Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-22 / 196. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1975. augusztus 22. Álltuk a próbát Bizakodva mondtuk-írtuk két hónappal ezelőtt: jöhet nehéz aratásunk, de arról, hogy a pa- rasz.tembér a kaszát mégegyszer a kezébe vegye, szó se lehet. Szavainknak az aranynál is értékesebb fedezete volt. Tizen­ötezer kombájn bevetésre készen várta a kenyércsatát. Csakhogy az „ellenség” húzásai is rend­kívüliek voltak. Olyan vízözön- időszak jött, hogy álltak az ud­varon a világ legdrágább kom­bájnjai, de a gépcsodákat a tü­relmetlen kezelők csak esernyő­vel tudták megközelíteni. Indu­lásról szó sem lehetett. És megtörtént a hihetetlen: 1975-ben még parasztembereket kaphatott lencsevégje a fotós, akik kézikaszával nyúzták-nyes- ték tocsogós földön az összeku­szált gabonát. Ez azonban már ritka kivétel volt, szerencsés fotósnak kellett lenni, aki ilyet elkapott. Mert ha picit szűnt az eső, szikkadt a föld, támadásra lendült a gépek serege. Sáron keresztülgázolva, kuszáit szalmával szembeforogva indultak újból és újból munkába a kombájnok. Amint visszaszo­rult a természet, fogyott a ga­bona, úgy jelent meg egyre több gép a még lábon álló táb­lákon. És befejeztük az aratást. Rövid távra emlékezünk most az új kenyér ünnepén, a közel­múlt hetek megpróbáltatásaira. Nem veszteség nélkül, de megol­dottuk a feladatot, álltuk a pró­bát. Köszönet érte azoknak, aki­ké az érdem. A munkásoknak, akik gyártották a gépet, az al­katrészt, biztosították az. üzem­anyagot ; a sokat próbált mező- gazdasági szakmunkásoknak, akik ültek a nyeregben; a vontatósok­nak és teherautósoknak, akik éj­jel-nappal szállították a szemet; a gépkezelőknek, akik mérlegel­tek, szárítottak és raktároztak; a vezetőknek, akik mindezt lelki- ismeretesen, öntevékenyen, jól szervezték. Jövőre pedig még jobban fel­készülünk! • Meddig várjunk még? 4 Nem, ez a felvétel <tem 1955-ben készfiit, hanem 1975-ben. Még akadtak néhányan, akik nem felejtettek el kaszálni. i Az eső elállt, teljes gázzal előre. (MTI Fotó — KS.) Falusi házak futószalagon A Közép-Volga-vidéken elhe­lyezkedő penzai terület Csaada- jevka községében összeszerelhe­tő falusi házak előállítását szol­gáló nagyipari komplexum épül. A jövő évtől kezdve már lakó­házakat termel a kolhoz- és szov- hoztelepülések számára. Egy Pen- zához közeli faluban már össze is szerelték — kísérleti jelleggel — az első két ilyen házat. A házak átlagos alapterülete egyenként száz négyzetméter. A komfort és a megmunkálás mi­nőségének színvonalát tekintve nem maradnak el a korszerű vá­rosi lakások mögött. A házban négy lakószoba van — egy nap­pali és/hálom hálószoba —, ezen­kívül 'gardrób, fürdőszoba és gazdasági helyiségek, alagsor, központi fűtés. A konyhában be­épített szekrények állnak az edények, élelmiszerek és gyógy­szerek számára, a tűzhely fölött elszívóberendezés, a mosogató fölött külön megvilágítás. Az ilyen hajlék kétségtelenül tetsze­ni fog a falusi gazdaasszonyok­nak. A házat egy nap alatt szere­lik össze, mégpedig egy nem túl nagy munkásbrigád segítsé­gével. A kontsrukciót svéd szak­emberek tervezték (mellesleg az előállító komplexus technológiáját is ez az ország szállította). Min­den futószalagon készül: a kül­ső falak, a belső válaszfalak, az ajtók, a tető, a konyhai felsze­relés. Egy komplett ház alkatré­szeit szétszedett állapotban há­rom különleges konténerbe cso­magolják és így szállítják. A csaadajevi komplexum évi termelése kétezer falusi ház. Nemsokára két újabb komplexu­mot kezdenek építeni, a Balti­tenger mellékén és Szibériában. Anatolij Prazdnyikov (APN—KS) Éppen hogy elkezdődött a második mű­szak, a Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vál­lalat Csongrádi úti üzemében. Az emberek elfoglalták helyüket, és folytatódni! a mun­ka. A dagasztógépek ütemesen keverték to­vább a kovászt, a frissen sült kenyér illata töltötte be a le­vegőt.' A kemencéknél'a szellőzés ellenire szinte elviselhe­tetlen a hőség. A pékek azonban dolgoznak, hogy ma, hol­nap, holnapután és mindennap meglegyen a kenyerünk. Kecskeméti kenyérsütők Őszülő hajjal fiatalos lelkesedés — Tegnap vitték haza Kecske­métre a fiatalok a négyéves To­mikát, az unoikámat. Mondta is a férjem nagyon csendes lesz most a ház. A lányunk még nálunk la­kik, mindennap jár Kecskemét­re. ápolónő. A gyerekek már ta­nultak, de mi sem maradtunk a földnél. Nem szerettem talán a mező- gazdasági munkát? Dehogynem, hiszen még ma is szakcsoportta­gok vagyunk a férjemmel, meg­kapáljuk a magunk részét még manapság is. Otthon legalább hat­van cserép virágom van, magam sem tudom a számát. Majd negy­venéves koromig a szőlőben, a gyümölcsösben kerestem a kenye^ rém. A férjem iparos, cipész volt. jelenleg a Kecskeméti Cipőipari Szövetkezet kerekegyházi részle­gének vezetője. Az elsők között voltam, akik bedolgozói lettek 1966-ban ennek az ipari; üzemnek. Egész más azóta az életem. Nem az időjárás szabja meg a mun­kánk minőségét és mennyiségét, hanem fűtött, meleg teremben, folyamatosan végezhetjük a fel­adatokat. És az asszonyok! Nagyon jó munkatársaim vannak, mindenkit ismerek az üzemben, hiszen leg­többjüknek én segítettem az első, tanuló lépéseknél. A kezem alatt tanult Béta Ilona, aki már azóta raktárvezető, Darabos Lászlóné. Langó Istvánná blokkvezetők, hogy csak azokat említsem, akik­re a legbüszkébb vagyok. Jóma­gam is végigjártam az „üzemi is­kolát”, varrónőként kezdtem, majd blokkvezető voltam hosszú évekig. Két éve súlyos műtét után felgyógyulva^ neveztek ki gyártásközi ellenőrnek. Szigorú­nak kell lennem, hisfcen Selejtet nem adhatunk ki a kezünk alól. szerencsére, ezt mindenki meg­érti. Szabad idő? Nincs. Nemrégen volt a járási polgári védelmi ve­télkedő, ahol harmadik helyezést éyt el a századom. Erre kellett készülni. Szakszervezeti tag is vagyok, és pénztáros az idén ala­kult Május 1. brigádban. Patro­náljuk az óvodát, az jskolát, a kultúrotthont. Rendőrzubbonyt varrtunk az óvodásoknak a KRESZ-oktatáshoz, és néhány iiete már fehér köpenyeikben játszhatnak egyszerre akár negy­venen fodrászosdit vagy orvosos- dit. ­Mit varrók most? A kutúrház ablakainak sötétítő függönyei ezek. Nagyon jó. hogy itt az üzemben megvarrhatom őket jól esik egy kicsit a gép mellé leülni. Már csak néhányat kell beszeg­nem, aztán kezdődik a délutáni műszak, ugyanis ma délutános vagyok. Az utóbbi két évemet a tan­könyvek segítettek elröpíteni. Igaz, nem .ragaszkodtak hozzá a főnökeim, de én mégis elvégez­tem az általános iskola utolsó két osztályát, méghozzá kitűnően. Most gondolkozom azon, hogy megszerzem az érettségit is. Ed­dig nem volt lehetőségem, mpst gyártásközi ellenőrnek példát kell mutatnia. Sokat motoroztunk a férjem­mel, bejártuk a fél országot. Egy éve kaptuk meg a piros Skodát, és pár nap múlva már nekem is kezemben lesz a jogosítvány. Négy keréken talán eljutunk kül­földre is. Olvasgatni is szoktam, a Pe­tőfi Népét, a Családi Lapot, a Nők Magazinját, könyveket. Most kezdtem el Csoóri Sándor Uta­zások félálomban című könyvét. Moziba a brigáddal járok. Vasár­nap Vácrátótra és Budapestre kirándulunk. Ősszel kezdődik az oktatás, Szervezzük az üzemi rák­szűrőket, az egészségügyi előadá­sokat > Mondom is a férjemnek, ha panaszkodik, hogy lassan már alig leszek otthon, ezt a kis időt, ami a nyugdíjig hátra van, aktí­van kell tölteni, ki kell használ­ni. Míg az ember él, és- mozog, éljen és mozogjon ... Nézem az arcát, ahogy lendü­letesen mesél a munkájáról, az asszonyokról, rögtönzött kiselő­adást tart az elsősegélynyújtás­ról, felsorolja a kedves olvasmá­nyait, büszkén beszél a gyerekei­ről, Rendek Istvánné, a Kecske­méti Habselyem Kötöttárugyár kerekegyházi üzemegységének gyártásközi ellenőre' kiváló dol­gozó, az üzem vöröskeresztes tit­kára, mindenki Pannika nénije, a földeken töltött évtizedek után hamar beleszokott az üzemi élet­be, aktív, tevékeny munkásasz- szonnyá vált. O. I. Munkában a dagasztómester Simon László dagasztómester 22 érve pék. Az üzemben egy éve dolgozik. Amíg beszélgetünk, ad­dig sem áll meg a munkával. — Ha keresni akarok, dolgozni Kell. A többiek sem haladnak, ha nem készítek elegendő tésztát. — Pillanat, még egy kis vizet és lisztet engedek a kovászba. A kenyér ugyanis — péknyelven szólva — csak akkor jó, ha sik­kes és fogós a tészta. — Mennyit dagaszt egy mű­szak alatt? — 45—50 mázsát, de néha töb­bet is. —~ — Egyedül? — Nem, a gépek is segítenek. Alig fejezi be a mondatot, máris indul, hogy a másik ke­verőgépet indítsa. — Tudja, vigyázni kell. hogy ne legyen lágy a kovász. Ezt kü­lönben a következő műszaknak készítem. Nekem az előző csinál­ta meg, mert kelni kell a tész­tának. — Milyen kenyeret sütnek az új lisztből? i — Attól függ, melyik malomtól kapjuk. Az idei kenyér sem rosz- szabb, mint a tavalyi. Három a kislány Arrébb három fiatal nő méri, gyúrja és szakajtóba rakja a • Kemencébe vtlf. • Alakul, formálódik a tészta. • Szép ropogósra stílt a kenyér. Tallózás üzemi lapokban A kemencék előtt A kemencék előtt alacsony ter­metű fiatalember lapátol szorgo­san. Hátáról csorog a verejték, munka közben többször megtörli izzadó homlokát. Csikós István keze nyomán egymás után tűn­nek el a kemencében a szépen formázott kenyórtésztáik. — Egy műszakban 2500—2600- szor is be kell tolnom és kihúz­nom a sütőlapátot. — A vetőnek mire kell ügyel­nie? — Hogy minden tészta teteje be legyen vizezve, mert csak így lesz szép fényes a kenyér héja. Aztán meg a tésztabevetéssel is vigyázni kell, nehogy összeérjen a kenyér. — És a kemencék fűtése . . . ? — Gőzzel történik, ezzel nem sok gondunk van. Az állandó 220—230 Celsius-fokot automata szabályozza. — Néha még jobban is a kel­leténél — kapcsolódik a beszél­getésbe Krizsán József péksegéd. — Ez nem baj mert a fogyasztók egy része a sültebb kenyeret sze­reti. — Ennyire tájékozott ? — Aki 25 évet eltölt a válla­latnál, mint én az megtanulhat­ta a fogyasztók ízlését. Két év múlva nyugdíjba megyek, de azt hiszem, utána is bejárok dolgoz­ni. Mert igaz. hogy nehéz, de szép szakma a pékmesterség. Bóna Zoltán A Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat üzemi újság­jának 7. száma terjedelmes tu­dósításban számol be a szakszer­vezeti vezetőségválasztó küldött- értekezletről. A csaknem ötezer dolgozót foglalkoztató . BÁÉV-nél 15 tagú szakszervezeti bizottságot választottak, amelynek elnöke Cseh László, titkára a nyugdíjba vonuló Szakáll János hei vett Sza- bó Tibor lett. A „Bács megyei Építők” A Kecskeméti Házgyár üzembe lé­péséről című cikkében nemcsak a sikeres próbagyártásról olvas­hatnak a vállalat dolgozói, ha­nem arról is. hol használják majd fel az előregyártott elemeket. Kecskeméten a Széchenviváros- ban 1976 végéig 930 lakást szerel­nek össze saját termékekből. Ceg­lédre. a Reggel utcai ^lakótelepre idén novemberben érkeznek elő­ször Kecskeméten készült ház­gyári elemek, s folyamatosan 420 lakást állítanak ott össze. Kis­kunhalason az év végén kezdik a szerelést, és 300 lakást építenek majd fel a modern módszerre! Félegvházán. Baján és Szabad- szálláson a jövő évben indul meg a megyében gyártott elemekből az építkezés. A Kecskeméti Házgyárról az Epítőgépgyártó Vállalat üzemi lapjának összevont 7—8. számá­ban is olvashatunk. Az első. olda­las írásból megtudni, hogy a szov­jet típusú házgyár az ÉPGÉP- től variábilis sablonokat rendelt, amelyek az acéllal való takaré­kosságuknál fogva igen gazdasá­gosak. A megrendelés értéke 70 millió forint. Az 1975. első felére beütemezett sablonokat határidő­re és jó minőségben készítette el az ÉPGÉP Alkatrészgyára. A Bajai Finomposztó Vállalat augusztus havi Híradója első ol­dalain alkotmányiam ünnepét kö­szönti. Közli Illyés Gyula Oda a törvényhozóhoz című versének egy részeiét is. A vállalat életéről szóló cikkek tájékoztatják a dol­gozókat egyebek közt az első fél­éves terv teljesítéséről, és a re­konstrukciós fejlesztésről. Az utóbbi témával foglalkozó írásból megtudni, hogy a IV. számú fej­lesztési programban a vállalat bácsalmási telepén egy évi 630 tonna kapacitású kártolt fonodát létesítenek. Az 1700 négyzetméter alapterületű, újonnan épülő csar­nokban 4 kártológép. 3 gyűrűs­fonógép és 4 keresztorsózögép dolgozik majd. A Finomposztó üzemi híradója ismerteti a szocialista munkaver­seny első félévi eredményeit is. A szövődében az első helyet a Pász­tor-, a másodikat a Proháska-, a harmadikat a Banász-műszak- sze­rezte meg. A szövőelőkészítőben ígv alakult a sorrend: első a Schoblocher-. második a Krix-, harmadik a Palatinszki-műszak. A T. S. Mesterséges szigetek Mesterséges szigetek valóságos csoportját hozták létre Szahaíin északi partvidékének közelében. A szigetek fúrótornyokat, kikötő két javítóműhelyeket és* más fon­tos létesítményeket hordoznak. A Szovjetunióban már évek óta sikeresen folyik a kőolaj kiter­melése a Kaszpi-tengeren. A sza- haj ni éghajlat viszont sokkal szi­gorúbb. A partokat mosó tenger eljegesedik. Itt észlelik az ország összes földrengésének a felét, mi­vel Szahaíin a csendesróceáni ak­tív zónába esik. Mindezek gyelembe kellett venniök vezőknek. A kutak fúrását új típusú energiatermelő berendezéss látott pontonokról végzi] mélyből érkező talajmintá pontonokon berendezett láb riumokban. a helyszínen eh Szahaíin északi partvidék kőolaj, és földgázkutatásb; a közelmúltban aláirt egyezi bek megfelelően — japán is részt vesznek. tésztát. Halasi Mária, Somodi Gabriella es Bibék Klára szinte egyszerre üdvözölnek, de ők is dolgoznak tovább. — Nőknek nem nehéz ez a munka? — Két éve dolgozom f. szak­mában. bizony sokszor alig bí­rom mozdítani a karomat. Ami­kor a Klapka utcai cukrászüzem- böl átjöttem ide, két hét múlva már be kellett gipszelni a karo­mat. Megerőltettem. Most is da­gadt, éjszakánként vizes boroga­tást teszek rá. — Nekem is ki vannak a csuk­lóim — veszi át a szót Halasi Mária. — Az orvos javasolta, hogy operáltassam meg, de fé­lek. • Kész a kovász, jöhet a következő adag.

Next

/
Thumbnails
Contents