Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-24 / 172. szám

1975. július 24. 0 PETŐFI NEPE • 5 Egy délelőtt a kiskőrösi könyvtárban A Kiskőrösi Művelődési Köz­pont egyik szárnyában kapott helyet több mint egy esztendő­vel ezelőtt a Petőfi Sándor Könyvtár. A régebbi helyükön figyelemre méltó eredményeket sikerült ugyan elérniük, ám egy idő után szűknek bizonyult; ezért Is örültek az intézmény dolgozói a költözésnek 1974 tavaszán. Nemrégiben ellátogattunk Petőfi szülőhelyére, s elbeszélgettünk a könyvtárosokkal és az olvasók­kal. □ □ □ Mucsi István igazgató távol­létében Csefkó Mátyásné mód- szertanossal és Ambrus András- néval, a felnőttrészleg vezető­jével beszélgetünk az intézmény munkájáról, életéről. Megtudjuk, hogy az egyenesvonalú fejlődés következtében ma már csaknem negyvenötezer kötet áll az olva­sók rendelkezésére. S míg né­hány évvel ezelőtt csupán het­venezret, ma már évi száztíz- ezer forintot költhetnek el éven­te vásárlás céljából. A könyvtár állandó és tervszerű bővítése te­hát nem okoz különösebb gon­dot. A hét külterületi fiókkönyv­tárral együtt tavaly kétezer-hat- száz beiratkozott olvasójuk volt. Ebből a felnőttrészleget ezeregy- százan, s a gyermekkönyvtárat — mely az emeleten található — összesen ezerháromszázán láto­gatták. □ □ □ — Elégedettek-e az épülettel, az elhelyezéssel? — kérdezem. — Örülünk .i szép, tágas, kor­szerűen beter. ezett könyvtá­runknak — hangzik a válasz. De sietve hozzáteszi',:: — Ám hibák, gondok is vannak. A nyolcszáz négyzetméteres alapterület ele­gendő, az előírásoknak megfelelő. De nehézséget okoz, hogy a fel­nőttrészleg raktára az emeleten van, s a kölcsönzés a földszinten történik. Liftet is építettek ugyan a könyvek gyors cserélése érde­kében, de az nem működik; ki­felejtették belőle a kivitelezés­kor az áramot. Az ablakokat meg fordítva építették be; amíg la­katokat nem szereltünk fel, nem egyszer bemásztak rajtuk egyes felelőtlen fiatalok. Kevés a polc a raktárakban, s a kölcsönzőte­remben. Az előírtnál kevesebb a könyvtáros az intézményben. Be­vezettük a zenehallgatást, de ke­„ZAJOS ÉS CSENDES” BEMUTATÓK Igényesebb művészi munka Beszélgetés Ruszt Józseffel, a kecskeméti Katona József Színház Jászai-díjas főrendezőjével • Mindig van látogatója a gyermekkönyvtárnak. vés a lemezünk; több pénz kel­lene rá. Fél évig nem volt mű­velődési autónk; gondot okozott ez is, főleg a falusi könyvtárak ellátásában. Végre megkaptuk az értesjtést: hamarosan rendelke­zésünkre áll ismét egy kocsi. □ □ □ A községi könyvtárakban mi­lyen tapasztalatokat szereztek? — kérdezem Csefkó Mátyásnál. — Általában elégedettek va­gyunk a fejlődéssel. Több he­lyen kimagasló eredményt tud­tak felmutatni. Például Soltvad- kerten, ahol Szép Gyuláné ki­tüntetett könyvtáros. Akasztón a „30 év — 30 könyvtár” elneve­zésű országos pályázaton díjat nyertek. Kaskantyún is figyelmet érdemel a könyvtár és a könyv­táros. Csengődön viszont döcög a munka. Tázláron meg kileje- zetten rosszul megy. Biztató, hogy a járásunk területén ősztől kezdve öt fiatal könyvtáros kezd el tanulni, levelező úton. Amíg beszélgetünk, jönnek- mennek az olvasók. Ki-ki meg­leli a keresett művet, s viszi magával, előre elképzelve az ol­vasás örömeit. Odalépek a ki- lencesztendős Székelyhídi Tibor­hoz. s kérdezem, hogy milyen könyvet keres? . — Biztosan, találok valami jót, nekem valót. — Mit hoztál vissza? — Egy Thúry Zsuzsa-regényt, meg Tolsztoj Feltámadását. Az anyunál volt. ö sokat olvas. • Ambrus Andrásné (jobbról) az egyik kedves olvasójával, Csabai Valériával. (Tóth Sándor felvételei) Miután hosszas keresgélés után Tibor eldöntötte, hogy mit visz magával a könyvtárból, meg­nézem a címeket: Nóber Imre: Kirándulás növényországba; Va­rázsfüvek — ezt a keltőt válasz­totta. Lakatos Károly portás fiatal kora óta olvas. Most hozta visz- sza Thomas Hardy Egy tiszta nő című regényét. — Elgondolkoztató és érdekes volt — mondja elégedetten. Az­tán így szól: — Nagyon szeretek böngész­getni, bele-beleolvasni a kötetek­be. Végül mindig felkelti vala­melyik mű az érdeklődésemet. Csabai Valéria tanulmányi fel­ügyelőt elsősorban a nyelvészeti, irodalomtörténeti és esztétikai művek érdeklik. Az Eötvös Lo- < ránd Tudományegyetem végzős hallgatója. József Attiláról írja a szakdolgozatát. Elmondja, hogy milyen sok segítséget kapott már eddig is itt az intézményben. A könyvtárközi kölcsönzés útján beszerzik számára a nehezebben hozzáférhető köteteket Hálás ezért. Nagy Gábor élvezi a szünidei örömöket. Felvették a műszaki egyetemre, ősztől kezdve a fő­városban tanul tovább. Addig is kihasználja a könyvtár nyújtotta lehetőségeket. Sűrűn be-benéz ide. és sosem tér vissza üres kéz­zel. Most éppen egy halom könyvet hozott vissza. — Kel­lett az érettségihez — mondja. □ □ □ A legkülönfélébb ■ módokon igyekezni megszerettetni a köny­veket és az olvasást. író—olvasó találkozókat szerveznek, s olyan­kor mindig van elég érdeklődő. Hagyomány már évente a nyol­cadikos olvasók ünnepélyes bú­csúztatása a könyvtárban. Ezt mindig műsorral kötik össze. A kicsik és a középiskolások rész­vételével külön-külön klubot szerveztek. Ezek népszerűek a fiatal olvasók körében. S ebben a nemes törekvésükben sok se­gítséget kapnak Ádám Károfyné tanárnőtől, aki most a járási pártbizottság munkatársa. Ö so­rozatban előadásokat tartott iro­dalmi témakörökben, a közsé­gekben rendhagyó irodalomórá­kon igyekezett megszerettetni az olvasást. Varga Mihály A kecskeméti Katona József Színház az utóbbi két évben ismét az országos érdeklődés homlokterébe került. A bemu­tatók a helyi közönség figyelme mellett a rádió és a televízió közvetítései által országos nyilvánosságot is kapnak. Az utolsó tájelőadásokkal és a közelmúltban megtartott társulati üléssel lényegében befejeződött az 1974/75-ös évad, és megkezdődött a nyári szünet. Ruszt József Jászai-díjas főrendezőt arra kértük, nyilatkozzon olvasóink számára a színházi szezonról. — Az elmúlt év kecskeméti bemutatóit országos elismeré­sek és elutasító fogadtatások egyaránt jellemezték. Miként ítéli meg a főrendező a szín­ház produkcióit? — Ez az évünk minden ellent­mondásossága ellenére is tartal­masabb volt az előzőnél. A „nyi­tó” Don Carlas, a Sybill, a Vas­deres, valamint a Boldogtalan hold igen szép sikert aratott. Szinte valamennyi előadásunkat telt házak előtt játszottuk. A be­mutatók — a Sybill kivételével — országos visszhangot váltottak ki, amit nemcsak a Schiller mü­ve által kiérdemelt nívódíj jelez, hanem az is, hogy a televízió mindhárom produkciót megörö­kítette. Sikeresek voltak a ka­maraszínház bemutatói; a Gyúj- togatót és a Magellánt is kedve­ző fogadtatás mellett játszottuk a fővárosban. Itt említem meg új kezdeményezésünket is. A megyei művelődési központban bemutatkozó iskolaszínház 3000 nézőt vonzott. A hat előadás so­rán nagy számú fiatal tanulta meg, hogy játszani és nézőnek lenni egyaránt felelősséget je­lent — Ezek voltak a „zajos" előadások. Néhány bemutatót azonban vegyes kritikai és kedvezőtlen közönségvissz­hang, csend fogadott. Milyen okok játszottak közre a gyen­gébb művészi teljesítmények létrejöttében? — Az Ók négyen című darab előadásai sajnos negyed vagy fél házak előtt mentek, és majd­nem ugyanezt kell elmondanom a Tűvé-tevőkről is. Mindkettő esetében a művészi megformálás egyenetlensége, a téma és a forma szokatlansága okozta azt, hogy nem-nyerték meg a közön­ség tetszett. A János király ese­tében kísérlet történt arra, hogy összehangoljuk a társulat tagjai­nak játékstílusát. Ezt az erőfe­szítést kevés siker kísérte. az előadás nem érte el a tartalom megfogalmazásához szükséges művészi formabiztonságot. A Két férfi az ágy alatt című bo­hózatban viszont sem a szerep­lők, sem a rendező nem tudtak megbirkózni a szokatlannak bi­zonyult műfajjal. A Gerolsteini nagyhercegnő előadásáról pedig be kell vallani, hogy színtelen maradt. Még a rendezői találé­konyság sem tudta feledtetni a rossz darabválasztást. — A társulat bemutatóinak „átlaga” tehát viszonylag nagy művészi színvonalkülönbsé­gekből tevődik össze? — így van. A színházvezetés legnagyobb gondja az átlagos produkciók színvonalának kiala­kítása volt. A jövőben azért arra kell a legtöbb gondot fordíta­nunk, hogy a kiugró sikerű elő­adások mellett a „középdarabok” színreáll írását se jellemezze igénytelenség. A gondolaltalan- ság és a kommersz vonások nem­csak a darabválasztásban mu­tatkoznak meg, hanem a meg­valósítás során is. Ez ellen vi­szont következetesen fel kell lép­nünk. — A kecskeméti Katona József Színház jelenlegi tár­sulat alig két esztendős. A különböző egyéniségek együt­tessé kovácsolása feltehetően sok feladatot rótt a vezetés­re... — A felügyeleti szervek es a színházi vezetés közös erőfeszí­téseinek.'eredményképpen javul­tak a működés feltételei. Ez ter­mészetszerűen hatott a tartalmi és a minőségi munka eredmé­nyeire is. A darabok kiválasztá­sakor a műsorpolitikai szempon­tok mellett nem kis súllyal vet­tük számításba a társulat tagjai­nak művészi fejlődését elősegítő elgondolásokat sem. A közösség egyebeötvözésében ez is pozitív szerepet játszott. És hogy létezik ez a közösség, azt az is bizo­nyítja, hogy együttesünk igen jelentős művészegyéniségekkel gyarapodott, ök feltehetően azért jöttek Közénk, mert bíznak el­gondolásaink következetességében és abban, hogy a kecskeméti színház „műhelye” kedvező fel­tételeket nyújthat művészetük kibontakoztatásához. — A színházak körül or­szágszerte zajló vitákban Kecskemét neve is gyakran elhangzik. Miként ítéli meg a társulat a magyar színházi életben betöltött szerepét? — Az elmúlt évek során né­hány vidéki városban; Szolnokon, Kaposváron — talán Kecskemé­tet is idesorolhatnám — valódi művészeti műhelyek jöttek lét­re. A viták középpontjában sze­replő Budapest—vidék ellentét véleményem szerint álprobléma. A helyzet ugyanis az, hogy az említett társulatok újonnan ala­kultak, tagjai javarészt fiata­lok. Stílusuk következésképpen friss és lendületes. A fővárosi színházak viszont már évekkel ezelőtt összekovácsolódtak. Ke­vés bennük a személyi változás, csere. Az odakerült pályakezdő művészek nem tudtak egycsapás- ra fiatalos légkört teremteni. Ta­lán ez lehet az oka. hogy a pes­ti előadásokon nem érződik a fris­seség, a huszonéves ritmus. Fel­tehetően ez hiányzik a nézőknek és. kritikusoknak, akik szembe­állítják a fővárost a vidékiekkel. Az tény viszont, hogy mi nem állunk szemben senkivel. Végez­zük a dolgunkat, ami nem is ke­vés. — Milyen szerepei töltött be az elmúlt évadban a kecs­keméti Katona József Színház Bács-Kiskun megye tájain? — Nagyon fontosnak tartjuk vidéki fellépéseinket, annak elle­nére, hogy ezek mindig nagy erőfeszítést igényelnek a társu­lat tagjaitól. A színház méretei­re, művészi-technikai adottságai­ra szabott produkciókat ugyanis igen nehéz a művelődési ottho­nok mostoha körülményei között is eredeti színvonalon megvalósí­tani. Törekvéseink eredményes­ségét viszont az jelzi, hogy a komoly mondanivalójú, művészi megformáltságú prózai darabok iránt is egyre növekszik a vidé­ki közönség érdeklődése. Többek között erre az -igényre is alapoz­zuk azt a tervünket, hogy a stúdiószínpad előadásait is tá­jolhatni kívánjuk. — A Kelemen László szín­pad tájelőadásain kívül vál­toztatnak-e jövőre a színházi munka megszokott gyakorla­tán?-“1> —'lgéH. Az évad korábbán • kezdődik, az első premiert szep­tember 26-án tartjuk és eggyel csökkentjük a bemutatók számát. Az igényesebb művészi munká­hoz ugyanis elengedhetetlenül szükségesek a hosszabb színészi próbák. Ezt csak úgy tudjuk megteremteni, ha széthúzzuk a játékrendet. Minden darabot ugyanis csak addig próbálhatunk, amíg az előzőt játsszuk. A szín­házi előadások színvonalának emelését így a színpadon egy hónapra növekedett próbaidő és az igényesebb rendezői munka együttesen segíti majd. Reméljük, ennek eredményeként megszűnik a bemutatott darabok között ed­dig megmutatkozott színvonalbeli különbség és az előadások egysé­gesebbé válnak. Pavlovits Miklós (27.) — Egy macska, egy igazi ron­da házi cica a járőrrel. No, ilyet még soha életemben nem pipál­tam. mióta kétágú vagyok. Ho­gyan jutóit eszébe, Golubics Béla? — Jelentem, az a története, hogy én már kértem a törzsőr­mester elvtársiéi, hogy kutyás lehessek, mert igen-igen kedve­lem az állatokat. Kiskoromban volt kanárim, volt arany hörcsö­göm. volt idomított csókám, bag­lyom, és volt egy törzskönyvezett japán palotapincsim. — Innen származik az a név­kártya, hogy Golubics Béla ma­gánzó és kutyasétáltató! — nevet rajta Takács Lajos, mert ő tudja, együtt jártak a Toldi Gimná­ziumba. Akkoriban nyomatott Golubics névkártyát, amire ő csak azt íratta, hogy magánzó, de va­lamelyik mókáskedvű osztálytár­sa 3záz névkártyára rábélyegezte a „kutyasétáltató” rangot is. — Ne személyeskedj. Takács. — Mondja csak, Golubics elv­társ, ez igazán érdekel. — Mondanám, főhadnagy elv­társ, de tetszik látni. Takács mindig belekever. Az úgy volt, hogy a törzsőrmester elvtárs azt mondta, hogy ilyen szépléleknek, mint én vagyok, nem való egy komoly harci kutya. A palota- pincsi az nem is kutya, inkább csak majomnak lehetne nevezni, következésképpen Golubics sem kap kutyát, ha előző éleiében elefántidomár volt. Ezt mondta, szó szerint ezt mondta, erre ta­núim vannak. Arra hivatkozott, hogy ölebet nevelnék Sátánból is. Az pedjg tetszik tudni milyen, mint a tigris. Hát így volt. Ak­kor én elhatároztam, hogy még­sem lehetek meg kutya nélkül, van bennem valami olthatallan vágy arra, hogy foglalkozzam ezekkel a kedves, oktalan álla­tokkal. Ekkor a kesergés napjai­ban akarta az őrnagy elvtárs megnyuvasztani a maesájuk kölykeit. Szapora fajta az ő Cir- mijük. Mondtam, legalább egyet hagyjanak meg. majd én törődök vele. Ügy is volt, Etettem, gon­doztam, felneveltem, magamhoz édesgettem. Még az egérhúshoz is hozzászoktattam. Azt tetszik hinni, hogy az olyan könnyű volt. Napokig vártam, hogy rá­kapjanak az egerek az egérfogó­ra. Ez a bolond meg csak ját­szott vele, nem akarta felfalni. Most már az üregi egereket is kihajtja a földből. Hozzászokott, kitart mellettem. Éjjel-nappal követ. — Tulajdonképpen milyen macska ez, Golubics? — Jelentem, az első idomított járőrmacska. — Sajnos, már kóros eset. Ezt a macskát elkergetni se lehet mellőle. Én már kísérleteztem, dobáltam kővel, rögökkel, ijeszt­gettem kutyával, lövéssel. Nem megy. Kitart Golubics mellett. Vagy belenyugszunk, vagy napi- parancsban kell kiadni, hogy jár­őrmacska, mint olyan, nincs a határőrizeti utasításban, és nem szabad kivinni a szolgálati hely­re. Fogós jogi eset! — Golubics. Golubics. maga nem hal meg vízszintesen! Ma­gának nem lesz hosszú és és nyu­galmas öregsége. Magának nem lesznek kedves kis unokái, mert agyoncsapom, mint a vasutasok a kék legyet, — szavalja Golubics. — Jelentem, kívülről tudom az egészet, idézet a törzsőrmester elvtárs kedvességeinek második kötetéből, az első fejezet, harma­dik bekezdés. Hát lehet ezen bosszankodni, lehet Golubicsra haragudni. Ez .javíthatatlan,, megmásíthatatlan, játékos kamasz. Rá kell hagyni. Soha ne legyen nagyobb gond. a többiekkel sem. Bevonultak. Az ebéd készen várta őket. A szakács már meg­szokta, hogy Golubics két edény­nyel jelentkezik. Valahol szert tett egy jénai tálkára. Abban hordja a macska ebédjét. Hát le­gyen. • Másnap cudar idő köszöntött a Leshegyre. Kora hajnalban olyan vihar kerekedett, mintha az ég mindenestől leszakadni készülne. Dörgött, villámlott, fel­hőszakadás zúdult a környékre. A szél cibálta a fákat, mintha az lenne a szándéka, hogy tö- vestől tépi ki a legsudárabb fe­nyőt is. A lovak riadtan dobog­tak az istállóban, a kutyák nyü­szítettek félelmükben. Egy-egy villámcsapás fényénél kísérteties képek rajzolódtak ki az őrs kö- körül. A kapuőr a fakabát csúf- névre hallgató fabódéba húzó­dott. A legénység felébredt, csak Suhajda húzta a fejére a taka­rót. öt még a vízözön híre seni tudja kihozni a sodrából. Ha baj lesz, akkor talpra ugrik. A több­ség ülve figyelt kifelé az abla­kon. Néhányan odaálltak az ab­lak elé, mert ilyen ítéletidőt még nem láttak. Nem is volt ember- emlékezet óta ilyen a Leshegyen. A jelzőrendszer is megőrült, egy ideig megállás nélkül berreg­tek a csengők, szóltak a dudák, aztán minden elhallgatott, még a villanyvilágítás is tönkrement a viharban. Sötétben botorkált az ügyeletes, meggyújtotta a viharlámpákat, érezte, hogy va­laminek történnie kell, valahová biztosan- segítséget kell vinni. Nagy csattanással becsapódott a bejárati ajtó. Péter Balázs őr­nagy érkezett. Felverte a vihar. Esőköpenyétől dézsányi viz öm­lött a folyosó kövezetére. Bagócs László határőr volt szolgálatban. — Tessék levetkőzni, őrnagy elvtárs, úgy látom, bőrig ázott. Tudom, nagyon rossz ez Civil koromban volt benne részem. Mikor az újságot hordtam, sok­szor elkapott egy-egy ilyen vi­har. Még a gatyám is vizes lett! — Azt hiszem, most az enyém is, pedig csak a lakástól futottam idáig. Mi újság van. történt va­lami rendkívüli vihar idején? — Jelentem, igen. A jelzőrend­szer megbolondult, először állan­dóan jelzett, biztosan belevágott az istennyila. Aztán végképp el­hallgatott. de annyira el, hogy még a villanyvilágítás is szüne­tel. — Azt tudom, mi is sötétben maradtunk otthon. Ez nem új­ság, ilyen máskor is előfordul vihar idején. — A legénység ébren van. A távbeszélő összeköttetés működik. Már jelentettem az ügyeletes tiszt elvtársnak, hogy rendkívüli méretű vihar van nálunk. Azt mondták, ha erősödik, vagy ele­mi kár keletkezik, jelentsük, és rendeljünk el riadót. A járőrök­kel ezelőtt néhány percei be­szélgettem. Takács káromkodott, mert már bőrig ázott, vacog a foga, a járőrtársa. Ángyás, az is beszélt. Arra kért, hogy néz­zem meg a lovakat. Szerinte na­gyon idegesek. — Megnézte? — Még nem jutottam hozzá, azóta sorban jelentkeztek a jár­őrök, a viharlámpákat is meg­gyújtottam. Ébren van mindenki. Ülnek az ágyon. Jelentem, elég­gé be vannak tojva! — A többi járőr is jelentkezett Kinn vannak a szabad ég alatt. Nincs hová elbújniok. Csík je­lentette, hogy kétszer belevágott a villám egy lába, kigyújtolta. Oltani nem kellett, mert az eső elverte a lángokat. Csík azt mondja, nem félnek, csak Fa- ludinak megsérült a keze, bele­esett valami árokba. Azt jelen­tette, nem nagy dolog, nem szo­rul segítségre. Balogh Szigetivel van a csatlakozásnál. Még íTa alá sem tpdnak húzódni, mert a sziklák között kellett figyelő­ben maradniok. — Hívja őket gyorsan, adjon parancsot, hogy húzódjanak le az útkaparóházhoz, közben nézze­nek be a munkásszálláshoz. Ott most együtt van vagy huszonöt asszony. Biztos teljes a pánik, félnek. Lehet, hogy segítségre van szükség. Könnyen előfordul­hat, hogy a szél elvitte a fejük fölül a tetőt. Nagyon córnaszá- lon lógott már az egész alkot­mány. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents