Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-16 / 243. szám
Könyv az orosz-magyar és az ukrán-magyar kapcsolatokról Szuzdalszkij a híres „Ofenben” Rákócziik egy orosz topban Puskin magyar barátja Odesszában Her zen és Klapka levelezése Csehov magyar tárgyú kisregénye Egy nemrégiben elolvasott érdekes könyv tartalmán tűnődöm mostanában. A kötet szerzője: Váráéi Stenberg János. S a címe: Utak, találkozások, emberek. A szerző egy Ungváron élő történész, aki e művében alapos kutató munkával gyűjtötte össze azokat a dokumentumokat, melyek együttesen az orosz—magyar és az ukrán—magyar barátság sok évszázados meglétéről tanúskodnak. □ o □ Az első - orosz utazó, Simeon Szuzdalszkij 1437-ben írt feljegyzéseiben „Ofen”-nek nevezte Bu. dát. S a nyomában mások is, például jóval később Ny. A. Mar- kevics történész, aki az alábbi cimmel számolt be itteni utázá- sairól: „Hajózás a Dunán Bécstől Gáláéig”. A Rákóczi-szabadság- harc visszhangjára lelt a szerző az első orosz nyelvű lapban, melynek a címe „Vjedomosztyi”. Ezt kővetően kijevi diákok éltek' hazánkban. Egyikőjük, égy V. H. Barszkij nevű férfi gyalogszerrel járta be országunkat, és így szólt rólunk: „Tudja meg mindenki, hogy habár magyar földön különböző vallású emberek élnek. azonban mindnyájan vendégsze- retőek”. Amikor ezeket a sorokat a diák leírta, a magyar szőlőkultúra nagy ütemben honosodott meg Oroszországban. □ □ □Külön fejezetben kapunk képet Nyekraszov" és Petőfi kapcsolatairól. A közvetítő ebben az a Szergej Szarapov volt, aki két éven keresztül Kecskeméten élt emigrációban. S aki a bajai Tóth Kálmán egyik művét is lefordította oroszra. A kuruc kor visszhangja is kimutatható Puskin írásaiban. Váradi Stenberg János ezt is .igyekszik bizonyítani. S elmeséli, hogy egy Tom Sámuel nevű magyar Odesszában jó barátja volt a legnagyobb orosz költőnek.' Puskin mindenkor nagy szeretettel emlegette őt. □ n n Herzent is sokféle kapcsolat fűzte hozzánk. A családja — az ő szavaival — a „nagyhírű magyarral”, Kossuth Lajossal állott szoros, mindennapi kapcsolatban. A filozófus-író levelezett Klapka Györggyel is éveken keresztül, akit „legkedvesebb magyarjának” emlegetett. Petőfi jóbarátja, Teleki Sándor ugyancsak Herzen baráti köréhez tartozott. S a „cső. dálatos tehetségű” Liszt Ferenc □ □ □ Hazai kulturális életünk egyik figyelmet érdemlő eseményét jelentette 1864-ben, amikor Sárospatakon megjelent az első ukrán népdalgyűjtemény, magyar nyelven. A népek közti barátság és egymásra hatá$ gyönyörű jelképe volt ez akkor, s maradt még sokáig. „Magyar—orosz népdalok” — ez volt a címe a kiadványnak, amelyet Arany János is szíves szavakkal üdvözölt. Ezután egymás után nyilvánította „veszélyesnek” a cári hatóság a nagy magyar írókat. Eötvöst, Madách Imrét, Jókait és másokat. Megtudtuk azt is, hogy Csehov írt egy magyar tárgyú kisregényt. A címe: Mihaszna győzelem. □ □ □ Alig győznénk felsorolni, mi minden olvasható ebben a kötetben. Csupa olyasmi, ami népeket és alkotókat összeköt, barátokká és egymás értőivé kovácsol. Ivan Franko a magyar nem. zeti ősmondáról írt könyvet. Ple- hanov levelezett magyar tudósokkal, többek között Szabó Ervinnel. Lenin hazánkra figyelt. A barátság útjai-módjai sokfélék voltak mindenkor. S az egymás megismerésének vágya sosem szűnt meg létezni. Erről szól a könyv többek között. Varga Mihály A gyermekek kedvence lesz Hugó A János vitéz egész estét betöltő változatának hazai és nemzetközi sikere után a Pannónia Film. gtúdió Rajz- és Animációs Műtermének kecskeméti alkotói újabb nagyszabású vállalkozást fejeztek be. Amerikai—magyar koopredukcióban két év megfeszített munkájával elkészítették a Hugó a víziló című másfél órás rajzfÚ- . met. Az egész estét betöltő, elsősorban a gyermekek számára készült alkotáson százötven tervező, rajzoló, kifestő és más szakember dolgozott. A vállalkozás nagyságára jellemző, hogy az operatőr nyolcvanötezer egyenként elkészített celluloid lapot fényképezett le ahhoz, hogy a barátságos állat története megelevenedjen. » A film Afrikába kalauzolja a nézőket, ahol egy barátságos uralkodó országának kikötőjét váratlanul cápák lepik el, és megakadályozzák a kereskedelmi hajók forgalmát. Főhőse egy fiatal víziló, aki kihívja maga ellen a gonosz pénzügyminiszter haragját, és csak a gyermekek segítségével góval hamarosan megismerkedő menekül meg az üldöztetés elől. hetnek a magyar mozilátogató A kerekded és barátságos Hu- fiatalok. Jegyzetek három kiadványról Nem is olyan régen egyik cikkünkben (Tanulmányok a fiókok mélyén) azt tettük szóvá, Hogy helytörténeti kutatóink, néprajzi gyűjtőink, a folklorisztikai tanulmányok szerzői nem kapnak elég publicitást. Szóvá tettük, hogy így értékes tanulmányok porosodnak a fiókokban, polcokon, és szorgalmaztuk a kiadási-megjelentetési lehetőségek bővítését Azóta a helyzet javulását, tapasztaljuk. Kiskunhalas, Baja, Dunaegyháza, Kecskemét, Császártöltés, Soltvadkert, Felsőszentiván és más helységek után Kalocsán, Tasson, Jánoshalmán, Csávolyon és Kiskunfélegyházán is napvilágot látott jpár helytörténeti munka. S hírt kaptunk arról is, hogy FülöpszáUás. Harta és Szabadszállás is nyomdába adja hamarosan a saját falutörténetét. Olyan helyzet alakult ki, hogy nem árt szorgalmazni a kritikát és önkritikát. Ez alkalommal három frissen megjelent helyi kiadványt mutatunk be. A 900 éves falu Tiszaalpári emlékfüzet címmel Fekete János szerkesztésében je-, lent meg az a füzetecske, amelyből az azóta egyesült Aipár és Tiszaújfalu történetéről tudhatunk meg néhány érdekes dolgot. A szűkre méretezett (1 ív) terjedelem azonban alig adhatott lehetőséget a különben kitűnő szerzőnek, hagy egy gazdag múltú történelmi helység életébe alaposabban betekinthessünk. Fekete . jános oklevelekkel, s egyéb bizonyító dokumentumokkal meggyőzően támasztja alá, hogy Alpár immár 900 esztendős. A szerző viszont nagy ugrásokra kényszerül, a folyamatosságot s az összefüggéseket nem képes meggyőzően elénk tárni. A füzet egyik felét kitevő — leginkább rossz minőségű — képek közhely- szerűek. Egyik-másik elmaradhatott volna. ígv a kicsiny füzet nem több, mint egy alkalmi — ünnepi — propaganda-kiadvány. Kis könyv Madarasról A Kőhegyi Mihály—Solymosiné Göldner Márta szeraőpár száztíz oldalas könyvének címe: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig. (1810). Az első látásra igényes kötet a Bajai Türr István Múzeum Kiadványai sorozat 22. darabjaként látott napvilágot. (Itt jegyezzük meg, hogy e sok szempontból értékes sorozat nagyobb figyelmet, több törődést, elismerést érdemelne.) Madaras Bács-Kiskun déli részén található magyar község. Gazdag régészeti anyagával épp úgy kivívta magának, hagy mesz- sze földön számon tartsák, mint történetének változatos fordulataival, gazdálkodásának eredményeivel. Az egykori mezőváros — a tekintélyes kun nemzetségeken kívül — összefonódott egy időben például a Hunyadiak sorsával, életével is. Ez a vidék az 1514-es parasztháború fontos színhelye voll A színvonalasan megírt könyvecske szemléletes képet fest a török korról. Elénk tárja azt a sok szenvedést, kínlódást, és erőfeszítést, amely az itt élőknek osztályrészük volt. Az adatokból az derül ki, hogv a XVI. század végén Madaras a környék legnépesebb ás legrangosabb települése volt A török idők pusztításai, a nagy elnéptelenedés után a falu újrabetelepítése következett. A XVIII. században egy előrelátó földbirtokos, Latinovics Péter nevéhez fűződik a szervezett telepítés. Ekkor ismét erőteljessé, életképessé lett Madaras.' A Miről vallanak az - anyakönyvek című fejezetet túlméretezettnek tartjuk a kötet nagyságához képest. A nem szakember számára a több mint ötven, oldalon felsorakoztatott nevek és névváltozatok úgyszólván semmit nem mondanak. A kiadvány végén található bibliográfiát azonban éppen gazdagsága miatt üdvözöljük. Kiskunsági krónika Illyés Bálint a lokálpatrióta elfogultságával, s a kutató szakember alaposságával irta meg a fenti című. könyvét, amelyet a kunszentmiklósi tanács adott ki. A szegedi nyomda élvezhető, szép kiállításban bocsátotta kökre a csaknem kétszáz oldalas, igényes kötetet. A szerző ebben a viszonylag bő terjedelemben mindvégig lebilincselő és elgondolkoztató történetet vázol fel, hol anekdotázó-mesélő, hol szellemesen csipkelődő vagy tréfásan meditáló stílusban. A legelső, amit dicsérni kell tehát: az olvasmányosság. Ám mindjárt hozátesszük, hogy Illyés Bálint könyve bővelkedik a meggyőző dokumentumokban, az ellenőrizhető és ellenőrzött forrásanyagokban. A kötet tudományos értékét növeli az alapos — és hatalmas — jegyzetanyag is. A Kiskunsági krónika lapjairól gazdag kép tárul elénk az egykori kunok életéről, társadalmi-gazdasági berendezkedésükről és szokásaikról,' életmódjuk sajátosságairól. A kiadvány bemutatja a török idők pusztításait, a tatárok, hajdúk, rácok, németek garázdálkodásait. S a kunoknak, majd a későbbiek során a sajátos vonásaikat, jellegzetességeiket részben megőrző, de fokozatosan magyarosodó utódaiknak azt a rokonszenves törekvését iu elmeséli a szerző, hogy e tájjal összeforrva teremtsenek maguknak békés, nyugodt életet. Mivel egyrészt az úgynevezett Fölső-Kiskunság (Kunszehtmik- lós, FülöpszáUás, Lacháza és Szabadszállás térsége) történelme sokban meglehetősen külön utakon járt, másrészt mat e történelmi és földrajzi tájegység (Kiskunhalas központtal) déli feléről már alapos monográfia jelent meg, ezért Illyés Bálint helyesen a Kiskunság egyik (északi) feléről írt monografikus igényű művet. S e kötet érté- ke-színvonala messze túlmutat a megszokott és aligha szükséges falutörténeteken. —a ai— Negyedmillió dollár egy perzsa kéziratért Félni kcll-C a gorillától? Firduszi, a X. század hires perzsa epikusa „Sahname” című művének kézirata 250 000 dollárért cserélt gazdát egy New York-i- árverésen. Keleti kéziratért sehol ilyen nagy összeget nem fizettek. Az új tulajdonos, akinek kilétét a sajtó nem közölte, egy New York-i antikvárius. Az árverési csarnok szóvivője elmondotta, hogy ez az egyetlen kézirat. amely«! a feltüntetett dátum kétségkívül bizonyítja, hogy akkor íródott, amikor még nem Ispahan, hanem Herat volt a főváros. Herat ma Afganisztánhoz tartozik. A kézirat 44 színes miniatúrát tartalmaz, ezek többsége Herat mindennapi életéből vett jelenetet ábrázol. Diákok a múzeumokban Közművelődési funkciót egy-két évtizede töltenek be múzeumaink, amióta jelentős anyagi eszközökkel is ösztönzik munkájukat. A múzeumi történelemóra azonban új dolog, ha a gondolata nem e pillanatban született is. Muzeológusok és pedagógusok egyöntetű véleménye szerint nagy jövő előtt áll. A diákok számára élénkítő változatosságot jelentenek a múzeumban megtartott foglalkozások. Szemléltetésként nézzünk egykét példát. Hét éve nyílt meg a keszthelyi Balatoni Múzeumban „A magyarországi népvándorláskor! emlékek” című nagyszabású kiállítás. Ma is látható, s az egyik legteljesebb hazai szemléje a népvándorláskori kincseknek, emlékeknek. A megnyitás után történelemtanárok javasolták: Jó lenne, ha a középiskolák 3—4. osztályos tanulóinak néhány történelemóráját itt tartanák meg. Így a gyerekek „élőben” láthatják mindazt, ami tankönyvük népvándorláskori fejezetében csak gyenge ábra, emlékeztető rajzocska: a díszes avarkori és longo» bárd sírleleteket, ékszereket, lószerszámokat, fejedelmi fegyvereket, fibulákat, gemmákat, szobrocskákat, egyéb használati tárgyakat. Az első történelemóráknak. nagy sikerük volt, majd környékbeli középiskolák is jelent- keztek. Néhány év pulivá a miskolci Hertpan Ottó--Múzeum • egyik várostörténeti bemutatója volt a színhelye a történelemóráknak. A kezdeményezés azóta kibontakozott, s immár hagyománya van, ha a tantervekben még nem képzik is „hivatalosan" az oktatás részét. Sok múzeum várja a délelőtti diáklátogatókat, akiknek tanárok és a múzeum munkatársai együttesen tartják az órákat. Sőt, bizonyos kiállításokat épp azért rendeznek, hogy a tanulóifjúság ismereteit gyarapítsák. A pedagógiában közhelynek számít, hogy a szemléltetett előadás — bármely tárgykörből — többet ér minden leírásnál vagy szónál. Az előző tanév végén figyelmet érdemlő megállapításra jutottak az érettségielnökök két budapesti középiskolában. Amelyiknek a növendékei látták a Nemzeti Múzeum „A századforduló Magyarországon" című történeti kiállítást, érettségi feleletükben sokkal szemléletesebben, élményszerŰbben számoltak be az anyag idevágó mozzanatairól, mint azok, akik nem nézték meg a bemutatót. Érthető, hiszen- a kiválóan megrendezett kiállítás mintegy filmszerűen vési emlékezetbe a századforduló Magyar- országának leegjellegzetesebb képeit, történéseit, személyiségeit. A múzeumok e buzgalmának „mellékes” haszna is van: közönséget nevelnék maguknak. Az a diák, aki ismereteinek egy részét — élményeit — múzeumi órákon szerezte, környezetére, később családi ára.-,is befolyással lesz, hogy érdemes múaeumba járni... Folytathatjuk Bács-Kiskun megyei kezdeményezésekkel is, annál inkább), mivél az- elsők között voltak történelemórák a kecskeméti Katona József Múzeumiban. A diákoknak gyakran awstológusok tartottak olyan tárlatvezetéseket, amelyek többet értek a hagyományos tantermi óráknál. Nem egyszer éltek a lehetőséggel Kecskeméten is. Tavaly „A háziállatok eredete” című kiállításra vitték el a Bányai Júlia Gimnázium diákjait. A Katona József-emlékházban irodalomtörténeti órákoiwvették részt a Katona József Gimnázium tanulói. A Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium népművelési tagozatos osztálya a múzeumi munkával, feladatokkal ismerkedett a helyszínen. A kecskeméti múzeum kézműveség” című kiállításán másfajta, de igen hasznos lehető» séget teremtettek a gyerekeknek. Barkács-sarkot rendeztek be számukra, ahol a kiállítás megtekintése után kedvükre fúrhattak-fa- raghattak, ragaszthattak, varrhat- tak, egyszóval ügyeskedhettek. A kiskőrösi Petőfi-szülőházban és emlékmúzeumban olyan ismereteket szereznek az ország minden részéből érkező diákok, amelyeket aligha kaphatnak meg másutt Folytathatnánk a jó példákat hallottunk bajai, kiskunha lasi múzeumi tanórákról is. Csák dicséret' illeti a megyebeli lehetőségeket felfedező és kihasználni igyekvő tanárokat A múzeumi órák általánosabbá tétele azonban nem kifejezetten elhatározások kérdése. Igaz, hogy Bács-Kiskun iskolái nem eléggé kezdeményezők, de a múzeumok sem képesek még arra, hogy az iskolai céloknak is megfelelő kiállításokat produkáljanak rendszeresen. Sajnos, kirívó példaként épp a kecskeméti megyei múzeumot kell említeni, amely helyiséghiány miatt még sokáig nem rendezhet állandó kiállításokat. Ha ezt tenné, talpalatnyi hely sem maradna az időszaki bemutatóknak. Persze ezek között is volt és lesz kifejezetten iskolásoknak való. Ilyen például a mostani, „A honfoglaló magyarok' művészete” című impozáns, szemléletes kiállítás is, amely valósággal tálcán nyújtja a honfoglaláskor ismeretanyagát. T. I.—R. M. Teljesen helytállónak látszik * tudósoknak az a megállapítása, hogy még nagyon keveset tudunk a vadállatokról. Az a felosztás, miszerint a vadállatok egy része hasznos éj kedves, a másik része káros és valóban vad, túlságosan önkényes. Pedig ez nagyon fontos dolog hiszen ennek alapján egyes állatfajokat irtunk, . másokat megvédünk. Ha ránézünk a gorilláról készült fényképre, ijesztő arc néz ránk vissza. Ha ehhez még hozzá gondoljuk a gorillák óriási erejét, hatalmas testméreteit, valamint a róluk szóló ellenőrizhetetlen meséket, tulajdonképpen nem csodálkozhatunk rajta, hogy mindenkit félelem fog el az állat láttán. r Pedig a gorillák — roppant testi erejük ellenére — békés, szinte félénk állatok, állapította meg az emberszabású majmok életét hosszú időn át tanulmányozó kutatók egy csoportja. Az állatok szinte kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak. A kutatók szerint maga az ember az oka annak, hogy a gorilla .az embertől -— ha találkozik vele — fél, és ezért olykor valóban támad. Az állatok támadó magatartását elsősorban - az orv: vadászoknak köszönhetjük, mert a majmok nem felejtik el' a velük — az emberrel — való találkozás' emlékét. Helytorténetirásunk m m - a fW • ^termékei r 1 Hosszú és kínoktól terhes századok alatt uszították egymás ellen a népeket a mindenkori uralkodó osztályok, tagjai. Sokszor a legféktelenebb rágalmazásoktól, embertelen mocskoló- dásoktól sem riadtak vissza annak érdekében, hogy a gyűlölködést és bizalmatlanságot ébren tartsák. Sajnos, a legtöbb esetben sikerrel. Éppen ezért a legutóbbi évtizedek alatt volt és van —? mit pótolniuk ezeknek az annyiszor félrevezetett népeknek egymás megismerésében, az egymáshoz való közelebb kerülésben. / * • Honfoglaláskor! gfr feltárása flit aafMegykásán, a kMgakaM Iskola tanulóinak segédletével.
