Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-29 / 176. szám
•, ' • 4 • PETŐFI NEPE • 1975. július 29. ANKÉT A SZERKESZTŐSÉGBEN Iparfejlesztés és a műszaki főiskola Gyermekélelmezés Dr. Varginé Verasztó Jolin A területi aránytalanságok megszüntetése a tervszerű szocialista iparosítás egyik célja és feltétele. Tarthatatlan arányok alakultak ki a két világháború között. 1938- ban a magyarországi gyári dolgozók 54 százaléka a fővárosban élt. Még 1949-ben is több munkást foglalkoztattak a vidéki üzemeknél a fővárosiak. Számolt a mezőgazdaság átszervezésével, az úgynevezett gyengén fejlett megyék gondjaival az MSZMP Központi Bizottsága által 1960-ban elfogadott iparfejlesztési program. Bécs-Kjskim megyében több új üzem, és hamarosan egy új műszaki felsőoktatási intézmény kezdte meg működését. Jelképes és szükségszerű ez a szinte azonos indulás. Még az alapítás körülményei is hasonlítottak. A gyárak, telepek és a felsőfokú iskola különféle csoportjai alkalmi épületekben, szükség helyiségekben kaptak helyet. Együti növekedtek, gyarapodtak. A mutatkozó igények feltételeztt\ a kölcsönös fejlődést. Az egymásra utaltságot hangsúlyozta a Petőfi Népe ankétjára meghívott résztvevők .is. A Gépipar Automatizálási és Műszaki Főiskola és az iparfejlesztés Bács-Kiskun megyében című kerekasztal beszélgetést azért tartotta Heltai Nándor, lapunk főmunkatársa .időszerűnek, mert a növekvő minőségi, gazdaságossági követelmények sürgetik a helyi szellemi energiák minél teljesebb -fölhasználását. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódott első, vitaindító kérdése. Dr. Molnár Benedek Dr. Judák Imre SSvegJftrtó Zoltán — A felsőfokú intézet alapítása óta eltelt évtized igazolta-e a kezdeményezők számításait, a főiskola megtalálta-e helyét a megyében? Dr. Vargáné Verasztó Jolán, a megyei tanács ipari osztályának főelőadója: — A megye ipari szervezete lényegében indokolja, hogy itt egy ilyen gépipari, automatizálási és műszaki főiskola működjék. Sajnos, az országos átlagnál rosszabb a munkások és a mérnökök , aránya. Mindezek indokolják a főiskola létét és azt a kívánságot, hogy az itt diplomázottak közül -minél többen a megyében maradjanak. Nyilvánvaló az összefüggés a szakemberek száma, felkészültsége és a szervezeti felépítés között. A helyi növeléséhez több mérnökre van szükség. Ismeretes, hogy a gépipar-"terü- letén csupán a MEZŐGÉP Vállalat önálló, a többi gj^regySég- ként működik. Önállóságuk elsősorban azt jelenti, teljesíthetik amit elvárnak tőlük, de a fejlesztési tervek kidolgozásához kevés szavuk van. A kecskeméti műszaki főiskolán, a megye egyetlen önálló főiskoláján kialakított ágazatok nagyjából megfelelnek a' megyei ipar jellegének, bár a kapcsolatok további javulásától bizonyos szakosodás remélhető. Dr. Molnár Benedek, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola főigazgatója: — Arra törekszünk, hogy segítsük a megyében levő üzemek műszaki fejlesztését. Több száz üzemmérnököt adtunk a Bács-Kiskunban tevékenykedő vállalatoknak. Kevesebbet a szükségesnél! A főiskola elsősorban arra keres feleletet, hogyan lehetne szellemi kapacitását hasznosítani a vállalatoknál és a termelési tapasztatok miként érvényesíthetők az oktató-nevelő munkában. 1972- ben mindössze két műszaki doktor tanított nálunk, most már a tizenegy doktor mellett három kandidátus is hozzájárul a főiskolától elvárható színvonal eléréséhez. Ott tartunk, hogy hatékonyan segíthetjük a megyében működő vállalatok műszaki fejlesztését. Dr. Csatári Lajos, a MEZŐGÉP Vállalat igazgatója: — Gépállomásból verbuválódott vállalat vagyunk. 1968-ban lettünk gépgyártó szervezet. A megfelelő szakember-ellátottság nálunk létkérdés. Eddig 57, a GAMF-nál végzett üzemmérnököt vettünk fel. A gyakorlatba jobban beilleszkednek, mint az egyetemről kikerült, igaz, alaposabb felkészültségű mérnökök. Gyorsabban beállíthatjuk őket különböző funkciókba. Teherbíróbbak; az élethez közelebb álló oktatást kapnak. Van olyan gyáregységünk, ahol egész műszaki irányító apparátus, az igazgatóval együtt a GAMF-on képzett szakemberekből áll. Ragyogó eredményekkel dolgoznak Tiszakécs- kén. Jellemző, hogy az utóbbi három évben megháromszorozódott a gyáregység termelése. Jól helytálltak az új gyártmánytípusok bevezetésekor. Én, mint a vállalat igazgatója, teljes bizalommal vagyok a kecskeméti iftSKfki főiskolán végzett fiata&SSSmS^> mé‘ ^ Dr. Judák Imre, a kiskunhalasi Fémmunkás Vállalat igazgatója: — Mit tanít a GAMF, mi nálunk a követelmény? Elismerem, helyeslem, hogy a főiskolán mindenképpen a legkorszerűbb, az előremutató technikát kell tanítani. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy Bács-Kiskun megye üzemeiben — és másutt — késik, lassan halad a technikai felújítás. Rengeteg „hagyományos” géppel dolgozunk. Nyilván így lesz még egy ideig. Mintha ezekhez kevesebbet értenének az új diplomások. Nálunk például nagyon fontos a hegesztés. Két-három év is eltelik, mire ezek a fiatalok a dolgok lényegéhez hozzá tudnak szólni. Csatlakozom Csatári Lajoshoz: az üzemmérnökök nagyobb gyakorlati érzékkel rendelkeznek, mint az egyetemről kikerültek. De még mindig lehetne több gyakorlatot adni. örvendetes. hogy kiválóan felkészítették az üzemmérnököket a tudományos-technikai forradalom fogadására. A jelen és a jövő igényei közötti arányokat kell tovább finomítani. Nálunk csak nyolc műszaki főiskolás fiú van, de itt végzett a főmérnökünk is. Valamennyien jó technológusok. Sövegjártó Zoltán, a LAM- PART ZIM kecskeméti gyárának főmérnöke: — Nálunk, sajnos, kevés a főiskolás, csak most kaptunk hármat. Ismerem a főiskolát mert magam is tanítok ott óraadóként. Más kollégáimmal együtt szorgalmazom az üzemi gyakorlat követelményeinek fokozottabb meghonosítását. Amellett vagyok, hogy erőteljesebben kellene foglalkozni a jelenleg általános technikával. '- Több gyakorlatot! Kívánatos az alaptan- tárgyak (anyagismeret, gyártás- technológia, hegesztés, hengerlés stb.) előtérbe helyezése. Nem azt mondom, hogy a jövőt ne kapják meg ezen a szinten, de tudni kell, hogy viszonylag kevés NC- gép található a megyében. Heltai Nándor: — Milyen ösz- szefüggést látnak a műszaki fejlesztés követelményei és a GAMF tevékenysége között? Dr. Csatáid Lajos: — A mostani egymilliárdos évi termelésünket a következő ötéves terv végére meg kell kétszerezni. Ez csak nagyobb tömegű és jobb minőségű „műszaki szellemmel” lehetséges. Ezért kötöttünk szerződést a főiskolával. Évente mintegy egymillió forint értékben kérünk, elsősorban konstrukcióink kialakításához, a gyártmányokhoz szükséges szerszámok tervezéséhez szellemi támogatást. Évente tizenöt-húsz új kecskeméti üzemmérnökre számítunk. Módszeresen foglalkozunk velük. Egy esztendeig ismerkednek a vállalattal. Valamennyi fontosabb munkaterületen dolgoznak. Ezután mindenkit megkérdezünk hogy, mi a véleménye a gazdálkodásról. Kapunk tőle egy képet, amelynek egyes megállapításait felhasználhatjuk, másrészt megismerjük áttekintőképességét. Ilyenkor beszéljük meg, hogy hol dolgozna a legszívesebben. Arra törekszünk, hogy mindenki olyan helyre ke- . rüljön, ahol . sikerélményekre számíthat. A főiskola létkérdés számunkra. Csak akkor tudunk versenyben maradni, ha megduplázzuk a szellemi előkészítő tevékenységet. A vállalati létszámot 5—ö százalékkal növeljük, a mérnökökét 100 százalékkal. Dr. Judák Imre: — A műegyetemek nem tudnak annyi embert adni, amennyi kellene. Én sajnálok minden egyes fiatal üzemmérnököt aki ezt a megyét elhagyja. Nem lokálpatrióta túlbuzgóságból, hanem mert ez a táj technikailag elmaradt. Any- nyira tudunk fejlődni, ameny- nyire az emberek feje feltöltődik műszaki tudással. A mi viszonylag kisebb vállalatunknak csak egy-két főiskolásra van évente szüksége. Mindent megteszünk, hogy ezeket megszerezzük. A főiskola csak akkor tudja teljesen betölteni feladatait, ha a műszaki továbbképzés irányítását is vállalja. Egy most végzett mérnök ismeretei öt-tíz év múlva frissítésre szorulnak. Gyakorlatilag fejlődnek, személyiségük gazdagodik, de az elmélet kopik. Dr. Molnár Benedek: — Befolyásoljuk a végzős növendékeket, hogy maradjanak a megyében. Igyekszünk már a főiskolai évek alatt közelebbről megismertetni őket egy-egy üzemmel. Az intézet jó hírnevének tagozódásának tulajdonítható, hogy — mint erről a sajtó többször hírt adott —, fővárosi és nagy vidéki vállalatok előnyös ajánlatokkal árasztják el a diplomázókat. A kezdő mérnök természetesen mérlegel. A MEZŐGÉP Vállalat — például — azért versenyképes e tekintetben a VIDEOTONNAL, az Egyesült Izzóval stb., mert viszonylag olcsón és hamar lakáshoz juttatja a kezdő szakembereit. Örülök, hogy a Petőfi Népe hasábjain tájékoztathatom az olvasókat és az érdeklődőket arról, hogy a minisztériumtól megkaptuk a műszaki továbbképzés jogát. Sajnos, a kollégiumi adottságok erősen korlátozzák lehetőségeinket. Vafgáné Verasztó Jolán: — Valóban! Rosszak a megye közlekedési viszonyai, lehetetlenség a továbbképzésben résztvevők naponkénti utaztatása. A bentlakásos tanfolyamok látszanak célravezetőnek. A győri közlekedési főiskolának 1200 személyes diákotthona van. Dr. Molnár Benedek: — Mi 430 diákot tudunk elhelyezni, nem a legideálisabb körülmények között. A levelezők kora délután már az órájukat nézik; megy a vonatuk. A vállalatokkal összefogva egy új épületet kellene tető alá hozni — mindegy, hogy minek nevezzük — amely otthont adna a továbbképzésre jelentkezetteknek. Dr. Judák Imre: — A kecskeméti főiskola minősíti országosan a hegesztő szakmunkásokat. Ezzel és a előkészítő oktatással olyan segítséget ad számunkra, amelyet mi nehezen nélkülözhetnénk. Jövőben bővítjük kapcsolatainkat, elsősorban anyagvizsgálatokat kSEähk a mechanikai - technológiai tanszéktől. Süveg jártó Zoltán: — Elsősorban a főigazgató elvtársnak köszönhető, hogy csökkent az Izsáki úti intézmény és a megye városai közötti távolság. Sem ez, sem a többi főiskola nincs még a megfelelő helyen. A városoktól várható elsősorban több érdeklődés, támogatás. A beiskolázástól is függ, hogy hány végzős üzemmérnök marad a megyében. Nyilván, aNóg- rád vagy Borsod megyeiek nehezebben maradnak itt. Dr. Molnár Benedek: — Megköszönöm a szerkesztőségnek, i hogy lehetőséget adott erre a beszélgetésre. Ügy hiszem, hogy nagyon időszerű kérdésekről mondtuk el véleményünket. Feltétlenül hasznosítjuk az elhangzott észrevételeket, javaslatokat. Meggyőződésem, hogy a megye vállalatai sokkal versenyképesebbek lesznek, ha támaszkodnak a főiskola szellemi kapacitására: gyorsabban kidolgozhatják az új termékeket és minőségileg is magasabb követelményeket érhetnek el. . Arra törekszünk, hogy a magyar népgazdaság, a megye ipara számára a lehető leggyorsabban követítsük az oktatáson és a szerződéses munkákon keresztül a tudomány új eredményeit. Figyelemmel kell lennünk a gyorsuló fejlődésre. Többen: — Mikor találkozunk legközelebb? AUGUSZTUS 20-ÁN ÁTADJÁK Fehér Mihályék számára épült ez a szép családi ház Vaákúton, Fehéréknek tizenegy gyermekük van. A termelőszövetkezet tagsága még az elmúlt esztendőben vállalta az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére, hogy társadalmi tnunkában korszerű otthont épít számukra. Az elmúlt ősz kedvezőtlen időjárása keresztülhúzta a vállalás teljesítését. Nem volt szabad idejük a tagoknak, hiszen vasárnaponként is dolgozni kellett a földeken. Ezért az ígéretet nem tudták teljesíteni a kongresszus napjára. Augusztus 20-án azonban átadják az ötszobás családi otthont Fehéréknek. (Szilágyi Mihály felvétele) * y. v. Az időjárás boszorkánykonyhájában Az Európát 1972-ben sújtó kegyetlen szárazság okait kutatva a meteorológusok és klimatoló- gusok megállapították, hogy az Atlanti-óceán volt a „vétkes”. Következtetésüket az eddigi legnagyobb — 70 ország tudósait egyesítő — nemzetközi tudományos expedíció vizsgálatai támasztották alá. Az 59 napig tartó* expedíció során 12 kutatóhajón 1500 szovjet kutató, a legkorszerűbb berendezésekkel vizsgálta a légkö- ri jelenségeket. A kutatásban két repülő laboratórium is részt vett. A szovjet hajók koordinációs központjában a Zubov professzorról elnevezett hajón dolgozták fel az adatokat. A trópusi övben végzett vizsgálatok eredményét idén a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Szövetség soron következő közgyűlésén, Grenobleban vitatják meg. Gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy változó korban élünk. Olyan évtizedekben, amikor a régi szokásokat újak váltják fel, amikor régen használt eszközök, szerszámok múzeumokba kerülnek, hogy helyet adjanak a korszerűbbnek, a hatásosabbnak, a gyorsabbnak. Arra kevesen figyeltünk fel, hogy a technika korában nemcsak az eszközök, tárgyak változnak, hanem környezetével maga ak ember és számos szokása is „kicserélődik”. * A táplálkozással foglalkozó szakemberek például ki tudnák mutatni, hogy az utóbbi harminc év alatt mennyire változtak meg étkezési szokásaink, s ezzel együtt azok a táplálékok is, amelyeket naponta asztalunkra teszünk. Ugyanakkor azt is egyre több helyről halljuk, hogy korszerűtlenül táplálkozunk, szokásaink a régi ételekhez kötnek bennünket, noha azok károsak — vagy legalábbis nem előnyösek — a szervezetnek. A laikus azt gondolhatja, hogy valamiféle áltudomány az, amely azt kutatja, hogy miből mennyit és milyen gyakran fogyasztunk. Pedig könnyen meggyőződhetünk táplálkozási szokásaink elavultságáról, ha kicsit körülnézünk a világban. Az a tapasztalat ugyanis, hogy mi magyarok rendkívül zsírosán, fűszeresen készítjük ételeinket, alapos munkát adva ezáltal a szervezetnek. Nem véletlen, hogy a különböző, a táplálkozással öszefüggő betegségekben hazánk igen előkelő helyet foglal el a világ ranglistáján. Nem mindegy tehát, hogy mit eszünk. Különösen nem lehet ez mindegy a csecsemő, a gyermek és serdülő korban, az emberi szervezet „felépítésének” időszakában. A helyes táplálkozásra irányuló törekvést, a korszerű étkezési szokások kialakítását igen jól szolgálhatnák azok a konyhák, amelyek a böl- csődés, az óvodás és az iskolás korú gyerekeknek főznek naponta az országban és a megyében. Sajnos, egyelőre több feltétele hiányzik még ennek a jó szolgálatnak. Hogyan lehetne javítani a körülményeken, illetve jelenleg mi a helyzet a gyermekélelmezésben? — Ezekre a kérdésekre keresett választ nemrégiben a megyei népi ellenőrzési bizottság, amikor" megvizsgálta a témát. Általános tapasztalat, hogy a konyhák az engedélyezettnél több gyereknek főznek. Ez a túlterheltség egyben meghatározza a kínálatot is, ugyanakkor kedvezőtlenül befolyásolja a választékot. Nincs lehetőség arra, hogy külön főzzenek a bölcsődések- nek, az óvodásoknak és az iskolás gyerekeknek. Ugyanazt kapják, csak kisebb, illetve nagyobb adagban: háromtól tizennégy éves korig. Miért helytelen, ez?; Válaszként hadd idézzünk a vizs-! gálati anyagból két mondatot:1 „Nem található meg az étrendekben a 20—40 százalékos szén-1 hidráttal szemben a 60—80 százalékos optimális fehérjearány. Ez az arány - általában 50—50 százalékos, ami fehérjehiányt jelent, és ez, főleg az óvodáskorúak fejlődésében hátrányos Sajnos, ez az egyféleség egyúttal egyhangúságot is jelent. A reggeli-, a tízórai- és az uzsonna-; választék csupán olcsó pékárura és olcsó hentesárura korlátozódik: zsömle májkrémmel, esetleg felvágott egy szelet ' kenyérrel stb. A tízórai és az uzsonna kiszolgálásánál — általában a gyermekintézményeknél, tehát nem egy-két helyen — teljesen hiányzik a sajt, a gyümölcs, a gyümölcslé, a zölqlnagyma, retek stb. Pedig ezek igen fontos tápanyagokat tartalmaznak. (Meg kell jegyeznünk, hogy a népi ellenőrök két és fél évet átfogóan vizsgáltak, tehát, ha a gyümölcsöt hiányolják, azt nem télen teszik.) Hasonlókat mondhatunk el a fő étkezésekkel kapcsolatban is, noha itt valamivel jobb a helyzet, de aránytalanul sok a főtt tészta, teljesen hiányzik a borjúhús, a belsőség, a vad- és halféleség. Kevés a cukrászsütemény. Érdemes megjegyezni egy mondatot a NEB vizsgálatából: „A vizsgált időszak alatt (1973, 1974 és 1975 első öt hónapja — a szerk.) a kínálatban gyümölcs nem volt. A gyerekek csak befőtteket és kompotokat kaptak...” Tisztában van vele mindenki, hogy nem csupán kényelmességről, s főleg nem hanyagságról van szó. A konyhavezetők elmondták, hogy kevés a pénz, s a meglevő „keretből” jobbat, változatosabbat nem képesek előállítani. Egyet kell értenünk azzal a javaslattal, amelyet a népi ellenőrzés fogalmazott meg a megoldás érdekében: Az érvényben levő gyermekellátási normákat szükséges felülvizsgálni. Az anyagárak emelkedése miatt a felhasználható nyersanyag értékét korosztályonként legalább két forinttal, az óvodáknál és bölcsődéknél — mert ott több fehérjére van szükség — ennél is többel javasoljuk emelni. Ugyanakkor szükséges a hozzájárulás költségvetési, illetve szülői arányának újbóli kidolgozása.” Gyerekeinkről, a jövő generációjáról van szó. Gál Sándor A világ fafogyasztása Az erdőgazdasági és faipari termékek kereslete évről évre nő, ugyanakkor fokozódik az igény az erdők iránt környezetvédelmi, szociális és üdülési funkciói miatt is. Érdekes azért az az erdőleltár, amit az UNESCO készített nemrégiben, és amelyik a világ erdeinek évi „növekedését” 3,5— 4 milliárd m3-re becsüli és megállapítja, hogy előrelátható erdőgazdálkodási politikával az ezredfordulóig megoldhatók a növekvő igények. A világ fakitermelésének zöme ma még az őserdőkből származik, csupán Európában folyik rendszeres erdőgazdálkodás. A világ őserdeinek első kiirtása átnyúlik majd a 2000 éven túli időszakra, de az ember által telepített erdők aránya megnövekszik és az őserdők helyére kerülő telepített erdők jelentik majd a távolabbi jövő dinamikus fejlődésének alapjait. Olyan hatalmas őserdőnek a kiaknázása, amilyen pl. az Amazonas medencéjében van, jelenleg még igen kisfokú. A látszólagos ős- erdei gazdaság möggött azok a tények állnak, hogy a brazíliai őserdőben, egy hektáron, néha több száz különböző méretű és minőségű fafaj tenyészik és ez nagyon megnehezíti a fa ipari hasznosítását. A munkaerő is teljesen hiányzik, hiszen ez az óriási terület szinte lakatlan. Az őserdő első kiirtása tehát nem túl nagy gazdasági haszonnal jár, csupán a helyére telepített, gondosan megválasztott fafajtákból álló erdőtől várható jó eredmény. Hasonlóan hátrányos a beavatkozás az őserdőbe ott (főleg Afrikában), ahol a mező- gazdasági termelés kiterjesztése érdekében felégetik, kipusztítják az erdőket, majd néhány évig mezőgazdasági művelés alá fogják. A talajok azonban hamar kimerülnek, a trópusi esők zónájában megindul az erózió és a mezőgazdasági műveléssel fel kell hagyni. E területek később újra erdőkké válnak, de ezek már minőségükben nem érik el az előző erdők állapotát. Az előrejelzések szerint a világ növekvő faéhségét Délkelet- Ázsia, Afrika és Latin-Amerika potenciális faforrásainak bekapcsolása csillapíthatja csak, hiszen a jelenlegi faigény már szinte teljesen leköti Kanada és a Szovjetunió importálható fakéíszle- teit. Kína például — bár az országban igen jelentős erdőtelepítések folynak — hamarosan jelentkezik mint vásárló, amint eléri a gazdasági fejlettség azon fokát, amelynél már elkerülhetetlenül megnövekszik az iparifg- fogyasztás. További mennyiségi növekedés várható a Szovjetunió szibériai részein levő fakészletek hasznosításával, ahol jelenleg még komoly problémát jelent a zord időjárás, a rövid vegetációs időszak és a vízi szállítás korlátozottsága. A szállításnál a jégtörő hajók használata megoldást ígér, így az északra futó folyókon a nyári időszakban letutajo- zott fatömeget a Jeges-tengeren át szállítanák el. Komoly fejlődést ígér a fahozamok növelésében a nemesítés is. Svájci kutatók szerint a 2000. év körül az európai erdőgazdaságokban csak nemesített szaporító anyagot fognak használni.
