Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-17 / 218. szám
1975. szeptember 17. • PETŐFI NÉPE • > „KOMOLYAN VESSZÜK A POLITIKAI KABARÉT’ A Mikroszkóp Színpad Kecskeméten Sok millió halivadék Hétfőn délután és este a Mikroszkóp Színpad művészeinek tapsoltak a kecskemétiek. A megyei művelődési központ színháztermében második alkalommal vendégszerepelt a Komlós János vezette népszerű budapesti társulat. Bemutatójuk egyben évadnyi. tó előadás is volt, a „Magától nem megy” című kabaréműsort ugyanis csak a Bács megyei tájelőadást követően tűzik műsorra ismét a fővárosban. Az igényes kabaré e sajátosan „budapesti” műfaj megnyerte a közönség tetszését. A siker egyben azt is jelezte, hogy a megyeszékhelyen is szép számmal vannak értői a szatírának, a hibákat, visz- szásságokat. szellemesen ostorozó, valójában komoly politikai mondanivalót hordozó tréfáknak és jeleneteknek. A közkedvelt „sztárok”, elsősorban Komlós János és Hofi Géza mellett a kecskeméti Katona József Színház egykori színészei; Sass József és Székhelyi József is elismerést arattak. A szellemes szöveg, a jellem- és helyzetkomikumra, valamint a valóság és látszatának ellentmondásaira épülő magánszámok és jelenetek hétköznapjaink groteszk visszásságait feszegették. Az előadás szünetében megkérdeztük Komlós Jánost, a társulat igazgatóját a Mikroszkóp Színpad terveiről. Elmondta, hogy a „Magától nem megy” című produkciónak épp kétszázadik előadását láthatták a kecskemétiek. — Minthogy komolyan vesszük a politikai kabarét és e műfaj lényege a mindenkori aktualitás, szüntelenül változtatunk a szövegen, a jeleneteken — magyarázta. — Olykor szezon közben is módosítunk néhány dolgot,, de a nyári szünet alatt alaposan átrostáljuk a műsort. Nos, hát ennyiben új mindaz, amit ma láthatnak a nézők. Az ősz folyamán a társulat felújítja A versenyló halála és a Csendesek a hajnalok című darabokat. Az utóbbit november 3-tól tűzik műsorukra a szovjet dráma hete alkalmából. Időközben átfésülik” az április 4-re bemutatott politikai montázs műsorokat is. Januárra tervezik „Az okosok földjén” című Komlós János által írt szatíra premierjét, majd a felszabadulás évfordulóját hagyományosan ismét egy szovjet szerző darabjával, vagy színpadi átdolgozásával ünnepük meg. — A Mikroszkóp Színpad sajátos lehetőségei — szerencsére — megakadályoznak bennünket abban, hogy hagyományos színházat csináljunk — magyarázta Komlós János. — Ennek köszönhető sajátos játékstílusunk, és az, hogy „mozgó” társulat lettünk. Évente több mint hatvan előadást játszunk „házon kívül”. Csepelen és a Csiliben már törzsközönségünk van és tervezzük más fővárosi peremkerületek „elfoglalását” is. Jó kapcsolataink épültek ki Dunaújvárossal, Székesfehérvárral, Veszprémmel és az utóbbi félév gyakorlatából következően Kecskeméttel is. A versenyló halála című Ajtmatov-darabot kedvezően fogadta a művelődési központ közönsége és az eddigi jelek • szerint talán nem bukunk meg kabaréműsorukkal sem ... így hát valószínű, hogy a közeljövőben újra találkozunk ... Pavlovits Miklós A bajai Új Elet Halászati Termelőszövetkezet karapancsai halkeltető üzemében évente 15—20 millió halivadékot keltetnek mesterségesen. Az ott nevelt csukaivadékokat a nyílt vizeken engedik el, a ponty-, harcsa-, amúrbusaivadékok Baja és környékének halgazdaságaiba kerülnek továbbnevelésre. Képünkön: a halivadékok fejlődését ellenőrzik a szövetkezet szakemberei. (MTI-fotó: Danis Barna felvétele — KS) Kettős teleszkóp A KGST-tagországok csillagászainak nemzetközi együttműködési központja az azerbajdzsáni Semahini Asztrofizikai Obszervatórium. Az itteni kutatók más kérdésekkel együtt a csillagok mágneses tereit tanulmányozzák. Itt állították fel a világ első kettős, fotoelektrikus teleszkópját, amellyel egyidejűleg két égitestet figyelhetnek meg. Egy New York-i Moszkvában „Abban a pillanatban, amikor elhagytam New Yorkot, akkori polgármestere, John Lindsay már belefáradt abba, hogy a forrongó néger és portoricói gettókat járja, és megpróbálja lecsillapítani a nyomortanyák lakóit, akik a patkányok, svábbogarak és a faji előítéletek ellen küzdöttek, s meggyőzze őket arról, hogy a városi önkormányzat gondoskodik róluk. Lindsay szép profilja nem segített. Nem pótolhatta a lakásokat, iskolákat, a nemlétező kórházakat, a munkát, amihez nem jutottak hozzá. A négy esztendő alatt, amit Moszkvában töltöttem, soha nem láttam, hogy Pfomiszlov polgár- mester hasonló sétákat tett. volna » moszkvaiak megnyugtatására. A moszkvaiaknak nyomosabb bizonyítékaik vannak arra, hogy városuk és kormányuk gondoskodik róluk ...” Ezeket a sorokat egy amerikai újságíró. Mike Davidov írta, aki néhány évig tudósítóként dolgozott a Szovjetunióban. Itt. szerzett élményeiről, tapasztalatairól szóló írását a közelmúltban jelentette meg az APN hírügynökség. Miért keltette fel a városok problémáival foglalkozó újságíró figyelmét a szovjet valóság? „Lenyűgöz az építés lendülete ” „A Szovjetunió — írja Mike Davidov — a legjobb úton van afelé, hogy az első olyan ország legyen a történelemben, amely teljes egészében megoldja népének lakásproblémáját. Sem a múltban, sem a jelenben egyetlen egy állam nem tűzött maga elé ilyen célt és természetesen nem is valósított meg ilyesmit.” Az 1966—1970-es ötéves terv során a Szovjetunióban több mint tizenegymillió lakást építettek, vagyis körülbelül 2,3 milliót évente. A jelenlegi ótéves tervben (1971—1975) még tizennégymil- liót építenek. 1965-től mostanáig csupán Moszkvában 840 ezer család kapott új lakást — minden második család. „A szovjet életre az jellemző — írja az amerikai újságíró —, hogy nincs jelentős eltérés a politikusok ígérgetései és a konkrét tettek között. Amikor Promiszlov polgármester bejelentette, hogy 1973-ban 120 ezer lakást építenek fel. akkor 120 ezret fel is építettek. A tervek nem teljesítése éles társadalmi bírálat tárgyát képezi, s ez általában se- gít legyőzni a nehézségeket.” Ml az oka annak, hogy a Szovjetunióban ilyen nagyméretű lakásépítés folyik? Davidov több más ok mellett kiemeli azt; hogy a városokban nem kell fizetni az ingatlanügynököknek a telekért, melyekre a lakóházakat építik. New Yorkban és más amerikai városokban a telek ára egyenlő magának az építkezésnek a költségeivel, vagy még is haladja azt. Valóban, a Szovjetunióban a föld az állam tulajdonában van, és az építkezéseknél ezért külön nem kell fizetni. Lehet háztulajdonosok nélkül élni? „Kevés idő telt el a Szovjetunióba érkezésünk óta — írja Mike Davidov —. amikor hirtelen eszünkbe jutott: teljesen megfeledkeztünk életünk egyik fontos figurájáról — a háztulajdonosról. Nálunk az USA-ban ő az, aki a családok legnagyobb részének • a legtöbb gondot okozza. Mindenekelőtt oda kell adni neki a havi jövedelem 30, vagy még több százalékát, és csak azután lehet másra is gondolni. A közüzemi társaságok 20, vagy még ennél is több százalékot szednek be gázra és villanyra; emellett fizetni kell az orvost, a biztosítást, a gyerekek taníttatását...” A Szovjetunióban az orvosi ellátás és a népoktatás, kezdve az elemi iskolán és végezve a felsőfokú tanintézeteken, ingyenes. A lakbér a családi költségvetésnek mindössze 4—5 százalékát teszi ki. „Vegyükt például a mi családunkat — írja Davidov. — A Szovjetunióba történt elutazásunkig 150 dollárt fizettünk a lakásért, ami az amerikai viszonyokhoz képest nem is nagyon drága. De amikor a feleségem 1972 májusában Bronxban járt, a lakásunk bére már 235 dollárra emelkedett. Az összehasonlítás kedvéért meg kell említeni, hogy Moszkvában a lakbérünk négy év alatt nem változott — 18 rubel 36 kopek maradt (ez körülbelül 26 dollár). Három nagy szobánk van (a konyha nem számít a lakás területébe), teljes összkomforttal. A villany 4—5 rubel havonta a téli hónapokban, nyáron 3. A telefonért 2,5 rubelt fizetünk havonta, bármennyit is használjuk. Azért mondtam el mindezt ilyen részletesen, hogy hangsúlyozzam; ellentétben Amerikával. a Szovjetunióban a lakbér nem meghatározó tényező. Ki ne tudna megfizetni agy ekkora ösz- szegű lakbért?’4 Nem a bevétel, hanem a lakásszükséglet .í .jI, .,'i j, [jJ'„ „ e*» Az ’amerikai''" 'újságíró megjegyzi, hogy a hatalmas építkezések ellenére Moszkvában és más szovjet városokban is még mindig vannak nehézségek a lakáshelyzetben, a lakosságnak egyharmada még mindig társbérleti lakásokban lakik, s a lakásigénylők sorában még minőig nagyon sokan szerepelnek. Ennek több oka is van. A múlt öröksége — az 1917-es szocialista forradalom előtt Oroszországban minden ötödik városlakó nyomortanyákon élt. A második világháború következménye: a háború miatt 25 millió szovjet állampolgár maradt lakás nélkül. A századunkra jellemző gyors városfejlődés: — 1926-tól 1974-ig a Szovjetunió városi lakossága több mint 110 millióval növekedett. Mivel lakásproblémák még léteznek, a lakások szétosztása szigorú társadalmi ellenőrzés mellett történik. A lakások szétosztásánál nem a bevétel a döntő szempont, hanem az, hogy ki mennyire rászorult. Azok az emberek részesülnek előnyben, akik a legrosszabb körülmények között élnek. Nehézségek ? — Igen. Válságok ? Kéntelep a főváros határában A Földtani Intézet múlt év során végzett kutatásai Zsámbék, Perbál, Páty, Budajenő térségében meglepő eredményre vezettek. A földtörténeti középkor triász rögeivel körülvett me- denceala'kulatban a miocén tenger egykori lagúnáját mutatták ki. A kis lagunamedence közepén agyagmárga rétegek, peremein mészalga maradványos meszes rétegek találhatók. A kis medence közepe táján a gipsz vízmentes változata az anhidrit helyenként tömegesen kénné alakult, felette a tenger bepárlódását bizonyító sós breccsa települ. Magában az agyagmárgában gyakoriak a nagyméretű gipszkris. tályok. A minták egy részében az elemi kén mennyisége mintegy 39° .1, a kéntelep vastagsága 55 cm, e készletek nem lebecsülendők. Az agyagmárga egy részében jelentős a kátránytartalom, amely hasonlóan a bakonyi olajpala előfordulásokhoz algákra vezethető vissza. V ásári zárszó A jelképes koronát a 17 napig nyitvatartó 68. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer ipari Kiállítás és Vásár, valamint az AGROMASEXPO’75 bemutatósorozatára az az ün-. népség tette föl, amelynek keretében vasárnap dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági és élemezésügyi miniszter átadta a vándordíjakat a legjobb nyolc gazdaságnak, illetve vállalatnak. Ezek az ezüstserlegek — amelyek „vándorolnak”, minden vásáron új gazdához kerülnek — egyébként már a nyitáskor odaíléltettek új tulajdonosaiknak, amelyek 1980-ig, a következő vásárig őrizhetik őket. Közülük három szövetkezeti gazdaság az 1600 téesz reprezentánsainak bizonyult. A főpavilonban voltak a vásár tartama alatt a serlegek — rögvest a bejáratnál, két-kétoldalt vehették szemügyre őket a látogatók. Mindenféle hangulatrontási szándék nélkül hadd írjam le mindjárt: a főpavilonra irányult a legfőbb kritikai össztűz, mert általánosságban és részleteiben is színtelen, nehezen áttekinthető volt ez a részleg. Természetesen a vásár egészéről ez már nem állítható. Ellenkezőleg: egybefonódott itt a. hagyományos paraszti gazdálkodás megany- nyi eleme az iparszerű rendszerekével, s elmondhatjuk, hogy össztársadalmi érdeklődést váltott ki ez a kiállítás. Lemérhető ez a látogatók számán is: a mostani 17 napon ugyanannyi — 1,2 millió — vendég jött el, mint a legutóbbi, 1970-es vásár 24 napján ! Ami az érdeklődők összetételét illeti, az első gyorsmérleg megvonói úgy vélekednek, hogy most minden eddiginél több volt a szakember, a különféle földművelő és állattartásban használatos masinák, berendezések értő szemlélője, s viszonylag kevesebb a laikus, aki pusztán a lovasbemutató és a birkacsárda, a hízott disznó vagy a badacsonyi borozó kedvéért jött el. Így van ez rendjén, hiszen az Í857 óta keltezett-sorsza- mozott mezőgazdasági vásároknak mindig is az volt a rendeltetése, hogy tanuljanak a mezőgazdák, s frissen szerzett ismereteiket hasznosítsak mindennapi gyakorlatukban. De jól egészítette ki a vásárt, hogy gyermekjátszóterén kétszázezer kislány és kisfiú foi- dult meg, játékokkal szórakozva, hmelyek — például a kenderkötél — , föltehetően bevonulnak az állandó játszóterekre is. Nemkülönben fölgyújtotta felnőttkorba átnövekedő korosztály lelkesedését is a kiállítás: kitűnt ez az alkotó fjúság napján, ami- koris a legkülönfélébb pályázatok bizony ították az ifjú agrár-értelmiség hozzáértését. A szó valódi értelmében volt színfolt az az „alkiállítás”, amit képzőművészek műveiből rendeztek. Az ő képzeletüket természetesen ősidők óta foglalkoztatja a földművelés, így a mostani, a gyökeresen megváltozott falukép és gazdálkodás is. Dr. Burgert Róbert, a Bábolnái Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója egy rádiónyilatkozatban hasonlattal jellemezte, miként módosult a vásárkép az évek folyamán. Lám, ma Bábolna — hagyományaihoz illőn — az ország legnagyobb lótenyésztő gazdasága, ám 1100 lovának „termelési értéke” alig 2 százaléka a kombinát teljes termelési értékének. így fest az országos összkép is: gépek dominálnak mind több részterepen, jóllehet a hagyományos módszerekről sem szabad megfeledkeznünk. A vásár tehát jó tükre volt élelmiszer- és fagazdaságunknak, egyszersmind megmutatta azokat a lehetőségeket, amelyekkel élni kötelessége minden vezetőnek, örvendetes lenne öt év múltán majd elmondani, hogy az idei vásár után éppoly lendületesen fejlődött mezőgazdaságunk, élelmiszeriparunk, fagazdaságunk, mezőgazdasági gépgyártásunk, vegyiparunk, mint 1970 és 1975 között. K. N. li7=L'li7=L'líí=L'líi=L'li,-= nem „Meg vagyok róla győződve, hogy ha New York lakosai egy hónapot eltöltenének a Szovjetunióban, ahol a nap és az éjszaka bármely szakában sétálhatnak az utcán, eljutnának az iskolába, a metróra, a parkokba, a színházakba és hangversenytermekbe, ingyenes orvosi ellátásban részesülnének a rendelőintézetekben és a kórházakban, tengernyi kérdéssel térnének haza” —t írja az amerikai újságíró. Mert mit is találnának Moszkvában? Talán egy eszményi várost? Nem, még nem minden tökéletes Moszkvában és a többi szovjet városokban. Sok problémának történelmi gyökerei vannak, mások viszont a tapasztalat hiányából fakadnak. Egy sor olyan nehézséggel1 is küzdenek, melyek minden erősen iparosodott városban megtalálható: a közlekedés, a feszített élettempó, a zaj... „De ha a szovjet városok problémákkal küszködnek — teszi hozzá Mike Davidov —, akkor az amerikai városok — válságokkal. A problémákat meg lehet oldani és idővel meg is oldják őket. De elmondható ugyanez a krízisekről?” Pajzs mögött Mikor Kocsis Endrétől elköszöntem, belekuporodott egy csészealjra emlékeztető acéltartályba, fogta az ívhegesztőt, s a pajzsot arca elé tartva dolgozni kezdett. Az egyes számú lakatosműhely képe — ahol a tizenkét tagú Előre szocialista brigád, Kocsis Endre kollektívája szennyvíztisztító berendezésekhez acéltartályokat gyárt — ezáltal lett ismét teljes. Bár beszélgetésünk időtartama a Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei gyáregységének lakatosával rövidre szabott — a brigádvezetőnek műszak közben brigádja mellett a helye —, eredményes volt, megismertem egy szimpatikus munkást. Kocsis Endre munka közben. Valerij Tyelegin Kocsis Endre Kecskeméten, a Fémmunkás gyárban kezdte a vasaspályát, ott volt szakmunkástanuló. s éveken át oda járt be naponta Lajosmizséről. Azután tíz évvel ezelőtt fordulat következett be az életében: községükbe költözött egyik gyáregységével együtt a Vízgépészeti Vállalat és a fiatal lakatos kapva kapott a hely- beni munkaalkalmon. A Vízgépészeti Vállalatnál újfajta munka várt Kocsis Endrére: a víztornyok gyártásával ismerkedtek meg. Persze, ha valaki jól elsajátította a szakmát, eligazodik a rajzokon, annak nem okoz nagy problémát, ha új terméket kell készítenie. Kocsis Endre is megbarátkozott a hidroglóbuszakkal. Ma már jó néhány település lakói kapnak ivóvizet olyan víztoronyból, amelyiknek egyik vagy másik részét ő szabta vagy hegesztette. A vízműveket össze is kell szerelni a rendeltetési helyükön, ebből kifolyólag a lakatos brigádvezető az ország több városában és falujában megfordult az elmúlt évtized alatt. A legutóbbi nagy tiszai árvíz alkalmával az elemi csapást szenvedett helyeken dolgozott. többek közt Csengersimán is. ahol egy ötven köbméteres víztornyot állítottak fel. Kocsis Endre munkáját, szakmai tudását és jó emberi tulajdonságait akkor ismerték el első ízben amikor nyolc évvel ezelőtt brigád vezetőjükké választották munkatársai. Azóta kétszer elnyerte a vállalat kiváló dolgozója címet, s megkapta már A vízgazdálkodás kiváló dolgozója kitüntetést is. A kamatmentes vállalati kölcsön a lakásépítésben ugyancsak a megbecsülés egy formája volt. — Tavaly fejeztem be a családi ház építését, persze, vannak még benne hiányosságok •*— mesélte — A parkettázásra valót még ezután kell megkeresnem. Kocsis Endre brigádja' egybeforrott kollektíva. Nádas Balázs- zsal, Cs. Juhász Józseffel és Mindér Imrével már Kecskeméten is együtt dolgoztak. <— A műszak végén gyakran telepszünk egy kis időre a munka- padokra, és megbeszéljük a következő nap tennivalóit — mondta el a kiváló dolgozó. — Többször megkérdezték már tőlünk mások, hogy ennyire ráérünk? De annyira csak nem lehet sürgős a hazamenetel, hogy a fölmerülő problémákat meg ne vitassuk! Ilyenkor tárgyaljuk meg azt is, ha valakinek a munkát egyszerűsítő vagy könnyítő ötlete támad. Mert töri az ember a fejét, hátha kitalál valami okos megoldást. Szintén a műszak végeztével beszéljük meg, ha valamelyik brigádtagnak otthon közösen segítünk valamiben. Az egymásnak kalákában nyújtott segítséget előbb-utóbb visz- szakapják a brigádtagok. A társadalmi munkáért viszont köszönetén kívül más nem jár — mégsem húzza ki belőle magát a brigád. Dolgoztak már a KISZ-eseU javára, készítettek korlátot a kézilabdapályára és gyűjtöttek hulladékvasat szabad szombaton és vasárnap. Kocsis Endre esténként fáradtnak érzi magát ahhoz, hogy a lakásán kívül keressen szórakozást. Rádiót hallgat, tv-műsort néz.'01. vasni ritkán olvas, mert az egyik szeme beteg, kímélni kell. A felesége viszont — aki a Petőfi Nyomda helyi részlegében dolgozik, de jelenleg gyermekgondozási szabadságon van — annál gyakrabban forgatja a könyveket. Ennyit tudtam meg néhány perc alatt Kocsis Endréről. Az Előre brigád jó közössége, a vállalatnál szerzett becsülete és a családja képezi azt a pajzsot, amely mögül az élet nehezebb perceivel szembenéz. A. Tóth Sándor
