell állni minden tisztázatlan forgalmi helyzetben. Tisztázatlan az a forgalmi hely­zet. amelyben nem , ítélhető meg kellően a közlekedési helyzet to­vábbi alakulása, illetve á közle­kedő partner szándéka. „(5) Nem szabad a járművel indokolatlanul olyan lassan ha­ladni, hogy az a forgalmat aka­dályozza.” Melyik jármű az, amely indo­kolatlanul lassan halad? Az a jármű, amely az úttest állapota, vagy betegszállítás stb. miatt nem éri1 el a biztonságos sebességet, nyilvánvalóan nem halad indo­kolatlanul lassan. Az a jármű sem, amely valamilyen közleke­dési ok miatt átmenetileg csök­kenti sebességét. Nem indokolt viszont a folyamatosan lassú ha­ladás házszám, utca, várakozó- hely keresése okából. Az ilyen módon közlekedő jármű nyilván indokolatlanul lassan közlekedik. A IV. ÖTÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN Fejlődött a kiskunsági szövetkezetek kenyérgabona-termesztése A Kiskunsági TESZÖV körzetében gazdálkodó szövetkeze­tek búzatermelése a IV. ötéves terv időszakában sokat fej­lődött. Az 1970-es esztendőhöz viszonyítva 7,2 MfaaUlcIcai nagyobb vetésterületről tavaly 68,9 százalékkal, ebben az év­ben pedig 40,8 százalékkal több búzát takarítottak be. A kö­zös gazdaságok szántóföldjének fele a Homokhátságon, másik f®l® 8 bácskai löszháton van. Ebből adódóan lehet megfele­lőnek minősíteni az elmúlt öt esztendő búzatermésátlagainak alakulását. A területi szövetség körzeté­ben 1971-ben 34,6, 1972-ben 34, 1973-ban 36,4, 1974-ben 40 és ebben az évben 31,7 mázsa bú­zát takarítottak be hektáronként Az országos átlag ugyanebben az időszakban 30,3; 31; 34,7; 37,3 és 32 mázsa volt hektáronként. A kiskunsági szövetkezetek 1971- ben. 3955 vagon, 1974-ben 4843 vagon és 1975-ben 4035 vagon búzát termesztettek. Az össztermés növekedését a jobb agrotechnika, a több mű­trágya és a nagyobb termőké­pességű fajták alkalmazása ered­ményezte. Sajnos, a műtrágya növekvő mennyisége mellett romlott a nitrogén, a foszfor és a kálim aránya. Túlzottan sok nitrogén műtrágyát használtak fel az üzemek, emiatt a. buján fejlődő növény szárszllárdsága csökkent, a betegségekkel, kór­okozókkal szemben az ellenálló- képessége romlott. Ez az 1975- ös betakarításkor egyértelműen bebizonyosodott, mert az ala­csony szárszilárdságú búza meg­dőlt, a nyári viharok szinte le­hengerelték egy-egy gabonatáb­lát, s nagyobb volt a1 lisztharmat és a fuzárium fertőzöttsége is. Ilyen előzmények után, nem le­het csodálkozni azon, hogy a júliusi csapadékos időjárás foly­tán a tényleges termésnél 20—25 százalékkal kevesebb búza ke. riilt a magtárba. Az új fajták iránti érdeklődés egyik évről a másikra, szinte ug­rásszerűen megnőtt. Gyors elter­jedésüket azonban a hiányos ve­tőmagellátás hátráltatja. Ugyan- lyen lassú a leromlott fajták for­galmazásának! a megszüntetése is. A mezőgazdasági szövetkeze­tek a kiskunsági szövetség kör­zetében magasabb szaporításfo­kú vetőmagvakat igényelnek, mert a nagyobb terméshozam a drágább vetőmagárból adódó többletköltségeket bőven fedezi. Ennek és a nagyhozamú fajták gyorsabb elterjesztésének az ér­dekében azonban a Vetőmagter­meltető és Értékesítő Vállalatnak legalább egy évvel korábban kellene ismernie a mezőgazda- sági üzemek vetőmagigényét a fajták szerint is. Az eddiginél szorosabb együtt­működésre van szükség a kutató- intézetekkel, valamint a külke­reskedelemmel, hogy a gyorsabb fajtaváltás megvalósulhasson. A búzatermesztésben is jó, ha el­terjednek az iparszerű módsze­rek, és hasznos, ha a mezőgaz­dasági üzemek a tápanyag-gaz­dálkodásukat a gabona, ezen be­lül a fajta igényeinek megfele­lően a talajvizsgálatokra alapoz­va, szervezik meg. A kiskunsági szövetkezetek évente 2300—2500 vagon étkezési búzát adnak el a gabonafelvásárló vállalatnak. Ebből a mennyiségből 1500—1600 vagon rendszeresen a szövetke­zett magtárakban, szükségtáro­lókban marad és csak később . gondoskodik az elszállításáról a gabonaipar. Ahhoz, hogy Bács- Kiskun megyében a kalászos ga­bona- és a kukoricatermést a felhasználásig biztonságosan le­hessen tárolni, a meglevőeken kí­vül mintegy 20 ezer vagon ter­mény befogadására alkalmas magtárt kell építeni. Fontos, hogy az étkezési búzát a rendeltetésé­nek megfelelően használják fel, s állatok etetésére, a bővebben termő takarmánybúzát, valamint a kukoricát termesszék. Garas Mihály Képünkön: vetik a kenyérga­bonát a kiskunhalasi határban. Orvosi hírmozaik Dohány és vitamin Mi az oka annak, hogy ha fel­hagyunk a dohányzással, súlyunk azonnal gyarapodni kezd?. Az, hogy a dohány vitamint inakti­váló ciánhidrogént tartalmaz. A dohányzás abbahagyása lényegé­ben vitaminkúrának is tekinthe­tő, állapította meg a padovai egyetefh professzora, Renat© Santi. A színes nyalóka is lehet veszélyes Cukorkákat, nyalókákat, rágó­gumikat és más édességeket azért festenek tarkára, hogy harsány színeikkel vonzzák a gyerme­kek tekintetét. Amerikai tudósok azonban nemrégiben megállapí­tották, hogy az édességek gyár­tásánál felhasznált szintetikus aroma- és festékanyagok károsan hathatnak a gyermekek vegeta­tív idegrendszerére. Nyugtalan­ságot váltanak ki, csökkentik a koncentrálóképességet, feledé- kenységet okoznak. Gyötrelmes ár a fehér bőrért Négyórás műtét során 25 cen­timéter hosszú darabot vágnak ki a vastagbélből. Ezután a pá- 1 ciens két hetet tölt u kórházban A japán lányok arról álmodoz­nak, hogy minél előbb alávethes­sék magukat ennek a műtétnek. Tadao Jogi, a műtét specialis­tája szerint a beavatkozást kö­vető héten ugyanis megkezdődik" a bőr elszíntelenedése. A japán lányok jellegzetesen sárgás színű bőre hófehérré válik. Tadao Jagi eddig 70 sikeres műtétet hajtott végre.

Next

/
Thumbnails
Contents