Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
/ , A pc VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXX évf. 181. szám Ára: 90 fillér 1975. aug. 3. vasárnap Félidő után az építőtáborokban HAZAÉRKEZETT HELSINKIBŐL A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG Reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke! Kádár János nyilatkozata az EBK jelentőségéről Szombaton délelőtt hazaérkezett Helsinkiből hazánk küldöttsége, amely Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa tagjának vezetésével részt vett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik zárószakászának ülésén. A küldöttség tagjai voltak: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Rónai Rudolf a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Aczél György miniszterelnök-helyettes, Nemes Dezső, az MSZMP KB Politikai Főiskola rektora, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András és Győri Imre, az MSZMP KB titkárai, Benkei András belügyminiszter, Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter és Marjai József külügyminisztériumi államtitkár Jelen volt Tapani Lehtinen, a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. A hét elején a negyedik váltás látott munkához a KISZ önkéntes nyári építőtáboraiban. Túl a táborozás félidején, az állami gazdaságok úgy összegezték a tapasztalatokat, hogy a táborozok derekasan helytállnak a munkában, becsülettel végzik gyakran nem könnyű teendőiket. Június 16-a óta az első három váltásban csaknem 16 ezren töltöttek el két- két hetet a 35 központi szervezésű építőtáborban, s teljesítményükről csak dicsérő szóval lehet megemlékezni. A részeredmények azt tanúsítják, hogy egy-egy táborban 140—150 százalékra teljesítették tervüket a fiatalok. A polgárdi tábor diákjai például számottevően hozzájárultak ahhoz, hogy július 4-én átadhatták a balatoni autópálya újabb szakaszát. A szakmunkások, a mesterek is elismeréssel emlegetik a lakásépítkezésen dolgozó tatabányai fiúkat, s nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal a Hosszúhegyi Állami Gazdaság vezetői sem, amikor az ottani leánytábor munkájáról érdeklődtünk. Ügy tervezték, hogy a hosszúhegyi gazdaságban 800 középiskolásnak adnak munkát. Már bizonyos. hogy ez a létszám meglesz, hiszen változatlanul rangja van a nyári építőtáborozásnak. Bács-Kiskun megye 15 építőtábora közül például Kunfehértóra az első turnusban 200 budapesti diákot vártak, de ennél jóval többen érkeztek. Vaskútra a borsodiaknak ugyancsak 200 diákot kellett volna küldeniük, oda 218-an jöttek. A 15 építőtáborban eddig, vagyis az első három turnusban több mint 7 ezer középiskolás segített a mezőgazdaságnak. A hét elején két és fél ezer táborlakó helyezkedett el a Bács- Kiskun megyei állami gazdaságok jól felszerelt, kényelmes kőépületeinek szobáiban. A Szikrai Állami Gazdaság építőtáborában jelenleg több száz vietnami diák, valamint hazai főiskolás és egyetemista gyümölcsöt szed. A középiskolások munkaideje napi 6 óra. A délutánt művelődéssel, szórakozással., sportolással töltik. A tapasztalatok szerint nagy sikerük van a pihenőidőt kitöltő öntevékeny műsoroknak, a heti filmbemutatóknak, ifjúság- politikai előadásoknak, tábortüzeknek, a műsorokat adó amatőr, s hivatásos együtteseiknek. Az építőtáborokat felkeresik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Film- és Színművészti Főiskola hallgatói is. A jól végzett munka jutalma az idén sem marad el. A legjobban dolgozó iskolák elnyerik a KISZ Központi Bizottságának emlékzászlaját, oklevelét, s a . versenyben kimagasló eredményt elért brigádok pénzjutalmat kapnak. T. h. Szövetkezeti gépgyártók Biztató 4. oldal Művelődés, irodalom, művészet 5. oldal Sport 3. oldal 7. oldal A megérkezés után Kádár János nyilatkozatot adott a Magyar Televíziónak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszáról, a magyar küldöttség munkájáról. Megyeri Károlynak, a Televízió elnökhelyettesének kérdésére, hogy a közös dokumentum elfogadása, aláírása után miben látja a helsinki tanácskozás jelentőségét, az alábbiakat mondotta: — Még mielőtt rátérnék, az ón kérdésére, indíttatva érzem magam arról szólni, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kitűnő körülmények között végezte munkáját; ezt őszinte elismeréssel meg is köszöntük. Nagyon jó munkafeltételek között dolgoztunk. Az értekezlet hivatalos munkáján túl, felhasználva, a rendelkezésre álló nem sok időt, több nemzet képviselőivel találkoztunk. Így találkoztunk Kekkonen úrral, a Finn Köztársaság elnökével, a finn kormány tagjaival, Helsinki város vezetőivel, testvérpártunk, a~Finn Kommunista Párt vezetőivel és más finn emberekkel. Elmondhatom, hogy Finnországban, Helsinkiben a magyar nép képviselőit rokonként, nagy figyelemmel és szeretettel fogadják. Kekkonen úr, a finn emberek mindenütt lelkemre kötötték, hogy hazaérkezésem után adjam át szívélyes üdvözletüket és legjobb kívánságukat a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar társadalomnak, az egész magyar népnek. Ezt ezennel meg is teszem. Szeretném megemlíteni, hogy ez a nagy jelentőségű találkozó olyan alkalom volt, amit mindenki felhasznált arra is, hogy sokoldalú kapcsolatokat építsen, személyes találkozókon vegyen részt. Mi is ezt tettük: találkoztunk a Szovjetunió, más szocialista országok, a legkülönbözőbb nyugat-európai országok Százhuszonötezer hektár kalászost learattak Szombaton lényegében befejeződött a gabona betakarítása Bájs-Kiskun megyében. Az állami és szövetkezeti gazdaságok, legeltetési társulatok az előirányzott 131,5 ezer hektár kalászosból 125 ezer hektárt learattak. A jelenleg is vízzel borított területek és néhány szakszövetkezeti kisparcella- rozstermésének a betakarítása van még hátra. A kiskőrösi járásban a csengődi Aranyhomok, az im- rehegyi Üj Élet, a keceli Szőlőfürt, a soltszentimrei Ezerjó, a tázlári Béke, valamint a soltvad- kerti Szőlőskert Szakszövetkezet kapott gépi segítséget az aratás befejezéséhez. A mezőgazdasági nagyüzemek több helyen átcsoportosították az arató-cséplő gépeket, hogy augusztus 10-ig mindenütt biztonságba helyezzék a terméhyt az elemi károktól sújtott kalászos területeken is. mt képviselőivel is, akik ugyancsak tolmácsolták jókívánságaikat népünknek. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségű sokféle szempontból. Történelmi jelentőségű, mert — ahogyan erről több ízben szó esett — a napóleoni háborúk befejezését követő 1815-ös bécsi értekezlet; óta) az európai országok képviselői így még nem találkoztak. Történelmi jelentőségű azért is, mert a második világháború után' * a szocializmus világrend- szerré vált; azóta Európa országai két különböző társadalmi rendszerhez, a szocialista, illetve a kapitalista társadalmi rendszerhez tartoznak. Történelmi jelentőségű, hogy a második világháborút követő , időszakban most először találkoztak Európax népeinek képviselői. Nagy jelentőségűnek tartom a tanácskozást azért is, mert megnevezése és valódi tartalma szerint az európai biztonság és együttműködés értekezlete volt. Ha arra gondolunk, hogy képviseltette magát a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada; akkor joggal elmondhatjuk, hogy a tanácskozáson részt vett 35 ország — vizuálisan elképzelve területi elhelyezkedésüket — tulajdonképpen a földgömb egész északi felét körülövezi. Számunkra, a magyar nép képviselői számára is nagy jelentőségű volt, hogy a Magyar Népköztársaság képviseletében ott lehettünk a tanácskozáson. Jómagam már számtalan nemzetközi értekezeten vettem részt, amelyen pártunk vagy országunk képviseletében kapcsolódtam be a munkába és szólaltam fel. Küldöttségünk többi tagjai is sokszor vettek már részt nemzetközi eseményeken. Mégis különleges alkalomnak tartottuk, hoPv ezen az igen nagy jelentőségű értekezleten hallathattuk a magyar nép szavát és kifejezhettük a magyar nép akaratát. Az értekezlet sajátosságai közé tartozott, hogy bizonyos országok képviselői ezúttal valóban, a szó szoros értelmében az egész nép nevében szólhattak. Így volt ez természetesen a Szovjetunió, más szocialista országok és a Magyar Népköztársaság esetében is. Jómagam a különböző tárgyalásokon nyugodt lelkiismerettel hangoztattam, hogy Magyarországon nincsenek olyanok. akik érdekeltek volnának a nemzetközi helyzet élezésében, a fegyverkezési versenyben, a konfliktusok kirobbantásában. Népünknek teljesen egységesen a legfőbb és első számú kívánsága, hogy békében élhessen,, folytathassa békés alkotó munkáját: a szocialista társadalom, egy jobb és különb élet megteremtését. Ügy érzem, valóban az egész nép kívánságát fejezzük ki. amidőn azt mondjuk: legfőbb törekvésünk és igényünk az, hogy béke. biztonság legyen Európában, a Magyar Népköztársaság eszerint is jár el minden nemzetközi kérdésben. Nagyon fontos kérdés: hogyan látjuk azt a tényt, hogy létrejött ez az európai biztonsági értekezlet; kinek a sikere, kinek az eredménye ez? Ki akarta és ki ellenezte? Mint magyar kommunista, persze büszke voltam arra, hogy ennek a biztonsági értekezletnek az indító aktusa a Varsói Szerződés' Politikai Tanácskozó Testületének 1969. évi tavaszi budapesti ülésszaka volt, innen indult útjára az értekezlet eszméje és gondolata. Azt javasoltuk akkor, hogy üljenek össze Európa néoei- nek képviselői és beszéljék meg a helyzetet, a tennivalókat, azt, hogy mit tehetünk a békéért és a népek biztonságáért. De ahogyan közeli barátunk, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs. a Szovjetunió Helsinkiben járt küldöttségének vezetője kifejezte — és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk —, ezzel az értekezlettel kapcsolatban nem azabad úgy felfogni a kérdést hogy ki győzött és ki a legyőzött. Itt nem voltak győztesek és legyőzőitek; itt nyertesek voltak! Minden nép, amely itt képviselve volt, nyert ezzel az értekezlettel. Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tudtam és éreztem is ennek a tanácskozásnak a jelentőségét. De azt hiszem, bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a konferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gondolatainak mélyébe. Elnézést kérek, hogy személyes dolgot is említek: amikor elmentem a sajtóközpontba, nyilatkozatot kért tőlem a Newsweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője. Azt kérdezte: mi a véleményem arról, hogy a küldöttségek egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része a másik oldalát hangsúlyozza? > Ezzel nyilván arra célzott, hogy a szocialista országok képviselői az államközi kapcsolatok megjavításának fontosságát hangsúlyozták, míg egyes nyugati országok képviselői inkább a hírközléssel, információterjesztéssel és hasonló kérdésekkel foglalkoztak. Azt feleltem az amerikai újságírónak, hogy én mást vettem észre a tanácskozáson. Azt, hogy a lényeget illetően minden küldöttség ugyanazt mondta. A részletekben — felfogásuknak, ideológiájuknak, elképzeléseiknek megfelelően — valóban mást és mást hangsúlyoztak az egyes küldöttek. De impozáns módon nyilvánult meg, s szembetűnően, értelmileg és hangulatilag egyaránt érzékelhető volt, hogy a különböző országok képviselői, akik küldöttségük és országuk nevében szólaltak fel, a lényeget tekintve ugyanazt mondták: politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat az európai béke megszilárdítása és a biztonság megteremtése mellett. Vita volt arról is. hogy az aláírt okmány jogilag mire kötelez bennünket. A jogászok éppenséggel még vitatkozhatnak ezen. de a sajtó, a rádió, a televízió jóvoltából a magyar közvélemény is közvetlenül érzékelhette ennek az eseménynek főbb vonásait, s meggyőződhetett róla: egységes volt ez az értekezlet, abban, hogy az összes ott képviselt népek őszintén a békét akarják. Az másodrendű dolog, hogy ez jogilag mennyiben kötelező, mennyiben nem. Azok az államférfiak azonban, akik országuk és népük nevében hivatalosan szóltak, politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat a béke megszilárdítása és a békés egymás mellett élés érvényre juttatása mellett! Az egyes küldöttségek felszólalásaiban különböző hangsúlyt kapott az is. hogy ez a tanácskozás ugyan politikailag az egyetértést fejezi ki. de mi lesz a katonai és más területen? Hivatalos felszólalásomban teljes meggyőződéssel hangsúlyoztam: felfogásunk szerint az első. hogy politikailag megegyezzünk abban, milyen jövőt akarunk építeni. Ha ez megtörtént, akkor könnyebb a katonai kérdések vizsgálata: más- (Folytatás a 2. oldalon.) Biztató jövő • Megmentik a szalmát a városföldi határban a Dózsa Tsz gazdái. Nagy teljesítményű traktorokkal vontatják a szalmacsomokat a tabla végére, hogy felszánthassák a tarlót. (Pásztor Zoltán felvétele.) „A nagy nap” — ezt a címet adta tudósításának a moszk- vai Pravda az európai biztonsági értekezlet helsinki befejező szakaszáról szólva. Tömörebben aligha lehet megfogalmazni azt ami a helsinki csúcson ezekben a napokban történt. Nagy nap volt pz. nemcsak Európa, hanem a világ történetében is. Már a helsinki értekezlet összehívása előtt egész sor, többé-ke- vésbé pontos történelmi párhuzam látott napvilágot. A kommentátorok a XIX. század derekának nagy nemzetközi kongresszusaihoz nyúltak visz- sza — a párhuzamok iránti hiábavaló kutatásban. A kutatás azért volt törvényszerűen hiábavaló, mert a helsinki csúcs párját ritkítja1 Európa és a inlág történetében. Bármilyen széles körűek voltak is a múlt század nemzetközi tanácskozásai, szükségszerűen egy azonos társadalmi renden belüli megállapodást szentesítettek. Most .először fordul elő, hogy legmagasabb szinten különböző társadalmi rendszerű országok szentesítenek egy nemzetközi magatartási kódexet. Olyant, amely történelmileg mindeddig páratlan részletességgel, a politikai, gazdasági, katonai és kulturális kapcsolatokra kiterjedően megszabja az együttműködés alapelveit. ■ Természetes, hogy egy ilyen megegyezés önmagában hordja az okos, minden résztvevő alapvető érdekeit tiszteletben tartó kompromisszum szellemét. Megragadóan egyszerű szavakkal fogalmazta ezt meg Leonyid Brezsnyev, a szovjet küldöttség vezetője: „A hosz- szú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ász diadala. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága.” Az, hogy mindenki nyerjen,, természetesen feltételezte, hogy a tanácskozás eredménye valamennyi részt vevő állam érdekeinek pontosan kimért egyensúlyát tükrözze. Ezen az egyensúlyon belül azonban vannak olyan megállapítások a magatartási kódexben, amelyek különlegesen fontosak. Az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés megtestesítése, konkretizálása a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná teszi. Ezzel összefüggésben az értekezlet elsőrendű jelentősége a jövő szempontjából az, hogy megkönnyíti a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről, a reális leszerelési intézkedések kidolgozásáról párhuzamosan folyó nemzetközi tárgyalásokat. Itt a gyakorlatban egyrészt a szovjet—amerikai SALT-tárgyalások újabb szakaszáról van szó, amely a stratégiai rakétarendszerek mennyiségi és minőségi korlátozását hivatott megszabni, másrészt arról, hogy a bécsi tanácskozásokon az eddiginél kedvezőbb légkörben lehet keresni a közép-európai haderőcsökkentés olyan módozatait, amelyek egyetlen résztvevő biztonságát sem csorbítják. Természetesen bármilyen óriási, éveken át tartó erőfeszítés gyümölcse legyen is a helsinki csúcstalálkozó — a lényeg a jövő. Az emberiség reményeit rendkívül gondos munkával, szívós és kemény viták értékes eredményeképpen létrehozó ez a dokumentum mindenesetre bizonyítja és valóssá teszi. Brezsnyev rendkívüli tömörséggel úgy fogalmazott, hogy ,,ami ma maximum, az holnap kiindulópont”. Tehát a helsinki eredmények nem lezárását jelentik egy szakasznak, hanem kitárják a kaput számos, nehéz nemzetközi probléma megoldása előtt. Magyarország áláspontját és érdekeltségét megragadó szavakkal vázolta a Finlandia nagytermében Kádár János, a magyar küldöttség vezetője, amikor emlékeztetett arra, hogy múltunk és jövőnk egyaránt az Európában élő népek sorsához kötődik. Jogos büszkeséggel beszélt arról, hogy hazánk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal együtt egyik kezdeményezője és aláírója volt az 1969-i budapesti felhívásnak, amely javasolta az európai biztonsági értekezlet összehívását. Kivettük részünket abból a több mint hatesztendős munkából, aníely végül az előbb rendkívül heves, majd egyre gyengülő ellenállás leküzdése után a Finlandio-palota nagytermébe vezetett Európa népeinek várakozását fejezték ki Kádár János befejező szavai: „Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát, és egy új, jobb békésebb világ korszak- jelzőjeként kerülhet a történelembe. Ha az itt képviselt országok felelősen folytatják n megkezdett munkát és a népek állhatatosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért, akkor a holnap feladatait is megoldjuk.”
