Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-15 / 191. szám

4 I PETŐFI NÉPE t 1975. augusztus 15. BETONJÁRDA, IVÓVÍZ, EMLÉKPARK • SOKAT SEGÍTETT AZ ÚJ TAVASZ eredmények, tervek versenyben való részvétel már hagyományos. — Az idén a Damjanich utcá­ban kiépítünk egy 5,5 méter szé­lességű betonutat, amely 2 mil­lió 800 ezer forintba kerül. A másik nagy munkánk, a 40 sze­mélyes bölcsőde felújítása, amelyre 1 millió 500 ezer forintot terveztünk. Ez a kettő együtt 4 millió 300 ezer forint. Ügy gondo­lom, hogy egy ilyen kis község­nek mint Csátalja, komoly vál­lalása ez, ami 30—40 százalékkal magasabb, mint a tavalyi. — A bölcsődefelújítás kissé magas összeg. Nem kapnak ehhez külső anyagi támogatást? — De igen. Azok az intézmé­nyek, vállalatok, amelyek dolgo­zóinak gyermekei ebbe a böl­csődébe járnak, komoly anyagi támogatást nyújtanak. A helyi termelőszövetkezet 150 ezer fo­rintot ajánlott fel. A Szegedi Postaigazgatóság 15 ezer forin­tot, az ÁFÉSZ 15 ezer forintot, a Bajai Finomposztó Vállalat 10 ezer forintot. A tsz Koltói Anna szocialista brigádja vállalta, hogy a bölcsőde elkészülte után el­végzi benne a nagytakarítást, va­lamint parkosítja az épület kör­nyékét. Ugyan így valósul meg a tár­említett kövesút építésénél. A sadalmi összefogás az előbb Közép-magyarországi Pincegaz­daság 100 ezer forintot ad, a tsz félmillió forint értékű talaj- és szállítási munkát végez, a lakos­ság 1 millió forintnak megfelelő társadalmi munkát vállalt a víz­levezető árok és az útépítéssel kapcsolatos munkáknál... Az autóbusz elindult. A széles műúton nem hagyott ms»s után porfelhőt, csak a sokszínű, pom­pás virágokat az út mentén és a lakosság munkáin nvomán egyre szépülő Csátalját, Szabó Ferenc — Húsz évvel ezelőtt tudtam, talán még nem felejtettem el. — Csak azért kérdezem, mert az eredményeink ugyan itt fek­szenek a dossziéban, de jobb lenne ha végig kerékpároznánk a községen, • hogy saját szemével győződjön meg lakosságunk szór. galmáról. Két perc múlva már „kari- kázunk” a községet átszelő szé­les bitumenúton. Az Új Tavasz Tsz előtti felszabadulási emlék­parkban éppen kapálgatták a szebbnél-szebb virágok ágyásait, s amerre elhaladtunk még a pes­tiek is megirigyelhették volna a tisztaságot. A temetőben nemrégen készült el a reprezentatív ravatalozó. A tanácsi költségvetésben 500 ezer forintot terveztek erre a célra, végül is 220 ezerből felépítették. A tsz társadalmi munkában vál­lalta a fuvart, a MEZŐGÉP szo­cialista brigádjai, a lakosság a szakipari és segédmunkát, ezen­kívül családonként — a fejlesz­tési alap hozzájárulásáéi felül — 100—400 forintot adtak. — Az sem véletlen — foly­tatta az eredmények felsorolá­sát a tanácselnök —, hogy a köz­ségben épült 7 kilométer hosszú betonjárda csak 469 ezer forint­ba került. Az anyagot a tanács vásárolta, a munkát a lakosság végezte. Igaz, voltak néhányan, akik nem nagyon akartak segí­teni, de Béres János tanácsta­gunk nagyszerű szervezőmunká­ja és saját példamutatása végül is maga mögé sorakoztatta a la­kosság túlnyomó többségét. — Fiatalokat megszégyenítő frisseséggel vette ki részét a kö­zös munkából idős Gonda István nyugdíjas is a Rákóczi utcában. Az Új Tavasz Tsz sokoldalú tá­mogatását nem győzöm hangsú­lyozni. A még szilárd burkolat­tal nem rendelkező utcákban földgyaluval jött segítségünkre. Varga István, a tsz gépesítési brí- gádvezetője szintén tanácsta­gunk, jól ismeri tehát a község gondjait. — Nincs panaszunk a jó ivó­vízre sem — folytatja a felsoro­lást a tanácselnök. — Megfúrat- tuk a község második, 68 méter mély kútját is a Kiskunhalasi Vízmű Vállalattal. Közben visszaérkeztünk a ke­rékpárúiról a 34 fokos hőség­ben. s a további beszélgetést már az elnök irodájában, s a dosz- sziéra bíztuk az „emlékezést”. Az adatok szerint 1974-ben egy lakos 1366 forint értékű társa­dalmi munkát végzett. A község fejlesztési alapját 200 100 forint­ra tervezték és a lakosság befi­zetéséből 200 287 forintra teljesí­tették. Az összes bevételi terv 1 millió 53 ezer forint, míg a teljesítés 1 millió 61 ezer 733 fo­rint volt. — A felszabadulási emlékpar­kunk gondozását az általános is­kola úttörői és az Űj Tavasz Tsz Koltói Anna szocialista brigádja vállalta. A társadalmi munka ki­terjed a sportpálya bekerítésére éppúgy, mint az MHSZ lőterének megépítésére. — Dióhéjban csak a nagyját említettem azoknak, amiért el­nyertük a településfejlesztésben a 2500 lakosú kategóriában a III. helyezést, és a vele járó 50 ezer forintot. Ez ugyan nem az első ilyen esetünk, mert 1970-ben III., 1971-ben II. helyezést értünk el, s nálunk a településfejlesztési Szombat délelőtt van. Sok községben csak szombat délután jut idő arra, hogy a házak előtt felsöpörjék az utat és a járdát. Csátal- ján már délelőtt is olyan tisztaság van, mint­ha ünnep lenne. Talán nem is túlzás ez a megállapítás, mert ahol a lakosság így sze­reti a községet, ott nem sajnálja a fáradsá­got, mert tudja, hogy a parkok virágai el­sősorban nekik nyílnak, a házakba beveze­tett vízvezeték saját kényelmüket szolgálja. Maguk látják hasznát annak a közel 3 millió forint értékű tár­sadalmi munkának, amely ..., de hagyjuk szóhoz jutni Kuba­ion Antal tanácselnököt, aki iga­zán szót ért a lakossággal, s aki a község ügyeit nemcsak a hiva­talban, de odahaza is szívén vi­seli. — Elnök elvtárs. Az 1974-es településfejlesztési versenyben hogyan tudták megszervezni a kisközségek kategóriájának III. helyezését? — Tud kerékpározni? — kér­dez vissza a tanácselnök, s kissé meglepődtem a váratlan kérdé­sen. • Kilátás a csátaljai templom­toronyból. • A község felszabadulási emlékparkja. Fejlesztési Csátalján Előkészületek az új kollektív szerződések megkötésére Az érvényben levő, 1971—1975. évekre szóló kollektív szerződések az év végén lejárnak, ezért a vállalatoknál napi­rendre került az új, 1976—1980. évi kollektív szerződések előkészítése. Princz Lászlót, a Szakszervezetek Megyei Taná­csának titkárát arra kértük, foglalja össze a kollektív szer­ződésekkel kapcsolatos megyei tapasztalatokat, és ismertesse, hogyan készítik elő a gazdálkodó szervek az V. ötéves terv­ciklus vállalati „alkotmányát”. Az SZMT titkára elmondta, hogy a hatályban levő kollektív szerződések! végrehajtása kellő tapasztalat híján eleinte döcö­gött, s tartalmi hiányosságokkal is lehetett találkozni. Az évek során azonban a szerződések egyre inkább betöltötték a ne­kik szánt szerepet: a közös érde­kek alapján a vállalati élet sza­bályozóivá, a kollektív akaratot kifejező dokumentumokká váltak. — A kollektív szerződésben foglaltak megvalósításának figye­lemmel kísérése, az évenként kö­telező beszámolók, valamint a módosítások felelősségteljes elő­készítése és végrehajtása szerves részévé vált a vállalati vezetés­nek — állapította meg Princz László. A vállalati „alkotmányt” — az üzemi demokrácia szellemé­ben — olyan bizottságok állás- foglalása alapján módosítják, amelyekben a munkahely vala­mennyi csoportjának, a nőknek, a fiataloknak, a törzsgárdatagok- nak stb. képviselői részt vesznek. Az 1975-ben érvényes kollektív szerződések egyik fő jellemzője, hogy kiemelten foglalkoznak a munkások helyzetének javításá­val: a továbbtanuló fizikai dol­gozók segítésével, a munkásla- kás-épités támogatásával, a szak­munkásképzéssel és továbbkép­zéssel stb. A nő- és ifjúságpoli­tikai párt- és kormányhatáro­zatokat szintén szem előtt tar­tották a megfogalmazáskor. A dolgozók kötelességeit és jo­gait rögzítő dokumentumok leg­gyakrabban a túlóráztatás mérté­kére vonatkozó szabályt szegik meg. A gazdasági vezetők a munkaerőhiányra, exportköte­lezettségekre és egyebekre hivat­kozva a megengedettnél maga­sabb túlóraszámot fogadtatnak el a másik, aláíró féllel, a szakszer­vezeti bizottsággal. Ismeretes, hogy Bács-Kiskun- ban sok olvan ’izem van. amely más megyebeli vállalathoz tarto­zik. Előfordult, hogy ilyen mun­kahelyek kollektívái mindössze egy nanot kaptak központjuktól a módosított szerződés tanulmányo­zására, véleményezésére. Ez nem más, mint az üzemi demokrácia megsértése — A következő tervciklusra szóló kollektív szerződések meg­kötését a munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának közösen kiadott irány­elvei alapján készítik eiő a vál­lalatok — tudtuk meg az SZMT titkárától. A jó szerződésnek összhangban kell lennie az V. öteves tervidőszak alapvető munkaügyi és szociálpolitikai célkitűzéseivel, valamint a vál­lalati tervíeladatokkal. Az irányelvek azt ajánlják a gazdálkodó szerveknek, hogy elő­ször a közös célokról es a meg­valósítás eszközeiről készült ter­veket ismertessék és vitassák meg a dolgozókkal. A szerződés szövegtervezetét csak ezután ál­lítsák össze, figyelembe véve a kollektíva észrevételeit, javas­latait. Ily módon az új szerződés az eddiginél szorosabban kap­csolódhat a munkaerőgazdálko­dási, bér- és jövedelempolitikai, szociálpolitikai és szakképzési tervekhez, s jobban elősegítheti a termelési és gazdálkodási célok megvalósítását. Az irányelvek a szerződéster­vezet egyes részeinek kidolgozá­sára — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — munkabizottságok létrehozását javasolják, amelyek­be a gazdasági és szakszervezeti vezetőkön kívül meg kell hívni a nők és fiatalok képviselőit. Az előkészítő tevékenység megszer­vezése és az ellenőrzés a válla­lati igazgató, valamint a szak- szervezeti szerv titkárának közös feladata. A munkaügyi miniszter és a SZOT ajánlása más me’lett fog­lalkozik a racionális létszám- gazdálkodást elősegítő üzem- és munkaszervezéssel, a munka ha­tékonyságát nö,velő bérezéssel, a kereseti arányok megváltoztatá­sával. a munkaerő-szükséglet ki­elégítésének módszereivel és a vállalati létszámösszetétel javí­tásának problémájával. A következő tervciklusra szóló kollektív szerződések tükrözik majd a január 1-én hatályba lé­pő Országos Szakmai Bértáb'á- zatok előírásait, és a vállalatok­nál első alkalommal elkészülő szociálpolitikai terveket is. A. T. S. A DINOSAURUSOK KÖZTÜNK VANNAK A legutóbbi időben Dél-Afriká- ban, az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban eddig ismeret­len dinosaurus-fajták számos csontjára bukkantak. E leletek forradalmasítják a régóta meg­szokott képet: a rémisztő te­remtmények nem hidegvérű hús­kolosszusok volta, amelyek év­milliókkal ezelőtt a szennyezett mocsarakban otromba. célsze­rűtlenséggel haladtak az elkerül­hetetlen kihalás felé. Épo oly me­leg vérük volt, mint az emlős állatoknak, az állati intelligen­cia csúcsainak közelébe kerültek, és még a mai napig sem haltak ki. Az állatok egy még ma is élő osztálya ugyanis, mint kiderült, a dinosaurusoktól származik: mégpedig a madarak. Már a téli csizmákat gyártja a félegyházi cipészszövetkezet A jó munka képlete A kirakatokban még csupa nyári holmit látni, a Kiskunfél­egyházi Cipészipari Szövetkezet­nél azonban már a téli csizmá­kat készítik. Lukács Ferenctől, a szövetkezet elnökétől a követ­kező tájékoztatást kaptuk idei eredményeikről és őszi—téli ter­veikről. — Az első félévben összesen ötvenháromezer pár lábbeli ké­szült szövetkezetünkben; olcsó női szandálok, fapapucsok és hosszú szárú munkavédelmi ci­pők. Egész évre tervezett elő­irányzatunknak 70 százalékát termeltük meg júliusig, árbevé­teli tervünknek pedig 72 száza­lékát teljesítettük. Árutermelé­sünk jelentős növekedését válto­zatlan létszámmal értük el. A termelékenység emelkedésének hátterében dolgozóink remek be­gyakorlottsága, a javuló munka­idő-kihasználás és a takarékos­ságra való eredményes törekvés* áll. Bár külön prémiummal nem jutalmazzuk az anyagtakarékos­ságot, szabászaink mégis másfél százalékkal több cipőalkatrészt szabnak — ugyanannyi anyagból. A tavalyi próbagyártás sikere nyomán most tizenötezer pár téli csizma készítésére vállalkoztunk. Ez a második félév legfontosabb terméke. Termelési értékünk év végére eléri a 18—19 millió forintot. Ez lényegesen több, mint amennyit a korábbi években produkáltunk. Ehhez a növekedéshez szeret­nénk, ha felzárkóznának a mun­kafeltételek is. A télen kell el­készülnie üzemházunk 260 négy­zetméteres bővítésének. Megszű­nik műhelyeinkben a munkát nehezítő helyszűke, és több lesz a raktár, javul a szociális ellátás szövetkezetünkben. A rövidesen megkezdődő építkezés egymillió 300 ezer forintba kerül, ebből te­temes részt, háromszázezret a KISZÖV támogatásából fedezünk. Zs. A. • Cserép Lukács meós elégedet­ten vizsgálja meg a női csiz­mák első darabjait, melyek valószínűleg a vásárlók tetszé­sét is megnyerik. (Opauszky László felvételei) • A képletet: DH+H — vagyis Dolgozz hibátlanul és hatéko­nyan — tulajdonképpen a XI. kongresszus egyik felszólalója fo­galmazta meg. Igaz, ahol komo­lyan foglalkoznak a DH-munka- rendszer bevezetésével, vagy már abban dogoznak, ott tisztázódott már az is. hogy e munkarend- szer céljait tekintve rendkívül összetett és a vállalatok teljes gazdálkodását érinti. A rendszer neve (nem túl szerencsés való­ban) — Dolgozz hibátlanul — eredendően sem csak a minőség javítására, a selejt elkerülésére utalt, hanem a valamennyi rész­letében hibátlan munkára. Még pontosabban: a munkában, a gaz­dálkodásban megmutatkozó vala­mennyi veszteség csökkentésére és elkerülésére. Ezt igényli a DH- munkarendszer a vállalatok veze­tő posztjait betöltőitől is. hiszen a gyárak belső munkamegosztá­sában — a tervezés, döntés, irá­nyítás pontjain ugyanúgy javít­ható a munka színvonala,- mint a végrehajtásban, a közvetlen ter­melésben. Kézenfekvő mindez, hiszen bárhol lehet „selejt” gyár­tani • a piackutatásban, a készle­tezésben, a gyártmányszerkesztés­ben, a forgácsoló műhelyben, mert bárhol esik is a biha. az bizonyos, mértékű veszteség for­rása lesz mindenképp: ami idő­ben, pénzben, emberi fáradtság­ban kifejezhető. • A DH munkarendszerben a veszteség forrását is összetetten ítélik meg. Nemcsak azt tekintik veszteségnek, amivel — esetleg — a tervezettől elmaradnak Erre úgyis odafigyelnek mindenütt, hiszen az ilyesmi, mégha meg is magyarázzák, azért nyilvánvaló­vá teszi a gyengébb munkát. Nem: a DH-munkarendszerben az is veszteségnek számít — ami­vel elmaradnak a lehetséges színvonaltól, a műszaki szakmai adottságok alapján elérhető ered­ménytől ... Ez a döntő Ebben a sávban — tehát a ténylegesen v égzett — tervezett — valamint a mai színvonalon lehetséges tel­jesítmény közti sávban rejlik a legtöbb tartalék. A DH-munka- rendszer elsősorban ennek feltá­rásában segíthet, hiszen az első teendő — ha a rendszer beveze­tésére gondolnak valahol — a szembesítés. A vállalat által el­ért tényleges eredmény összeve­tése az elérhető lehetséges ered­ménnyel. • A jelenlegi időszak egyik je­lentős vesztesége — népgazdasági szinten — pl. abból adódik, hogy némelyik gyár a termékeit tulaj­donképpen mélyen az önköltség alatt értékesíti a világpiacon. A termeléshez, értékesítéshez és a beszerzéshez nyújtott állami tá­mogatások révén ugyanis a való­di költségeitől függetlenül képes nemzetközileg versenyképes árat kalkulálni. Ez a helyzet nem sar­kallja különösebben a vállalato­kat, hogy egy sor — nyilvánvaló veszteségtől — pl. jobb szerve­zéssel vagy jobb fegyelemmel megszabaduljanak. Tehát itt új­ból az történik, hogy az elért produktum a vállalat számára elég- ágesnek, megnyugtatónak lát- sűk. meredem vetik össze a va­lójában elérhető eredménnyel. Nyilvánvaló veszteség pl. a se- lejtkár. A vállalatok többsége en­nek csökkentésével különösebben mégsem foglalkozik, mert ez az összeg a költségeknek csak „né­hány százaléka. (Ráadásul en­nek nagy részét is a költségvetés­sel fizettetik meg) Népgazdasági szinten azonban a selejtkárt is több milliárdra rúg évente. • A következő években egyre nehezebb lesz megkeresni a nem­zeti jövedelem minden egyes fo-' rintját. A hazai ipar — közis­merten külkereskedelem-érzé­keny : nagv nyersanyagimportra szorul, aminek az árát meg kell keresnie az exporttal. Ezért, a vállalatok többségénél, az eddi­gieknél rugalmasabb. eredmé­nyesebb gazdálkodás szükséges. A hatékonyság növelésének két fő útja kínálkozik: a ráfordítások csökkentése és a bevételek növe­lése. Az előzőhöz szükséges az anyagtakarékosság, az állásidők csökkentése, a minőségjavítás, a jobb munkafegyelem ... Az utób­bihoz — elsősorban korszerű ter­mék kellene. Tehát, hogy az anyag, az idő, az erő a többet érő, jobb konstrukció gyárására menjen el. A következő években a vállalatok többségének mind­két úton járniuk kell. Ennek megfelelően érdemes* dolgozni minden poszton és a DH-munka- rendszer — a jó mupka képlete jegyében — valóban alkalmas ar­ra. hogy a vállalaton belüli tö­rekvéseket összefogja, összehan­golja... Egyébként az egység és az egyetértés, a célok pontos is­merete mindenki előtt — ugyan­csak jelentős hatékonyságot javító körülmény, hiszen ez a szerve­zettség és a fegyelem legjobb, legbiztosabb alapja. G. F. • Rácz Györgyné tűzónő a csíz magyár tó szalag egyik legszorgalma­sabb dolgozó.’.

Next

/
Thumbnails
Contents