Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-11 / 161. szám

V 1975. július 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Kedve szerint válogathat az ember ♦ „Tudja kérem, régebben szin­te valamennyi irodalmi és mű­vészeti folyóiratot megvásárol­tam; sőt némelyikre elő is fi­zettem rendszeresen. De akár hi­szi, akár nem. szinte kiszoríta­nak kis lakásomból az össze­gyűjtött lapok, könyvek. Be is köttettem néhányat közülük, év­folyamonként. Ma már csak a legszükségesebb kettőt-hármat veszem meg; a többit — ha ér­dekel — vagy kölcsönkérem, a barátaimtól, vagy a könyvtár­ban olvasom el egy idő óta. Most, hogy megnyílt a megyei műve­lődési központban ez a folyóirat­olvasó. még könnyebb a ^olgom. Az ember be-benéz ide. megte­kinti a kiállítást, bekukkant va­lamelyik előadásra, vagy a bü­fébe. s közben, ha van egv fél­órája leült kényelmesen; s ked­ve szerint válogathat az olvasni­valóból’'. Igv beszélt a napokban egy kecskeméti ember, aki röviddel az új. korszerűen berendezett in­tézmény átadása után máris ott­hon érzi magát e falak között. O □ □ Ha megáll egy pillanatra a lá­togató a művelődési központ szép előcsarnokában, «zonnal feltűnik, hogy a bejárattól jobbra, nagy üvegajtó mögött mindenfele la­pok, folyóiratok sorakoznak a polcokon. A szépen berendezett helyiségben bárki hamar megis­merkedhet közelebbről is mind­azzal. ami itt — rnipf mondani szokás — „szem-szájnak ingere”. Jobban mondva, ami a szellem ingere. Mindazzal, ami «•?, érdek­lődő ember egészséges kíváncsi­ságának kielégítését szolgálja. Az egyik sarokban találjuk a pályaválasztással kapcsolatos ki­adványokat; ,.18(1 szakma: Pá­lyaválasztási felelősök kéziköny­ve’’; „A munkahelyi pályavá­lasztási megbízottak kéziköny­ve”. Ezek szomszédságában so­rakoznak a Látóhatár. Kritika, Forrás, Üj írás, Nagyvilág, Ti- szatáj című folyóiratok. Ugyan­úgy várjak Hz olvasókat, mint az Élet és Irodalom, a Kortárs, vagy az Alföld. □ □ □ Egv kicsit, tovább lépve lát­juk a különböző művészeti — zenei, képzőművészeti, színházi — lapokat. A továbbiakban csak jelezzük, hogy mi mindent vehet kézbe, aki olvasnivalói keres a teremben. Az ifjúsági és gyer­meklapokon kívül pedagógiai, természettudományos ismeretter­jesztő. műszaki-technikai és tár­sadalmi folyóiratok kaotak he Ivet. S természetesen valameny- nyi napilap is. méghozzá több példányban — Sok.an nem tudják még. hogy nálunk beiratkozás nél­kül is lehet ülni. S szabadon lehet keresgélni, olvasgatni — mondja Szabó Csabáné, a folyó­iratolvasó vezetője. Máris örven­detesen sokan látogatják M mű­velődési központot: méghozzá a legváltozatosabb foglaklozású és érdeklődési körű em­berek. Egyik fő feladatunk­nak tartjuk, hogy ki-ki megta­lálja a neki leginkább megfelelő olvasnivalót. Gondoskodnak a beszerzésről, rendezett tárolásról, hogv a látogatóink hamar kézbe- vehessék amit keresnek. — Mit tesznek annak érde­kében. hogy növekedjék a foiyó- iratolvasó népszerűsége 7 — Elsősorban a választékról gondoskodunk. Százhúsz féle lap, folyóirat közt válogathatnak az olvasni szerető emberek. Erre a célra rendelkezésünkre áll év; ötvenezer forint. Szervezünk író- olvasó találkozókat is. Vendé­günk volt már Bella István köl­tő, Nemeskürty István esztéta, itt jártak a Móra és a Gondo­lat Kiadó vezetői. Ankétet szer­veztünk a romániai íróvendégek­kel és a Forrás szerkesztőivel. — Hány látogatójuk érkezik naponta? — Mintegy ötven; déli egv órától este nyolcig. Van. aki csak tíz—húsz percig tartózkodik itt — amig egy érdekes cikket elol­vas. Mások órákig is lapozgat­nak. kedvükre. Akadnak, akik vizsgára készülnek, vagy a szak­dolgozatukhoz. gyűjtenek anya- got. □ □ □ Hétköznap délután van. A ké­nyelmes fotelokban heten, nyol­cán üldögélnek. S ahogy köze­ledik az este. növekszik a lapoz­gatok száma. Zsinkó Vilmos bútorasztalos (a munkahelyén kultúr felelős)- igv szól; — Szégyen, vagy nem szé­gyen r először vagyok itt. De igen-igen tetszik a hely. Ezután gyakran benézek majd. Esti is­kolába járok, biztosan találok mindig valamit, ami segítségem­re lesz a tanulásban. — Most éppen mit olvas? — Áz Igaz Szó című lapban fejtem a keresztrejtvényt. Ha el­készülök vele. a Magyarországot logom olvasni. Az egyik ked­venc lapom. Kalcsú István kertészmérnök a Ludas Matyit nézegeti. —- Szeretek ide járni — mond­ja elégedetten —. mert nagy a választék: nyugodtan lehet bön­gészni. Ma még átnézem a Bú­várt, meg a Természet Világát. Kissé távolabb két férfi ül. Egyikőjük a Népszabadságot ol­vassa. a másik képeslapokat né­zeget. Egy fiú az ifjúsági lapok között keresgél. Egy fiatal nő belemélyed a divatlapokba. Más valaki a művészeti lexikonban lapozgat. — Könyvekét is lehet olvas­ni? — kérdezem Seres Katalin nyugdíjast, aki szintén itt dol­gozik, mint tiszteletdíjas. — Igen, van egv kis kézi­könyvtárunk is; ha kérik, oda­adjuk a kívánt szótárt, lexikont, vagy más egyebet. □ □ □ — Mi a kívánsága? — kérde­zem a búcsúzás előtt Szabó Csa- bánét. — Az. hogy soha ne legyen üres ez a terem. S hogy minden rendelkezésre álló lapba, folyó­iratba beleolvasson valaki. Az se baj. ha nagyon elkoptatják a kiadványokat — teszi hozzá mo­solyogva. Varga Mihály FILM JEGYZET Nagyvárosi fények Olyan jól esik vissza-visszatér- ni a filmtörténet egy-egy nagy alkotásához! A Charlie Chaplin által készített sorozat darabjai­nak felújítása az idősebbekben a. két x'ilágháború közötti kor han­gulatát idézi, a fiatalokat pedig tárgyi ismerettel ajándékozza meg. Chaplin alkotásaiban föl­fedezhetnek több olyan alap­helyzetet, amelyek a burleszk, a filmvígjáték azóta is változat­lan-változó, lényegileg azonos kulcshelyzeteit adják, és megis­merhetik a filmtörténet egyik halhatatlan klasszikusának jelen­tős műveit. A bemutatók nem követik a müvek időbeli egymásutánját. A tavaly játszott Aranyláz és Ku­tyaélet, egészen korai alkotások után Chaplin utolsó „Charlie főszereplős” filmjét, a Modern időket vetítették, majd egy vá­ratlan ugrással az 1952-ben for­gatott Rivaldafényt láthattuk a mozikban. A most bemutatásra kerülő Nagyvárosi fények ismét a gazdasági világi'álságot meg­előző évekbe kalauzolja nézőit, 1931-ben készült. A Nagyvárosi fények, amely megelőzi a Modern időket, a hangosfilmkészítési technika el­terjedósének éveiben született. A némafilmek nagy egyéniségei — Griffith, Vidor. Stenberg — mellett a nagy komikusok több­sége is ez idő tájt tűnik le a szíriről. Chaplin viszont, ha csak tessék-lássák alkalmazza is a műrészek számara „méregnek” tűnő természetes filmhangot, az ér-tized legjelentősebb két alko­tását forgatja le. jCharlie-ra. a sétapálcás, ron­gyos kabátú kisemberre gondol­va leginkább két kép ötlik fel emlékezetünkben. Békésen szu­nyó káló csavargóként jelenik: meg a díszes szoborról lehulló lepel által rászabadult úri nyil­vánosság fényében, illetve egy ördögi futószalagon látjuk lázas murika közben, amint csavar- kulcsárai követni igyekszik a gép tempóját. Chaplin életművében Charlie alakja a Nagyvárosi fényekben érkezik meg a kor amerikai va­lóságába. Eltűnnek a búr le szí: addig használt eszközei: a ha­bostorta -csaták és képtelen ül­dözések. s helyüket maró szati- Ura és gúny foglalja el. Egysé­gesebbé válik a film cselekmé­nye. egyénitettebb rajzoltsáaot mutatnak a mellékszereplők. Vál­tozatlanok viszont az ellenségek a rendőrök — és njgi Charlie jó szíve is. a hős mindent elkö­vet egy vak virágáruslány sor­sának jobbra fordításáért. A . Nagy városi, jén,ytik., mq#ári<:XS. idealista csavargója a,oMwieam időkben már az arctalan, egyé­niséget veszített termelő tömeg­gel is találkozik, részt vesz a tüntetésekben, sztrájkokban. és a maga sajátos módján fel is lazad a fennálló társadalmi rend ellen. A két film ennyiben rokon — és ezért lett volna célszerűbb egymást követően bemutatni őket. Hogy a nézők, különösen a Chaplint méltán kedvelő ifjú­ság követni tudja mondanivaló­jának, stílusának töretlen fejlő­dését. és észrevegye alkotói szán­dékát, a korlátlan lehetőségek hazájának lassan növekvrj, az 1939-es gazdasági válságba tor­kolló árnyainak bemutatását. Pavlovits Miklós • Charlie és milliomos barátja. Tegnap- és ma, fotókon utca • A budai Fő a felszabadulás után KÖNYVESPOLC Egyetlen sor szöveg nélkül, ténykéneken idézi az eltelt 80 esz­tendő változásait, a ''óváros teg­napi és mai kéne között" óriási különbséget, a Képzőművészeti Alap két jubileumi kiadványa. Szerzőjük. Inkev Tibor fotómű­vész saját felvételeivel illusztrál­ja. milyen volt „Budapest a fel- szabaduláskor és ma", illetve ..A budai Várnegvtd a felszabadulás­kor és ma." Kiégett házak, ketté tépett hi­dak, rombadőlt városrészek idé­zik a tejv.pAW'ilüliV-k^zktáwglő cpilianaU>1$í)l.t|lfj*í, ■I nnőíoisdssm jterulsviat vánvt. a háború súlyos pusztítá­sát örökítette meg a neves fotó­művész. most pedig, a Ilii. évfor­duló alkalmazói, felkereste a régi ..helyszíneket'' és majdnem ugyanazokról a pontokról fény­képezte ;i hajdani romok helyén álló épületeket, parkokat. Így 3 szemlélő egv lapon láthatja a fáj­dalmas múltat és az. örömteli je­lent. Különösen azoknak ajánl­juk a figyelmébe, akik gyűjtik a közelmúlt történelmét, társadal­mainkf^ödésj^ dokumentáló, ér­tékes müvészjúadvánvokat.-vos2 A .ftvő me ‘ Hl — Atlasz a világ óceánjairól Üj atlasz, szerkesztését kezdték meg a szovjet tudósok. Az új mű első kötetét teljes egészében a Csendes-óceánnak szentelik. Az összeállításánál felhasználják a szovjet, és a külföldi tudósok Csendes-óceán térségében vég­zett kutatásainak eredményeit. Az óceán vizének alapelemeit 5 ezer méter mélységig, a fölötte levő légkör adatait 1(1—18 kilo­méter magasságig adja meg a kötet. Első ízben történik a világtenger hidrokémiai mechanizmusának sokoldalú értékelése. Az atlasz érdekes adatokat közöl az óceá­nok élővilágának emberre veszé­lyes fajairól is. A tudomány legújabb eredmé­nyeinek felhasználásával térké­pezték fel a vulkánokat ,és a íöldrengészónákat. A tudósok részletesen foglalkoznak a szél, a felszíni és a mély vízi áramla­tok és u dagály vizsgálatával. Az atlasz térképei — a többi között — a Föld mágnesességé­vel. az alapvető csillagászati je­lenségekkel. a tengeri és a légi útvonalakkal, valamint az óceá­nok szigeteinek lakosságával is foglalkoznak. (APN—KS) (16.) Ha beleegyeznék a te próbatételedbe, akkor megér­demelném, hogy az u lány soha többé szóba ne álljon velem. Tudtodra adom, én ezt minden harag nélkül mondom, hogy az ilyen provokációkat kikérem ma­gamnak. Ugye ismered a tizen­harmadik parancsolatot? — Aki a más jószágára veti csábító tekintetét, annak mind a kettőt ünnepélyesen kibökik, aztán leshet a lyukon! — szólt Suhajda, és beljebb húzódott az ágyon, mert attól tartott, hogy Balogh hozzávágja a fapapucsát. — Bocsáss meg, nem akarta­lak megbántani — visszakozott Balogh, mert gyorsan belátta, hogy egy kicsit elvetette a suly­kot. — Zárjuk le, szavamat adom, hogy Zsuzsát tisztelem, becsülöm, téged is. mert meg­győződésed van, elved van. Azt pedig tisztelem akkor is, ha nem értek vele egyet. Kész! — Még nem kész! Mondd, Ba­logh. van >. neked otthon lány­testvéred? Nővéred, húgod? — Van. Két nővérein. Az egyik már asszony, a másik még otthon van. Most van íérjhez- menőfélben. — Mit szólnál, ha teszem azt, ez a Suhajda ajánlatot tenne neked, hogy próbára teszi a menyasszony nővéredet, és be­bizonyítja, hogy az ő foga is vásik a tiltott gyümölcsre? — Szétverném a pofáját! — csattant tel Balogh ismét kissé hirtelen. — A Suhajdáét nem! — mo­solygott közbe fölényesen Su­hajda. — Mert Suhajdának van annyi esze, hogy nem akar be­bújni abba a kabátba, amiben már tartózkodnak. Suhajda tisz­tában van a társadalmi élet sza­bályaival. Volt némi gyerekszo­bája! — Nem azért mondtam, mint­ha megfennéd, csak egv nevet említettem. Csak azért, hogy en­nek a hőscincérnek a fejébe ver­jem, tisztelje a nőket jobban. — Csík, te már egészen úgy beszélsz, mintha nem is a mi korosztályunkhoz tartoznál. Meg- vénített téged az a lány? — Dehogy vénített. Csak sze­retném ót mggóvni az ilyen mocs­kos fantáziájú Don Janiktól, mint te vagy! — Tudod mit, Balogh! Van egy ajánlatom. Én még az el nem kötelezett hatalmakhoz, tartozom, s van némi humorérzék bennem —. húzódott egy kicsit előbbre Suhajda. — Ha mindenáron ve­télkedni akarsz, nincs kizárva! Állítsunk fel egy helyzetet. Te vállalod, hogy szemmel láthatóan elcsábítasz egy hölgyet, akihez eddig serpmi közöd nem volt. A hölgynek erényesnek, szépnek, és szabadnak kell lennie, hogy bir­tokháborítás esete né foroghasson fenn. A csábulás megtörténtének tényét legalább két szavahihető embernek kell tanúsítania. Mond­juk az egyik lehetnék, a másik a barátom. Sir George Gerswin. — Nem jó! — húzta el a szá­ját Takács, de már látszott, hogy ebből akkora • móka lesz, arait még nem látott a világ. — Azt ajánlom, hívjuk meg zsűritag­nak Pusztait, az már tekintély, annak tisztjénél, rangjánál fog­va már van annyi esze, hogy nem etetheti meg Balogh. Belekerültem a játékba, mint Pilátus a Credóba. Innen kezdve magam is fültanúja, résztvevője lettem Balogh próbatételének. A szabályokat közösen dolgoztuk ki. a feltételeket együtt szabtuk meg. még a lány személyét is kö­zösen választottuk ki. Ezután kö­vetkezett a legnehezebb tétel. _ Mit vállal a próbatevő fél a rra az esetre, ha a szerződés­ben meghatározott két hét alatt nem kulminál a csábulás, mint olyan —, kérdezte fiskális nyel­ven Suhajda. — Mit vállalok? — kérdezte gőgösen Balogh. — Az a kérdés, milyen űrmértékben gondolko­dunk. • — Olyan kevéssel nem úszód meg —, nevetett Takács Azt tar­tanám a legtisztességesebb aján­latnak részedről, ha igazi tét len­ne. Azt mondod, hogy a nők ad­nak a bajuszra. Ha adnak, s te ebben hiszel, akkor sikered lesz a bajuszod által. Ha nem lesz sikered, annvit ér a bajuszod, mint a halottnak a csók. igaz? Legyep kát az a te felajánlásod, hogyha két héten belül nem lesz a karjaidban a postás Kati. és azt nem tudja a bizottság hitele­sen bizonyítani, akkor a próba kezdetétől számított két hét le­teltével köteles vagy bajusz nél­kül megjelenni a kötelékrendezé­sen. — Nagy tét! — vakaródzott Balogh. — Ha vesztenék, akkor rajtam röhögne az egész őrs. — Fel a fejjel, öreg fiú! Nem vagyunk ml már kétéves nyeret­lenek, hogy ne tudnánk egy Ka­tit táncba vinni! Elő a fegyver­tárral. Kérlek szépen, én szava­mat adom, hogy mindenben a segítségedre leszek. Főleg a kez­deti nehéz időkben állok mellet­ted. Jó, ha a súlyos percekben áll valaki az ember mellett — nyújtotta a kezét Suhajda. Ami­lyen betyár, előre érezte, hogy ebből akkora röhögés lesz, ami­nek párja nincs. — Inkább ne segíts! — neve­tett Balogh és kezet adott a fo­gadásra. — A hadműveleti idő kezdete? _ kérdezte Golubics, és jegyzett a naptárba. — Március buszonnvolcadika. reggel nyolc óra. Szabadnapom kezdődik, kimenőt kapok a város­ba. — A vége? — Erre számított két hét, tehát április tizenkettedike, reggel nyolc óra. — A bizottság? _ kérdezte G olubics, és tartotta a golyós­tollat. — írdl Takács Lajos őrvezető. Suhajda István határőr, Faludi Sándor határőr. Pusztai Ferenc tizedes, rriint elnök. Bevallom, előre nevettem ma­gamban. Ismerem én azt a Kati lányt. Nagy szája van.” minden­kivel kikezd, de még a kezét sem engedi megfogni. Aki szemtelen- kedik vele, annak könnyen teke­ver egy nyaklevest. Volt itt egy öreg katona, a lovász. Az szere­tett volna kikezdeni vele. alapo­san helybenhagyta. Elkapta a de­rekát, hogv megcsókolja, erre a lány elkapta a sapkáját, akkorát rántott rajta, hogv az egész ka­rima a fiú nyakában maradt, Nem tette ki az ablakba, amit ezért a főtörzsőrmester elvtárs­tól kapott. Az idő szaladt. Mindannyian várakozó álláspontra helyezked­tünk, szerettük volna csendben kivárni, mikor kell majd tanús­kodni Balogh mellett. Senki nem volt izgatott, én viszont előre fentem a l'ogam, hogy halálra szekálom a nagyszájú Baloghot. Csak Golubics volt kíváncsi a részeredményekre, egv hét eltel­tével, Balogh a kocsiját bütyköl­te. Nem nagyon jött most a kö­zös „lelkigyakorlatokra”, Igv ne­veztük azokat a kötetlen eszme­cseréket. amelyek csak úgy ki­alakultak. Láttuk rajta, hogy eszi a fene. hiányzik neki a közös­ség, de gondoltuk, csak elmél­kedj magadban, csak készülj a harcra, Don Jani. Kizárólag Go­lubics nem maradt nyugton. Ne­ki mindenbe bele kell kotyogni. — Mondd, Balogh, nagyon ne- , héz? Igazán nem akarlak zavar­ni, nem akarok beavatkozni a belügyeidbe, én csupán ember­baráti érzésektől vezérelve, iga­zán csak férfiszolidaritásból kér­dezem, ugrik a bajuszod, vagy marad a bajuszod. Fűződik a Kati, vagy nem fűződik? — Azért gondolkodj Golubics. Az a Kati rendes lány. nem va­lami közönséges mittudom én mi­csoda! _ Jól van, nem mondtam én a zt, hogy ez vagy az. Csak azt kérdem, hogy haladsz. Vagy nem haladsz? Tudnom kell. én va­gyok a bizottság jegyzője, én ír­tam fel mindent. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents