Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-06 / 183. szám

1975. augusztus 6. • PETŐFI NÉPE • 3 A tanítás befejezése után június közepén nyitotta meg kapuját a kiskunhalasi városi úttörőelnökség kunfehértói tábora. A közel­ben egy másik ifjúsági tábor is van, itt a já- j rás községeinek úttörői üdülnek. Most azon- J ban a szegedi ifjúgárdisták és a halasi ; KISZ-esek vették birtokukba a járási hiva- : lal által több mint 1 millió forintos beruhá- j zással felújított kőépületet. Tóparton, feny- - veserdő szélén táboroznak a kiskunhalasi út- ‘ törők. ; Vidám táborozok ' A hangulat éppolyan, mint bármely más ifjúsági üdülőtele- s pen. Messziről látni, úttörőzászló leng a tábor közepén. Fürdőzők- től hangos a tó, néhányan csó­nakáznak. A tisztáson sok néző- , je van a lányok, fiúk közötti fo­cimérkőzésnek. Odébb, a tábor . két kőépülete, s a három fa­ház környékén pöttömnyi gye­rekek olyan ügyesen csinálják a szaltót, mérleget, spárgát, mintha tornászok lennének. ; — Valóban azok, helyesebben a kiskunhalasi Fazekas Gábor Általános Iskola testnevelési ta­gozatos osztályainak tanulói — magyarázta dr. Balogh Istvánná pedagógus, táborparancsnok. — A programokon ugyanúgy részt vesznek, mint a napközisek, de ők naponta négyórai edzést tartanak hivatásos edzők irá­nyításával. Mint megtudtuk, a szünidő­ben eddig csaknem 350 úttörő üdült Kunfehértón. A kisdiákok egy, illetve két hetet töltenek a három éve működő napközis táborban. Először a központi is­kola tanulói, majd a felső- és alsóvárosi iskola úttörői, aztán a tanyasi iskolások táboroztak. Je­lenleg a Fazekas Gábor Általá­nos Iskola tanulói közül 48 út­törő üdül a tóparton. Az ellá­tás napi 10 forintba — tavaly 10 forint volt — kerül. Autó­busszal az útiköltség oda-vissza ugyancsak kedvezményes, 10 forint. Egy gyerek egy hétig te­liét 70 forintért üdülhet. Ezért az összegért szállást, naponta öt­szöri étkezést kapnak. Az ételt a Fazekas Gábor Általános Isko­la konyhájáról hozzák. A bő­séges ellátásra példaként egy na­pi menü: reggelire tea, vajaske­nyér, tízóraira tejföl, kifli, ebéd- .xará>tyÚk?pörkÖÍt 'tésztával, uzson- 'fiára dzsemes kenyér, vacsorára virsli zsemlével, paradicsommal. Három pedagógus dr. Balogh Istvánná, Szőke Antalné és Pa- czulay Gyula vigyáz a gyerekek­re. A testnevelési tagozatosokkal három edző foglalkozik. Ezenkí­vül két szülő Dadai Zoltánná Délelőtti játék közben a kunfehértói úttörőtábor lakói. • Számháború és éjszakai riadó is lesz — magyarázta Paczulay Péter úttörő, aki már tavaly is Kunfehértón töltötte a vakáció egy részét. • Délutáni csendes pihenő a táborban. postai dolgozó, a szülői munka- közösség elnöke és Ifkovics Lász­ióné kórházi dolgozó segít a pedagógusoknak. — Először vagyok a kuníehér- tói úttörőtáborban, nagyon jól érzem magam — mondta Ju­hász -Anna, 8. osztályos tanuló. — Sokat fürödtünk a tóban, a fenyveserdőben kirándultunk, vadnyulat, őzikét, érdekes nö­vényeket láttunk. Számháború is lesz majd. Hivatásból-barátságosan | ••• A tanácstörvény bevezetése óta í igen sokat változott — meg kell mondani, hogy előnyére, illetve mindannyiunk előnyére — a ta­nácsi hivatalok szelleme, légköre. Azok az eligazító, felvilágosító irodák, amelyek egyre gyakorib­bak a nagyobb tanácsoknál — céljukul tartva, hogy bármikor és bármilyen ügyben gyorsan, egy­szerűen tájékoztassák az állam­polgárt —, sokat enyhítettek a bürokratikus formaságokon. Elér­hető volt a segítségükkel (ezért is lenne szükség minden tanácsi szervnél ilyen eligazító szolgálat­ra). hogy az ügyfél helyben és bármikor hozzájuthasson fontos űrlapokhoz, kérdőívekhez, adóbe­vallási és egyéb lapokhoz. Keve­sebbet változott viszont az írá- , sós hivatali hangnem. Ma is gya­kori panasz forrása, hogy az egy­szerű felszólítások, az állampol­gár jóhiszeműségét eleve figye­lembe vevő hivatali nyomtatvá­nyok szövege, hangja kioktató, büntetést, megtorlást kilátásba helyező. Sokan nem figyelnek fel erre a hangvételre: másoknak vi- - s/ont kínos perceket, rossz érzé­seket szereznek. j □ □ □ Jó ötlet és az állampolgárok ügyeinek intézését gyorsító eljá­rás: a nagyobb üzemek és taná­csok szorosabbra fűződő kapcso­lata. Miről van szó? Például ar­ról, hogy jó néhánv nagyüzem­ben működik jogsegélyszolgálat; a gyárak jogászai pedig eleven és gyümölcsöző kapcsolatokat kezde­nek „kiépíteni” a helyi tanácsok­kal. Meghívják a tanácsi ügyin­tézőket áz üzemekbe, egy-egy fontosabb, sokakat érintő kérdés­ről 'tájékoztató, felvilágosító elő­adásokat tartanak több helyütt a tanácsi osztályvezetők, csoportve­zetők. Jó alkalom mindez arra, • a munkások, a gyárak, vál- alkalmazottai. kissé bete­Paczulay Péter 4. osztályos tanuló „rutinos” táborlakó, ta­valy is itt üdült. Mint mondta, éjszakai riadóra is számítanak, tavaly ugyanis rókavadászat volt, persze nem igazi, minden­esetre a játék győztesei nagy tábla csokoládét kaptak. Ébresztő után hét órakor reg­geli tornával kezdődik a napi program. Délelőtt kirándulnak, fürdenek, labdáznak, gallyat gyűjtenek az esti tábortűzhöz, • Mindenkinek Ízlik a finom ebéd. (Szilágyi Mihály felvételei) Ebéd után csendes pihenő, utá­na a vacsoráig ismét játék kö­vetkezik. Aki akar, televíziót is nézhet. Fél 9-kor eloltják a vil­lanyokat a szobákban. — Neked eddig melyik prog­ram tetszett legjobban? — kér­deztem az egyik kisfiút. — Mindegyik. — Mégis, fürdeni, kirándulni, vagy labdázni szeretsz jobban? — Minden játékot szeretek. Még nem láttam ilyen nagy vi­zet, erdőt, minden egyformán tetszik... Forner Lászó nyugdíjas peda­gógus, a tábor gondnoka mond­ta, hogy a jövő héten a halasi úttörőkön kívül 25 kisdiák ér­kezik a NDK-ból a táborba. Augusztus 24-ig a táborozás be­fejezéséig még több száz úttörő­nek lehetősége nyílik, hogy kel­lemesen szórakozzon, üdüljön a tóparti táborban. Tárnái László kintsenek a tanácsi munka ku­lisszatitkaiba, egyszerű és közért­hető felvilágosításokat kapjanak jogaikról és kötelességeikről. □ □ □ Ilyen és hasonló jó kezdemé­nyezésekről egyre több híradás érkezik. Közelebb hozza egymás­hoz a tanácsot és a lakosságot az olyan kezdeményezés is — több ragyközségi tanács járja immár ezt az utat —, hogy a kisebb helységekben levő kirendeltségek munkatársai állandóan járják a területüket, szinte jó előre „be­gyűjtik” a várható intéznivaló­kat — gyorsítják az ügyintézést, javítják ezzel a lakosok hangu­latát. És döntögetik azt a falat, amely sokhelyütt ma is ott ma­gasodik állampolgár és hivatal között. □ □ □ Jó ötletekről, módszerekről szólhatunk. Tegyük hozzá: nem tekinthetők még általánosnak, nem mindenütt alkalmazzák eze­ket eredménnyel. Pedig a találé­konyságra, a hivatali munka közvetlenebb, a lakossághoz kö­zelebb álló stílusára egyre na­gyobb szükség van mindenütt. Kis falvakban épp úgy. mint sok ezres lakosú városokban. Hiszen találkozásaink a hivatallal — az­zal a hivatallal, amely legközvet­lenebb tartozéka a köznapi életnek és munkának — gyakoriak, elke­rülhetetlenek. Nem közömbös te­hát ezeknek a találkozásoknak a „légköre”. Az oldottság, a közvet­lenebb, a kevésbé „hivatalos” ta­lálkozások sora a munka színvo­nalát is javítja, a lakók „politi­kai közérzetét” is kellemessebbé teheti. Ez pedig — megéri a töpren­gést mindenütt. Vá—gií Megjelent a Szovjet Irodalom augusztusi száma Az irodalombarátok egyre na­gyobb érdeklődéssel forgatják a népszerű folyóirat lapjait. Az új szám ugyancsak színvonalas írá­sokat . közöl. Az emberért való küzdés, ha kell, a részvét, ugyanakkor min­dennemű érzelgősség kerülése — ez a legjellemzőbb Jurij Nagi- bin írásaira. Az e számban kö­zölt egyik elbeszélése is ezt pél­dázza. Ugyancsak a próza rovatban olvashatjuk Eduard Sím elbe­széléseit. „Az olvasó és a kriti­kusok egyaránt figyelnek írásai­ra ... az író sokat tud, jól érzé­keli az életet” — írja róla egy kritikusa. Szergej Jeszenyin új verseit is olvashatják a versszeretők Nagy László, Veress Miklós és Weöres Sándor fordításában. Megismerkedhetnek az olvasók Olzsasz Szulejmenov kazah köl­tő verseivel, Rab Zsuzsa fordí­tásában. Izgalmas vitát, beszélgetést kö­zöl a folyórat augusztusi száma Miért írunk még ma is a hábo­rúról? címmel. Jurij Bondarev, Vaszil Bikov és Mihail Kuznye- cov beszélgetnek erről a szelle­mi izgalmat keltő kérdésről. A rövidesen magyarul is megjelenő Vlagyimir Bogomolov: Negyven­négy augusztusában című regé­nyének recenzióját a Szemle rovat közli. A környezetvédelem problé­mája a tudományos technikai előrehaladás időszakában fon­tossá válik. Érthető, hogy e té­ma az írókat is foglalkoztatja. Csingiz Ajkmatov Lenin-díjas kirgiz prózaíró és Leonyid Novi- csenko'- ukrán kritikus beszélge­tését közli a folyóirat erről a rendkívül időszerű témáról. Pillanatkép a bajai piacról Az élveszü- letések száma 1975. első fél­évében megha­ladta a 4800 főt, több mint tíz százalékkal magasabb volt az előző év azonos időszakánál — olvashatjuk a Központi Statisz­tikai Hivatal megyei igazgatósá­ga által kiadott félévi jelentés­ben. A sok érdekes és értékes adat mellett ez a tényközlés ta­lán nem látszik túlságosan je­lentősnek, de azért mégis érde­mes figyelni rá, mert a korábbi időszakhoz képest fordulatot je­lez. Hogy ez a fordulat mennyire lesz tartós, azt még nem lehet előre látni, de az már bizonyos, hogy egy kedvezőtlen tendencia megváltozott, s helyette valami új van keletkezőben. Nyilvánva­ló, hogy a népesedéspolitikai ha­tározat és családvédeltfíi intézke­dések hatása mutatkozik meg az említett tényekben. Erre utal, hogy a házasságkötések száma is mintegy kilenc százalékkal volt magasabb, mint az előző év azo­nos időszakában, s meghaladta a 2200-at. A bevezetőben említett tíz szá­zalék azonban azt is jelenti, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a jövőben a gyermekintézmé­nyek fejlesztésére. Vizsgálja a KSH jelentése az erre vonatkozó adatokat is. Ezek szerint 1975. el­ső felében 1675 bölcsődei hely volt a megyében, ami 2,2 száza­lékkal több az előző év azonos időszakánál és mindössze egy százalékkal nagyobb a tervezett­nél. Az üzemi bölcsődei hálózat fejlődése nagyobb volt a terüle­tieknél. A beírt gyermekek száma meg­haladta a 2200 főt, amely 3,3 szá­zalékkal több az 1974 első félévi­nél. A száz bölcsődei helyre jutó gyermeklétszám 132-re nőtt, s ez kilenc százalékkal magasabb az előző év azonos időszakánál. A bölcsődék zsúfoltsága tehát foko­zódott, ugyanakkor a felvételre várakozók száma is meghaladta a 600. főt. Ugyancsak jellemző szám, hogy a gyermekgondozási segélyen levők száma fölötte van a 11 ezer száz főnek, ami 15 szá­zalékkal volt több a tavalyi első félévinél. A megye bölcsődei ellátottsá­ga rosszabb az országos átlagnál. Ezer bölcsődéskorú gyermekre Tíz százalék 1974-ben 65 hely jutott, mindössze két­harmada az or­szágos átlag­nak. A fejlesz­tési terveket is figyelembe véve, a megye 1980-ban éri el az 1970. évi országos szintet, vagyis a 90 bölcsődei he­lyet. A bölcsődékben a gondo­zónők száma 26 százalékkal nö­vekedett, ugyanakkor a szak­képzett gondozónők aránya az 1970. évi 92 százalékról 82 száza­lékra esett vissza. A létszámot tehát elsősorban szakképzetlenek­kel tudták növelni. Az óvodai ellátottság a böl­csődeinél kedvezőtlenebbnek lát­szik, ugyanis megyénkben ez a szám egy százalékkal meghalad­ja az országos szintet. Ezer óvo­dáskorú gyermekre 1974-ben 636 hely jutott, húsz százalékkal több mint 1970-ben. A megye- székhelyen, a fejlődés ellenére, rosszabb az ellátottság: ezer óvo­dáskorú gyermekre 560 hely ju­tott, 88 százaléka a megyei át­lagnak. A megyeszékhelyen az óvodai hálózat zsúfoltságát jelzi, hogy 1974-ben 100 helyre 130 beírt gyermek jutott, csak így sikerült elérni, -hogy csökkenjen az el­utasítottak száma. Az ötödik öt­eves terv fejlesztési célkitűzései szerint a megye óvodai ellátott­sága 1980-ra eléri a 75 százalé­kos szintet. A bölcsődei helyzethez hason­lóan az óvodákban is a képesítés nélküli óvónők aránya tovább nö­vekedett, 1974-ben megközelítet­te a 20 százalékot. A KSH kiadványa külön fe­jezetben foglalkozik a megye gyermekintézményeinek. illetve ellátottságának helyzetével, s le­vonja a tanulságokat is. Ennek lényege, hogy a jövőben az ed­diginél fokozottabban kell figye­lembe venni a gyermekek szá­mának várható alakulását, s a területi megoszlását. Figyelem­mel kell lenni az országostól való jelentős elmaradásra is. Megyei szinten célszerű lenne az erőket jobban összpontosítani a bölcső­dei hálózat fejlesztésére, s töb­bet fordítani az ailyagi eszközök­ből a megyeszékhelyen meglevő feszültségek mérséklésére. (T - 1.) A sikeres vizsgák háttere Az utóbbi esztendőkben egyre több szó esett a dolgozók külön­böző szintű továbbtanulásáról. Különösen nagy súllyal szerepelt egyes fórumokon a fizikai dol­gozók iskolai végzettsége és annak a módja-lehetösége, mi­ként lehetne javítani az össz­képen. Hiszen eléggé köztudott, hogy például az üzemi dolgo­zóknak milyen nagy százaléka nem rendelkezik ma még a nyolc általánossal. Arról is sokat lehet hallani és olvasni mostanában, hogy a munkahelyek vezetői, s a ki­sebb dolgozó kollektívák irányítói nem egyformán érzik még saját ügyüknek e fontos kérdést. Sőt, egyes helyeken egyenesen ellen­ségeskedve tekintenek azokra, akik „kiesnek a termelésből”, akik helyett „másoknak kell dol­gozni”, amíg tanulnak, illetve vizsgáznak. Az ilyen vezetők — sokszor szóvá tettük már — nem értik a munkásművelődés lénye­gét és rendkívüli jelentőségét; az ilyenek nem akarják tudomásul venni, hogy a műveltebbé válás áldásosán hat vissza előbb- utóbb a munkára, a termeiére. Szerencsére vannak másfajta vezetők is. Olyanok,—akik nem csak engedélyezik beosztottjaik tanulását intézményesített kere­tek között, de egyenesen támo­gatják is őket ebben a törek­vésükben. A napokban megtudtuk, hogy a Kecskeméti Fémipari Szövet­kezetben az elmúlt tanév során a szakszervezeti bizottság a dol­gozók iskolájával közösen meg­szervezte a munkahelyi rendsze­res tanulást, a százhatvan órás, úgynevezett kihelyezett osztály­ban. Ennek keretében a tanév végén összesen negyvenen tet­tek sikeres vizsgát az általános iskola valamelyik évfolyamában. Nagy István szb-elnök el­mondta, hogy a szövetkezet ve­zetősége díjmentesen tanköny­veket és .írószereket adott a ta­nulóknak, hogy ezzel is biztassa őket az iskola- elvégzésére. Es jól fűthető, kényelmesen beren­dezett helyiségekkel is a dolgo­zók kedvébe igyekeztek járni. Sőt, ha a tanítási órákat mun­kaidőben bonyolították le, ak­kor állagórabért kaptak a nyolc általános megszerzésére törek­vők. Ez a sikeres vizsgák háttere a Kecskeméti Fémipari Szövet­kezetben. NAPKÖZBEN Foghíj Az országosnál is jóval na­gyobb hírű gyár képes naptára díszíti konyhánk falát. A ka­lendárium egyik lapján szín- pompás fotó ékeskedik: két csi­nibaba és egy szépfiú boldog mosollyal pezsgőt hörpöl, míg a háttérben színes tv-készülék su­gározza műsorát... ... A képernyőn egy pesti ut­ca látható, feltehetően a belvá­rosban. A házakon neonok, transzparensek sokasága. De milyenek?! „MÉ.ES” — tündökli az egyik fényreklám, amely alatt egy medvefej díszeleg. A másik csu­pán betűkből áll: „.OU.ENIR”. Gyakorlott, régi rejtvényfejtő lévén, kiokumláltam, hogy az első rekám a Mézes Mackót, a másik pedig valamilyen souve­nir-boltot óhajt népszerűsíteni. Mindez dicsérendő és méltá­nyolható. De vajon nem talált volna a fotós széles Nagy-Bu- dapesten olyan transzparense­ket, amelyek nem foghíjasak? Tejtolvaj Az önkiszolgáló bolt előtt már kora reggel ott sorakoznak a zacskós tejet őrző rekeszek. Va­laki azonban már hónapok óta rendszeresen dézsmálja a tasa- kokat. Sőt, mint a bolt dolgo­zói mesélik: azt is tudják, ki az illető. Elcsípni azonban mind ez ideig nem sikerült. Nem lehet menteni tejtolva­junk eljárását, aki ahelyett, hogy elenyészően csekély forintokért szabályos módon vinné haza a tejkót — dacolva a vésszel, a lebukással, homályos hajnalokon párducmozdulattal rántja ki a rekeszből, s rejti kabátja alá féltett kincsét, a félliternyi reggelire valót. Páciensünk bizonyára gyakran néz krimit, kedveli az izgalmat, s ezért szerzi be illegálisan be­tevő kortyát. Persze, korántsem kívánom őt menteni, s másokat a példa kö­vetésére buzdítani. De, kezün­ket a szívünkre téve, valljuk be: még mindig jobb ez, mintha bankot rabolna, zsenge lányokat venne üldözőbe, vagy újonnan avatott művelődési házat tenne tönkre! Azért pedig már jófor­mán meg kellene bűnözőnk vál­lát veregetni, hogy tejet oroz és nem — szemelt rizlinget, vagy Cabinet Brandvt Lám, minden rosszban vp i ió iS. —I'

Next

/
Thumbnails
Contents