Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-12 / 188. szám

1975. augusztus 12, $ ü Elhunyt Dmitrij Sosztakovics MOSZKVA Súlyos betegség után szomba­ton este Moszkvában 69. életévé­ben elhunyt Dmitrij Sosztako- yics, világhírű zeneszerző. Sosz- takovicsot munkássága a jelen­kor egyik leghíresebb zeneszerző­jévé emelte. Dmitrij Sosztakovics Pétervá- rott (ma Leningrad) született, apja mérnök volt. Elvégezte a leningrádi konzervatóriumot. 1927-ben indult a varsói Chopin- zongoraversenyen és ott tiszte­letbeli diplomát szerzett. A továbbiakban saját művei­vel lépett lel. A világhírű zeneszerző több mint 150 műve között van két opera, több balett és operett, ze­nekari művek, kórusok, költemé­nyek és románcok. Ezenkívül több filmnek és színházi előadás­nak ő szerezte a zenéjét. A világhírnevet szimfóniái hozták meg számára. Ezek a mű­vek a feszült társadalmi konflik­tusokat, a béke és a háború erői­nek harcát, az emberi értelem­nek a reakció feletti diadalát fe­jezték ki. A fasizmus félelmetes leleplezéseként hangzott fel 1942- ben Sosztakovics VII. „Lenin­grádi” szimfóniája. A zeneszerző ezt a művét a fasiszták által kö­rülzárt városban írta. A „Lenin­grádi” szimfónia több mint há­rom évtizede állandóan felhang­zik az egész világ koncertter­meiben, ily módon emlékezve a szovjet nép példanélküli bátor­ságára. Dmitrij Sosztakovics alkotásait nagyra értékelték: több érdem­éremmel, többek között Lenin- renddel jutalmazták. A világhírű zeneszerző neves közéleti személyiség volt. Több ízben megválasztották a Szovjet­unió pai lamenti képviselőjének, a szovjet békebizottság tagja veit, ezenkívül a szovjet tudo­mányos akadémia, valamint szá­mos hazai és külföldi kulturális intézet tiszteletbeli. tagjává vá­lasztották. Súlyos betegsége ellenére Dmit­rij Sosztakovics a legutolsó na­pokban is dolgozott, és nem sok­kal halála előtt fejezte be új szo­nátáját. (TASZSZ) K ÉPERNYÖ Két egyiptomi riport Kétszer is tapsoltam volna az elmúlt héten Chrudinák Alajos­nak, ha így kifejezhetném el­ismerésemet. Csütörtökön Hasz- szanein Hejkállal, az egyiptomi politika volt főszakácsával, aho­gyan hajdanán mondták szürke eminenciásával készített riport­ját láthattuk, hallhattuk, vasár­nap este a Szuezi-csatorna elnö­kével folytatott beszélgetést köz­vetítették. Miért figyelik az elő­fizetők megkülönböztetett érdek­lődéssel a tévé arab szakértőjé­nek műsorait? A Közel-Kelet a magyarok számára még mindig kicsit ti­tokzatos, egzotikus világ, telve rejtelemmel, nálunk ismeretlen szokásokkal. Ki ne tudná, hogy a Szuezi-csatorna környékén bár­mikor megszólalhatnak újra a fegyverek, a megoldatlan poli­tikai kérdések veszélyeztetik a világbékét. Személyes közünk van mindahhoz, ami ott történik. A téma tehát önmagában izgal­mas, fontos. Chrudinák kitűnő újságíró: tetszetős, és itt oly nagy szám­ban adódó, tolakodó „érdekes­ségek” helyett a lényeget kere­si. próbálja kimondatni riport­alanyaival. Az A1 Ahram volt főszerkesztője helyzeti adottsá­gai miatt világpolitikai tényező volt és nincs kizárva, hogy újra döntően befolyásolhatja az egyip­tomi politikát. A magyar tévés jól okoskodott, amikor Hejkál- tól remélte az arab vezetők ál­tal tudatosan félhomályban ha­gyott döntések, tettek megvilá­gítását. A volt főszerkesztő ta­lányos magatartása, válaszai jól érzékeltették egyéniségét, s a kibontakozást kereső vezetők tak­tikázását. Megnyugtató, hogy ez a világ- politika erővonalait, realitásait oly jól ismerő népszerű, befolyá­sos államférfi egyértelműen ál­lást foglalt a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolataik fenntartására, erősítése érdekében. E cikk írásakor emlékezet)- frissítésként belelapoztam a rá­dió- és tévéújságba. Alig hittem a szememnek: mindössze húsz­perces volt az A1 Ahram-riport. Annyi mindenről szó esett, hogy legalább 40—50 percesnek éreztem. A kamera alig-alig tá­vozott Hasszánéin Hejkál lakásá- 1 hak' ’ erkélyéről'.1 mégis” sok min­dent láttunk. Az egyiptomi politikái, gazdá­sági helyzet összetettségét ki­tűnően tükrözte a Hét-ben lá­tott szuezi műsor is. Az elegáns elnök és a földhözragadt fellah egy ország fia. Sorsukat alapve­tően a tartós békére irányuló fá­radozások kimenetele és a tár­sadalmi fejlődés üteme, haté­konysága határozza meg. H. N. Népművelő kiképző poszton Több mint egy éve öltötte ma­gára a határőr egyenruhát Tóth Imre, a sarkadi kultúrház igaz­gatóhelyettese. A bevonulás után hat hét múlva szülei és meny­asszonya jelenlétében Kiskun­halason katonai esküt tett. A sarkadi népművelő akkor egy alegység KISZ vezetőségi tagja volt, s különösen a kultúrmun- ka szervezésében jeleskedett. Közben természetesen a katonai tantárgyak elsajátításában és a gyakorlatokon is példamutató volt. Az alapkiképzés befejezé­se után parancsnokai tisztes­tanfolyamra vezényelték. A tanfolyam parancsnoka ér­deklődésünkre elmondta, hogy Tóth Imre egy év alatt kiváló szakaszparancsnokká fejlődött. A tisztes tanfolyamon szakaszelső lett, s tizedes! rangot kapott. Néhány hónap múlva szakasz­vezetővé, a tisztes tanfolyam be­fejezésének évfordulóján pedig őrmesterré léptették elő. — A szakaszparancsnok gyors előlépése a saját eredményeire épül — állapította meg a tan­folyamparancsnok. — Arról van szó ugyanis, hogy Tóth Im­re már korábban is mint tize­des és egység élenjáró katona kiválóan végezte a rajparancs­noki munkáját is és a század KISZ-titkári feladatokat is. A parancsnoki munkája révén a raja az egység élenjáró raja cí­met nyert, ő pedig az egység élenjáró rajparancsnoka lett. Választott tisztségéből eredően pedig a népművelői képességeit és ismereteit hasznosította ered­ményesen. Az általa vezényelt férfikórus például az egység kultúrversenyén első lett. Tóth Imre őrmester egyéb­ként — dicsérte a parancsnoka — a zenekarban gitározik, har- monikázik, vagy ha szükség van rá zongorázik. S ő az egység legjobb versmondója. A határőr­ségnél végzett eredményes ifjú­sági munkájáért a KISZ Köz­ponti Bizottság első titkárától dicsérő oklevelet kapott. A szo­cialista versenymozgalom máso­dik időszakában elnyerte a ha­tárőrség kiváló katonája címet és az egység élenjáró szakasz parancsnoka lett. A sok elisme­rés tehát az őrmester gazdag eredményeinek reális következ­ménye. — Imre legkisebb eredményei­nek végtelenül tudunk örülni, nagyon egyszerű gyerek, de oda­haza is mindig jó fiú volt — mondta az eskü napján Tóth határőr édesanyja. S egy év után a századparancsnok is ha­sonlókat mond: — Tóth őrmes­ter kiválóan teljesíti a katonai követelményeket, miközben az ifjúsági munka irányításában, szervezésében és végzésében is jeleskedik. Tóth Imre őrmester szülei, menyasszonya, s bizonyára a sarkadi kultúrház dolgozói, lá­togatói is jóleső érzéssel veszik tudomásul, hogy az odahaza is példásan viselkedő fiú, a nép­művelő, katonáéknál is haszno­sítja és gyarapítja tudását, s be­csülettel teljesíti a haza iránti kötelességét. Gazsó Béla Tizenháromezer új diplomás Keresettek a jogászok, mérnökök, tanárok, közgazdászok Egészséges tettrekészség Az idén 13 386-an — néhány százzal többen, mint tavaly — végeztek a felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatain. Az Ok­tatási Minisztériumban összegez­ték munkába állásuk lehető­ségeit, helyzetét, a végzősök so­rában 2063 a társadalmi tanulmá­nyi ösztöndíjas és 435-en kül­földi tanulmányi ösztöndíjasok. Tehát pályázni vagy egyéni el­helyezkedés révén 10 885 végzős hallgató munkavállalásával szá­molnak. A munkáltatók — üzemek, vállalatok, intézmények, szövet­kezetek — együttvéve 24 946 ál­láshelyet hirdettek meg pályá­zati felhívásokban. (Jellemző adat, hogy egy esztendővel ko­rábban 19 810 munkahelyet kí­náltak az új diplomásoknak.) Növekedett tehát a kínálat: a pályázat útján az elhelyezkedési lehetőség több mint 220 szá­zalékos volt, ami másképpen azt jelenti, hogy minden végzős leg­alább két munkahely közül vá­logathatott. A végzősök sorában 9766 a nem pedagógus képesítésű hall­gatók száma. Közülük pályázatra jogosult 7598, számukra 15 602 munkahelyet kínáltak a külön­böző vállalatok és intézmények. A friss diplomások nagyobb ré­sze nem pályázat útján helyez­kedett el. A jelenlegi pályázati rendszerben a végző fiatal szak­emberek nem minden esetben a népgazdaság legfontosabb terü­letein helyezkednek el. A nall- gatók egyénileg keresik meg a munkáltatókat, sok esetben — személyes kapcsolat alapján — nem is a meghirdetett álláshe­lyeket töltik be. A tudományegyetemek termé­szettudományi karainak nem ta­nár szakain 277-en végeztek, szá­mukra 254 munkahelyet kínál­tak. Még így is a hallgatóknak csupán 33 százaléka élt a pályá­zati lehetőséggel. A budapesti, a miskolci nehéz­ipari és a veszprémi vegyipari műszaki egyetemeken együttvéve 1793 fiatal mérnök kanta meg a dinlomáját. A társadalmi Ösz­töndíjasokat és a külföldi hall­gatókat leszámítva az 1236 pá­lyázatra jogosult hallgatónak 3168 állást hirdettek meg a kü­lönböző — zömében fővárosi — vállalatok és intézmények. Vál­tozatlanul keresettek tehát a mérnökök. Nagy az érdeklődés a végzős közgazdászok iránt is. A 446 pályázatra jogosult, friss diplo­másnak összesen 1148 munkahe­lyet ajánlották fel. Ebből 624 volt a iővárosi munkahely. Kedvező helyzetben választ­hattak a lehetőségek közül a jo­gászok is. A pályázatra jogosult 329 végzős számára 953 — több­nyire vidéki — állást kínáltak, a munkáltatók. Majdnem három állás várt minden diplomásra. Elsősorban vidéken kert settek az orvosok. Az orvostudományi egyetemek általános orvosi, fog­orvosi és gyógyszerész karain az 1160 pályázatra jogosult hallga­tónak 1539 állást hirdettek meg. A végzős hallgatók elhelyezke­dése folyamatban van. Az agrártudományi egyeteme­ken 757-en kapták meg a dip­lomájukat ebben a tanévben. Ebben, a szakmában is a végzet­tek számánál több állás várja a fiatal diplomásokat. A pedagógusképző felsőokta­tási intézmények nappali tagoza­tán 1975-ben 3620 hallgató kapta meg a diplomáját, a pályázatra jogosult, hivatását most kezdő fiatal nevelők számára átlago­san több mint két álláslehetőség kínálkozott. A tanárképző főis­kolán végzők közül változatlanul a matematika, műszaki ismere­tek és testnevelés szakosok iránt volt a legnagyobb a kereslet. To­vább növekedett a nevelőtanári igény is. Igen keresettek az alsó tagozatos tanítók: a pályázati le­hetőségük 340 százalékos volt. Az óvónőképző intézetekben és azok kihelyezett tagozatain 505- en szereztek oklevelet. Amíg 1974-ben egy yégzős óvónőre át­lagosan 3,5 meghirdetett állás jutott, az idén már 4,2. Az óvó­nőhiányon némiképpen enyhít a szakközépiskolákból idén először kibocsátott mintegy 190 óvónő munkába állása. (MTI) • Tagadhatatlan, nem nehéz rálelni* napjainkban az óvatosko- dúsra, a bizonytalankodásra, a te­hetetlenkedésre a vállalatok egy meghatározható körében. E kör­be azok a gazdasági szervezetek tartoznak, amelyek elkényelme- sedtek. a növekvő feladatokban nem a cselekvésre szólító kihí­vást, az erőpróbát látják, hanem a veszélyt, nyugalmuk megboly- gatását. Nagy hiba lenne tagadni, hogy az eredményességben, avagy a kudarcokban a személyi, azaz vezetési, irányítási készségeknek, módszereknek sem csekély a sze­lepe. sőt, bizonyos helyzetekben e tényezők kerülnek az első helyre. Tagadhatatlan az is, hogy nem nehéz rálelni napjainkban a lehetőségek gyors, s mégis ala­pos felmérésére, az egészséges tettrekészségre a vállalatok egy meghatározható körében. E ma­gatartásban döntő szerepet ját­szott a vezetés, azzal, hogy kije­lölte. az irányokat,* s nem kevés­bé azzal, hogy az új feladatoknak megnyerte, megnyeri az egész közösséget. • Nem az újságírói restség íratta le az azonos gondolati, fo­galmazási szálra felfűzött monda­tokat, hanem a meggyőződés, hogy mindkettő igaz: egy adott helyzet más-más vonásai ezek. Induljunk ki abból: tavaly túl jól sikerült a vállalatok többségé­nek az esztendő, hiszen a válla­lati eredmény 16,2 százalékkal nö­vekedett átlagosan, 1973-hoz mér­ten. s ez sokakban azt az illúziót keltette, minden rendben van. A világpiaci áremelkedések terhét az állami költségvetés viselte, az exportbevételek inflációs gyara­podása viszont jórészt a vállalati pénztárakba került. A párt Köz­ponti Bizottsága 1974. december 5-i határozata ugyan éles megvi­lágításba helyezte a gazdálkodás gyenge pontjait, ám a teendők súlyát a túl magabiztosak, a túl röviden látók — azok. akik ma siránkoznak! — nem. vagy csak vonakodva, megkésve vették ma­gukra. Szerencsére voltak, s nem kis számban, olyan termelői egy­ségek. amelyek jól kitapintották az általánosból a maguk teendőit, mulasztásait, lehetőségeit, ame­lyek megértették: a siker elsősor­ban saját erőfeszítéseiken múlik. • A gazdálkodás kedvező vo­násainak erősödését végül is a tettrekész vállalatok munkálko­dása segítette. Egyebek között az, hogy a termelés növekedésének egészét — az év eddig számba vehető öt hónapjában — a ter­melékenység emelkedése fedezte, valamelyest javult a beruházási tevékenység, meggyorsult a túl­zott készletek fölszámolása, s így tovább. Az viszont, hogy a kül­kereskedelmi mérleg egyensúlya tovább romlott, még mindig kíná­latának bővítése arra figyelmez­tet, hogy az egészséges tettre­készség korántsem általános jel­lemzője a termelőágazatok egysé­geinek. Hosszú a lehetőségek sora, ám sokan csak forgatják a teendők kuszának tetsző gombolyagát, ahelyett, hogy a kezdő szálakat kutatnák! • Csendesebbek a vállalatok, gyárak, szövetkezetek irodái an­nál. mint amit a napi munka rendje megkíván, s ha valahol fölerősödik is a hang. csupán pa­naszokat sorol. Az egészséges, tetteket követelő, s újabb csele­kedetekre sarkalló nyugtalansá­got sürgetjük, kívánjuk, igényel­jük. Azt a cselekvő kedvet és nyugtalanságot, mely legtöbb em­bert hatalmába kerít, ha látja, értelme van igyekezetének, javas­latának. s kritikájának is! Mert igaz, tombol a kánikula, sokan vannak szabadságon, de nemcsak a pihenés napjai, hanem a nap­tár lapjai is fogynak, s az elvesz­tegetett, meddő siránkozással töltött hetek semmit sem adnak a társadalomnak. Sőt. megrövi­dítik azt! M. O. Kodály zenepedagógiája a Szovjetunióban 1964-ben, amikor elsőnek a szocialista államok közül Ma­gyarország — az UNESCO véd­nökségével — megrendezte a zenepedagógiai világkongresszust, olyan tanítási módszerekkel és eredményekkel mutatkozott be, amelyek felkeltették a világ ha­ladó zenetanárainak figyelmét. A szakemberek érdeklődése azóta sem lankadt a különböző országokban. A szovjet folyóira­tok is számos cikket közöltek Ko­dály módszereiről. Ezek hatására többek között az észt és a lett szövetségi köztársaságban már megvalósították és számos nagy­városban — kísérletképpen — alkalmazzák a magyar zeneokta­tás elveit. 1970-ben szovjet kollégáimmal együtt az első kecskeméti Ko- dály-szemináriumon ismerked­tem meg közelebbről a magyar- országi iskolák énekoktatási gya­korlatával. A rendezvények leg­fontosabb tanulsága számunkra a népdalra épülő pedagógia át­fogó íendszere volt. A magyar népzene, a gyermekdalok, vala­mint az egyszerű — a tanulók által is könnyen elsajátítható — kottaolvasás módszereinek köz­vetlen átvétele viszont bizonyos nehézségekbe ütközik a soknem­zetiségű Szovjetunió egyes terü­letein. A balti szovjet szocialista szö­vetségi köztársaságokban például (Észt-, Lettország, Litvánia) nem okoz problémát a relatív szol- mizáció bevezetése, mert ott a latin ábécé Használatos. Az orosz, ukrán, vagy a belorusz köztár­saság iskoláiban azonban a cirill- betűs írásmód következtében nem alkalmazható — elsősorban azért, mert a betűk sorrendje más, mint a latinban. Ezekben az országokban a pedagógusok általános szótagrendszer kialakí­tásával kísérleteznek. A legelfo­gadhatóbb eredményeket Pavel Filipovics Weisz moszkvai zene­tudós, a művészettörténeti tudo­mányok kandidátusa érte el. Az idei, kecskeméti II. Kodály- szimpozion tanácskozásai hasznos elméleti és gyakorlati tapasztala­tokkal szolgálnak számunkra, hi­szen a Szovjetunióban különös­képpen szükség van egy általá-' nosan hasznosítható, közös ala­pokra épülő, többnemzetiségű közösségekben is alkalmazható zenepedagógiai rendszer kidol­gozására. A Szovjetunió általános iskolai tan terveit egységes metodológia alapján dolgozták ki, azonosak a módszertani elvek. — Különböz­nek azonban a területenként be­szélt nyelvek. Ugyanakkor sok közös vonást mutatnak fel a nép­dalok ősi dallamfordulatai. Ezek zeneiségét, dallamait csak gon­dos előkészítéssel szabad átül­tetni egy másik nép zenei és nyelvi világába. A pedagógusok­nak sokkal inkább az oktatás elveinek azonosságát kell képvi­selniük. A változatos dallamvilág, a népi örökség egységes elvű oktatása közelebb hozza egymás­hoz a testvéri népeket és nemze­tiségi csoportokat. Népdalkutatók és nyelvészek együttes munkája alakítja ki az egyes szovjet szo­cialista köztársaságokban hasz­nálatos módszereket, de sok még a nyitott, tisztázatlan kérdés. A kecskeméti nemzetközi szim- pozion magasszintű elméleti elő­adásai és gyakorlati foglalkozá­sai, a bemutató tanítások, vala­mint a résztvevők" vitái és esz­mecseréi hasznosnak bizonyul­tak. A többi ország képviselőivel együtt azon tanácskoztunk, hogy miképpen tudnánk hasznosítani és gyümölcsöztetni a Kodály ne­vével fémjelzett magyar zenepe­dagógia világszerte elismert kon­cepcióit. Árpa István zenetanár USZSZK — Uzsgorod Űjszülöttellátó központokat létesítenek A kórházak szülészeti-nőgyó­gyászati osztályain helyenként gondot okoz az újszülöttek szak­szerű-jellátása. A legtöbb kórház szülészetén nincs főállású gyer­mekorvos, pedig a koraszülöttek és a légzési, illetve keringési rendellenességgel napvilágot látó csecsemők azonnali szakszerű el­látása életeket menthet. A csecsemővédelem, s ezen be­lül az újszülöttellátás színvonalá­nak javítására több éves progra­mot dolgozott ki az Egészségügyi Minisztérium. A tervek szerint mindenekelőtt a klinikák újszü­lött-részlegein és néhány me­gyei kórházban magas színvona­lú ellátást nyújtó, úgynevezett neonatológiai központot hoznak létre. Az érintett budapesti kliniká­kon kívül Szegeden, Debrecen­ben, Miskolcon, Szombathelyen, majd Pécsett és Győrben alakí­tanak ki ilyen újszülöttellátó központokat. A program végrehajtása már megkezdődött: még az idén 30 millió forintot fordítanak erre a célra. Később valamennyi me­gyei kórház és a nagyobb for­galmú fővárosi kórházak újszü­lött-részlegeit hasonló felszere­léssel látják el. 4 Csalfa Vénusz Amennyire lelkesedtem és iz­gultam szépség királynők válasz­tásának évadján eddigelé — any- nyira lohad érdeklődésem és nő zavartságom az utóbbi időkben. Ne értsenek félre. Nem az örök­szép ÉVÁK iránti imádatom he­ve lankad, az fennen lobog, míg csak a világ áll. Hanem: egysze­rűen kételkedem. Innen a bi­zonytalanságérzetem is. No nem bizonyos adatok — kebel-, derék-, s csípőbőség, a szem és haj színe stb. — hite­lességében kételkedem. Azok ob- jektívek — elfogulatlanok —, mint a pinty. Például most se kerülte el a figyelmemet, hogy az idei „Miss Universum” egy bá­jos, kék szemű — vagy zöld? Ki emlékszik már vissza másfél hétre, meg hogy szölke volt-e az édes, netán barna — de minden­esetre, finn kislány volt. A hír elolvasásakor betéve tudtam a méreteire vonatkozó három szám­jegyet is, de ezek azóta kevered­tek az űrtalálkozó számadataival. így nem mernék megesküdni rá­juk. Pláne, hogy akkor se vol­tam vele tisztában, melyik vo­natkozik a kebelére, melyik a csípejére. Szóval az információ adatsze­rűségeiben vakon hittem. Ugyanígy kételkedés nélkül vettem tudomásul, hogy a július 26-i Anna-bálon füredi egyén lett a „királynő”. Az előbbi mondat fukarságá­ból sejthetik már, mely irányból ült bogár a fejembe — vagy fü­lembe, kinek hogy tetszik. Most már áperté kinyilvánítom: e szépségkirálynöknek pont a nöiségéről nem vagyok tu­dományos alapossággal meggyőz­ve. Ne, ne szóljanak közbe! Kérem. Sziliem fölött őrzöm azt a hirt, amely szerint a „Miss Universum" cím elnyeréséért Hongkongban versenyző szépsé­gek egyike férfi volt! S azt hiszik, csupán ilyen hív- ságos, világi információ ingatott meg? Tévednek. Más helyütt olvasom, hogy a vatikáni hatóságok bonyolult feladat megoldása előtt állnak. Egy nő azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy szeretne belépni egy kolostorba. Igenám! Bo­nyodalmat okoz azonban, hogy olyan férfiról van szó, akit há­rom kényes műtét során változ­tattak nővé. No jó, a vatikániu- sok majdcsak feltalálják magu­kat. Sokkal rázósabb kutyaszo­rítóból is kivágták már magukat. Például annak idején — avagy stílszerűen anno dacumal —, mi­dőn az angyalok nemiségéről vi­tatkozva törtek pálcát. Ámbár akkoron is ki ide, ki oda szava­zott, s legokosabbak a középuta­sok lettek. Mi, laikusok és ateis­ták már megalkudnánk az ö he­lyükben, mondván: ennek az apáca-aspiránsnak a dolgában igencsak a jóisten tudna igazat adni, hogy most már mi legyen, fiú vagy lány? A vatikániusoknak kenyértöré­sig kell vinni az ügyet. S ismer­jük el, ez nem is olyan kismiska. Többet mondok. Kairóból jelentették, hogy egy 22 éves ausztrál fiatalember — egy bizonyos Logan úr — férfi­ként érkezett Kairóba és nőként, Ann Carol kisasszony néven hagyta el az országot. Nem arról van szó, mintha a közel-keleti helyzet bonyolultsá­ga zavarta volna meg öt annyira. A fiatalember, aki egyébként show-műsorok vezető táncosa­ként lépett fel éjjeli mulatókban, egy sikeres plasztikai műtétnek köszönheti az átváltozást. Gamal Beheiry, a kairói egyetem orvos- professzora az ausztráliai fiatal­emberrel együtt már tizenkét férfit változtatott nővé; az első hasonló műtétet öt éve végezte egy olasz férfin. Tetszenek érteni? Olasz fér­fin. Vajon nem az jelentkezett apácának?? S az a hongkongi „Miss Uni­versum” címre pályázó szépség. A hímnemű atyafi, akit csak az a bizonyos paraszthajszái válasz­tott el attól, hogy szépségkirály­nővé üssék. Szépsége, formája, sokminden egyebe — gondoljunk a szabványméretekre — megvolt hozzá, csak éppen az a plusz­semmiség jött közbe. Igaza van az angol újság lelep­lező cikkének. Addig már nem lehetünk nyugodtak, míg a szép­ségversenyek résztvevőit is szex- vizsgálatnak nem vetik alá pó- r diumra lépés előtt. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents