Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-05 / 182. szám

1975. augusztus 5. • PETŐFI NÉPE 3 Megkezdődött a paradicsomfeldolgozási idény a Kecskeméti Konzervgyárban Realitások Mért marad el? Ismeretesek azok a bosszúsé- gok, melyek művelődési házak­ban beharangozott színházi elő­adások elmaradásakor keletkez­nek. Sajnos, gyakrabban van rá példa a kelleténél. Hányszor ta­pasztaljuk, hogy a „tővárosi mű­vészek” egyetlen telefonnal „sut­ba dobják” a tervezett műsort. Sajnos, az új megyei művelő­dési központban is — már a kez­det kezdetétől — többször ma­radnak el a beígért rendezvé­nyek, mint amennyit figyelmen kívül hagyhatunk. Természetesen mindig lehet — és kell is — számítani valami, lyen előre nem látható akadál­lyal. Ám mit szóljon az ember, ha egy intézményben — ahol a szervezést külön részleg végzi, s ahol ezt módszerként is köteles­ségük terjeszteni — egyetlen hó­nap alatt már a hónap első nap­jaiban több érdekesnek ígérkező esemény elmaradását említik az érdeklődőknek? S csupa olyasmit, ami a kinyomtatott műsorfüze­tekben olvasható. Nézzük a példákat. Elmarad a találkozás a leendő elsőosztályo­sok szüleivel. Nem tartják meg a Népszava-estet. Mi akadályozza a megtartást? Az irodalombarátok egyik „csemegéje” lehetett volna a találkozó Raffai Saroltával. Nem lehet, mert ezt sem tartják meg. Húzzuk át a füzetben *>zt Is. Ugyanígy a tervezett Tiszatáj-es- tet Is. Elmarad. De miért? Min­denki lemondta a szereplést? Egytől egyig meggondolták az il­letők? Lehetetlen. De akkor miért maradnak el ezek a felsorolt — s hasznosnak Ígérkező — esemé­nyek? V. M. Tiszthelyetteseket avattak Szolnokon Szolnok főterén vasárnap dél­előtt nagy nyilvánosság előtt, ün­nepélyesen avatták fel a magyar néphadsereg új tiszthelyetteseit. A Himnusz elhangzása után — felolvasták Czinege Lajos vezér- ezredes. honvédelmi miniszter díszparancsát, majd az ifjú tiszt- helyettesek esküt tettek. Ezt kö­vetően Pacsek József miniszter- helyettes mondott ünnepi beszé­det. Ezúttal először az ország kü­lönböző tiszthelyettes-iskoláiról kikerült fiatalok a katonai kép­zés két esztendeje alatt szakmát is szereztek maguknak. A népszerű folyóirat augusztusi száma ezúttal is gazdag anyagot kínál. Az egyik neves közgaz­dász professzor A Szovjetunió és a gazdasági verseny című írásá­ban történeti áttekintéssel iga­zolja, hogy a Szovjetunió min­dig is a gazdasági együttműkö­dést szorgalmazta. A szerző ké­pet ad arról is, hogyan változott meg a Szovjetunió helye és sze­repe a nemzetközi gazdasági ver­senyben. A szerző cáfolja egyes nyugati közgazdászok helytelenül fogalmazott megállapításait e té­mában. A kétarcú sivatag című cikk az egyik türkméniai homoksiva­tag kutatóállomásának érdekes munkájával ismerteti meg az ol­vasót. Egy másik írás Az ólomhegy kincse címmel a Kabard-Balkar Érik a paradicsom a Duna— Tisza közi homoktalajokon, meg­kezdődött a feldolgozási idény a Kecskeméti Konzervgyárban. El­sőként a Pest megyei Kocsérról, az Üj Élet Tsz szállított nagyobb mennyiségű árut, majd a szanki Haladás, a lakiteleki Szikra és a lászlófalvi Egyetértés Termelő- szövetkezet paradicsomszállítmá­nya futott be a gyár I. telepére. Kiskunfélegyházáról az Egye­sült Lenin Tsz és a Jászszent- lászló Termelőszövetkezet kül­dött paradicsomot. A változé­kony időjárás miatt a termés érése az idén lassúbb, mint más években. Ezért naponta legfel­jebb tizenöt-húsz vagon érett, vagy savanyításra alkalmas pa­radicsom érkezik a feldolgozó üzembe. Ha az időjárás nem változik a jelenleginél kedvezőtlenebbre, akkor ezen a héten Bácskából is várható nagyobb paradicsom­szállítmány. A Szikrai Állami Gazdaság, amely a paradicsom gépesített termesztésére rendez­kedett be, augusztus 8-a körül kezdi meg az érett termés szál­lítását. A megyében több helyen • Megérkezett a friss paradi­csom a gyárba, ahol többszöri mosás után kerül a feldolgo­zó üzembe. Török Istvánná a mosó és paradicsomtovábbító berendezésre ügyel. • A jobb oldali képen: Még ke­vés á riyersáru, ezért' a kon­zervüzemnek egyetlen gépso- ~u J ra dolgozik. Ötkilogrammos üvegekbe zárják a paradicsom­pürét a töltőgépnél dolgozó asszonyok. ASZSZK legnagyobb vállalatá­ról, a Kaukázus hegye közt lé­tesült molibdén- és wolfram- kombinátról szól. A Szovjetunióban látható cí­mű rovat Vlagyimir egyik pá­ratlan szépségű műemlékét, a XII. századi Dimitrij-székesegy- házat mutatja be. A Hol dolgozzanak a bányász­feleségek? című riport az egyik bányászváros példáján mutatja be a Szovjetunió szociálpolitiká­ját és munkaerő-gazdálkodását. A többi között megtudjuk, hogy a bányászvárosban elsősorban nőket foglalkoztató textilkombi­nátot építenek. A folyóirat mellékletében fotó­riport számol be a Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunió­ról? című vetélkedő fődíjának, a Latvija mikrobusz átadásáról. felállított paradicsomlé üzemek, ahonnan tartályokban érkezik a gyárba a paradicsomzúzalék, A Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában most jelent meg N. V. Faggyejevnek KGST című köny­ve. A szerző — a KGST főtitká­ra — munkáját a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa fennál­lásának negyedszázados évfordu­lója tiszteletére írta. A mű át­tekintést ad a szocialista orszá­gok KGST-n belüli együttműkö­désének történetéről, felvázolja a fejlődés távlatait, különös tekin­tettel a szocialista gazdasági in­tegráció komplex programjának megvalósítására. A kötet utal a gazdasági szervezet létrejöttének körülményeire, céljaira, és elvei­re. az olvasó megismerheti a KGST felépítését és kapcsolatát a nemzetközi szervezetekkel. A augusztus második felében kez­dik meg működésüket. K. A. mű alapos ismereteket kínál az együttműködés egyes területeinek — a tervezési, a tudományos- technikai. a külkereskedelmi, a valutáris-pénzügyj együttműkö­désnek — a fejlődéséről, helyze­téről. Különösen nagy érdeklődés­re tarthatnak számot a kooperá­cióval. valamint a hitelkapcsola­tokkal foglalkozó fejezetek. A könyv ezenkívül tömören ismer­teti az egyes KGST-országok gaz­daságának mai, alapvető jellem­zőit. A kötetet haszonnal forgat­hatja mindenki, aki a KGST- együttműködés, illetve a szocia­lista gazdasági integráció iránt érdeklődik. H a jól men­nek a dolgok, az ember hajlamos arra, hogy feledje a gondokat, s a valóságosnál egy kicsit rózsaszínűbben lássa a világot. Amikor azt tapasztaljuk, hogy körülöttünk viszonylag ki­egyensúlyozott az élet, a kiraka­tok. a bolti pultok tömöttek, nincs áruhiány, a keresett cik­kek — főleg az élelmiszerek, ru­hafélék stb. — a rendelkezésünk­re állnak, ilyenkor a megelége­dettség az alapvető vonása éle­tünknek. Azon sem lehet cso­dálkozni, hogy az emberek több­sége nem azt vizsgálgatja, vajon a népgazdaság, az ország háztar­tása hogyan alakul. Ugyan hány egyén lenne képes arra, hogy mi­közben a saját kis nyaralóját vagy családi házát építi, a nagy- beruházások helyzetén elmélked­jen? Ismerjük be, az „egyszerű” állampolgártól nem lehet azt kívánni, hogy folyton magasabb régiókban'gondolkodjon, s egyé­ni életét mindegyre a közösség ügyével vesse össze. Azonban az sincs rendjén, ha valaki teljesen figyelmen kívül hagyja a nagyobb összefüggéseket. Például, amikor az ország külke­reskedelmi mérlege deficitet mu­tat közben a lakosság egy része köl­tekezik, s elvárja, hogy neki az­tán , semmiféle problémája ne legyen. Ügy véli, oldják meg a népgazdaság és a nemzeti va­gyon elosztásának kérdését az ország vezetői, ahogy tudják. Ne­ki pedig hagyjanak békét, mert ő most a saját egyéni gyarapo­dásával van elfoglalva. TV/findez természetesen túlzás, ■‘-’'A és leegyszerűsített válto­zata a dolgoknak, ennél sokkal bonyolultabb az életünk, s az emberi reagálások is sokszínűb­bek. Csak a szélső pontokat vil­lantottuk fel, jelezve, hogy azért nincs minden rendben a közös­ség érzékelő szervében és tudati állapotában. Jól mutatta ezt az a közlemény is, amely egy hó­nappal ezelőtt jelent meg az MSZMP Központi Bizottságának üléséről, s amely számot adott az elmúlt évi december 5-i ha­tározat végrehajtásáról az idei esztendő első felének .tükrében. Megállapítva a dinamikus fej­lődést, azt is kénytelen volt le­szögezni: „Hazai gazdasági mun­kánkban lassú az előrehaladás a termelési szerkezet átalakításá­ban, továbbra sem kielégítő a munkaidő és a termelő berende­zések kihasználása, a készlet- és anyaggazdálkodás. .A, tervezettnél nagyobb a fogyasztás és a beru­házások növekedése. Mindez ne­hezíti tervcéljaink elérését.” Ebből következik a következő összefüggés, hogy „ ... a gazdasá-' gi munka jelenlegi feltételei kö­zött csak olyan termelési és fo­gyasztási célokat tűzhetünk ma­gunk elé, amelyek minden oldal­ról megalapozottak, szerények, de biztonságosan szolgálják népünk életszínvonalának emelését.” Nincs tehát lemondás az élet- színvonal további fejlesztéséről, kivívott szociális vívmányaink okos és célszerű bővítéséről, de be kell látnunk, hogy a világban végbemenő gazdasági folyamatok kedvezőtlen hatása alól mi sem vonhatjuk ki magunkat. Annál is inkább, mivel nemzeti jöve­delmünknek több mint negyven százaléka a külkereskedelemből származik, országunk tehát sok­kal érzékenyebb a nemzetközi piac árarányainak ingadozására, mint azok az országok, ahol nem ennyire „nyitott” a gazdaság. Nem mindegy tehát, miből meny­nyit viszünk ki és hozunk be, hogy amit termelünk, eladható-e a tőkés piacokon, és van-e rá szükség a szocialista országok­ban. Nem mellékes, hanem na- gyonis fontos, körülmény, hogy takarékosan bánunk-e. a behozott anyagokkal, energiahordozókkal, pazaroljuk-e a külföldi fizetőesz­közöket vagy okosan és célsze­rűen vásárolunk, nem költve olyasmire, amit idehaza is elő tudunk állítani. * I gaz, az elmondottakra leg­nagyobb befolyást a gaz­dasági vezetők gyakorolhatnak, az üzemek, vállalatok, minisz­tériumok és kereskedelmi szerve­zetek. De nem lehet mellékes az állampolgár magatartása sem. Hiszen az egyén valahol, a ma­ga munkahelyén, közösségi em­ber, szemlélete, gondolkodásmód­ja nem lehet kettős, nem vá­lasztható el a magánélet szférá­ja a csoport- és népgazdasági ér­dekektől. Az önző, harácsoló em­ber megőrzi rossz jellemvonásait akkor is, amikor népvagyont bíz­nak rá. A „civil” közömbösség és érdektelenség megnyilvánulhat a kollektívában, a munkahelyi ma­gatartásban is. Ezért nem vá­laszhatjuk külön az egyén tudat­beli, gondolkodásbeli állapotát a nagyobb egésztől, nem nyugodha­tunk bele, hogy egyesek legyinte­nek, amikor a népgazdaság hely­zetét tárjuk fel előttük. Természetesen nem arról van szó, hogy pánikot keltsünk — ennek veszélye nem is áll fenn ismerve népünk hangulatát, a meglevő bizalmat és bizakodást —, hanem a realitást igényelhet­jük csupán, de ezt minden kö­rülmény között. Az állami szer­vek ezt oly módon is tudtul ad­ják időnként, hagy áthárítanak a terhekből, csökkentik a köz­pénzből adott árkiegészítéseket. De be kell vallanunk, ezek még mindig nagyon messzi vannak azoktól a radikális intézkedések­től, melyekre a nyugati orszá­gokban — gyorsuló inflációval kísérve — kerül sor. Szocialista társadalmunkban az ilyen jelle­gű intézkedés mindig párosul a -szinte „ellentételként” adott ked­vezményekkel, szociális és egyéb lehetőségek feltárásával. ■^Tálunk, minden nehézség el- •*-^1 lenére, nem mennek rosszul a dolgok rr ez az általános köz­hangulat. Ez a vélemény hatal­mas politikai siker, az építőmun­ka nagy erőforrása, tartós és ma­radandó lendítőerőnk, mely sze­mélyes tapasztalatokra épül, meg­alapozott és átmeneti jelenség. Egészítsük ki ezt a valóság még jobb megismerésével, helyzetünk még reálisabb értékelésével, az összefüggések feltárásával, szé- pítgetés nélküli őszinteséggel. A gondok megosztása, az igazságos teherviselés érdekében hozott in­tézkedések megértése és megér­tetése nem mindig népszerű fel­adat, de a többség helyeslésével feltétlenül találkozik. Az ország háztartásának javítása nem kép­zelhető el az egyének felelősség- teljes segítése, beavatkozása nél­kül. Segítsünk valamennyien abban, hogy ez a felismerés valóban or­szágos üggyé, feladattá váljon. T. P. Megjelent a Szovjetunió augusztusi száma • Lászlófalván az Egyetértés Tsz és a Kecskeméti Konzervgyár közös átvevő­telepén az idén 180 vagon paradicsomra számítanak. A helybeli, valamint a lakiteleki Szikra, a városföldi Dózsa és a tiszakécskei Tiszagyöngye Tsz szállítja ide termését. Képünkön Kovács Emma a gyár áruátvevője vizsgálja a konzerv- paradicsomot. Faggyejev könyve a KGST-ről Szegedi naptár A szegedi ünnepi hetek prog­ramja a következő: Augusztus 12. kedd: Szeged híres város... Népda­lok, magyar nóták, cigánydalok. Újszeged, szabadtéri színpad, 20 óra. Augusztus 15. péntek: Ibsen: Peer Gynt, dráma. Dóm téi\ 20 óra. Építők Szakszervezete termé­szetjáróinak II. országos találko­zója, megnyitó ünnepség, Újsze­ged, szabadtéri színpad. Augusztus 16. szombat: Kodály: Háry János, daljáték, Dóm tér, 20 óra. Nemzetközi motorcsónakver­seny a Tiszán (augusztus 16—17.). Augusztus 17. vasárnap: Ibsen: Peer Gynt, dráma, Dóm tér, 20 óra. Térzene. Közreműködik a Hód­mezővásárhelyi Honvéd Zenekar. Széchenyi tér, 11 óra. Nemzetközi salakmotorverseny, "EOL Stadion. Parkokba kerül • A Szikrai Állami Gazdaság faiskolájában a jól Ismert és keresett gyümölcsfa­csemeték mellett különböző díszfákat is nevelnek. A tíz hektár díszfa kitermelését az ősszel kezdik. Juhász Sándor kis traktorával 4—5 hektárt kultivátoroz meg naponta. (Pásztor Zoltán felvétele) ÚJABB RENDSZEREKET HAGYOTT JÓVÁ A MÉM Temelési rendszerekben egyesülnek az állattenyésztők Idén félmillió hektáron gazdálkodnak növény- termesztési rendszerekben az üzemek. A kedvező tapasztalatok alapján sorra alakulnak meg az ál­lattenyésztési termelési rendszerek is. A mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter nyolc újabb rendszert hagyott jóvá, ezzel számuk 10-re nőtt. Az együttműködő termelők abból indultak ki: a gyors ütemű intenzív fejlesztéssel kapcsolatos költségek az állattenyésztés legtöbb ágazatában meghaladják egy-egy üzem lehetőségeit. Ezért szí ,ség van a termelők összefogására, a széles kö­rű integrációra, amely biztosítja a maximális üze­mi és ágazati jövedelmet. Az állattenyésztési ter­melési rendszerek a vállalati kategóriába tartoz­nak, létesítésüket — a növénytermesztőkhöz ha­sonlóan — a mezőgazdasági üzemek, közös vál­lalkozások és a feldolgozó vállalatok egyaránt kez­deményezhetik. A kialakult gyakorlatnak megfelelően a rendsze­rek önálló működését és a tagként részt vevő gaz­daságok tevékenységének koordinálását az úgyne­vezett rendszergazda — egy-egy állami gazdaság vagy termelőszövetkezet — biztosítja, amely ki­dolgozza, és a pertnerüzemek adottságaira alkal­ma a korszerű eljárásokat, módszereket. A rend­szert vezető gazdaság szaktanácsadást nyújt, szak­mai képzést és továbbképzést tesz lehetővé a gaz­daságok számára, az üzemben pedig megszervezi az eszközök helyes felhasználását, valamint az üzem működéséhez szükséges állatállomány és a gépek beszerzését. A partnerüzemek ugyanakkor kötelezettséget vállalnak arra, hogy betartják a rendszer gazdája által előírt technológiát, kor­szerű munkaszervezetet alakítanak ki. továbbá biztosítják a termelés folytatásához szükséges pénzügyi fedezetet. A rendszergazda a közös termelési érdekeket elősegítő szolgáltatásokért a tisztes anyagi haszon erejéig térítési díjat számít fel, ennek mértékében az együttműködő felek szerződésben állapodnak meg A termelési rendszerekhez csatlakozó gazdaságok intenzív fejlesztésre kötelezték el magukat. Az üze­mi korszerűsítés ütemét természetesen a meglevő lehetőségeik is -meghatározzák, ezért termelési színvonalukban még különbségek mutatkoznak. Fejlesztési, szakmai elképzeléseik azonban már egyre egyöntetűbbek, s valamennyi üzem korsze­rűsítési programját az intenzív áll^'- nyésztésre való törekvés jellemzi. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents