Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-29 / 202. szám
1975 augusztus 29. • PETŐFI NEPE • 5 Áttekintés a képzőművészet irodalmáról „FAGGATOM A PARASZTEMBEREKET” Egy hónap a múzeumokban KÉPZŐMŰVÉSZET 1,45 1975 Már most fölhívjuk a képzőművészet iránt érdeklődőket, hogy szeptember közepén keressék föl a megyei könyvtárat és kérjenek egy példányt az intézmény új biblográfiájából. Siessenek, mert feltehetően hamar elfogy. Címe: Magyar képzőművészet 1945—1975. A kiadását kezdeményező megyei könyvtár azt szeretné 354 címleírás közlésével bemutatni, hogy miként alakult a magyar képző- és iparművészet egyes szakterületeivel, a képzőművészeti esztétikával foglalkozó irodalom. Az átgondoltan kialakított fejezetekben a meg- jelnés időrendjében találhatók meg a bibliográfiába felvett művek. így — az olykor néhány mondattal kiegészített — könyvcímekből következtethetünk az elmúlt évtizedek képzőművészeti életére, arra, hogy mi foglalkoztatta leginkább a tudósokat, kritikusokat, a kulturális irányító testületeket. Az Elméleti kérdések cím rész az általános tájékozódást, eligazodást, a fogalmak tisztázódását segíti. Legelőször, még 1945-bcn Pogány ö. Gábor és Radócsay Dénes ilyen igénnyel írt könyvet. A felszabadult képzőművészei című kiadványt a Vallás- és Köz- oktatásügyi Minisztérium iskolán kívüli népművelési ügyosztálya terjesztette. Kiss Pál, Kállai Ernő, Füst Milán, Horváth Márton, Lukács György; így következnek a szerzők e fejezetnél. Az építészettel, városnézéssel foglakozó részt Major Máté Az új építészet elméleti kérdései című könyve nyitja. Az új magyar szobrászatról Vargha Balázs készített először átfogó igénnyel nagyobb tanulmányt. A . Festészet fejezete, a Rajz, grafikai művészetek című követi, majd az iparművészeire, ipari művészetekre vonatkozó könyvészeti adatok olvashatók. Érdekes a művészettörténeti fejezet is, amelyben az utóbbi évtizedekre vonatkozó dokumentumok lelőhelyeit ismertetik. A Lexikonok, bibliográfiák fejezet zárja a címleírásokat tartalmazó részeket. Névmutató, valamint a képzőművészeti vonatkozású tanulmányokat közlő folyóiratok, évkönyvek jegyzéke egészíti ki a Képzőművészeti Világhét alkalmából készített hasznos kiadványt. Könyvtárak, tudományos intézetek eddig több száz példányt rendeltek a Kriston Szidónia szerkesztette bibliográfiából. A füzetet Aradi Nóra egyetemi tanár, a Magyar Túdományos Akadémia művészettörténeti kutató- intézetének igazgatója lektorálta. A címlapot Kalmárné Haróczi Margit rajzolta. Kiadó: a megyei tanács és a Katona József Könyvtár. H. N. Körösi Ilona az Eötvös Loránd Tudományegyetem negyedéves hallgatója. Ezekben a hetekben sok-sok társához hasonlóan ő is gyakorlati munkában vesz részt. ‘Egy hónapon keresztül ismerkedik Bács-Kiskun múzeumi hálózatával. Az egész évi rendszeres és kitartó tanulás után ez a változatosság felüdülés számára; ugyanakkor arra is remekül felhasználja az időt, hogy jobban belásson a közművelődési életbe. Az első siker Hetedikes koráig tanyai iskolába járt. Nem felejtette még, soha nem is felejti el azokat a cseppet sem könnyű és bizony eléggé egyhangú esztendőket. Mennyire más volt, amikor a kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskolába került. Ott már változatosabb volt számára az élet. Sok feladatot vállalt magára a tanulás mellett, őrsvezető vo.t, meg csapáttudósító, s faliújságszerkesztő; egyik mozgatója az irodalmi színpaduknak; részt vett a szakkörökben, vetélkedőkön. Eredményesen szerepelt a helyesírási versenyen, s történelemből járási első helyezést ért el. Olyan nagy hatást tett rá az első igazi siker, hogy még ma is elérzékenyül, ha erről beszél. Kitűnő eredménnyel végezte el az általános iskolát. Megkapta a megérdemelt „Kiváló úttörő” kitüntetést. S közben jött a másik siker is: egy országos tehetség- kucató pályázaton, mint riporter díjat nyert. Tudósító igazolványt kapott a Petőfi Népétől. Azóta is szeretettel őrzi. A mozgalmi munka örömei A Petőfi Sándor Gimnáziumban tovább szélesedett elfoglalt- sági köre. Ifi-vezető volt; szerkesztette az osztálykrónikát; a történelmi szakkör titkára lett: mint „ifjúgárö'sta” is megállta a helyét, egyik mozgatójává Vált az irodalmi színpadnak. S nagyon fiatalon, már középiskolás korában felvették a pártba. Ez is külön feladatokkal járt. Jogosan lehetett büszke rá — ha nem is igyekezett ,kimutatni —, hogy ennyi elfoglaltság mellett sikerült jelesen érettségiznie. Felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelemnépművelés szakára; Eötvös- kollégista. A szervező képessége itt sem hagyta cserben: egyik életre segítője volt a Bács megyei egyetemisták klubjának. Az irodalom, az újságírás és a politika mellett különösen a mú- zeológia, a néprajz foglalkoztatja. Lassanként kirajzolódott érdeklődési köre. Megkülönböztetett figyelemmel fordul a paraszti világ felé; kutatja annak múltját és jelenét. Az átalakulás, a változás izgatja* A paraszti életen belül elsősorban a volt cselédség élete, sorsa iránt érdeklődik. Azért jött a nyári hetekre a múzeumokba, hogy anyagot gyűjtsön későbbi tanulmányaihoz. Az egyetemi szakdolgozat Ősztől kezdve harmadik szaknak felveszi az egyetemen a néprajzot is. Jó lesz, hogy rendelkezik majd bizonyos alapokkal. Ezt mondta erről: — Szeretném megismerni Bács- Kiskun megye múzeumait. Tudom, hogy hasznomra válik mindaz, amivel az intézményekben találkozom. Számos adat, tényanyag, dokumentum áll rendelkezésre ahhoz, hogy otthonosabban mozogjak választott kutatási területemen. Az egyetemi szakdolgozatom témájához is sok anyagot találok. „A" parasztság művelődési viszonyai a jobbágyfelszabadítás után” — ez lesz a címe. Közben, amit egy kevéske időm akad, faggatom a paraszt- embereket a régi éveikről, emlékeikről. E kettős forrásból áll össze bennem mindaz, amit a s-WA-sJ __, r-t'A A ■ ivo'íüíi- ,i -.■rfj&’Msbßfn Ö&ttflöjí SÁRGULÓ LAPOK KÖZT BÖNGÉSZVE régi paraszti világról, a cselédi életformáról tudnom kell ahhoz, hogy tartalmas dolgozatokat írhassak. Kedvenc könyvek Körösi Ilona beszélgetésünk közben elmondja, hogy nagyon szeret olvasni. Ez szenvedélye minden bizonnyal élete végéig elkíséri. Elsősorban a népi írók alkotásai iránt érdeklődik, amelyek kapcsolatban állnak kutatási területével. Egyre inkább kiterjeszti figyelmét az erdélyi magyar irodalomra. Balogh Edgár, Sütő András, Csehi Gyula nevét említi elismeréssel. Megvette és elolvasta a Kántor— Láng szerzőpár kötetét az erdélyi magyar irodalomtörténetről. Forgatja az Utunk című kolozsvári folyóiratot. — Van néhány igazán kedves könyvem — említette. — Ezeket mindenhová magammal viszem. Közéjük tartozik a Balladák könyve, Erdei: Parasztok című műve és a Futóhomok. — Igaz, hogy a nyelvek is érdeklik? — Oroszul és latinul tanulok. Foglalkozom az angollal is. És ősszel középfokú nyelvvizsgát teszek németből. — Mi iránt érdeklődik még? — Érdekel a tudománytörténet. Marx György, Szent- Györgyi Albert művei élményt adnak. A példaképem a vívódó, töprengő, jobbat akaró és sokoldalú Erdei Ferenc. A tudós, aki a paraszti világból kiszakadva, kinőve nem tudott és nem is akart elszakadni a parasztságtól, az övéitől. — Van még valami, ami különös örömöt ad az életben? — Az, hogy a szüleim mindenáron azt akarták kezdettől fog- ya: tanuljak. Ezért, én nagyon hálás vagyok nekik. —; Ha végez az egyetemen hová szeretne menni? — Valamelyik Bács-Kiskun megyei múzeumba. — Kívánom, hogy sikerüljön. Varga Mihály ,,-TT -Tr> fi ÍÓ itllüiHüU i *ÍVU xJÍíó öú-jZUJjJ-rtiygs Jnxesiod js as gSieimsf&iösa Orosz emigráns drámája Kecskeméten A megyei könyvtár folyóirat archívumának egyik jó magasra helyezett polcán húzódnak meg a múlt százsadban megjelent „Kecskemét” című lap bekötött évfolyamai, nagy örömére a régebbi évtizedek iránt közelebbről is érdeklődő kutatóknak. A napokban az 1878-as évfolyamot lapozgatva, figyelmes lettem egy orosz témájú színdarabról szóló írásra. A március 31-i szám harmadik oldalán található cikk arról tudósít, hogy egy akkor Kecskeméten élő orosz emigráns szerző egy helybeli újságíróval közösen orosz témájú darabot írt, amelyet az itteni színház sikerrel mutatott be. ..Figyelmünket kizárólag Nasz- tya, az orosz árva című eredeti orosz népszínmű vonja magára, — írja a cikkíró —, melyet Sa- rapov Szergius, a városunkban internálva volt orosz és Hevesi József, lapunk munkatársa írtak magyar nyelven”. A szerző ezután ismerteti a darab tartalmát és többek között rámutat, hogy a mű szereplői; a nemesi származású férfi és az árva parasztlány szerelme, az előítéletek és elfogultságok elleni küzdelme magára vonja a néző figyelmét. „E darab, mint ilyen, a magyar színi irodalomban eddig egyedül áll” — olvashatjuk a bemutatóról az értékelést, Szentmiklósi Kálmán tollából, a kritikus különösen Násztya szerepét dicséri: A nézők érzelmeit felkavaró darab hősnőjét „megragadó” és „nemes” jellemnek tartja. * Megtudjuk azt is, hogy a közönség forró ünneplésben részesítette Hevesi Józsefet, aki jelen volt a premieren. Szerzőtársa akkor már nem élt Kecskeméten. A bemutatóra az újságírók, kritikusok közül többen eljöttek a fővárosból. A színes beszámoló felkeltette érdeklődésünket. Ki is lehet az orosz férfi, s mikor, hogyan került a mi városunkba? Találtunk egy könyvet, amelyben sok érdekes és számukra értékes adatra leltünk az orosz—magyar és az ukrán—magyar kapcsolatok történetéről. A mű címe: Utak, találkozások, emberek. A szerző a Szovjetunióban élő történész, Vá- radi Stenberg János. A lebilin- cselően izgalmas kötetből az alábbiakat tudtuk meg a titokzatos Sarapovról: Szergej Sarapov (á kecskeméti lap latinosán Szergiusnak írta a nevét) publicista, író, politikus és mérnök 1855-ben született és 1911-ben halt meg. Többek között műfordító is volt: lefordította sok más mű mellett Tóth Ede: Falurossza: Tóth Kálmán: Nők az alkotmányban című alkotását, valamint Mikszáth Kálmán néhány novelláját. A sokoldalú ember a cári kormánnyal való összekülönbözése miatt kényszerült néhány esztendőre emigrációba. Ebből, két vagy három évet hazánkban töltött. Először Jászberényben élt, majd Kecskemétre került, ahol a jalk szerint bekapcsolódott a társadalmi-kulturális életbe. A Hevesi Józseffel közösen írt drámában az 1861-es orosz jobbágyfelszabadításnak állított emléket. Magyarországról való eltávozása után keveset tudunk Sarapov további sorsáról. Annyi bozonyos, hogy Párizsban is élt. Egy onnan Kecskemétre küldött levele erről tanúskodik. Az értékes dokumentumot a szmolenszki levéltárban őrzik. Ennek a részünkről külön is figyelmet érdemlő ügynek van még egy érdekes vonatkozása. Sokan vizsgálták már eddig, hogy az orosz irodalom népszerű klasszikusa; Nyekraszoy milyen mértékben ismerte a j mi Petőfinket. Váradi Stenberg János szerint e kapcsolat kialakulásában a titokzatos Szergej Sara- povnak jelentős szerepe volt. ' V. M. I II M.JIXA/I I Mr. Süket trükkjei Mister Süket egy mogorva, nagyothalló úr, ákiről tulajdonképpen nem sokat tudunk meg ebben a látványosnak és fordulatosnak reklámozott amerikai filmben. Az első számú főszereplő jogán titokzatos módon a háttérben marad bűntársai és egy csinos nő társaságában. És merényletek szervezésével foglalkozik. A rendező jóvoltából a nézők egy piszkos, elhanyagolt kerületi rendőrőrszoba hétköznapjaiba pillanthathak be, és hozzávetőlegesen ugyanannyi értetlenséggel figyelhetik a történeteket, mint a közrend védelmének alkalmazottai. A film forgatókönyve ugyanis kevéssé veszi figyelembe á szerkesztés és á logika alapelveit. A feszültség szálai minduntalan érdektelenségben oldódnak fel, a nyomozás menete pedig egyre- másra holtvágányra jut. A valóságban ugyanez többször is megesik, mint a bűnügyi filmekben, de ott többnyire nem az ötletek hiánya okozza a rendőrség kudarcait. Inkább a gengszterek elszántsága, az ellentétes érdekek összeütközése, a véletlenek kiszámíthatatlansága és sok egyéb ok... Richard A. Collá rendező végül maga is rákényszerül a véletlenek hasznosítására. Miután már sem a nézők, sem a szereplők nem tudják, hogy mi miért, minek a következményeként történik, megrendezi a kicsi és nagy bűnösök véres találkozóját. A Legyen-e közös világnyelv ? • A nemzetközi megegyezések egyik akadálya sokak szerint az, hogy az emberek különböző nyelveken beszélnek. Van-e remény, hogy egyszer megtaláljuk a közös nyelvet? És hogyan lehetne rávenni mindenkit arra, hogy azt megtanulja? Az eszperantónak, a nemzetközi nyelvnek, sok híve van, de mégsem valószínű, hogy teljesen beváltja a hozzá fűzött reményeket. Viszonylag kevesen akarnak megtanulni egy új nyelvet, amelynek nincsenek történelmi és irodalmi hagyományai, jövője pedig bizonytalan. Eszerint az élő nyel. vek közül kell közös nyelvet választani? De melyik legyen az? A kínai nyelv különböző dialektusait hétszázmillió ember beszéli, az angolt háromszázmillió, az oroszt kétszázötvenmillió, a spanyolt 165 millió, a hindit ugyanannyi, németül, japánul, bengáli és arab nyelven száz-száz millió ember beszél, portugálul kilencvenmillió és franciául hetvenötmillió. A kínai nyelv ún. mandarin dialektusa az, amelyet a legtöbben beszélnek a világon, de arra nincs esélye, hogy nemzetközi nyelvvé váljék. Kína határain túl csak néhány tudós ismeri ezt a nyelvet. Az angolok nyíltan hangoztatják, hogy a nemzetközi nyelv szerepére az angol a legalkalmasabb. Becslésük szerint több mint 600 millió ember beszél angolul, vagy úgy, mint az anyanyelvén, vagy úgy. mint a második legjobban ismert nyelven. Mivel ezt a nyelvet több nem angol beszéli, mint ahány angol, hívei szerint bátran lehet „világtulajdonnak’' tekinteni • Csakis az angol nyelvnek van reális esélye, hogy világnyelv legyen — hangoztatják az angolok. Kétségtelen, hogy manapság az angol a leghasználatosabb nyelv a kereskedelemben, a tudományban, a szakirodalomban. Minden területen leggyakoribbak az angol nyelvű publikációk. A nemzetközi televíziózásban is ez a leggyakrabban használt nyelv. Sok nem angol nyelvű országban ’adnak ki 'angol nyelvű újságot. Ugyanakkor * sok- mindent lehet felhozni ellene. Gazdag nyelv, de nehéz a helyesírása és nem egyöntetű a kiejtése. A francia nyelv például sok szempontból szebb és pontosabb. Az angolok azt hangoztatják: nem arról van szó. hogy nyelvük versengeni akarna bármelyik nép nyelvével. Minden nemzet hagyományos nyelve álljon az első helyen. Tény. hogy az angol nyelv népszerűsége sok országban gyorsan növekszik. La- tin-Ameriákban intézetek hálózata népszerűsíti az angol nyelvet, Japánban szintén. • A Szovjetunió is sokat tesz az orosz nyelv terjesztéséért. Levelező tanfolyamokat szerveznek külföldi diplomások számára, akik meg akarnak tanulni oroszul, vagy tökéletesíteni akarják nyelv- ismeretüket. Hatvanhét országból jelentkeztek résztvevők ezekre a tanfolyamokra. A levelező hallgatókat ellátják minden szükséges segédanyaggal, sok országban az ott élő szovjet állampolgárságú tanárok is segítségükre vannak. A tanfolyam Moszkvában vagy más külföldi intézetekben letehető vizsgával végződik. A sikeres vizsga orosz nyelvtanári diplomát is jelent. A francia nyelv sem csak Franciaország nyelve. A világon 264 millió ember használja kizárólagosan vagy részben a francia nyelvet. Negyven országban van a francia nyelvnek különleges jogi és tényleges helyzete. A francia tehát továbbra is nemzetközi nyelv. De az a veszély fenyegeti, hogy korunk latinjának tekintik. Sok külföldi úgy használja a francia nyelvet, mintha annak fejlődése 1789-ben. 1914-ben vagy 1945-ben megállt volna. Igaz, ez a jeleiiség nemcsak külföldön észlelhető. Több mint ötven éve beszélnek a francia nyelv válságáról. A fiatal nemzedékben egyre mélyül a szakadék a beszélt és az írott nyelv között. Az írott nyelv lassan holt nyelvvé válik, a beszélt nyelvtől pedig égnek áll a túristák haja. 9 Így hát a minden szempontból megfelelő megoldás egyelőre várat magára. A VÁROS ÉS A SZÁLLÁSOK Kitűnő könyv Kalocsáról • A rendőrség alkalmazottai „akció közben”. film befejezéseképpen azután, a szanaszét heverő hullák őrzik tovább — a történet titkát. A film neves főszereplői — Raquel Welch, Yul Brynner és társaik — sztárok. P. M. LAPUNKAN többször kifogásoltuk, hogy sokat ígérő könyveket, tanulmányokat elront a sietség. Rendszerint évfordulós határidők sürgetése miatt nyomdába adnak további csiszolásra, az adatok kiegészítésére szoruló műveket. Tudnánk példákat sorolni. Bárth János már diákkorában kitűnő alaposságával. Pályaműveit körültekintő gondossággal készítette, hosszas levéltári búvárkodás, a téma aprólékos tanulmányozása után ült az íróasztalhoz. Tudott várni! A most kiadott A kalocsai szállások település néprajza bizonyítja, hogy érdemes érlelni, újra meg újra finomítani, csoportosítani, vallatni az összegyűjtött anyagot. A kalocsai múzeumigazgató kitűnő könyvet tett az asztalra. Haszonnal forgatják a történe- ■lem, a néprajz tudósai és érdekes olvasmány a Bács-Kiskun megye, s különösen Kalocsa környéke iránt érdeklődök számára. A fiatal kutató tudatosságának a dicséretével kezdem a helytörténeti szempontból is alapvető fontosságú mű méltatását, ösz- szegereblyézte a szállások településtörténetére, néprajzára vonatkozó hozzáférhető adatokat. A teljesség igényével kereste a forrásokat módszeresen gyűjtötte u szükséges adatokat. Kellő tényanyag birtokában, megfelelő gazdaságtörténeti áttekintéssel elemezte a szállások kialakulását, kereste a sajátos települési formákban, szokásokban megnyilvánuló azonosságokat és eltéréseket. EBBŐL KÖVETKEZŐEN csak a folyamatok értéséhez minősítéséhez következtetéseinek elfogadtatásához az esetleg korábban kialakult téves nézetek' cáfolatához elengedhetetlen adatokra hivatkozik. így áltálában jól követhetők gondolatai, érvei; a mondandó nem fullad a részletekbe. Érződik, hogy a szerzó jó iskolát kapott. Módszerei megfelelnek a tudományos követelményeknek anélkül, hogy „szárazzá” vontatottá válna A kalocsai szállások településnéprajza című kötet. A szigorú tárgyilagosságon is átsüt Bárth János népművelő hajlama és Kalocsa iránti vonzalma. így fogalmazza meg célját: ..jelen tanulmányunkban elsősorban levéltári források alapján a kalocsai szállások kialakulásának, fejlődésének és állandó településsé válásának körülményeit kívánjuk bemutatni. Ezzel párhuzamosan röviden vázoljuk Kalocsa lakosságának XVIII—XIX. századi gazdasági-társadalmi viszonyait. .. a paraszti élet küzdelmes és nehéz világát.” VÉLEMÉNYE SZERINT — és véleményét meggyőző okfejtéssel adja elő — a kalocsai szállások semmiképp sem tekinthetők tanyáknak, földrajzi, közigazgatási kényszerűségek (vízfolyások, palék, birtokhatárok akadályozták az építkezéseket) miatt alakultak ki a gazdasági rendeltetésű telephely-csoportok. A „se tanya, se falu” szállások közül az erősebbek közül a XIX. században kivívták a gazdasági, köz- igazgatási önállóságot. Bárth János bemutatja és meggyőzően indokolja a foltokban elhelyezkedő, a belső szálláskertekkel rokon rendeltetésű településtartozékok lakóhellyé történő formálódását. A szerző felhasználja az alkalmat a köztudatba bet okosodott tévhitek eloszlatására. Nyilvánvaló, hogy rosszul ítélték meg jónéhányan a város törökkori pusztulásának a mértékét. Hibás félrevezető az a napjainkban itthon és külföldön egyaránt olvasható vélekedés, hogy itt pénz- büntetéssel és botozással kényszerítették magyar szóra a XVIII. század közepén a lakosokat. Az ízléses megjelenésű, rajzokkal, térképekkel, fényképekkel illusztrált müvet Kalocsa város Tanács adta ki. Dr. Tálasi István egyetemi tanár lektori közreműködése a megfelelő színvonal egyik biztosítéka. SZERETNÉNK MIELŐBB a könyvtárakban, könyvesboltokban látni Bárth János: A kalocsai szállások településrajza című kiváló művét. Heltai Nándor
