Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

1975. szeptember 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Két találkozás Graham Greene-nel • Lehet, hogy új regény születik? • Róbert László Párizsban G. G. háza előtt. • Együtt a stáb a budapesti filmfelvétel után. (Radó Gyula és Komáromi Gábor felvételei) Januári tavasz Párizsban, sze­merkélő eső, egy Caféban gyü­lekezik a stáb, a Boulevard Ma­lesherbes 130-as számú házban: Köbért László riporter, Illés Já­nos operatőr, Raymond Cauche- tier az ismert párizsi fotográfus, két önkéntes segítőnk egy film­stúdiótól és jómagam. Pontosan tíz óra, egy fénykép és egy be­állítás a ház előtt, belépünk és .kissé ijesztően sok csomagunkkal becsöngetünk az első emeleti la­kásba. Aki ajtót nyit, Graham Greene személyesen. Számomra ma is egy kicsit hihetetlennek tűnő pillanat, szemtől szembe állni a világirodalommal. De ez csak egy pillanat volt, mert nem maradt időm gondolkodni, a lép­csőházban fogyni nem akaró mennyiségű felszerelés, mindaz, ami egy filmfelvételhez szüksé­ges. Szereltünk, világítottunk, cipekedtünk, percek alatt állt a kamera,' (hányszor eszembe jut Itthoni forgatásokon) és ment a felvétel. Azután már felvételen kívül a Csendes amerikai c. regény film- változatáról folyt a szó. G. G.; Az amerikai filmválto­zat borzalmas ... Borzalmas volt. Egyenesen árulásszámba ment. Meg is változtatták az egész tör­ténetet, erről fogalmam sem volt. Amikor eladtam a könyv film­jogát, nem is gondoltam volna, bogy az amerikaiak teljesen fel­borítják a történetet. Merőben .megváltoztatták az erkölcsi mon­danivalót, kiforgatták a jelleme­ket, Pyle lett a főhős és Fowler- ből kissé ostoba angolt csináltak, aki kiábrándult... és egyáltalán. Róbert László: A saját szem­szögükből készítettek propagan­dafilmet? G. G.; így van, no meg az ak­itori saigoni rendszernek csinál­tak propagandát. A film végén Phuong otthagyja a szerelmesét és harcbaindul Diemért, az ak­kori saigoni diktátorért.. Róbert: Mi viszont igyekeztünk tiszteletbentartani a történelmet és az ön művét egyaránt. Erről remélem, személyesen is meggyő­ződhet majd, mihelyt kész a film írni fogok önnek és remélem, el­jön. G. G.: Hogyne. Alkalmas ürügy lesz számomra a látoga­táshoz. Viharos augusztus Budapesten. (Az esős idő üldözött bennünket.) Graham Greene a televízió elnö­ki tanácstermében ül, színes és fekete—fehér monitorok előtt. Üjságírók, színészek és a film alkotóinak körében, nézi az elké­szült filmet. És szinte szinkron­ban a háborús jelenetekkel kint ítéletidő tombol, mennydörgő villámok vibrálnak az elhúzott függönyökön keresztül. Ritka pillanat tanúi leszünk, mint később a tévénézők is. Sze­münk előtt születik a válasz egy Saigonban keltezett filmlevélre. G. G.: Levelét Párizsban kap­tam meg, hadd válaszoljak rá most itt, Budapesten. A Saigonról készült film sok emléket ébresztett fel bennem. Szépet és szomorút egyaránt. Sze­rettem volna én is ott lenni az ünnepen, annál is inkább, mivel az elmúlt sok év alatt féltem oda visszamenni — nem fizikai fé­lelem volt ez, hanem morális — féltem meglátni, mit tettek ezzel a várossal az amerikaiak. Azután ismét beszélgetés, de- dikáció közben, és az volt az érzésünk, hogy Graham Greene most, 22 , évvel később már szí­vesen visszamenne Saigonba. Lehet, hogy új regény szüle­tik? „Saigon, Csendes amerikai nélkül...” Radó Gyula KÖZÉRDEKŰ TÉMÁK __________________________ „ Bögre-csárdák” a kiskőrösi járásban Még a nyár elején megyei ér­tekezlet foglalkozott egy, a tár­sadalomra igen veszélyes témá­val: a tilos pálinkafőzéssel. Ezen a tanácskozáson a párt-, az álla­mi szervek és hatóságok képvi­selői szigorúan állást foglaltak az illegális pálinkafőzés vissza­szorítása érdekében hozandó in­tézkedések mellett. Hangsúlyoz­ták, a megelőzés fontosságát. Megállapították hogy az eddigi- nál összehangoltabb tevékenység­gel, rendszeresebb ellenőrzéssel és szigorúbb felelősségrevonással kell a lehető legkisebb mértékű­vé tenni az üzérkedésnek ezt a módját. Elsősorban a felvilágosí­tás, meggyőzés, nevelés kerüljön előtérbe — hangoztatták a meg­beszélésen —, de ha szükséges, az adminisztratív intézkedésektől sem szabad idegenkedni. A pénzügyőrség jelzése szerint a tilos pálinkafőzés legnagyobb méreteket a kiskőrösi járásban öltött. Az elmúlt esztendőben 208 szeszadóval kapcsolatos adócsa­lás, illetve pénzügyi szabálysér­tést derítettek fel a hatóságok. Lefoglaltak 132 pálinkafőző ké­szüléket. Ez év első negyedében a felderített cselekmények szá­ma az elmúlt év hasonló idősza­kához viszonyítva 150 százalékra, a legfoglalt pálinkafőzőké pedig több mint kétszeresére emelke­dett. A tapasztalatok szerint a tit­kosan főzők gazdaságossági okok­ból a gyümölcs alapanyagról a cukor felhasználására, a hagyo­mányos tüzelőanyagról pedig a propán-bután gáz használatára térnek át. A pénzügyőri jelentés szerint a legtöbb illegális szeszfőzde Kis­kőrösön, Kecelen, Soltvadkerten, Akasztón, Éócsán és Császártöl­tésen van. A járási székhelyen, valamint az említett községek­ben néhány olyan pálinkafőző van, aki ellen többször indult eljárás. Mindez indokolja, hogy a kis­kőrösi járásban nagyobb figye­lemmel kísérjék ezt a témát. A megyei értekezlet után a községi tanácselnökök megbeszélték a tennivalókat. A napokban pedig a község vezetői elnöki ülésen számoltak be a megyei tanács járási hivatala vezetőinek az ed­dig tett intézkedések eredmé­nyeiről. Egyöntetű tapasztalat, hogy a bögre-csárdák (ahogy az ilyen tiltott pálinkaméréseket nevezik, rendszerint főzés is van), száma jelentősen csökkent. Igaz, csak kezdeti eredményeket értek el, de az is bizonyítja, hogy érde­mes szigorúbban ellenőrizni a szeszforgalmat. Bócsán például a III. kerület 18. szám alatt Viola Józsefnél 40 liter pálinkát, főző­berendezést találtak. A lakosság segít a felderítésben, hiszen a község vezetőihez 18 bejelentés érkezett és ebből hét igaznak' bi­zonyult. összesen 150 liter szeszt és számos felszerelést koboztak el. Egyébként júliusban a pénz­ügyőrség jelentése szerint 117 ké- s áléket és 23 hektó szeszt ta­láltak az illegális fűzőknél, augusztusban pedig 78 pálinka­főző berendezést és 19 hektoliter szeszt. Ez önmagában bizonyítja az intézkedések hatását. A tanácselnökök beszámolóik­ban elmondták, hogy sok segít­séget kapnak a lakosságtól, de nem elegendőt. A bejelentők na­gyobb része névtelen levelekben jelzi, hogy hol működnek ilyen bögre-csárdák. Félnek a követ­kezményektől. Sok esetben a község egyes vezetői, a tanács­tagok maguk is szemet hunynak a tilos pálinkafőzések felett. Általános vélemény szerint az illegális szeszfőzés elterjedésének és az azonos elkövetőknél az is­métlődésnek egyik oka, hogy a kiszabott büntetés viszonylag ala­csony. Legfeljebb 5 ezer forint. Nincs jelentősebb visszatartó ha­tása, Célszerű lenne tehát a ha­tóságok figyelmét felhívni a ti­los pálinkafőzés és gazdasági ve­szélyességének megfelelő bünte­tések kiszabására. Állásfoglalás hangzott el ab­ban is, hogy tegyéb jobban tár­sadalmi üggyé a tiltott szeszfő- zés elleni harcot. Annál is in­kább, mert ez egyeseknek jelen­tősebb munka nélküli jövedelmet nyújt, másiknak viszont családi tragédiát okoz. Elősegíti az al­koholizmus terjedését, amelynek társadalmi veszélyessége közis­mert. • K. S. Vándorolt a népzenei találkozó 9 A Szlová­kiából érkezett Lédeci Asszonykórus találkozott a ZIM kecskeméti dolgozóival a gyár kultúr­termében. (Tóth Sándor felvétele) (Folytatás az 1. oldalról.) kóstolhattak bele a fiatalok az eredeti táncok ízeibe. A jellegzetes tájegységeket, „dialógusterületeket” képviselő csoportok a találkozó első két napján műsort adtak a „Lam- part” Zománcipari Művek kecs­keméti gyárában, városkörnyéki tanyaközpontokban, húsz általá­nos és középiskolában, illetve szakmunkásképző intézetben. .A bemutatkozást mindenütt közös éneklés követte. Ma délelőtt 10 órától a megyei művelődési központ színházter­mében fiatal népművészek lép­nek fel, míg a Széchenyi-térei* népzenei műsor várja az érdek­lődőket. 16 órától pedig a Sal­gótarjáni Phönix Bábegyüttes é® a Kazári Asszonykórus, valamint a Galgamácsai Népi Együttes műsorával zárul a színes népze­nei találkozó Kecskeméten. H. F. V i t o s á Aí aj, (6.) Csordultig élménnyel in­dultunk tovább Plovdivból. Le­tértünk az E—5-ősről, észak felé. Gabonatáblák, szőlőültetvények messze sárgálló repceföldek, konyhakerti vetemények között haladtunk. Nincs ebben semmi különös, hiszen a bolgárok szán­tóföldi és kertgazdálkodási tehet­sége elismert.* Hiszen hazánkban is a mezőgazdaság egyik legin­tenzívebb fajtája az öntözéses zöldségkertészet, bolgárkertészet néven volt ismert. Hírnevét a földművelők átlagon felüli szor­galmával már akkor megalapoz­ta, sünikor itt, Bulgáriában a megművelt földterület tizenkét­millió apró parcellára volt szét­darabolva, és a kisgazdaságok egyötöde semmilyen felszerelés­sel, igavonó álattal nem rendel­kezett. Az igazi fejlődést a népi hata­lom évei alatt érhette el. A pa­rasztság felismerte az összefo­gásban rejlő lehetőségeket és 1958-ig az egész bolgár mezőgaz­daság ténylegesen szövetkezetivé vált. A fejlődés itt sem állt meg, erőjüket mégjobban összevonták, s az országban ma mintegy ezer termelőszövetkezet működik, az állami gazdaságokon kívül. És milyen eredménnyel?! — Nem részletezem a szakemberképzés és ellátottság, az agrotechnika és a műtrágya-felhasználás ered­ményeit, csupán azt jegyzem meg, hogy Bulgária friss para­dicsom és csemegszőlő exportjá­val már 1963-ban megelőzte az addig világelső Olaszországot. Abban az évben a szezon egyet­len napján annyi paradicsomot szállított külföldre, mint 1939- ben az egész szezonban. Ráadásul azóta, már mint az utóbbi tizenkét évben, nagy len­dülettel fejlesztette a melegházi zöldségtermesztést. Már Pazar- dzsikból kezdve láttam az E—5- ös mentén, Plovdiv után is, hosz- szú kilométereken keresztül üvegházak szegélyezik az or­szágutat. A Balkánon télen is bőségesen árad a napfény. A me­legház kombinátokban a hideg évszak ellenére páradús nyárban „uborkafák” roskadoznak a dús termés alatt. A novembertől má­jusig tartó idényben hektáron­ként 100—110 mázsa paradicsom, 200 mázsa uborka, 40 mázsa pap­rika is megterem. És ma már több mint ezer hektárnyi terü­letet fednek a kombinátokban a melegházak. . Ez nem legenda, ez ma a bol­gár kertészet. Ahogy közeledünk a Balkán hegység vonulatához, mind gyak­rabban találkozunk szamárfogat­tal. Kalofer után meg nem is látunk lovas szekeret, csak sza­már vontatta kocsit, sőt egy köz­ség határában a hegy lankáján húzódó út mentén vagy húsz szamárból álló ménes legelészett. Vannak olyan hegyi falvak ugyanis, ahová autóval sem le­het eljutni, de szamárral igen. Hatalmas levendula-táblák és dohányültetvények között halad­tunk tovább, majd Kazanlik kö­zeledtét jelezte egy szirmától megfosztott rózsatábla. Hát igen, itt már véget ért a mai munka. A rózsaszirmot ugyanis hajnali 4 órakor kezdik szedni és lehe­tőleg befejezik míg a napsütés fel nem szárítja a harmatot, ez is befolyásolja ugyanis az olaj- tartalmát. Kazanlik a rózsák völgyének fővárosa, a rózsaolaj-készítés ta­lán a legrégibb, de sajátosan bol­gár iparág. A XVII. században honosították meg a rózsát a mintegy 70 kilométer hosszú, 8— 10 kilométer széles — hegyekkel körülfont, kiegyensúlyozott ég­hajlatú — völgyben. Azóta kite­nyésztették a legmagasabb olaj- tartalmú rózsafajtát, melyből há­rom tonna szirom, körülbelül 1 hektárnyi föld termése kell 1 kilogramm rózsaolajhoz. — Igaz viszont, hogy másfél kiló arany • A Balkán-hegység megbízható járműve és igavonója. értékét kapják érte külföldön. Feldolgozásának központja itt van Kazanlikon. Ezen a vidéken valamikor a trákők magas kultúrája virág­zott. Fejlett építészetének és mű­vészetének világhírű emléke az időszámítás előtti IV. századból fennmaradt kazanliki sírbolt. A trákok, nagy halmok tumulu- szok alá temetkeztek, amelyek nagysága az elhunyt módját, rangját is kifejezte.\ Ilyen hal­mokkal, helyenként tumulusz- csoportokkal találkozhatunk a környező utak mentén. A kazan­liki sírboltra véletlenül bukkan­tak rá, 1944-ben légvédelmi óvó­hely ásása közben. Váratlanul szűk folyosó nyílt meg az árkot ásó katonák előtt. Újságpapírból rögtönzött „fáklya” füzénél ha­ladtak előre. A rövid folyosó, egy két és fél méternél alig na­gyobb átmérőjű kerek kamrába vezetett. A sírbolt teljesen üres volt. A véletlen feltárók csak a huszonhárom évszázad alatt le­rakodott finom porréteget látták, amely ellepett mindent. Azokat a csodálatos freskókat is, ame­lyekről hamarosan kiderült, hogy hozzájuk hasonlót eddig nem is­mert a világ. Két kompozíció áll egymással szemközt a sírkamra kupola ré­szében. Az egyik, harciszekérbe fogott változatos mozdulatú, ke­cses lábú lovakat, lovon ülő har­cosokat ábrázol. A másik té­mája egy fiatal trák vezér bú­csúja feleségétől, háza népétől. A kupola hegyében a harmadik kompozíció: három kétlovas har­ci szekér kergeti egymást körbe- körbe. Az évezredeken át kivé­teles épségben maradt freskók a korabeli görög festészetnek egyetlen figurális kompozíciójú emlékei. Értéküket növeli, hogy a hellenisztikus hatás mellett jellegzetes trák motívumok ékí­tik. Érzelem-gazdagságuk, tema­tikai sokféleségük, üde realizmu­• A Rózsák völgyében. suk és magas művészi színvona­luk egyedülállóan értékessé teszik a kazanliki sírbolt freskóit. A festmények tartósításával az UNESCO szakemberei is foglal­koznak. S míg ez be nem fejező­dik, a síremléket zárva tartják a nagyközönség előtt. Addig is a szófiai Alekszander Nevszki szé­kesegyház ikon múzeumában a sírkamra felépített másán meg­csodálhatja az érdeklődő a belső felépítését és a freskómásolato­kat. Ismét elragadott a múlt, amely­nek lenyűgöző emlékedbe mind­untalan belebotlunk Bulgária kultúrkincsekben gazdag földjén. Alig érünk ki Kazanlik hatá­rából, bódító illat tölti meg a le­vegőt. Az út jobb oldalán messze viruló hatalmas rózsamező. Asz- szonyok népes serény csapata az utolsó táblát fosztja rózsaszínű szirmától. Kedvesek, közvetle­nek, vidámak. Ök is hajnal óta tépdesik tele fonott kosarukat, de ma kissé tovább húzódott a munkájuk, mert több lett a ki­bomlott szirom.- Részegítően tö­mény illat árad szét a vidéken. Úgy érzem beleivódik a ruhába, a bőrbe. Rózsa és rózsa, ameddig a szem ellát —, a távoli ködben kéklő hegy karéjáig. Az asszo­nyok viccelődve, énekelve dol­goznak. Magával ragad a vidám­ságuk, amikor megilletődve át­veszem az ajándékba szedett kis rózsacsokrot. Azonnal ujjamra fagyasztja a nevetést néhány ok­talan tüske. Ettől aztán még nő a kedvük. — Hogy tudták né­hány pillanat alatt sértetlenül leszedni ezt a gyönyörű kis csok­rot? Messze fülembe cseng vidám­ságuk, a csokor sokáig őrzi a vi­dék illatát. Budavári Antal (Fo lytajuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents