Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-28 / 201. szám

1915. augusztus 28. • PETŐFI NEPE • S

AZ OPERETT ÉS A SZIMFONIKUS BEAT — EMBEREK ÉS FELADATOK — OPERA KECSKEMÉTEN? — ÉNEK ÉS TÁNC — EGY NAGY ZENÉ KART?

így látja a színház zenei vezetője

^ Sölratfnohdó a színháza zenekar elhelyezése. A színészeknél közelebb vannak a nézőkhöz, de reflektorok helyett apró olvasólámpák fényénél dolgoznak. Az árokban csak a közönség reagálásánál érzékelik az előadást.

Sokan vitatottnak érzik a társulatban elfoglalt helyüket.

Előfordult, hogy az együttest bemutató műsorfüzet legutolsó lapján kaptak néhány sort. Régen törónt. Közérzetük jelenleg sem mondható rózsásnak, noha megbecsült tagjai a társulatnak.! Egyesek attól tartanak, hogy a muzsika kiszorul a .kecskeméti színházból és ők állás nélkül maradnak.

"" Hevesi András vezető karmester egy pillanatig sem titkolja a mutatkozó gondokat, de semmi okot sem lát az aggodalomra.

Igaz emberek

— A különböző országok igaz embereiről, írok, akikkel az élet hozott össze — mondja Borisz Polevoj. a neves író, ,?Sziluettek” című új könyvéről. — Az olvasó találkozhat benne Etel Lilian Voinich-csal, a halhatatlan Bögöly' című regény szerzőjével, Pablo Picassoval, a legendás hírű Ernesto Che Guevará- val, Pablo Neruda chilei költővel, David Siqueiros-szal, a mexikói festőművésszel, Frédéria Joliot-Curie-vel, a nagy tudóssal. Ezeket az embereket valamikor a barátaimnak nevezhettem.

A kötet 35 olyan kiemelkedő személyiség portréját tartalmazna, akikkel a szerző a háború és a béjce útjain találkozott.

Az író beszámol nekünk arról a hős,"f‘rancia nőről, akinek Polevoj „Egy. igaz ember” című regénye segített kijutni a reménytelen és kétségbeesett hely- , zetből, arról a négerről. akinek igazolványában ez a név szerepéit: Pavka Korcsagin, mert a törzs szokása szerint a halálos sebesülést túlélő ember egy hős nevét veszi fel.

Az író nem véletlenül vonzódik a hősökhöz. Nem mindenki tydja, hogy a fasizmus ellen vívott háborúban többször ugrott le ejtőernyővel a front mögötti területen, bombázókon repült a hitleristák katonai bázisai fölött, bonyolult haditudósítói és harci feladatokat hajtott végre.

Hangszer-restaurálás

♦ A Magyar Nemzeti Múzeumban Gát Eszter hangszer-restaurátor a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában levő értékes hangszerek javítását konzerválását végzi. Képűnkön: a Schunda-gyár miniatűr hangszereit tisztítja.

(MTI-fotó — KS)

— Igaz-e, hogy esküdt ellensége az operettnek, az úgynevezett könyű műfajnak?

— Csák a rossz operettekre haragszom. A színház vezetői tudják, hogy Kecskeméten joggal igényli a közönség a zenés játékokat. Arra törekszünk, hogy teljesítsük ezeket a kívánságokat, lehetőleg egyre jobban. Láthatnak, hallhatnak operettet tehát a következő évadokban is kedves nézőink. Én azokat a előadásokat kedvelem, amelyekben a zene megkaphatja a maga szerepét, szabadon érvényesül a muzsika. Ezért tetszett nekem például a sokat vitatott kecskeméti Luxemburg grófja.

— Merre tart a zenés színház?

— Tudomásul kell venni, hogy a színházi zenei stílusok a legritkább esetben úttörők, avantgárdok, inkább összegezőík. Attól a pillanattól, amikor a beat kivívta a maga rangját, az olcsóbb könnyűzene fölé emelkedett, bevonult a színházba.

— Érdemes lenne erről hosz- szabban beszélgetni, de minket most elsősorban a kecskeméti színház érdekel. Mit tettek a modern zenés játékok népszerűsítéséért?

— A kezdeteknél tartunk. Lényegében sikerült próbálkozás volt az évad végén bemutatott Külvárosi ballada. A jó muzsika feledtette a gyenge alapanyagot.

— Kéfrjük mutassa be a színházi zenekart.

— Mind a tizenhatan jó muzsikusok. Többen évtizedek óta itt játszanak. Nemrégiben búcsúztattuk negyvenkét évi szolgálat után Jórás Jenő csellistát. Az igazgatóság, a szakszervezet hangulatos ünnepséget rendezett ebből az alkalomból, így is jelezve, hogy nagyra becsülték tevékenységét.

Az a célunk, hogy lehetőleg diplomás muzsikusokat vegyünk

fel az eltávozottak helyébe. Hon- thy György, — például — Budapesten diplomázott, míg Galán- tai Szabolcs a szegedi szakiskola növendéke volt. Az operetteknél négy-hat úgynevezett kisegítőt alkalmazunk. Kétszer is közreműködött a tehetséges Tranzit együtes.

— Részt vesz-e a zenekar a város a megye kulturális életben?

— Tagjaink többsége a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekarban is feladatot vállalat. A próbabeoszt^soknál amennyire lehet, figyelembe vesszük a tiszteletdíjas együttes kívánságait. Nem lehet célunk, hogy önállóan is koncertezzünk.

Mér ész Ignáccal az idei évben közös szerzői estet rendezünk Kecskeméten és Pécsett. Jó a kapcsolat a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermével.

— A mostani szervezeti formák véleménye szerint alkalmasak-e a megyeszékhelyen élő muzsikusok képeségeinek teljes kibontakoztatására?

— Mivel 'kevesen vagyunk,

egyesekre igen nagy terhek rakódnak. A köztiszteletben álló, tehetséges. fáradhatatlan Palotás József, az Állami Zeneiskola igazgatója vajon meddig bírja sokirányú kötelezettségeit? ö a mai koncertmesterünk. Hasonló tisztséget vállalt a szimfonikus zenekarnál. Sokat szerepel a Kecskemét Vonósnégyes első hegedűseként. V

. Jónéhányan dolgoznak háromnégy helyen. Nehéz a sokfajta igény, elkötelezettség egyeztetése. Mindez előbb-utóbb színvonalcsökkenéshez vezet. Ugyanakkor néhány muzsikust csak a mi zenekarunk foglalkoztat. Emiatt sajnálatos feszültségek alakulhatnák ki.

— Mit javasol?

— Más vidéki városokhoz hasonlóan egy koncert- és színházi

• Hevesi András.

feladatokat egyaránt ellátó városi zenekar létrehozásában látom a végleges megoldást.

Eljött a ideje az eddiginél igényesebb zenei feladatok felvállalásának. Miért nem redezhetünk vendégénekesekkel operát Kecskeméten? Ruszt József, Angyal Mária kamatoztathatná eddigi tapasztalatait. A végre működő és mint hallom jól működő városi vegyeskar, a szimfonikus zenekar méltó feladatokhoz jutna.

— Ebben az évadban jobban szólt a kórus, mint korábban. A kar mozgáskultúrája azonban még a legminimálisabb követelményeket sem érte el. Egyetért megállapításunkkal?

— Lényegében én is így látom a mutatott, teljesítményeket. A változtatáshoz ismernünk kell az okokat. Az évad elején sikerült képzett énekeseket szerződtetni. M. Sztankó Magda szakiskolát végzett, a KISZ Központi Együttesétől jött Kecskemétre Bölcsics Ágota. Jó a hangjuk, szépen énekelnek. Tánctudásuk valóban csekély. Hol is tanultak volna? Amíg a táncos képzésen nem javítanak, tartós javulásra nem számíthatunk.

Most kedvező szelek fújdogál- nak a megye kulturális életében. Érdemes lenne próbálkozni, kísérletezni egy színházi táncosképző középiskolai tagozat szervezésével, Pécsett már működik egy, jó eredméhnyel.

— Mit vár az új évadtól a színház zenei vezetője?

— Jól tudjuk, hogy a színház

a színészre épül, s nem a zenekarra, kórusra. Remélem, hogy a módszerek állandó javításával az új iránti fogékonysággal a zenekar és a kórus lépést tart az együttes fejlődésével. Optimista vagyok. Heltai Nándor

ÉRDEMES MEGNÉZNI

Kastélymúzeum a Duna mellett

— Hova menjünk, merre nem voltunk még? — terítik szét a> térképet minden hétvégen az- autótulajdonosok. Nem könnyű a választás. Mert bár kis ország vagyunk, rendkívül gazdag a kínálat látnivalókból. Itt van például a nagytétényi Kastélymúzeum, kár volna kihagyni a családi kirándulások programjából. A látogatókat festői környezet várja, ha pedig kigyönyörködték magukat a tájban, elmerenghetnek azon, milyen bútorok között éltek a korábbi századok főurai, illetve polgárai.

, — Mit szólsz ehhez a szekrényhez? — álmélkodik egy fiatalasszony a több mázsás, dúsan faragott bútoróriás láttán, — az egész lakásunk beleférne!

• — Akinek ilyen szekrényre

telt — jegyzi meg bölcsen az ■ ifjú férj, — az helyben sem

1 szenvedett hiányt.

] Egy idős házaspár a külön

j termet megtöltő porcelánokban

1 gyönyörködik. Reneszánsz, barokk, empire, biedermeyer —

! mindenki rögtön odaképzelheti a megfelelő stílusú készletet a hozzáillő asztalra, és már előtte is a kor tehetős embereinek kör- 1 nyezete. élétmódja. Az ősz hajú asszony nem is állja meg szó nélkül:

— Most bezzeg nem tudnak ilyeneket csinálni. Hiába, régen többet adtak erre is!

— De nem is a magunkfajták vásárolták — világít rá a dolgok lényegére a papa. — Tudod te mibe került egy ilyen készlet? Egész kis vagyonba! És tudod mi jutott a szegényember asztalára? Még kenyér sem mindig, nemhogy festett porcelántányér! És azt hiszed sokat javított a nincstelenek közérzetén az a tudat, hogy az urak asztala nemcsak a pecsenyéktől roskad, hanem a műkincsektől is?

— És ha nekik sem lett volna, akkor most mit néznék? — hajtogatja csökönyösen a maga igazát a feleség.

— Látod, ez igaz. Szerencsére, a régi mesterek kezemunkája túlélte azokat, akiknek készítették. Most, végre méltó helyre is kerültek, a múzeumba. így legalább nem néhány ember részesül a látványukból, hanem min.denki, aki megváltja a belépőjegyet.

Jönnek is az érdeklődők az ország minden részéből. Gyerekhadat terelgető családok vonulnak végig a hűvös termeken, a csemeték visonganak: „Apu nézd, annak a széknek karma van, és milyen vicces egy szekrényen ennyi oszlop, meg fiók!” A családapák élnek is az alkalommal hogy az utódoknak megmutassák. mit tudnak: „Látód fiacskám ez egy barokk szekrény,

• Részlet a „XV—XVII. sz. európai bútor- művészete” című kiállítás anyagából.

• A nagytétényi Kastélymúzeum.

ebbe zárták régen a rossz gyerekeket, öcsike, ha nem hagyod békén azt az asztalt, nem kapsz fagylaltot, ez egy empire szalon, Napóleon hozta divatba, Jancsika, ha nem viselkedsz rendesen, úgy elnáspágollak, hogy megemlegeted a mai napot.”

— Apu ebben az ágyban ki aludt? — mutat egy gyerek a fejedelmi látványt nyújtó bal- dachinos hálóhelyre. Apu egy pillanatra elhallgat, — hogy miket tudnak kérdezni ezek a kölykök — de kivágja magát:

— Az nem fontos. Figyeld ih- kább a faragásait. Ettől értékes ez az ágy!

— És a miénket is egyszer majd múzeumban fogják mutogatni?

Erre már Anyu is elérkezettnek látja az időt a közbeszólásra:

— Ahogy ti vigyáztok rá. a jövő esztendőt sem éri meg!

Az egyik család elvonul, jön a másik. Végigsétálnak az egy- másbanyíló termekben megidézett századokon és stílusokon, tekintetük elraktározza a gótika átszellemült komorságát, a mindent bearanyozó reneszánsz életöröm környezetmegújító törekvéseit, a barokk bútorok nyaka- tekert díszítését, súlyos pompáját, a rokokó édeskés túlfino- multságát, az empire „forradalmi formabontását”, ezt a divatot ugyanis már nem a főurak diktálták, hanem a napóleoni időkben hatalomra kerülő pénzes polgárok. Aztán jön a XIX. század második fele, amikor minden addig létező stílus újból felbukkan és keveredik; a polgári otthonok kolóniái székeinek csúcsíves támláját a gótikától „kölcsönözték”, és a bútorokban ugyanúgy fellelhetők a barokkos hajlítások, mint a leegyszerűsített empire figurák, vagy a nyugodt, mértéktartó klasszicista vonások. A múzeumban a XV. századtól a XIX. sz. végéig követhetjük nyomon az európai és a magyar bútorművészet nagy korszakait, fejlődését.

Megismerkedhetünk a mai bútorok őseivel. És azzal a hasznos tanulsággal zárhatjuk az érdekes kirándulást, hogy sok szépet láttunk, de nekünk sem lehet okunk panaszra. Mert a mai bútorok ugyan nem múzeumba illő ritkaságok, de van egy rendkívül fontos előnyük, társadalmi jelentőségük: mindenki számára elérhetők.

Vadas Zsuzsa

„ADATKÖZLŐK” BIZTATÁSA «

A mai falu és a folklór

..... Elődeink évszázadokon át

a folklórban halmozták fel es örökítették napjainkra népi közösségi tudásuk és művészi tehetsegük javát: anyanyelvi forrpá- ba öntötték, összegezték ki tudja hány embermillió és hány nemzedék gondolat- és érzelemvilágát, megalkotva azt az íratlan kulturális örökséget, amelynek egyetemes emberi alapanyagában kizárólag és egyedülállóan magunk teremtette, ránk jellemző árnyalatok szerénykednek vagy hivalkodnak... (Faragó József)

S Kodály így írt a temetések alkalmával énekelt siratók újabb gyűjtésének sikeréről: ..... Nép

ünk is változott félszázad alatt. Nem félénk, nem gyanakszik, tudatéra ébredt a maga és hagyománya értékének, megértéssel nézi és segíti a hagyománya megismerésére törekvő munkát. Bár tudja, hogy ennek el kell múlnia. Ifjúságától búcsúzik a nép, tudja, hogy változnia kell a korral, de tudja azt is. hogy lényeget nem cserélhet, ha önmaga akar maradni ...”

Gyönyörködve hallgatjuk a Röpülj páva öreg dalosait, nézzük a falu apraját-nagyját szerephez juttató népi együtteseket, s örvendezve olvassuk a naprajzi kiadványokat, amelyek közül nem egyet egyszerű emberek írtak. Mindez Kodályt igazolja. A tárgyi népművészeti alkotások sorsát vizsgálva viszont tanúi vagyunk annak a folyamatnak, amelynek következményeként a régi paraszti élet használati eszközei városi házák díszeivé lesznek. A falusi emberek pedig rendszerint könnyedén válnak meg a nehéz múlt tárgyi emlékeitől. Illyés szerint ennek oka a „rendellenes osztálytudat”.

Újabban azonban a folklóralkotások — tömegkommunikációs eszközökkel faluból Városba, onnan ismét a faluba történő — áramoltatásának útjába is akadályok gördülnek.

A néprajzosok épp úgy vígasztalhatatlanok. ha nem sikerül szóra bírni egy idős pásztort, vagy földművest, tudásának lejegyzése érdekében, mint a régészek, amikor a föld alól előkerülő leleteket a megtalálók összetörik, vagy széthordják. Hisz az ezer meglevő után előkerülő ezeregyedik adat, illetve lehet még mindig mond újat a kutatónak.

Általában nem is a népi tudás hordozói, az idősebb parasztnemzedék zárkózik el. Az emberek

általában szívesen mesélnek régi világuk , mindennapjairól annak, aki őszinte kíváncsisággal és ta- nulnivágyással figyeli szavukat.

A rádió mikrofonja, a televízió kamerája elé állni azonban nem mer mindenki, s ha mégis vállalkozik rá, legyőzve lámpalázát, akkor esetleg a fiatalabb nemzedék megjegyzéseinek teszi ki magát.

öregek napján sikerült magnószalagra vennem egy sor szebbnél szebb népdalt. Néhány nap múlva a fülembe jutott, hogy a hozzátartozók szemrehányást tettek énekeseimnek: ..Hogy nem restelltek vén -létükre dalolni?"

Néprajzi filmet készítettek ősvallásunk nagy nevű kutatója. Diószegi Vilmos emlékére. A községben gyönyörű történeteket tudnak a vándorló, tejet, vagy tojást kérő. esőt hozó. esőért viaskodó táltosokról. Efféle mondákat a magyar nyelvterületen kívül csak messze keleten a finnugor. a mongol és a török népek ismernek. Már megvolt az idős ember, aki nem fél a tv-kamerá- tól, szívesen mesélne a nagy nyilvánosság előtt is. A felvétel előtt azonban váratlanul bejelentette: nem vállalja a szereplést, mert asszonylánya nem viselné el ezt a „szégyent”.

Ez utóbbi tiltakozást megérthetjük. hisz évszázadok óta hallja a nép a „babonaság bolondság” sommás ítéletét. De nem azért fordulunk ma a népi hitvilág felé. mintha elfogadnánk azt, s a penicillinről a ráolvasáshoz térnénk vissza, hanem azért, mert a hitvilág emlékei költői formájukkal gyönyörködtetnek (néha megdöbbentően modemnek tűnnek).

A fiatalabb falusi nemzedéknek újra meg újra meg kellene magyaráznunk, hogy ne szégyelljék paraszti múltjukat, csak rossz szándékú, vagy éretleá ember neveti ki annak művészi megnyilvánulásait.

Ebben a témában sokkal többet írunk és beszélünk róluk. ínint velük. S végre talán eljut hozzájuk a gondolat: kultúrájuk mindnyájunké. átadásával jelentős szolgálatot tesznek nemzeti kultúránknak. Hozzájuk, akiket, csúnya szakszóval „adatközlőknek” nevez a néprajztudomány.

Fehér Zoltán ■

■jjíi-jj,: .ni >:

Az élő könyvtár

MUTASD MEG a könyvtárad és megmondom, ki vagy. Úgy is mondhatnánk a közmondás paraj ázisaként: madaiat a tolláról, embert a (barátaivá vált) könyveiről lehet megismerni. Aki ezt tudja, az látogatóba érkezvén rögtön a könyvespolcot vizitálja. Még megsértődni sem lehet érte: szereti a könyveket. Valóban, ha nem szeretné őket. nem értene a nyelvükön.

A házi könyvtár felettébb beszédes. A könyv mindig dekoráció is volt, a lakás dísze, hiszen szép kivitelben műtárgy is. meg aztán a könyvvel bélelt otthon egykönnyen elhiteti a tájékozatlan szemlélővel, hogy itt „tudós emberek” laknak. Ám, aki kevésbé hiszékeny, nyomban felfedezi, hogy újgazdag lakáscsino- sítóval, vagy a könyvek szerelmesével van-e dolga? A túlzott rend elve gyanút kelt. A katonás glédában sorakozó könyvek, melyeket nem tartalmuk, vagy 'műfajuk, esetleg íróik betűrendje szerint csoportosít a tulajdonos, hanem külső formájuk szerint, aligha szolgálnak olvasásra. (Ez ugyanis sohasem lesz a keresés szempontja, tehát aki így rendez, eleve tudja, hogy nem fog keresni semmit.) Felettébb gyanús az. akinél sok és teljes sorozat egyenruhájában sorakozik a könyvr.egiment. Az igazi olvasó darabonként válogat. Nem sokat, nem mutatósat”, s főként nem regimentet, hanem annak a műveit gyűjti, akit szeret. Olyan rühában, amilyenben éppen hozzá lehet férni.

Azután: az olvasó ember asztalán és fekhelye körül mindig van egy-két halom olvasásra szánt, esetleg könyvjelzőkkel megtűzdelt, vagy éppen nyitva felejtett könyv. A halom sohasem fogy: amennyivel végzünk, annyi le is rakódik újra kíváncsiságunk sodró folyamának hordalékaként.

AZ ÉLŰ ÉS HASZNÁLT könyvtár nemcsak személyünkről vall, de életrajzunkról, belső fejlődésünkről is. Mivel a tér korlátozott, idővel határoznunk kell: mit akarunk gyűjteni. Van. alti kedvenceinek minél több müvére vágyik, más gyermekeire gondol: találják meg otthon minden nagy írónak néhány fontosabb művét.

Mivel változunk az időben, az is érdekes, hogy életünk melyik

korszakában kit éreztünk lélek- rokonno.k. Egy-egy nagytakarítás, lakásfestés alkalmával így kerülünk szembe tegnapi önmagunkkal: naplót sem kell írnunk, a könyvek eszünkbe juttatják, mit éreztünk,• gondoltunk akkor, amikor őket olvastuk.

Igen fontosak, mind az általános, mind a szakmai kézikönyvek, amelyeket könnyebb eligazodás céljából ajánlatos külön polcoh tartanunk. Ide tartoznak a szótárak, enciklopédiák, lexikonok, történelmi összefoglaló művek, atlaszok stb. Bármilyen kérdés merül föl beszélgetés, olvasás, munka, vagy tv-nézés közben, ha van lexikonunk, mindjárt megkereshetjük rá a választ. Gyermekek is szívesen lapozgatják, hasznukra válik, s igen célszerű, ha korán megtanulják a lexikon használatát, az eligazodást. A szaklexikonok közül is kell néhány a kézikönyv- tárba: irodalmi-, művészeti-, zenei- és természettudományi lexikonra — éppen, mert az ismeretek sokasodnak —, minden művelődő családban szükség van.

KÖNYVTÁRUNKBAN még egy részleget ajánlatos elkülönítenünk: kedvtelésünk, hobbynk, szenvedélyünk könyveit. Ez még akkor is ajánlatos, ha nem olyan magától is elkülönülő témáról van szó, mint pl. a horgászat, bélyeggyűjtés, autózás, stb, hanem máshová is besorolható művekről, mint a zene, vagy a képzőművészet, mert ha történetesen muzsikálni szeretünk szabadidőnkben, akkor a zenei könyvekre is többször lesz szükségünk, mint más ismeretterjesztő munkára.

Láthatjuk, a könyvtár elárulja gazdája foglalkozását, szenvedélyét, belső fejlődését; jellemzi ízlését, logikus, rendszerező készségét, mellyel a gyors és köny- nyű megtalálás érdekében csoportosít. De ezenkívül még azt is meghallja: lesz-e folytatása könyvgyűjtő buzgalmunknak? örzi-fi majd valaki híven, ránk emlékezve a könyveinket? Mert ebben csak akkor reménykedhetünk, ha idejekorán megalapozzuk gyermekünk saját kis könyvtárát, amit ő fejleszt topább, az ő ízlése, érdeklődése alapján. De ez már őr óla fog pállani.

B. É.