Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

r

1975. július 15 • PETŐFI NÉPE • 5

Ötvenéves Új Március4

V

r szel a címmel bocsátótí " útjára a Kommunisták Magyarországi Pártja 1925 nyarán új elméleti-politikai folyóiratát, amely Bécsben jelent meg ugyan, de olvasói — ha titokban is — elsősorban magyarországi dolgozók voltak.

A folyóirat megjelenése szorosan összefüggött a magyar kommunista mozgalom szervezeti fejlődésével, 1925-re sikerült leküzdeni a Tanácsköztársaság utáni válságot, és a nemzetközi kommunista mozgalom, a Komintern segítségével megvetni a jól szervezett, ideológiailag egységes, fegyelmezett kommunista párt alapjait. (Ezt a fejlődést tetőzte be a KMP első, újjáalakuló kongresszusa 1925. augusztus 18. és 21. között Bécsben.)

Fontos állomása volt ennek a Jejlődésnek az Űj Március. A lap szerkesztősége így fogalmazta meg munúája fő célját: „Az a feladat, hogy szolgálja a kommunista pártnak az új márciust előkészítő munkáját és harcát. Olyan márciusét, amely nemrej-i ti magában a bukás csíráját) amelyet nem az összeomlás követ, hanem a végső, Magyarország minden dolgozóját minden elnyomástól, minden kizsákmányolástól megszabadító, elhatározó győzelem."

További feladatait is megfogalmazta a folyóirat beköszöntő cikke: tudományosan, marxista alapon vizsgálni és elemezni Magyarország gazdaságát és társadalmát, a forradalmat mozgató és az ellenforradalmat támogató nemzeti és nemzetközi erőket; terjeszteni és propagálni a következetes marxista-leninista elméletet, segíteni új forradalmi vezető garnitúra felnevelését; ápolni a magyar forradalmi hagyományokat, elsősorban a proletárdiktatúra emlékét.

Az Űj Március hasábjain a magyar kommunista mozgalom vezetői és darékhada publikáltak. Nemzetközi kérdésekről Kun Béla, a magyar politikai életről Landler Jenő, a nemzetközi munkásmozgalom problémáiról Alpári Gyula, gazdasági kérdésekről Varga Jenő, elméleti, ideológiai és kulturális problémákról elsősorban Lukács tíyörgy és Révai József fejtette ki a párt álláspontját.

A folyóirat munkatársai azonban nem elégedtek meg ennyivel. Az Űj Március összefogó és szervező erő volt az ille"-.másban és az emigrációban élők között, kapocs a Magyarországon és a nemzetközi -mozgalomban dolgozó kommunisták, a Komintern és a KMP között.

A fasizmus előretörése,. az Osztrák Kommunista Párt betiltása után, 1933 nyarán megszűnt az Űj Március. Feladatát más folyóiratok. így például a Moszkvában már korábban megindult Sarló és Kalapács vették át. A KMP Bécsben megjelenő elméleti-politikai folyóiratának jelentősége azonban tagadhatatlan. Az ötven évvel ezelőtt először megjelent Űj Március fontos helyet foglal el a magyar szocialista újságírás történetében.

D. P.

KÉPZŐMŰVÉSZET, SZÍNHÁZ, IRODALOM

NYELVŐR

Jtács- Kiskun a folyóiratokban „se” vagy „sem”

„Vigyázó szemetek Párizsra vessétek” — figyelmeztetett csaknem két évszázaddal ezelőtt a magyar felvilágosodás politikus költője, Batsányi János. Forradalmi és szellemi tanulságot akkor a Nyugattól várhatott az elmaradott Magyarország. Ma idehaza is érdemes körülnézni. A társadalmi és kulturális átalakulásnak az egészre hasonlító, mégis sajátos vonulatai rajzolódnak ki a különböző tájegységeken.

Bács-Kiskunba szívesen jönnek a művészek. Itt ma mindent meg lehet csinálni — hallja az ember, s így igaz. Mindent, amire a valóságlátásból, a képzelőerőből és a mesterségbeli tudásból futja.

Az alkotókedv ébrentartására nem kis összeget áldoz, és egyre több demokratikus lehetőséget teremt a megyei tanács. Nagyon jó dolog, hogy nem valamiféle „tessék-lássék” módon megnyilatkozó műpártolás alakul ki, hanem szinte a mecénási szenvedély jelei látszanak. Amikor ezek a jelek hosszú idő után végre feltörnek, — épp azért, hogy létüket látványosan bizonyítsák — néha túlzó módon öltenek testet. A művész erejét nap mint nap újratermelő, a

• A Művészet a 27—28. oldalon bemutatja a kunbábonyi avar fejedelmi sírleleteket.

munkához környezeti lehetőséget teremtő segítésből olyan formában érdemes adni. hogy mind többen részesüljenek belőle azok, akik akarnak és képesek dolgozni, akik élni tudnak a nagy lehetőséggel. Mert nem hiszünk a „szájzárak” és a bénaság tartós állapotaiban — egészen addig, amíg valaki legalább egy aprócska életművet összerak, ami már több lenne mint a korán kifulladó csodagyerekek (?) legendája.

A Magyar Képzőművészek Szövetségének folyóirata, a Művészet „vigyázó szemét” Bács-Kiskunra vetette a legújabb szám tanúsága szerint. Igazán izgalmas jelenségeket fedezett fel. Az alaphangot a dr. Gajdócsi Istvánnal készített interjú üti meg. A megyei tanácselnök a művészet demokratizáló, izlésnevelő szerepét hangsúlyozza. Az alkotókat a bizalom légköre veszi körül, ami egyfajta társadalmi kölcsönösségen alapul, bekapcsolódnak például a városképek kialakításának tervezési szakaszába is. A művészet az elidegenedés, korunk nagy betegsége ellen hat — többek között ezt a gondolatot viszi tovább a költő Buda Ferenc levélben megfogamazott vallomása a népi tárgyak kultúrájáról, amit jelenlegi hajlamának megfelelően legszívesebben talán egy pásztorbotra faragva juttatott volna el a szerkesztőségének. Érdekes ötletet vet fel Horváth Attila a múzeumi kincsek szemléltető eszközökkel történő népszerűsítésére. Szó esik két új születő alkotóműhelyről, a kecskeméti kerámiastúdióról és tűzzománc-telepről is. Pap Gábor az egyszeri, fogyatékos értékű zsá-1 ner és a többjelentésű alkotások különbségeiből kiindulva tekinti át a megye képzőművészetét. Csak egyetérthetünk azzal, hogy az új bajai lakótelepen felállított „világ-típró csizmájú, pöfe- teg Hüvelyk Matyik” helyett jobb szolgálatot tesznek Nagy Kristóf fafaragásai, a „gyermeki fantáziát mozdulásra serkentő, emberszabású kis remekek”.

Nagyon tanulságos és szellemes felépítésű a Művészet új száma, amely Bács-Kiskum mai „vezető műfajától”, az építészettől kezdve áttekinti az említésre méltó alkotásokat a különféle gyűjteményekig. Néha viszont a naivitástól sem mentes egy-egy kijelentés, mint például az, amelyik a tiszta népművészettel takarja el a tanyák kulturális es másféle szegénységét. S alighanem a zsáner ügyében sem mondták még ki az utolsó szót, mert a giccses és könnyebb megoldásokat kínáló — piaci, vásári búcsús — alkalmakkal szemben

<É

7516

az állami terjesztés alig tesz valamit. Ahelyett, hogy mindenütt felvenné a harcot, visszavonul a gyérszámú üzletek vagy kiállító- termek kényelmes mélységeibe. Bár a szerkesztők nyilván a teljességre törekedtek, az összeállítás mégsem befejezett, ami a művészi felpezsdüléssel járó kialakulatlanságból adódik Bács- kunban.

A Művészet Bács-Kiskun képzőművészetét, a Színház című folyóirat a kecskeméti Katona József Színház O’Neill-bemutatóját teszi mérlegre. Nánay István egyebek között megállapítja: — „ahogy a Shakespeare-ciklus során egyre érettebb, gazdagabb és egyénibb lett Ruszt Sha- kespeare-interpretációja, úgy a Boldogtalan hold is összefoglalója és betetőzése az O’Neill-vonu- latnak”. Jó véleménnyel van a kecskemétiekről a Minnesota Egyetem tanára, Kent Bales is, aki leszögezi: „a társulat vidékről utazott fel Budapest 100 éves évfordulója ünnepségére, és úgy utazott vissza, hogy rövid leckét adott abból, hogyan kell Sha- kespeare-t játszani”

Az Üj írásban megjelent egyik vers képében nemrég a jánoshalmi bor pírja tűnt fel. Az országos folyóirat most fiatal Bács- Kiskun megyei költőt avat Le- zsálc Sándor személyében. A kinőhető, divatos elemeket leszámítva (útszéli keresztek, pléh- krisztus) a laki teleki tanár, megszállott közművelődés-szervező eretdményeket ígér a poétái pályán is. Csodálatos dolog minden indulás! Ilyenkor legszívesebben azt kívánja az ember, hogy elaggott korában se engedjen a költő a némaság „szájzá- ras” állapotának. Ha egy-kél hírverő kötet után még igazán költő marad.

Halász Ferenc

Vannak úgynevezett nyelvhelyességi babonák: sokan teljesen önkényesen kitalált vagy félreértett nyalvhelyességi szabályokhoz ragaszkodnak. Ilyen nyelvhelyességi babona fűződik a sem és se használatához is.

Mikor használjuk őket? Társaik a ne és a nem, tehát használatuk ahhoz igazodik, mondják a „babonások”. Pl.: nem tudom, nem jött el, ne menj el! ne tudd meg' Ha ugyanúgy használnánk a sem és se szavakat is, akkor így kellene mondanunk: én sem bántom, te se bántsd. De a sem az élőbeszédből eléggé kikopott, nagyon sokszor használjuk helyette a rövidebb se alakot. „Sem hideg, sem meleg” helyett gyakoribb a „se hideg, se meleg”. Az ismert közmondás is így gyakoribb: „se pénz, se posztó”. „Sem lát, sem hall” helyett is azt mondjuk, hogy „se lát, se hall”.

Hogyan keletkezett a nyelvi babona? Ügy, hogy mind a 4 tagadó-. illetve tiltószót egy szabályba vonták: a nem és sem tagadásra szolgál, a ne. se pedig tiltásra, tehát tagadó mondatban csak a sem használatos, a se használata hibás. Ebből általánosították a „szabályt”: a se mindig hibás a sem helyett. De vajon így van-e? Ha olvasóink megfigyelik a példamondatokat, köny- nyen felelni tudnak a kérdésre.

„A solti Szikra Tsz néhány gépével a szomszédos gazdaság segítségére sietett, hogy ott sem maradjon ki a földből az értékes hibridvetőmag.” „Kifogásról van szó, e sorok írója azért teszi. hogy a történelmi hűség semmiképpen sem szenvedjen csorbát.” „Nem talál abban semmi kivetnivalót, ha egy lány inkább behunyja a szemét, csak hogy semmi sem zavarja a közeli házasság kívánt boldogságát.”

Olvasóink bizonyára észrevették, hogy a példákban mindenütt a sem a hibás. A nyelvhelyesség mindenütt a se használatát követeli meg (hogy ott se maradjon ki, hogy semmiképpen se szenvedjen csorbát, hogy semmi se zavarja...).

A sem egyéb hiba forrása is lehet, ez ebből a szépirodalmi szövegből vett mondatból is kitűnik: „Mert ne üljön tujára (?) az, aki a legnagyobb sebesség mellett is, nem tud a leugrás utón állva maradni.” A sem lényegében az is nem összevonása.

Tehát: aki a legnagyobb sebesség mellett sem tud ... stb. (A döcögő mondat egyéb hibáját most hagyjuk figyelmen __ kívül, írójának sem (vagy se) tűnt fel, mi se törődjünk vele.)

Álszabály az is, hogy a se a sem helyett akkor állhat, ha a következő szó mássalhangzóval kezdődik, de magánhangzó előtt mindig a sem használatos. Tehát úgy viselkedik, mint a határozott névelő. Ha ez igaz volna, akkor a „se íze, se bűze" kapcsolat csak így lenne helyes: sem ize, se bűze (a névelőt követve: az ize, a bűze).

A költők néha szabadon használják a változatokat. Juhász Gyula egyik nagyon szép verséből való ez a sor: „És nem segít se átok, sem sírás”. Mivel a mondat tagadó, a sem-sem vagy a se-se egyaránt jó lenne. Elgondolkodhatunk a se és sem összekapcsolt használatán. Bizonyára nem tévedés vagy felületesség. Lehetne akár így: „sem átok, sem sírás”, akár pedig így: „se átok, se sírás”. A költő nyilván tudatosan kapcsolta össze a két változatot. De miért nem a „sem átok, se sírás” változat mellett döntött? Az átok előtt egyformán jó hangzású a sem és a se is (sem átok, se átok). De a sírás előtt a sem még a hangtorlódással is jobb hangzású (sem sírás), mint a rossz hangzású se- si-kapcsolat (se sírás). így lett a helyes változat se átok, sem sírás.

Kiss István

SZÍNHÁZ - KÁBELTETŐVEL

• A legkorszerűbb kábeltető-' szerkezetet alakítják ki a most épülő győri színházon. A 65 méter hosszú, 35 milliméter vastag kábeleket — melyek a tető- szerkezetet tartják — a csehszlovák Primstán Vállalat szakemberei szerelik. (MTI Fotó — Matusz Károly felv. — KS)

(19.) — Nagyon jól tudom. Elég lesz azzal bajlódnia, amit szándék nélkül gyakorlatlanságból elkövet. De ezekért senkit nem főzünk forró szurokba.

A következő katona már várta, hogy szólhasson.

— őrnagy elvtárs, én megmondom őszintén, mérgesen jöttem el hazulról. Pokolba kívántam az egész katonaságot. Azt is megmondom miért:' Autószerelőnek tanultam. Egy éve szakmunkás vagyok. Jattal együtt megkerestem négy, négy és fél ezret. Kezdtem felruházkodni. tollasodéi. Be kellett jönni. Két húgom van. Egyik se dolgozik még, tanulnak. Anyám otthon van. mert arra a két maflára ügyelni kell. rendben kell tartani őket. A mama egyébként is olyan háziasszony típus. Csak apa keres most Szükség lett volna a pénzre.

— Talán volt már kinézve valaki? Menyasszony, vagy jelölt. Gondolom, járt valakivel. Ma* elnézést, hogv ilyen egészen személyes ügyekben kérdezem. Ha gondolja, hogy nem tartozik rám, ne válaszoljon, vagy majd négy- szemközt.

— Nem őrnagy elvtárs. Nincs -nekem titkom. Együtt leszünk mi itt jó ideig. Miért ne tudjon róla a másik is. hogy mi fúrja a becsét a társának? Én ismerem magamat, olyan fajta vagyok, aki örül. ha kibeszéli magából a mérgét, meg baját, meg örömét, meg mindent Megszoktam. Nálunk a műhelyben mind olyan szakik voltait, akik mindent tudtak egymásról, ha valamelyik zűrben volt. a társaság melléállt A lányok? Mászkáltam én ezzel is, azzal is.- Tetszik tudni, ahogy mondtam, két húgom van. Nem azért, mert a testvéreim, de nagyon jó kis csajok. Olyan

formájuk van. hogy csak. Nem kell sokáig pesztrálni őket, elkelnek azok egykettőre. De addig nekem kuss! Azt akarom, hogy rendesen kistafírozzuk őket. Emlegessék meg, hogy milyen bátyjuk van.

— Most nem sokat tud nekik adni —. mosolygott az őrnagy, és lerítt róla. hogy a szívébe költözött a fiú.

— Adtam, mielőtt eljöttem. Félre volt téve egy kis mani! Volt motorom, eladtam, a jattból némi dugipénz is összejött. Húsz rongyot tettem le a kredencre. Mondtam: mama. itt a dohány, ez a csajoké. Vegyen nekik, ami kell. Nekem most jó két évig ad az állam elvtárs. Csomag nem kell, pénzt ne küldjenek, mert úgyis visszaküldöm.

— Derék ember maga, hogy hívják? Ne haragudjon, mégnem tanultam meg a nevüket.

— Sivó Sándor határőr, jelentem.

— Szóval, derék ember maga. Sivó elvtárs. Nem mindent értek pontosan, de a lényeget igen.

— Elnézést, őrnagy elvtárs, kicsit hippi a szöveg, majd leszo- kok róla. Tetszik tudni, az üzemben is ez ment mindig. Ráragad az emberre.

*

— Maga nem pesti ugye? — nézett a parancsnok egy szelíd szemű, de nagy darab gyerekre.

— Jelentem, én Nógrád megyei vagyok.

— Hallom. Mondja csak utánam: árva csalánnal csapkodják a reumás bátyám hátát.

A katona mondja is:

— Orva csalónnal csapkodjók a rejomós bótyóm hótót...

Mindannyian nevetnek, fülig ér a szájuk, elmúlik minden fe- szélyezettség.

— Nagyon szépen, ízesen, tökéletesen beszél. Nehogy leszokjon róla. Tudja, milyen kevesen beszélnek már ilyen tisztán érzékelhető zárt á hangokkal? Ügy mondta, ugye, hogy rejomás? Tudja mi ez? A népnyelv különösen tartózkodik a hangzótorlódásoktól. Ilyen úgynevezett hiátustöltő hangokat ejt a torlódó hangok közé. a palóc nyelv- járásúak egyik sajátosságai, hogy lusták az ajkak. Azt a szótagot, hogy reu. két ajakállással tudják csak ejteni. A rejo, ahogy ön mondta, szinte ajakállás változás nélkül is kiejthető. No, de nem akarom magukat belevinni ebbe a raffinált tudományba. Főiskolás koromban majdnem átnyergeltem erre a pályára. Sajnos, vagy szerencsére, nem is tudom, a katonai pálya tömegvonzása volt nagyobb, itt maradtam. és nem bántam meg. A nyelvészkedés megmaradt hobby nak! Ejnye, no, miket beszélek. nem hagyom magát szóhoz jutni, kedves palóc barátom. Hogy hívják?

■— Jelentem Ángyás Dániel vagyok Zabarbő. Zabar. így mondják a mi falunkat Csak a nyolc osztályt jártam ki. többre nem futotta. Engem inkább az állatok érdekeltek. Lovak, szarvasmarhák. kutyák. Lehet, hogy állatorvos vált volna belőlem, de az

már csak akkor jutott eszembe, amikor javában loholtam a csikók után. Apám is az. A nagyapám Szilvásváradon tanulta ezt a tudományt mert a csíkósság- ban van ám tudomány. Csak azért mondom, mert ha adnak a kezem alá egy-két jó lovat, akkor én már úgy leszek itt. mintha odahaza lennék.

— Más nem is hiányozna? A család, a szülei? Testvérei nincsenek?

— Hogyne volnának, de azokkal csak ritkán találkozik az ember. A nővérem csikós asz- szony. Az ura kint a ménessel, ő meg vele. A bátyám is lovakkal van. Egyszer egy évben találkozunk. Búcsúkor. Édesanyám előtte két nappal született. Egyszerre megünepelünk mindent, aztán mindenki megy a dolgára. Hogy mi hiányzik még? Hát az édesanyám. Mert mifelénk olyanokat főznek ám, amiket másutt nem tudnak. Gombócot mákkal, palacsintát káposztával, tót haluskát brihzával. gancát zsenge túróval, az még csak jó! De megeszek én mindent.

— Jól van. Ángyás Dániel, nem lesz itt baj. Majd beszélünk a szakáccsal, talán a miénk is tud ilyen csudajókat főzni, ha

nem. maga elmondja neki. s megtanulja. A lóról még beszélünk. Van itt az. is!

— Én bajnak jöttem ide. őrnagy elvtárs —, szólal meg egy szemüveges, nyurga gyerek. — A világon semmihez sem értek. Azt is megmondom, miért. Egy évet veszítettem az iskolában,

mert decemberi gyerek vagyok. Leérettségiztem, pihentem egy esztendőt. Felvételiztem a jogi karra. Nem vettek fel. Csak vagyok. Kézügyességem nincs, sem lovakhoz, sem kutyákhoz nem értek. Főzni nem tudok, de még egy gombot se vagyok képes tisztességesen felvarrni. Engem a nagyanyám nevelt, mert anyám is. apám is nagyon elfoglalt emberek. ők keresik a pénzt, maszekok vagyunk. Apám örökölt egy fodrász mesterlevelet, és egy üzletet. Mind' a ketten ott vannak reggeltől estig.

— Valami mániája, hobbyja azért volt?

— Hobbym? Tanultam, hanem volt tanulnivalóm, unatkoztam két kapura. Belém szuggerálták a görcsöt: a családban mindenki azért gürcöl, hogy nekem ne kelljen borbélyinasnak állni, diplomát kell szereznem. Nem szabad mással foglalkozni. Tanultam. Nem voltam rosszabb a többinél, nem szereztem kevesebb pontot a felvételinél sem, mégis kiestem, nem lett belőlem jogász.

— Mióta katona, azóta is két kapura unatkozik?

— Nem. Soha nem játszottam annyit, mint e néhány hónap alatt. Soha nem irigyeltem úgy az embereket, mint mostanában. Egyik fiú varrni tud. a másik mosni, a harmadik azzal dicsekszik, hogy jobban főz. mint sok asszony. Vannak. akik rádiót tudnak javítani, vagy gitároznak. Mit tudok én?

(Folytatjuk.)