Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

*

975. július 8. • PETŐFI NÉPE # 5

DIPLOMAOSZTÁS UTÁN PÁLYAKEZDÉS ELŐTT

NYELVŐR

a Budapesti Kertészeti Egyetemen Az összetett szavak írása

Valóban szerencséi hoz a négylevelű lóhere? A kiskunhalasi Rácz Zoltán ugyan semmiféle babonában sem hisz, de azért felcsillant a szeme, amikor egyetlen napon két szerencsehozó növényt is talált az egyetem botanikus kertjében. Becsületére legyen mondva, nem sajnálta a köz javára feláldozni kin- csetérő leletét. A kettőt nyolcféle osztotta, igv aztán nem lehet tudni, hogy tényleg a négylevelü lóhere hozott szerencsét, vagy az önzetlenség nyerte el illő jutalmát, legvalószínűbb azonban, hogy a tudás segítette őket át a másnapi államvizsgán.

• Búcsú a kollégiumtól.

m

4 A „mázlista" Rácz Zoltán, a második négylevelü lóherével.

— Hát ezzel is megfennénk — fújták ki magukat a fiúk, kollé- giumbeli szobájukban, ahol a szanaszét heverő tankönyvek, jegyzetek, még a vizsgák előtti ostromállapotokról tanúskodtak. Gondolatuk azonban már inesz- s/.ejár. Az ünnepélyes diplomaosztás után összekapják a betyárbútort, búcsút intenek az öt éven át szívükhöz nőtt közős hajléknak és mennek haza. Bács megyébe. kertészkedni, szőlőt, gyümölcsfákat telepíteni. megmutatni, hogy aki legény volt az egyetemen, arra a gazdálkodásban is lehet számítani.

Már az első percekben félreérthetetlenül kiderül, hogy nem véletlenül választották a továbbtanulásnak ezt az útját. A ..gyümölcsös’’ Fáth János lelkesen magyarázza szakmája szépségeit. Azért Választotta ezt a pályát, mert érdekli, s ez talán annak is köszönhető, hogy nálus családi vonás a gyümölcsös szakma szerelete.

— Édesapám szőlészeti felügyelő Kecskeméten, 1961-ben ö irányította a nagy telepítéseket a megyében. Kngein is sokszor elvitt magával, akkor ismertem meg, hogyan is néz ki a homok- világ. Most, annyi évvel később, külön öröm számomra azt látni, hogyan nőttek ki sorra a homokból a korszerű gazdaságok. Alig várom, hogy én is bekapcsolódjam a munkába, mert úgy látom van jövője a szakmának. A megyében nagyon gazdaságos a telepítés, ez pedig ma már elképzelhetetlen jól képzelt szakemberei; nélkül.

A helye már megvan a Szikrai Állami Gazdaság nyál-lőrinci központjában, ahol tavaly ősszel az őszibarack „mentéséből" is kivette a részét.

— Tulajdonképpen ez volt első igazi találkozásom a nagybetűs élettel — nevet a bajuszába —, kemény munka volt, és nagy élmény. Ha nem látom, el sem hiszem, mennyire segítőkészek az emberek. Csak úgy özönlöttek a gazdaságba, még vasárnap is. az ovónőkepzősöklől kezdve a kenyérgyári dolgozókig. Úgy érzem hasznomra vált. hogy ebben a nagy munkában részt vehettem.

Rácz Zoltán faiskolai szakot véfjltett, mióta az eszét tudja, mindig vonzották a növények.

— Az okát nem tudom, lehetséges. hogy azért, mert a nagy- szüleim mezőgazdasági munkások voltak. Tény. hogy az általános iskola után Bajára jelentkeztem,

a kertészeti technikumba. A diplomaosztás lilán pedig a Kiskunhalasi Állami Gazdaságba indulok. a szőlőszaporító részleghez.

Mát he László a zöldségeseket képviselt, hatalmas lelkesedéssel.

— Pedig a közvetlen ..őseimnek’’ nincs kapcsolatit ezzel a szakmával. Viszont a nagyapám botanikus, kertészettel foglalkozott. nagybátyám Halas főkert,é- sze volt. keresztapám erdőmér- nök és a szüleim pedig, velem együtt, nagyon szerelik a növényeket.

— Bezzeg a felvételin nem dicsekedtél ezzel? — ugratják a srácok és már mesélik is, hogy hányon fizettek rá a „növén.v- .szeretetükre”. Ha a gyanútlan felvételiző, arra a kérdésre, hogy miért választotta a kertészeti egyetemet azt válaszolta: „mert szeretem a virágokat", már nézhetett is új pálya után. A fiúk egyet is értenek ezzel a szigorú döntéssel.

— A mi szakmánk — magyarázzák — legalább olyan nehéz, mint a kohászat. Nagy luxus volna öt évet eltölteni azért az egyetemen, hogy mérnöki diplomával gyönyörködjünk a természetben. Nekünk egyrészt számol kell vetni a mezőgazdasági munka hagyományával, vagyis, hogy hajnaltól késő estig talpon legyünk, másrészt eleget: kell tennünk a korszerű gazdálkodás ma- gasszintű elméleti követelményeinek is.

Ez ellen nincs kifogásuk, sőt alig várják, hogy kemény próbának vessék alá a tudásukat. Legfeljebb attól tartanak egy kicsit, hogy ez nem fog bekövel- ke/.rik Az elhelyezkedés nem gond, nemcsak őket. hanem a velük együtt végzett 19—1.1 Rács megyei fiatalt mind. aránylag jó fizetéssel, tágra nyitott ajtókkal várják valamelyik gazdaságban. De számukra inár most sem közömbös, hogyan is lesz azután, ha zsebükben a mérnöki diplomával, fejükben a sok szép elképzeléssel, esetleg évekig nem kapnak erejükhöz mért feladatot.

*

— Az utolsó évben nem is lehetett mást hallani, mint azt, hová érdemes „elszegődni’’, tsz- be vagy állami gazdasághoz? A nagy gazdaságoknál sok a szakember. kisebb a lehetőség a kiugrásra. A tsz-ekben hamarább jutni önálló feladathoz, viszont előfordulhat, hogy az új technológiát értő és sürgető fiatal szembe kerül a hagyományos szemléletet képviselő vezetőkkel, akik félnek az. újtól, mert nem ismerik fel a jelentőséget.

— Engem leültetett az igazgatóhelyettes — meséli Fáth Janos — és közölte a kész. menetrendet. Fél évig gyakornok leszek. utána kineveznek és ha azt látják, hogy szorgalmasan dolgozom, 2—3 év után már rámbízzák egy kerület: vezetését. 4—5 év után ismét van lehetőség az emelkedésre, természetesen a képességeimnek megfelelően. Szerintem ez iiá'g\rÖn reális, ennyi idő feltétlenül kell ahhoz, hogy megismerjem a területet, az embereket és azt is. mire vagyok képes.

— Engem szerződés köt. a kiskunhalasi Vörös Október Tsz-hez — töpreng el a jövőjén Máthé

I.ászló —, és mivel nagy szőlő- telepitesek várhatók, úgy néz ki, komoly feladatokat bíznak rám. Mindenesetre számítok rá.

— Pár év alatt eldől — vélekedik Rácz Zoltán —. hogy kiben mi lakik? Az egyikről kiderül. hogy a technológiai újításokban „nagy", a másik inkább a szervező képességével tűnik ki. Ez. utóbbi alkalmasabb arra, hogy többféle dolgot hangoljon össze nagy szakértelemmel, a, másikra inkább egy bizonyos szakágon belül érdemes jelentős feladatot bízni. Kérdés, felismerik-e idejében ezeket a tulajdonságokat a gazdaságok vezetői és hozzásegítik-e a fiatalokat, hogy ott bontakozhassanak ki. ahol valóban többre képesek?

*

— Nektek egyéb sem jár az eszetekben, mint hogyan lehet többet, jobban termelni — robban a vitába Barta Erie, aki ugyan nem Bács megyei, de olyan lerveket sző. hogy esetleg Kecskemétre jön dolgozni. — Azért is lettem üzemszervező, mert úgy láttam, ezt a vonalat valahogy elhanyagolják a gazdaságok. Megtermesztik a paradicsomot, meg a paprikát, csak utána kapkodnak piac után. Jó. mondjuk el is tudják adni. de az sem mindegy, hogyan és kinek? Ma már a legkisebb Isz sem boldogulhat közgazdasági szemlélet nélkül. Attól még messze vagyunk ugyan, hogy mini Hatvanban, számítógép programozza az ipari feldolgozás úlemét és ehhez igazodnak szakaszos vetéssel a gazdaságok. De egv jó köz- gazdasági szakember felér egy kis komputerrel, főleg, ha engedik érvényesülni.

A tartalmas beszélgetésnek a vacsoráidé vet véget. A fiúk becsülettel bevallják, hogy nemcsak igéből él az ember, és a kollégiumban nem is főznek rosz- szul. Azzal válunk el, hogy sohasem árt, ha egy fiatal telve lelkesedéssel, egy kicsit talán a megengedettnél nagyobb türelmetlenséggel vág neki az. életnek, fontos, hogy az. első kudarcok ne törjék meg, találjon értelme«; kapcsolatot a környezetével,1 ne érje be azzal a tudással, amit az egyetemen elsajátít tott, legyen következetes és reális önmaga megítélésében, hűha.

ez igen __ mondom —. de azért

n

em sok ez egy kicsit, fiúk?

— Hát — adják be nevetve a derekukat —, előfordulhat, hogy az embert néhanapján elkapja az a nagy indulat és megfeledkezik valamelyik fogadalmáról. De most már nagyon szeretnénk dolgozni, cselekedni, és bízunk abban, hogy segítenek nekünk megtalálni a helyünket.

Az egyetem után a sokkal szövevényesebb gyakorlatban, az. életben, ahol ritkán bollik az ember napjában kétszer is négy- levelú lóherébe, annál nagyobb szerencse, ha a pályakezdő szakemberek megértésre, olyan segítőtársakra találnak, akik továbbegyengetik emberi, szakmai fejlődésüket. Vadas Zsuzsa

A szóösszetétel nyelvünk egyik fontos kifejezési lehetősége. Kinek is. sőt sajnos vissza is élnek vele, olyan hosszú összetételekkel. amelyeket sokszor le sem tudunk írni mai helyesírási szabályaink szerint. Az összetételek írására vonatkozó szabályok a Helyesírási Tanácsadó Szótár Bevezetőjében olvashatók. Régebben már külön is foglalkoztunk velük.

Induljunk ki egy összetételből: „kiváló dolgozó jelvény”. Ez feltétlenül egy fogalom. Igaz, hogy a „kiváló dolgozó” két szó. A Magyar Helyesírás Szabályai 219. pontja határozza meg, hogyan kell az ilyen összetételeket leírni. Ha két nem összetett szóhoz egy harmadik kapcsolódik, és a szóelemek között szoros kapcsolat jön létre, akkor a különírt előtagokat összevonjuk, az utótagokat pedig kötőjellel kapcsoljuk. E szabály szerint kiválódolgozó-jelvényt írunk. Hasonló példák: fertőző beteg, de (értő- zőbeteg-osztály. fizetési mérleg, de fizetésimérleg-javitás, betonkeverő gép, de betonke rerögép- alkatrész.

Néha összetartozó elemeket külön írnak, pedig az „oxigén befogó” helyesen írva „origén- befogadó” képesség. A kételemű összetételeket ugyanis egybeírjuk, és ilyenkor az. egy szótagú igekötő sem számít külön szónak.

A tömegsport mozgalom összetételt egybeírjuk, mert 3 elemű, és nem lépi át a 6 sz.ótagot. Ez a szabály vonatkozik a következő összetételekre is: szakmunkásvizsga, szerszámgépszerelés, borszőlőtermelő, ügyvitelszervezés, zölddohányszárilás.

Ha ez utóbbi két főnévből -i képzővel melléknevet alkotunk, kötőjellel kell írni őket, mert már 7 szótagúak: ügyvitel-szervezési, zölddohány-szárítási. Kötőjellel kell írni a következő szavakat is: vegyesiparcikk-kiárusitás. termesze t barát-mozga k> m.

Sok esetben szórendi változtatással írhatjuk le a hosszú öszsz.etételeke.t Egy hirdetésben olvastam: Eladó rokkant kézihaj- tasú kocsi. Helyesen így fesz: Eladó kézihajtású rokkantkocsi.

A rokkant kocsi külön írva eléggé rozoga állapotban levő kocsit jelenthet. Egybeírva rokkantnak készült kocsi. A „gépjármű műszaki ellenőrzés” is így lenne helyes: műszaki gépjármű-ellenőrzés".

Sokszor megtréfál bennünket a helytelen különírás. Egy pécsi kirakatban figyeltem föl először egy furcsa ruhaíajtára: „Serdülő ruha”. A ruha’a serdülő? Akkor várjanak vele, amíg „felnő", és használhatóvá lesz. Egybe kell írni, így lesz a jelentése serdülőknek való ruha. Ugyanígy megmosolyogjuk a „serdülő úszóbajnokság”-ot is. Helyesen: serdülő-úszóbajnokság.

Hasonló példákat állandóan „szállít” a sportrovat. „Gömört bronzérmet nyert az országos serdülő birkózóba.inokságön”. így lett volna jobb: bronzérmet nyert a serdülők országos birkózóbajnokságán. Ugyanígy a serdülő labdarúgó-bajnokság helyett is serdülök labdarúgó-bajnoksága a helyes.

Néhány hosszú összetétel alapjáéi meggyőződhetünk, hogy a végletekig nem lehet vinni a szavak összetételét. „A személygépkocsik alváz korrózióvédelme” és „a fegyelmi elbocsátás büntetés kiszabása” helyesen leírhatatlan. Ilyen esetekben csak az átfogalmazás segíthet. Ilyenkor a személygépkocsik alvázának korrózió elleni védelméről és a fegyelmi elbocsátás büntetésének kiszabásáról beszéljünk.

Ha azt írjuk valakiről, hogy ének-zenei iskolaigazgató, akkor az ének-zenei az. igazgatóra vonatkozik. Legyen ő inkább az ének-zenei iskola igazgatója. Az általános iskola diákotthon igazgatója pedig vagy az ált. iskola diákotthonának igazgatója, vagy az ált. iskolai diákotthon igazgatója legyen. Így nem vétünk a nyelvhelyesség ellen.

Kiss István

Lollobrigida fényképkiállítása Fidel Castróról

• Gina Lollobrigida a nyugat- berlini filmfesztivál alkalmával bemutatta a Fidel Castróról készült dokumentum- felvételeit. Képünkön: a világhírű filmszinésznö- fotóriporter autogramniot ad. Bal csuklóján az az óra, amelyet Castrótól kapott ajándékba. (Tclefotó— AI»—MTI—KS>

(13.) Varga Nagy Dénes lepányvázta magát, mint valami makrancos csikót. Rángatta magát, feszítette volna a testét, hogy megszabaduljon terhétől. Igenám, a dobás olyan szerencsés volt. hogy roggyant térddel, súlypontját elveszítve, nem tudott erőt kifejteni, a kő meg nagy volt és makacs. A ránga- tással csak annyira jutott, hogy a rakás másik oldalán feléledt a tűz, szikrázni kezdtek a zsarátnokok, lilás fények lobbantak elő a hamu közül. Minden-| nek a fészkét Dénes nem láthat, la. mert a tűzrakást eltakarták a kövek, emlékezőképességét pedig a noha homályositotta el. Ekkor robbant fel benneaíélsz- töltet. Uvültött, jajongott, mintha eszét vesztette volna. Szinte önkívületbe esett a félelemtől.

— Mit szólt az ügyhöz a kedves nej? — kérdezte még mindig hitetlenkedve Suhajda.

— Bármilyen hihetelenül

hangzik. Varga Nagy Dénesne, született Keszi Rozália úgy eltángálta élete párját a nyújtófával, hogy még a szomszédok is jajgattak. Másnap viszont Dénes mindent letagadod, és kitalálta a lidérc mesét. Azóta is terjed, módosul, alakul. .Utóvégre milyen falu az, aminek még nem volt egy nyavalyás kísérlete sem. A történet hallatán jókat tudnak félni a rémtörténetekre éhes asszonyságok.

— Kérlek, tizedes elvtárs — igyekezett komolyan beszélni Su. hajda, amit tőle soha nem lehet komolyan venni. — Meg kell állapítanom, hogy ez a népmese világának egyik fontos motívuma. Mert mit tanít nekünk az irodalomtörténet? Azt lanit- ja az irodalomtörténet, hogy a

népmesék alakjai csodás személyek, földöntúli lények. szörnyek. emberi tulajdonságokkal felruházott tünemények. Vágy- nem? Feltétlenül írok majd erről egy kisebb szabású tanulmányt.

Azóta is írja. Suhajdának csak az megy lassan, amit kézzel kell végezni. Az agya. az esze gyorsan forog, bár az «se mindig jó irányban. Suhajda rendhagyó eset, külön kategória. Aki felteszi, hogy eligazodik rajta, annak előbb utóbb meg kell tanulnia Suhajdául. Egy napon elém áll:

— Mondd Pusztai, ludsK te lengyelül ?

— Honnan tűdnél; — válaszoltam. -— Csak annyit ismerek ebitől a nyelvből, amit a történelemórán megtudtam a gyászos emlékű Dobz.se királyról. A dob- zse jót jelent. Ha erre vagy kiváncsi. megmondtam, ha löbbre, akkor keress valakit.

— Oroszul?

— Azt beszélem egy kicsit. Kitűnőre érettségiztem belőle.

— No, ennek igazán végtelenül ürülök. Megkérlek egy igen nagy szívességié, amit lelki egyensúlyom helyreállítása érdekében. továbbá a Suhajda-di- nasztia fennmaradása, továbbélése biztosítása céljából feltétlen meg kell tenned. Ugyanis, van egy elsőosztályú rozogám Krakkó városában. Erősen csípi a fazonomat. Ezt minden levelében hangsúlyozza.

— Milyen nyelvű levelekben?

— Természetesen, lengyelül.

— Olvasgatod is szorgalmasan,

igaz?

— Kérlek, más az olvasás, más az írás. De megengeded, hogy befejezzem? Egyszóval van ez az anyóka Krakkóban., akinek úri szavamat adtam, hogy nem falcolok le föle. No mármost. Feltélien kellene neki vésni valami márkás sódert, hogy ne kesereg’jen magában a távoli lengyel honban. Valami olyat kellene, hogy lel menjen tőle a pumpa, és a verő fényes magyar nyáron idekússzon és boruljon szépen Sam Forster karjaiba.

— Nekem ez irokézül van. Üggyel-bajjal lefordítottam, hogy egy lánv él Krakkóban, annak kell írni. hogy a szive csordul- lig teljen, mint a mézes bődön, és nyáron kezét-lábát törve jöjjön. De ki az a Sam Forster?

— Művésznév. Ili nem használom. A környéken, mármint odahaza, jobb pasaréti körökben • ez a név fogalom.

— No. add csak ide az.l a levelet. Majd elviszem magammal a városba, van egy ismerősöm. A felesége lengyel. Lefordiltat- lam, megírod a választ magyarul, aztán ö isméi lefordítja. Adjunk magunkra, nem lehet ezt csak úgy, mint a Bolond Istók, hogy gyere kifli, megeszlek.

— Kissé körülményes az ügy, •le nem bánom, legyen meg az elkerülhetetlen, fin már látom, hogy ez a nő lesz a végzetem.

Kivette zubbonya zsebéből a

meggyötört levelet, s átadta. Hamarosan elvittem a városba, egy Piantovszki nevű idős tanár felesége készségesen lefordította. Nem sértek meg semmiféle lil- kot, hu most idézem ennek a levélnek a tartalmát.

„Kedves Barátom. Samu!"

— Egészen más levélre válaszoltál. mint amit én írtam neked. Nem tévesztettél te össze valaki mással? En nem írtam neked semmiféle kutyáról. Az én levelemben egyetlen szó sem volt arról, hogy van egy zenekarom. Csupán azt írtam, hogy voltam egy ;zenekari koncerten.

Egy szó sem volt arról levelemben, hogy veled töltött, kedves napokra emlékszem vissza. Azt írtam, hogy nagyon megszerettem a húgodat, Erzsikét, akivel örökre szóló barátságot kötöttem. Téged kedveltelek, mert mókás fiú vagy, de ki irt neked szerelemről. Bolond vagy te Samu! Vagy megint mókázol? Azért írj, ha kedved tartja, de legalább arra válaszolj, amire kell. Baráti üdvözlettel: Jana”.

Teljes kiábrándulás, teljes lelki nyomor. Sam Forster, alias Suhajda István nyúlt képpel járt, mint az agyánrágott rágógumi. Ha ebéd közben meglátott, szomorú képpel kevergette az ételt, nagyokat sóhajtott és bámult a légyfogóra.

— Nehéz, nagyon nehéz ezen túltenni magát az embernek. Én azt hittem, hogy boldog leszek ezzel a nővel. Mi lesz a dinasztiával, — sóhajtott Suhajda, magam sem tudtam eldönteni, hogy

komédiázik. vagy valóban a lelkére vette a leégetést.

— Bolond vagy te Suhajda. Kitaláltál magadnak egy mesét, és azt hitted, igaz. Rosszabb vagy a pipacsnál. Tudod, miért nem sajnállak? Mert nemcsak mondod arra a lányra, hogy rozoga, meg anyóka, hanem így is tiszteled. Akkor pedig örülj neki, hogy nem írt keményebb szavakat. Ha én lány lennék, az ilyen fiúknak tennék a fejükre egy jó nagyot.

— Sajnos, ez telt is. No. utána kell nézni, mert nemcsak igével él az ember! — summázta Suhajda, ezzel lerázta magáról a lelki béklyókat.

Tett?! Legalábbis minden igyekezet látszott rajta, hogy pótlásról gondoskodik. Suhajdát minden olyan helyen látni lehetett, ahol szoknyák libbentek, lányok vihorásztak. Nagy, forró szerelembe senki nem esett vele, mert a „szövege” kissé nehezen emészthető. Mindennek a tetejére még balszerencsés is. Van egy gitárja, amin aránylag elfogadhatóan pengetget. Magam is elhallgatom, amikor kiül az őrs elé a padra, játszik, énekelget szép csendesen. Sajnos, egyszer az a buta gondolata támadt, hogy felballagott az erdészházhoz, Marótiék ablaka alá, és elkezdett éhekelni. Elhatározta, talán, hogy Maróti Zsuzsával oszt. ja meg a dinasztia-építés gondjait.

(Folytatjuk.)