Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-04 / 155. szám
vr,:,. július 4. • PETŐFI NÉPE • A DUNA PARTJÁRÓL A T1SZA-PARTRA ÉRKEZTEK Szentendrei úttörők között a Tőserdőben utáni n;ip. Az utolsó morzsáig elfogyott az ebéd. a pajtások nem fukarkodnak a dicsérettel, amikor az étkezés kerül szóba. A csapatvezető így foglalja ösz- sze a táborozok szavait. — Naponta ötször étkezünk. Háromszor — reggel, délben és este — a Lakiteleki ÁFÉSZ konyhájáról kapjuk a bőségesen adagolt reggelit, ebédet és vacsorát. A szállításról az a három szülő gondoskodik. aki velünk jött táborozni. Ittlétünk alatt sokat akarunk játszani, lu- lödni. pihenni. Természetesen vezetünk naplót is. megörökítjük a tőserdei táborozást. A Fruska, a Vadmacska es a Szputn.vik őrs ebben a naplóban juttatta "I levelét a felnőttekhez, amikor délutánonként szinte menetrendszerűen eleredt az eső. Azt kérték, hogy ne menjenek haza! Ilyenformán maradtak, jutott nekik a napfényből is bőven. Ittlétük utnlso napjait tábortüzet raktak, körbeültek. énekeltek. És elhatáro/.- lak. hogv jövőre, ha ismét segítenek mindazok, akik az idén — a munkásörök. az ipari szövetkezet tagjai és az ÁFÉSZ-ek — újból eljönnek! Szöveg: Selmeci Katalin Kép: Karáth Imre 9 Sorakozó. A kötetlen tábori élet is együtt jár bizonyos formaságokkal. Az őrsök meghatározott időben felsorakoznak, meghallgatják a napiparanesol. A meghívás a „hűi lábához“ szólt, a Tőserdőben ott táboroznak a Szentendréről érkezett .pajtások. Ott is voltak! Csinos kerítéssel vették körül a táborhelyet. a nagykapura feliratot erősítettek: Bajcsy Zsilinszky úttörőcsapat, Szentendre. Narancs- sárga sátorok, új kempingbútorok között találtuk az úttörőkéi és felnőtt vezetőiket: Rózsás Imre csapatvezetőt és Halóul). Albertnét, a helyetteséi. Süt. szinte pörköl a koradélAZ OLVASÁS ISKOLÁJA Az édenből kiűzőitekért (I.) „Karolva könyvem kebelemre. nevetve nezek ellenemre'’ — Illyés Gyula mondja e szavakat Haza a magasban e. versében. íróink sokszor és sokféleképpen vallottak már a könyv iránti szerelmükről. és nevezték a könyvet barátnak, vigasztalónak, gondűzőnek, magány kergetőnek. fegyvernek, gyógyszernek, munkaeszköznek és még sok mindennek, ami'színesebbé, szebbé teszi az életei. Mindezt átgondolva döbbenünk meg igazán a ténytől: felnőtt lakosságunknak csaknem fele anélkül éli le az életéi, hogy egyáltalán ismerné az olvasás gyönyörűségét, harmada pétiig csak hébe-korba olvasgat, korántsem rendszeresen. Ma. ami kor a fiataloknak több mint Hu százaléka tovább tanul az általános iskola után. itt állunk az új kérdés előtt: ha egyszer megvan a belépőjegyünk a gyönyörűség kertjébe, miért vonakodik annyi ember átlépni a kapun? Vajon megfelelő nevelés esetén, olvasóvá válhat e mindenki? Mintegy évtizede Veres Péterrel beszélgettem erről. Ö tagadta ezt a lehetőséget. Ügy vélte, boldogok lehetnénk, ha min den kis közösségnek volna egy-két olvasó embere, akj mások helyett is művelődvén. közvéleményformáló erőt jelentene. Csakhogy ő nagyon magasra tette a mércét. Az igazi olvaso kategóriájába nem sorolta bele azokat, akik csak szórakozási, feledést keresnek a könyvekben. akik szürkének érzett hétköznapjaik világából akarnak menekülni. de meg csupán szak- knnvvek iránt érdeklődő „szakbarbárokat ' sem. Az igazi olvasó szerinte az. aki az emberi lét igazságát keresi, aki azért fordul „az emberiség kollektív emlékezetéhez", hogv megértse természet és társadalom bonyolult. dolgait, s m- 'sak a maga röpke életének pillangó-távlata hol szemlélje a világul. Ne legyünk olyan szigorúak. Bár Veres Péternek voltaképpen igaza vo|i, mégsem tudhatjuk, hogy a „nem igazi olvasót" mikor, melyik, milyen cellxil kézbe vett könyv indítja el az igazivá válás alján? Varga Domokos másképpen csoportosít: „Vannak tevékeny (gyakorlati! és fogékony (elméleti) típusú gyermekek. \ tevékenyek jobban szeretnek játsza ni. mesterkedni, kézzel fogható alkotásokat produkálni, mini olvasással tölteni az idejüket. A fogékonyak vis/oin képesebbek az elvonni koztalasra : öbelöliik lesznek már H— t* éves koruktól a szenvedélyes olvasók." (Köznevelés. lPT.'f. jón.) Az alkati okokon kívül adódnak az olvasova valósnak egyéb akadályai is. Például az annyi emberre jellemző nyugtalanság. A könyvekkel bensőséges kapcsolatot nem tartó emberek jobban elmerülnek mindennapi gondjaikba, bajaikba, kis dolgokon idegeskednek, s közben nincs türelmük olvasni. Időhiányról panaszkodnak, de szabad idejüket könnyedén áldozzak fel a tv-nek, mert az nem kíván koncentrált figyelmet, aludni is lehet előtte, ha éppen unalmas a műsor. Aki pedig rég elszakadt az iskolától. s azóta sem veit. könyvet a kezébe, az lassanként, a betűktől is elszakad. Amikor aztán élete delén túl, már higgadtabban megpróbálna koncentrálni. akkor szemben találja magat az olvasás technikai nehézségével, tízekre a felnőttekre gondolva kellene minél több olyan könyvel kiadni, melyeknél a nagybetűs nyomás, a sok illusztráció es a lebilincselő tartalom megkönnyítené a könyvvel való barát kozást. A nem olvasók, többnyire nem az irodalomtól, hanem a könyvtől rettennek vissza. (landoljunk csak arra hányán hallgatták annak idején a vak Homéroszt, később az igricekot, lantos deákokat, vagy u mesélő falusi öregeket: s hányán hallgatják ma is szívesebben a versmon- riókat. a rádiót, mintsem, hogy vvet vegyenek a kezükbe. Ahhoz, hogy a könyv, mint tárgy ne álljon az irodalom. és az. ember közé. ahhoz nemcsak az érdeklődés felkeltése kell, hanem az idegrendszer nyugalma, az olvasási technika fejlettsége, és a beleélő fantázia: mindezek pedig a gyermekkorban alakulnak ki. Első és legfontosabb gondunk tehát, hogy megfelelő nyugalmas gyermekkort biztosítsunk utódainknak, és úgy próbáljuk őket az irodalom és könyv szeretet ért: nevelni. Bozóky Éva Szinyei Merse Pál (1845-1920) Százharminc éve — 1845. július 4-én Szinye-Üjfalun —született Szinyei Merse Pál, a magyar festőművészet kiemelkedő alakja. Müveiben általában kerülte a patetikus, hatásvadászó ábrázolásokat. Különösen a min-* dennapi életből vett témái hatottak korábban merész újitás- kent. Leghíresebb alkotását, az 1872-ben festett Majális-t a teljes közöny és meg nem értés fogadta. A Majális csak jóval később a Műcsarnok 1896. évi kiállításán aratott elsöprő sikert. Szinyei érdeklődését kezdettől fogva a táj, a természet, a napfény. festésének problémája kötötte le. Természettanulmányai művészetének kis gyöngyszemei. Festészetének )ö motívuma a szabad természetben ábrázolt ember. • Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nő. • Szinyei Merse Pál: Majális. (Fotó: Reprodukció MTI—KS.) Ki menti meg a ferdetornyot? Két japán társaság nyerte meg azt a nemzetközi pályázatot, amelyet az olasz kormány hirdetett meg a pisai ferdetorony megmentésére. A két vállalat, szakemberei azt a megoldást választották, hogy a torony alapján hatalmas ..cement-injekciókkal” erősítik meg. amivel elérik, hogy a torony nem dől tovább. Az öregség művészete Amikor André Maurois megjelentette emlékiratainak első kötetét, Georges Duhamel szívből jövő jőkívánatainak adott kifejezést ifjú frissesége ez újabb tanúságához. Maurois így válaszolt: — Elvégre kedves barátom, az öregség olyan rossz szokás, amelyre elfoglalt embernek nincs ideje. (10.)— ... és elfogadott érte pénzt? — kérdeztem megütközve, mert nagyon csalódtam volna Takácsban. + — Nem, nem fogadott cl sem mit. Az egészei úgy Indiain meg, hogy lenn voltam a városban, sorbaálltam a patikában. Megszólított egy idős asszony. Azt kérdezte tőlem, én v'agyok-e a hegyi katonák parancsnoka. Mondtam, hogy igen. Erre az Öregasszony elkezdett hálálkodni, hogy áldjon meg engem nz isten, amiért ilyen derék katonákat nevelek. Bevallom, jól esett, de azért megmondhatta volna ezt Takács is. • Fellélegeztem. Nem mondtam, de Takácsnak adtam igazat. Azóta sem esett erről szó, nem is mondom neki soha. De erre a nagyhangú, keménybeszédű. szókimondó fiúra ez a jellemző, llestelli magát, ha azon kapják, hogy valami jót telt, valamivel többet, mint a szabályok szerint kellett, volna. Szinte látom magam előtt ezt a meiákot.. Futott a nagy kosárral az emeletre, hogy még a szeme is kidülledi, közben mond- la a magáét. néni, nincs maga mik fia? Van! A fene egye meg a léhütő fejét. Az jó. voll hogy az anyja körültáncolta. a piszokját neki. de segíteni, a iát felhordani, azt nem. Azzal km lód jón a Szerencseden öicg mama. Jó valagba kellene rúgni az ilyen gyereket... Ne .féljen tna- mikám, felhordom én meg a gesztenyefát is. az istenit neki A liának meg mondja meg, hogysüljön le a bőr a képéről. Ilyen ez a Takács. I)< az la/ los, hogy a pokolba is elküld hetnének. Vele oda is «In« inul. Kiérünk az úlkaparo ha/lm, finnek is csak a neve inamul meg. a lakói a csuda tudja hová lettek, üres, szél járta falak maradtuk. Az ablakok tokostul elenyésztek mar. liegen, akkurátusán építhették, mert mcsszel kötötték meg a köveket, nem holmi homokos, híg malterral. Ez a -romhoz tálán még akkor is áll. amikor az építkezéseken híre- hamva sem lesz már a kőnek, mésznek, homoknak. Addigra talán mindent szintetikus anyagból készítenek. A jó öreg Gaz ott dohog, köhög a fal (övében. A 1iúk biztosan behúzódtak a falak közé, hogv legalább a szél he cibálja ökoi. Az őrnagy elvtárs is bizonyosan ott. van közöttük, s mosolyogva hallgatja, hogyan övödnek, hogyan ugratják egymást. Ilyenkor o a legjobb közönség. Nagyokat, egészségeseket tud nevetni. Öröméi leli a fiúk ban. szeret közöttük lenn;. Mindig csodálom, hogvun lehet bennünket annvi ideig kibírni. Mert engem elszívd kél esztendeig, még egy kicsit. Aztán jönnek újabbak, mindig olyanok, mindig ugvana/okkul a in égőkkel, mindig ugyanazokkal .. világot megváltó nagy álmokkal (> ma rád. kibír, sőt meg szeret is Tőinket. Mór! ha nőm szerelne. nem p;i zárolná t •auk 1 oi)l> irtot. mini családján «1. <’i S ajál gvevöké re, « i feleség« •ív. ;j’ kedvlelé sere*. Hí • mul «’tsz reve sznclv hentiün UH. S.'iij in elárul Ivr/.i .1 Idö'iiek j fit. 1 ír/í. hot v • ilihn iiu szimat Ív (.'VT' l ('K a !< gbr. cinre t'.uija a \ i ill". hogv nentsokár ,, jóság««» s;m nu’« ;cibál iák. i unoi gat .1 ík. «»Jr Igct.ik. ni lesére III., iidul valami szép lányt. Biztosan előre hallja, hogy okosnak, ügyesnek nevezik majd a katonait. De közel tud kerülni egv kutya az emberekhez, ennyire megérti a nyelvünket, érzelmeinket, s hogyan tud osztozni velünk a kemény (eladatok végrehajtásában is. Mind előjönnek a romha/ból. Elől a parancsnok, mögötic egv kis csoport. Antim megpillantanak bennünket, leeresztik a fegyvereiket. Látják, hogy ezeknek a fiúknak a bugylibicska is olyan félelmetes most, mintha hóhérbárdot lóbálnának a fejük felett. Jelentek, ahogvan az előírás szerint illik. Az őrnagy elvtárs nagyon lehangolt. Szomorúság, bosszúság ül ilyen az arcára. Tudom, hogy legszívesebben ö is képen törölné ezt a két sihedcit. Szívesebben találkozott volna megrögzült gonosztevők kei. — Kapaszkodjatok fel. gyernic keim. int a kocsi f< 1c.----Ilii z ódjatok be. errefelé'nagyon hi degek a reggelek. Majd benn beszélgetünk. Csak kelten voltatok? Társaitok nincsenek, nem vár tőletek valaki értesítési? — Nem volt más. Csak ketten, — siet a válasszal az egyik. * Benn az őrsön már minden barátságosabb. Csak most látjuk igazán, milyen véknnvpen/ű )t. genvkék ezek a fiák Cst-jta put tanás. a képek, majdnem vallu: ér a hajuk, mint a li/eiiiianl eve- Krisztusnak. Ráadásul olyan, koszosak, mint a varacskos malacok. Az ügyeletes nem teketóriázik. Hoz egy-egy nagy lepedőt a raktárból, egy-egv darab szappant, addig ki sem engedi őket a zuhanyozóból, amíg tiszták! frissek, emberi fonltajúak nőm lesznek. — Borhelyt, masszőrt nem pamut Soltok ' Van itt az őrsön egy nagyon derék Figaró, ha kedvetek van hozzá, megkopaszt ja a rozsét. Még pénzt sem Ingád el. tfrshclicket. eltévedi bárányokat, anvátlan-apállan árvákat ingyen nyír. Méghozzá a legfrissebb divat szerint. Mi egymás között csak Gedeon bácsinak, a nők bálványának nevezzük. Bar női fejben akkor turkált utoljára, amikor bevonuláskor megsi- nuigattn az unokatestvére haját. De nagyon ajánlhatom. Arany keze van. nagyszerűen dolgozik, szolid, igazi, békebeli szakember. Még Simon Templar is odaillhetne a kese, olioja aki. Nekem el- hihetitek. Nézzetek meg a toliamat. Rendszeresen, alakítóért tartja rendben. Meg nztnn .. Súgok nektek valamit. Van egy öreg, akkurátus szolgálatvezetőnk. Az majd meglátja, hogy a személyi igazolványotokban szép, rövid hajú fiúkák vagytok még. Nincs nyoma a hippi tolinak. Majd összeveti a két képet. Ezt, amit. most tflrftlgettc-k. meg azt. amit a dokumentben lát. Azt: mondja a dtirmögö, halk hangján, a maga finom kedvességével: — Csirkefogók' Ez az igazolvány hamis . . . Ez lopott holmi. Mert ezekben az igazolványokban. ugvehár, kél jól öltözött egyént lede/nek fel az öreg szemeim. Előttem pedig két se hal, se hús. Amolyan öszvérfélék. Mit lehetek én, a törvény éber őre? Vagv nekiüllek magam azonosít ani, papírvügo ollóval, miegyébbel kurtitgalok ezeken a szép szőke fürtökön, atnig csak ki nem derül az igazság, vagy lecsücsü ltel ein önöket a fogdába, és lekiildóm az igazolványokat az. illetékes rendőrkapitányságra azonosítás céljából. A fogdánk egv kissé hűvös, de száraz és lisztn. a kosztunk kitűnő. de vendéglátósra nem rendezkedtünk' be Nem is tudom, mit tegyek. — Eriitek? — mondja a két fiúnak az ügyeletes, aki már annyi csínnyel, annyi huncutsággal iratkozott fel a halhatatlanok közé. Mert nekünk is van egy pantheonunk. Mindenki belekéiül. aki valamilyen jeles tellel emlékezetessé teszi a nevét. — Nem beszelhetnénk azzal a borbély mesterrel? — kérdi félénken az egyik fiú. — Ha nagyon akarjátok, szólhatok neki. Remélem, befejezte már az éjszakai m ugodal mat. Van egy tossz szokása, ha idő előtt kiverik a szentéből az álmot. akkor menthetetlenül kopaszra nyírja' azt. ami az ollója elé kerül. Nem tesz. kivételt, még sí tábornokot is megkopasztja, ha nem tiszteli az ö emberi jogait. No. maradjatok csak egy kicsit, élvezzétek ezt a linóm meleg vizet, ingyen van. A szállodában legalább egv húszast fizetnétek ennyi gyönvörüsegéiT. Itt semmiért nem kel! ri/etni. (Folytatjuk.)
