Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-19 / 220. szám

/

U75. szeptember 1». • PETŐFI NÉPE • 5 v

FILMJEGYZET

Szerelmi bűntény

A film kezdő és záró képsorai csaknem teljesen azonosak.. Az összegyűlt, zúgolódó embertömeg kettéválik, és a munkások utat engednek Nullának, a fiatal lombard szerelőnek, hogy bosszút állhasson szerelme haláláért. Az arcok kitűnnek a képből, s a gyár irodaépületének hátterében már csak az üzem megrémült tulajdonosa áll. Az ősi szicíliai törvények teljesednek be a fiú önkényes ítélkezésével. A különbség viszont nem lényegtelen: a társadalmi tudat, vagy pontosabban szólva az osztályellentét jelenik meg kettőjük egyenlőtlen összecsapásában.

A kommunista, elveihez szigorúan ragaszkodó Nullo mindaddig megvetette az ősi, törzsi szokásjog, a maradiság és a feudális kiszolgáltatottság kötöttségeit. A Szicíliából- érkezett család csinos tagja, Carmela azonban el sem tudja képzelni életét mindezek nélkül. Szerelmük kiteljesedésében kettőjük egymással homlok- egyenest ellentétes hitvilága ütközött össze: A fiú marxista eszményei legyőzték ugyan a lány konzervativizmusát, de Carmela halálával a győzelem értelmetlennek bizonyult. És bár más alapokról indult, ezért teljesíti be a vendetta, a szicíliai vérbosszú kötelezettségét azon, akit bűnösnek talál,

Carmela halálát ugyanis közvetve az üzem okozta. Igaz ugyan, hogy a lány a gyárban védőételként kapott tejet hazahordta népes családja számára, és így a szennyezet levegő könnyebben megtámadta a tüdejét, és így az is igaz, hogy saját maga kérte beosztását a mérgezett atmoszféráid üzemrészbe, hogy a fiúval rendszeresen találkozhasson...

A jogrend szerint tehát az üzemtulajdonos nem bűnös Carmela halálában, ám az átvállalt személyes bosszú mégis jogos, és a gyilkosság áttételesen társadalmi igazságszolgáltatássá válik.

A Szerelmi bűntény mondanivalója mindazonáltal nehezen bontható ki a két szerelmes fiatal találkozóinak, vitáinak, összebéküléseinek realista, részletgazdag szövedékéből. Csupán a nyitó- és zárójelenet utal Luigi Comencini rendező céljaira — a film cselekménye a neorealizmus korszakát idézi. Az alkotás fő erényeit is itt lehet felfedezni, a valóságos üzemi környezet, a hiteles mellékszereplők és a társadalmi háttér meggyőző ábrázolásában.

A két főszereplő Giuliano Gemma — Nullo szerepében és a Car- m,elát alakító Stefánia Sandrelli játéka jól igazodik az észak-itáliai munkásélet sivár hétköznapjaihoz. A filmet fényképező Luigi Kuvellier pedig ugyancsak mesterkéltség nélkül mutatja be az üzemi helyszíneket és Milánó külvárosainak nyomasztó képeit.

P. M.

0 Főszerepben Stefánia Sandrelli és Giuliano Gemma.

ól i. :>•; >;a íbgözryférf üJal

„Jó napot, a lánya vagyok!”

Egy leány az édesanyját keresi, aki még csecsemőkorában beadta őt a gyermekotthonba és azóta feléje se nézett. A lány azért keresi. mert az édesanyja most, életének alkonyán bizonyára támogatásra szorul. Megérkezik Moszkába, s betoppan egy olyan asszony családjába, akit ugyanúgy hívnak, mint az ő édesanyját és közli vele: „Én a maga lánya vagyok”. Szó sincs itt semmiféle mulatságos zűrzavarról. Minden kiderül. Ez a rövid tartalma az új filmnek, a Lányok-édesanyák című alkotásnak, amelyet a neves szovjet filmrendező. Szergej Gera- szimov rendezett.

A film szereplői között bonyolult kapcsolatok keletkeznek: jót akarnak egymásnak, de a nevelésben, az életmódban és az érdeklődési körükben megnyilvánuló különbségek konfliktusokhoz vezetnek.

A film központi alakjának, Olga Vasziljevnának a szerepét Ljuba Palehina filmművészeti főiskolai hallgató alakítja. Ez az első filmszerepe. A fiatal filmszí- nésznőnek sikerült határozott jellemű, mindenre érzékenyen reagáló, aktív figurát formálni a gyermekotthonban nevelkedett uráli lányból. A film ősbemutatója Szverdlovszkban volt. (APN)

VENDÉGÜNK VOLT

Enn Kreem

»

0 A bugaci slrázsahalmon a sarkkutató és a taliinni színésznő.

Fényképezőgépemmel a bugaci ősborókás egyik strázsahalmán örökítettem meg a rokonszenves taliinni házaspárt. Napok óta barangoltak az országban, csillogó szemük rriiíse árul el a gépkocsiban átszenvedett éjszakáról, a jó- •néhány kilométeres gyaloglásról. Megszokták a fáradalmakat, a fi. zikai megpróbáltatást.

Anne asszony, két szép gyermek anyja a taliinni ifjúsági színház művésze, férje, meteorológus, asztrofizikus. Mindkét foglalkozás alaposan igénybe veszi az izmokat, az ellenállóképességet, az akaraterőt. Frissek, jókedvűek az egész napos túrázás után. Mi ez annak, ki négy évet töltött az Antarktiszon, mint Enn Kreem, a bugaci borókás új hódolója.

— Magyarországon ir beszámoltak az újságok, hírközlő szerviek Antarktisz-expedíciónkról. Először néhány hónapig voltam ott, majd gondosan kidolgozott tudományos program egyik végrehajtójaként több mint negyven hónapot.

— Meséljen valamit küldetésükről.

— írtam az Antarktiszról két könyvet, mindkettőt elkapkodták. Tudom, hogy az ügynek, a veszélyes: ;é&. különleges ..vállalkozásnak szól az érdeklődés. Meteorológiai, geofizikai ismeretek bővítésére végeztünk kísérleteket, megfigyeléseket, méréseket. A 14 tagú expedícióban négy kutató dolgozott, a többiek az ellátásról, a technikai feltételek megteremtéséről gondoskodtak.

Különleges előregyártott elemekből készített házunkat is 'ők csavarozták össze, ők vágtak utat a hó és jég között, ők állították fel a műszereket.

— Mennyi időnként kaptak hazulról hírt. utánpótlást?

— Négy- hathetenként! Előfordult. főként a nagy viharok időszakában.. amikor még tovább vártuk .a gépet. De azért telt az idő, jól összeszokott a társaság, igyekeztünk munkánkat a nehéz körülmények között a lehető legjobban elvégezni.

— Bizonyára gyakran kerültek veszélyes helyzetbe, amikor csak bátorsággal, lelelményességgel menthették életüket.

— Előfordultak különleges pillanatok. noha a munkánk távolról sem volt olyan romantikus, mint az emberek általában hiszik. Izgalmas pillanatokat éltünk át, amikor doktorunk vakbélgyulladás tüneteit fedezte föl magán. Megállapította, hogy sürgős operáció szükséges. A legközelebbi kórház sok ezer kilométerre, más nem értett a műtéthez. A beteg saját magát operálta meg egy hatalmas állótükör előtt. Mintaszerűen végezte munkáját.

*

Nehéz órákat éltünk át, míg a jégbe szakadt traktort, fő közlekedési eszközünket kivonszoltuk.

— Felesége is elkísérte?

— Csak férfiak voltak. Anne nevelte a gyereket, meg végezte a munkáját a színházban. Az utóbbi években — hadd újságoljam — több magyar író művét is bemutatták. Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című műve ott is hatalmas siker volt.

— Megtudtuk, hogy miként került az Antarktiszra. de arról nem hallottunk, hogy milyen jó szél hozta önöket hazánkba.

— A , sarkon összeismerkedtem Rockenbauer Pállal, a Magyar Televízió „Napsugár nyomában” járó munkatársával, ö hívott meg. — Melyik sarkon?

— A Délin. Ott beszéltük meg ezt az igen kellemesnek, hasznosnak bizonyult nyaralást.

Kecskemét sajátságos szépségű város. Már otthon hallottunk a Kodály-intézetről; két taliinni muzsikus is részt vett a szimpozio- non. A megyei művelődési központban örömmel fedeztünk fel egy észt művészt.

Gratulálunk a pársztormúzeum tervezőjének, ritka élmény volt. Jól éreztük magunkat Pólyák Ferenc fafaragónál.

Tudomásunk szerint Enn Kreem Táj és nép címmel foglalja össze magyarországi, kecskeméti tapasztalatait.

Heltai Nándor

Örömmel köszöntjük mindazokat a pajtásokat, akik jelentkeztek, ismét, vagy most először próbálkoznak tudósítással. Közöttük akadtak, akik csupán a jelentkezés fényére szorítkoztak, őszintén megírták, hogy ezekben a napokban — tehát szeptember első két hetében — felmérő dolgozatokat írnak, ami azt jelenti számukra, hogy az elmúlt esztendő tananyagáról egyszerre adnak számot tanáraiknak. Bizony, komoly feladat ez valamennyi - ötöknek! így természetesnek, rendjénvalónak tartjuk, hogy az igazi beszámolókra a következő hetekben kerül sor.

Akadtak néhányan, akik a nyári élményekről, illetve az első csapatösszejövetelekről adtak hírt. Közülük elsőként a kecskeméti Buday Dezső úttörőcsapat tudósítójának, Szabó Éva Andreának beszámolójából közlünk részleteket.

„A tanítás első napjától kezdve a tervezgetés lázában égünk, hiszen jubileumi úttörőév következik! Iskolánk rádiójánál mindennap másik pajtásunk az ügyeletes, a kommentátor. Az egyik napon hangzott el az a versrészlet, amit csapatunk idei jelmondatának is elfogadtunk, így szól: Zengje a dal, hogy úttörők vagyunk / Mondja a tett, hogy úttörők vagyunk, / Egy új világ a mi célunk, érte harcolunk. A következő napokban a Mészöly Gyula raj tagjai jelentették be, hogv ők: 30 év — 30 tett a csapatért — elnevezéssel fognak hozzá az úttörőévi tevékenységhez. Az úttörőtanács pedig úgy határozott, hogy megfontolja a Katona József raj javaslatát, amely szerint a csapatzászló ünnepén valamennyi úttörő és kisdobos részére rendezzenek futóversenyt !

Szabó Éva Andreát a továbbiakban tudósítóink között tartjuk számon, részére válaszborítékot küldünk, várjuk rendszeres beszámolóit.

A kecskeméti Hunyadi Mátyás

úttörőcsapattól (Czolíner téri iskola) Tóth Mihály pajtás küldött élménybeszámolót. A nyári szünidőben három hetet — kiváló úttörőmunkája jutalmául — a Krím félszigeten tölthetett! Leveléből részleteket közlünk.

„Repülőgéppel utaztunk, mi, Bács megyeiek, húszán! Táborunkban kitűnő volt az ellátás, a részünkre összeállított program pedig nagyon gazdag/ Láttuk a bahesiszeráji szökőkutat, az Ar- tyeki úttörővárost, a Fecskevárat, különböző híres épületeket. Szabad időnkben' sokat játszottunk, fürödtünk. Hazafelé Moszkva nevezetességeivel ismerkedtünk. Meghatottan léptük át a Lenin- mauzóleum küszöbét, sétáltunk a Vörös téren, megcsodáltuk a Kremlt. A Lomonoszov Egyetem épülete lenyűgözött bennünket, a GUM áruházban pedig elfáradtunk a sok látnivalótól. Összefoglalva, az út gyönyörű és felejthetetlen volt.”

Az úttörőtanács tagjai és a csapat vezetője írta alá a páhi pajtások hosszú levelét, amelynek első részében szép gondolatokkal bizonyítják hálájlikat a társadalomtól és a mozgalomtól kapott tárgyi, illetve szellemi javakért. Levelük második része felhívást tartalmaz, amelyet a megye minden úttörőjéhez intéznek. Avasgyűjtési akció keretében csapatukban mindenki annyi vas-, illetve fémhulladékot gyűjt, ameny- nyi saját súlya! Másik vállalásukat: Mentsük meg tankönyveinket! címmel kezdeményezik. Ennek keretében vállalják, hogy úgy vigyáznak tankönyveikre, hogy azokat a következő tanévben is használhassák a fiatalabbak.

•

Várjuk további beszámolóitokat, hogy a jó kezdeményezésekről valamennyi úttörőcsapat értesülhessen az Üttörőélet hasábjain.

REJTVÉNYFEJTŐKNEK

Az itt közölt név hazánk felszabadításának ideién vált isrr.'ertté, híressé. A reltvényfeitők ezt az egy nevet küldjék be 'szerkesztőségünk címére, (Petőfi Népe Szerkesztősége 6000 Kecskemét. Szabadság tér l/a) levelezőlapon, szeptember 29-ig. A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Üttörőrejt- vény. A megfejtők között könyvjutalmakat sorsolunk ki.

Selmeci Katalin

MINT A MESÉBEN

0 Bricsanszk közelében (Moldvai SZSZK) népi

iparművészek alkotásai díszítik a „Fet_Frumosz” motel parkját. A képen fából faragott óriás gombák. (Fotó TASZSZ —MTI—KS)

(16.)

— Ezt a pipit kár volt elengedni! — jegyezte meg Kapros százados, miután Pintérné többszöri visszatekintés után elhagyta a szobát. Sok mindent tud!

— Szerintem csak egyet tud: hazudni! — szögezte le az őrnagy. Nem volt ugyanis nehéz kitalálni, hogy Pintérné hazudott, s hogy hazugságával menteni akar valakit, természetesen nem Kormányost, mert annyi esze talán van, hogy mostani előadásával éppen Kormányosra, vagyis szerelmére terelte a gyanút. Megfigyelte az őrnagy azt is, hogy az asszony először azt mondta, már a kapuban látta Lánczos Gizellát, majd később hirtelen izgalomba jött, amikor a sírnál is meglátta.

— Éppen azért engedtem el — folytatta némi töprengés után az őrnagy —, hogy ráébredjen: a

rendőrséget nem lehet dajkamesékkel etetni. Eszes nő ez, és hamarosan rá is ébred. Akkor megijed és pánikszerűen jön vissza, hogy az igazat mondja el. Persze az is lehet, hogy nem jön rá, csak megörül, hogy elengedtük és kész. Egy dolog azonban izgat engem. Nevezetesen, hogy miért akarja önmagára vállalni a gyilkosságot? Kit akar ez a nő menteni, kinek falaz? Talán mégis a mérnöknek ... ? — tette fel szinte csak önmagának a kérdést az őrnagy és a telefon után nyúlt.

— Hivassák be Kormányos László építészmérnököt. A tervezővállalatnál dolgozik, tanúként kell kihallgatnunk.

— Értettem, őrnagy elvtárs? — hangzott a vonal túlsó végén, majd egy kattanás jelezte, hogy letették a kagylót.

Kormányos már egy óra múlva kopogtatott az őrnagy ajtaján. Meglehetősen nyugodt arckifejezéssel lépett be, s úgy látszott rajta, halvány fogalma sincs, miért hivatták a rendőrségre.

— Parancsoljon, őrnagy elvtárs! — állt meg az asztal előtt, majd miután az őrnagy kérte, elővette személyi igazolványát és átnyújtotta a rendőrtisztnek. Benke őrnagy alaposan átlapozta a könyvecskét, s látta, hogy Kormányos törvényesen elvált, egy nagykorú és egy kiskorú gyereke van.

— Jó, köszönöm. Foglaljon helyet —, s az őrnagy a fotelra mutatva visszaadta az igazolványt. Kormányos nem kérdezett semmit, helyet foglalt és várakozóan tekintett Benkére, aki néhány pillanat múlva meg is szólalt.

— Kérem, mérnök úr, bizonyára tudja, hogy november elsején a temetőben gyilkosság történt. Ezzel kapcsolatban szeretnénk tanúként kihallgatni. Néhány kérdést ha megenged.

A mérnök arcán a csodálkozás jelei mutatkoztak. Szólni akart, de az őrnagy kérdése megelőzte.

— Ismeri ön Pintér Lajosnét?

— Igen, ismerem.

— Ha szabad kérdeznem, hogyan ismerte meg és milyen kapcsolat van kettőjük között?

— Két évvel, ezelőtt egy alkalommal a strandon ismertem meg. Gyakran kijárok minden nyáron, s feltűnt, hogy ő mindig egyedül van kint. Éppen úgy, mint én. Akkor már három éve

elváltam a feleségemtől. Egy vasárnap ismét kint volt ő is, én is. Már több napja nézegettük egymást, s most kapóra jött a vihar. Felajánlottam neki, hogy kocsival hazaviszem. Az első szóra beleegyezett, s attól kezdve udvaroltam neki.

— Miért mondja ezt múlt időben?

— Szakítottam vele.

— Ha meg nem sértem, meddig mentek el a kapcsolatban? — Kérem, én elvált férfi vagyok. Pintérné igen mutatós asszony. Szóval a szeretőm volt — bökte ki nagy nehezen a mérnök, s nem értette, mi köze lehet ennek a gyilkossághoz. Felmerült benne, hogy talán csak nem Magdi, mármint Pintérné... de gondolatának nem ért a végére.

— És miért szakítottak?

— Meguntam már az örökös hazudozásait. Sajnos, ezt kell mondanom. Pintérné olyan nő, aki akkor is hazudik, amikor semmi értelme. Én nem is kérdeztem tőle soha semmit a múltjáról, de ő mindig mesékkel traktált. Aztán a kollégáimtól tudtam meg, ugyancsak véletlenül, hogy egészen másként volt minden. Nem értettem ezt a ha- zudozási mániát. Én ehhez nem vagyok szokva, nekem ez idegen. A szakítás közvetlen oka az volt, hogy egyik orvos ismerősöm, akivel egy házban lakunk, gyengéden figyelmeztetett, hogy valami állatorvos is jár Magdihoz. Én

nem beszéltem neki erről, csak megmondtam, hogy ne haragudjon, de vége a dalnak, azaz — bocsánat a kifejezésért — hagyjuk abba a játékot.

— Mikor volt pontosan ez a szakítás?

—■ Mielőtt elutaztam volna Pécsre. Vagyis október 3f)-án. Nekem 31-én háromnapos tanácskozásom kezdődött Pécsett, s úgy gondoltam, ez éppen jól jön 3/ szakításhoz. Elutaztam, néhány napja tértem vissza.

— November elsején nem volt randevúja a temetőben?

— Nem kérem. Én Pécsett „ voltam, a Pannónia Szállodában laktam. Ezt igazolni is tudom több oldalról.

— Nincs szükség az igazolásra. Elhisszük.

— Szabadna megtudnom, hogy mégis miről van szó? — kérdezte bátortalanul a mérnök, mert izgatta, hogy. hogyan kerülhetett ő a rendőrség érdeklődési körébe.

— Említettem már, hogy november elsején este gyilkosság történt a temetőben. Nos — egyelőre elégedjen meg ennyivel — kihallgattuk Pintér Lajosnét is, aki elmondta, hogy magára várt az édesapja sírjánál, ahová randevút beszéltek meg. Elmondta azt is, hogy össze akartak házasodni.

— Erről egyszer sem volt szó közöttünk — szólt közbe hirtelen a mérnök és bocsánatkérően nézett az őrnagyra, aki éppen folytatni akarta. .

— Szóval elrúondta, hogy maga nem jelent .meg a randevún, viszont a másik sírnál ott volt Pintérné volt férjének egykori szerelme, aki miatt ő Pintér Lajostól elvált. Ezután olyan vallomás következett, amiből mi arra következtethettünk, hogy ón is ott volt a temetőben. Hozzá kell tennem azonban, hogy a következtetésnek csak lélektani alapja van.

Az őrnagy ezt az utolsó mondatot már megbánta. Ügy érezte, kár volt kijátszani magukat. De sokáig nem töprenghetett, mert nyílt az ajtó és Kapros — aki akkor ment ki a szobából, az őrnagy szemének mozdulatára, amikor a mérnök a Pannónia Szállodát említette — egy telexüzenettel lépett a szobába, s odatette az őrnagy asztalára. Az őrnagy nézte, nézte a papírt, amelyen a következő szöveget olvashatta:

Kormaanyos Laaszloo (1930. Csanytelek, anyja neve Kaasaas( Borbaala) 1974. október 31-roel november 1-eere virradoo eej- szaka volt a szaallo vendeege. Veege...

— Nézze Kormányos — kezdte az őrnagy, miután elolvasta az üzenetet. — Ne hazudozzon maga is.

(Folytatjuk)

\