Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-04 / 207. szám
1975. szeptember 4. • PETŐFI NÉPE • 5 MAI TÉMÁNK Gazdag ajándék A kilencvenedik életive leié közeledő Holló László, Munkácsy- és Kossuth-dl- jas érdemes művész, a magyar festészet nagy öregje Kiskunfélegyházán született. Szülővárosa iránti sze- retetét néhány esztendővel ezelőtt úgy fejezte ki, hogy egy állandó kiállítás megrendezéséhez ötven alkotását a városnak adományozta A különös szinvilágú, egyéni törekvésű alkotó évtizedek óta Debrecenben él. A tócoskerti Margit utca csendjében alkotja szebbnél szebb müveit. Ez a város a hosszú évek során nagyon a szivéhez nőtt; számos képe s szólóan- kifejezett vallomása árulkodik erről. Legutóbb kétszáznál több festményét, s a lakóházán levő kifejező erejű freskóit Debrecen város tanácsának adományozta, ezzel is kifejezve köszönetét és háláját, amiért oly sok megértést és megbecsülést kapott az ott élőktől. Hét évtized értékes alkotásai: portrék, csendéletek, az alföldi világ életképei, tájképek és történelmi ihletésű müvek váltak ezzel a nemes gesztussal a nagy nyilvánosság bekapcsolásával közkinccsé, hiszen az adománnyal a debreceniek — s a világ — részére megvetette egy megszületendő Holló-múzeum alapjait. Mi itt Bács-Kiskun ban, az idős mester művészetének csodálói, tisztelői és barátai a gazdag ajándék átadása alkalmából gratulálunk megyénk nagy szülöttjének e sokak örömére szolgáló elhatározásához. Varga Mihály A BAM regénye Az a rövid szó, hogy BAM, polgárjogot nyert a szovjet életben. A Bajkál-Amúr fővasútvo- nalat nem véletlenül nevezik az „évszázad vasútvonalának”. 3 200 kilométeren szeli keresztül az évszázados tajgát. Uszty—Kút—Lé- na-partl településnél kezdődik és a Csendes-óceáni Vanyino kikötőnél ér véget. Az új vasútvonal az igen gazdag ásványi lelőhelyekhez nyitja meg az utat, ahol az ország nagy ipari körzete létesül, új városok, települések épülnek. Érthető,, hogy könyvet írtak a •nevezetes fővasútvonal első építőiről. Címe: „BAM — az évszázad építkezése”. „A most megjelent kötet ajándék az építők számára — mcmdja Jurij -Prokusev, a moszkvai Szovrememnyik (Kortárs) Kiadóvállalat igazgatója. — A könyv az igen fontos építkezés sajátos, művészi színvonalú krónikája. A kötetben riportok, versek, rövid elbeszélések, irodalmi portrék olvashatók”. A moszkvai 402-es számú iskola-komplexum A moszkvai 40-es számú középiskolában mindöSisze egy éve folyik az oktatás. Az épület a Kísérleti Építőipari Tudományos Kutatóintézet tervei szerint készült. A korábban épült új iskola-komplexumoktól eltérően ez a létesítmény nem egy, hanem három, egymáshoz kapcsolódó épülettömbből áll. A háromemeletes fő épülettömbben kaptak helyet a tantermek, különböző szertárak, laboratóriumok és a negyedik—tizedik osztályos tanulók Az alsótagozatos gyermekek oktatása á központi szárnyhoz csatlakozó egyik egyemeletes épületben történik. A tantermekben kívül játékszobák és sport- csarnok is található itt. A tanulók többsége — akiknek , a szülei dolgoznak —, a foglalkozások után is az iskolában marad. E célra az épületben különlegesen felszerelt helyiségek állnak a gyermekek rendelkezésére. A másik egyemeletes épületben helyezték el az ebédlőt, egy tornatermet, és egy filmvetítővel egybekötött hatalmas dísztermet. Az új oktató-komplexumról a pedagógusok és az orvosok egyaránt nagy elismeréssel beszélnek, és nagyon tetszik a gyermekeknek is. A tantermeket és szertárakat a legmodernebb felszereléssel látták el. Az iskola a főváros egyik modern lakótelepének központjában épült, közel van hozzá az erdő. ' (APN—KS) MEGJEGYZÉSEK EGY RÉGÉSZ ÚJKORI FORRÁS-KÖZLEMÉNYEIRŐL ,,T ámadtak Czin húszasok...” A Numizmatikai Közlöny legutóbbi számában olvashattuk Kőhegyi Mihály Pénztörténeti adatok Kecskemét város köröz- vényeiben (1771—1789) című dolgozatát. A közlemény megjelenésének a napjaiban hagyta el a nyomdát Madaras község közreműködésével készült története. AZ ELMÚLT években tucatnyi szakfolyóiratban, tudományos kiadványban találkozhattunk nevével, állandó résztvevője a megyei pályázatoknak. Irt a bajai művésztelepről, az élet általa feltárt adatok révén jobban ismerjük Rómer Flór is, Nagy István munkásságát, értékes dokumentumok bemutatásával gazdagította az első magyar kőszínházra vonatkozó ismereteinket. A múzeumi füzetekben társszerzőként a névadási szokások változását kísérte figyelemmel. A Tanácsköztársaság időszakára vonatkozó kutatásai is méltán keltettek feltűnést Külföldön a szarmata sírok tudós vallató jaként ismerik. ELKERÜLHETETLEN kérdés: mi foglalkoztatja elsősorban ezt a sokoldalú embert? Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy tudományos tekintélyét elsősorban régészeti kutatásai alapozták meg és növelik évről évre. önös érdekei azt kívánnák, hogy be- gubózzon az ásatásain előkerült leletek feldolgozásába, új feltevések kialakításába. Tisztességgel, megfelelő színvonalon ellátja ezt a tisztét. Példaképei valószínűleg a „múzeológus” típusú tudósok lehetnek: Csatkay Endre, Sopron múltjának és a ma- gyor művelődéstörténetnek egyaránt jelese, László Gyula, vagy éppen Bálint Sándor. Kötelességének érzi a munkálkodása során látókörébe került, közfigyelemre méltó, levéltárakban, magángyűjteményekben lappangó, egy-egy terület jobb megismerését segítő dokumentumok feltárását, elemző közlését. Kőhegyi Mihály kutatásainak a fókuszában a tájhazát találjuk. Felső-Bácska és újabban a negyedszázados köz- igazgatási alakulat, Bács-Kiskun megye múltja foglalkoztatja. Naponta tapasztalhatta, hogy kevés a megbízható forráskiadvány, összegezésre a fellelhető dokumentumok számbavétele nélkül nem is gondolhatunk. Tudott az is, hogy ezek sokszor egy-egy kor hangulatának, napi eseményeinek a rögzítésén kívül tömören és szemléletesen fejezik ki a lényeget. (Hadd hivatkozzak egy személyes példára: számomra tankönyveknél, tudományos fejtegetéseknél hatékonyabban jelezte az első világháború miatti elégedetlenséget egy paraszt- ember levele. Míg ő a fronton harcolt, a jegyző megtagadta nyomorgó családjától az ínségadagokat. A katona felháborodásában megfenyegette: „Kézigránátot vágok hozzád tekintetes úr...”) Kőhegyi Mihály legutóbbi publikációjában is olvashattunk ilyen lényegláttató dokumentumokat. A szerző tájékozottságát, történeti érzékét bizonyítja, hogy ezek sokat mondanak az úgynevezett nagy politikáról, kitűnően jellemzik Mária Terézia pénzügyi politikáját, közelebb hozzák a hajdanvolt időket. MÁS DOLGOZATAIBAN is megfigyelt módszerrel érzékelteti, hogy miként hatottak az országos rendelkezések, az irányító szervek intézkedései az „életben”. Az így kialakított kép hitelesebb, pontosabb a központi levéltárak dokumentumai, a hajdani főhatóságok rendelkezései, a mindig szempontokhoz igazodó jelentések alapján kirajzolódónál. A falvakban, városokban nem lehet általános szólamokba csomagolni a tényeket: nevén kell nevezni a dolgokat. A NUMIZMATIKAI Közlemények legfrissebb számában olvasható tanácsi körlevelek erőteljesen tükrözik a Habsburg birodalom pénzügyi nehézségeit, az uralkodónak az államháztartás rendezésére irányuló törekvéseit. Szigorúan védte a megfogyatkozott aranyfedezetet. „Senki azonban ne merészellyen külső országokba alattomosan Aranyakot kivinni 'Vágy küldeni, mert valaki ... alattomos ki küldésben tapasztalt'atik Aranyjai fognak Confiskáltatnü”. A kecskeméti tanács a lakosok érdekében sürgősen közhírré tette ezt a császárnői rendelkezést, s nem késlekedett az 1772. január 6-án érkezett currens közzétételével sem. „Török pénzt akar ezüst Arany légyen... Felséges Asz- szonjunk Birodalmába nem szabad Béhozni sőt ha csak keresztül vitetnének is bizonjossan Confiskáltatnak.” Mindez történt a Bécsi Bankók védelmében. Ezeket a nemcsak küllemében, hanem értékében is hamar rongyolódó bankjegyeket a nép bizalmatlanul fogadta. Óvta a felsőbbség, a tanács a hamis pénzektől is „az együgyű Népet”. „Támadtak Czin húszasok, jól vigyázzon azért, hogy megh ne csalódjon.” ÉRDEKLŐDÉSSEL várjuk a további forrás-feltáró Kőhegyi Mihály közleményeket. Heltai Nándor A közművelődés eleven áramába • Mint köztudott, a közművelődés nagyrészt intézményekre épül. Az intézmények közül talán a legfontosabb a művelődési otthonok hálózata, tekintettel arra, hogy sokrétű tevékenységével többféle igényt is ki tud elégíteni egyszerre, egymással párhuzamosan. A művelődési otthonok egy része jól szolgálta az elmúlt időszakban a látogatók különböző rétegeit. Korszerűsödött tartalmi munka, gazdagabb művelődési lehetőségek tanúi lehettünk, fejlődött a klubmozgalom, megszaporodtak a nagy tömegeket aktivizáló formák, a fórumok, vetélkedők és hasonlók. Több művelődési otthon megújult, korszerűsödött kívül-belül, s épült néhány új is, Veszprém, Dunaújváros, Kecskemét büszkélkedhet például korszerű, új művelődési otthonnal, hogy csak a nagyobbak közöl említsek néhányat. A megelégedésre és a megnyugvásra azonban az említett eredmények ellenére sincs okunk. Kétségtelen, hogy a művelődési otthonok egy részében határozott fejlődés mutatható ki az utóbbi néhány esztendőben. Mégis, „magunk alatt vágnánk a fát”, ha csak ezt látnánk, csak erre építve végeznénk a további munkát. Mert ugyanakkor sok még a korszerűtlen,. az egyre jobban és szebben berendezett lakásokból az embereket „elcsábítani” nehezen tudó. gyakran anyagi gondokkal küszködő művelődési otthon is. És akad példa jócskán — sajnos —, a szinte már évtizedek óta a megszokott rendezvényeket szervező, a ma már kisebb hatású formákat ismételgető vagy éppen a kihasználatlan művelődési otthonokra is. • Közös a cél, közös a gond is. Együtt, összefogva kell — mert csak így lehet eredményesen — tenni azért, hogy művelődési otthonaink tartalmi tevékenysége ós működési körülményei megfeleljenek azoknak a feltételeknek, amelyeket a természetes fejlődéssel együtt járó változások és a megnövekedett művelődési igények, a kultúra közös kincsei iránti érdeklődés állít eléjük. Mire gondolok? Az egyik községben két héten belül külön-külön hirdetett népdalestet ,,a. művelődési ház és a termelőszövetkezet. (Az utóbbi a saját, napközben ebédlőnek használt kultúrtermébe.) Mindegyik meghívott országosan elismeri népdalénekeseket is. Mindkét helyen körülbelül félig töltötte meg a termet a közönség, aszerint, hogy melyik szervezőtől vett jegyet. A takarítás és a villany- számla költsége, a meghívott énekesek tiszteletdíja persze attól még nem csökkent a felére, hogy csak „fél ház” volt a rendezvényen. Közösen, összehangolt munkával, csak az egyik estet megtartva sok energiát és pénzt megtakaríthattak volna ebben a faluban. ' A példát csak azért mondtam el — hozzá tehetnénk még sok hasonlót —. hogy lássuk: nagyon is indokolt egy-egy adott helyen az erőforrások ésszerű, közös, ösz- szehangolt kihasználása, A tanácsi, a szakszervezeti, a szövetkezeti és a más szervek által fenntartott művelődési intézményeknek összehangoltan, egymás munkáját kiegészítve kell működniük, ha a művelődési munka hatékonyságát növelni akarják. Még jobb, ha sikerül módot találni az intézmények közös fenntartására, mert így összeadódik a pénz, egyesülnek a szellemi energiák, a tartalmi munkában megszűnnek a fölösleges párhuzamosságok. Növekszik a közművelődési munka hatékonysága, javulnak a művelődési feltételek. • Különösen fontos, hogy a termelőszövetkezetek az eddiginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a közművelődés fejlesztéséhez. Még mindig kevés helyen vesznek részt a művelődési intézmény fenntartásában, holott a legtöbb esetben erre lenne lehetőségünk. Kívánatos továbbá, hogy az üzemi, szakszervezeti művelődési intézmények mindenütt segítsék a lakóhelyi közművelődési is — erre egyéb, ként egyre több jó példát mondhatunk —. ugyanakkor a művelődési otthonnal nem rendelkező üzemek, vállalatok munkásainak kulturális ellátásáról gondoskodjanak a tanácsi, közművelődési intézmények. Méghozzá ne csak úgy általában, az „előttük is nyitva áll az ajtónk” elv alapján, hanem a munkahelyekkel történő konkrét megállapodás alapján, igazodva az üzemi, termelési érdekekhez. • Sokat tehetnek a művelődési otthonok az iskolarendszerű felnőttoktatás sikeréért is, korrepetálások, megfelelő szakköri foglalkozásók. filmvetítések és hasonlók szervezésével. Ugyancsak segíthétik — és szintén közös összefogással! — a bejáró munkások művelődését, a munkás- szállók lakóinak közművelődési „..életét. Nem sorolom tovább a ten. nlvalókat, szakképzett és lelkiismeretes népművelőink nagyon jól ismerik azokat, s ha a fenntartók részéről maximális segítséget kapnak, meg is valósítják őket a művelődési intézmények keretében. Közös, összehangolt tevékenységgel. a spontán művelődési formákra is építve bizonyára kikerül még több olyan embert bevonniuk a közművelődés, eleven áramába, akik eddig még kimaradtak belőle. M.' I. Titus négy nyelven beszél A világ első „négynyelvű” számítógépét Párizsban helyezték üzembe. A textiltechnika és textilvegyészet, a textilgépipar és a ruházati ipar teljes szakismeret-készletét tárolja. A Titus elnevezésű komputerhez Belgiumban, Angliában, Olaszországban, Spanyolországban, az Egyesült Államokiban, Kanadában, Dél-Amerikában és az NSZK-ban nyolc végkészüléket kapcsoltak. A komputer franciául, angolul, spanyolul és németül nyelvtanilag helyesen „beszél". A komputer hasznosságára rávilágít az a tény, hogy a világon évente mintegy 100 000 publikáció jelenik meg a textilágazatban és ezek összesen 51 millió szóból állnak. Az állatorvos későn fekvő ember volt. Most is íróasztalánál ült. olvasott, szakkönyveket tanulmányozott. Kislánya, aki a táskát a temetőben felejtette, a szomszéd szobában régen az igazak álmát aludta. Féltizenegy körül járt az idő, s az orvos — belemerülve a könyvekbe — már el is felejtette a táska utáni telefonálást és azt. hogy megígérte kislányának, mire reggel felébred, bizonyára ott lesz a táska. Ránézett az asztalon elhelyezett. hangtalanul működő órára. A négyszáznapos, antik szerkezet háromnegyed tizenegyet mutatott. Az orvos hosszan elnézte, amint a négy fémgolyó forgó mozgására alig észrevehetően ugrott a. nagymutató. Tetszett neki ez az óra, büszke volt rá.' az üvegbúrát naponta sajátkezűleg törölte le. s noha már tízezer forintot is ígértek érte. nem volt hajlandó megválni a számára oly kedves órától. Kis idő múlva csögettek a bejárati ajtónál. — Na; megjött az öreg! — állapította meg az orvos és sietett ajtót nyitni. Nagy meglepetésére azonban nem Béla bácsi állt ott, hanem a felesége. — Ne haragudjon doktor úr. de tudom, hogy maga sokáig fent szokott lenni. Az uram még nem jött haza. Nem volna szíves telefonálni neki. Már egy órája lejárt a szolgálata és nincs itthon. — Ma már beszéltem vele tele. ionon. Ügy fél kilenc lehetett. Este. De azért ne tessék aggódni, bizonyára hamarosan itt lesz. Ha mégis kívánja, szívesen felhívom. S az orvos már nyúlt is a kagyló után. de hirtelen megkérdezte: — Mi is a száma? Én ugyanis a telefonkönyvből néztem ki, de maga biztosan tudja. ' Az asszony megmondta a számot, s a búgó hang után az orvos rögtön tárcsázott. A túlsó végén Csengett a telefon, de senki sem vette fel. — Na látja! Már elindult hazafelé. Messze van ám a temető — s letette a kagylót. Az asszony visszament a lakásba és lefeküdt. Elaludni azonban nem tudott, hosszú ideig csak a bejárati ajtó felé figyelt, mikor zörög a kulcs a zárban. De az nem zörgött, az asszonyt pedig elnyomta az álom. Erős csengetésre ébredt. Arra sem volt ideje, hogy megnézze hány óra van. szaladt az ajtóhoz. Az sem jutott eszébe, hogy ha férje volna, az nem csöngetne, mert kul.csa van a lakáshoz. A küszöb előtt az orvos állt. — Alszik még Béla bácsi? — Hány óra van doktor úr? — Fél hét múlt! — mondta az orvos és az asszony riadt tekintetéből kiolvashatta: az öreg még mindig nem jött háza. — Még nem jött haza. Jajj istenem. ennek valami baja esett. Soha nem szokott kimaradni. — Most már én sem tudom, hogy mit mondjak. Talán ki kellene szaladni a temetőbe. Szívesen kiviszem, ha úgy gondolja ... S negyed óra múlva a Zapore- zsec már a temetőhöz vezető sugárúton szaladt az orvossal és Béla bácsi feleségével. Amint közelebb értek, s bekanyarodtak a vasrácsos kapu előtt körbefutó útra. már látták, hogy a temetőőr házikója előtt kisebb csoportosulás van. Az őr asztalánál, bent a szobában egy rendőr ült és szorgalmasan írt valamit. Amikor az orvos és.az asszony odaértek, s elmondták, hogy kit keresnek, behívták őket a szobába. — Azt tessék megmondani, hogy hol van a férjem. Az este nem jött haza, pedig sokáig vártam rá. — Nyugodjon meg, a férje jó helyen, a kórházban van. Talán tíz perccel ezelőtt vitte el a mentő — válaszolta a rendőr, miközben széket adott az asszonynak. — Jesszusom! Hát mi történt? — Éppen azért vagyunk itt, hogy megállapítsuk, mi történt. Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy eszméletlen állapotban találtak rá a temető nyugati sarkában. Bizonyára megtámadta, valaki — fűzte hozzá a törzsőrmester és a másik széken ülő férfihez fordult. — Kérem, folytassa! — Amint említettem is. tegnap este akartunk kijönni édesapám sírjához, de eleredt az eső, s úgy terveztük, hogy ma reggel látogatjuk meg. Kocsival jö.ttünk, ketten a feleségemmel. Már közel jártunk a sírhoz, amikor hörgő, nyöszörgő hangot hallottunk. Megrémültünk, de azért csak a hang irányába mentünk. Hát ott találtuk a temetőőrt. — Milyen helyzetben feküdt? — Mi nem nyúltunk hozzá, amíg önök. illetve a mentő ki nem jött. Mi értesítettük az elvtársakat. — Honnan telefonáltak? — Innen, ebből a szobából. — Nyitva volt az ajtó? — Be volt zárva, de a kulcs kívülről benne volt a zárban, ráfordítva. Égett a villany, szólt a rádió. — Egy kérdésre nem válaszolt: milyen helyzetben feküdt a sértett. amikor megtalálták? Hason feküdt, a két karja csuk. lójánál hátul egy zsebkendővel volt összekötve, az arcát félrefordította. Tehát úgy. mint amikor önök kijöttek. Mi nem nyúltunk hozzá. — Jó, köszönöm. Ha szükség lesz még magukra, majd értesítést küldünk. Most elmehetnek. — Bocsánat! A virágokat elhelyezhetjük a síron? — Természetesen! A rendőr felvette a kagylót és telefonált. Néhány pillanat múlva már beszélt is a kórházzal. Érdeklődött, hogy milyen állapotban .van a ma reggel beszállított temetőőr. Sajnos, még kihallgatni nem lehetett. Életveszély nincs ugyan, de a kihallgatással várni kell. Az asszony megnyugodott, s az orvossal együtt hazafelé akartak indulni. De az orvos meglátta a kis táskát az asztalon, s szerette volna hazavinni. Előbb azonban tisztázni kellett, hogyan került ide a táska. Az állatorvos előadása kissé zavarosnak tűnt. A törzsőrmester pár másodpercig gondolkozott, majd megszólalt: — Jó. rendben. Elmehetnek. A Zaporozsec még rá sem kanyarodott a sugárútra, amikor két rendőr jött a temető felől az őrházhoz. A helyszínen voltak. Ahol Béla bácsit megtalálták, az elázott avarban egy vasúti jegyre bukkantak. De most nem ez volt az érdekes. Elküldték á néhány kíváncsiskodót, s becsukták avasrácsos kaput. Aztán a telefonhoz lépett a törzsőrmester és jelentette : — Megtaláltuk a nő holttestét. (Folytatjuk.)
