Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-03 / 206. szám

1975. szeptember 3. • PETŐFI NEPE • 5 A FŐIGAZGATÓ A ZSÚFOLTSÁGRÓL, A TERVEZETT BŐVÍTÉSEKRŐL, ÜJ ÉLETMENTŐ MŰSZEREKBŐL Építik az új kecskeméti kórházat! Sokat beszélnek az emberek a kecskeméti kárházról. A meglevő­ről és a tervezettről egyaránt. Az előbbiről megoszlanak a vélemé­nyek, az újtól mindenki a körül­mények lényeges Javulását várja. Azt kértük dr. Gubacsi László fő­orvos-főigazgatótól, hogy „mind­kettőről" tájékoztassa olvasóinkat. Szívesen vállalkozott a közvéle­mény informálására. — Kezdjük a könnyebb végén, beszélgessünk először az új kór­ház építéséről — indítványozom. — Könnyebb? Tudja, mennyi időt töltöttünk az ezzel kapcso­latos ügyekkel ? Természetesen boldogan vállaljuk az efféle több­letterheket. Örömmel közölhetem, hogy 1975. augusztus 11-én meg­kezdődött a 680 ágyas kórház transzformátor- és kazánházának az alapozása. Mióta vártuk ezt a napot! Kiemelten kezeli az ügyet, mert az, valamennyi ér­dekelt vállalat, elsősorban a BÁCSBER, a Bács megyei Ál­lami Építőipari Vállalat és a megyei tanács. A BÁCSBER Fáy Ferencné személyében létesítmé­nyi főmérnököt jelölt ki. Vala­mennyien mindent megtesznek azért, hogy 1980. június 30-án át­adhassák az új intézményt. — Készülnek-e már a „költöz­ködésre”? Mit tesznek azért, hogy a kezdet kezdetén mara­déktalanul kihasználhassák a kedvezőbb feltételeket? — Megkezdjük a különböző szakterületen vezetői beosztá­sokban dolgozó orvosok kiválasz­tását. Bővül a létszám, új osz­tályok segítik majd a gyógyí­tást. Megkezdi működését az orthopédia, a gyermek-urológia, a rheumatológia. Sok fiatal or­vos került hozzánk az elmúlt években és újabbakat várunk. Erőfeszítéseket teszünk az úgynevezett egészségügyi közép- káder-utánpótlás megszervezése­re. Különös gondot fordítunk a nővér- és asszisztensképzésre, más speciális végzettségűek ta­níttatására. Már 1976-ban növel­ni kell az ápolónőképzőbe fel­vettek számát. Súlyos, leküzdhetetlen nehéz­ségeink lesznek, ha 1977-ben nem indítanak új, párhuzamos osz­tályt. Jelentkezőre főként a 14— 16 éves környékbeli fiatal lá­nyok köréből számíthatunk. Ná­luk még van varázsa az ápoló­női pályának. Megfelelő számú nővér kiképzéséhez azonban kol­I Dr. Gubacsi László főigazgató. légiumi helyek kellenének, mert 30—50 kilométerről nem járhat­nak be naponta a diákok. Több hazai és külföldi egész­ségügyi intézmény szervezési és vezetési módszereit tanulmányoz­zuk, hogy Kecskeméten alkal­mazhassuk a kedvező tapaszta­latokat.. — A gondok ellenére biztató jövőtől forduljunk napjainkhoz. Főigazgató . elvtárs behatóan fog­lalkozott az egészségügyi szerve­zéssel. Kinevezése óta módosí­tották-e a betegellátás rendjét? Szervezeti intézkedésekkel javí­tottak-e a meglevő anyagi és szellemi energia kihasználtsá­gán? — A múlt év végén kérdőíves módszer segítségével tájékozód­tunk a lakosság körében arról, miként vélekednek gyógyító te­vékenységünkről. A tanulságos válaszok elemzése, összegezése után meghatároztuk a feladato­kat. Arra törekszünk, hogy el­különítsük a súlyos és kevésbé súlyos betegeket. Otthonosabb legyen az étkeztetés. A dolgo­zók és az ápolónők következete­sebben ragaszkodjanak a házi­rendhez. A változtatásokhoz tre- mészetesen idő, pénz és egy cso­mó más feltétel szükséges. Ter­mészetesen nincs sem szükség, sem lehetőség a gyors változta­tásokra. Máris megkezdtük a központi sterilizáló részleg kialakítását. Itt sterilizálják az orvosok által használt műszereket, fecskendő­ket, ollókat, injekciós tűket és más eszközöket. Ezáltal ezeknek az eszközöknek a tisztasága job­ban megfelel a követelmények­nek, mint az a mód, ahogy ez jelenleg történik. A Petőfi Népe már beszámolt a Mikrofilmtechnikai Központtal közösen kialakítandó nyilvántar­tásról. Tenyérnyi filmlapon tá­roljuk az egy-egy betegre vo­natkozó adatokat, előző kórlap­jait, laboratóriumi és röntgen­eredményeit. — 1980-ig bővítik-e, korszerű­sítik-e a jelenlegi épületeket? — 1974-ben 30 ezer beteget gyógyítottunk. Az átlagosnál is zsúfoltabb az idegosztály. Ta­valy áprilisban például a 45 ágyas osztályon 126 beteggel foglalkoztak. A szülészeti és a tüdőosztály hasonlóan zsúfolt. Súlyos hiba lenne, ha a megle­vő adottságokkal várnánk az új kórház felépítését. Elviselhetet­len feszültségek keletkezhetné­nek időnként. Szerencsére a felettes szervek a legteljesebb megértéssel eny­hítik a gondokat, javítják a gyó­gyító munka feltételeit. Másfél év múltán 92 ágyas új pavilont adnak át e szemlélet, e törekvés bizonyítékaként. Ebben helyezik el az új szemészeti osztályt, a hozzá tartozó vizsgáló helyisége­ket, a korszerű műtőt. Műtétre, gyógykezelésre eddig Bajára, Budapestre, Szegedre küldtük, küldjük a betegeket, 1977-ben sor kerülhet a jelen­leg a Köjál épületében műkö­dő fertőző osztály visszatelepíté­sére. Jövőre szeretnénk megkez­deni és befejezni a Vértranszfú­ziós Állomás korszerűsítését. A következő években remélhetőleg felújíttathatjuk a csatornaháló­zatot. — A gyógyításhoz jó orvoso­kon kívül minél modernebb mű­szerek, berendezések is szüksé­gesek. 1974-ben kaptak-e, vásá-0 roltak-e korszerű eszközöket? — Folyamatosan, rendszeresen bővítjük, gyarapítjuk a műszer-, a gyógyászati eszközállományt. Különösen sokat jelent a baleseti sebészet számára az úgynevezett külső rögzítő berendezés. Segít­ségével mindenféle végtag-csont­törés korszerűen ellátható, műtét nélkül szilárd csontegyenesítést tesz lehetővé, alkalmazása esetén izületi merevedés nem következ­het be. Lényegesen rövidül a gyógyítás időtartama. A comb­• Vizsgálat a korszerű röntgengéppel. • A Heilige életmentő készülék. (Szilágyi Mihály felvételei.) csönttörésnél — például — a végtag már a tizedik napon ter­helhető. Az I. számú belgyógyászati osztály számára sikerült heveny szívmegállás esetén alkalmazha­tó berendezést beszerezni. A műszer megindítja a megállt szivet és utána biztosítja a szív­verés megfelelő ütemét. A beteg­gel együtt könnyen szállítható így eljuttatható az életveszélyes állapotban szenvedő beteg olyan szegedi vagy pesti klinikára, ahol megfelelő beavatkozással meg­menthető, meggyógyítható. Mű­ködése teljesen biztos, könnyen kezelhető. A Heilige gyártmányú össze­tett készülék figyeli, szívverésről szívverésre követi a szív életét. Fontos része a rögzítő szerkezet: rajzban, folyamatosan megörökí­ti a szív állapotára jellemző áb­rát. Harmadik része nagy ener­giájú elektromos ütéssel meg­szünteti a szívműködés rendszer­telenségeit, s ezzel helyreáll a normális szívműködés. Mindkét készülék révén sok embert menthettünk meg. A Medicor Művek világszín­vonalú terméke képerősítővel el­látott, ipari tévé-lánccal össze­kötött nagy teljesítményű rönt­genkészülék. Magunk is megbi­zonyosodhattunk kiváló tulajdon­ságairól. Előnye, hogy a hagyo­mányos készüléknél lényegesen kevesebb sugáradag szükséges a vizsgálathoz. A képernyőn töb­ben nézhetik egyszerre a vizsgált felületet, így hatékonyabbak a konzíliumok, eredményesebb az oktatás. Lehetőség van filmfel­vevő és fényképezőgép felszerelé­sére is. — Tapasztalataink, értesülé­seink szerint az utóbbi években javult a kórházban a légkör, ha­tékonyabb a gyógyítás. A zsúfolt­ság sajnálatosan csökkenti az , egészségügyiek fáradozásainak a hatását, károsan befolyásolja a betegek közérzetét, a kórházról kialakuló véleményeket. Befejezésül arra kérünk vá­laszt, hogy miként próbálják enyhíteni a zsúfoltságot, illetve ennek kedvezőtlen következmé­nyeit. — A jobb belső munkaszerve­zés, nagyobb odafigyelés, az osztályok eredményesebb együtt­működése is csökkenthetné a zsúfgoltságot. Bizonyos vizsgála­tok szükségtelenül elhúzódnak. A változtatáshoz a jó szándék ke­vés. Olykor létszám- vagy fel­szerelésig iny miatt az elméleti­leg lehetségesnél lassabb a gyó­gyítás. Még fontosabbnak és hatéko­nyabbnak érzem az alapellátás javítását. Ha a körzeti, üzem- és gyermekorvosok kedvezőbb kö­rülmények között dolgozhatná­nak kevesebben szorulnának kór­házi kezelésre. Megfelelő labo­ratóriumi vizsgáló eszközök bir­tokában gyorsabban felismerhet­nének bizonyos betegségeket, il­letve otthon gyógyíthatnának so­kakat. Ugyanezen elvek szerint kelle­ne fejleszteni, javítani a rende­lőintézeti betegellátást. Ez a módszer olcsóbb a kórházi ágyak számának állandó növelésénél. A kórházi zsúfoltság megszünteté­se, csökkentése, tehát az egész egészségügyi hálózat munkájának a függvénye. Heltai Nándor A szellemi képesség diagnózisa A világ sok tudósa fáradozik azon, hogy behatoljon a termé­szet legbonyolultabb alkotásának, az em­beri agynak a rejtel­meibe. Több kutató- csoport tevékenysége annak megállapítá­sára irányul, hogy milyen intellektussal és munkaképesség­gel rendelkeznek azok az emberek, akik számítógépek tervezésével foglal­koznak. Az általuk létrehozott kiberneti­kai rendszerek maj­dani „intelligenciá­ja” ugyanis nagy­részt az ő szellemi képességeiktől függ. Az egyik szovjet láborlóriumban a konstruktőröket egy karosszékbe ültetik, felerősítik rájuk az érzékelőket és adat­továbbító egységeket, majd hoz­záfognak a kísérletekhez. A ve­títővásznon különböző számok jelennek meg, amelyeket négy­zetre kell emelni és szóban kö­zölni az eredményeket. A számok egyre gyorsabban követik egy­mást, a kísérleti személy egijre nehezebben tudja megoldani a feladatokat, mind gyakrabban követ el hibákat. Agya megfeszí­tetten dolgozik és a bioelektro­mos jelek egész özönét bocsátja ki A bonyolult és pontos beren­dezések megszűrik a jeleket, ki­választják közülük a lényegese­ket és azokat mágnesszalagon, papírcsíkon rögzítik. ,A kapott adatokat matematikai módszerek segítségével dolgozzák fel, majd megállapítják, hogy milyen volt a kísérleti személy agyműködésének állapota a megfeszített szellemi munka kö­zepette. . • Tanévnyitás az Iskolatelevízióban Az új tanévben mintegy 25 ezer percnyi műsoridővel segíti a Ma­gyar Televízió a tanulók, peda­gógusok munkáját. Kelemen Endre az Iskolatévé vezetője az MTI munkatársának elmondta, hogy az elkövetkező hónapban jónéhány új sorozatot mutatnak be, illetve számos új sorozat fel­vételét kezdik. A kicsinyek számára az idén több színes műsor készül. Nekik forgatják például a Négy évszak című sorozatot, amely ember és természet kapcsolatát szemlélteti sokoldalúan. Ugyancsak a legfiata- labbaknak szánják az Esőleső című természettudományos mű­sort is, amely ötletesen vezeti be a gyerekeket a tudomány vilá­gába. Az anyanyelv-oktatás szín­vonalának emelésére vetítik majd a Szórakatémusz című sorozatot, amely 10—10 perces epizódokban teszi lehetővé a gyerekeknek a nyelvhelyességi kiejtési törvé­nyek elsajátítását, begyakorlá­sát, valamint irodalmi ismerete­ik gyarapítását. Szintén az alsó­tagozatosoknak szól a Mezőgaz­dasági növények című sorozat több új adása is, amelyek a ga­bonaféléket, a kapásnövényeket mutatják be. A szocialista ün­nepeink tantervi sorozatba illesz­kedik az a produkció, amelyet Leninről forgatnak a gyerekek­nek. A film egy részét eredeti színtereken, a Szovjetunióban kívánják rögzíteni. Az Iskolatelevízió ugyanakkor olyan új sorozatokat is útjára in­dít a most kezdődő 'tanévben, amelyek nemcsak egy-egy osztály közösségéhez szólnak, hanem en­nél lényegesebb nagyobb tábor érdeklődésére tarthatnak számot. Ilyen például a Gitáriskola című sorozat, amely Szendre^-Karper László gitárművész vezetésével Horváth Ádám rendezésében ke­rül a nézők elé. Segítségével az érdeklődők megismerkedhetnek a hangszer világával, megtanul­hatják a hangszer használatát. A pedagógusok Fáklya klubjában ezzel párhuzamosan tanfolyamok is indulnak a gitározni tanulók örömére. Tíz részes sorozat ve­zeti be a gyerekeket az úszás vi­lágába. Rajkl Béla nemzetközi­leg is ismert úszúsoktató szak­ember forgatókönyve nyomán most zajlanak a sportuszodában a film felvételei. A VII. osztályosoknak a kuruc- korról, Csokonairól, Jókairól, Vö- rösmartyról és Kölcseyről készí­tenek filmet, illetve ugyancsak a hetedikesek történelemoktatásá­hoz forgatnak összeállítást a pá­rizsi kommünről, Napóleonról, az ifjú Engelsről. A középiskolások számára mutatják be a Világné­zetünk sorozatot, amelynek első adása természettudományi kér­désekkel foglalkozik, majd Her­mann István filozófus vezetésé­vel ismeretelméleti, társadalom- tudományi kérdések kerülnek te­rítékre. Megkezdődnek az új, 20 részes filmesztétikai sorozat felvételei is. A pedagógusok számára foly­tatódik a Mi újság az iskólában? című sorozat, amelyben a többi között szó lesz a vizuális eszté­tikai nevelésről, a továbbképzés­ről, a múzeumok és az iskola kapcsolatáról. Folynak az előkészületek a felnőttoktatás televíziós támoga­tására. Szeptemberben „Tanulni sohasem késő” címmel riport­műsort sugároznak a felnőttok­tatás formáiról, lehetőségeiről. Az Iskolarádióval közösen láttak hozzá a dolgozók általános isko­lája VII—VIII. osztályának anya­gához kapcsolódó sorozatok rög­zítéséhez. Talán tíz perc sem telt el, a rendőrségi autó máris a vasrácsos temetőkapu elé kanyarodott. Hár. man ugrottak ki belőle és egye­nesen a gondnokhoz mentek, aki bezárt ajtó mögött várta őket. Félt az öreg. Nem bírta kiverni fejéből azt a gondolatot, hogy a tettes, vagy tettesek valahol itt kóborolnak a temetőben, látták, amint ő felfedezte a letakart nőt. Amikor azonban az ablak fényé­ben feltűntek a rendőrök, azonnal ajtót nyitott és befelé tessékelte volna őket. de erre nem voltak hajlandók. — Maga telefonált a rendőrség­re az imént? — kérdezte az egyik hadnagy. — Igen kérem, én voltam, mi­velhogy. amint mondtam is a te­lefonba ... — Meg tudná mutatni a helyet, ahol az áldozat fekszik? — hang­zott az újabb kérdés. — Hogyne, természetesen. Pil­lanat, hozom a lámpámat —, s Béla bácsi beugrott a fülkébe, de utána szóltak, hogy ne fáradjon, mert a rendőrségnek szintén van­nak lámpái. Az öreg mégis hozta nagy méretű rúdlámpáját. s ma­gát immár tökéletes biztonságban érezve mutatta az utat a rend­őröknek. Közben elkezdte magya­rázni, hogyan is talált rá az ál­dozatra. ki az az orvos, aki tele­fonált neki, mivel a kistáska ott maradt. Még azt is elmondta, hogy a kabáttal letakart nőt a harmincötödik parcella tizenötös sírja mellett találta, fejjel a város felé, noha a fejét nem látta, csu­pán a csizmáit. Még néhány másodpercig men­tek, aztán Béla bácsi tétován megállt. Elértek arra a helyre, ahol maximum egy fél órával ez­előtt látta a világosbarna műbőr kabáttal letakart valakit. Most viszont nyoma sem volt az illető­nek, de még a kabátnak sem. — Érdekes, az előbb még itt \olt! — motyogott kétségbeeset­ten az öreg. a rendőrök pedig egymásra néztek. Nem értették a helyzetet. Magukban akár meg is mertek volna esküdni, hogy az öregnek lázálmai voltak. — Jól emlékszik papa? Nem­csak valami rémlátomása volt ez az egész história? — kérdezte néhány pillanatnyi csönd után a hadnagy. — Had nagy‘Ül vtárs! Hát persze, hogy jól emlékszem. A táskáért Jöttem ki, mert a doktor úr tele­fonált. s amikor visszafelé akar­tam menni, a lámpám fénye rá­vetődött az áldozatra. Szóval a nőre, aki itt feküdt. — Biztos abban, hogy egyedül feküdt? — tréfálkozott a törzsőr­mester, de a viccet most senki nem akarta érteni, visszhangta- lan maradt. — Lehet, hogy csak be volt rúgva az illető. Nem gondolja bácsikám? — fordult a még min­dig ott toporgó öréghez újra a hadnagy. — Hát azt valóban nem tudom, mert nem is néztem. Én azt gon­doltam, hogy meghalt, vagy leg­alább is kevés élet van benne Most akkor mi lesz? Kérem, én nem akartam félrevezetni a tisz­telt hatóságot — sopánkodott a temetőőr, s megindult a távozó rendőrök után, vissza a kapuhoz. — Ezt mi nem is feltételezzük magáról. Gyakran van az úgy, hogy a naplóba be kell írnunk: a kihívás alaptalannak bizonyult. Most is beírjuk. Biztos, hogy va­lami kis részeges hölgyike lehe­tett, aki magához tért a hidegben és elment. Volt már ilyen a tör­ténelemben. A három rendőr beült a Vol­gába. s megindultak a város felé vezető úton. Az öreg egyedül ma­radt. Gondolkozott a kis szobá­ban, szégyelte magát, hiszen ő valóban látta a letakart valakit, s nem úgy nézett ki, mintha ré­szeg volna. Kár, hogy nem nézte meg jobban. Fel kellett volna emelni a kabátot, megtapogatni a pulzust, meg ilyenek, s csak azután telefonálni a mentőknek, esetleg a rendőrségnek. így tépelődött magában a te­metőőr. Kérdően nézett az aszta­lon levő rádióra, a telefonra, a fehér, piros virággal díszített tás­kára. mintha azoktól várna fele­letet. Nem tudott megnyugodni abban, hogy ő íme félrevezette a hatóságot. Pedig világ életében tisztességes, igazmondó ember volt Hirtelen mozdulattal' felvet­te a táskát, s kinyitotta. Egy dí­szes, törpékkel díszített gyerek­zsebkendő volt benne és az a sár­ga, rózsaszínű pogácsákból készült fűzér. amit minden halottak nap­ján árusítanak a temető kapuja előtt. Megbánta, hogy kinyitotta a táskát. Gyorsan becsukta, óva­tosan a rádió mellé tette. Aztán felállt, vállára terítette köpenyét és lámpájával elindult, hogy újra meggyőződjön a valóságról. Egyenesen az előbbi helyre ment, oda. ahová a rendőröket is vezette. Semmi. Csönd, enyhe, de immár csípős, novemberi szél, s a lombhullatott fák ágainak nyöszörgése, néhány éjszakai ma-' dár suhanó repülése hallatszott. Béla bácsi elhatározta, hogy ha kell, az egész temetőt átkutatja, de mindenképpen nyomára buk­kan valakinek, tisztázza önmaga előtt is a tényeket, ha ugyan le­het itt valamit tisztázni. A nő — mert az kétségtelen, hogy nő volt — eltűnt. Talán valóban részeg lehetett. De akkor ki takarta be. Márpedig ahhoz, hogy letakarják, le kellett vetni róla a kabátot. Vaigynem is a saját kabátja volt? — merült fel a kétely a temető­őrben. s tovább ballagott az ava­ron, körbe forgatva, majd egye­nesen földre irányítva a lámpa sugarát. A sírok közötti füves részen azonban hiába keresett volna kü­lönleges nyomot, mert igaz, ren­geteg lábnyom vezetett össze­vissza, de ma halottak napja volt, a temetőben mindenféle em­ber megfordult. Hiába indult volna el tehát bármelyiken, az semmit nem mondott volna. Már jól bent járt a temetőben, köze­ledett az utolsó parcella felé, amikor az egyik, márványlappal lefedett kripta tetején észrevette, hogy még mindig ég a befőttes üvegbe állított vastag gyertya. Ezen elcsodálkozott, hiszen köz­ben eső esett, a szél hol erőseb­ben. hol gyengébben, de meg­szakítás nélkül ostromolta a fá­kat, bokrokat és elfújta a gyer­tyákat is. Akkor ez miért ég? A temetőőrt fokozatosan hatal­mába kerítette a páni félelem és már megbánta, hogy újra kijött az őrházból. Megindult fantáziá­ja rémképeket vetített elé. Ügy határozott, hogy nem kutat to­vább, visszamegy a helyéré. be­zár mindent és hazaindul. Telje­sen szokatlan utakon, szinte futó­lépésben haladt, de még nem lát­ta a porta ablakfényét. Lámpáját nem merte eloltani. Néhány méter után, amikor egy nagy méretű sírkpvet elhagyott, valaki hátulról elkapta, a földre teperte és fojtogatni kezdte. Az öreg elvesztette az eszméletét, hörgött. de a tettes még fojtogat­ta. Közben újra eleredt az eső. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents