Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXX. évf. 193. szám Ara: 90 fillér 1975. augusztus 17. vasárnap SZÜRETRE VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 'Wms­PETŐFI NÉPE Összecsapások Bangladesban Az új kormány jórészt megegyezik az előzővel Bangiadesből — ahol pénteken hajnalban katonai államcsínyt hajtottak végre, meggyilkolták az ország elnökét, Mudzsibur Rah­man sejkét, s megdöntötték kor­mányát — szombaton reggel ke­vés új információ érkezett. A hí­rek zöme a katonai ellenőrzés alatt álló bangladesi rádió által közölt hírekre szorítkozik. _ A Reuter angol hírügynökség Űj-Delhiből keltezett összefogla­lója szerint tartják magukat a meggyilkolt Rahman elnök hívei és az új rezsim támogatói közötti fegyveres összecsapásról pénteken elterjedt hírek. Ezek szerint a ha­tármenti Tripura államban, Agar- talában lezajlott összecsapásnak legkevesebb 200 halálos áldozata volt. Az összetűzésről szóló jelen­téseket a PTI indiai hírügynökség is átvette, majd a kétszáz halott­ra vonatkozó jelentést pénteken éjjel visszavonta. A Reuter új-delhi tudósítója az új bangladesi kormány összetéte­léből arra következtet, hogy a pénteki puccs fő célja Mudzsibur Rahman sejk s néhány közvetlen munkatársának eltávolítása volt. Az új kabinetben helyet foglaló tíz miniszter és hat államminisz­ter ugyanis kivétel nélkül tagja volt az előző kormánynak is. Nem tagja az új végrehajtó testületnek Manszur Ali volt miniszterelnök —, akit meg nem erősített hírek szerint meggyilkoltak — és a kül­földön tartózkodó Kamal Husz- szein külügyminiszter Közben változatlanul érvényes az államcsínyt követően elren­delt rendkívüli állapot és a szigo­rú kijárási tilalom. Az utóbbit pépteken 90 percre feloldották, hogy a többségében mohamedán (Folytatás a 2. oldalon.) HANGULATOS BÚCSÚ KECSKEMÉTTŐL Befejeződött a Kodály-szeminárium Tegnap délelőtt a megyei mű­velődési központ kamaratermé­ben megrendezett tanfoiyamzáró ünnepséggel befejeződött a III. Kodály-szeminárium. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Ihtézet képviseletében Erdei Péter igaz­gató foglalta össze az énektaná­rok kéthetes együttlétének ered­ményeit és elbúcsúzott a résztve­vőktől. A szeminárium hallgatóságá­nak többségét magyar zenepeda­gógusok alkották. Ez meghatá­rozta a foglalkozások színvona­lát is. A gyakorló énektanárok a kodályi módszerek és elvek alap­ján dolgoznak az iskolákban. A neves előadók így a résztvevők tudásához ' méretezhették a köz­readott ismeretek kprét; az elő­adások jobban elmélyülhettek a zenepedagógia kérdéseiben, mint a megelőző rendezvényeken. Igen hasznosnak mutatkoztak a szeminárium és a vele egyidőben szervezett szimpózion közös fog­lalkozásai. A két tanfolyam részt­vevői több alkalommal találkoz­tak egymással. A magyar és kül­földi tapasztalatok kölcsönös cse­réje mellett az énektanárok kö­zött értékes baráti kapcsolatok is keletkeztek. A találkozók al­kalmával mintegy 280 szakember fordult meg Kecskeméten. A közös elkötelezettség a sze­minárium magyar és norvég pe­dagógusait baráti közösséggé for­málta. A mindennapos énekkari munka, * a bemutató tanítások, néptánc-foglalkozások, gyermek- játékok és a többi rendezvény változatos módon szolgálta a célt: Kodály Zoltán zenepedagógiai el­veinek továbbfejlesztését. Az egymást követő programok zökkenőmentesen követték egy­• A szeminárium hallgatósága Kodály népdalfeldolgozásainak közös megszólaltatásával búcsúzott egymástól. mást. A résztvevők szabad ide­jének nagy részét ugyan lekötöt­ték a rendezők — de elfoglaltsá­guk színes és változatos volt. Az elméleti és gyakorlati foglalko­zásokat komolyzenei hangverse­nyek, megyei autóbusz-kirándu­lások és más hangulatos rendez­vények élénkítették. A III. Kodály-szeminárium hasznosan szolgálta a magyar ze­nepedagógia módszereinek elter­jesztését és tökéletesítését. P. M. • Még üresek a műanyag tartályok a Kiskőrösi Állami Gazdaságban Néhány hónap múlva az újtermésű bort helyezik el bennük. • A 8700 hektár termő szőlőből 3400 hektárt géppel szüretelnek le Bács-Kiskun megye állami gazdaságai. (Szilágyi Mihály felvételei) Erik a csemegeszőlő, szedik a zamatos fürtöket. Bács-Kis­kun megyében a Duna—Tisza közi homokvidék legnagyobb munkájára készülnek a szőlőtermesztő és -feldolgozó üzemek. Ebben az esztendőben 57 ezer hektár termését kell leszüretel­niük. A szakemberek becslése szerint, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös és Soltvadkert kivételével, az üzemi ültetvények, valamint a kisgazdaságok szőlői az 1973-as évhez hasonló ter­mést ígérnek. Az állami gazdaságok 8700 hek­táros termőszőlőjében számottevő mértékben gépesítették a betaka­rítást. 1975-ben már 3400 hektár ültetvény termését kombájnokkal szüretelik le. A mezőgazdasági szövetkezetek nincsenek ilyen szerencsés helyzetben. A közös gazdaságok szőlőit még a hagyo­mányos módon szedik le. A Kö­zép-magyarországi Pincegazdaság, valamint az állami gazdaságok ez évben is bővítették a feldol­gozó üzemeket. A pincegazdaság a legnagyobb szőlőtermesztő kör­zetek központjában, Kecelen, Já­noshalmán, Kiskunmajsón nagy teljesítményű, folyamatos szőlő- sajtolókat állít fel. amelyek meggyorsítják az átvételt és a szőlőfeldolgozást. A tárolótér bő­vítésére Kecskeméten és Csátal- ján műanyag és fémtartályokat helyez el a szüret kezdetéig. A tervezett 670 ezer mázsa szőlő és 180 ezer hektoliter must szüreti átvétele minden bizonnyal zökke- nőmentesebb lesz. mint 1973-ban volt. A kecskeméti AGROKER száz­millió forintos gépalkatrész-kész­letet halmozott fel az őszi beta­karításra. Korlátlan mennyiség­ben kapható a szüretre tarcali kád. amelyet a pincegazdaság oszt szét a szőlőtermesztő gazdaságok között. A Komplex külkereske­delmi vállalat közvetítésével óránként 20 tonna szőlő feldol­gozására alkalmas gépsorok is ér­keznek szeptember 30-ig Bács- Kiskun megyébe. Az év első felé­ben megrendelt hazai és külföl­di gyártmányú, traktorvontatású pótkocsikat folyamatosan szállít­ják a gyártó vállalatok, és augusz­tus 25-től kezdve árusítja az AG­ROKER. Az MTZ—50-es szovjet és az U—650-es román gyártmányú traktorokhoz nagyobb mennyisé­gű gumiabroncsot kapott a me­zőgazdasági gépekereskedelmi vállalat. A megye mezőgazdasági szak­szövetkezetei 20 millió forintos állami támogatást kaptak erő­gépállományuk korszerűsítésére. Az AGROKER Vállalat számuk­ra is megfelelő mennyiségű trak­tort tartalékolt, hogy a szüretre és a kaoásnövények betakarításá­ra felújíthassák az előző évben, valamint a nyári munka idején megviselt gépparkjukat. A Kiskunhalasi Állami Gaz­daságban is a vége felé közele­dik a szüreti felkészülés. A ker­tészeti és borászati szakemberek elkészítették az ütemtervet — két variációban is — s figyelemmel voltak az esetleges kedvezőtlen időjárásra. Négy szőlőkombájn­jukat már kijavították. Ezzel szeptember közepétől október vé­géig 330 hektárról takarítják be a termést. A gazdaság saját ül­tetvényeiről mintegy 136 ezer má­zsa szőlőre számítanak, de a tajoi borkombinátba kerülő mennyiség mintegv 30—40 ezer máz ával több lesz. mert a termesztési rendszerükhöz csatlakozott szö­vetkezetek termését is feldolgoz­zák. A borkombinát bővítésére is sor kerül, mivel a tavalyinál több szőlőt kell majd feldolgozni. Űj fogadógaratot készítettek az át­vétel meggyorsítása érdekében. Két csigaprést beszereltek az üzembe. Felépült a 10 ezer hekto­literes betontároló. A tárolóépí- lésre azért is nagy szükség volt, mert mintegy 120—130 ezer hek­toliter must elhelyezésére fellett felkészülniök. A rendszerhez csatlakozott gaz­daságoknak segítenek a kézi szü­retelésben. Saját ültetvényeik 74 százaléka több mint 917 hektár termését, valamint a társguZda- gok 300 hektár szőlőjét szedik kézzel. A harminchat munkanap ra tervezett szüretben több szá fiatal vesz részt. A KISZ-építő táborokba érkező gimnazisták és főiskolások szeptember végéig még a szilva és alma betakarí­tásában is segítenek. Cs. I. K. A Szervezettebb gazdálkodással • A péntek esti záróhangverseny műsorán a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola kamarakórusa lépett fel. • Erdei Péter a Kodály-intézet igazgatója tanfolyamzáró ér­tékelését mondja. Végre eljött az idő — saj­nos, hogy csak a világgazda­ságban bekövetkezett infláci­ós folyamatok, a hazánkat kedvezőtlenül érintő árucsere- arányromlás döbbentette rá a mezőgazdasági üzemeket — amikor fontos helyre került a gazdaságokban az üzemgaz­dász, az energetikus, a belső­ellenőr, fő feladat lett a rend­szeres gépszerviz, talajtérkép­készítés és megnőtt a szerepe a szakmunkásnak, a gondol­kodó, újító embernek. Hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük. A meghökkentő mindebben az, hogy a kötelező takarékos­ság hozta ezeket felszínre, pon­tosabban: kényszerítette ki a gazdaságokból a már reges- régen esedékes szervezési in­tézkedéseket. Nem állítható, hogy mindenütt „úr" volt a pocsékolás, de az sem, hogy kö­vetkezet es munkaszervezéssel meggátolták volna a pazarlást. A patópálos tempó ezen a te­rületen nagy veszteségek oko­zója lett. Ma már mindez bi­zonyítható, hiszen a takaré­kossági intézkedések legtöbb gazdaságban eredményeket hoztak. A köznapi értelemben vett takarékoskodás: kevesebbet költők, összehúzom a nadrág­szíjat. A kérdés viszont az, hogy mire ne költsék, s mi­ként spórolják, hogy abból hátrányom ne származzon? A gazdálkodásban a feladatot még tetézi, hogy mindezzel egyidőben növelni kell a ter­melést és a jövedelmet. Ezen a ponton — első látásra — ellentétek csapnak össze és azonnal kitűnik, hogy a „nad- irágszíj-húzogatás” módszeré­vel már nem lehet mindkettő­nek eleget tenni. Sok lehető­ség kínálkozik, hogy a taka­rékosságot párhuzamba állít­suk más fogalmakkal, így azt mondhatjuk, hogy egyenlő az önköltségcsökkentéssel, a ha­tékonyság növelésével stb. Mindez igaz, de a mozgatóru­gója, az ilyen gazdálkodás megvalósításának feltétele a jó, pontosabban a komplex üzem- és munkaszervezés. Ez az a másfajta módszer, amely­nek segítségével feltárhatók a belső tartalékok. A tervszerű munkavégzés végsősoron költ­ségcsökkenést eredményezhet. A komplex üzem- és mun­kaszervezés szinte már frá­zisként emlegetett, amikor ez volt az új, akkor kevesen ér­tették, még kevesebben ismer­ték fel hasznosságát, s tovább szűkíthető a kör, mivel alkal­mazására alig-alig került sor. Most, amikor takarékoskodni kell, „egycsapásra” minden gazdaságban megtanulták — vagy tanulják — az üzemszer­vezést. Kiderült, hogy nincs más módszer ami a takaré­kossághoz vezet, mert szánta­ni, vetni, betakarítani, szállí­tani, műtrágyázni stb. most is kell, ami egyre több energiát és pénzt igényel. Az viszont nem mindegy, hogyan végzik a munkát, mert ha szervezet­ten „előre megfontolt szán­dékkal", akkor kevesebbe ke­rül, s a végeredmény: költség- csökkenés, kevesebb anyag- és enei giajelhasználás. Ugyan­akkor a munkafeladatokhoz lényegesen több szellemi ener­giád van szükség. Ezzel az­tán nem szabad takarékos­kodni. Ebből kell a legtöbbel rendelkezni, mert ahol nincs, ott a takarékosságra hivatkoz­va a termelés visszaesésére lehet számítani. Végső soron nem az a meg­határozó, hogy hány tonnával kevesebb üzemanyagot hasz­nálnak fel az idén, mint ta­valy. A mérvadó az, hogy egy normál hektár üzem­anyag-költsége csökkenjen. És az sem a legfontosabb, hány forinttal költ keveseb­bet egy szövetkezet eszközvá­sárlásra. Ugyanis, ha nincs mázsa, venni kell, amivel az anyagot mérlegelik, nem pe­dig saccolják, hány kiló. Az anyagpazarlás megszüntetése jelenti majd a takarékossá­got! Szerencsére legtöbb gazda­ságban a helyes • gondolkodás uralkodik, de van olyan, szö­vetkezet is, ahol takarékos­ságból például nem vettek egy szivattyút. így a permetlét nem tudták időben a tartá­lyokba juttatni, és kimaradt egy-egy permetezés. A szőlőt ellepte a peronoszpóra, tönk­retette a szürkepenész. A terméskiesés többszöröse a szivattyú árának. Persze igen sok a jó példa, hiszen a me­gyében az elmúlt fél évben csaknem 70 millió forint meg­takarítást értek el a szövet­kezetek, azonban minden ered­mény a munka- és üzemszer­vezésnek tulajdonítható. Cs. I. KÉSZÜLNEK SZERTE A MEGYÉBEN zer hektár termését kell * biztonságba helyezni i

Next

/
Thumbnails
Contents